Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-24 / 146. szám

Jllbamix — két toronnyal Nem régen készült el a gödöllői Dózsa György út és az M 3-as autópálya hídjának kereszteződésében az új beton­keverő telep. A kéttornyos Elbamix betonsiló az autópálya építését szolgálja ki különböző minőségű anyaggal. A beren­dezés naponta 120 köbméternyi betont képes előállítani. A többletet a városi és a városkörnyéki vállalatoknak adják el. . (Barcza Zsolt felvétele) A PEST MEGYI II. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM 1975. JÚNIUS 24., KEDD Gondolatok a lépcsőről Naponta többször is elme­gyek a gödöllői rendelőintézet előtt... Itt kezdődik a város centruma, s itt húzódik az a gyalogút, amely összeköti a Munkácsy úti lakótelepet a központtal. Vannak erre üzle­tek, továbbá piac, OFOTÉRT, áruház, s itt a közelben a vá­rosi tanács is. Sok ezer ember elmegy erre naponta. Nos, ezen a gyalogjárón ta­lálható aa»- a lépcsősor t- a rendelőintézet előtt —, amely­ről írni szeretnék. E lépcsősor „alkotóját” sokan emlegetik.;. Szakemberek sorát, kérdeztem meg az „objektummal” kap­csolatban, s véleményül!: egy­értelmű volt: a lépcsőkiképzés legnagyobb hibája, hogy a be­lépéshez viszonyítva a fellépés irreálisan magas; az adott ki­képzést és a lejtést figyelembe véve, csak 10 centiméter ma­gas lehetne. Kis figyelemmel, jó zsinórozással egy biztonsá­gosabb lejtésű lépcsősort le­hetett volna kialakítani. Ak­kor a gyerekkocsikkal is vi­dáman közlekedhetnének, s nem kellene attól félni, hogy a kicsik kipenderülnek a ko­csiból. Mondhatná bárki: könnyű utólag okosnak lenni. Igaz. Így csak azt javasolhatjuk, hogy jó lenne kocsigurítót ráépí­teni. E lépcső furcsaságaihoz tar­tozik az is, hogy fokainak hosszát úgy számították ki, hogy pontosan másfelet kell lépni a következő lépcsőfokig. Ezt ritmushibának nevezik; mintha sántítana az ember. Rendhagyó koncert tizenéveseknek „Mi azért csináljuk ezt a ze­nét, mert szeretjük, meg azért is, hogy másokhoz szóljunk. A közönségnek játszunk, mert közönség nélkül nem lehet. Az ember olyan helyre nem megy be, ahol nem szeretik. A mo­ziban válogathat az ember, a beatzenében is van választék. Ha valaki a Lokomotívot sze­reti, vagy pedig táncolni akar vagy valami mást; mindenki megtalálhatja a magáét. Én megkérnélek téged — mert azt hiszem, csak egyedül vagy —, hogy a többieket becsüld meg. Engem nem kell! Csak a töb­bieket! Ha valamilyen kéré­sed, kívánságod, beszélgetni valód van, kímélj minden- kit!” t A kék fényben Mély csönd termett a hé- vízgyörki művelődési ház né­zőterén, Tolcsvai Béla fenti szavai nyomán. Rendhagyó hangversenyt tartott itt az együttes június 22-én, vasár­nap este. A fiatalok többsége beatkoncertet várt, és nem azt kapott. A műsor első részé­ben hümmögtek, zümmögtek, zúgtak a tizenévesek, a régi számok hallatán, de egyre nőtt a figyelem, s megértették mi­ről van szó. Az egyes számok között az együttes vezíetője magyarázatot adott és mesélt. „A woodstocki fesztiválon mindenféle nagyhangú banda mellett kiállt egy hölgy egyet­len egy szál gitárral. Elénekelt egy dalt, és csodák-csodájára mindenki mondta vele: akár hétéves, akár hetven volt. A szám egy régi amerikai népdal dallamára készült. De értitek-e vajon azt, amire táncoltok, vagy amit felvesztek a mag­nószalagra, tudjátok-e miről énekelnek a külföldi együtte­sek. Engedtessék meg nekem, hogy lefordítsam az előbbi dal |lutolsó sorát: Ez az ország ne­Vadászpuskával Afrikában (3.) Kuhwa szónál — Nagyon nagy! A kora roSgSi, mint mindenütt, itt Afrl- kábán is csodálatos. A sátor előtti fű még har- matos, de már most lehet érezni, hogy a mai na­pon is szokatlanul . meleg lesz. Már harma- dik napja, hogy elefánt után járunk. Látni már láttunk nem is egyet, de egyik sem volt alkalmas a kilövésre. Reggeli után már nagy a készülődés. A vadászat vezetője Pemba, kijelöli az embe­reket akik velünk jönnek, s kiadja az uta­sításokat is. IViirtOr határozott céllal megyünk vadászni, mint például most is, mindig sok más vafl kószál környékünkön, mintha csak tudnák, hogy most nem fogunk rájuk lőni. Nem tudja lekötni figyelmünket az áttüzesedett sziklaösvényen áthúzó puffogó vipera sem, pedig minden alkalommal gondoskodtunk róla, hogy veszedelmes mérgével ne tud­jon többé másokban kárt tenni. Verítékben íürödve, egyre magasabbra jutunk vezetőnk határozott nyomán a hegycsúcs felé. Az oromról szemünk elé táruló látvány lenyű- éöz valamennyiünket. A mélyben a zöld ős­erdő, dimbes-dombos vonulataival olyan, mint egy hatalmas óceán, melynek zöld hullám­hegyei megmerevedtek. Erről a- helyről pró­báljuk betekinteni' a környéket, s főleg azt megállapítani, hogy merre is találhatók az elefántok. Távcső hiányában szabad szemmel igyekszünk felfedezni őket, de eredményte­lenül, míg, a területi vadőr odamutat az egyik irányba és halkan — pedig még óriási vuit a távolság — suttogta: Ott vannak! Odanézek én is, nyújtogatom a nyakam, mint a csigabiga, de nem látok semmit. Rá kell bíznom magam a bennszülött vadá­szokra. Pár perc alatt megtárgyaljuk a le­hetőségeket és már indulunk is lefelé a csúcsról a völgybe, ahol az elefántok moz­gását látták kísérőim. A hagyományos sor­rendben haladunk: elöl 3 vadőr, azután én, majd nyomomban Pemba. Még messze voltunk a jelzett területtől, de eszembe ju­tott a vadászat vezetőjének oly sokszor hangoztatott kijelentése: „Csak az az igazi vadász, aki egyedül, a földről ejti el a ki­szemelt elefántot”. Ha 3 vastag bőrű ormányost nem is, de friss trágyáját megtaláltuk. A bennszülöt­tek leguggolták és elkezdték vizsgálni az elefántnyomokat. Kubwa szána! Kubwa szá- na! mondták izgatottan, ami magyarul annyit jelent, nagyon nagy! Félórás lopakodás után már alig tudtam elképzelni, hogy az elefántok nyomán va­gyunk, pedig jó irányba mentünk, sűrű íélhományos erdei csapáson, mikor meghal­lottam az előttünk haladó elefántok hang­ját, az őket kísérő madarak rikkantásait, a letaposott bozótos ropogását, a vizes, latya­kos talajban a hatalmas lábak cuppogását. Pemba áfcszellemülten morzsolja a hamus- zacskóját, hogy megfelelő széliránnyal le­gyünk, s lépésről lépésre közelítsük meg est az állatóriást. Óráknak tűnő percek! Halk suttogások, amelyből megtudom, hogy csak egy elefánt van előttünk, sőt kísérőim figyelmeztetnek, hogy legyek óvatos, mert egyedül csak sebzett, vagy öreg bika jár. Még néhány méter, s megoillpníom alig 30 méterre tőlem az egyedül járó öreg bika hatalmas testét. Kísérőim intenek, hogy löpózzak előbbre. Látom a hatalmas állatot; szagot vehetett, hatalmas, vitorla nagyságú füleit előre-hátra kezdte mozgatni és ormányát felemelte a magasba. Ugyanebben a pillanatban a vadőr és Pemba egyszerre sziszegtek felém: „Piga!” Lőjj! Éreztem,_ hogy nincs időm teketóriázni, megcéloztam busa nagy fejét és a fülkagyló melletti dudort keresve, érzéssel megnyom­tam a billentyűt! A lövés után Pemba azon­nal elhúzott helyemről. Az elefánt ordít, de menekülni már nem tud. Térdre rogyik, A menekülés ösztöne és a riadalom él benne, ez látszik a szemén. Félelmem lassan szánakozássá válna, ha kísérőim nem szaladnának oda és nem ug­rálnának körbe az elefánttetemmel együtt­A szertartás lezajlása után odamegyek az elefánthoz és levágom a farkát. A farokle­vágás nemcsak trófeaszerzés, hanem jelzés is. hogy van tulajdonosa az elejtett vad­nak és akkor senki sem nyúl hozzá! Ignácz Ferenc (Folytatjuk) ked és nekem készült. Valljuk ezt a mondanivalót mi Is ma­gunkénak.” És Tolcsvai Béla, beszél, hol egyetértő morgás, hol ellenkezés követi szavait. A kék fényben pillanatokra egyedül áll a zenekar, néha együtt a közönséggel, néha ellenfélként. „Nekem van egy anyanyel­vem, a magyar, erre tanított az anyám. Mi is magyarul be­szélünk, ti is, akkor beszél­jünk ezen a nyelven tovább a zenében is. Most nem dugjuk be az erősítőibe a gitárokat, nem torzítunk, nem hápo­gunk”. És az együttes az ál­talános iskolában megtanulha­tó dalok feldolgozását pengeti. „Talán ismeritek ezt, hogy Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani — hallom nevettek rajta, de azért mégis megpró­báljuk. És játsszák a közismert gyermekdalok átiratait, feldol­gozásait, a külföldi szerzemé­nyeket, amelyek angol, ame­rikai, skót népdalok feldolgo­zásaiból készültek. Zúg a terem — Na, mit játssza ez itt ma­gát, azt hiszi, hogy itt falun mindent lehet csinálni — mondja az az egyetlen fiú, aki az első részben belefütyül a zenébe és Tolcsvai szemrehá­nyást tett neki. — Mit beszélsz? Igaza van, ha neked az plömp-plömp kell, menj át máshová táncol­ni. Itt ne csináld az arénát. — Azt mondd meg nekünk, hogy bennünket is ki fogsz-e fütyülni — kérdi szenvedélye­sen az asszonykórus egyik tag­ja. Zúg a terem a második rész kezdeténél. A zenekar a fél­homályos színpadon lassan le­teszi gitárjait, kivonul. A hang­szórón keresztül Kodály Zol­tán szólal meg. A zajongás nem csitul. A színpadnál árván áll egy kis tizenéves lánycsoport, s a zajban egyszer csak elkezde­nek énekelni a Galgáról és Hé- vízgyörkről. A meglepetéstől lassan csönd lesz. őket az idő­sebbek, az asszonykórus tag­jai követik: „Krumplileves az ebédem semmi más, a vacso­rám egy irgalmas sóhajtás” — kezdik el csöndesen a sum- másdalt. Majd egyre nagyobb bátorsággal fejezik be, s a „Szántani kék, tavasz vagyon” kezdetű népdalt már a füttyös fiú is dúdolja az asszonyokkal. Az utolsó soroknál megjelenik az együttes a színpadon s ők kezdik el tapsolni a györki kó­rust. Végül olyan vastapsot kapnak a fiataloktól, amilyet közönségtől talán még so­ha. Pomázi Zoltán, a ze­nekar egyik tagja elő­veszi a furulyáját, s el­kezdi fújni a „Szántani kék” népdalt, a zenekar feldolgozá­sában. Egymást követik a szebbnél szebb dallamok, nép­dalfeldolgozások. Pomázi el- énekli Kádár Kata balladáját, Tolcsvai Béla — Czipó Tibor gitárkíséretével — a Halálra táncoltatott lány modern vál­tozatát. Hagyomány A közönség már nem za- jong, előrehajolva figyel. Egy­re forróbbak a tapsok. Az együttes utolsó számának ref­rénjét már sokan dúdolják. Tolcsvai Béla megfogalmazza céljaikat. „Járjuk az országot, meghallgatunk idősebb embe­reket. Látjuk, hogy egyre több olyan fiatal van. aki megtanulja és megpróbálja érteni a népdalt. Azt mondják ez hagyomány, de mi mit fo­gunk mondani gyermekeink­nek, ha nem tanuljuk meg ezeket a dalokat és nevetünk rajta. Ha valahol Amerikában megszólal egy zenekar, min­denki meghallgatja. És mi is. De ha idejön egy amerikai, nem azt keresi, hogy neked milyen, magnófelvételed, mi­lyen farmernadrágod, moto­rod, autód van. Arra egyálta­lán nem kivácsi, viszont arra odafigyel, hogy miért nádból van annak a háznak a teteje, s ki tanította meg ezeket az embereket ilyen szépen éne­kelni. Hát ha mi ebben külön­bözünk, akkor rajta. Mi be- állunk ebbe a sorba, beálltunk már régen, csak nem ennyire határozottan.” Izgalmas vasárnap este volt Hévízgyörkön. Reméljük, hogy Tolcsvaiék segítségével a fia­talok megérezték, megértették, hogy milyen érték az a nép­dalkincs, ami falujukban még ma is él, és nap, mint nap ta­lálkozhatnak vele. Örszigethy Erzsébet Anyakönyvi hírek Született: Major József László és Véber Zsuzsanna Er­zsébet: Júlia, Farkas József és Nagy Piroska: Enikő Piroska, Szabó Lajos és Gódor Erzsé­bet: Zoltán, Bartók József és Teknős Rozália: Katalin Me­linda, Skrivanek György Já­nos és Molnár Mária: Ádám Benedek, Rácz János és Oláh Mária: Melinda, Feicht Ferenc és Rutai Mária: Marianna, Kókai János és Surmann Te­rézia: Ágnes, Burzuk László és Tarnóczl Rozália: László, Hegedűs Miklós és Quintz Magdolna: Mária, Galbavy Géza és Kosztolnik Ilona: Emese, Zsámboki Róbert és Nagy Erzsébet: Róbert, Tótn Rudolf és Orosz Ida Erzsébet: Ágnes, Nagy Gábor Mihály és Koncsék Erzsébet Julianna: Gábor, Bartos Ferenc és Bú­zás Rozália: Erika, Sas József és Hursán Klára: Klára, Hor­váth Rezső és Huszár Ilona: Ilona. Névadót tartott: Megyeri István és Szabó Ágnes: Ág­nes. Házasságot kötött: Fazekas Antal és Keller Zsuzsanna, Gergely Jenő és Szabó Irén Ibolya, Sándor János és Illés Katalin, Szemerédy Sándor István és Lázár Edit, Pólyák Tamás Zoltán és Szabadi Lí­via. Elhunyt: Potosnák Margit. Fristáczki János. BALESETEK Ittas motorosok - Kislányt gázolt Aszódon, a Kossuth Lajos utca 53-as számú ház előtt, a 3-as fő közlekedési útvo­nalon falnak ütközött NE 94—77-es forgalmi rend­számú motorkerékpárjával Bácskai Pál helyi lakos. A baleset előidézője: Bácskai Pál ittasan és vezetői enge­dély nélkül ült a járműre. Utasai közül Papp Sándor könnyű, Gyednár János sú­lyos sérüléseket szenvedett. Mindketten aszódi lakosok. Túrán, a Jókai u. 2-es szá­mú ház előtt Barna József OF 85—72-es forgalmi rend­számú motorkerékpárjával el­gázolta Vankó Mária nyolc- esztendős túrái kislányt. A motorkerékpáros és a szeren­csétlenül járt gyermek egya­ránt könnyű sérüléseket szen­vedett. Egy motoros és egy kerék­páros ütközött össze Csömö­rön, a Szabadság út 15-ös számú ház előtt. Holbis Lász­ló helyi lakos ittasan vezet­te LD 91—72-es forgalmi rendszámú motorkerékpárját, s elütötte a kerékpárral köz­lekedő Agárdi Mihály helyi lakost. A vigyázatlan moto­ros könnyű sérülést szenve­dett. Péoelen, a Maglódi út 57- es számú ház előtt motoro­sok ütköztek össze. Makra Já­nos gödöllői lakos ittasan ve­zette OM 59—06-os forgalmi rendszámú motorkerékpárját, s beleszaladt párján Tibor budapesti lakos OE 19—18-as forgalmi rendszámú motor- kerékpárjába. Makra János súlyos sérüléseket szenve­dett. SPORT -f- SPORT -l- SPORT -+- SPORT * ^ VúcszenUúszló—Újszilvás 2:2 A büntetőrúgások döntöttek Vasárnap délután, rek- kenö hőségben, a szép környezetű monori pályán került sor a Vácszentlászló— Üjszilvás labdarúgó-mérkő­zésre. Az előmérkőzésen, az Újszilvás—Kistarcsa if­júsági találkozón az újszilvá- siak fölényes 6:2-es győzel­met arattak a lélektelenül küzdő kistarcsaiak ellen, akik 3:2-es állásnál 11-est is hibáztak ... A VácszenUászló—Újszilvás osztályozó mérkőzésre 600 néző volt kíváncsi. A talál­kozót Soós Gábor vezette. Az összeállítások: Vácszen­lászló: Nagy, (Horváth). Jó­zsii, Balogh I., Balogh II., Ba­logh III., Vas, Lakatos, Ma­gyar, (Kovács S.), Basa J., Maim, Zsigri. Üjszilvás: Ko- lesánszky, Batu, Bognár L., Nagygyörgy L., Sinka, Naggyörgy S„ Varga, Vá­sár, Földi), Naggyörgy J., Naggyörgy S. (Naggyörgy M.), Bognár. A kezdés után egy ütközés alkalmával rövid időre föld­re került Magyar. A váltako­zó támadások során mind­két kapu előtt adódtak hely­zetek. A 7. percben Basa a 16-oson belül elesett: nem volt 11-es! Izgalmas negyed­óra után Basa elfut és óriási gólt lő a jobb felső sarok­ba. A 26. percben újabb Basa-gól születik, ezzel már 2:0 a vácszentlászlói gárda javára. A 35. percben az elalvó védők mellett Nagy­györgy J. szépít, 2:1. A szünet után több csere történt, a játék képe is meg­változott, az újszilvásnak töb­bet támadtak, míg a 38. perc­ben a következő történt: Horváth kiáltva szólította fel Balogh M.-t a labda haza­adására. Az a kérésnek ele­get téve a kapuból messzire kijövő kapus felett a hálóba ívelt: 2:2. Potyagól! Ekkor megjött a közönség hangja, a fergeteges támadások szágul­dottak a pályán, de az ered­mény már nem változott. Az első félidőben a vác­szentlászlói gárda, szünet után az újszilvási együttes játszott jobban. Ha járá­sunk labdarúgói kihasznál­ják helyzeteiket. fölényes j győzelmet arathattak volna! A 11-es rúgások a vácszent- lászlóiaknak sikerült jobban; Horváth, kivédett ■ egyet, így a rúgások utáni állás: 5:4 volt. A vácszenlászlói csapat­ból Basa, Lakatos és Zsig­ri nyújtott átlagon felüli tel­jesítményt, de valamennyien dicséretet érdemelnek kilenc- venperces helytállásukért. A nézőtéren jó volt látni a szurkolókon kívül a sok sport­vezetőt, akik szintén eljöttek Monorra, hogy biztatásukkal : segítsék a járás bajnokcsapa- j tát. Végezetül még annyit: a j pálya magas füve erősen \ megnehezítette a játékoson dolgát. Jó lenne a pálya aU j kalmassá tételére nagyobb ! gondot fordítani. I Cs. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents