Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-10 / 160. szám
1915. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK %tfúiav Gemenci kirándulás A közelmúltban a cegléd- berceli művelődési ház igazgatója, Gyimesi János — mint minden évben — ezúttal Is kirándulást szervezett. Kitűnő programot állított ösz- sze az országjárásra, s a résztvevők nem is csalódtak. Elsősorban nyugdíjasokat hívtak meg. Hídvégi Lajos nyugdíjas pedagógus volt az idegenvezető. Az ő kalauzolásával a résztvevők megtekintették Kecskemétet, Dunaföldvárt, Paksot, Szekszárdot és a gemenci rezervátumot. Befejezésként Komlóra és Pécsre látogatott a csoport. A kirándulás résztvevői az úton kitűnően érezték magukat Virág Mihály Albertirsa Nincs teherkocsi Évekkel ezelőtt az önök közbenjárásával tudomásunkra j^tt, hogy a budakesziek a fővárosban, a Moszkva téri 1. számú TÜZÉP-nél is megrendelhetik tüzelőjüket, nemcsak a budaörsin. Hosszú ideig nem mindig égnek. Eleinte egy-két órára vasárhap délelőtt volt áramszünet. Az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál mindezt szóvátet- tük — eredménytelenül. Azután több esetben szombatra került át a „fénytelenség”’. Nem egyszer a televízió műsorának utolsó perceire „érkezett meg” a villany. Az utóbbi időben pedig csütörtökön „köszönt ránk” a sötétség. Intézkedést kérünk. Takács Pál Túra / Diákok nyári munkán Dunakeszin, az A!ági Tangazdaság területén a gyümölcsösben diákok dolgoznak. Tahiban, a Bercsényi utcában hány percen belül tisztázókét légpuskás fiatalember az dott az ügy, és minden vita, erdő felé igyekezett. Ügy hi- könyörgés nélkül megkaptam szem, mindenféle engedély a patront, amelyet jálretet- nélkül. Ebből nem is csináltak tek számomra. különösebb problémát, a vadgerléket kezdték lövöldözni. Ügy hiszem, közös erővel kell fellépni a természet, ' a madárvilág lelkiismeretien pusztítói ellen. Nem szabad megengedni, hogy ilyen felelőtlen játékokba kezdjenek. Urbán Sándor Tahi intézményes szállítás Tököl nagyközségben július első napjaitól megkezdték a hylladék intézményes is volt semmi baj, s amiért különösen örömmel jártunk ide: mindig előzékeny, udvarias a kiszolgálás. Nem okozott gondot a hazaszállítás sem. Sajnos, most megváltozott a helyzet. A telepen nem tudják megoldani a szállítást, mert nincs megfelelő jármű. Ezért, ha valaki megvásárolja tüzelőjét, futkározhat fuvaros után. Vajon miért kellett elrontani a korábbi jó lehetőséget Kiss István Budakeszi Fénytelen napok Sokan emlékeznek még azokra*«z időkre, amikor Túrán, az est beálltával sötétségbe borult minden. Nem volt közvilágítás, csak az éjjeliőr lámpájának halvány fénye pislákolt az utakon. Szerencsére most már más a helyzet. A nagyközség legforgalmasabb utcájában, mintegy három kiReggel 7-től déli 12 óráig szedik a meggyet, összesen tizenöten. Július közepén csaknem valamennyien építőtáborba mennek, s azután kezdődik az igazi vakáció. Az Alagi Tangazdaságban keresett pénzből egyesek ruhát vesznek, mások pedig a nyaralásukat fedezik. Solymosi László Dunakeszi Udvarias kiszolgálás Gödöllőn, a 166-os számú önkiszolgáló élelmiszerboltba rendszerint örömmel tér be a vásárló: Tham László boltveftföWgR szállítását. Reméljük: ez az intézkedés hozzájárul ahhoz, hogy Tököl a jövőben gon- dozottabb, tisztább legyen. Bundies Péter, Tököl így is lehet Július 4-én délelőtt betértem a ceglédi áruház illatszerosztályára vásárolni. Többek között szifonpatront is vettem. A kiszolgáló készségesen becsomagolta az árut, fizettem, s nyugodtan hazamentem. Otthon megdöbbenve tapasztaltam, hogy a patron nincs a csomagban. Nyomban visszasiettem, s elmondtam, hogyan jártam. NéTudorn, nem nagy ügyről van szó. De nekem mégis sokat jelentett. Szabó Jánosné Cegléd Szódavíz — csak fröccshöz Községünkben, a Kapitánytanyai autóbuszfordulónál van egy bisztró, amelyet a Tápiógyörgye és Vidéke ÁFÉSZ üzemeltet. Nemrégiben betértem ide és a szeszt nem szeretvén, egy üdítőt kértem. A kiszolgáló közölte velem, hogy semmiféle palackozott üdítő itala nincs. Ezért egy nagy málnát kértem. Azt a választ kaptam, hogy málnát nem ad, mert a szódavíz kell a fröccshöz. Mérges lettem, beírtam a panaszkönyvbe. A teljesség kedvéért el kell mondanom, hogy a községben a Kékszilva falatozóban és a kultúrház büféjében nem revctelét. SKrób Béla igazgatósági elnök arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a panasz teljes mértékben jogosnak bizonyult, s -hibáját a ví-tkes dolgozó is elismerte. Ezért őt írásbeli figyelmeztetésben részesítették, s felhívták a figyelmét arra, hogy hasonló eset a jövőben ne forduljon elő. Nem jött a szerelő Több mint egy hónappal ezelőtt elromlott a gáztűzhelyem. A hibát bejelentettem n TI- .GÁZ nagykőrösi kirendeltségén. Nyugodtan várakoztam, de teltek-múltak a napok és a tűzhely továbbra is használhatatlan maradt. Bementem érdeklődni, azt a felvilágosítást kaptam, hogy ne várjak senkit, mert g szerelőt baleset érte, és néni tudják, hogy mikor tudnak helyettesítéséről gondoskodni. Most már több mint egy hónap telt el és még mindig nincs helyettes. Űjabb érdeklődésemre azt a felvilágosítást kaptam, hogy ne is várjak senkit. Ezek után csak egyetlen kérdésem van: hogyan főzzek három gyermekemnek nyár közepén, ha rossz a gáztűzhely? Szentpéteri Sándorné Nagykőrös ★ A TIGAiZ nagykörűéi kirendeltségén érdeklődésünkre elmondták: a szerelőjük valóban, balesetet szenvedett, s így meglehetősen nehéz helyzetbe kerülték. Időközben megváltozott a helyzet, s ígéretet tettek arra: két napon bellii megjavítják Szentpéteri Sándorné hibás gáztűzhelyét. Az, eredményt várjuk. SZERKESZTŐI ÜZENETEK T. I., Budaörs: A Közép-magyarországi MÉH Vállalat illetékesei kivizsgálták az ügyet. Tájékoztatásuk szerint az On által kifogásolt telep jelenlegi helyéről e negyedev folyamán, tehát legkésőbb szeptember 30-ig elköltözik. Ez már mindén bizonnyal végle- leges határidő lesz, s a válláiat vezetői addig is az utcabeliek szives türelmét kérik. B. J.-né, Kartal: Magunk is felháborodással olvastuk sorait. A levelében leírt bosszúságtól egy tkis figyelmességgel, udvariassággal feltétlenül- megkímélhették volna önt. Az ügyet megioildjük kivizsgálásra az illetékes vállalat vezetőinek, s bízunk abban, hogy az intézkedésről rövid időn belül táj ékoztathat j uk. K. I., Szentendre: A hivatalos vizsgálat eredménye szerint a Szentendre—Pilisszentlászló vonalon a járatok száma nem csökkent. Az ön észrevétele alapján a Volán 20. számú Vállalat vezetői — mint azt dr. Pártay Tivadar forgalmi főosztályvezető szerkesztőségünkbe küldött levelében közölte — növelni fogják e térségben az ellenőrzések számát. A szentendrei főnökség figyelmét pedig felhívták a járatok, közlekedésének pontosabb irányítására. Válasz cikkünkre tettek ilyen megkülönböztetést a nagy málna és a fröccs között. Csaba Mátyás. Újszilvás ★ A Tápiógyörgye és Vidéke AFL.’S’Z vezetősége kérésünkre kivizsgálta újszilvási olvasónk ész Lapunk június 19-i számában, a Postabontás rovatban közöltük Zelei Zoltán törteli olvasónk észrevételét „Hová tűnt az Epokit” címmel. Azt kifogásolta, hogy az üzletekben nem kap ilyen nevű ragasztóanyagot. A Vegyianyag Kereskedelmi Vállalat illetékesei kivizsgálták az ügyet, amelynek eredményéről tájékoztatták • szerkesztőségünket is. A következőket közölték: „Az időszaki problémát az okozta, hogy az import alapanyag hiánya miatt a termelő vállalat nem tudott Epokit ragasztót szállítani. Jelenleg sem fedezi a‘ teljes igényt a rendelkezésre álló mennyiség, ezért elsősorban a szaküzletek ellátására törekszünk. Cegléden a Rákóczi út 4. és a Kossuth Lajos utca 2. szám alatti háztartási boltba rendszeresen szállítunk tubusos Epokilot. Kérjük, hogy ezeket a boltokat szíveskedjen felkeresni, ha a jövőben szüksége lesz a termékre. Mellékelten küldünk önnek egy darab tubusos Epckitot, s reméljük, hogy ezzel problémája megoldódik. Az elkövetkezendő időben pedig arra törekszünk, hogy hasonló panasz ne fordulhasson elő.” Búcsú a sínektől lométeres szakaszon,' higanygőz lámpák ontják a fényt, általában mindenütt kielégítő a közvilágítás. zető munkatársaival együtt mindig udvarias és előzékeny. Ebben a boltban egyébként a tanulókat is — a szakmaszereteten kívül — előzékenységre nevelik. Mindez az üzlet forgalmán is meglátszik, hiszen a délutáni órákban a pénztárosok megállás nélkül blokkolnak. A választék is mindig megfelelő, s itt még azt is tudomásul veszi az ember, ha közük: sajnos elfő-' gyolt. Kelemen Jánosné Gödöllő Figyeljünk a légpuskásokra Természetvédelmünkről sok országban elismeréssel beszélnek. A minap azonban elszoDe sajnos, a lámpák nem morodtam egy kicsit. A levegőből élnek? Vasárnap este fél nyolc. Az 51-es úton, a Duna-ág mentén kilométeres kocsikaravánok húznak a főváros felé. És — uram bocsá’.... — van vezető, utas, áld megéhezik, megszomjazik. Kis- kunlacházán, Taksonyban, a községek központjában levő éttermek, vendéglők előtt tenyérnyi parkolóhely sincs ... Sebaj, hiszen ott az országút mellett a Levegő csárda, az Autós csárda, majd ott megállunk. Levegő csárda. Szép cégér, szép környék, álló buszok, autók — dühöngő utasokkal. A csárda ugyanis zárva. A felirat: nyitva 17 óráig... Hm... No, majd az Autós csárdánál... Ahol hasonló kép fogad. Az is zárva. Eltűnődik az utazó: miből élnek olyan jól ezek az útmenti forgalom kiszolgálására tervezett vendéglátóipari létesítmények, illetve fenntartóik, hogy a csúcsforgalom vendégeire nincs is szükségük? A Levegő csárdánál még csak érthető: a levegőből... És az Autós csárdánál, amelynek neve is arra utal, hogy az autósok szükségleteit szolgálja? Szatmári Jenő István (Nagykátai tudósítója lapunknak immár 1964 óta Kaposi István. Olvasóink hétről hétre találkozhatnak hasábjainkon közérdekű írásaival. Néhány nap múlva búcsúztatják munkatársai: július 12-én — a vasutasnapon — utoljára felölti állomásfönöki egyenruháját, s hivatalosan nyugdíjba vonul. Ugyanekkor Bódócs Józsefné is elköszön: több mint két évtizedig vigyázott arra, hogy a nagykátai állomáson az utazó- közönség tiszta helyiségekben tölthesse a várakozás perceit. Kaposi István gazdag életpályájának egy szakasza lezárul. A vasútnál összesen 35 évet és 207 napot töltött.) — Fiatal koromban mindig arról álmodoztam, hogy színész leszek. Más hivatásról nem is akartam hallani. De amikor 1938-ban már érződött a háború szele, apám, aki 1919-ben a Tanácsköztársaság vöröskatonája volt és állandó rendőri ellenőrzés alatt állt, gyorsan döntött helyettem. £sak eny- rfrit mondott: „Biztos kenyér kell, elmész a vasúthoz.” Mást nem tehettem, íav 1938. október 14-én különszerződéses pálva munkásnak alkalmaztak 18 filléres órabérrel Budapesten. A krampácsolók nehéz fizikai munkáját végeztem: sínes talpfacsere, megállás nélkül. (A Déli pályaudvar akkori állomásiönökének feltűnt a szorgalmas, munkáját jól végző fiatalember. Nyomban tárgyalt az osztályméi nőkkel, s engedélyezték számára, hogy nyolc hónap leforgása alatt letegye a szükséges szakvizsgákat. Átvették a forgalomhoz. A következő év nyarán pedig Balatonmária- fürdőre vezényelték forgalmistának, majd az Erdélyben levő Naszódra került. Ez utóbbi helyszín életének egyik fordulópontja is.) — Idős állomásfőnök mellé kerültem, s minden tudnivalót nagyon gyorsan el kellett sajátítanom, mert a munka java része rám hárult. A főnököm egyszer valamit rosszul csinált, s udvariasan figyelmeztettem hibájára. Majdnem lenyelt mérgében, úgy kicsattant: „Ide figyeljen, maga kis taknyos, nekem ne dirigáljon!” Ekkor úgy éreztem, azért is bebizonyítom neki az ellenkezőjét. Mivel nem volt hivatalos állomásfőnöki vizsgája, elhatároztam, hogy — én meg- szerzem. Huszonkét évesen sikerült a tervem. Az állomásfőnök dühödt arckifejezését néha még ma is magam előtt látom. Űj beosztásomban a Szászkelence—Marosvásárhely keskeny nyomközű vasútvonal Dipse állomására küldtek. (A felszabadulást követően — a megfelelő képzettség megszerzése után — Sárvárra került oktató és vezénylő tisztnek, majd ezt követően a szombathelyi MÁV Igazgatóság személyzeti csoportvezetője lett. Pest megyébe 1950-ben indult először. Két esztendeig a tápiószecsöi állomás ügyeit irányította, majd három évig a Keleti pályaudvar pártbizottságának titkáraként tevékenykedett.) — Soha nem bírtam a vár ros zaját. Mindig elvágyódtam. A Tolna megyei Magyarkeszi a szülőfalum, az itt magamba szívott levegő végigkísért eddigi életutamon. Az íróasztal sem az én világom, csak a vágányok között éreztem jól magam. Az állomás állandó lüktetése. az emberek mozgása, a vonatfüst szaga mindig megnyugtatott. Amikor 1956 februárjában agykéreggyulladást» kaptam, s hónapokig feküdtem, szüntelenül erre gondoltam. (Nagykátán 1945-től 1962- ig nem kevesebb, mint kiír lene állomásfőnök váltotta egymást. Kaposi Istvánt a szolgálati érdekek figyelem- bevételével 1962 májusában ide irányították azzal a céllal, hogy végre teremtsen rendet. Az új állomásfőnök megdöbbenve tapasztalta, hogy a dolgozók között any- nytra elmérgesedett a kapcsolat, hogy nem lehet nyugodtan, körültekintően dolgozni.) — Féltem a feladattól. Már az első napokban munkaértekezletet tartottam, ahol nyíltan megmondtam: nem érdekel a múlt, mától kezdve az a döntő, ki hogyan végzi el a munkáját. Sikerült viszonylag nyugodt körülményeket teremteni. Hozzáláttunk a szocialista brigádok megalakításához. Tizenegy és fél éves nagykátai ténykedésem ideje alatt tizennégy fiatalt vettünk fel, akik közül tizenketten ma is megtalálhatók a vasútnál. Csak egyetlen példa: Joó János, állomásunk egykori forgalmi szolgálattevője ma a MÁV Budapesti Igazgatóságának személyzeti osztályvezetője. Mindeddig egyetlen halálos baleset sem történt állomásunk hibájából. Munkabrigádokat szerveztünk, amelyek figyelemmel kísérték az utasok kívánságait, kéréseit. S a tanulság: az eloarentált, hasznavehetetlennek ítélt emberekből. az évek során kialakult jó és őszinte légkörben, kitüntetett vasutasok váltak. (Fontos dátum: 1973. január 3-án ünnepélyesen üzembe helyezték Nagylcáta és Budapest között a villamosított vasútvonalat. A meC3 rm □ ej ccd ezu □ t=3 netidő csökkent, az utazás kényelmesebbé vált. Kaposi István is együtt örült munkatársaival a sikernek.) — Január 9-én reggel szokás szerint bementem állomásfőnöki irodámba, s a napi postát kezdtem bontani. Egyszeresük elsötétült előttem minden. A kórházban tértem magamhoz. Szívérkoszorú-elme- szesedés. S ezután többször megpróbálkoztam a munkával, de kár lett volna tagadnom: nem bírom már úgy, mint régen, a betegség megviselt. (A vasútnál eltöltött évtizedeit kitüntetések, vezérigazgatói elismerések fémjelzik. S természetesen aktív szerepet játszik Nagykáta fejlesztésében is. A felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére kapott emléklap ezt bizonyítja. Négy gyermeke közül a legidősebb 34, a legfiatalabb pedig 24 éves. Valamennyien szakmát tanultak, hivatást választottak, s önállóan élnek.) — Azt hiszem, szerencsére nyugdíjasként sem maradok munka nélkül. A tétlenség számomra egyenlő lenne a pusztulással. Az állomás dolgozói gyakran felkeresnek. Ha tudok, ezután is szívesen segítek. A nagyközségi pártbizottság tagjaként is tevékenykedem. S persze, a Pest megyei Hírlapnak továbbra is megírom észrevételeimet. A jót is, a hibákat is. De kár lenne tagadnom:'a vágányok hiányozni fognak... Falus Gábor l
