Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-18 / 141. szám

Jusárnap ajándékot kapnak Jön a (akarckktct-autóbusz Hivatalban is lehet vetél­kedni, munkaversenyt szervez­ni, brigádéletet élni. A kollek­tív szellem ápolása persze I mindenütt fontos, ám ezt a I tényt már régen felismerték az OTP Pest megyei Igazgatósá­gán. Az elmúlt esztendőben versenyt hirdettek az OTP-, fiókok között. A kitűzött feladatok között szerepelt a dolgozó ifjúsági takarékbetét-gyűjtők szervezé­se. Egy dolgozónak 25 takaré­koskodót kellett beszerveznie. Gödöllőn ma már 756-an ren­delkeznek ifjúsági takarékbe­tétkönyvvel, az elhelyezett pénz összege 3 millió 565 ezer forint. A takarékoskodó fiata­lok 5 éven át, havonta 100— 300 forintot helyeznek el, s a pénz után évi 5 százalékos ka­matot és 1 százalékos prémiu­mot kapnak. A takarékbetéte­sek számára az OTP lakásvá­sárlásnál, hitelkérésnél ked­vezményt, elsőbbséget ad. A verseny első fázisát már értékelték - - tájékoztatott Medgyes Ferenc, az OTP gö­döllői fiókjának vezetője. Az élenjárókat az igazgatóság az­zal jutalmazza, hogy június 22-én egynapos autóbuszki­rándulásra viszik őket. A ta­karékbetét-autóbusz útvonala a következő lesz: Cegléd— Albertirsa—Pilis—Monor— Gyömrő—N agykáta—Aszód —Gödöllő—Szentendre. A leg­jobb társadalmi aktívák és KISZ-fiatalok között ott lesz két gödöllői: Németh Andorné és Kozák Lászlóné is. Ezen a napon — bár va­sárnap lesz — fél tizenkettő és egy óra között nyitva lesz Gödöllőn a Szabadság téri fiók. Ekkor is várják a fiata­lokat, akik ha az említett időben váltanak ifjúsági taka­rékbetétkönyvet, ajándéktár­gyat kapnak az OTP-től. A gödöllőiek izgatottan vár­ják az autóbuszt, melynek uta­sai nemcsak a várossal is­merkednek majd, de kis ta­pasztalatcserére is érkeznek. Cs. J. A hetedik szintjét építik az alsóparki toronyházsorozat következő, nyolcadik épületének. Képünkön éppen beemelik az alagútzsaluzatot. Barcza Zsolt felvétele ,,Hagyományos “ vendégek Csere harcerzek Balatonlellén Az Alsóparkból jelentjük Zsalu a levegőben II. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM •j ii i a íii »/iVfi' 1975. JÜNIUS 18., SZERDA Brigádok, új vállalások A verseny lendülete változatlan A járási pártbizottság állásfoglalása A napokban érkezett meg Budapestre az a kedves len­gyel harcerzküldöttség, ame­lyet a gödöllői járási és váro­si úttörőelnökség lát vendégül tizenöt napig. A kapcsolat im­máron hagyományos, hiszen az elmúlt esztendőben is itt nya­raltak a lengyel harcerzek és csereként járásuk úttörői is ellátogattak Lengyelországba. A Keleti pályaudvaron Sol­ti Alpár járási úttörőelnök fo­gadta a harmincöt boldog gyer­mekvendéget és a velük érke­zett öt vezetőt. A vendégek élén Eugeniusz Selwaniuk kö­szöntötte a magyar pajtásokat, s mondott köszönetét a meghí­vásért. Elmondotta, hogy a hosszú út során — hiszen a Len­gyelország keleti határán levő Bialisztok városából jöttek — sokat beszélgettek, élesztgették ismereteiket a magyar pajtá­sok életéről. A kis fogadási ünnepség után a vendégek rövid séta kereté­ben ismerkedtek fővárosunk­tól, majd egy Balatoniöldvá- ron töltött éjszaka után Bala- tonlellére érkeztek, ahol a já­rási őrsvezetőképző-tábor ven­dégei tíz napig. Ha az idő letelik nem utaz­nak azonnal haza, hanem négy napot töltenek a Dunakanyar­ban és Budapesten. A vendég­csoport június 25-én indul visz- sza együtt a magyar cserepaj­tásokkal — járás és a város kiváló úttörőivel — akik ti­zenöt napot töltenek Varsóban és a Balti-tenger partján. T. P. A gödöllői járási párt-vég­rehajtóbizottság megtárgyalta a XI. pártkongresszus, vala­mint a hazánk felszabadulásá­nak harmincadik évfordulójá­ra indított munkaverseny ta­pasztalatait. A jelentés meg­állapítja, hogy a munkaver­seny rövid idő alatt széles kö­rűen kibontakozott járásunk­ban; a felajánlásokat a párt- szervezetek, a gazdasági veze­tés, a szakszervezet és a KISZ aktív közreműködésével tet­ték meg. A felhíváshoz jó han­gulatú munkásgyűléseken, bri­gádértekezleten, szocialista brigádvezetői tanácskozásokon és termelési értekezleteken csatlakoztak a kollektívák. A munkaversenyben 400 brigád vett részt — 6 ezer 400 taggal. Megállapítható, hogy a versenyfelajánlások szervesen kapcsolódtak az üzemek kö­zéptávú terveinek teljesítésé­hez, túlteljesítéséhez, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítéséhez. A legfonto­sabb célkitűzések között sze­repelt a termelékenység haté­konyságának növelése, a szer­vezési feladatok javítása, a be­ruházási — rekonstrukciós — feladatok hatékonyabb végre­hajtása, az önköltség csökken­tése, a minőség javítása, vala­mint a kooperációs kapcsola­tok további erősítése. Például Dányban... A munkaverseny — nagy­szerű gazdasági eredményein túl — tovább erősítette a szo- cialistabrigád-mozgalmat. Pél­daképpen : olyan területeken is alakultak szocialista címért küzdő kollektívák, ahol eddig kevés ilyesfajta tapasztalattal, hagyományokkal rendelkeztek. A dányi Magvető Termelőszö­vetkezetben 1973-ban egyetlen szocialista brigád sem akadt, ám a munkaversenyhez csat­lakozva tizenkettő alakult — 193 taggal. — Vagyis a dolgozók 41 százaléka tömörült a kis kollektívákba. A jelentősebb feladatok megoldására komp­lexbrigádok alakultak. Nőtt az újítások, az újító­mozgalomban részt vevők szá­ma. Szép eredmények szület­tek az ikladi Ipari Műszer­gyárban, az Egy brigád — egy újítás elnevezésű mozgalom bevezetésével. Ismeretes, hogy a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari ter­melés a kedvezőtlen időjárás ellenére is a tervezettnél ma­gasabb szintet ért el, s ebben nem kis része volt a mimka- verseny-mozgalomnak. Mun­kások, katonák, tanulók össze­sítve több mint 13 ezer tíz­órás munkanapot dolgoztak járásunkban. A második szakaszban A brigádok által végzett társadalmi munka értéke az elmúlt esztendőben több mint 1,5 millió forint volt. összevetve: a járási pártbi­zottság jelentése megállapít­ja, hogy a munkaverseny ed­digi tapasztalatai azt igazol­ják, hogy a vállalatok, szövet­kezetek munkáskollektiváinak, szocialista brigádjainak ver­senye megfelel a Politikai Bi­zottság tavaly március 26-iki határozatában megjelölt cél­kitűzéseknek. E hasábokon is hírül adtuk, mely vállalatok, szövetkezetek nyerték el tavalyi munkájuk után a megtisztelő kiváló cí­met, s mely brigádok büszkél­kedhetnek kongresszusi okle­véllel, zászlóval. Ezenkívül összesen 36 brigád nyerte el az arany-, 56 brigád az ezüst-, 88 brigád a bronz- és 82 bri­gád a zöldkoszorút. A munkaverseny első sza­kasza tavaly december 31-én lezárult, s immár javában tart a második szakasz. A tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy a verseny lendülete nem csök­kent s az újabb vállalások igazodnak a Központi Bizott­ság tavaly december 5-iki ha­tározatához, valamint az idei gazdaságpolitikai célkitűzések­hez. A felajánlások között a korábbinál nagyobb hangsúly- lyal szerepel a takarékosság pénzzel, energiával és az anyaggal, a termékek minősé­gének javítása, a hulladék hasznosítása, a technológiai és a munkafegyelem javítása, a szállítások ésszerűbb megszer­vezése. A lengyel pajtások sorakozója érkezés után. Ebéd a zsámboki étteremben Rúzsa abrosz néikiil — Nagy adag nagy ár —Beugró pincér — Kérnénk egy étlapot. Ebédelni szeretnénk. — Frissen sültet tudok hozni. Flekként, cigánypecsenyét, párizsit — sorolja a fehérfityulás pincérnő. Az étlapról megfeledkezik. A flekken, a cigánypecsenye és a húsos húsleves mellett maradunk. Óvatos könyöklésünk alól a pincér­nő eltakarítja az előad ebéd mara­dékát. Könnyen tisztul a dekoritlap. Könnyebben, mint az abrosz, : gya­nakszunk, hogy azért nincsen. Ágaskodó fogpiszkálók. A helyi­ség tisztán csillog, de sajnos a kéz­mosó kagyló alatt is ragyog valami: egy tócsa víz. Vidáman sárgállik a terem falát félig takaró vadonatúj faburkolat. Koraaasszony-üvegben (félliteres boros) friss piros futórózsa díszük minden asztalon. Az ablakon át egy vakolatlan épületszárnyra lá­tunk. Ez is az étteremhez, pontosab­ban a zsámboki italbolthoz tartozik. Ugyanis az utcai feliraton csak az italbolt szó szerepei, s a vidéken ide­gen ebédelni vágyó így bizony nehe­zen találja meg. A zsámboki italboltot a bővített éttermi szárnnyal együtt húsvét tá­ján nyitották meg. A belső étkező- helyiséget modern nyersfaszékekkel, padokkal, asztalokkal rendezték be. Kár, hogy itt is hiányzik az abrosz, pedig az étterem igazán egyéni le­hetne, ha helyi motívumokkal hím­zett térítőkkel díszítenék. Egytálételnek is bőségesen megfe­lelő mennyiségű az üvegtálban gő­zölgő húsleves. Hamarosan megér­kezik a frissensült is. A tenyérnyi szelet húsok étvágygerjesztőek, a ci­gánypecsenyéből öt fogpiszkáló ágaskodik fokhagymadarabokkal. Fölösleges mérleget elővenni, az adag nem kisebb az előírtnál. Fizetünk. Ketten két frissensültért és egy levesért majd ötven forintot. A számla után kérjük az üzletveze­tőt. A megbízott vezető, Hajnal Jó­zsef kalauzol a tágas, világos kony­hába. A mennyezetről sátoros üveg­ablakon árad be a fény. De sajnos a fénynek árnyéka is van: zöldes- feketés foltok éktelenkednek a pla­fonon. — Még mindjárt az átadás után beázott. Azóta többször szigetelték. Már nincs vele semmi baj, de a nyo­ma megmaradt — magyarázza Haj­nal József. Maradék a mélyhűtőben. a konyhában itt-ott még ősállapotok uralkodnak. A tetszetős, új edénye­ket, a kék fajansztálakat nem ta­karja függöny. A mosogatást az elő­írt háromfázisú helyett két menet­ben végzik. A fertőtlenítő szer hi­ányzik. — Minden eszközt az újabb rend szerint csalt a központ kiírására kap­hatunk meg. Hiába kértem itt a boltból, nem adtak. Üzentem már a terül etfelelősnek, hogy jöjjön ki, ír­ja alá a megrendelésemet, de egy hónapja felénk se nézett. Az étteremből és a konyhából még hiányzik néhány dolog, amit utólag be lehet szerezni, de olyan is akad, amit véglegesen elfelejtettek. Vajon miért került a húselőkészítő helyi­ségbe csak hidegvizes csap? Talán itt kellene leginkább a meleg víz. Az étterem dolgozói az ételmaradékot sem tudják hol tárolni. — Azt szoktuk csinálni, hogy a maradékot néhány órára betesszük a mélyhűtőbe, majd kivesszük, és jól lehűtve a szabadban várja meg a holnapot. — Hányán ebédelnek itt napon­ta? — Előfordul, hogy három-négyszá­zán is. Negyvenhét előfizetőnk van a tsz-ből. A havi forgalmunk 216 ezer forint. De azt hiszem, ha jobban megismerik, többen fognak idejár­ni. (Főleg, ha még azt is kiírják, hogy étterem.) — Először meg kellett szoknom az itteni ízlést, az itteni embereket — mondja Szaniszló Jánosné konyha­főnök. — Hét évig dolgoztam a gö­döllői piactéri borozóban, de ezt job­ban szeretem. — Van-e kedvenc ételük a zsám­boki aknak? — Szeretik^ a halászlét, a húsos húslevest, a rántott csirkét. És min­denhez krumplit! Rizst hiába főzök. Kitalálunk egy tálat, az egyik helyiségben méltóságos tempóban halak úszkálnak. A söntés pultján egy nagy tálcán már pirosra sült tár­saik kínálkoznak. — Naponta ötven-hatvan szelet halat rántok, egy héten kétszer száz­húszat, ebből más boltoknak is szál­lítunk — magyarázza Szaniszlóné. — Mennyi húst készített ma el? — Tíz kiló csirkét, hat kiló halat, három kiló marhahúst és négy kiló disznóhúst. — Van-e zsámboki specialitásuk? — Még nem állítottunk össze sem­mit. de ha lesz végre nevünk, ak­kor majd kitalálunk egy tálat. A mosogatóban jellegzetes zsám­boki kontyba-fésült hajú asszony ra­kosgatja a tányérokat. — Azelőtt a téeszben kapáltam, de az igen nehéz munka volt — mondja Soós Józsefné. — Most nyolc­tól ötig tart a munkaidő. — Mit szólt a családja új munká­jához? — Hát a férjem nem mondom, hogy örült neki, jobban szerette vol­na, ha otthon maradok. Egy évig megpróbáltam, de nagyon nehéz egy fizetést beosztani — válaszol Soósné. A harmadik konyhai segítő Bor­bély Gyuláné. Nemrég jött vissza hatéves gyermekgondozási szabad­ságról, azelőtt építkezésen maltert hordott, ö szolgálta fel az ebédet. Mint munkatársai elmondták, több­ször beugrik pincérkedni. Nehezen él, két kis gyereke van, albérletben lakik, egyedül neveli az apróságo­kat. — Panaszkodott, hogy négy hó­napja nem kapott tartásdíjat. Itt 16Ö0 forint a fizetése. Nemcsak mennyiség és minő* se£S— Az irodában ellenőriztük a számlákat. A rendeléseket és a fi­zetéseket rögzítő könyvben sajnos más ár szerepelt, mint a mi kis cet­linken. Hamar elfelejtődött az ételek ára: az iroda és az étterem között. Kilenc forint nyolcvannal fizettünk többet. Kérdésünkre, hogy miképp fordulhatott elő, hallgatás volt a vá­lasz. Befejezésül csak annyit, hogy job­ban kellene ügyelni a „tanuló pin­cérre”! A vendég nem mehet be az irodába, hogy megnézze, mennyit kellett volna fizetnie! Reméljük, hogy egy következő ebédnél nemcsak az étel minősége és mennyisége lesz megfelelő, hanem az érte fizetett ár is. Örszigctliy Erzsébet A járási párt-végrehajtóbi- zottság az értékelés után a munkaverseny szervezésével és ellenőrzésével kapcsolatos irányelvek mellett foglalt ál­lást. F. B. Újra a robbanásról Tizenöt gyerek volt a házban A Gödöllő és Vidéke június I4-i, szombati számában Újra az aláaknázott házakról cím­mel közöltünk egy cikket a Mosolygó Antal utcában tör­tént gázrobbanással kapcsolat­ban. Maga az eset, így cikkünk I is felkavarta a kedélyeket, vá- i rosszerte sokak témája volt e sajnálatos baleset, amelynek | egy háromhónapos leánygyer- j mek is szenvedő alanya volt. 1 Akkori cikkünkből több j „adalék” is kimaradt, ezek ak­kor még nem voltak nyilván­valóak. hiszen olvasóinkat frissiben akartuk tájékoztatni az eseményekről. Ami lényeges, s amit lapunk vasárnapi számának 12. olda­lán megjelent közleményben is hírül adtunk: Bense Ferenc- né öngyilkossági szándékkal kiengedte a gázt a 11 .kilo­grammos palackból. A mellék- helyiségben gyufát gyújtott; s a robbanást követően Hajdú Pál parkettacsiszoló volt az, aki önfeláldozóan elzárta a palackból szivárgó gázt. Végül: a robbanás pillanatá- I ban 15 gyerek tartózkodott az I épületben.

Next

/
Thumbnails
Contents