Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

Nyikolaj Faggyejev sajtótájékoztatója Budapesten Befejezés előtt az új tervidőszak koordinációja I szocialista tervgazdálkodás és az együttműködés alapján a KGST-tagországok sikeresen oldják meg a népgazdaság-fejlesztési feladatokat Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára szombaton Budapesten, a Parlamentben tájékoztatta a hasai és a külföldi újságíró­kat a KGST XXIX. ülésszaká­ról. — A tanácskozás olyan időszakban, zajlott le — mon­B enne van a kifejezés­ben : átlag, középará­nyos, a szélsőségek egyesítése, a mérleg közé­pen álló nyelve a legala­csonyabb és a legmagasabb bérek között Kifejezi te­hát azt az összeget me­lyet a többség havonta megkeres. Pest megyében az ipari munkások átlag­bére — egy évet tekintve — valamivel túljutott a 30 ezer forinton. Ezen belül természetesen nagy eltéré­seket lelhetünk, viszonylag magas az átlagbér a nehéz­ipar több területén, alacso­nyabb a könnyű, és az élelmiszeriparban. Nagy esemény volt Abonyban, amikor a szó szoros értelmében megér­kezett az ipar; gyáregysé­get létesített a községben a Mechanikai Művek. 1971- ben itt a munkások havi átlagkeresete 1690 forintot tett ki, s akik nem sokkal korábban „bármit” vállal­tak volna, csakhogy hely­ben dolgozhassanak, ke­vesellték ezt az összeget. Tavaly a munkások átlag- keresete 2175 forintra rú­gott, azaz három esztendő alatt 485 forinttal emelke­dett. Amiben része volt köz­ponti bérintézkedéseknek éppúgy, mint a vállalati bérfejlesztésnek, s persze, annak, hogy a gyáregység­ben, növekedett a teljesít­mény, a begyakorlottság, valamelyest a szakmai szint is. Ez utóbbi ugyanis nem mellékes. Az átlagbér alakulásában lényeges sze­repet játszik a szakmunká­sok aránya; nagyobb kere­setük megnöveli az átlagot. Az abonyi gyáregység egy-egy munkása tehát majd’ hatezer forinttal többet vitt haza egy esz­tendő alatt, mint korábban, de téved, aki azt hiszi, most kevesebb szó esik a bérekről brigádgyűléseken, termelési tanácskozásokon és más fórumokon, mint esztendőkkel ezelőtt. 0 ** rök téma a bér, s ezen aligha lehet változtam. Aki dol­gozik, az számon tartja, mit kell kapnia annak fe­jében, s ritka, mint hazai égboltunkon az északi fény, az olyan ember, aki ne szeretne nagyobb keresetet elérni. Csak az a kérdés, érti-e, tudja-e, hogy a többért neki is többet ille­nék adnia? Érdekes tapasztalatokkal szolgáltak az üzemekben a közelmúltban lezajlott szakszervezeti választások. Míg a megelőző, hasonló aktusok többségét inkább az jellemezte, hogy a jobb keresetet úgy általában szorgalmazták a felszólalók, most sokan voltak, akik a szervezettebb, folyamato­sabb munkával kötötték össze, kimondták azt az igazságot, hogy a munkás — a becsületes, igyekvő munkás, azaz a döntő rész —, ha bemegy a gyárba, akkor nem állni, várni akar anyagra, szerszámra, beállítóra, rajzra, hanem dolgozni. Egyenletesen, ro­hamtempó és lazsálás nél­kül. Nehogy elkiabáljuk, de mintha formálódni kezdene az a felismerés: a bérnek fedezetének kell lennie! Munkának, árunak a kö­vetkezménye a bér, na­gyobb mennyiségnek vagy jobb minőségnek. A meny- nyiségnek is, a minőség­nek is nagy része volt ab­ban, hogy a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál 1972 és 1974 között a munkások éves átlagbére 6,5 ezer fo­rinttal növekedett, s éppen megfelelt a megyei átlag­nak, mert 30 ezer forintra, azaz havi 2500-ra rúgott. Ehhez azonban — túl az 1973-ban végrehajtott köz­ponti bérintézkedésen — elengedhetetlenül szükség volt arra, hogy a gyár 1972. évi 25 millió forintos nye­resége 1974-ben 80 millió­ra növekedjék, s hogy él­hettek a textiliparban ér­vényesített bérpreferenciák némely előnyével. Több és jobb munka i s áll tehát a lenfonós munkások na­gyobb keresete mögött, de nem véletlenül emeltük ki a tágabb betűközzel az is szócskát. Mert ahogy itt, úgy másutt sem lehet — az egész iparra érvényesen — azt mondani, hogy minden forintnyi bér mögött meg­határozott értékű termelés lelhető. N emcsak üzemi, hanem iparági méretekben szintén sokasodnak a figyelmeztető jelek arra, hogy könnyebben nyúlnak a bérnöveléshez, mint esz­közhöz az érintettek, így vélve enyhíteni gondjaikat, ahelyett, hogy felkutatnák a gondok tényleges gyöke­reit. Már-már uralkodóvá vált az a szemlélet, hogy a termelési bajok, fennakadá­sok egyetlen gyógyírja a bér­emelés, mert a több pénzért majd lesz munkaerő, lesz munkafegyelem, lesz min­den ... Nem lett, nem lesz. A követelmények növelése nélkül kiadott bér, a mun­kával nem fedezett bér — hangsúlyozzuk: nemcsak a munkások bére! —, a ter­mékkel nem keményített forint „puhának” bizonyul, nagyobb mennyiségével ará­nyosan nem emelkedik vá­sárlóértéke. Az év első öt hónapjában 13 százalékkal több pénz került a lakosság kezébe, mint 1974 megfelelő idő­szakában! Az önmagában örvendetes adat nagyon is elgondolkoztató kérdéseket rejt magában, egyebek mellett azt, hogy — bár leegyszerűsíthető a párhu­zam — miként, miét nö­vekedhettek a termelésnél gyorsabban a bérek az iparban? Mi indokolja a gyors pénzkiáramlást olyan helyeken — például a tex­tilipar néhány területén, a gépipar egyes ágazataiban —, ahol a termelés szerény mértékben bővült, sőt, csökkent!? Egy hamis, veszélyes szemlélet indokolja csupán. Az a megengedhetetlen felfogás, hogy „ha keres­nek az emberek, akkor nincs baj”, azaz nem fir­tatják, mi miként van a gyárban, a vállalatnál, vagy akár a piacon. Lehet, akadnak, akik felszisszen­nek erre. Sziszegjenek! Mert rendben van, aka­runk, tehát keressünk is többet. De senkit, egyetlen poszt betöltőjét sem hatalmazták fel arra, hogy ennek fejé­ben ne kérjen, ne követel­jen többet. Mert enélkül önmagunkat csapjuk be az átlagbérek, átlagkerese­tek duzzadó forintjaival. Mészáros Oltó dotta —, amikor a KGST-tag- országokban befejezésükhöz közelednek az ötéves népgaz­dasági tervek. Az ülésszakon a kormányfők kiemelték, hogy a tagországok gazdasága e tervidőszakban dinamikusan és kiegyensúlyozottan fejlő­dött. Országaink újabb lépést tettek előre a szocialista vi­lágrendszer gazdasági erejé­nek növelésében* világgazda­sági helyzetük erősítésében. Korszerűsödött o népgazdaságok szerkezete A KGST titkára rámuta­tott, hogy a KGST-országok- ban az elmúlt négy évben emelkedett az anyagi javak termelése, korszerűsödött a népgazdaság szerkezete. A nemzeti jövedelem emelkedése lehetővé tette, hogy orszá­gaink következetesen megva­lósítsák a nép életszínvonalá­nak emelését célzó programi­jukat. Ugyanakkor a kapita­lista országok mélyreható gazdasági válságot élnek át inflációval, a háború óta ed­dig példa nélküli munkanél­küliséggel. Természetes, hogy a szocialista közösség orszá­gait nem választja el — amint mondani szokás — „kínai fal” a világgazdaságtól. A kapita­lista világban végbemenő fo­lyamatok bizonyos hatást gyakorolnak országaink gaz­dasági helyzetére. Ennek el­lenére a KGST-tagországok gazdasága, amely a szocialis­ta tervgazdálkodás elveire, az országaink közötti széles kö­rű gazdasági és tudományos- műszaki együttműködésre épül, lehetővé teszi, hogy si­keresen oldjuk meg a kom­munista és munkáspártok, valamint a kormányok által kitűzött népgcCzdaság-fejlesz- tési feladatokat. A KGST-tagországok nem­zeti jövedelme 1974-ben 6,4 százaié Ideal volt magasabb, mint egy évvel korábban, az ipari termelés pedig mintegy 8,5 százalékkral nőtt. Ugyan­akkor a fejlett kapitalista or­szágokban az előzetes' adatok szerint mindössze 0,25—1 szá­zalékkal emelkedett tavaly a nemzeti jövedelem. A Szovjetunió és a tesbvéri szocialista országok kemény (Folytatás a 2. oldalon) PEST VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM SrA 1 FOIII1VT 1975. JÜNIUS 29., VASÄRNAP Magtárba érkezett Pest megyéből az első árpaszállítmány Újabb gazdaságokban vágják a rendet a kombájnok Mint tegnap megírtuk, a hé­ten Pest megyében is megkez­dődött az aratás. Az utóbbi napokban különösen a délebbi járásokban, a gyorsan átforró­sodó laza földeken szókul már az őszi árpa. Szombaton, egy nappal Péter-Pál előtt, kezdtek aratni Túrán, az Egyesült Galgamenti Ter­melőszövetkezetben. A vérségi út mellett rugaszkodtak az őszi árpáinak a kombájnok. A hét gép ezután a búzát vágja majd. Az összesen 1485 hek­tárnyi aratnivalóval — ha az időjárás is a gazdák kedvében jár — július 20-ra‘ végeznek. A galgamácsai összefogás Tsz-ben szerdán indították a határnak az arató-cséplő gépe­ket, egyelőre a repcét vágják — 114 hektáron, ezután a búza következik. A tervek szerint a jövő héten megkezdődik a ga­bona betakarítása a vérségi Egyesült Barátság és az ikladi Galga-parti termelőszövetke­zetben is. A megye déli csücskében Nagykőrösön, ahol más évek­ben már penge alá érnek ilyenkorra a kalászok, egyelőre csak készülődnek az aratásra. A négy helyi termelőszövetke­zetben összesen 3316 hektárról takarítják majd be a jónak ígérkező termést. Ez nem lesz könnyű munka: az esőzések nemcsak a gabona beérését késleltették, hanem sok helyütt összekuszálták a kalászokat. Várhatóan a szemek nedves­ségtartalma is nagyobb lesz a szokásosnál, nemigen lesz hát üres­járat a Szabadság Terme­lőszövetkezet óránként 60 mázsa termény szárítására alkalmas üzemében. A gazdaságokban rajtra ké­szen állnak már a gépek a gon­dos előkészítés után. Ezen a nyáron a körösi határban 89 traktor, 22 kombájn, tucatnyi tehergépkocsi és 88 pótkocsi vesz részt az aratásban és a behordásban. A terménytáro­lók összesen 457 vagon tér­mény befogadására alkalma­sak, szükség esetén azonban alkalmi magtárakba is raktá­roznak magot. A Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalattal összesen 320 vagon búza, és 68 vagon rozs szállítására kötöt­tek szerződést a város közös gazdaságai. A Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárió és Feldolgo­zó Vállalat tájékoztatása sze­rint a hét végén magtárba ke­rült az első termés^ a fóti Vörösmarty Terme­lőszövetkezettől érkezett az első szállítmány, összesein 16 vagon árpa. Szin­te ezzel egy időben vitt 80 va­gon árpát a nagykátai körzeti üzembe a helyi Kossuth Tsz. A terményforgalmi vállalatnál ma is ügyeletét tartanaik, s a kenyérgabona betakarításának időszakában éjszaka is átve­szik a szál! 1 í talányokat. A vállalat felkészült az új tennés fogadására: megbeszé­lésre hívták össze a hat kör­zethez tartozó termelőszövet­kezetek és állami gazdaságok képviselőit. Az eddigiek sze­rint az idei gabonatermés fe- i lülmúlja a tavalyit. A korsze­rű agrotechnika és a mező- gazdaság mind fokozottabb kemizáíása eredményeként a terméseredmények növekedése évről évre olyan ütemű, amellyel a raktárterület neun tud lépést tartani. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is raktározási gondjai vannak te­hát a Gabonái alvásárlónak, s e gondok enyhítéséhez, meg­szüntetéséhez kért a vállalni segítséget. Tavaly a gazdasá­gok a gabonatermés mintegy 20—22 százalékát tárolták bérben, saját raktárterületü­kön. Hasonló az igény az idén is; a vállalat mindenképpen számít arra, hogy a gazdasá­gok legíbevesebb négyezer va­gon termés bértárolását vál­lalj ák. Az előzetes számítások sze­rint — a gazdaságok segítsé­gével Pest megyében a kenyér- gabona átvételét és tárolá­sát három hét alatt be le­het fejezni, Két hónappal előbb állítják [izembe Százhalombattán a OKV új termelőegységeit Kétszázmillión felüli népgazdasági hasznot Jelentene a határidő betartása A Dunai Kőolajipari Válla­lat majd nyolcmilliárdos nagyberuházása második üte­mének munkálatait a Minisz­tertanács határozata értel­mében meg kell gyorsítani. A DKV vezetői a közelmúltban megvizsgálták ezeket a kér­déseket, felmérték a tenni­valókat és túlórák fedezetére már ren­delkezésükre áll mintegy 3 millió 500 ezer, a sürgősségi felárak fedezetére 2 millió fo­rint. A munkálatok elvégzé­séhez 40 millió forint érték­ben mindazt, ami szükséges. E té­ren a frontáttörés elképzelhe­tetlen az irányító szervek hatékony intézkedései nél­kül. pontosan meghatározták tizenegy üzemrész, illetve kiszolgáló egység felépíté­sének, üzembe helyezésé­nek új határidejét. különféle gépeket kell a kivitelező vállalatoknak beszerezniük. A korábbi időpontnál 7 hó­nappal előbbre hozták a gáz- frakcionáló, 5—5 hónappal az aromás extraháló II., vala­mint az Orto-xilol üzemrész, és 1—3 hónappal számos más létesítmény elkészültének végső dátumát. Terveik sze­rint az új üzemrészeket 1976. december 31. helyett csaknem két hónappal előbb állíthat­ják munkába. A gyorsítás természetesen rendkívül sok tényezőn mú­lik és bizonyos többletköltsé­get is igényel. A jutalmak és Sok múlik a generáltervező Olajterv igyekezetén is, mennyire sikerül teljesíteniük a DKV-val kötött újabb meg­állapodásuk előírásait. Ezek többek között a helyszíni mű­vezetés azonnali biztosítására, a tervekkel kapcsolatos ész­revételek gyors elintézésére, a geodéziai munkák soron kí­vüli befejezésére és a gyorsí­tott ütemben építendő üzem­részek t :rveinek véglegesíté­sére vonatkoznak. Felmérték a kivitelező vál­lalatoknál mutatkozó anyag­hiányodat és megállapították, hogy különösen az import­anyagok beszerzése akadozik, bár hazai gyártmányokból sem tudják időben beszerezni A kivitelezésből részt vállaló 25—30 kisebb-nagyobb válla­lat hálótervben előírt üteme­zés alapján átcsoportosította rendelkezésre álló gépi erőit, a beruházóval közösen ne­gyedévenként értékelik a munkák állását, kooperációs értekezletéken és igazgatói szintű megbeszéléseken hatá­rozzák meg a legsürgetőbb feladatokat. Minden jel arra mutat, ha az igényelt gépeket és hiány­zó anyagokat megkapják, ak­kor nem fog rajtuk múlni a gyorsítás sikere. Számításaik szerint, ha az új termelő egy­ség a korábbi időpontnál két hónappal előbb kezd dolgoz­ni, akkor 21 millió forint több­letnyereség és mintegy 219 millió forintos népgazdasági szintű eredményjavulás vár­ható. K. Gy. A. természetes,em szabad szomba­tok és vasárnapok nélkül. A megyei közös gazdaságok gé­pesítése ma már olyan fokú, hogy naponta mintegy 2300 vagon gabona betakarítására képesek, Megfelelő körülmé­nyek között a kenyérgabona aratása 16—20 nap alatt befe­jeződhet; a búza és rozs ara­tásának megkezdése azonban még néhány napot várat ma­gára. (Riport az aratásról a 3. oldalon.) Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnö­ki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács el­nöke búcsúlátogatáson fogad­ta Sztoio Sztanoevet, a Bolgár Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Buda­pestről. Borbándl János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese vezette azt a magyar párt- és kormányküldöttséget, amely részt vett a Mozambiki Népi Köztársaság kikiáltása alkal­mából rendezett ünnepsége­ken. A magyar delegáció visszaérkezett Budapestre. Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, a néphadsereg politikai főcso­portfőnöke, miniszterhelyettes vezette a magyar katonai kül­döttséget, amely néhány napos hivatalos baráti látogatást tett a Szovjetunióban és tegnap ér­kezett haza Magyarországra. Átlagbér.

Next

/
Thumbnails
Contents