Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-03 / 128. szám

1975. JŰNIÜS 3., KEDD kJGútm A FEJLŐDÉS ADATAI A Dunakanyar 30 éve A Dunakanyar Intéző Bi­zottság rendezésében vasárnap délelőtt nyílt meg Szentend­rén az OVH-vízügyi kiállítá­si területén, a Dunakanyar 30 éve című kiállítás. A megnyitón részt vett So­mogyi Miklós, a SZOT elnö­ke, az MSZMP KB tagja, a SZOT számvizsgáló bizottsá­gának elnöke, Marosvölgyi Lajos, a szentendrei, Brunszkó Antal, az esztergomi városi tanács elnöke. Oczel János, az Országos Idegenforgalmi Tanács tagja, a Dunakanyar Intéző Bizottság elnöke megnyitójában hangsú­lyozta: most, amikor a Duna­kanyar területén a harminc éve végbement változások so­rát mutatjuk be, arról szeret­nénk szólni, hogy olyan kincs van a ke­zünkben, amit őrizni, to­vábbfejleszteni és a dol­gozó ember szolgálatába állítani a mi nemzedékünk kötelessége is. Az ünnepi beszédet követő­en Cseke Lászlónak, a Duna­kanyar Intéző bizottság terüle­ti titkársága titkárának kalau­zolásával a résztvevők megte­kintették a tablókat, képeket. A kiállítás anyagát Cseke László állította össze, Balogh László grafikusművész tervez­te és rendezte. A vándorkiállítást július­ban Esztergomban mutat­ják be, augusztusban Visegrádon és ősszel a Duna bal partján, Vácott kerül a közönség elé. K. M. BUDAPEST Belkereskedelmi KGST-tanácskozás A KGST belkereskedelmi miniszteri értekezletének köz- gazdasági munkacsoportja dr. Sághy Vilmos belkereskedel­mi államtitkár elnökletével június 3—7. között tartja hete­dik ülését Budapesten. Az ülésszak munkájában részt vesznek a Bolgár Népköztár­saság, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Mongol Nép- köztársaság, az NDK, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió belkereskedelmi minisztériumainak képviselői, valamint a KGST-titkárság munkatársai. Az ülésen megvitatják az 1976—1930. évekre vonatkozó belkereskedelmi tervek kidol­gozásának fő irányait. Mozaikok, hanjjulalképek az egri diáknapokról „Lelkem a jövőben jár” A címet Petőfi Sándortól | kölcsönöztük: 1844-ben Eper­ben jártakor kiáltott így fel. Es ezt nemcsak a versben' sokszor említett kitűnő egri bor tette, hanem a város ha­gyományai, történelmi emlé­kei, az egriek szabadságsze- retetének, bátorságának megannyi jele. Aki a napokban Egerben járt, hasonlóan érezhetett. Ezt azonban többnyire a jó bo­ron, a történelmi hangula­tú környezeten kívüli ténye­zők idézték elő: a városban tartózkodó csaknem kétezer budapesti, Nógrád, Pest és Szolnok megyei diák való­sággal felpezsdítette Eger életét: óhatatlanul is a jövő jutott a szemlélődő eszébe. Járják a várost A Gárdonyi Géza diáknapok megrendezése hagyománnyá vált, idén ötödik alkalommal tartották meg. A Pest megyei KISZ-esek, tanulók főhadiszállása a Gár­donyi Géza Gimnázium if­júsági klubjában volt. Az if­júsági szervezet képviselői itt tartottak állandó ügyeletet. Napközben csendesen telt az idő, az élet rendszerint csak este élénkült meg. Itt keres­tem fel Szentgyörgyvári Ist­vánt, a KISZ Pest megyei bi­zottságának titkárát. — Az első dolog, amit meg­állapíthatok — mondta —: az idén kevesebben vagyunk, mint korábban. A találkozó hangúlata azonban ragyogó. A fiatalok fáradhatatlanok. Szinte szünet nélkül részt vesznek a rendezvényeken, járják a várost, felkeresik a történelmi nevezetességeket, megtekintik a látványosságo­kat. Ilyenek pedig jócskán akadnak Egerben. Jól bevált a politikai viták, művészeti rendezvények új formája. Ezeket bemutató jelleggel ren­dezik, s ezért senkinek sincs lámpaláza, mindenki annyit teljesít, amennyire valójá­ban képes. Érdekesnek ígér­keznek sportversenyeink is — mondta az eseménysorozat második napján. A teremben találtam néhány fiatal társaságában Halász Pált (a mendei művelődési ház igazgatóját, az ott ered­ményesen működő klub veze­tőjét), aki azért utazott Eger­be, hogy a diáknapok Pest megyei klubjának munkáját irányítsa. Ketten segédkeznek ebben neki: Laczkó Mihály és Sziráki István. — Klubunkban szívesen látjuk a diáknapok vala­mennyi részvevőjét. És jönnek is a fiatalok. Persze többnyi­re Pest megyeiek. Telt ház a klubban Este kíváncsiságból ismét el­látogattam a klubba. Telt ház fogadott, Kis Pál Ágnes és Seres István gitározott. Jól játszottak, s ez tetszett a kö­zönségnek. Olykor ütemes tapssal kísérték a zenét. Ezt az alkalmat ragadtam meg. hogy Varga Klárával, a ceglédi közgazdasági szakkö­zépiskola tanulójával beszél­gessek, aki a politikai ta­nácskozáson tartott előadást a tanulók művelődési lehetősé­geiről, a diákkluboknak ebben betöltött szerepéről. — A vitaindító, amit tar­tottam, tulajdonképpen nem­csak egyéni munkám eredmé­nye. Sokszor beszélgettünk a témáról az iskola tanulóival, segítettek a megfogalmazás­ban a tanárok is. Ez persze azért jó így, mert többeknek a véleményét tartalmazza. Ügy gondolom: a diákműve­lődés és a diákklubok sze­repe időszerű, érdekes téma. Tévénézés az úszómedencéből Az utolsó előtti napra is jutott elegendő esemény. A nap fénypontja kétségkívül az esti Dobó téri utcabál' volt. A Kék Csillag együttes rop­pant nagy hangerővel játszott, a dallamokat azonban így is elnyelte a hatalmas tér. A Dobó-szobornál maroknyi csoport tagjai gyülekeztek. Valamennyien Pest megyeiek. Még az első napon elterjedt a hír, hogy Egerben estén­ként nyitva tart a strand. A vállalkozó kedvű közönség fel­keresheti és a kellemes meleg vízből nézheti meg — ha kedve tartja — a tévéműsort. Az első napon még vagy ötvenen megígérték, hogy el­jönnek, most pedig csak tí­zen, ha voltak. Persze ebben bizonyára ludas volt az ősziesre forduló kora nyári idő is. Kilenc órakor Babati Lajos vezetésével — és ki irányíthatná megfelelőbben a sportoló hajlamú fiatalokat, mint a megyei KISZ-bizottság sportfelelőse —, elindult a kis csapat. Közöttük „példát mutatva” Szentgyörgyvári Ist­ván megyei KISZ-titkár és Szentiványi Aliz, a megyei KISZ-bizottság munkatársa. A gyors átöltözés után hát- borzongató sietséggel ugrot­tunk a kellemesen meleg hul­lámok közé. A televízióban éppen Antal Imre beszélt, a Hó végi hajrá című műsort láthattuk. Egy óráig tartó lu­bickolás után kiázva és elcsi­gázottan indultunk vissza a szálláshelyre. Addigra a mű­sor is befejeződött. ★ Az utolsó nap délelőttjén — Barabás Jánosnak, a KISZ Központi Bizottsága titkárá­nak beszéde és emlékfák ülte­tése után — mégegyszer ösz- szejöttek a Pest megyeiek. Utazás előtti pillanatok. Bú­csúzkodás. Legközelebb is el­jövünk ... Elindulták a vona­tok, buszok Pest megye köz­ségei, városai felé. Virág Ferenc Napirenden a környezetvédelem A KGST-országok műszaki­természettudományos egyesü­letei képviselőinek részvételé­vel ma, nemzetközi környezet- védelmi tanácskozás kezdődik a Technika Házában. Hétfőn dr. Madas András, a MÉM miniszterhelyettese sajtótájé­koztatón számolt be a konfe­rencia feladatairól. Segítség az egészségügy feladatainak végrehajtásához Tanácskozott az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei küldöttértekezlete Pest megyében — a szak- szervezeti választások során — elsőként az Orvos-Egészség­ügyi Dolgozók Szakszerveze­tében fejeződtek be az alap­szervi vezetőségválasztó tag­gyűlések. A gyűléseken mint­egy 9 ezer szervezett dolgozó nevében 140 küldöttet válasz­tottak a megyei küldöttérte­kezletre, amelyet tegnap tar­tottak meg a Pest megyei Ta­nács dísztermében. A tanács­kozáson részt vett dr. Medve László egészségügyi minisz­terhelyettes, Barinkai Oszkár- né, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Kort­esek Aranka, az Orvos-Egész­ségügyi Dolgozók Szakszerve­zete központi vezetőségének titkára, dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhe­lyettese és Sófalvi Zoltánná, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára is. A Himnusz hangjai után dr. Madár Jánosnak, a megyei KÖJÁL igazgató-főorvosának elnökletével kezdődött meg a tanácskozás. Dr. Kovács Má­ria, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára tartotta meg a megyei bizottság nevé­ben a beszámolóját az előző választások óta végzett mun­káról. Korszerűen, hivatástudattal, emberszeretettel — Alapszervezeteink az el­múlt négy évben, tevékenysé­gük során eredményesen tá­mogatták az egészségügy előtt álló feladatok végrehajtását, mozgósították a dolgozókat a kitűzött célok elérésére — hangsúlyozta. — Rendszere­sen állást foglaltak és javas­latokat tettek az élet- és mun­kakörülmények javítására, szervezték a dolgozók politi­kai és szakmai továbbképzé­sét, különös figyelemmel kí­sérték a munkahelyi légkört meghatározó tényezők alaku­lását. Az egészségügyi dolgozók közlekedési, üzemi étkezteté­si, nővér- és orvosszállási, va­lamint lakásproblémáiról szól­va a többi között kijelentette: — 1971 óta kedvező folya­mat tanúi lehetünk. A közsé­gi tanácsok és a megyei ta­nács által biztosított szolgála­ti lakások, valamint a taná­csok által az egészségügyi dolgozóknak kiutalt lakások számadatai növekvő tenden­ciájúnk. Az egészségügyi dolgozók bérkérdéseiről hangsúlyozta, hogy az 1971-es bérrendezés — amely 7200 dolgozót érin­tett a megyében — hatására javult a szakember-ellátott­ság és csökkent a fluktuáció. Kedvezően hatott a munka­helyi légkörre az is, hogy 1974. szeptember 1-től köz­pontilag megemelték az éjsza­kai pótlékot, az idén pedig folyamatosan bevezetik az egészségügyi dolgozók köré­ben a csökkentett munkaidőt. Jelenleg a dolgozók 70 száza­léka már csökkentett munka­időben dolgozik. — Felelősségteljes munkát végeztek a munkahelyi kol­lektívák és szakszervezeti tes- tületeink a munkaszervezés­ben, a munkaerő-gazdálko­dásban — mondotta, majd a kezdeményezésekre követen­dő példaként említette az úgy­nevezett munkamegjavító mozgalmat, melyhez Pest me­gyében elsőként csatlakozott a törökbálinti tbc-kórház, a Semmelweis-kórház, a váci és ceglédi kórház, kidolgozva egyúttal a példamutató kollek­tíva jutalmazási rendszerét is. Élénk visszhangot váltott ki a beszámolónak az etikai hely­zettel, magatartással foglalko­zó része. — Az orvosetikát kiszélesít­ve az egészségügyi dolgozók etikájára, mindenekelőtt szólni kell a betegekkel való bánás­mód, magatartás kérdéséről, amely egyik legközvetlenebb mérője az egészségügyi dolgo­zók hivatástudatának, elhiva­tottságának. A szocialista egészségügy alapelveiből faka­dó humanizmus azt követeli, hogy az egészségügyi dolgozó a legkorszerűbb szakmai fel- készültséggel, mély hivatás­tudattal és emberszeretettel áthatva tegyen meg mindent a betegért. Van tennivaló e téren is Pest megyében. Beszámolója befejező részé­ben, mintegy összefoglalva az alapszervi választások észrevé­teleit, a szakmai szakszerve­zet VII. kongresszusa elé to­vábbítandó javaslatokat fogal­mazott meg, A beszámolót követően dr. Lencz László, a Semmelweis Kórház osztályvezető főorvosa, szb-elnöke, a mandátumvizs­gáló bizottság elnöke tett je­lentést a küldöttértekezletnek. Ezután megkezdődött a beszá­moló fölötti vi^a. Számadás és közös gondolkodás Javaslatok a Házban Bánáti Gézánét — bármily szokatlanul hangzik is — a zene nevelte közösségi ember­ré. Hatéves korában vette először kezébe a hegedűvo­nót, s még a Budai Nagy Antal Gimnázium bejáró ta­nulójaként is zenei pályára készült. — Másképp alakult — mondja tűnődve, de hiába ke­resnék a hangjában nosztal­giát, keserűséget: elégedett ember. — Az érettségi után nem vettek fel a Zeneművészeti Főiskolára, így aztán hegedű­oktató lettem a biai 2. számú, és a torbágyi 1. számú ál­talános iskolában. Akkor már évek óta játszottam a Be­loiannisz Híradástechnikai Gyár szimfonikus zenekarában, —r olykor még szólóhegedűs­ként is —, volt tehát gyakor­latom. 1959-ben részt vet­tem a KISZ első országos kulturális seregszemléjén. Ké­sőbb énekszaktanító lettem Bián, és jelentkeztem a sze­gedi Pedagógiai Főiskola ének—történelem szakára. Korengedéllyel vettek fel, 19 évesen. Kevéssel az ének ál­lamvizsgám előtt férjhezmen- tem, egy ugyancsak állam­vizsga előtt álló gyógypeda­gógus tanárhoz: Bánáti Gé­zához. Vele együtt egy évre Veszprém megyébe kerültem. Csakhát — törökbálinti lévén -— visszahúzott a szívem Pesit megyébe. Bdatorbágyra pedagógusokat kerestek, s mi boldogan jöttünk. A fér­jem kisegítő osztályt vezet, én éneket és történelmet ta­nítok. Közben tanulok. — Miit? — A hetvenes évek elején fejeztük be férjemmel a mar­xista—leninista esti egyete­met; épp a legutóbbi or­szággyűlési választások idején vizsgáztunk... Aztán tavaly ősszel beiratkoztam az ELTE bölcsészkarára, levelezőn vég­zem a kétéves történelem­kiegészítő szakot. A szigorla­taim most épp egyidőre es­nek az országgyűlési választá­sokkal ... — Hogy kezdődött a moz­galmi-közéleti pályafutása? — Tipikusan úgy, ahogy manapság a legtöbb korosz- tályombelinek: az úttörőcsa­patban. Voltam rajvezető, őrs­vezető, csapatvezető-helyettes, szavaltam, énekeltem, hege­dültem. Később DISZ-, majd KISZ-tag lettem, tagja voltam a gimnázium énekkarának, s amikor Biatorbágyra kerül­tem, én is azonnal megszer­veztem az iskolai kórust. Ké­sőbb egy időre népművelési ügyvezető lettem, s a zene, a művészet, a népművelés rá­vezetett arra, mennyi mindent tehetek még azon kívül, ami munkaköri kötelességem. Nemcsak tehet — tesz is. Egyike a megye legaktívabb országgyűlési képviselőinek. Rendszeresen részt vett az országgyűlés kulturális állan­dó bizottságának munkájá­ban, aholis tíz alkalommal tolmácsolta a megye, a budai járás, illetve választókerüle­te gondjait, s tett javaslato­kat a fejlődés siettetésére. Ny. É. Járási Istvánná váci bölcső­devezető szólalt fel. Elmondot­ta, hogy a bölcsődék dolgozói a figyelem perifériájára szo­rultak. Jogos az az igény, hogy a bölcsődék ne csupán gyer­mekmegőrző helyek legyenek. Ezt vallják az ott dolgozók is, ugyanakkor napról napra szó­vá teszik az egységes szakmai irányítás, a továbbképzés le­hetőségeinek hiányát. Munka- körülményeiket sem kíséri a szükséges figyelem. A többi között a megfelelő arányú erkölcsi megbecsülés hiányát tette szóvá dr. Dikó István szentendrei járási-váro­si főorvos és dr. Szabadfalvi András, a ceglédi kórház igaz­gató-főorvosa is. Dudics Ist­ván, a megyei gyógyszertári központ osztályvezetője, és Gál Lászióné, a gyógyszertári köz­pont szb-titkára a gyógyszeré­szek munkakörülményeiről, a hálózatfejlesztés társadalmi segítésének szükségességéről beszélt. Dr. Lencz Itószló hangsúlyozta: a lezajlott alap­szervi választásokon jóformán minden szervezett egészség­ügy i dolgozó részt vett, véle­ményt nyilvánított. A váci kórház ápolónőinek vélemé­nyét Tóth Istvánná tolmácsol­ta: a munkaidő-csökkentés nyomán jó a hangulat, várha­tóan ez is vonzóbbá teszi ezt a pályát. Dr. Tengelyi Vilmos megyei főorvos a többi között [ arra utalt, hogy Pest megye I lakossága évente mintegy | ezerrel nő, s emiatt is az egészségügy mind tárgyi, mind ! személyi feltételeiben folya­matos és fokozott fejlesztést ' igényel. Dr. Bodó Ágnes, a dabasi já- I rási rendelőintézet osztályve- | zető főorvosa, járási szb-tit- kár ezen a fórumon is felhívta a figyelmet arra, hogy a ren­delőintézet kinőtte a helyét. Bajkó Elek, a megyei TBC- Gondozó Intézet gazdasági ve­zetője a többi között az évente jelentős bérmaradvány okait és felhasználásának lehetőségeit elemezte. Koncsek Aranka, a szakszer­vezet országos titkára felszóla­lásában elmondotta: az el­hangzott beszámoló és az ed­digi vita is bizonyítja, hogy a megye egészségűgy*i szakszer­vezeti mozgalmának küldöttei nemcsak a számadás, hanem a további tennivalók közös megvitatására jöttek el. A szakszervezeti választások kedvező politikai légkörben folytak és folynak. Felelősség- teljes munkát tud végezni a mai tanácskozás, mert az el­múlt négy évben a feladatokat kedvvel és tehetséggel vállaló testületek, tisztségviselők, ak­tívák dolgoztak és munkáju­kat támogatta a megyei párt- bizottság, a Pest megyei Ta­nács és a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa. A továbbiakban meleg sza­vakkal méltatta dr. Stark Jan­ka főorvosasszónynak, a Pest megyei TBC-Gondozó Intézet nyugalmazott igazgatójának a tevékenységét, aki két évtize­den át volt az Orvos-Egész­ségügyi Dolgozók. Szakszerve­zete Pest megyei Bizottságá­nak elnöke. E két évtized alatt nagyon sokat fáradozott a me­gye egészségügyének fejlődé­séért. A köszönet és az elismerés jeleként Koncsek Aranka ez­után átnyújtotta az OrVos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete Országos Elnöksége nevében dr. Stark Janka főor­vosasszonynak a szakszervezeti munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát. A vita Mészáros Istvánná- nak, a Semmelweis Kórház személyzeti főelőadójának hoz­zászólásával folytatódott. A törzsgárdatagok jobb megbe­csülésének szükségességéről beszélt. Sófalvi Zoltán né, az SZMT titkára felszólalásában el­mondotta, hogy a megyei kül­döttértekezlet munkaértekez­let volt, amely bőséges fel­adatot adott az öt évre meg­választandó új megyei bi­zottságnak. Hangsúlyozta: kö­szönet illeti a jelenlevőket és minden szakszervezeti ak­tívát, mert szabad idejüket áldozzák fel azért, hogy a közösségért tevékenykedje­nek. A lezajlott alapszervi választások és a megyei kül­döttértekezlet ígéret arra, hogy az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyében a jövőben a ma­gasabb igényeknek megfele­lően fog munkálkodni. To­vábbi feladatok várnak a szakszervezeti aktívákra a párt kongresszusi határoza­tában hangsúllyal megfo­galmazott szociálpolitikai ten­nivalókban, Dr. Kovács Mária vitaösz­szefoglalója után a megyei küldöttértekezlet egyhangú­lag elfogadta a beszámolót és felmentette a megyei bi­zottságot tisztségéből. Választás Az új, 25 tagú megyei bi­zottság, a 14 kongresszusi küldött és síz SZMT-küldött- értekezlet 12 küldöttjének személyére dr. Szinna Ferenc, a megyei rendelőintézet igaz­gató főorvosa, a jelölőbizott­ság elnöke terjesztett elő ja­vaslatot. A küldöttértekezlet, egyet­értve ' a javaslatokkal, titkos szavazással egyhángúlag meg­választotta az új megyei bi­zottságot és a küldötteket. Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete Pest megyei bizottságának elnöke dr. Várkonyi András, a Sem­melweis Kórház osztályveze­tő főorvosa, titkára dr. Ko­vács Mária. D. G.

Next

/
Thumbnails
Contents