Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-05 / 130. szám
<Hídtw 1975. JÚNIUS 5., CSÜTÖRTÖK A könyvhét alkalmából Kitüntetések, baráti találkozó Szerdán az ünnepi könyvhét alkalmából dr. Marczali László kulturális miniszter- 1 helyettes kitüntetéseket nyúj- itott át a könyvkiadás és j könyvterjesztés dolgozóinak. • Ötvenen kapták meg a szocia* lista kultúráért kitüntetést, 43-an pedig a kiváló dolgozó címet. Ugyancsak 47-en részesültek miniszteri dicséretben. Az ünnepi könyvhét jegyében megtartott ünnepségen t megjelent Tóth Dezső, az i MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetője és könyvkiadásunk, könyvterjesztésünk számos képviselője. ★ Az ünnepi könyvhét alkalmából számos külföldi író látogatott hazánkba. Tisztelettükre baráti találkozót ren- jdezett tegnap a Magyar Írók -Szövetsége. Tápióbicske A könyvtár csendje A könyvtár csendje nem igazi csend. Pontosabban: nem némaság. Bár nem szólítja fel a belépőt egyetlen tábla sem, mégis mindenki halkabbra fogja a szót. Itt, Tápióbicskén is, az alig esztendeje avatott művelődési ház könyvtárában. Hétköznap délelőtt. Juhász Andrásáé a kartonokat rendezgeti. Ma még kevés gyerek kopogtatott az ajtón, most jobban jut ideje az ilyesmire. Ötszáz olvasó A háromezernégyszáz lakosú község könyvtárában jelenleg majd hatezer kötet között válogathatnak az érdeklődők. Tavaly, az esztendő végére ötszáz beiratkozott olvasója volt. Közülük kétszáz- kilencven a felnőtt, kétszáztíz pedig a gyerek. Ez megyei viszonylatban is jó arány. — Persze, ez nem mindig volt igy — kezdi a beszélgetést. — Nemcsak a helyiség volt kisebb a művelődési ház átadása előtt, függetlenített vezetője sem volt. Ma viszont hétfő kivételével mindennap kinyitunk, a kölcsönzési idő is a háromszorosa a korábbinak. Azóta egyre többen jönnek. A könyv ma már a falvakban is vonzó. Jó gazda a ranács A község tanácih jó gazdája a könyvtárnak. Esztendők óta majd húszezer forintot biztosít új könyvek vásárlására. Azaz: évente mintegy kétszáz-kétszázötven kötettel bővítheti Juhász Andrásné a választékot. — Mindig érdeklődöm az olvasóktól: milyen könyveket szeretnének, aszerint vásároNyári kedvezmények diákoknak Tájékoztató a megyei tanácstól ' Az iskolatáblákon már szaporodnak az .. .ó, .. .ió, ... ció betűi. Nemsokára itt a vakáció, az utazások, pihenések, nyaralások ideje. Hogyan könnyítik a diákok nyári programjait, milyen támogatást, kedvezményeket kap- yak? Ezekről a kérdésekről tájékoztatott a Pest megyei Tanács művelődési osztályán Ipacs Lászlóné. — Étkezési és szállási utalványtömböket kaphatnak a fiatalok. Van, amelyik csak étkezési jegyet tartalmaz, de van szállásjeggyel kombinált tömb is. Ezekből az idén 1200 darabot, a szóló étkezési jegyekből pedig 1800 darabot adtunk a különböző megyei ifjúsági»/ intézményeknek. — Ezzel mennyire elégítették ki az igényeket? — Számszerű adatokat nem tudok mondani, csak azt, hogy az igény sokszorosa annak, amit teljesíteni tudunk. — Miként jut a fiatalok tudomására, hogy ilyen jegyek kaphatók? — A nagyobb iskolákban személyesen szoktunk tájékoztatót tartani, más helyekre körleveleket küldünk, azokban értesítjük a lehetőségekről a KISZ-bizottságokat, a klubokat, az iskolákat. Mindenütt, mindig hangsúlyozzuk, hogy elsősorban jutalmazási célokra használják fel. — Mennyibe kerülnek a tömbök és hányszor használhatók? — Egy tömb tíz étkezési és öt szállásjegyet tartalmaz, ezenkívül egyszeri utazásra ötven, százalékos vasúti kedvezményt nyújt. A tömb tíz forintba kerül, s a beváltáskor egy étkezőjegyre 7.50-et, a szállásjegyre 10 forintot fizetnek. — Hol válthatók be a jegyek? — Étkezni az első osztályú éttermeket kivéve bárhol lehet, a szállásjegyek pedig kempingekben, turistaházakban válthatók be. Egyébként kapható a Tájoló című füzetke, ebben minden idevonatkozó kérdésre választ kaphat, altit érdekel. Útvonalak leírásától a helységek megközelítéséig egy sor hasznos útmutatással szolgál a könyvecske. — Milyen egyéb kedvezményeket nyújtanak? — Mi voltaképpen csak ügyintézők vagyunk, lebonyolítjuk a jegyek szétosztását, s az ezzel járó adminisztrációt. A szervezés az Állami Ifjúsági Bizottság feladata. Az eddig említettek mellett minden évben van néhány külföldi kedvezményes utazás is. Belföldi nyaralást a középiskolai üdülőtáborozásra szóló jegy biztosít. Erre az évre megyénk 1500 darabot kapott Velencére, Balatonszemesre, J3alatonszabadiba, Miskolctapolcára, Badacsonyba és Szolnok-Tiszaligetre. Ezeket is szívesen veszik igénybe az iskolák — ugyancsak jutalmazás céljára. A hatnapos üdülés 100 forintba kerül, ezért teljes ellátás jár és részvétel az ÁIB által szervezett kulturális programokban. Hasonlót egyetemista fiatalok is igénybe vehetnek. 1975-re 90 üdülőjeggyel gazdálkodhatunk. Egyenként 10 napra szólnak, 150 forintba kerülnek és a Kilián-telepi, valamint a verőcei nemzetközi táborba érvényesek. — Mit tudnak arról, hogy a kiadott jegyeket mind felhasználják-e? — A középiskolás üdülőtáborozás jegyeivel mindig az a probléma, hogy a júniusi és július elejére szóló jegyek nem kelnek el. Idén sok megmaradt belőlük, ezeket átadjuk más megyéknek, hátha ott hasznosítani tudják. A szóló étkezőjegyeket rendszerint felhasználják. Ezeket azonban nehéz ellenőrizni. A középiskolás üdülőjegyek fel- használásáról szeptemberben jelentést kérünk az iskoláktól, a KISZ-bizottságtól. így a következő évben differenciálni tudunk, s azoknak igyekszünk többet adni, akik éltek a lehetőséggel és beváltották valamennyi üdülőjegyüket. —m,j— lók. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki megtalálja itt azt, amit szeret. Pedig még nem szakképzetI könyvtáros. Mindössze egy alapfokú könyvtárosi tanfolyamot végzett, s vizsgázott az elmúlt év novemberében. — Ez a' napi utazgatás nagyon sok gondot okozott, mivel két kisgyermek anyja vagyok. Ikrek: egy fiú, egy lány. Most járnak az általános iskola negyedik osztályába. Ezért is kaptam az alkalmon, amikor megtudtam, hogy könyvtárost keresnek. Az irodalmat, a művészeteket nagyon szeretem. Utaznom sem kell, s délben mindig meleg ebéddel várhatom a gyerekeimet. A tanács azért bízta rám ezt a feladatot, mert egyetemet, főiskolát végzett könyvtárost nem talált. Azt viszont feltételként szabták, hogy tanuljam meg én ezt a szép. hivatást. Most járok előkészítő re, s néhány hét múlva felvételizem a debreceni tanítóképző népművelő—könyvtáros szakán. Ideszoktatta a gyerekeket Közben néhány gyerek ér- kezik, de kérni csak egy kér, a többi — gyakorlott olvasó módjára — maga válogat. — Ez Erzsi néninek köszönhető — jegyzi meg csendesen a könyvtáros. — Himesházi Aurélné pedagógusnak — teszi még hozzá magyarázólag —, aki tizenegy esztendeig vezette a csöppnyi könyvtárat. Ö szoktatta ide a gyerekeket, ő tanította meg őket a könyv szeretetére. A könyvtár csendje — beszédes csend. Irodalmi hősökkel és sok-sok tudománnyal beszélgetnek szavak nélkül is az ide érkezők. S e néma beszélgetésekből életre szóló barátságok szövődnek ember és könyv között. Prukner Pál SZÍNHÁZI ESTÉK Nyaralni mindenáron A COIHMEDIA DELL’ARTE nagymestere, a 18. század Olaszországának máig népszerű színműírója, Carlo Goldoni időnként meglehetősen ismeretlen műveivel is felbukkan a magyar színpadokon. Tavaly a szentendrei Teátrum vette elő A kávéház című komédiáját, most a Vígszínház mutatta be a La trilógia della villeg- giatura, az 1759—62 között keletkezett Nyaralás-trilógia egy alaposan megkurtított, változatát Nyaralni mindenáron címmel. Goldoni, mint tősgyökeres velencei polgár, soha nem szívlelhette az olasz arisztokráciát, s a hozzá dörgölőző élősdieket, a kékvéreket majmoló polgárókat, s a feliuval- kodott, ám annál ostobább tőkepénzeseket. Aligha van darabja, amelyben le ne szedné a keresztvizet ezekről a köröltről. Nem tesz másként a Nyaralás-trilógiában sem. Korának azt a szokását ostorozza, gúnyolja, nevetteti ki, amely szinte előírta, hogy aki valamit is számít, az feltétlenül nyaralni menjen, s az ismerősökkel való versengés közepette akár az utolsó garasát is ráköltse a nyaralásra, sót, kölcsönt vegyen fel. A trilógia erről a procc szokásról szól, s a Vígszínházban bemutatott szövegváltozat, az erős tömörítés miatt, még jobban a középpontba állítja ezt a rongy- rázós szokást. De csak a szöveg. AZ ELŐADÁS bizony egyike az évad nagy félreértéseinek, melléfogásainak. Nem a kritika feladata, hogy ötleteket adjon, miképp kellett volna eljátszani ezt a darabot, de néhány alapvető tényre mégis fel kell hívni a figyelmet. Ennek a műnek — legalábbis ebben a szövegváltozatban — ma azért van (lehet) létjoga egy magyar színpadon, ha a kivagyiság, a felvágás, a nagyzolás kipellengérezését akarja bemutatni. Más értelmezés aligha fogadható el maradéktalanul ezzel a darabbal kapcsolatban. Ebben a koncepcióban persze helyet kaphat a bővérű komédiázás éppúgy, minta hirtelen elboruló, elkomorodó színek, az irónia és a líra, a szatirikus hangvétel és a tragikomédia, vagy éppen a vi- szolyogtató sajnálkozás. Goldoni mindezt tudta, megírta, szerepekké, színpadi figurákká formálta, csak el kell játszani, meg kell rendezni. így, ebben a felfogásban aztán nagyon is magára ismerhetne a mai procc, a mai erején túl költekező, pénzén felül nyaraló, a szomszédot csakazértis, az utolsó forintja feláldozásával is „túlüdülő” polgár. Mi tagadás, ez a jó kétszáz éves komédia időszerű; hibákat ostorozhat ma is. A VÍGSZÍNHÁZ előadásáról viszont nem tudjuk eldönteni, miről is akar szólni. Ez korántsem a néző vagy a kritikus értetlensége, hanem annak következménye, hogy a rendező — a vendégként közreműködő Lengyel György — sem tudta eldönteni mit is akar megmutatni a színpadon. A színpadon amelynek díszlete (Fábri Zoltán tervezte, tőle szokatlan módon játszhatatlan- ra, funkciótlanra), hol egy jó módú polgár lakását akarja ábrázolni (legalábbis érzékeltetni), hol egy csiricsáré és rosz- szul épített villát idéz, hol valamiféle kusza kertet, parkot, csak éppen azt nem idézi fel bennünk, hogy ez a játéktér és ez a játék valahol a mi számunkra is felfogható, megközelíthető helyen van, zajlik. Tovább növelik a zavart ruhák, melyeknek tervezője, Wieber Marianne, egyforma sikerrel torzítja eL a 18. századi és a mai viseletét, s alkot a kettőből valami megfoghatatlanul időszerűtlen, rosszul öltöztető és felületesen jellemző kosztümöt. Még leginkább arra lehet gyanakodni, hogy a rendezés a darab időtlenségét kívánta ezzel a jelmezstílussal is aláhúzatni, s a rendezésben is erre törekedett. De akkor hol marad a gondolat végigvitele, a játékok, a reagálások kidolgozása, az a gondolatokból és fizikai cselekvésekből összeszerveződd szerkezet, amely megtartja ezt a produkciót. SZÍNÉSZI SZÓLÓKRA hullik szét az együttes, mert az alapkérdések nincsenek eldöntve és megvalósítva. Ez történik most is. Több remek alakítást látunk, de ezek úgyszólván függetlenek a darabtól. Tordy Géza pompás karikatúrát rajzol egy élősdi aranyifjúról, Schubert Éva a dühödt törleszkedést és a sárguló irigységet játssza el, Ba- lázsovits Lajos kissé értetlenül, de elegánsan és női sziveket megdobogtatóan táblából át három felvonáson, Szegedi Erika, mint durcás, némiképp hisztérikus ifjú hölgy időnként túlságosan közönségesre veszi ezt a jobb családból való lányt, Halász Judit tejszínédességében kellő meny- nyiségű vackor is található, de tőle is láttuk már (mint Szegedi Erikától) a hasonló figurák sorát. Oszter Sándornak annyi jut, hogy busongó és mélyértelműen a vesékbe látó legyen, Szombathy Gyula szolgaalakításából kibúvik a commedia dell’arte szolgafiguráinak sürgölődő életrevalósága, Egri Márta gusztusos szolgáló, de egészen mást stílust játszik, Miklóssy György pedig, mint bugyuta és vajszívű, de azért felfelé kapaszkodni akaró atya kénytelen megmaradni a figura külsődlegessé- geinél. Turay Ida hosszú szünet utáni visszatérése a színpadra — legalábbis ebben a darabban, ebben a szerepben és ebben a rendezésben — nem igazolja az elhatározás helyességét. A Nyaralni mindenáron ebben a szövegváltozatban is kitűnő mű, amely rengeteg lehetőséget kínál egy fergetegesen mulatságos, sodró tempójú előadáshoz, amelyből az éles hangok, s a tragikomédia színei sem hiányoznak. A Vígszínházban látott produkció sajnos nem ilyen. T. I. HETI FILMJEGYZET Holnap lesz fácán Jelenet a Holnap lesz fácán című filmből Nem lesz könnyű dolga ezzel a filmmel a nézőnek — ezt jó, ha azonnal leszögezzük. Az előzetes híradások, sőt, a filmpropaganda is úgy harangozták be Sára Sándor új rendezését — az emlékezetes sikerű, 1969-ben készített Feldobott kő után ez a második nagyjátékfilmje a kitűnő operatőrnek — mint filmkomédiát, vagy filmszatírát. Túl azon, hogy a két megjelölés homlokegyenest eltérő művekre ülhet, itt lényegében sem igazi komédiáról, sem igazi szatíráról nincs szó, vagy inkább: erről is, arról is; de tulajdonképpen egy másfajta műfaji kategóriát kellene kitalálni, hogy a Páskándi Géza írta forgatókönyvet, s a belőle készült filmet valahogyan elhelyezzük az ismert esztétikai koordinátákban. De hát feltétlenül el kell-e helyezni minden műalkotást valamely esztétikai koordinátában? — kérdezhetné valaki. Nos, ha valóban műalkotásról van szó, akkor a kritika dolga mindenképpen az, hogy kijelölje helyét, meghatározza művészi minőségét és milyenségét. És éppen ennek a feladatnak á teljesítése nem könnyű a Holnap lesz fácán esetében. Ez a film ugyanis azt követeli tőlünk, hogy felejtsük el a merev kategóriákat, a sablonos — vagy azzá válható — besorolásokat. A film nézése közben qzt érezzük, hogy amiről szól — a természet szép rendje helyett az erőltetett, mindent elvágólagosra alakító rendcsinálás végül kudarcba, anarchiába, nevetségességbe fullad — az tulajdonképpen nagyon is valós szatírái igényű, nagyon is létező hibáinkat vesz célba. Ugyanakkor azt is érezzük, hogy az egész történet megkonstruált, elvont, s a maga szerteindázó szerkesztés- módjával is aláhúzottan — nincs rá jobb szó — abszurd. S alighanem itt keresendő a film igazi szándéka és igazi újdonsága is. Páskándi, aki szívesen nevezi prózai műveit és drámai alkotásait is abszur- doidoknak, sőt, erről a fogalomról bőséges magyarázattal is szolgált, mindig a valóságból indul ki. Itt is: két ember, egy nő és egy férfi, idilli magányra vágyva elmegy egy lakatlannak vélt kis szigetre, amelyről nagyon gyorsan kiderül, hogy szinte vonzza a különösnél különösebb figurákat, s velük a vadnál vadabb ötleteket, eseményeket, történeteket. A szép idillből egy porban repülő fantáziával megteremtett, vaskos, izzadságszagú, érzéketlen és bomirt szervezettség áll elő, főként egy, a hályogoperáló kovács naívságával dolgozó „szervező zseni” és az irányításra elhivatottságot érző „vezér”, Kozma révén. Ez a paradicsomi állapotok ősi szervezetlenségét a primitív gondolkozás által megteremtett mucsai szervezettségévé alakító erő, ez az elpusztíthatatlan, földostoba naív lelkesedés, ez a rendcsinálás közben mindent szétmairó, lezül- lesztő, összevisszaságba taszító energia végül is önmaga csúfos kudarcát okozza. A sok ötlet, csavarás, szóvicc, betétszám, rengeteg találó megfigyelés, a csípős odasuhintás a butaságnak, a bürokráciának végül is valami többé emelkedik, mint Mária és István tervezett idilliének durva szétdú- lása; egy egész életvitel, egy emberi magatartásforma, s a vele összefüggő más magatartásformák és kialakuló emberi viszonylatok bírálata lesz a film. De hát az lesz-e Valóban? Ez itt az igazi kérdés. Hiszen annyi mindenről esik szó, any- nyi mindent érintenek az alkotók, hogy talán éppen az átfogó kritikai gondolat, az elrendező, átvilágító elv nem érvényesül eléggé ebben a néhol ellenállhatatlanul mulatságos, néhol kissé túlbonyolított, néhol, abszurditásaiban is tragikomikus és meghökkentő filmben. Különböző síkjait nehézen fogjuk át, következtetéseivel nem mindig tudunk egyetérteni, végkicsangésében pedig mintha ott kísértene egy leegyszerűsített idealizálás, egy elvonatkoztatott eszményi életforma feldicsérése. A film stílusából is következik, hogy a figurák lényegében különböző példabeszédek elmondásához szültséges, eléggé szócső-szerű megfogalmazást kapnak. Tulajdonságokat, magatartásformákat, nem pedig jellemeket testesítenek meg a színészek — kivéve az egy Kozmát, akit Szirtes Adám játszik, őserejű komédiás eszközökkel, áthangolva a megírt figurát, sokkal robusztusafobá, súlyosabbá, lényegesebbé formálva azt. A nagyon népes sze- replőlistából tulajdonképDen senkit sem lehet ki emelni: mindenki (a névtelen szereplők is) a maga jó szintjén formálja meg a kívánt figurát. Sára Sándor operatőrként jól alkalmazkodik a rendező Sára Sándor ötleteihez, melyekről éppen ezért sokszor nem lehet megmondani, rendezőiek-e, vagy operatőriek. A Holnap lesz fácán végül is érdekes, sajátos stílusú, minden bizonnyal sok vitát kiváltó alkotás; egyik rétegében — a valósághoz tapadó, azt kiemelő, annak fogyatékosságait bíráló rétegében — pedig rendkívül figyelemre méltó film. Nézőrekordot aligha dönt, de mint új eszközökkel, új kifejezési módokkal, új művészi alkotói módszerrel kísérletező film, kétségtelenül jelentős. Vérdíj Kovpak fejére Egy több részes, akár folytatásosnak is nevezhető film első réáze tulajdonképpen ez a szovjet alkotás, Tyimofej Levesük rendező munkája. Főhőse a legendássá nőtt hírű partizánvezér, Kovpak, időpont a második világháború eleje, pontosabban 1941, amikor a hitleri hadigépezet rátört a Szovjetunióra. A színhely Ukrajna, s az események természetesen a német fasiszta csapatok hátában partizánegységet szervező Kovpak harcait elevenítik fel. Partizánfilm a javából, amely így, első részként is önálló, érdekfeszítő. Érdekessége annak a folyamatnak a bemutatása, amíg az ösz- szegyűlt emberekből partizánok válnak. Takács István Goldoni komédiája a Vígszínházban
