Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-13 / 137. szám

Kádár János mondott választási beszédet Dunaújvárosban Tízezres nagygyűlés a szerelőcsarnokban Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára csütörtökön Dunaújvá­rosba látogatott, ahol beszédet mondott a -Du­nai Vasműben tartott választási nagygyűlé­sen. A Központi Bizottság első titkárával együtt a városba érkezett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára, Katona István, az MSZMP KB tagja, a Népszabadság főszerkesztője és Rácz Sán­dor, a KB tagja, a KB osztályvezetője. A városi pártbizottság székháza előtt Ta­kács Imre, a Fejér megyei pártbizottság első titkára, Závodi Imre, a megyed tanács el­nöke, Sárosi József, a városi pártbizottság első titkára, Sófalvi István, a városi tanács elnöke és Simon Ferenc, a Hazafias Nép­front városi bizottságának elnöke fogadta a Központi Bizottság első titkárát, akit a téren egybegyűlt dunaújvárosiak meleg szeretettel, hosszas tapssal köszöntöttek. A fogadtatás után a pártbizottság szék­hazában Sárosi József a negyedszázada ala­pított első szocialista város életéről, dina­mikus fejlődéséről, terveiről tájékoztatta a vendégeiket. A pártbizottsági találkozót követően fel­keresték Dunaújváros több nevezetességét. Megtekintették az egykori római tábor he­lyén épült új városrészt, majd ellátogattak a munkás művelődési központba. Itt Mol­nár Andrásáé igazgató kalauzolta a ven­dégeket, akik felkerestek több klubot, gyer­mekfoglalkoztatót és jártak a 180 000 kötetes könyvtárban is. Ütjük ezután a Duna-partra vezetett, ahol a kilátónál a város és a Szalki-sziget panorámájában gyönyörködtek a vendégek. Itt tájékozódtak az emlékezetes 1964. évi földcsuszamlás helyreállítási mun­kálatairól is. Ezután a Vasmű úti kiállítási csarnokban megtekintették a város és a vas­mű 25 éves fejlődését bemutató dokumen­tum-kiállítást. A vendégek hosszasan időz­tek a városépítést szemléltető fali demonstrá­ciós tábla előtt. A választási nagygyűlésre már kora dél­után sűrű sorokban vonultak a dunaújvá­rosiak a vasmű általános lakatosüzemének szerelőcsarnokához. A nagygyűlésen mint­egy tízezren vettek részt, akiknek soraiban a helybelieken kívül nagy számban voltak jelen a dunaújvárosi járás és Fejér megye más helységeiből érkezett dolgozók, lako­sok is. ) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM ARA 80 TILLER 1975. JÚNIUS 13., PÉNTEK Kádár János: A pártkongresszus határozatai nemzeti célokká váltak A Munka Vörös Zászló Érdemrenddel Hintették ki a Dunai Vasmüvet A nagygyűlés részvevői hosszan tartó tapssal köszön­tötték a Központi Bizottság el­ső titkárát, amikor az elnök­ség többi tagjával együtt el­foglalta helyét az emelvényen. A Himnusz elhangzása után Klamerusz Mária, a Münnich Ferenc Gimnázium IV. osztá­lyos tanulója Benjamin László Őrökké élni című versét adta elő. Ezután Simon Ferenc, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának elnöke mondott megnyitót, majd dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter a nagygyűlés részve­vőinek nagy tapsa közepette bejelentette, hogy a Népköz­társaság Elnöki Tanácsa a Du­nai Vasművet, nagyszerű kol­lektíváját a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki. E magas kitüntetés — mon­dotta a miniszter — elismerés mindazért, amit önök a vasmű születése óta eltelt negyed szá­zadban népgazdaságunk, kohá­szatunk, gépiparunk fejlődé­séért tettek. Dr. Horgos Gyula ezután a hazai nyersvas- és acéltermelés felszabadulás utáni nagyarányú fejlődését ismertette, beszámolva a Du­nai Vasmű kiemelkedő szere­péről, valamint az előtte álló további feladatokról, a vele kapcsolatos fejlesztési célok­ról és a létesítményeihez, eredményeinek elismeréséhez nyújtott szovjet segítségről. A kitüntetést a Dunai Vas­mű 13 000 fős kollektívája ne­vében Borovszky Ambrus ve­zérigazgató vette át. Köszöne­tét mondva hangsúlyozta: az elismerés mindnyájukat arra kötelezi, hogy a XI. pártkong­resszus által meghatározott célokért még nagyobb lelkese­déssel dolgozzanak és mindent megtegyenek azoknak a fel­adatoknak a megoldásáért, amelyeknek teljesítését a ma­gyar népgazdaság a Dunai Vasműtől várja. Borovszky Ambrus szavai után került sor a tulajdonképpeni választási nagygyűlésre. Tettekkel támogatjuk a programot... Az első felszólaló, Pokorny László hegesztő hangsúlyozta, hogy a Dunai Vasmű dolgozói egyetértenek a Hazafias Nép­front programjával, amely mindannyiunk közös érdekeit fejezi ki. — Tetteinkkel eddig is tá­mogattuk ezt a programot, s június 15-én szavazatainkkal is kiállunk mellette — mon­dotta. — A Magyar Szocialis­ta Munkáspártnak az egész nép javát szolgáló, kipróbált politikája mindenkor biztos iránytű volt és a jövőben is az marad számunkra. — Évről évre egyre többet vár tőlünk az ország: jobb munkát, több acélt, jó minő­ségű termékeket. Az ország egyre növekvő igényei gyor­sították meg eddig is a Du­nai Vasmű és szeretett vá­rosunk fejlődését. Természe­tes, hogy mi, a Dunai Vas­mű dolgozói igyekszünk a leg­jobb tudásunk szerint meg­felelni az irántunk támasztott követelményeknek, fokozott felelősséggel részt vállalni a népgazdasági szempontból nagy jelentőségű kormányprog­ramok megvalósításában. — Munkáskollektívánk szak­mailag és politikailag is fej­lődött. A gyár dolgozói mun­kájukkal is politizálnak: ter­melési eredményeikkel nap mint nap bizonyítják, hogy egyetértenek a párt politiká­jával, magukénak tudják és' érzik a XI. pártkongresszu­son meghatározott feladatokat, helyeslik és támogatják a Ha­zafias Népfront politikai prog­ramját. Nagyszerű a program, amely előttünk áll, s mind­annyiunk nevében megígérhe­tem: nemcsak szavazataink­kal, hanem jó munkával is támogatni fogjuk annak meg­valósítását. Hegedűs Ágota, a Fósűsfo- nó főművezetője köszönetét mondott a nők helyzetének ja­vítását célzó erőfeszítésekért a párt Központi Bizottságának, a kormánynak, és személy sze­rint Kádár Jánosnak, majd így folytatta: — Dunaújvárosban a nők társadalmi, gazdasági, szociális helyzete az elmúlt években je­lentősen javult, termelő tevé­kenységünket egyre jobban el­ismerik, mind többen kerülnek közülünk vezetői munkakörök­be, s a családban betöltött szerepünk is egyre szélesebb társadalmi elismerésben ré­szesül. Helyzetünk javulását bizonyítja az is, hogy ma már szinte minden dunaújvárosi óvodáskorú gyereket be tud­nak fogadni a helybeli gyer­mekintézmények, s a szolgál­tató hálózat is korszerűsödik, fejlődik. — Mi, dunaújvárosi nők tud­juk, hogy felemelkedésünk szocialista építömunkánk ered­ménye. Jóleső érzéssel hall­gattuk, olvastuk azokat az el­ismerő, lelkesítő mondatokat, amelyekkel a XI. pártkong­resszuson Kádár János elv­társ méltatta munkánkat. Ne­künk, nőknek jól felfogott személyes érdekünk annak a politikai programnak a támo­gatása, amelynek megvalósí­tásában nélkülözhetetlen a nő­társadalom tevékeny részvéte­le. Jóleső érzés tudni, és ta­pasztalni, hogy ebben a mun­kában ránk, nemcsak mint nőkre, hanem mint fiatalokra is számítanak. Mi, fiatalok, akik már ebben az új város­ban nőttünk fel, megtanultuk becsülni szüléink tetteit, s számunkra a városra oly jel­lemző társadalmi összefogás, a közösségért végzett munka, a kommunista szombatokon való tömeges részvétel ma­gától értetődő. — Az ifjúsági mozgalomban dolgozó fiatalok és nőtársaim nevében szeretném megköszön­ni azt a megtisztelő bizalmat, gondoskodást, amellyel a párt, egész társadalmunk körülvesz bennünket. E bizalomért, gon­doskodásért válaszunk csak az lehet, hogy cselekvő akarattal vállaljuk a feladatolcat, s azo­kat a legjobb tudásunk szerint igyekszünk megoldani. Dr. Schummel Rezső, a műszaki főiskola igazgatóhe- lyettese felszólalásában utalt arra, hogy a párt XI. kong­resszusa társadalmi jelentősé­gének megfelelően foglalko­zott az értelmiség helyzetével, szerepével, s meghatározta azokat a feladatokat, ame­lyek a szocializmus további építésében az értelmiségre há­rulnak. Növekvő életszínvo­nal, korszerű munkakörülmé­nyek, hasznos és céltudatos életforma, közösségi gondolko­dás — mindez kimondva egy­szerűnek tűnik, ám megvaló­sításához sok-sok ember szíve, esze, lelkesedése, küzdeni aka­rása kell. Ebben nekünk, ér­telmiségieknek sokirányúak a tennivalóink. Mindennapos munkánk mellett tevékenyen részt kell vállalnunk az álta­lános műveltség emelésének feladataiból is. — Az iparban, a mezőgaz­daságban, a tudorrtányos élet­ben, a közművelődés és az egészségügy területén ma már a munkásosztállyal együtt gondolkodó és együtt ha­ladó, a közéletben tevékeny részt vállaló értelmiség dol­gozik. Városunk értelmisége tisztában van vele, hol a he­lye, mit várnak el tőle, és készen áll megnövekedett, sok­rétű feladatának teljesítésére. A nagyszerű program végre­hajtásában, a lelkesítő célok eléréséért végzendő munká­ban mindenkor számíthat ránk az ország — mondotta. Ezt követően a részvevők­nek nagy tapsától kísérve Kádár János szólt az egybe­gyűltekhez. Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! Tisztelt Barátaim! Mostani találkozónknak va­lójában két esemény adja meg az időszerűségét. Az egyik, hogy ma ünnepeljük az első szocialista város, Dunaújváros születésének 25. évfordulóját. A másik, hogy három nap múlva, június 15-én, vasárnap nagy jelentőségű politikai ese­ményre kerül sor: országgyű­lési választások lesznek ha­zánkban. Mielőtt a gyűlés színhelyére jöttem volna, né­hány órás látogatást tettünk a városban. A városnézés so­rán nagyon sok dunaújvárosi lakossal találkoztunk. Ez föl­emelő élmény volt számomra. Nagyon örülök, hogy itt lehe­tek az önök körében. Őszintén köszönöm a meghívást és a szíves fogadtatást. Átadom a nagygyűlés minden részvevő­jének, a Dunai Vasmű minden dolgozójának, Dunaújváros minden lakójának, a Fejér megyeieknek, gyűlésünk né­zőinek és hallgatóinak, az egész magyar dolgozó népnek a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa szívből jövő üd­vözletét és legjobb kívánsá­gait. (Taps.) Munkánk éltető forrása a magyar-szovjet barátság Kedves Elvtársak! Az idei tavasz hazánk bel­politikai életének eseménydús, igen aktív időszaka volt. Már­ciusban tanácskozott, és meg­győződésünk szerint megfele­lően elvégezte munkáját pár­tunk XI. kongresszusa. Azt követően országunk népe méltóan megemlékezett ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulójáról, s arról, ami Nagygyűlés a vasműben. ettől elválaszthatatlan: hogy munkánk egyik éltető, hatal­mas erőforrása a magyar — szovjet barátság. Mindebben kifejezésre jutottak a magyar nép őszinte baráti érzései fel­szabadítónk, a nagy Szovjet­unió iránt. (Taps.) Méltóképpen emlékeztünk meg a munkásosztály, a pro­letár nemzetköziség nagy ün­nepéről, május elsejéről^ amely szocializmust építő or­szágunkban már az egész nép ünnepe. Ugyancsak méltó mó­don emlékeztünk meg a hitleri fasizmus fölött aratott törté­nelmi győzelem napjáról, má­jus 9-ről, s arról a szerepről, amelyet a fasizmus elleni harc fő terhét viselő Szovjetunió be. töltött. 1945. május 9-e új lapot nyitott az emberiség történe­tében : ez a nap hozta meg a legkegyetlenebb kapitalista terror, a leg embertelenebb rendszer, a hitleri fasizmus szétzúzását és nyitotta meg a népek előtt a szabad fejlődés útját. Ez év május 10-én a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa választásokra hívta fel az ország népét. Május 12-én, az első jelölőgyűlésekkel meg­kezdődött a választási mun­ka. E politikai eseménysorozat jelentékenyen megnövelte ha­zánkban a politikai aktivitást. Mindenki tanúsíthatja, hogy hazánk állampolgárai jó han­gulatban készülnek a nagy eseményre, az országgyűlési választásokra. Kedves Elvtársak, Kedves Elvtársnők! A 25 éves Duna­újvároshoz engem is sok-sok személyes élmény fűz. A vá­ros leikéről, a 13 ezer dolgo­zót foglalkoztató Dunai Vas­műről, egyszerű kifejezéssel élve azt mondhatjuk, hogy szocialista nagyüzem. Nem volt könnyű e vasmű alapjait lerakni, megteremteni, örven­detes, hogy a közép-európai viszonylatban is számottevő Dunai Vasmű valamennyi alapvető intézménye — a ko­hók, a meleg-, a hideghenger­sor és az összes többi kiegé­szítő üzemrész — elkészült és működik. Ez a szocialista nagyüzem jelenleg a népgaz­daság nyersvas- és acélterme­lésének 38, hengereltlemez­termelésének 92 százalékát és hengereltcső-termelésének 100 százalékát adja. Bárki mond­hatná, hogy annak Idején megvoltak a tervek, az anya­gi feltételek, megvolt az aka­rat is, tehát felépítettük az üzemet, amely megvan és mű­ködik. Az üzem felépítése azonban — csakúgy, mint a városé —, valójában harcban ment végbe. A párt, a kor­mány, a kommunisták, a szo­cializmus őszinte hívei azon voltak, hogy a terv, a gondo­lat valósággá váljék, de az üzem létrehozásának sok kri­tikusa is volt. Ok kezdettől fogva ellenezték a vasmű fel­építésének gondolatát. Azzal érveltek, hogy minek ide ilyen gigászi vasmű, amikor sem kokszunk, sem ércünk nincs, és sok minden más is hiányzik, ami egy hatalmas vasmű mű­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents