Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIX. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM 1975. JÚNIUS 1., VASÁRNAP JAVULTAK A LAKASKORÜLMENYEIK Pedagógusokért, a párthatározat szellemében A munkahelyek segítik az óvodákat Legyen ünnep vagy hétköz­nap, megtisztelőnek és ünne­pélyesnek érzem az oktatáspo­litikai párthatározat megálla­pítását: a köznevelés döntő té­nyezője a pedagógus. Közis­mert — de talán nem eléggé —, hogy alapvető feladatuk a család, az ifjúsági szervezet, a közművelődési intézmények, tömegtájékoztatási eszközök segítségével az ifjúság nevelé­se, oktatása. Ezt a felelős munkájukat csak elmélyült felkészüléssel, önképzéssel és továbbképzéssel tudják kellő színvonalon végezni. Cegléd alsó- és középfokú oktatási intézményeiben • 457 pedagógus tanít. Közülük párt- és tanácsi munkában 92, a közművelődés területén 88, különféle társadalmi és tö­megszervezeti munkában 144 vesz részt. A pedagógusnők aránya általános iskolákban 76,2, a középfokú intézmények­ben 34,1 százalék. A 312 óvó­nő, tanítónő, tanárnő egy ré­sze bizony gyakran fáradtan érkezik munkahelyére, sokan vannak, akik vasárnap sem pi­henhetnek. A rendszeres ön­képzés, felkészülés, a nevelő­oktató munka egészével járó kötelezettségek bőségesen ki­töltik a heti munkaidőt. Az osztályfőnökség, a rajvezetés, a munkaközösségek tevékeny­sége, a gyermek- &’ ifjúságvé­delem, a pályaválasztási mun­ka, szakkörvezetés, ünnepé­lyek szervezése, családlátoga­tás, vasárnapi elfoglaltságok, értekezletek alapos odafigye­lést, intenzív munkavégzést kívánnak. Emellett a pedagó­gusok igen dicséretesen és eredményesen kapcsolódnak be társadalmi munkákba, köz­életi teendőkbe. Igen eredmé­nyesen dolgozik a városi pe­dagógusénekkar, a zeneiskola tanáraiból alakult zenekar. A szakszervezeti versenyeken ceglédi pedagógusok országo­san is kiemelkedő helyezése­ket értek el. A munkakörülmények ta­gadhatatlanul befolyásolják az emberek közérzetét. Így van ez a pedagógusoknál is. A vá­rosi tanács nagy anyagi ráfordításával tavaly fejezte be a műve­lődésügyi osztály az óvo­dák felújítását. Az átalakítások, korszerűsíté­sek során sikerült elérni, hogy ma már 8 óvodában van ne­velői szoba. Az oktatási intéz­mények nagyobbik részét kor­szerű fűtéssel látták el (gáz, olaj). A munkahelyi tisztálko­dási, alapvető higiéniai köve­telmények megvalósításáért is sok történt az utóbbi években. A tanács 1972 óta 14 új óvodai foglalkozási termet létesített, az üzemek, gazdaságok hatha­tós támogatásával. Az ősztől az óvodákban már nem fokozódik a zsúfoltság, s ez némi köny- nyítést jelenthet az óvónők ne­héz munkáján. Az általános iskolai tantermek, napközis foglalkoztató termek száma kevés, illetve ugrásszerűen megnőtt a napközit kérő gyer­mekek száma. A pedagógus-szakszervezet városi bizottsága a művelő­désügyi osztállyal kidolgozta a törzsgárdaszabályzatot, s ennek alapján kapnak törzs- gárdajutalmat 1973 óta az azonos intézménynél hosszú ideje eredményesen dolgozó pedagógusok. A családosok lakáshelyzete az utóbbi négy évben lényegesen javult: 1971-től 1975. április végéig 11 állami, 13 szövetke­zeti, 39 OTP-öröklakást, vala­mint 13 lakásépítési kölcsönt kaptak ceglédi pedagógusok, örvendetesen kevés pedagó­gus (4 óvónő, 3 általános, 6 középiskolai tanár) lakik al­bérletben. A fiatal nevelők parlamentjén, valamint a nemrég befejeződött küldött- értekezleteken is a pedagógusok elismerés­sel szóltak az intézmény- vezetők, felügyeleti szer­vek segítőkészségéről, sok-sok eredményt hozó in­tézkedésről, azonban gondjai­kat is elmondták. A többi kö­zött : az óracsökkentés nem ol­dotta meg túlterhelésüket, hogy további szociális és egészségügyi helyiségekre, könyvtárszobákra, szertárak­ra, tornatermekre, tantermek­re van még szükség. A pedagógus a köznevelés döntő tényezője — állapította meg a párthatározat. Mind­azok, akik értük tesznek, tud­ják, hogy tettük hatását a jö­vő nemzedékek érzik majd. Szabó Alfréd Vörös téglából a fala Koesér fejlődik, változik Megoldották az egészségügy gondjait Koesér fejlődését nagysze­rűen jelzi a Nagykőrös felől érkező elé táruló kép. A te­lepülés szélén, a főúttól bal­ra, a haragoszöld gabonaföl­dek karéjától körbefogva új családi hajlékok emelked­nek. Szorgalmas építők told­ják meg újabb házakkal a Szabadság utcát. Amíg a be­költözés ideje eljön, hadd te­remjen a szépen fejlődő ka­lászos növény a 250—300 négyszögöles portákat ma még egybefogva. Ha az új la­kók beköltöznek, vetemény kerül a porta végébe, virág a ház elé. Akkorra gondoskod­ni kell a villanyhálózat bőví­téséről és a járda megépíté­séről is. Ha a vándor eme biztató előjelek után a község köz­pontjába ér, még nagyobb munkában találhatja a kő­műveseket. A lebontott ros­katag szükségnapközi helyén, a fenyvessel övezett tanács­háza szomszédságában már épül az új, ötmillió forintot meghaladó költ­A 35. körzet jelöltje Tervszerűen még többet Ceglédért Kialakuló ipari központ Ketten ülnek a városi ta­nács titkárságán, a tanácsel­nök-helyettes előszobájában. Halkan beszélgetnek, sorukra várnak. Ez a nap nem foga­dónap. Vincze János tanács­elnök-helyettes naptárában szinte órára beosztva minden munkanap. Alig egy éve, hogy a KÖZGÉP-től a városi ta­nács vezető posztjára került. Munkás szellemben — Más a tanácsi hivatal és más ía, termelőüzem munkája. Az üzemben, a munka lényege a munkafázisokból ered. Ott nincsen 30 napi határidő: azonnal határozni kell. Talán az előkészítés, a szervezés ide­je hasonlítható össze az itteni tevékenységgel. Mérnök va­gyok, s magammal hoztam az üzemi szellemet is. Frissítés ehhez a széles körű, nagy táv­latú munkához. Az üzemben érvényesülnie kell a tervgaz­dálkodásnak, ütemterveknek. Egy éve, hogy tapasztalatból mondhatom: sok kiaknázatlan lehetőség van még a tanács munkájában. Vincze János a tapasztala­tait összegzi. — Az üzemben az ember több és jobb tapasztalatot sze­rezhet a munkássággal kap­csolatban, mint a hivatalban. Más köztük élni és más az ügyfélszolgálat keretében fog­lalkozni ügyes-bajos dolgaik­kal. Ha mérnökként Is, de a munkások közül jöttem a ta­nács vezetőségébe. Magam is munkás voltam, mérnöki dip­lomámat nagy akarattal és családom, kollégáim megértő támogatása mellett szereztem. A pártmunka, amit szintén hosszú évek óta végzek, arra kötelez, hogy így is, úgy is törődjek Cegléd fejlődésével. Az iparosodó városról be­szélgetünk. Az egyre képzet­tebb, megértőbb és következe­tesen tenni akaró ipari és me­zőgazdasági munkásságról. A szocialista brigádokról és a társadalmi munkáról, mivel ez az önként vállalt segítség igen sokat ér a város képének ala­kulásában, a fejlődésben. Bizalommal jelölték — Sok társadalmi munkát végeznek a ceglédiek, de leg­többször alkalomszerűen és főleg munkahelyükre szorít­kozva. Így valahogy kicsit ár­nyékban marad az érdem. So­kan indítványozták már, hogy társadalmi munkabizottságot kellene alakítani. Tervszerűen lehetne így többet tenni a vá­rosért. Ha a tisztasági mozga­lom, a fásítási, parkosítási kedv erőre kap és megértésre talál, még egészségesebb, szebb lehet Cegléd. A társa­dalmi munka elismerését is új alapokra kell helyezni, és még jobban élni azokkal a le­hetőségekkel, melyeket ebben az iparosodó városban a szo­cialista brigádok kínálnak. Vincze János még nincsen negyven éves. Kora gyermek­kora óta Cegléden él, sok minden a városhoz köti. A sporthoz baráti és sport­társi szálak fűzik, bár erre a tevékenységre már kevesebb ideje futja. S most újabb, erős kapcsolat van kiépülőben: a 35. számú megüresedett ceglé­di tanácstagi körzet lakói egy­hangúlag jelölték tanácstag­nak. Sokan, akik abban a kör­zetben élnek, gyermekkora óta ismerik. Figyelemmel kísérték eddigi tanácselnök-helyettesi tevékenységét, s most biza­lommal számítanak rá. — Tudom, sok még a tenni­való. Cegléd fejlődő város, a negyedik ötéves tervben kez­dett Dél-Pest megye ipari köz­pontjává alakulni. Gyár tele­pült ide, az üzemek fejlődtek, családi otthonok százai épül­tek, jobb lett a vízellátás, a közvilágítás, több a' járda, ja­vult a kereskedelmi és az egészségügyi ellátottság. De tudom azt is, hogy mi min­den kellene még. Ismerem azoknak is a gondjait, akik bizalmukat adták tanácstag­jelöltségemhez. Jóleső érzés­sel tölt el ez a bizalom és igyekszem eleget tenni társa­dalmi megbízatásomnak. Fő­ként azokat az igényeket tar­tom szem előtt, amelyek az sgész várost érintik, előbbre viszik a boldogulás útján. Összekötő Másodszor cseng a telefon. Hivatali teendői a városba szólítják Vincze Jánost. Ott­hon, ha csöpp ideje van, két kislánya rohanja meg, ezeregy kérdésével, vagy a szomszéd­dal beszélget Cegléd ügyes­bajos dolgairól. A szomszéd jó összekötő kapocs továbbra is a gyári munkáskollektívák­hoz. Eszes Katalin Kedden délután: Választói gyűlés Törteién Választói gyűlés lesz Törte­ién, a Déryné Művelődési Ház nagytermében június 3-án, kedden 18 órai kezdettel. A gyűlés előadója Győré Sándor, az abonyi Ságvári Endre Ter­melőszövetkezet elnöke lesz. HÉTFŐN NYÍLIK: Kiállítás munkáról és eredményekről Ceglédbercelen, a művelődé­si házban kiállítás nyílik jú­nius 2-án, hétfőn délután fél 5 órai kezdettel. A kiállítás címe: Munkánk, eredmé­nyeink az MSZMP X. és XI. kongresszusa között. Adatok­ban gazdag képanyaggal az eredményeket mutatja be az országjáró, látványos tablóse­reg, közülük tíz Pest megye fejlődését ismerteti. A kiállítás anyagát Cegléd- bercel után Törteién, Jászka- rajenőn és Abonyban fogják bemutatni. séggel készülő emeletes napközi, példázva a két helybeli ter­melőszövetkezet bőkezűségét. Ahogy érkezik a szép piros abonyi tégla, úgy emelked­nek a falak. Látnia kell min­denkinek, mi történik a falu közepén. Aki az autóbuszhoz igyekszik, az óvodába a gye­rekért, aki a sarki boltban vásárol vagy éppen munká­ba halad, napról napra lát­hatja, miként rajzolódnak ki az emeletes építmény körvo­nalai. A gyakorlott szem fel­becsülheti, hány sor téglát raktak fel egy műszakban. A példás szorgalom indokolt, hi­szen még ebben az évben át kell adni az új intézmény kulcsát. A tanácsházán Vass And­rásáé a korban és megbíza­tásában egyaránt fiatal ta­nácselnök sorolja az idei év további teendőit is. Igaz, hogy egyik oldalon az első emeletes közintézmény bás­tyázza a tanácsot, szemben vele a park, ám a harmadik oldal meglehetősen elhanya­golt, ahol a piacokat tartják. Ráfér már a rendezés. Az idén sort kerítenek rá, kör­ben járdával szegélyezik, el­egyengetik a terepet, s az egyik sarokban játszóteret rendeznek be. Ezúttal is a termelőszövetkezetektől vár­nak segítséget: szeretnék, ha a műhelyekben dolgozó szo­cialista brigádok készítenék el a hintákat, játékokat. Ke­vésbé ígérkezik látványos­nak, de nagyon fontos egy felújítandó épületben a pe­dagóguslakás létesítése. Be­fejeződik a művelődési ott­hon felújítása is. Mivel az is­kolának nincs tornaterme, ebben oldják meg a gyerekek tornaóráit ősztől tavaszig. Az új tanévben birtokukba vehe­tik az iskolások. A távolabbi tervekben az óvoda bővítésére is gondol­ni kell, hogy ne szoruljanak elutasításra a munkába álló anyák gyermekei. A megol­dás az elkövetkező évek fel­adata lesz. A községbeli bolthálózat teljesítőképessége véges. Az alapvető élelmiszer­ellátás kielégítő. Kulturált, színvonalas hely- lyé emelkedett a Toborozó, ahol a helybeli borokon kívül jó ízű kávét is ihat a vendég, s ha kedve van, jókat gurít­hat a mellé épített fedett te­kepályán. Ennél kedvezőtle­nebb a helyzet az iparcikkek terén. Bár sok minden kap­ható, a gyermekruházati cikkek kiszorulnak. Szűk az eladótér és a raktár. Rugda­lózóért, tipegő cipőért Nagy­kőrösre kell menni. Az egészségügyi ellátás színvonalával elégedettek a kocsériak. Elismeréssel mondják, hogy a jól felsze­relt körzeti orvosi rendelő mellett az egészségház is jó karban van. Egy ideje gaz­dára lelt a nemrég épített fogorvosi rendelő és lakás. Szolgálati hajlékot kapott a házi befegápolónő. Az elkövetkező eszten­dőkre megoldották az egészségügy gondjait, a két fiatal orvos nagy am­bícióval, közmegelégedésre tölti be hivatását. A községi tanácsnál a tá­volabbi jövőt is számon tart­ják. A nemrég lezajlott vá­lasztási gyűléseken a lakos­ság felsorolta jogos igényeit. Amint az anyagi lehetőségek engedik, lépésről lépésre folytatják a község gyarapí­tását. Tamasi Tamás DÉLELŐTT A BÍRÓSÁGON Pénteki panaszosok Piriteken délelőttönként olyan a Ceglédi Járásbíróság egy-egy tárgyalóterme, mint valami jókora hangyaboly. Péntek a panaszosok napja, ügyfelek, érdeklődők adják egymásnak a kilincset, s a szóözönt is, megosztva búju- kat-bajukat az alkalmi isme­rősökkel, míg rájuk nem ke­rül a sor. Hangos civako- dók, piaci kosarakkal körül­bástyázott, türelmes várako­zók, sorszámot kézben szo­rongató emberek: mind azért jönnek, hogy igazukért or­voslást nyerjenek. A tárgya­lóterem előtt tűt sem lehet­ne leejteni. Délidő lenne, ebédszünet közeledne. Zárom az iroda ajtaját. Az ajtó mellett, a pádon öreg néni üldögél, buktát majszol. Amint meglát, fia­talosan feláll, meg akar bi­zonyosodni: igaz-e, hogy dél­után kettőkor folytatódik az Gazdag választék a könyvek ünnepén Május utolsó napján megkez­dődött az ünnepi könyvhét. A na­pot nagy érdek­lődéssel várták a ceglédi könyv­gyűjtők, A Dózsa könyves­boltban több mint száz ünnepi kiad­vány közül vá­laszthatják ki a kedvükre valót. A könyvesbolt dolgozói nemrég szocialista címért küzdő brigádot alakítottak. Az ünnepi könyvhé­ten még nagyobb figyelmességgel foglalkoznak az érdeklődő, vásár­ló közönséggel. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) ügyfélfogadás. Fontos mon­danivalója lenne, munka ed­zette keze a kezemet fogja. Leülünk a padra. Érzem, jobb, ha beszélhet. Hát beszélges­sünk! Keserű gyermekkort idéz, munkában nevelődött. Házas­sága — hm, a szegények ke­nyerét ették, kétszeresen mu­szájból, hiszen férje az eskü­vő napját kivéve mindig ré­szeg volt, italra kellett a pénz. Volt, hogy éjjel ug­rasztottá ki az ágyból fele­ségét: meleg ételt kíván, azonnal főzzön neki! Ha nem teljesítette az óhajt, másnap ütlegek nyomától lilult-sár- gult a bőre. Egy fiuk szüle­tett. A fiú volt büszkesége, reménysége. Mennyit kellett gürcölni, hogy emberré cse­peredjék! Dolgozott, remény­kedett, hogy boldog öregsé­ge lesz, a szeretet, amit fia­talon meg nem kapott, öreg napjait melegíti majd, hisz itt a fia. A gyerek felnőtt és telje­sen elzüllött. Hát ezért jött a néni, tanácsot kérni. Mit tegyen? Kizavarta a fiú a ház­ból, a saját házából, üti-veri, gorombáskodik vele. A szom­szédok vették pártfogásukba a hol itt, hol ott kénytelen bujkáló idős anyát, akinek a fia így köszöni meg, hogy fel­nevelte és kenyeret adott a kezébe. Beszél a néni, fogja a ke­zem. Napbarnított, ezer ráncú arcán kacskaringózva csor­dogál a könnypatak. Fájdal­ma ott tükröződik tekintete mélyén. Talán meg is köny- nyebbült, hogy valakinek el­mondhatta mindezt, olyannak, aki kilépett a hivatali irodá­ból, tehát idevaló, talán te­het valamit az érdekében. Talán várakozik még két óra tájban is. Lehet, elég volt ennyi is, hogy elmondhatta. Embereket, sorsokat ismerek meg a járásbíróságon, ahol dolgozom, ahol az írógépem sorokat ró a papírra. Soro­kat? Sorsokat. Horváth Mária

Next

/
Thumbnails
Contents