Pest Megyi Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-10 / 160. szám

1915. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK %tfúiav Gemenci kirándulás A közelmúltban a cegléd- berceli művelődési ház igaz­gatója, Gyimesi János — mint minden évben — ezúttal Is kirándulást szervezett. Ki­tűnő programot állított ösz- sze az országjárásra, s a résztvevők nem is csalódtak. Elsősorban nyugdíjasokat hív­tak meg. Hídvégi Lajos nyugdíjas pedagógus volt az idegenve­zető. Az ő kalauzolásával a résztvevők megtekintették Kecskemétet, Dunaföldvárt, Paksot, Szekszárdot és a ge­menci rezervátumot. Befeje­zésként Komlóra és Pécsre látogatott a csoport. A kirán­dulás résztvevői az úton ki­tűnően érezték magukat Virág Mihály Albertirsa Nincs teherkocsi Évekkel ezelőtt az önök köz­benjárásával tudomásunkra j^tt, hogy a budakesziek a fővárosban, a Moszkva téri 1. számú TÜZÉP-nél is megren­delhetik tüzelőjüket, nemcsak a budaörsin. Hosszú ideig nem mindig égnek. Eleinte egy-két órára vasárhap délelőtt volt áramszünet. Az Észak-Ma­gyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál mindezt szóvátet- tük — eredménytelenül. Az­után több esetben szombatra került át a „fénytelenség”’. Nem egyszer a televízió műso­rának utolsó perceire „érke­zett meg” a villany. Az utób­bi időben pedig csütörtökön „köszönt ránk” a sötétség. Intézkedést kérünk. Takács Pál Túra / Diákok nyári munkán Dunakeszin, az A!ági Tan­gazdaság területén a gyümöl­csösben diákok dolgoznak. Tahiban, a Bercsényi utcában hány percen belül tisztázó­két légpuskás fiatalember az dott az ügy, és minden vita, erdő felé igyekezett. Ügy hi- könyörgés nélkül megkaptam szem, mindenféle engedély a patront, amelyet jálretet- nélkül. Ebből nem is csináltak tek számomra. különösebb problémát, a vad­gerléket kezdték lövöldözni. Ügy hiszem, közös erővel kell fellépni a természet, ' a madárvilág lelkiismeretien pusztítói ellen. Nem szabad megengedni, hogy ilyen fele­lőtlen játékokba kezdjenek. Urbán Sándor Tahi intézményes szállítás Tököl nagyközségben jú­lius első napjaitól megkezd­ték a hylladék intézményes is volt semmi baj, s amiért különösen örömmel jártunk ide: mindig előzékeny, udva­rias a kiszolgálás. Nem oko­zott gondot a hazaszállítás sem. Sajnos, most megválto­zott a helyzet. A telepen nem tudják megoldani a szállítást, mert nincs megfelelő jármű. Ezért, ha valaki megvásárolja tüzelőjét, futkározhat fuvaros után. Vajon miért kellett elron­tani a korábbi jó lehetőséget Kiss István Budakeszi Fénytelen napok Sokan emlékeznek még azokra*«z időkre, amikor Tú­rán, az est beálltával sötétség­be borult minden. Nem volt közvilágítás, csak az éjjeliőr lámpájának halvány fénye pis­lákolt az utakon. Szerencsére most már más a helyzet. A nagyközség legforgalmasabb utcájában, mintegy három ki­Reggel 7-től déli 12 óráig sze­dik a meggyet, összesen tizen­öten. Július közepén csaknem valamennyien építőtáborba mennek, s azután kezdődik az igazi vakáció. Az Alagi Tan­gazdaságban keresett pénzből egyesek ruhát vesznek, má­sok pedig a nyaralásukat fe­dezik. Solymosi László Dunakeszi Udvarias kiszolgálás Gödöllőn, a 166-os számú önkiszolgáló élelmiszerboltba rendszerint örömmel tér be a vásárló: Tham László boltve­ftföWgR szállítását. Reméljük: ez az intézkedés hozzájárul ahhoz, hogy Tököl a jövőben gon- dozottabb, tisztább legyen. Bundies Péter, Tököl így is lehet Július 4-én délelőtt betér­tem a ceglédi áruház illat­szerosztályára vásárolni. Töb­bek között szifonpatront is vettem. A kiszolgáló készsé­gesen becsomagolta az árut, fizettem, s nyugodtan haza­mentem. Otthon megdöbben­ve tapasztaltam, hogy a pat­ron nincs a csomagban. Nyomban visszasiettem, s el­mondtam, hogyan jártam. Né­Tudorn, nem nagy ügyről van szó. De nekem mégis so­kat jelentett. Szabó Jánosné Cegléd Szódavíz — csak fröccshöz Községünkben, a Kapitány­tanyai autóbuszfordulónál van egy bisztró, amelyet a Tápiógyörgye és Vidéke ÁFÉSZ üzemeltet. Nemrégi­ben betértem ide és a szeszt nem szeretvén, egy üdítőt kértem. A kiszolgáló közölte velem, hogy semmiféle pa­lackozott üdítő itala nincs. Ezért egy nagy málnát kér­tem. Azt a választ kaptam, hogy málnát nem ad, mert a szódavíz kell a fröccshöz. Mérges lettem, beírtam a pa­naszkönyvbe. A teljesség kedvéért el kell mondanom, hogy a községben a Kékszilva falatozóban és a kultúrház büféjében nem revctelét. SKrób Béla igazgatósági elnök arról tájékoztatta szerkesz­tőségünket, hogy a panasz teljes mértékben jogosnak bizonyult, s -hibáját a ví-tkes dolgozó is elis­merte. Ezért őt írásbeli figyel­meztetésben részesítették, s fel­hívták a figyelmét arra, hogy ha­sonló eset a jövőben ne fordul­jon elő. Nem jött a szerelő Több mint egy hónappal ez­előtt elromlott a gáztűzhelyem. A hibát bejelentettem n TI- .GÁZ nagykőrösi kirendeltsé­gén. Nyugodtan várakoztam, de teltek-múltak a napok és a tűzhely továbbra is használha­tatlan maradt. Bementem ér­deklődni, azt a felvilágosítást kaptam, hogy ne várjak sen­kit, mert g szerelőt baleset ér­te, és néni tudják, hogy mikor tudnak helyettesítéséről gon­doskodni. Most már több mint egy hónap telt el és még min­dig nincs helyettes. Űjabb ér­deklődésemre azt a felvilágo­sítást kaptam, hogy ne is vár­jak senkit. Ezek után csak egyetlen kér­désem van: hogyan főzzek há­rom gyermekemnek nyár kö­zepén, ha rossz a gáztűzhely? Szentpéteri Sándorné Nagykőrös ★ A TIGAiZ nagykörűéi kirendelt­ségén érdeklődésünkre elmond­ták: a szerelőjük valóban, balese­tet szenvedett, s így meglehető­sen nehéz helyzetbe kerülték. Időközben megváltozott a helyzet, s ígéretet tettek arra: két napon bellii megjavítják Szentpéteri Sándorné hibás gáztűzhelyét. Az, eredményt várjuk. SZERKESZTŐI ÜZENETEK T. I., Budaörs: A Közép-magyar­országi MÉH Vállalat illetékesei kivizsgálták az ügyet. Tájékozta­tásuk szerint az On által kifogá­solt telep jelenlegi helyéről e negyedev folyamán, tehát legké­sőbb szeptember 30-ig elköltözik. Ez már mindén bizonnyal végle- leges határidő lesz, s a válláiat vezetői addig is az utcabeliek szi­ves türelmét kérik. B. J.-né, Kartal: Magunk is felháborodással olvastuk sorait. A levelében leírt bosszúságtól egy tkis figyelmességgel, udvariasság­gal feltétlenül- megkímélhették volna önt. Az ügyet megioildjük kivizsgálásra az illetékes vállalat vezetőinek, s bízunk abban, hogy az intézkedésről rövid időn belül táj ékoztathat j uk. K. I., Szentendre: A hivatalos vizsgálat eredménye szerint a Szentendre—Pilisszentlászló vona­lon a járatok száma nem csök­kent. Az ön észrevétele alapján a Volán 20. számú Vállalat veze­tői — mint azt dr. Pártay Tiva­dar forgalmi főosztályvezető szer­kesztőségünkbe küldött levelében közölte — növelni fogják e tér­ségben az ellenőrzések számát. A szentendrei főnökség figyelmét pedig felhívták a járatok, közle­kedésének pontosabb irányítá­sára. Válasz cikkünkre tettek ilyen megkülönbözte­tést a nagy málna és a fröccs között. Csaba Mátyás. Újszilvás ★ A Tápiógyörgye és Vidéke AFL.’S’Z vezetősége kérésünkre ki­vizsgálta újszilvási olvasónk ész ­Lapunk június 19-i számá­ban, a Postabontás rovatban közöltük Zelei Zoltán törteli olvasónk észrevételét „Hová tűnt az Epokit” címmel. Azt kifogásolta, hogy az üzletek­ben nem kap ilyen nevű ra­gasztóanyagot. A Vegyianyag Kereskedelmi Vállalat illetékesei kivizsgál­ták az ügyet, amelynek ered­ményéről tájékoztatták • szer­kesztőségünket is. A követke­zőket közölték: „Az időszaki problémát az okoz­ta, hogy az import alapanyag hiánya miatt a termelő vállalat nem tudott Epokit ragasztót szál­lítani. Jelenleg sem fedezi a‘ tel­jes igényt a rendelkezésre álló mennyiség, ezért elsősorban a szaküzletek ellátására törekszünk. Cegléden a Rákóczi út 4. és a Kossuth Lajos utca 2. szám alatti háztartási boltba rendszeresen szállítunk tubusos Epokilot. Kér­jük, hogy ezeket a boltokat szí­veskedjen felkeresni, ha a jövő­ben szüksége lesz a termékre. Mellékelten küldünk önnek egy darab tubusos Epckitot, s remél­jük, hogy ezzel problémája meg­oldódik. Az elkövetkezendő idő­ben pedig arra törekszünk, hogy hasonló panasz ne fordulhasson elő.” Búcsú a sínektől lométeres szakaszon,' higany­gőz lámpák ontják a fényt, ál­talában mindenütt kielégítő a közvilágítás. zető munkatársaival együtt mindig udvarias és előzékeny. Ebben a boltban egyébként a tanulókat is — a szakmasze­reteten kívül — előzékenység­re nevelik. Mindez az üzlet forgalmán is meglátszik, hi­szen a délutáni órákban a pénztárosok megállás nélkül blokkolnak. A választék is mindig megfelelő, s itt még azt is tudomásul veszi az em­ber, ha közük: sajnos elfő-' gyolt. Kelemen Jánosné Gödöllő Figyeljünk a légpuskásokra Természetvédelmünkről sok országban elismeréssel beszél­nek. A minap azonban elszo­De sajnos, a lámpák nem morodtam egy kicsit. A levegőből élnek? Vasárnap este fél nyolc. Az 51-es úton, a Duna-ág mentén kilométeres kocsika­ravánok húznak a főváros fe­lé. És — uram bocsá’.... — van vezető, utas, áld meg­éhezik, megszomjazik. Kis- kunlacházán, Taksonyban, a községek központjában levő éttermek, vendéglők előtt te­nyérnyi parkolóhely sincs ... Sebaj, hiszen ott az ország­út mellett a Levegő csárda, az Autós csárda, majd ott megállunk. Levegő csárda. Szép cégér, szép környék, álló buszok, autók — dühöngő utasokkal. A csárda ugyanis zárva. A felirat: nyitva 17 óráig... Hm... No, majd az Autós csárdánál... Ahol hasonló kép fogad. Az is zárva. Eltűnődik az utazó: miből élnek olyan jól ezek az út­menti forgalom kiszolgálására tervezett vendéglátóipari lé­tesítmények, illetve fenntar­tóik, hogy a csúcsforgalom vendégeire nincs is szüksé­gük? A Levegő csárdánál még csak érthető: a levegőből... És az Autós csárdánál, amelynek neve is arra utal, hogy az autósok szükségle­teit szolgálja? Szatmári Jenő István (Nagykátai tudósítója la­punknak immár 1964 óta Ka­posi István. Olvasóink hétről hétre találkozhatnak hasáb­jainkon közérdekű írásaival. Néhány nap múlva búcsúz­tatják munkatársai: július 12-én — a vasutasnapon — utoljára felölti állomásfönöki egyenruháját, s hivatalosan nyugdíjba vonul. Ugyanek­kor Bódócs Józsefné is elkö­szön: több mint két évtizedig vigyázott arra, hogy a nagy­kátai állomáson az utazó- közönség tiszta helyiségekben tölthesse a várakozás perceit. Kaposi István gazdag életpá­lyájának egy szakasza lezá­rul. A vasútnál összesen 35 évet és 207 napot töltött.) — Fiatal koromban mindig arról álmodoztam, hogy színész leszek. Más hivatásról nem is akartam hallani. De amikor 1938-ban már érződött a hábo­rú szele, apám, aki 1919-ben a Tanácsköztársaság vöröskato­nája volt és állandó rendőri ellenőrzés alatt állt, gyorsan döntött helyettem. £sak eny- rfrit mondott: „Biztos kenyér kell, elmész a vasúthoz.” Mást nem tehettem, íav 1938. októ­ber 14-én különszerződéses pálva munkásnak alkalmaztak 18 filléres órabérrel Budapes­ten. A krampácsolók nehéz fi­zikai munkáját végeztem: sín­es talpfacsere, megállás nél­kül. (A Déli pályaudvar akkori állomásiönökének feltűnt a szorgalmas, munkáját jól végző fiatalember. Nyomban tárgyalt az osztályméi nőkkel, s engedélyezték számára, hogy nyolc hónap leforgása alatt letegye a szükséges szakvizsgákat. Átvették a forgalomhoz. A következő év nyarán pedig Balatonmária- fürdőre vezényelték forgal­mistának, majd az Erdélyben levő Naszódra került. Ez utóbbi helyszín életének egyik fordulópontja is.) — Idős állomásfőnök mellé kerültem, s minden tudnivalót nagyon gyorsan el kellett sa­játítanom, mert a munka ja­va része rám hárult. A főnö­köm egyszer valamit rosszul csinált, s udvariasan figyel­meztettem hibájára. Majdnem lenyelt mérgében, úgy kicsat­tant: „Ide figyeljen, maga kis taknyos, nekem ne dirigáljon!” Ekkor úgy éreztem, azért is bebizonyítom neki az ellenke­zőjét. Mivel nem volt hivata­los állomásfőnöki vizsgája, el­határoztam, hogy — én meg- szerzem. Huszonkét évesen si­került a tervem. Az állomás­főnök dühödt arckifejezését néha még ma is magam előtt látom. Űj beosztásomban a Szászkelence—Marosvásárhely keskeny nyomközű vasútvonal Dipse állomására küldtek. (A felszabadulást követően — a megfelelő képzettség megszerzése után — Sárvár­ra került oktató és vezénylő tisztnek, majd ezt követően a szombathelyi MÁV Igazga­tóság személyzeti csoportve­zetője lett. Pest megyébe 1950-ben indult először. Két esztendeig a tápiószecsöi ál­lomás ügyeit irányította, majd három évig a Keleti pálya­udvar pártbizottságának tit­káraként tevékenykedett.) — Soha nem bírtam a vár ros zaját. Mindig elvágyódtam. A Tolna megyei Magyarkeszi a szülőfalum, az itt magamba szívott levegő végigkísért eddi­gi életutamon. Az íróasztal sem az én világom, csak a vá­gányok között éreztem jól ma­gam. Az állomás állandó lük­tetése. az emberek mozgása, a vonatfüst szaga mindig meg­nyugtatott. Amikor 1956 feb­ruárjában agykéreggyulladást» kaptam, s hónapokig feküd­tem, szüntelenül erre gondol­tam. (Nagykátán 1945-től 1962- ig nem kevesebb, mint kiír lene állomásfőnök váltotta egymást. Kaposi Istvánt a szolgálati érdekek figyelem- bevételével 1962 májusában ide irányították azzal a cél­lal, hogy végre teremtsen rendet. Az új állomásfőnök megdöbbenve tapasztalta, hogy a dolgozók között any- nytra elmérgesedett a kap­csolat, hogy nem lehet nyu­godtan, körültekintően dol­gozni.) — Féltem a feladattól. Már az első napokban munkaérte­kezletet tartottam, ahol nyíl­tan megmondtam: nem érde­kel a múlt, mától kezdve az a döntő, ki hogyan végzi el a munkáját. Sikerült viszonylag nyugodt körülményeket terem­teni. Hozzáláttunk a szocia­lista brigádok megalakításá­hoz. Tizenegy és fél éves nagy­kátai ténykedésem ideje alatt tizennégy fiatalt vettünk fel, akik közül tizenketten ma is megtalálhatók a vasútnál. Csak egyetlen példa: Joó János, ál­lomásunk egykori forgalmi szolgálattevője ma a MÁV Budapesti Igazgatóságának személyzeti osztályvezetője. Mindeddig egyetlen halálos baleset sem történt állomá­sunk hibájából. Munkabrigá­dokat szerveztünk, amelyek fi­gyelemmel kísérték az utasok kívánságait, kéréseit. S a ta­nulság: az eloarentált, haszna­vehetetlennek ítélt emberek­ből. az évek során kialakult jó és őszinte légkörben, kitünte­tett vasutasok váltak. (Fontos dátum: 1973. ja­nuár 3-án ünnepélyesen üzembe helyezték Nagylcáta és Budapest között a villa­mosított vasútvonalat. A me­C3 rm □ ej ccd ezu □ t=3 netidő csökkent, az utazás kényelmesebbé vált. Kaposi István is együtt örült munka­társaival a sikernek.) — Január 9-én reggel szokás szerint bementem állomásfő­nöki irodámba, s a napi pos­tát kezdtem bontani. Egyszer­esük elsötétült előttem min­den. A kórházban tértem ma­gamhoz. Szívérkoszorú-elme- szesedés. S ezután többször megpróbálkoztam a munká­val, de kár lett volna tagad­nom: nem bírom már úgy, mint régen, a betegség megvi­selt. (A vasútnál eltöltött évti­zedeit kitüntetések, vezér­igazgatói elismerések fém­jelzik. S természetesen aktív szerepet játszik Nagykáta fejlesztésében is. A felszaba­dulás 30. évfordulója tisztele­tére kapott emléklap ezt bi­zonyítja. Négy gyermeke kö­zül a legidősebb 34, a legfia­talabb pedig 24 éves. Vala­mennyien szakmát tanultak, hivatást választottak, s ön­állóan élnek.) — Azt hiszem, szerencsére nyugdíjasként sem maradok munka nélkül. A tétlenség számomra egyenlő lenne a pusztulással. Az állomás dol­gozói gyakran felkeresnek. Ha tudok, ezután is szívesen segí­tek. A nagyközségi pártbizott­ság tagjaként is tevékenyke­dem. S persze, a Pest megyei Hírlapnak továbbra is meg­írom észrevételeimet. A jót is, a hibákat is. De kár lenne ta­gadnom:'a vágányok hiányoz­ni fognak... Falus Gábor l

Next

/
Thumbnails
Contents