Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-11 / 161. szám

Átszervezik az űlmesterségeket / Évente 100 kilométernyi utat korszerűsítenek Pest megyében A KPM Budapesti Közúti Igazgatóságán Zsiga-Kiss End­re területi osztályvezetőtől a Pest megyei feladataik felől érdeklődtünk. Elsősorban ar­ról, mit végeztek az első fél­évben, s hol, merre dolgoznak az év hátralevő időszakában? — A megyei utak karban­tartására cs szélesítésére az idén mintegy 85—90 millió forintot használunk fel. Ez csupán azokat a munkála­tokat jelenti, melyeket igazga­tóságunk önállóan lát el, hi­szen ezen kívül még számos vállalat kap tőlünk megbízá­sokat. — Melyek voltak a legfonto­sabb tennivalóik a megyében? — Arra törekszünk, hogy valamennyi járás terüle­tén egyenletesen osszuk el a munkát. Tennivalónk pedig mindenütt akadt. Az első félévben hat­Megfontoltan I gen, erre lenne szük­ség jó néhány ügy­ben és helyen. A megfontoltságra, a kapko­dás ellenkezőjére, m-art mi tagadás, a szigorúbb gaz­dasági környezet, a nehe­zebbé vált, váló feltételek azokat, akik a kelleténél kevésbé ismerik területü­ket, feladataikat és lehető­ségeiket, a kapkodás irá­nyába nyomják. Van erre „érv” is, az — mint mondják —, hogy kiszá­míthatatlanok a világgaz­dasági folyamatok. Ne vonjuk kétségbe, hogy e folyamatokból valamit meg- érez á vállalat. Ám az erős túlzás — mert koránt­sem direkt a kapcsolat a külső piacoli és a vállala­tok között —, hogy a vál­lalatok gondjai, bajai pusztán ebből származnak, emiatt a kapkodás. Keserves dolog tudomá­sul venni, hogy bár a ter­melői kollektíva becsület­tel dolgozott, egyik évről'a másikra felére csökkent a vállalati eredmény. Ez tör­tént a Forte Fotokémiai Iparvállalatnál, ahol a termelésben az import­anyagoknak döntő az ará­nya, s az áremelkedések — bizonyos anyagok ára rö­vid idő alatt ötszörösére, tízszeresére növekedett — nagy darabokat haraptak le a vállalati eredmény fo­rintmillióiból. Joggal mondhatták volna: ártat­lanok vagyunk, nem tehe­tünk arról, ami történt. Talán még azon sem lehe­tett volna megütközni, ha ebben a helyzetben kap­kodni kezdenek, belekap­nak ebbe és abba, megpró­bálkoznak halvány re­ményt nyújtó dolgokkal. Nem ezt tették. Tudták, tudják: az eléggé végig nem gondolt intézkedések, lépések több bajt okoz­nak, mint amennyi haszon remélhető azoktól. Józan megfontoltsággal vették sorra — se józan megfon­toltság távolról sem zárja ki a gyorsaságot! —, mi­ként alakíthatnak a nyers­anyagellátás szerkezetén úgy, hogy a kecske is jól­lakjon, a káposzta is meg­maradjon, azaz a minőségi engedményeket elkerülve hogyan tudják az anyagok egy részét tőkés valuta ki­adása nélkül megvásárolni. P ersze, ez csak egyike volt a gondokat el­lensúlyozó cselekede­teiknek. Mert ide tartozik az is, hogy meggyorsult a termékösszetétel korszerű­sítése, a belső szervezett­ség javítása, az anyagfel­használási normák szigo­rítása stb. Mindezeket vi­szonylag könnyebben meg­tehették a Forte Fotoké­miai Iparvállalatnál, mert hisz’ ők addig is erőtelje­sen érezték a nemzetközi piac hatásait tetemes kivi­telük révén, azaz verseny­ben álltak korábban is. Ez az edzettség jól1 jött, mert nem kellett azzal küzde­niük, amivel a legtöbb vállalatnak ma: az elké­nyelmesedéssel. Ez az elkényelmesedés, a túlzott védettség az oka annak, hogy tavaly és idén vállalatok sora azt érezte, „leszakadt az égbolt”, semmi nem úgy alakul, ahogyan remélték, tervez­gették. S ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy a kedvezőtlen tényekből a vállalatok szinte kizárólag másokra vonatkozóan kö­vetkeztettek, s nem azt vették vizsgálat alá, náluk, belül mi az, ami közreját­szott nehéz helyzetükben Hozzájárult mindehhez az irányítás gépezetének tökéletlen működése ugyancsak. A többi között azzal, hogy akadozott — túl hosszú ideig tartott — a népgazdaságilag nagyon is indokolt importengedé­lyek kiadása, zavarok voltak a forgósszkösz-ellá- tásban, az ágazati minisz­tériumok késve ismerték fel a készletgazdálkodás visszásságait, s lényegében csak a párt Központi Bi­zottsága 1974. december 5-i ülése után került sor olyan intézkedésekre, ame­lyek ideje már korábban eljött. Azaz az ágazati irá­nyítás sem tanúsított — ismételten hangsúlyozzuk: a gyorsaságot ez nem zárja ki — kellő megfontoltsá­got, s miközben elsietett utasítások születtek, a tényleges, érdemi beavat­kozás késett. K önnyű ilyen helyzet­ben talpon maradni ? Nem. Mégis, a tények igazságának engedve, azt kell mondanunk, hogy le­hetséges volt ez a talpon maradás ott, ahol a vezetés nem veszítette el egyköny- nyen a fejét. Ott tehát, ahol pontosan ismerték nemcsak gondpaikat, ha­nem lehetőségeiket is, azt mire képes a vállalati szervezet, emberi és anya­gi vonatkozásban egyaránt. Példával élve: a Magyar Hajó- és Darugyár váci egységében megfelelő nye­reséggel készítik a kisebb és nagyobb konténereket, a húsztonnásokból például 1974-ben kétezer darabot adtak át a megrendelőnek. Mégis, jól kitapintották, hol találhat gyenge pontot a nemzetközi piacon a ver­senytársak kínálata, s azt is, az anyagárak emelkedé­se miként mérsékelhető. Ennek jegyében dolgoztak ki új eljárást a konténerek festésére — ami itt elsősor­ban nem esztétikai szük­séglet, hanem felületvéde­lem —, szervezési intézke­désekkel csökkentették az élőmunka-ráfordítást, né­mely alkatrészt, egyebek között az acélsarkokait hazai gyártóktól rendelték meg, míg korábban importból fedezték igényeik kielégí­tését. Ügy tűnhet, önmagukban apró dolgok ezek. Valóban. Ám a megfontoltságnak éppen az a jellemzője, hogy körültekintően, min­den részletre kiterjedően mérlegel a megfontoltan döntő, cselekvő ember, vagy szervezet, igyekszik megelőzni a rejtve maradt, majd hirtelen felbukkanó, s váratlanságával zavaro­kat okozó mozzanatokat. Ez, s csakis ez a járható út. Mert a kapkodás, az átgondoltság nélkül meg­hozott döntés, lehet, első pillanatra eredményt, hasz­not ígér, valójában azon­ban — sajnos, nem nélkü­lözzük az intő tapasztala­tokat — nagyon sokba ke­rül a társadalomnak, a népgazdaságnak; megtaka­rít úgy egy forintot, hogy másfelet kellett kiadná e „megtakarítás” fejében. Mészáros Ottó méteresre szélesítettük a Tiny- nye—Piliscsaba közötti utat, átadtunk egy másfél kilomé­teres útszakaszt Biatorbágy és Tárnok között. Ugyancsak be­fejeztük a Nagytétény—Buda­keszi út Törökbálint és a 70-es út közötti szakaszát. A ceglédi járásban Albertirsa és Dán- szentmiklós között mintegy 7 kilométeres szakaszt szélesítet­tünk, a csemői tanács kérésé­re befejeztük a községet átve­zető egykilométeres út kiszé­lesítését De dolgoztunk Gö­döllő térségében is, az Erdő­kertes—Vácegres közötti terü­leten négy kilométernyi úttal készültünk el, s jól halad az Örbottyán—Váckisújfalu kö­zötti nyolc kilométeres út szé­lesítése is. Végeredményben az idei évre tervezett 131 kilo­méternyi útszélesítés időará­nyos részót sikerült teljesíte­nünk . — Hol építkeznek a követ­kező időszakban? — Szentendre—Kisoroszi között mintegy 9 kilométernyi út szélesítését végezzük a szigetszentmártoni úton há­rom kilométernyi szakaszt szélesítünk. Dabas területén öt kilómétemyi utat építünk, Nagykátán folytatjuk a tavaly félbe hagyott útépítést: Tápió- szecső és Tápióbicslce között. A ceglédi feladataink nem je­lentősek, a budai járásban pe­dig ütemezésünknek megfele­lően ez évre befejeztük az út­építést. A monori járásiban az év végéig elkészülünk az ecser—monori út gyomról át­kelési szakaszával, s megkö­zelítően nyolc kilométernyi utat szélesítünk Rákoskeresz­túr és Isaszeg között, s mint­egy 10 kilométernyit Vácszent- lászló és Jászfény szaru között. Az ikladi átkelési szakasz épí­téséből mintegy három kilo­méter van hátra, s így körül­belül 25 kilométernyi utat si­* került ez útvonalon hatméte­resre szélesíteni. A budai és a gödöllői járásban jelentős elő­rehaladást értünk el, s így va­lószínűleg 1976-ban közútjaik kiszélesítésével elkészülünk. Terveink szerint 1985-ig az egész megye területén sikerül 6 méternyi útszé- lességet elérnünk, de ehhez szükséges, hogy az előre meghatározott ütemben haladjunk, azaz évenként 100 kilométeres útszakasszal ké­szüljünk el. — Fejlesztés, beruházás vár­ható-e az idén? — A legjelentősebb változás: a korszerű követelményeknek megfelelően a megye járásai­nak területén útmesterségek helyett üzemmérnökségeket szervezünk. Elképzelésünk sze­rint összesen öt ilyen önálló bér- és anyaggazdálkodással rendelkező egységet alakítunk ki. Első lépésként a váci, gö­döllői járások útmesterségeit vontuk össze, s július elsejétől Vácott üzemmérnökség léte­sült. Ezután fokozatosan kerül sor a többi útimesterség átszer­vezésére is. S. Zs. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS tAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM ÍLltA SO FILLÉR 1975. JŰLIUS 11., PÉNTEK Kádár János fogadta Lars Wernert Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra csütörtökön fogadta Lars Wernert, a Svéd Baloldali Párt — kommunisták — elnökét, aki az MSZMP vendégeként tar­tózkodik hazánkban. Szívélyes, elvtársi légkörben eszmecserét folytatták pártjaik helyzetéről és tevékenységéről, az európai kommunista és munkáspártok konferenciája előkészítésének időszerű kérdéseiről, valamint a két testvérpárt kapcsolatai­nak továbbfejlesztéséről. A megbeszélésen részt vett Gye- nes András, a Központi Bi­zottság titkára. Genf Megkezdődött Gromiko és Kissinger találkozója A genfi szovjet misszió épületében csütörtökön dél­után 5 órakor megkezdődött Andrej Gromiko szovjet, és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter találkozója. A tárgyalások este folyta­tódnak azon a vacsorán, ame­lyet Gromiko ad amerikai kol­légája tiszteletére a misszió épületében, pénteken dél­előtt pedig a külügyminisz­terek a genfi Intercontinental Hotelban, Kissinger szálláshe­lyén tekintik át a kötetlen napirend további témáit. Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere csü­törtökön délben az AERO­FLOT különgépén érkezett tienfbe. A nemzetközi sajtó kép­viselői előtt felolvasott rövid nyilatkozatában Gromiko is­mét leszögezte, hogy az ame­rikai külügyminiszterrel va­ló találkozón a két felet köl­csönösen érdeklő kérdéseket fogják áttekinteni. Kissinger három és fél őrá­Huszonötmilliós kazánház épül Javuló munkakörülmények a KÖZGÉP-nél A huszonnégy éves múltú ceglédi Közúti Gépellátó Vál­lalat 2. számú gyáregységének elavultak üzemépületei, rossz a gőzfűtés, világítás, régiek a közművezetékek, s az SZMT munkavédelmi felügyelője is balesetveszélyesnek mi­nősítette a környezetet. Ilyen volt a helyzet, amikor 1975. január 1-én az Ütépítő Tröszt 13 vállalata közé fogad­ta a ceglédieket. Az egyébként jól dolgozó — tavaly 229 mdl- Lió 787 ezer fortnit termelési értéket felmutató — vállalat 2. számú gyáregysége még a mostoha helyzetben is 14,3 százalékkal tudta növelni termelését. Számukra sorsdöntő változást hozott a gazdára találás: már az időn beruházásokra és fel­újításokra 22 millió 184 ezer forintot költhetnek. Jövő évi befejezéssel megkezdődött a gázfűtésű kazánház építése, erre 25 millió forintot irányoz­tak elő. Az első félévben új szer­számgépek érkeztek a kibőví­tett forgácsműhelybe, elké­szült az új szerelőcsarnok, hi­deg-meleg vizes mosdóval lát­ták el a műhelyeket is. A na­pokban állították be a szóda­víz-automatákat. Javult az orvosi ellátás, megkezdődött a fogászati szakrendelés. Létrehozták az üzemgaz­dasági osztályt, melynek feladata többek kö­zött a dolgozók munkahelyi körülményeinek javítása is. H. A. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Genfben, val Gromiko után érkezett a genfi repülőtérre Párizsból. Az újságíróknak tett rövid nyilatkozatában kifejtette: vé­leménye szerint az Egyesült Államokra és a Szovjetunió­ra különleges felelősség há­rul abban a tekintetben, hogy minden tőlük telhetőt megte­gyenek a nemzetközi feszült­ség enyhítésére és hozzá­járuljanak a függőben levő kérdések megoldásához. A két külügyminiszter ér­kezését rendkívüli bizton­sági intézkedések előzték meg. A svájci biztonsági szolgálat emberei még az újságírók fényképezőgépét is ellenőrizte. Kissinger kíséretében van Joseph Sisco, a közel-keleti problémákkal foglalkozó ame­rikai külügyminiszter-helyet­tes és Sonnefeldt külügyi ta­nácsadó. (Kommentárunk a 2. dalon.) ol­PORTUGALIA Rokonszenvtüntetés Szín — borsónak, búzának A Portugál Kommunista Párt csütörtök estére nagy tömegmegmozdulást hirde­tett, hogy a tömegek ily mó­don biztosítsák támogatásuk­ról a fegyveres erők mozgal­mának politikáját és személy szerint Vasco Goncalves mi­niszterelnököt. A szocialista párt ezzel szemben arra szólította fel híveit, hogy ne vegyenek részt a kommunista párt és az In- tersindical szakszervezeti szö­vetség által kezdeményezett rokonszenvtüntetésen, amely az esti órákban az elnöki pa­lota előtt fejeződik majd be. Az ikladi Egyesült Galga-parti Termelőszövet kezet üzemegységében tavaly építettek egy kétezer­négyszáz négyzetméteres alapterületű fedett szint, és mellette üzembe állítottak egy Colmann szárítő- berendezést. Az idén nyáron egy újabb 1200 négy zetméteres csarnokot hoznak tető aiá, borsónak, búzának. Gárdos Katalin felvétele A szocialista párt közlemé­nyében azzal vádolta a kom­munista pártot és az Inter- sindicalt, hogy „meg akarja osztani a fegyveres erők moz­galmát”. Mario Soares, a szo­cialista párt főtitkára csü­törtökön este Lisszabon egyik külvárosában beszédet mond egy gyűlésen. A kommunista párt szer­dán este közleményt adott ki, amelyben rendkívül fontos­nak nevezte az MFA-közgyu- lésen a népi tömegszerveze­tek rendszerének megterem­téséről hozott döntéseket, hangsúlyozva,' hogy ezek jó­váhagyására éppen akkor ke­rült sor, amikor a reakciós és konzervatív erők fokoz­zák kampányukat a forra­dalmi folyamat ellen. A kommunista párt bírál­ta a nagyiparosok háromna­pos értekezletét és reakciós manővernek nevezte azt, hogy azon külföldi vállalatok kép­viselői is részt vettek. A portugál legfelsőbb forra­dalmi tanács szerda délután­tól csütörtök reggelig tartott tanácskozásán úgy döntött, hogy a Republica című újság irányításával egy adminiszt­ratív bizottságot bíz meg. Az erről kiadott közlemény hangsúlyozza: a tanács válto­zatlanul a gazdasági harcot tekinti a forradalom elsőd­leges faladatának és elítél bi­zonyos személyeket, akik más feladatokat helyeznek előtér­be. Megfigyelők szerint a for­radalmi tanácsnak ez a bírá­lata a szocialista párt veze­tőjének, Mario Soaresnek szól, aki nyilatkozatában más kérdéseknek, mint például a sajtószabadságnak próbált el­sőbbséget biztosítani. k á

Next

/
Thumbnails
Contents