Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
4 1975. JÚNIUS 29., VASÄRNAP A közművelődés alapjai és az iskola Tanévzáró pedagógustanácskozások Ezekben a napokban járási szinten vitatják meg az iskolai tantestületek a lezárult tanév tapasztalatait. Gödöllőn is erről tanácskoztak a járás iskoláinak igazgatói. Itt is, mint a többi megbeszélésen, igen sok szó esett az iskolák és a művelődési intézmények kapcsolatáról. Nem véletlenül, hiszen a Központi Bizottság közművelődési határozatában hangsúlyozottan fogalmazta meg a feladatot: az eddiginél szorosabb kapcsolat, szükséges a művelődési intézmények — művelődési házak, könyvtárak — és az iskolák között. A bagi kísérlet A gödöllői járásban idestova négy esztendeje, hbgy kísérletképpen Bagón bevezették e kapcsolatteremtés gyakorlatát: az iskola egyik igazgatóhelyettese egyúttal a művelődési I központ művészeti előadója is. Ennek eredményeként jó kapcsolat alakult ki az iskola és a művelődési központ között. Az iskolai szakkörök a művelődési központban tevékenykednek, ahol lényegesen több szemléltetőeszköz — film- és diavetítő, magnetofon, lemezjátszó — áll a diákok rendelkezésére, mint az iskolában. Gyakorlat itt az is, hogy a művelődési központban működő könyvtárban rendszeresen tartanak rendhagyó irodalomórákat. A haszna mindennek nem csupán a gazdagabb szemléltetési lehetőség, a kötetlenebb foglalkozási forma, hanem az is, < hogy a ma iskolásai holnap félnöttként is rendszeres látogatói lesznek a művelődési ház rendezvényeinek. Azaz: a rendszeres önművelésre készítik elő Bagón a diákokat. A bagi kísérlet — ha még nem is minden tekintetben — egyre több követőre talál a járás területén. Mind több művelődési intézmény köt szocialista szerződést az iskolákkal, amelynek kereteben például a könyvtárak biztosítják az iskolák számára a kötelező olvasmányok köteteit, másutt otthont adnak a szakköröknek, előadókról, filmekről gondoskodnak, az iskolai tananyaghoz kapcsolódó programokat szerveznek a diákok számára. Egyeztetett programok TV-FIGYELŐ Könyvheti mérleg 63 milliós forgalom Csaknem 63 millió forintos forgalommal zárult az ünnepi könyvhét, s ez mintegy tíz százalékkal meghaladta a tavalyi vásárlást. Drucker Tibor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének főtitkára elmondotta, hogy különösen örvendetes az iparvárosok íöllendülő könyvigénye, az üzemi könyvterjesztőik egyre nagyobb forgalma. Igen jó volt az ünnepi könyvhét kínálata. Rangos művek jelentek meg irodalmi életünk számos reprezentánsának tollából, s igen gazdag volt a kortárs külföldi irodalom termése is. Ezúttal is a félárú antológiák voltak a legkelendőbbek, de nagyon sokan keresték Nagy László verseinek és versfordításainak négykötetes gyűjteményét, Weöres Sándor egybe- gyűjtött írásainak három kötetét. Igazolódtak azok a kiadói törekvések, amelyek színvonalas tartalmú, olcsó tömegkönyvek megjelentetésében vélik teljesíteni közművelődési hivatásukat: például a (Gondolat Kiadó Magyar história című sorozatában megjelent két kötet — Tóth István: A rómaiak Magyarországon és Péter Katalin: A magyar romlásnak századában — ugyancsak utat talált az olvasókhoz. JÚtfk és jog. Érdekes témával foglalkozott ezúttal is a Jogi esetek című műsor. Az adás készítői és a bírósági szakértők arra kerestek választ: vajon meddig játék a játék, és mikor kell, mikor tudnak a törvény őrei közbeavatkozni a társadalom védelmében. Hogyan tehetnek igazságot a perlekedő játékosok között? A közelmúltban élénkén foglalkoztatta a közvéleményt egy lottózó kollektíva torzsalkodása az ötös találat fölött. Az esetnek szemtanúi lehettünk az adásban. Ellátogattak a műsor készítői az üge- tőre, a kártyázok közé. A Jogi esetek most is a törvények megértetését, az emberek felvilágosítását — az ismeretszerzést szolgálta. Komikum. Marty Feldman :ingol komikus egyénisége, játékstílusa egyedülálló és utánozhatatlan. Csetlő-botló figurájával, képtelen ötleteivel és megjelenésével szinte minden pillanatban nevetésre ingerli a nézőket. Azok közé a ritka művészek közé tartozik, akinek sikerült a csattanó poénokra épülő burleszket a mai korba átplántálnia. Igv hát mindenféleképpen jól választott a tévé, amikor Marty Feldman epizódjait műsorára tűzte. A második műsorban csütörtökön este bemutatott vidám összeállítás messze túlszárnyalta a korábbiakat — akár A buszon, vagy A két balkezes című — a képernvőről már jól ismert — angol filmsorozatokat. Fiatalokról. Érdeklődéssel vártuk a televízió új sorozatát: az Üzemi újságírók műsora című adást. Az első részt pénteken este tekinthettük meg a második műsorban, s még csak a kezdetet ismerve is megállam'tható: az adás nem nyújtott sokkal többet a szokványos riportfilmeknél. Illetve bizonyos szempontból talán mégis ... Fiatalokról, szak- munkástartulókról volt szó. arról a nemzedékről, akikből a jövő munkásai lesznek. Hogyan iíleszkednek be a gyár életébe, a termelésbe — a csupán gyakorlatra — járó fiatalok? Hogyan fogadja őket a kollektíva ? Milyen munkát kapnak, milyen tapasztalatokat szereznek? Erről a témáról is vitatkoztak, beszélgettek az ipari tanulók, és elmondták véleményüket idősebb munkások is. Mégpedig őszintén, kertelés nélkül. Hiányzott a műsorból a mesterkéltség, s talán ezért vált végül is érdekessé az adás; véleményalkotásra, állásfoglalásra késztette a nézőket. Ez pedig elsősorban a szerkesztő, Fáy László és a két rendező, Sós Mária és Jókai Loránd érdeme. \ etélkedl'S. Befejeződött a televízió Bizonyítás című történelmi vetélkedője. A hatrészes műsor — amelynek utolsó adását pénteken este láthattuk — már korábban is felkeltette az emberek érdeklődését; születtek vélemények a műsorról — pro és kontra. Egy bizonyos, a Bizonyítás újszerű ötlet, jó kezdeményezés volt. A történelem összefüggései, tanulságai iránt így kell az emberek érdeklődését felkelteni. Ám az alkotók nem merítettek ki minden lehetőséget, s ezért lankadhatott el időnként a tévénézők figyelme. A formán kellene valamit változ- taniuk a műsor készítőinek. Fellegi Tamás és Kis György — szerkesztők — adása összességében követendő, nívós teljesítmény volt. V. F. Az idén első ízben a már hagyományos Galga ■ menti népművészeti találkozó programsorozatát egybekötötték az úttörő kulturális szemlével. Ezzel járási szinten erősödött tovább a közművelődési intézmények kapcsolata az iskolák diákjaival. Ezt a célt szolgálta az is, hogy a tanév elején a járási KISZ,-bizottság és az úttörőelnökség egyeztette rendezvényeit a járási hivatal művelődésügyi osztályával. Ez az összehangoltság a korábbinál sokkal tervszerűbb köz- művelődési munkát eredményezett. A Nem térkép e táj és a Vörös csillag elnevezésű országos játék sikeres járási rendezvényei is ezt a javuló kapcsolatot bizonyították. A járás fejlődő zenei kultúráját segíti, hogy egyre több művelődési ház ad otthonit a zeneiskoláknak. Aszódon, Bagón, Pécelen és Veresegyházon működik jelenleg kihelyezett zeneiskola, és zeneiskola indítását sürgeti Isaszeg és Szada is. Kezdeményező tanácsok Az elöbbrelépést elősegítette, hogy a járási hivatal művelődésügyi osztálya a tavalyi tanévben öt községben — Galga- hévízen, Mogyoródon, Veresegyházon, Kistarcsán és Nagy- tarcsán — tartott komplex vizsgálatot. Központi kérdés volt az iskolák és a művelődési intézmények közötti kapcsolat vizsgálata. A tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a helyi tanácsok is egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak e kapcsolatok alakításámak. Ezt tények sora bizonyítja. Például: a községi tanácsok az elmúlt tanévben majd 900 ezer forintot adtak az iskoláknak szemléltetőeszközök vásárlására. Vagy: Nagytarcsán, Veresegyházon, Vácszentlászlón, Erdőkertesen és Versagen a tanács az ifjúsági törvény értelmében az ifjúsági célokra tervezett ösz- szegből biztosította a művelődési ház nagytermének olyan felszerelését, hogy azt tornateremként is használhassák az iskolások. A tanácsok a most befejeződött tanévben kereken 3 millió forintot fordítottak a diákok testi nevelésének elő- se'gitésére. Szemléleti változás Nemcsak a gödöllői, hanem a megye más járásaiban is sok pozitívum hangzott el a tanévzáró értekezleteken. Mindez igen- örvendetes szemléleti változást tükröz. A községi tanácsok és az iskolák vezetői egyre jobban felismerik az oktatás és a közművelődés egymásra hatásának jelentőségét. Kialakulóban van az a gyakorlat, miszerint a közművelődés alapjait már az általános iskolában meg kell teremteni. Prukner Pál Egy tag voltam este Útközben ismerősöm elhadarja azt, amit fontosnak véL „Minden héten másnál jövünk össze. Némi ital, szordi- nóban persze, duma, zene, hol Démis Roussos, hol Vivaldi, ilyenkor azt hisszük, hogy most társadalmi életet éltünk. Sematikus kisvárosi öncsalás. Két orvos, egy tanár, egy félbemaradt művészettörténész, aki meet kisiparos, s én, a mérnök, gondolom, a modern kor képviselőjeként. Annyi köt össze bennünket, hogy valamennyien egy osztályba jártunk az itteni gi- miben, s a városban vagy a környékén pusztán ennyien maradtunk, a többieket szétfújta a szél, kit Franciaországba, kit Pestre, vagy az ország túlsó felébe. Fapofát vágunk, adjuk az unottat. Időnként valamelyikünk elmar valami szerencsétlent, s belőle csinálunk díszvendéget. Kész röhej, nem? Nos, ma este te leszel József főherceg.” A tanárék a sorosak. Ez nem villía, nem családi ház. Szövetkezeti lakás, 56 négyzetméteren. Tíz embernek. Azaz tizenegynek, mert a mérnök már tol is maga előtt, mint bankrabló a túszt, s kiabálja, mintha a többiek vakok és süketek lennének: „Gyerekek, hoztam egy tagot”. Harsány éljen. Meghajtok, akár rossz ripacs az ipar- egylet recsegő deszkájú színpadán így remélve elkerülni a kézcsókokat — adj helyettem is testvér, gondolom, amint a mérnök buzgólko- dását nézem —, s az izzadt tenyerek szorítgatását. — Dőlj le — mondja a házigazda, s belesuhint a levegőbe, jelezve, találjam ki, hova. Végül két asszony húzódik egymáshoz közelebb, leülhetek. — Ott hagytuk abba — mondja egy szakáll, lefogadom, hogy ez a félbemaradt művészettörténész —, hogy a jövő egyre inkább csak értékké, s nem élménnyé teszi a festményt, a tusrajzot, a grafikát, mert egy síkban a ma embere... Nyertem, ez a művészettörténész, félbemaradva. — Dokptám, a ma embere, attól, hogy tévét bámul, még mindig csak egy síkban lát, s nem mondhatod, hogy a szoborkiállításokon verekednének ... Mégsem ő a művészettörténész, ha doki. Itt mindenki mást játszik? Vagy kitört rajtuk a fene nagy műveltség, bárki bármihez hozzászól? No, elő az elmeraktárból a toledói pengéket! Pillanatnyilag még nem látszik rajtam villogásuk. Bárgyún belefeledkezve nézem a falra akasztott — mit is? — elpazarolt temperát. Valami vörös, kék, zöld sugarakkal. Óhó, megvan! Hulló kékszilvák, naplementekor. Ez, csakis ez lehet a mű címe. Nem akarom elhinni, de megszólalok: — Holnap szél lesz. Néznek rám, úgy, mintha visszaköszöntek volna nekik az üzletben. — Nagyon, vörös — bökök a képre —, onnét gondolom. Egy null, sőt nulla a javamra; besöpröm a kuncogást. Csak a szakáll fölötti arcbőr vörösük. Ö lenne, ő követte volna el? — ...tantestületi ülés, a diri arról beszél, hogy az oktatáspolitikai határozat végrehajtása megköveteli, erre a Tibor bácsi, a drága, hiszen emlékeztek még rá, közbeszól: „ha nem haragszol kérlek, lennél szives közölni, ki és mikor hozta ezt a határozatot?” Képzelhetitek a dirit, ott ülnek a tanácstól, a pártbizottságól, tiszta ünnepélyesség, kerek beszéd, iskolánk az oktatáspolitikai határozat szellemében, s akkor a Tibor bácsi... Látszott a diri arcán, legszívesebben megpukkadna, de folytatta a szöveget, úgy, mintha Tibor bácsi meg se nyekkent volna. No, azóta lett jelszó nálunk, ha valaki nagyon mellényül a dolgoknak, hogy „lennél szíves közölni, ki hozta a határozatot?” És vihogunk. Vihogás nélkül talán már megszöktünk volna... — Elég a munkából! Ezt egy fekete sasson mondja, lábszárközépig érő sárga selyemruhában. Helyes pofi talán, de most éppennem tudni, annyira takarja a festék. Szomszédnőm oldathatok, kezében konyakosüveg. Ingatom a fejem. — Vezet? Bóüntok. Jól megértjük egymást, — Akkor tonic? — Lehet. — Csakhogy megszóPróbák a Teátrumban Gárdos Katalin felvétele Estéről estére kigyúlnak a reflektorok, felhangzik a muzsika Szentendrén, a Teátrum színpadán, próbálják az idei bemutatót, Dale Wassermann és Mitch Leigh zenés darabját, a La Mancha lovagját. A darabot Adóm Ottó rendezi, Don Quijotet Koltai János, Sanchot Tímár Béla, Al. dozzát Bencze Ilona alakítja. A bemutató: július 5-én, este 8 órakor. Ezt követően jú- üus 6-án, majd júHus 27-ig minden héten csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap adják elő a darabot. Veresegyházi találkozó Színház a piactéren Estébe nyúlt pénteken az irodalmi színpadok találkozója, amelyet megtekintett Árpást Zoltán, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagja, a KISZ megyei bizottságának első titkára is. A nap azonban ezzel a bemutatóval még nem ért véget, a szavalok, az irodalmi színpadok és az ifjúsági klubok IV. veresegyházi találkozójának résztvevői autóbuszokba ültek, hogy produkciójukat bemutassák a gö- douoi, a váci, a szadai, az erdőkertese és a vácegresi művelődési házban is. A csütörtökön kezdődött négynapos találkozó tegnap kora hajnalban a veresegyházi piactéren folytatódott. A győri Arr.abona amatőr színház a céllövölde tövében állította fel díszletei t, a Pokol, valamint a Gyönyörűség és a Részegség kapuját. A háziasszonyok és az eladók tetszésnyilvánítása közben játszottak. Egy idős asszony a magasra púpozott új krumplihegy mellől érdeklődött a fiataloktól: „Kddveskéim, mi lesz délután? Tavaly is itt voltam, meg szeretném nézni az idén is...” Délelőtt a művelődési házban nyolc ifjúsági klub vetélkedett; délután a programban a ceglédberceli és a dunakeszi irodalmi színpad lépett dobogóra és lebohyolítot- ták a szavalóverseny döntőit is. Az eredményhirdetésre és az ünnepélyes találkozóra ma kerül sor. Megkezdődtek Hortobágyon a lovasnapok Szombaton a mátai . lovas- páiyán színpompáis felvonulással megkezdődtek a hortobágyi nemzetközi lovasmapok. A parádénak több mint tízezer nézője volt. 'Nagyon sok külföldi turista is érkezett erre az alkalomra a pusztára. A felvonulást a fogatok nyitották meg. Közöttük volt a híres debreceni ötös' fogat, amely a város százesztendős hintóját vontatta. A díszes felvonulás után megkezdődtek a bemutatók és a versenyek. Iáit, azt hittem, kuka. — Nem, csak komplexusaim vannak. Két elemit jártam, s mindig elcserélem a villát a késsel. Mosolyogva hajol a fülemhez: — Ne lepje meg, én vagyok a háziasszony, s azért ennyire ne nézzen proccnak minket. — Pardon, sőt bocsánat — rebegem —, de nekem azt mondták, hogy díszvendég leszek. Ö — a mérnök felé bólintok a fejemmel — biztatott ilyesmivel. S mivel díszvendég még soshasem voltam, nem tudom, mit kellene tennem. Kezd széttöredezni a társaság. Megszólalt a zene, s ez jó alkalom ahhoz, hogy aki akar, feláüjon, máshová üljön, vagy a falnak támaszkodjon. A sasson lehunyt szemmel hallgatja a dallamot, rekedt férfihang, messziről, mélyből, ha szakszerű akarok lenni, a kemény rock valamelyik prófétája hirdeti az igét a barázdákból. Odajön a szakáll, bánat ül a szemében, úgy kérdi: — Ronda mázolmány, ugye? Ja, a szilvák, naplementekor. Dehát én vendég vagyok! Szőrmentén, szőrmentén: — Csali úgy ránéztem, nem mintha értenék hozzá. — Én festettem. — Gondoltam. — Miből? — Az anamnézisbőL „... egy síkban a ma embere.. — Jó fej vagy. — Kösz’, elteszem a többihez. — Bemutatom a nejem — s húz. A sasson! Még mindig a rekedtbe feledkezve. Pen- gényire nyílik a szemhéja, biccent, azt susogja „klassz”. Én? No nem, a rekedt. A doki túl sokat kíván tőlem; otthagyott a nejével. Néz? Nem. Söprés. Vissza a házasz- szonyhoz, ám csak féüg ereszkedem le mellé, amikor félreérthetetlen hangsúllyal, közölve, s nem kérve mondja: jöjjön, segítsen a kávét behozni. Tenyérnyi konyha, de gonddal, minden négyzetcentimétert kihasználva rendezték be. Becsukja az ajtót az asszony, szembefordul velem. Jézusom, csak nem kerülök bajba?! — Én ismerem magát! — Na, persze, híres ember vagyok... — Hagyja ezt. Nem áll jól magának. Bolond volt az Imre, hogy idehozta magát. — Ártatlan. Ö csak annyit mondott, hogy indulnia kell, a neje sürgette. így is elkéstek. En kértem, hogy velük jöhessek. Gyári dolgokról beszélgettünk náluk. — Látja, magának ez is annyi, mint ezer más dolog az életben. Néhány mondat a piros kötésű jegyzetfüzetébe ... Megvan még? Vagy most feketébe ír? — Zavarba hoz. Honnét ismer? — Hat éve Nagykőrösön járt, az Absolon Sarolta nyári ifjúsági táborban, egy fotós kollégájával. Ott voltam az osztályommal. Velem is beszélt, meg a táborparancsnokkal, s persze, a lányokkal. Jó színesen írt róla. — Ennyire emlékszik rá? — Életemben akkor egyszer akadtam össze újságíróval. — Lidérces emlék. — Viccel. Velünk is viccel egész este. Egy pillanatra sem vesz komolyan! — Frédi Flinstonnal szólva: de... de... Dinóóó...! — Látja! Azt hiszi, no, a
