Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-26 / 148. szám
Zsöllyeszékbe négyezer LIGNIFER-lól Moszkvába, Rádióba Az isaszegi LIGNIFER Szövetkezet huszonöt dolgozót foglalkoztató asztalosrészlege egyedi megrendelésre különleges berendezéseket készít. Munkájuk nyomán évente mintegy 5 millió forinttal gyarapodik a szövetkezet árbevétele. Az asztalosok gyakori vendégei a Magyar Rádió stúdióinak. Ezekben a helyiségekben különleges belső építészeti munkákat végeznek, kialakítják a tökéletes hangszigetelő burkolatot, különleges igényeknek megfelelő beépített szekrényrendszereket. Van olyan asztalosbrigád, akinek állandó tartózkodási helye a rádió. A szövetkezet lakatosrészlege általában vállalati kooperációban dolgozik. Számos megrendelést kapnak például a MEDICOR-tól: röntgenalkatrészeket, állványokat, elektromos készülékek dobozait, burkolatait szerelik. A szövetkezet sok megrendelést kap a Fővárosi Faipari Vállalattól, kérésükre írólapokat szerelnek fel tanácskozó- termek zsöllye székeinek karfáiba. A legnagyobb munkát a moszkvai KGST-palota berendezésénél végezték. Erre az évre a Faipari Vállalat mintegy négyezer írólapot rendelt meg a szövetkezettől. Szakmai bemutató a tévében Színes, háromrészes Az elmúlt hónapokban Pauló hajós, a Magyar Televízió főrendezője az ifjúsági osztály megbízásából több alkalommal forgatott Ilévíz- györkön és Bagón. Az itt felvett anyagból készült háromrészes színes dokumentumfilm szakmai, zárt körű vetítését tegnap, június 25-én, szerdán tartották meg a televízióban. A film nyilvános bemutatójáról a későbbiekben hírt adunk. GYEI HÍRLAP .KÜLÖNKIADÁSA L ''g '■ Z ■ ■ ’ *'• k ' II. Évfolyam, i48. szám 1975. JÜNIUS 26., CSÜTÖRTÖK Segítség az Árammérőből Könyvek csomagban A napokban a gödöllői Árammérőgyár nyolc dolgozója, sortos, rövidnadrágos férfiak összekarmolt felső testtel hajladoztak, emelgettek a könyvtár előtt. Már a harmadik fordulót csinálták. — Nem karmolás ez, hanem karcolás, mindig idedobták a hasamra a könyveket — mondja Nagy Lajos, a gyár főmérnöke. — Harmincnégyezer kötetet hordtunk ma ide a könyvtárba — mondja egyikük, s odavezet az ablakhoz, ahonnan látná a hatalmas könyvkupacot. Ez volt az utolsó fuvar, most polcokat hoztak. — Nem látod, hogy áll az a polc? Fordítva teszed le, nem veszed észre? Röpködnek a megjegyzések. Az Árammérőgyár dolgozói (egy részük a Pattantyús, más részük a Török Ignác szocialista brigád tagja) munkálkodtak a járási-városi Juhász Gyula Könyvtár berendezésén. Itt dolgozott Gecse János, Maczkó Oszkár, Szabó Sándor, Czeczulics Gábor, Kőszegi András, Papp Ferenc és a géo- kocsivezető: Imre Ferenc. Az utóbbi nemcsak a gyárból kölcsön kapott kocsit vezette, ő is pakolta a könyveket. A könyvtár helyiségeinek frissen festett fala mentén sorakoznak a vadonatúj polcok, I mindegyik fölött egy fekete,^ vagy egy piros, modern vonalú lámpa függ. A széles ablakok alatt lambéria díszük. A termek közepén levő polcók lábain nikkelkerekek fénylenek, a mennyezetre már fölszerelték a fehér, négyzet alakú világítótesteket, némelyik burá- i ja még nincs fölerősítve, kilátszanak a neonszerelvények. Míg a Ganz-osokra várnak, addig sem pihennek a könyvtárosok, piros műanyag választólapokat helyeznek el az üres polcokra, amelyek majd mutatják, hogy melyik betűs szerző hol található? Mindenütt kisebb-nagyobb csomagokba botiok. Az egyik barna papírra az van írva, hogy ajándékkönyvek. Egy másik halom tetején A reneszánsz világa című könyvet látom. A világos folyóirattartó polcokon még csak az ország és a város címere árválkodik. És mindenütt könyvek. Még olyan csomag is van, amit ki sem bontottak, papírján rajta van a postabélyegző, nemrég érVadászpuskával Afrikában (5.) Szemben a kofferra! Nehéz feladatra vállalkozik az a vadász, aki Afrikában bivalyra akar vadászni: nem- c-“ak azért, mert erős és szívós állat, de kitűnő a szaglása, a szeme és a hallása is, végtelenül bosszúálló. Ha nem sikerül egykét lövéssel helyben marasztalni, bizony sokszor nehéz perceket okozhat a vadásznak és kísérőinek. Mwadából indulva, a Manyara-tó délnyugati csücskénél portyázunk, hogy kilövésre alkalmas kafferbivalyt kapjak puskavégre. Igen nehéz terep: a gyér füves terület olyan, mintha egy hatalmas rostán keresztül ököl nagyságú kövekkel teleszórták volna a terepet. Nagyon kellemetlen rajta a járás. Egykét helyen találunk kitaposott ösvényt, de legtöbbször toronyiránt, szűz területen bukdácsolunk keresztül. Ez még mind nem elég, meg kell küzdenünk légymilliárdok hadseregével, melyek erőszakosságukkal túltesznek minden gonoszságon. Nem nehéz feladat a 10—12 mázsás állat nyomait felfedezni, mert a helyükről elrúgott kövek elárulják haladási irányát, de annál nehezebb a becserkészésük, megközelítésük. Kelet-Afrikában élnek a legnagyobb bivalyok, innét érdemes trófeát szerezni. Ezeknek a nagy testű állatoknak eredeti hazájuk Dél-Afrika volt, de állandó vadászatuk elűzte és kipusztította őket erről a területről. így most Kelet-Afrika öt legveszedelmesebb vadja közé tartoznak (elefánt, oroszlán, kafferbivaly, orrszarvú, leopárd). Addig, míg a többi nagyvad, ha szimatot fog vagy észreveszi az embert, igyekszik elmenekülni, addig a kafferbivaly nekitámad zavarójának, s így az ember kénytelen lőni, még ha nem is volt szándékában bivalyra vadászni. Pemba már többször is elmondta, hogy a fejet hagyjam ki a lövésből, lapocka- vagy szügylövést alkalmazzak. Minden egyes esetben helyeslőleg bólogatok, s a nagy kaliberű fegyverem nyakát kicsit szorosabbra fogom. Pembánál is van fegyver, de csak könnyű winchester. Így lépegetünk egymás nyomán, utánam Erasto és Tom következik nagy késekkel. Délelőtt tíz óra körül jár az idő. A bivalyok útvonalát a terület legelője, Itatója lés a szél iránya határozza meg. Így a kirongozi, azaz vadnyomozó, ha kellőképpen ismeri a terület adottságait, akkor jó széliránnyal hamar felleli őket. Ha a bivalyokat sűrű bozótosban követjük, akkor nagyon kell figyelni és vigyázni, mert rendszerint a jól takaró sűrűből szoktak váratlanul előtörni. A bivallyal egyébként már gyermekkoromban odahaza megismerkedtem: a fekete, lomha testű állat ugyan hasonlít az afrikai kezhetett az Állami Könyvterjesztő Vállalattól. Hogy több hely legyen a mozgásra, a piros székek és a fekete fotelek is egymás hegyén-hátán vannak. Egy másik sarokban a zöld fedelű pénztárkönyvvel találkozók. — Szerencsére már minden itt van, a bútorok, a könyvek is. Körülbelül egy hónap kell, míg minden a helyére kerül. Üt könyvtáros fog itt rendezkedni. Ügy számoljuk, hogy július második felében már kezdődhet a kölcsönzés — mondja búcsúzóul a könyvtár- vezető. Ö. E. kafferbivalyra, de kisebb, szelidebb és bár- gyúbb, mint az itteni vad őse. A gödöllői volt Korona-uradalom présházánál tartottak egy pár bivalyt nagy erejük miatt, mert az öreghegyi szőlőkben a lajtot ők húzták fel a szőlő' permetezéséhez. Pemba neszt hallott. Mgállunk. Várakozás, fülelés, de semmi. Gyerünk tovább! Ügy pár lépés után újra lefékezünk, recsegő ágak, súrlódó bokrok jelzik, hogy valami nagy testű állat közeledik. Alig férek a bőrömbe. Mi lehet? Elefánt? Orrszarvú, vagy talán a várt bivalybikám? Egy bokor mögé húzódunk, hogy takarásban legyünk az ismeretlen vaddal szemben. Balra a bozótosból előtűnik egy szürkésfekete test, utána még egy és oldalt új utat törve egy egész csorda; 50—60 méterre lehetnek tőlünk. Mivel oldalirányból van a légáramlat, nem vesznek észre. Pemba idegesen mutat a bal szélen álló bikára, hogy azt kellene lelőni. Én rögtön értek a rövid jelbeszédből, kibiztosítok. A hátamban érzem Pemba szemét, biztos ő is a lövést sürgeti. Megcélzóm a lapockát, de mintha észrevett volna, elfordul, aztán megindul és egyenesen felém tart. Félelmetesen közeledik. Gondolkodásra már nincs is időm, egyetlen megoldás marad, megkísérelni a szügylövést. Eldördül a fegyver. Az állat előbb megtorpan, majd leroskad. Hüíanatokig mozdulatlanul állok, most mi következik? Mit csinál a többi? Fegyverem lövésre készen markolom. Pemba is merően figyel mellettem. Morajlás, prüszkölés, forgolódnak, farkukkal csapkodják oldalukat, mely a rászáradt sártól olyan hangot ad, mintha dobot vernének. Sokan vannak. Fegyverem tárában öt töltény van. Pemba sem tud sokat segíteni könnyű kis winchesterével. Messziről dübörgés hallatszik, a csorda mintegy varázsjelre, elcsendesedik, azután menekülnek. Egy nagy lélegzetvétel után Pemba vállamat veregeti. Mintha a földből bújtak volna elő a bennszülöttek, négyen-öten is, éles késeikkel megjelentek, köszöntve bennünket, körül- állnak és mikor megkapják az engedélyt a trancsírozásra, pár perc alatt a nyolcmázsás állat már darabokban van. Mi ÍS nekiindulnánk — Erasto és Tom a lefejtett trófeával a vállukon —, de a bennszülöttek, akik a húst megkapták, utunkat állják és mindenáron azt akarják, hogy legyünk a vendégeik a falujukban. ★ Bizony már a nap is lenyugszik a Kilimandzsáró mögött, mire táborunkhoz érünk. Vörös fénnyel önti el a Meru-hegy oldalát, majd violaszínbe öltözik a táj, a tó hullámos felszíne rózsás, lebegő fátyolnak ‘űnik, aztán árnyék borul a hegy oldalára és gyorsan kúszik felfelé a gerincig. Egy pillanatra még a hegy koronáján ragyog a fény, azután ez a világítás is megszűnik. Jó éjszakát! Ignácz Ferenc (Vége) Uj telepítés: fekete ribizli A cinkotai Aranykalász Termelőszövetkezet nagytar- csai üzemegységében nyolc-ki- lencszáz hektár a termőterület. Az 5,8 hektárnyi területű szamócáson kívül szintén 5,8 hektáron termesztenek piros és fekete ribizlit. Ebben az évben terem először az új telepítésű fekete ribizli. A fentieken kívül Nagytarcsán foglalkoznak még gyökér, sárgarépa, kukorica és egyéb takarmány- növények termesztésével. Jelentős területen vetettek az idén kalászosokat is. Tölt a földgyalu A gödöllői Blaháné út fölött is hídon halad keresztül a készülő M 3-as autópálya. A város környéki szakaszon több híd is épült — ezekről rendre hírt is adtunk — s bizony nem kis munka a le- és feljáró szakasz feUöltésc. Képünkön éppen a Blaháné út felett átívelő hídhoz tölti fel az utat a P 23- as földgyalu. Barcza Zsolt felvétele Közreműködött: a közönség FIATALOK HANGVERSENYE PÉCELEN Mint már korábban hírül adtuk, június 21-én, szombaton este rendezték meg Pécsien az idei Zenélő kastély hangversenysorozat első előadását. Csillagfénynél, jó időben került sor erre a rendezvényre, amely a fiatalok estje volt. Valamennyi közreműködő az ifjabb korosztályhoz tartozott, s a nézők többsége ugyancsak... A műsorban Kosa Gábor, Mester Agnes, Csánky Emília és Elek Tihamér lépett a. pódiumra. A pé- celi előadáson, híven az eddigi hagyományokhoz, ismét kamarazene volt a program. Varga Ferenc, a magyar rádió zenei főosztályának munkatársa számos érdekességet, epizódot mondott el a bemutatásra kerülő zeneművek szerzőjéről: J. S. Bachról. A rádió munkatársa a péceli estéken nem csupán a műsorközlő szerepét tölti be, hanem a számok bekonferálásán kívül egyúttal színvonalas ismeretterjesztőt is ad. A legutóbb beszélt például a korabeli zenei versenyekről, a muzsikusok társadalomban betöltött szerepéről. OLVASÓINK FÓRUMA Nyílt levél a Városgazdálkodási Vállalathoz Élőszóval szerettem volna előadni az alábbiakat e hónap 18-án az igazgatói irodán, de nem sikerült. Így a „nyűt levél” formáját választottam, azért is, mert az ügy a közösség szempontjából is fontos. Még a télen kétszer tettem bejelentést, s a helyszíni szemlét követően június 11-én a vállalat két szakmunkása hozzáfogott a fürdőszoba kirá- molásához és a mozaikburkolat felszedéséhez, csőrepedés gyanúja miatt. Rövidebb-hosszabb megszakításokkal még harmadnap is dolgoztak, ingajáratban a szomszédban még be nem fejezett, de nálunk már megkezdett munkahely között. Felbontottak két négyzetméternyi burkolatot és az összefolyónál, illetve a WC-csészénél a hibát meg is találták. Azóta szakembertől tájékozódtam: egy négyzetméter mozaiklap és ágyazóhabarcs, aljzatbeton felbontása egy szakmunkásnak egyórai munkát jelent. A „kitermelt” mozaiklap- törmeléket és földet én hordtam ki, hogy a fürdőszoba ajtaját magunkra csukhassuk, ha a mellékhelyiséget — megfelelő botorkáiás után — használni akarjuk. Június 13—18 között semmi érdemleges nem történt, ezért reklamáltunk a munkavezetőnél, aki másnap két szakmunkással meg is jelent. Ök aztán a bontást egy óra alatt befejezték — a WC-csészét leemelték, félretették —, most már használni sem lehetett. A csöveket kicserélték, betongyűrűvel rögzítették. Ennyit teljesítettek június 11 és 19-e között! Következett volna a kőművesmunka. A munkavezető kijelentette, hogy kőművest egyelőre nem tud adni, még egy közelebbi terminust sem jelölt meg. Azt mondta, hogy próbáljunk mi kőművest keríteni, a vállalat megtéríti a költséget. Tehát magam szerveztem meg a munkát, a vállalat helyett. Két segítséggel június 21-én megtörtént a mozaiklapozás, aljzatbetonozás, ágyazóhabarcsolás, két óra alatt. Ezt a munkavezető „kizárt dolognak” tartotta; sőt ellenmutatványként kilátásba helyezte, hogy „megeszi a kalapját”. Majd huszonnegyedikén nyolctól tíz óráig visszaszerelték a csészét és a fürdőkádat is. A helyzet jellemzésére megemlíteném még, hogy a szomszédban a szerelők még ma sem fejezték be a munkát, jóllehet, két héttel előbb kezdték, mint nálunk. Vajon miért vállalkozik a vállalat többre, mint amennyire kapacitása van? Ezzel csak ronthatja jó hírét! Ha pedig nem tudja a vállalt munkának legalább viszonylagos folyamatosságát biztosítani, ne fogjon hozzá! Mert ellenkező esetben — mint kiszolgáltatott fél — vagy hozzá nem értésre, vagy teljes közönyre, vagy éppen rosszindulatra gondolhatunk. Az egyik tanácstag előtt megemlítettem a fenti „nyílt levél" tervét. Megnyugtatott, hogy nem sokra megyek vele, legfeljebb sajnálkozásukat fejezik ki. Ha valóban ezt kívánják .tenni, kérem, öttől tekintsenek el, mert a mun ka vezet ő találkozásunkkor ezt már egvszer-kétszer megtette! Egyébként bízom abban, hogy hiteles számlabemutatáson alapuló kölcsönös pénzügyi rendezéssel pontot teszek ennek a primitív, törzsi életre emlékeztető ügynek a végére. Dr. Farkas György Gödöllő, Kossuth Lajos u. 36. A közreműködők egyike, a fiatal Kása Gábor ezen. az esten nemcsak mint előadóművész, hanem mint zeneszerző is bemutatkozott. Bevezetőjében Varga Ferenc elmondta, hogy néhány száz évvel ezelőtt a zeneszerzők sokszor versengtek egymással, s ilyenkor nem csupán már megkomponált műveket adtaa elő, hanem rögtönöztek, improvizáltak is: ez is a versenyükhöz tartozott. A zenetörténet számon tartja például Bachról, hogy egy ilyen verseny alkalmával ellenfele korábban meghallotta Bach játékát, s úgy meghökkent a zeneszerző tehetségén, hogy „elszelelt” a verseny megkezdése élőit. Liszt Ferenc is közismerten jó rögtönző volt. Minden hangversenyén szokásban volt, hogy a közönség által megadott témára rögtönzött. A péceli hangversenyen a közönség Kosa Gábor zeneszerzőt hallgathatta meg ebben a műfajban: Barokk improvizációk címmel adott elő nagy sikerrel — egy zongora- darabot. A legnagyobb tetszést talán a hangverseny utolsó száma aratta. A műsorban feltüntetett művészeken kívül még négy főiskolás is közreműködött Bach 84. kantáta című művének előadásában. Szoprán szólót énekelt Mester Agnes. S ami a közönségnek Is meglepetés volt: mintegy 10— 15 péceli fiatal, jobbára tizenévesek, a kantáta kórusrészletét énekkel kísérték. A helybeli éneklő fiatalok a nézőközönség közt ültek, ezért szinte úgy hallatszott, mintha a hallgatóság minden tagja közreműködött volna. A Zenélő kastély következő hangversenyére július 26-án kerül sor. Erese Margit és Ko- váts Kolos, a Magyar Állami Operaház magánénekesei adnak áriaestet, zongorán kísér Torma Gabriella. — ethy — Pedagógusok iskolán kívül Kilencszáz látogatás Az isaszegi tantestület pedagógusai az elmúlt tanévben is rendszeresen jártak családlátogatásra. Erre az 1974—75-ös tanévben csaknem kilencszáz alkalommal került sor. Különösen sokat törődnek a százhúsz hátrányos helyzetű diákkal. A családlátogatásokat, az iskola igazgatóhelyettese, Farkas Sándor né irányította. Ő szinte mindenkit ismer a faluban, itt járt általános iskolába is. A MEZŐGÉP Vállalat éjjeliőrt azonnal alkalmaz a gödöllői, Kazinczy lakótelepi óvoda építkezésénél. Jelentkezni lehet a Kazinczy lakótelepen.
