Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-25 / 147. szám

i * ’>■' '/ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM 1975. JÚNIUS 25., SZERDA „Bevetés” előtt Meleg van a zöldborsóra Járásszerte készülnek az aratásra a termelőszövetke­zetek. Emellett azonban akad bőven egyéb tennivaló is a földeken. A túrái Galgapart, Termelőszövetkezetben pél­dául javában tart a zöldbor­só betakarítása, jelenleg már a terület mintegy 35 százalé­kán befejezték a betakarí­tást. Sajnos, a nagy hőség jócskán megnehezíti a mun­kát, azonkívül ilyen hőmér­sékleten a borsó is gyorsab­ban öregszik. Az, hogy mikor kezdődik az aratás, főképoen az időjárás­tól, a csapadéktól függ, a becslések szerint azonban egy hét múlva Túrán hozzáfog­nak a 187 hektárnyi őszi ár­pa vágásához. Jelenleg hét kombájn üzemképes, s ké­szen állnak a szükséges szál- lítóeszközök is. A tárolóterek legnagyobb részét ugyancsak előkészítették a szemek foga­dására. Két falu vendégei Kutató fiatalok Túra és Galgahévíz a jövő héten fiatalokat lát vendé­gül. A KISZ Központi Bizott­sága megbízásából harmincán érkeznek a két községbe: kö­zépiskolások és egyetemis­ták. A közelmúltban egyesült .urai Galgamenti ’Termelőszö­vetkezet fogadja a fiatalokat; a gazdaság és a két falu ve­zetői segítenek a tájékozó­dásban. A csoport szociológiai fel­mérést végez a két faluban. Azt vizsgálják többek között, hogy a túrái és a galgahéví- zi termelőszövetkezet egyesü­lése milyen hatással volt a művelődési feltételek alaku­lására? Kérdőívekkel azt is szeretnék kideríteni, hogy a téeszegyesülés óta változott-e a falvak lakóinak életmódja. A közös gazdálkodás módosí­totta-e a parasztgazdaságo­kon belüli munkaerőmegosz­lást? A KISZ Központi Bizottság által megbízott kutatócsoport tíz napot tölt a két faluban. A túrái iskolában kapnak szállást, a termelőszövetke­zet vállalta magára az étkez­tetést. A fiatalok július else­jén érkeznek meg: az első napon a községek vezetői, is­merői a régmúltról és a je­lenről is, történeti, gazdasági kérdésekről adnak áttekin­tést. A falu vezetői remélik, hogy ez a szociológiai felmé­rés bő ismereteket ad majd a községeken belüli viszonyok­ról, s mind a falu vezetését, mind a téesz gazdálkodását elősegítik a felmérés során szerzett információk. —őr— Elmaradnak a szünetek... Gyárból az iskolapadba Csend uralkodik az isko­lákban, nem szólít a csengő, elkezdődött a vakáció. De csak a diákoknak. Gödöllőn, a Munkácsy Mihály úti általá­nos iskolában már készülnek az új tanévre. Gáli Imre, a felnőttoktatás vezetője el­mondta, hogy a megyei és országos határozatoknak meg­felelően a városban ma már sokat tesznek a rendszeres és folyamatos felnőttoktatá­sért. Az üzemek segítsége ré­vén egyre jobbak az ered­mények. A Ganz■ Műszerművek Gö­döllői Árammérőgyárából minden évben sokan jelent­keznek tanulni, minél többen szeretnék elvégezni az annak idején elhagyott utolsó általá­nos iskolai osztályokat, és megszerezni az érettségi bi­zonyítványt. Tizeahathetes öregdiákok Az elmúlt tanévben négy kihelyezett osztályban, négy csoportban sajátították el a tudnivalókat a beiratkozott „öregdiákok”. A létszám, úgy az Árammérőgyárban, mint Széles testvérkapcsolatok Gazdag nyári áttorőprognun Június 12-én fogadta az első lakókat a balatonlellei járási-városi úttörőtábor. Ezen a napon nyílt meg a járási és a városi úttörőel­nökség közös őrsvezetőkép­ző tábora, ahol száz járási őrsvezetőt, valamint 14 városi rajtitkárt és 36 őrsvezetőt ké­peztek ki június 21-ig. Azon a napon, amikor en­nek a tábornak vége volt, kezdődött egy másik a cseh­szlovákiai Borostyánkőn, aho­vá csereképpen 50 pajtás ment el Dékán Éva úttörőtitkár ve­Vadászpuskával Afrikában (4.} Húsosztás a dzsungelban Tegnap este, mikor megérkeztünk az ele- fantvadászatról, Juszuf Npisik — a szafari szakácsa — addig nem adott vacsorát, amíg mindent a legnagyobb részletességgel el nem meséltünk a nagy vad elejtéséről. Juszuf igazán kitett magáért, mintha csak tudta volna, hogy estére ünnepi vacsorával kell kirukkolnia. Előételnek madártojásból készített ízletes rántotta volt banán körí­téssel, főételnek pedig az előző napon lőtt kongóni húsából nyárson pirított és erősen fűszerezett szeletek voltak tálalva, poshóval és kukoricakásával. Életemben nem ettem annyi kukoricakását, mint itt. Végül aludt­tejet szolgált fel. Bizony itt az aludttej igazi csemege! Hogy miként került hozzánk, azt csak hosszú faggatás után tudtam meg. Erasto — kísérőim egyike — felfigyelt a tá­bor közelében legelésző zebucsordára, me­lyet csak egy maszáj pásztor őrzött. Az egyik zebutehén közelebb merészkedett a táborhoz, mint azt Erasto el tudta volna vi­selni, ezért „büntetésből” megfejte, s tejét egy lopótökkulacsba töltötte. Jó volt a szabadtéri tűzhely körül letele­pedve a vadőr elbeszéléseit hallgatni, amit elefántvadászatairól mesélt. Bizony öreg éj­szaka volt, már éjfél felé jári, amikor nyu­govóra tértünk. Az őserdő éjszakai élete is mintha erősebben jelentkezett volna, mint máskor. A dzsungel állattársadalmának •min­den képviselője hangoskodott. Egymásba folytak a különböző rikoltásók, hörgések, üvöltések, ordítások a hazai tájon megszo­kott ciripeléssel. A levegő is úgy lehűlt, hogy fázni kezdtem. RcffSGl rögtön az elefánt jut az eszem­be, nem is érzem a fáradtságot, gyorsan felöltözöm, eszem; a többiek is hamarabb készültek el a megszokottnál. Még egyszer ellenőrzőm a fegyvert, a töltényeket és azt, hogy a tartósításhoz szükséges sómennyiség felkerült-e a kocsira és már indulunk is. A szakács kivételével mindenki jön. Ez ter­mészetes is, mert egy elefánt szakszerű fel­bontása, feldarabolása, megnyúzása bizony nem gyerekjáték. Büszke voltam zsákmányomra azért is, mert erre a területre öt esztendeje nem ad­tak elefánt kilövésére engedélyt. Örömöm­ben nem voltam egyedül, velem osztozott a közeli falu apraja-nagyja: tapsoltak, ug­ráltak örömükben, mikor megtudták, hogy az elefánt húsát nekik ajándékozom. Hiszen alighogy beporoszkáltunk Land Roverünkkel a falu főterének nevezett, pár kunyhóval körülvett területre, rögtön közöltem velük elhatározásomat, hogy legyen idejük felké­szülni. Az ő örömük is érthető volt: a kö­zeledő esős évszakra a falunak meglesz a szükséges szárított hús élelme. Nem mindennapi látvány a .bennszülött asszonyok és lányok megérkezése, ahogy az őserdő kanyargós ösvényein megjelentek li­basorban. Fejükön hatalmas tökhéjedénye- ket hoztak azzal a céllal, hogy ezekben szál­lítják haza a részükre jutó húst. övükben élesre fent kést hordtak, nem is védekező eszközként, hanem a húsdarabok felszele­telésére. Az elefánt nyúzásának megkezdése előtt a halántékánál levő nyílást körbevágták és kiemelték. Ebből a-részből vékony, gyufa- szálszerű pálcikákat szedtek lei, melyeket a férfiak a nyakukon hordott amulett-tartó bőrzacskóba raktak. Érdeklődésemre el­mondták ezeknek a pálcikáknak férfiassá­got erősítő varázserejét. Rögtön meg is kér­dezték, hogy tartok-e igényt rá? Már nem tudom, hogy mit válaszoltam... Azt hiszem, hogy kellett volna öreg napjaimra hoz­nom belőle! Megkezdődött a nyúzás. Nagyon gyorsan és ügyesen végezték, látszott, hogy nem elő­ször csinálják ezt a munkát. A húsból öt­hat kilogrammos darabokat vágtak és oda­dobálták az asszonyokhoz. Akinek a lábához esett, az felvette és félrevonult egy bokor­hoz, elővette övéből az éles kést és máris kezdte hosszú csíkokra szeletelni. A hús­darabokat a bokrok ágaira aggatták. Az erős napsütés hihetetlen gyorsasággal aszalja a vékony csíkokra vágott húst, mely ilyen állapotban hosszú ideig eltartható. A módszer valamelyest hasonlít a füstöléshez. Mikor a nyúzással az elefánt talpához értek, a talp alatt található puha, zsírpárnaszerű fagy- gyúréteget külön tették. Ezt reumatikus bán- talmak esetén használják: a fájós testrészt kenegetik a szárított faggyúval. A legkellemetlenebb mozzanat, mikor a már néhány napos tetemnek a belső részé­hez érnek. Akkor a nyúzó társaság félre­vonul, s csak egy férfi marad ott, aki egy hosszú tőrrel átszúrja a bendőt. A agyarak kibontása kívánta a legszakszerűbb és leg­gondosabb munkát. Míg az elefánt darabolása, kifejtése és tartósítása történt, addig volt bőségesen időm fényképezni, ami nem is volt baj, viszont annál nagyobb rémület keletkezett, amikor a filmfelvevőt vettem elő. A falu véne oda­jött és szépen megkért, hogy ne használjam, mert akkor a falu népe hazaszalad. Kényte­len voltam a filmfelvevőt egy mindenki ál­tal jól látható ágra felakasztani. Időközben a nap eléggé lecsúszott a ho­rizontra. Éppen ideje volt indulni a kocsi­hoz a trófeákkal, hogy a hirtelen lezuhanó trópusi sötétség előtt- sátortáborunkhoz ér­jünk. Vacsora után most korán megyek pihe­nőre, mert álmaimban mindig otthon já­rok. Attól függetlenül, hogy igazán nagy­szerűen érzem itt magam, hiányoznak a ha­zai barátok és ismerősök. Ignácz Ferenc (Folytatjuk) zetésével. Ezt a tábort a po­zsonyi Duna utcai nagyar is­kola — a testvércsapat — szervezte. Csereképpen tő­lük is 50 pionír érkezik au­gusztus 6-án a balatonleilei táborba, ahol összesen 10 na­pot töltenek, míg három na­pig Debrecen városával is­merkednek. Újdonság még, hogy a pozsonyi úttörőház rendez egy nemzetközi tábort is július 3. és 23. között, erre városunkból 10 pajtást hívtak meg a Légszesz utcai Török Ignác úttörőcsapatból. Járásunk és városunk út­törői ugyancsak mozgalmas nyár elé néznek ... Ezekben a napokban például harmincán menetelnek a Partizánok út­ja elnevezésű országos ván­dortáborban, s 29-én a Pilis­hegységben a Ságvári vándor­táborban. Jövő hónapban mennek a börzsönyi, a zempléni vándortáborokba is. Testvéri cserekapcsolatok ré­vén kiváló úttörők mennek július 6-án az NDK-beli Suhl■ megyébe, valamint a lengyelországi Bialystokba. városszerte évről évre emelke­dik. Az idei tanévben vá­rosunkban tizennégy tanuló- csoport hallgatott órákat. A felnőttek levelező és esti ta­gozaton tanulnak tovább, s az ő idejükhöz alkalmazkod­va rövidébb a képzési idő is: az Árammérőben és a Betonútépítő Vállalatnál ti­zenhathetes osztályok • is vannak. A felnőttek többsége ma már nem veszi zaklatásnak, ha megkeresik őket, feltár­va a továbbtanulási lehető­ségeket. Akadnak munkahe­lyek, ahol inkább a techni­kumi végzettség megszerzésé­re serkentenek, másutt ahol arra van szükség, az általá­nos iskola nyolc osztályának befejezésére sarkallnak. Ez a szakmaszerzés szempontjá­ból elengedhetetlen. A beiratkozottak számát szemlélve kitűnik, hogy egyik helyen nagyobb, másutt kisebb a lemorzsolódás. A Ganz Árammérőgyár feltétlenül az utóbbi kategóriába sorolha­tó, mivel egész éven át figye­lemmel kísérik az idős ta­nulókat. A Gödöllői Gép­gyárban egy nyolcadik osz­tályos csoport végzett az idén, egyébként az oktatásban részt vevők száma összesen 206 volt; bizonyítványt 152- en kaptak. Figyelemre mél­tó, hogy főként a húsz éven aluli korosztályból morzso­lódnak le. A felnőttoktatás azonban nemcsak az ismereteket bő­víti, hanem változtatja a tanulásra vállalkozók szemlé­letét is. Világnézetükben, magatartásukban, a mun­kához való viszonyukban is le­mérhető a változás. Most vég­zett a harmincegy éves ci­gány származású Kollár Mi­hály: a végbizonyítványban öt ötöse, három négyese van — a Vízmű dolgozója. A felnőttek többsége komolyan veszi a tanulást, nem ritka a színötös bizonyítvány sem. 14 osztály, 13 nevelő Nem mindenütt nagy a le­morzsolódás. A Betonútépítő Vállalatnál egy tizennégy ta­gú csoportból tizenhármán végezték el most a nyolcadik osztályt. A vállalat értékeli a tanulók teljesítményét: a szak- szervezeti megbízott ben­sőséges kis ballagási ün­nepséget rendezett. A vég­zősök tarisznyákat, kis bo­tokat kaptak, a bizonyítványt, a munkahelyen osztották ki. Megható volt, amikor Bajkai Sándor Bálint, egy ' ötven- nyolcadik évében levő diák megköszönte, hogy elvé­gezte a nyolcadik osztályt. Ehhez a vállalathoz a Vo­lántól is jártak tanulók, mert náluk kevés volt a jelentke­ző egy osztályhoz. Az oktatásokat különösen azoknál a vállalatoknál nehéz megszervezni, ahol a munkahelyek több helyen vannak. Például a Közép­magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat működési területe a fél országra kiter­jed. Az elmúlt tanévben sok olyan tanuló volt, aki nem helyben lakik, hanem a kör­nyező falvakból jár be. Ne­kik nagy tehertételt jelentett a tanulás, hiszen a napi mun­ka után 'még az utazás is következett. A nevelők sem voltak könnyű helyzetben, akik a nappali iskolában leadott óraszám után álltak a katedrához. Az elmúlt időszakban tizennégy osztályt tizenhárom nevelő tanítotU A gödöllői fejlődő felnőtt­oktatásban nagy része van a városi tanács művelődésügyi osztálya támogatásának. So­kat segít a kihelyezett tago­zatok életrehívásában a Munkácsy Mihály úti is­kola igazgatósága. Megke­resik a munkahelyeket, s ott is, ahol kisebb a kedv, igyekeznek megértetni a fel­nőttoktatás fontosságát. Csak valamennyit • A felnőttoktatás városi fe­lelőse Gáli Imre, Gödöllőn négy évig, a megyében pe­dig tíz évig is volt ezen a területen szakfelügyelő. Har­minchét éve szerzett diplo­mát Pécsett. Munkája elisme­réseként elnyerte az Oktatás­ügy kiváló dolgozója kitün­tető címet. Mikor kérem, hogy sorol­jon fel néhányat a legáldo­zatkészebb nevelők közül, egyet nem tud mondani, csak valamennyit. A pedgógusok lelkesedését mutatja az is, hogy sokszor elmaradnak az óraközi szünetek, mert a tanulók még akkor is kér­dezősködnek. Talán ennek is köszönhető, hogy Gödöllőn nagyon kevés a lemorzsolódás. Csiba József Lakodalom a pódiumon A zsámlboltí népi együttes hazai környezet­ben is nagy sikerrel mutatta be a Galga menti népművészeti találkozón színpadra vitt műsorát. Jól szerepeit a menyecskekórus régi zsámboki dalokkal, valamint a fiata­lokból álló csoport játékos énekszámaival. A népi játékokat és szokásokat a kisiskolá­sok csoportjai mutatták be. A műsorszá­mok sokszor kaptak nagy tapsot, a sorok között ott ült Furulyás János, a Pest me­gyei párt-végrehajtóbizottság tagja, az Egye­sült Zöldmező Termelőszövetkezet elnöke, valamint a Pest megyei Idegenforgalmi Hi­vatal népes küldöttsége. Szabó István humoros népballadákat, Tóth Márta gyermekdalokat adott elő. A lako­dalmas szintén jól sikerült, ezt a számot Győré Béláné tanárnő állította össze. A fiatalokkal Kakucskáné Tóth Margit és Lapu Istvánná foglalkozott. A zsámboki asszonyok most is bebizonyí­tották, hogy nemcsak énekelni, hanem főzni, sütni is tudnak. A közönség jó ízzel fogyasz­totta a mazsolás pampuskákat és a meny- asszonykalács-szeleteket. ízlett a vendégeknek is a zsámboki bor és a pampuska. Kép és szöveg: Czangár Gyula Ennek az egyetemistának már csak a föl­dön jutott hely. Zsámbokon a kisiskolások Is őrzik a ha­gyományokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents