Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-15 / 139. szám
I 1975. JÜNIUS 15., VASÁRNAP m/w W XrTMWWifMJti A kör középpontja az ipar Megkétszereződött vízvezeték-hálózat T avasszal a Pest megyei pártértekezlet megállapította: a megye lakosságának életszínvonala a párt életszínvonal-politikájának megfelelően alakult. Az elmúlt években gazdagabbá, teljesebbé vált a települések lakóinak élete. Nagyobb igényeket támasztanak környezetükkel és a társadalommal szemben, de a legtöbb területen ugyanakkor a település- fejlesztéshez a segítségüket is ■felajánlják. Jó példa mind a fejlődésre, mind a társadalmi összefogásra a megye ivóvíz- ellátásának alakulása. Mindennél többet mond az a szám, hogy a harmadik ötéves terv végén Pest megye lakosságának kevesebb mint egy- harmada, 29 százaléka fogyasztott vezetékes ivóvizet, s ez az arány — a tervezettet is némiképpen meghaladva — a negyedik ötéves terv végére eléri az 54,2 százalékot. A vízvezetékek hossza 1971-ben 1274 kilométer volt, a negyedik ötéves ' terv időszakára újabb mintegy 1160 kilométert terveztek. Ma már bizonyosnak látszik, hogy az év végére e tervet sikerül mintegy 70 A lakosság vezetékes ivóvízellátása. kilométerrel túlteljesíteni. A vízművek kapacitása a napi tervezett 90 ezer köbméterrel szemben — megalapozott prognózis szerint — az év végére meghaladja a 91 és fél ezer köbmétert. Az elmúlt években soha nem tapasztalt gyors ütemben alakultak egymás után a vizes csatornamű-társulások. A harmadik ötéves terv végén a 47 társulás, 324 millió forint értéket ruházott be, s mintegy 760 kilométer vezetéket építettek ki. Jelenleg 71 társulás tevékenykedik a megyében, s az öt év alatt 1 milliárd 600 millió forint értéket ruházott be, 1174 kilométer hosz- szan fektettek le vezetéket. Az idén alakult meg például A vízvezeték-hálózat hossza. A közösség művelődése A megye közművelődésének lendületes fejlődésében, mint azt a megyei pártbizottság tavaly szeptemberi határozata is megállapította — döntő szerepük volt a pártszervezeteknek, a kommunistáknak. Ennek nyomán növekedett a közművelődés társadalmi rangja, szerepe. Szinte ugrásszerűen nőtt a közművelődési intézmények közös fenntartása. Négy esztendővel ezelőtt mindössze még egy ilyen intézmény működött Pest megyében, jelenleg már félszáz. A váci járásban például valamennyi közművelődési intézmény közös fenntartásban tevékenykedik. Bővült a megye közművelődési hálózata is, 154 művelődési intézmény és 370 könyvtár segíti Pest megyében a lakosság tanulási, művelődési, szórakozási igényeinek kielégítését. Ezek közül tizenöt — közöttük a közelmúltban felavatott szentendrei megyei művelődési központ — az elmúlt négy esztendőben épült. Ezek az intézmények mind hatékonyabban vesznek részt elsősorban a munkások és az ifjúság szocialista tudatának formálásában. Erőteljesen fejlődött ebben az időszakban a megye múzeumhálózata. Számuk lírái 24-re emelkedett. Közülük nem egy, mint például a Ferenczy és a Kovács Margit múzeum Szentendrén, a Gor- ka Géza Múzeum Verőcemaroson, nagyon rövid idő alatt országos hírű lett. Megnyílt a .Szentendrén épülő Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeum első tájegysége is. S néhány héten belül — ugyancsak Szentendrén — sor kerül a megye huszonötödik múzeumának — a Czóbel Múzeumnak — a felavatására. Pest megye közművelődésének a fejlődésében jelentős szerepe volt a megyei párt- bizottság korábbi — 1969-es határozatának is — amely tájegységenként határozta meg a teendők irányát. Szentendre a megye művészeti életének központjává vált. Vácott és környékén, valamint Dél-Pest megyében felerősödött a munkásmozgalmi hagyományok felkutatása és ezek összekapcsolása a munkásművelődés korszerű elemeivel. A népi kultúra ápolásában a gödöllői és a nagykátai járás ért el szép eredményeket. , P. P. A vfe- én asatomamfl-társulások beruházásai. Érd—Diósd, Ráckeve és Pomáz társulata, s rövidesen megalakul Gödöllőn, Kistar- csán és Budaörsön, illetve Törökbálinton a csatornatársulás. Ez utóbbiból 11 működik jelenleg Pest megyében. A harmadik ötéves terv végén a lakosság 3 százaléka élt csatornázott területen, ez év végére viszont ez a szám 16 százalékra emelkedik. Az eredeti tervben 95 kilométer csatornahálózat megépítése szerepelt, a teljesítés várhatóan 127 kilométer lesz. A biológiai szennyvíztisztító telepek kapacitása minimális volt az előző tervciklus végén, az idén viszont naponta mintegy 51 és fél ezer köbmétert képesek tisztítani ezek a berendezések. D. G. Pest megyében az ipari üzemek árbevétele tavaly meghaladta a 60 milliárd forintot Ez az összeg több mint más- félszerese az 1970-ben elértnek. Ha tehát azt állítjuk, hogy a szocialista ipar fejlődése gyors volt, s meghaladta az országos átlagot ezekben az esztendőkben, akkor a legfontosabb jellemzőt emeltük ki. A kép. melyet az ipari fejlődésről festhetünk, csak akkor lesz azonban teljes, ha azt is hozzátesszük: az eredményeknél a gondok sem bizonyultak kisebbnek. Új iránytű Hosszú éveken át az ipari termelés mennyiségi növekedése határozta meg a változások arculatát. A hetvenes évek elején azonban — a párt X. kongresszusának útmutatása nyomán — új iránytű került a kezekbe, s ez a termékszerkezet változtatása, a termelés hatékonyságának javítása volt. A termelés továbbra is dinamikusan bővült — a megyében elsősorban a vegyiparban, a villamosenergia-ipar- ban —, de ezzel párhuzamosan megkezdődött a gyártás- és gyártmányfejlesztés, a gazdaságtalan termelés egyes elemeinek vizsgálata. A hatvanas évek végén a Pest megyei Műanyagipari Vállalat egyike volt a tanácsi ipar átlagos súlyú, jelentőségű cégeinek. A vezetés jó érzékkel ismerte fel a megváltozó piaci követelményeket, bátor fejlesztési terveket állított ösz- sze, s hajtott végre, s úgy bővítette a termelést, hogy közben az új cikkek aránya is rohamosan növekedett. Ennek tudható be, hogy egyetlen esztendőben — tavaly — 103 millió forinttal gyarapították a termelési értéket, s hogy 1975- re újabb 100 millió forintos lépést tervezhettek. Nehéz döntések Nem volt egyszerű, könnyű ezt végrehajtani a solymári üzemben, hiszen az új gépek, technológiák — mint amilyen A Ramona Finom kötöttáru Szövetkezet Gödön 15 millió forintos költséggel új kötszövő üzemet épített, amelyben 110 dolgozónak tud* nak munkát biztosítani. Az ember és a fizikai munka „A politikai munkában megkülönböztetett figyelmet fordítottunk a munkásságra, élet- és munkakörülményeinek javítására, politikai öntudatának, jártasságának erősítésére. Ezt a politikai érdekeken túl indokolttá teszi az a tény, hogy a szocialista építés előrehaladásában az ország legnagyobb munkáslakta megyéje lettünk... A keresőképes lakosság több mint 53 százaléka él ipari tevékenységből. A mezőgazdasági munkaerő 13 százalékra csökkent.** Segítenek a levegőgépek Megállunk a Csepel Autógyár járműgyárának új, 22 ezer négyzetméteres csarnokának elején, s a párttitkár odamutat a csarnok mélyébe: — Fülöp Istvánt kérdezze meg, mit változtak a munka- körülményei az utóbbi négy évben. A fiatal autószerelő amúgy sem válna be kosárlabdázónak, de itt, ebben a se-vége- se-hossza csarnokban, a több tonnás alvázak mellett inkább hinném elsőéves ipari tanulónak, mint ütemvezetőnek, aki három tárba munkáját irányítja, s ha új ember jön a szalagra, az ő tiszte betanítani. — Engem Borsod megyéből sodort a véletlen előbb Budapestre, majd ebbe a gyárba — mondja a megismerkedés után. — Négy éve szabadultam a szakmában, s amikor megnősültem, a fővárosban még albérlet sem akadt. így kerültünk Tökölre. Ha már itt lakom — gondoltam —, én ugyan nem fogok Ingázni, akad munka közelebb is. A járműgyár régi szereldéjében kezdtem, jó, hogy ez ma már csak emlék. A zsúfolt csarnok, a szűk raktártér miatt az anyagot a gépek mellett tároltuk, a .poros-kormos üvegtetőn alig szivárgott át a nappali fény, a kiégett higanygőz- lámpákat sokszor hetek múlva cserélték, és a munka is sokkal nehezebb volt, mint most. — Akkor mást gyártottak? — Nem azért, hanem, mert sok volt a kétkezi művelet, kézzei szereltük az alvázra a légszűrőket, kézzel húztuk meg a csavarokat, kézzel tekertük a T-kulcsot a pótkeréktaitó felszerelése közben, sőt még a több tonnás alvázakat is kézzel toltuk egyik munkahelyről a másikra. — És most? — Amíg ön alszik, a kisgép dolgozik — nevet. — Aludni ugyan nem lehet, de minden felsorolt műveletet a levegőgépek oldanak meg helyettünk: az alvázakat a szalag továbbítja, a nagy darabokat elektromos daru emelgeti, s ha még az üzemanyagtartályok beemelését is sikerül gépesíteni, a szerelőknek igazán nem marad más dolguk, mint a gombokat nyomogatni — mondja jókedvűen, s hozzáteszi: —• legalábbis — majdnem csak a gombokat nyomogatni. Kapától a feldolgozásig — Nem mennék máshová, semmi pénzért — mondja Balázs Györgyné, a hernádi Március 15. Tsz baromfigyárának művezetője. Egy pillantás az egyholdas kertre, a kerítés mentén illatozó mélybordó rózsákra, a hamvas csövű zöldborsóra, az arasznyi fenyőcsemete zsenge zöldjére, s a takaros családi ház habfehér nylonfüggönyeire — minden szónál ékesebben, meggyőzőbben beszél. Csakugyan nagyon szép itt, noha gépkocsival is jókora út a község közepétől. Valamit — valamiért: a néhány éve épült házsorral szemközt lombos erdő zöldell. Balázs Györgyné keze beszéd közben sem pihen, zöldborsót fejt, vacsora készül. — Tizenkét éve dolgozom a szövetkezetben, előbb családtagként, az apósom után, később alkalmazott lettem. Csináltam én szinte mindent: kapáltam, kukoricát vetettem, törtem, zsákoltam, kévét hordtam, amit kellett. Hatvanki- lencben — erre jól emlékszem — vett a téesz egy csőtörőt, attól kezdve inkább csak a szőlőben volt ránk szükség. Azért volt olyan fél év is — a felsőbabádi Hunniahibrid- telep építkezésekor —, amikor festeni, mázolni, meszelni jártunk át Babádra; deres volt a nyitott teherautó oldala, csontig járt át bennünket a szél, mi, asszonyok, mégis mentünk: megígértük az elnöknek, hogy év végére elkészül a telep, álltuk is a szavunkat. A férfiak előbb feltankoltak, ponyvát is szereztek, csak azután jöttek utánunk... Erős ujjaival szétpattint egy borsócsövet, nevet. — Három évvel ezelőtt azt kérdezte az elnök: elmennék-e Kecskemétre megtanulni a baromfi-feldolgozást? El én, mondtam, és már indultam is. Mire véget ért a héthetes betanulási idő, tető alatt volt itthon a feldolgozóüzem. Éppen jókor jöttünk haza a tanfolyamról, mindjárt nekiálltunk kitakarítani a kőművesek, festők után. Hetvenkettő október 30-án megkezdődött a próbaüzem, április elsejéig tanítottam be az asszonyokat a darabolásra, feldolgozásra, aztán csoportvezető, november elejétől pedig művezető lettem. Azóta 55 ember munkájáért felelek, ha esik, ha fúj. Azért, ha új műveletet kell bevezetni, ma Is odaállok a szalag mellé, kipróbálni, mennyi ideig tart az újszerű darabolás, feldolgozás. — Szereti ez a munkát? — Nagyon! Még inkább a munkatársaimat, az asszonyokat. — Itthon ki vágja le a csirkét? — En nem — rosszul is lennék tőle! Ny. £. például a PemüQon termékcsalád kialakítása — meghonosítása mellett az emberekkel is meg kellett értetni a változtatások szükségességét, a nagyobb szakmai ismeretek eiengedhetetlenségét. Ezekben az években került sor o Gyapjúmosó és Szövőgyár beolvasztására, és hasonló eljárásra több tanácsi vállalatnál; az önjáró autóbusz padlóvázak termelésének megszervezésére a Csepel Autógyárban; a képcsőgyártás megszüntetésére, az alkatrészgyártás nagyarányú bővítésére az Egyesült Izzó váci gyárában; az olajkályhák előállításának gyors bővítésé, re, majd visszafejlesztésére o Mechanikai Művekben ... A változásoknak csupán a leltárszerű felsorolása megtölthetne egy újságoldalt! Amivel már azt is kimondtuk, hogy nehéz döntések — főként emberi következményeiket fölmérve nagy horderejűek — százait kellene meghozni és végrehajtani. Ezek egy része a fejlődés szülötte volt, ugyanakkor akadtak szép számmal olyanok is, melyek korábbi elhatározások hibáit korrigálták vagy enyhítették. Erős mag A megye legnagyobb ipari vállalata, a Csepel Autógyár mellett — ahol a hatvanas években hozott, s hibásnak bizonyult központi döntések teremtettek súlyos helyzetet — jelentős cégek sora kényszerült szembenézni a nyers valósággal, azzal, hogy fejlődése megrekedt, fönnmaradása kétségessé vált. Nyugtalanító kérdések halmozódtak fel, az üzemek egy részében rossz volt a hangulat. A párt Központi Bizottsága 1972 novemberi határozata azután — áttekintve a X. kongresszus óta eltelt időszakot — választ adott a nyug. talanító kérdésekre, következetes intézkedésekre utasította az irányító szervekben dolgozó kommunistákat, s átmeneti megtorpanás után a megye ipara is folytathatta fölfelé vezető útját. Mindössze 25 millió forint nyereséget ért el a Lenfonó és Szövőipari Vállalat abban az esztendőben, amikor a Központi Bizottság említett határozata megszületett. A rendezetlen termelői ár, a nyersanyagforrások apadása, a vállalaton belüli szervezetlenség, a túl szélesre tágult gyártmányskála egyaránt közrejátszott abban, hogy holtponton vesztegeltek. A tavaly elért 80 millió forintos nyereség, az idén tervezett 90 millió már arról tanúskodik, hogy igenis, mindenütt van lehetőség a lépésváltásra, a társadalmi érdekekkel megegyező fejlődésre, de ehhez a vezetésnek maradéktalanul teljesítenie kell a feladatát. Tanúskodik azonban ez és sok más példa — így a Cement- és Mészmüveké, a Pamutfonóipari Vállalat Fi- nompamutfonó és Cérnázógyá- ráé — ártól is, hogy a megye üzemeiben kialakult egy erős mag. a legöntudatosabb munkások közössége, mely akkor is kitart munkahelye mellett, amikor a gondokat gondok kergetik. JŐ Út Nagyon fontos tényező volt a megye iparának fejlődésében, hogy nemcsak új üzemek jele kerülhetett a térképre, hanem ezek a frissen létesült egységek mind jobban megfeleltek a korszerűség követelményének is. A solymári tégla- és cserépgyárban — amely ugyan jelentős késedelemmel és többletköltséggel készült el — a fejlett technikának és technológiának köszönhetően a termelékenység négyszerese az iparági átlagnak. A Kohászati Gyárépítő Vállalat táp tószelei gyáregységében most olyan arányú a fejlesztés, mely a fajlagos időigényt a korábbi ötödére mérsékli, az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi törpemotorgyárában nemzetközi színvonalra emelték a termelési feltételeket. A legnagyobb kenyér Jó útnak, helyes iránynak bizonyult ugyancsak — s találkozott az össztársadalmi érdekekkel — a rekonstrukciók súlyának, szerepének növelése. A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyára a rekonstrukciónak köszönhetően —, ami 375 millió forintba került — vált manufaktúrából korszerű ipari üzemmé, rekonstrukció növelte évi H0 ezer tonnára a Nagykőrösi Konzervgyár készáru-kibocsátását, s már nekiláttak annak a rekonstrukciónak, mely újjá alakítja a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának arculatát. Pest megye iparában napjainkban több mint százezren dolgoznak, s ha megtoldjuk ezt a fővárosba bejárók hatalmas táborával, akkor már arra is feleletet kaptunk, a népgazdaság mely ágazata adja a legnagyobb kenyeret. Az 1971 és 1975 közötti években — szemben a korábbi időszakkal — már nem a létszám gyarapodása kínálta a termelés növelésének forrását, mert mind kevesebb az ún. szabad munkaerő, s annak nagyobb része is képzetlen. Érthető és indokolt volt tehát, amikor 1971- ben, az akkori választások előkészítő szakaszában a jelölő- és választási gyűléseken az volt a hangsúlyos, hogy meglevő eszközeink, lehetőségeink kamatoztatása a fontos, s miközben új munkahelyeket is kell teremteni, kapjon nagyobb figyelmet az, ami agyarak, a vállalatok falain belül történik. Közös teendők Kemény munka vár azokra; akik ma megkapják választóik bizalmát, s elfoglalják helyüket az országgyűlés üléstermében. Eléjük kerül majd a népgazdaság ötödik ötéves tervéről szóló törvénytervezet, s nagy felelősséggel kell minden részletet megvizsgálniuk a XI. kongresszuson el- határozottak tükrében. A fejlett szocialista társadalom építése elválaszthatatlan az iparfejlesztés intenzív útjá- tól. Közös teendők sokaságáról van tehát szó, olyan folyamatról, amelyben éppúgy számít az, ami a parlament lés- szakain történik, mint az, ami Szigethalmon, a Csepel Autógyárban, Halásztelken, a Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézetében, s Cegléden, a Közúti Gépellátó Vállalat gyáregységének lemezdara- bolójában. M. O.
