Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-27 / 149. szám
Szárító és magtár Borsószezon Valkón Már állnak a magtár könnyű- szerkezetes elemei. Barcza Zsolt felvételei Bőven akad munka ezekben a napokban a földeken. A valkói Egyesült Zöldmező Termelőszövetkezetben teljes üzemmel folyik a zöldborsó betakarítása. A vágást a kanadai gyártmányú IHC Windro- ver kasza végzi, s az utána haladó csehszlovák Harppster felszedő kocsi „kebelezi be” a növényt, amely egyenesen a borsófejtő gépbe kerül. A berendezések megfosztják a borsót a hüvelytől és a szártól, a szemedet pedig osztályozzák. A borsót konténerekben szállítják a Hatvani Konzerv gyárba. A napjainkban tartó nagy borsószezonban a gazdaság dolgozói három műszakban dolgoznak, s egy műszak alatt átlagosan 250 mázsányi borsót dolgoznak fel. A közös gazdaságban jelenleg két nagyobb beruházáson is munkálkodnak. Épül egy 500 négyzetméteres alapterületű — jelenleg a legmodernebb — vasvázas szárító, a lucernának és a silókukoricának. Ennek közelében emelnek egy másik épületet, ennek köny- nyűszerkezetes. vázai már állnak. A variálható szerkezetű, 80 yagonnyi termés befogadására alkalmas magtárat a gazdaság Ifjúság szocialista brigádja építi. Szeretnének az aratásra elkészülni a munkával. Nagyüzem a borsófejtűnél. Véleményünk szerint... A szabadban csak „borfőzelék" Nagy forgalma és jó konyhája van a Szabadság téri HÉV-megállóban levő vendéglőnek. Nem mondhatnánk, hogy Gödöllő bővelkedik kerthelyiséges étteremben, ha valaki szabadban akar ebédelni, egyedül a Gödöllő Ét- ! teremben szolgálják ki a teraszon, de ez az étterem a vastagabb pénztárcájú vendégek szamára megfelelő, s többen szeretnének az Utasellátónál ebédelni. Ha lehet, altkor éppen a kerth'elyiségben. De nem lehet. Az ernyővel ellátott asztalok mellett csak sört lehet inni. (Persze csak ha van, mert ez Gödöllőn elég ritka.) Ilyen kánikulában jó• lenne a szabadban ebédelnj, de a pincérek nem hozzák' ki az ételt semmilyen könyörgésre. Az egyik vendég mesélte, hogy kérdésére a pincér azt válaszolta: nem engedi a KÖJÁL, mert beleírniuk a levél a levesbe. A fővárosban nagyon ritkán alakítanak ki kerthelyiséget napos helyen, általában mindenütt fák adnak árnyékot az ebédelőknek. És ott mégis engedi a KÖJÁL, Gödöllőn pedig az étterem dolgozói szerint nem. Véleményünk szerint az asztalok napernyői könnyedén fölfogják a leveleket és a bogarakat, * nyugodtan meg lehetne kockáztatni a kerthelyiségben a kiszolgálást. Ez különösen azért lenne fontos mert ebédidőben a jó hírű konyha sok vendéget vonz. s ha a későn jövők ilyenkor akarnak ebédelni, benn nem lévén hely, csak „sörlevest”, „borfőzeléket” ehet a szabadban. —őr— Ii. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM •JkMk4riJt7.it 1975. JÚNIUS 27., PÉNTEK fyr&iresc$jfjhá&£ péltlea, felel eszmei áron - és a feltételek As ohieatiks érrfefteft®» Járásunk iskoláiban niin- den évben gondot okoz a megfelelő összetételű tantestület kialakítása. Igen sokszor elhangzik a "anas-z, hogy a főváros közelsége miatt elvándorolnak a pedagógusok: sok képesítés nélkülit kell alkalmazni. A pedagógusok többnyire azért hagyták el a falut, mert csak utazással tudják megközelíteni fnunka- heiyüket, vagy pedig kénytelenek albérletben lakni. Járásunkban mostohák a pedagógusok lakáskörmményei. A tanárok, tanítók megkötése, letelepítése nem kis gönci ot okoz a községek vezetőinek, az iskolaigazgatóknak. Néhány hónappal ezelőtt a veresegyházi nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága oiyan határozatot hozott, amely talán változtat az eddig', megszüntetésre váró „hagyományokon”. Elhatározták, hogy a nagyközségi tanács 200—250 négyszögöles építési telket biztosít a pedagógusoknak, négyszögölenkénti ötforintos úgynevezett eszmei áron. A juttatás ellenében természetesen a nagyközségnek is vannak kikötései. A telket kapó pedagógusnak két év alatt építeni kell a telekre, s a ház elkészülte után tizenöt évig a nagyközségben kell tanítania. OLVASÓINK FÓRUMA Szagos csirke, sörös kenyér Gyakorló háziasszony vagyok, ennélfogva több üzletben is kénytelen vagyok vásárolni. Néhány észrevételemet szeretném közzétenni, az eladók és az üzletek fönntartóinak okulására. Az üvegvisszaváltás a szigorú rendeletek ellenére még mindig döcögős városunkban. A gödöllői ÁFÉSZ ÁBC-áru- házában például igen furcsán, hogy úgy mondjam, fél kézzel oldják meg ezt a dolgot. A kenyérpult mellett veszik vissza az üvegeket, s mivel nincs erre egy külön ember, az váltja vissza, aki csomagolja a kiflit, zsemlét, darabolja a kenyeret. A legutóbb furcsa grimaszt kaptam, amikor nem voltam hajlandó átvenni kezéjKönyvtenger Gödöllőn Mint tegnap hírt adtunk róla, valamennyi könyv megérkezett már a járási-városi Juhász Gyula könyvtárba, ahol nemrégiben fejezték be a bővítést, az átalakítást. A következő időszakban á könyvek téma és betű szerinti csoportosításét kell elvégezni a könyvtárosoknak, hogy a nyitáskor mindenki a helyén találhassa meg a keresett kötetet. A könyvtár valamennyi [ dolgozója, sőt esetenként köz- I ségi könyvtárosok is segítenek a rendezésben. A könyveket a város több pontjáról vitték a könyvtárba az Árammérőgyár dolgozói, a városi KISZ-bizottság titkára, Lukács László, valamint a városi úttörőelnök, Bencsik Ernő. A képen három könyvtáros látható munka közben: Zám- bori Lászióné, Túri Imréné és Kolozs Istvánné. Barcza Zsolt felvétele bői a kenyeret, amivel előzőleg koszos üvegeket fogdo- sott. Nem vette a fáradtságot, hogy utána megmossa vagy megtörölje kezét. De ez itt nemcsak egyszer fordult elő. Ugyanez a helyzet a János utcai élelmiszerüzletben is. Ott lakom a telepen, így sajnos, gyakran kell oda betérnem. A traubiszódás üvegeket már ötször visszavittem, de egyszer sem voltak hajlandók beváltani — pedig árulnak ilyen üdítő italt. Más panaszom is van erre az üzletre, a húsárujuk választéka nem mindig kielégítő, még szombaton sem tudok friss ebédhez valót venni. Mikor legutóbb csirkét kértem, szagosat dobtak elém, ezt nem fogadtam el az eladónőtől, mire azt ajánlotta: ha nem tetszik, talán vásároljak más üzletben. Ennél á megjegyzésnél még a romlott hús is rokonszenvesebb volt. (De azért nem vettem meg.) A házban lakó asszonyok is panaszkodnak az üzletre. Nemegyszer gz is előfordul, hogy félórákat állok, míg szóbaállnak Velem. A napokban felvágottat szerettem volna venni. Három-négy eladó is szaladgált az üzletben, énpen pénztári váltás volt. Megértem, hogy erre szükség van, de az ember nem sétálni jár az üzletbe, hanem vásárolni. Ügy kellett kijönnöm, hogy nem vettem semmit. A boltból azonban nemcsak az udvariasság tűnt el, hanem más fontos berendezés is. Nemrégiben barátnőmmel együtt tíz-tíz tojást vettünk. Haz.avittük, mindegyik lötyögött, romlott volt. Barátnőm föltörte őket, büdösek voltak. Én vettem a bátorságot és valamennyit visszavittem. Az eladónő kicserélte, de azt ajánlotta, hogy talán válogassak. Miért nincsen átvilágító berendezés,. amivel megvizsgálnánk a tojásokat? Mert volt! De nem lehet mindenben válogatni. Ha például kenyérből másikat szerelnék, rám- rípakodnak: miért nem jó ez magának, egyforma mind. Neki persze,'egyforma lehet! Mi háziasszonyok szívesen vennénk, ha a színvonalas kiszolgálás és a jó áru érdekében nem nekünk kellene veszekedni és „ellenőrizni”, hanem megtennék ezt az arra illetékesek. Több vásárló nevében: N. E. Gödöllő Abban az esetben, ha elköltözne a faluból, s otthagyná az állását, az akkor érvényes teljes telekárat kell visszatérítenie a tanácsnak. De ha magasabb beosztásba kerül áthelyezéssel, nem kell semmit visszatérítenie. A végrehajtó bizottság szigorú határozatba foglalta, hogy a letelepedni kívánó pedagógusoknak 'uttatott telkek odaítélésében az iskolaigazgató véleményét minden esetben figyelembe kell venni. Remélhetőleg ez a határozat változtat a veresegyházi tantestület összetételén, javít- í<‘ a nevelők élet- és munka- körülményeit. Járásunkban számos helyen parcelláznak mostanában, s nem ártana, ha más községi tanács is követné a veresegyházi példát. Népi hangszerbematatd Madárka, madárka..: A péceli Ráday-kas.tély parkjában az idén a komolyzenei ' hangversenysorozat mellett népzenei bemutatókat is rendeznek. A sorozat egy közismert népdalt idézve a „Madárka, madárka ..címet viseli. Az első alkalommal, július 5-én este fél nyolckor Régi magyar muzsika — Régi magyar hangszerek címmel rendeznek népi hangszer bemutatót. Bodza Klára a kobozt, Pribojszky Mátyás a citerát, Szalay József a cimbalmot, TcjtJi György a furulyát, Cserepes Károly a bőrdudát, és Bát sony Mihály a tekerőt szólaltatja meg. Evek óta először ... Kezdés, gond nélkül Erdőkertesen a nyolc tantér-' mes iskola építésével párhuzamosan szolgálati lakások is készülnek. Az idén négy pedagóguslakást adnak át, s ennek köszönhető, hogy hosszú évek után először, remélhetőleg nyugalmasan kezdhetik meg az új tanévet. Mint Zombor István, az iskola igazgatója elmondta,' nagyon megnyugtató a jövőre nézve, hogy már júliusra az egész tantestület kialakul, s nem kell majd pedagógust keresni a szeptemberi évkezdéskor. Színház SOK SZÓ ESIK mostanában a közművelődésről, az ezzel kapcsolatos halaszthatatlan, avagy hosz- szabb távon megszervezendő feladatokról. Városunkban is számtalan oldalról vizsgálták a jelen helyzetet, feltárták a rejtett lehetőségeket, egy valamiről azonban — érdemtelenül — csaknem megfeledkeztek. Mégpedig a színvonalas szórakozást és művelődést szolgáló színházakról. Vajon ezen a téren tehetünk-e valamit? A hatvanas évek végén felmérték Gödöllő kulturális helyzetét, megállapítván, hogy mint járási központnak szívó hatást kell gyakorolnia a környékre, ennek pedig a pezsgő népművelődési tevékenységben is meg kell nyilvánulnia. Leszögezték, hogy nemcsak korszerű kiállítóhelyiségnek, minden igényt kielégítő filmszínháznak, hanem színházi előadásoknak is helyt kell adnia. Mindezt a felépítendő városi művelődési kombinátnak kellett volna megoldania. A tíz esztendővel ezelőtti terv nem valósult meg. Témánknál maradva: hogyan is állunk hát „színházügyben”? A statisztika szerint városunkból minden második fizikai dolgozó jut el évente egy alkalommal színházba. Ezzel igazán nem dicsekedhetünk, de mit lehet tenni, Budapest késő este már messzebb van. Gondoljuk meg: aki rászánja magát arra, hogy elmenjen színházba, az beutazik egyszer jegyért, másodszor pedig magáért az előadásért. A műsorok — mint tudjuk — este kezdődnek, s késő este fejeződnek be. A metró, amellyel az Örs vezér téri HÉV-végállomásra el lehet jutni, nem jár egész éjjel, s ha a művelődni vágyó dolgozó lekési az utolsót, mehet taxival. Ám az utazásnak ekkor még nincs vége, még végig kell bóbiskolni az utat a jó öreg helyiérdekűn, s ha a színházi előadásnak úgy van vége, induláskor el is lehet kapni, máskülönben háromnegyed óra múlva indul a következő. Ám ez még mind sírna ügy, a bajt még tetézi, ha a színházlátogató nem lakik valamelyik gödöllői HÉV-megálló közelében, mert akkor még gyalogolhat is az éjszakában. Ebből is látszik tehát, hogy a színházkedvelők dolga nem könnyű. AZ AZ ÉRVELÉS tehát nem fogadható el, hogy közel van a főváros, ahol a közművelődési igényeket a legmagasabb szinten elégítik ki. Plutzer Miklós, a városi pártbizottság első titkára egy pártbizottsági ülés alkalmával így fogalmazott: „Tudomásul kellett vennünk azt, hogy nem a főváros nyújtotta lehetőségeket és színvonalat kell megcéloznunk, hanem a helyi lehetőségek maximális kihasználásával kell közművelődésünket úgy szervezni és irányítani, hogy az igényt felkeltő és igényformáló is legyen”. A színházzal kapcsolatban több javaslatot is tettek azok, akik szívükön viselik városunk művelődési életét. Például: helyben le ell színházjegyeket árusítani, s ahány buszra- való ember összegyűlik, valamilyen kooperáció folytán — a helyi Volánnal például —, annyi járművel lehetne őket útnak indítani a fővárosba. A buszok vagy az az egy busz persze meg is várhatná a gödöl- löieket, és irány vissza. Megfontolandó javaslat, bizonyára ezúton többen válnának színházbarátokká. Kiegészítésképpen vendégül láthatna városunk színházi társulatot is, erre nem is tudni, mikor, vplt utoljára példa... Persze, az az igazság, hogy a színházak nem is nagyon vállalkoznak itteni előadásokra, mert nincsen hozzá alkalmas színpad, ezért például a Déryné Színház — mint a legutóbbi példa is mutatja — szívesebben lép fel Bagón, a művelődési központban. Ez városunkra nézve nem éppen hízelgő tény. ÁTHIDALÓ megoldások tehát kínálkoznak, megfontolandó például a helyi jegyárusítás is... De végső soron az lesz az igazi öröm, ha a következő ötéves terv során felépül városunk új művelődési központja. Tervei ez év végén elkészülnek. Fehér Béla
