Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-11 / 135. szám
A VÁCI JÁRÁS ÉS VAC VÁROS RESZERE 8ÉMS XIX. ÉVFOLYAM, 135. SZÄM 1975. JÚNIUS 11., SZERDA Tomecskó Ferencné A letűnt politikai korszak szóhasználatából vettük kölcsön ezt a kifejezést, amikor Pest megye 27., gödi választókerületének kettős jelöléséről beszélünk. Mert a két jelölt programja azonos, mind a ketten egyet akarnak, de a választás porondján mégis csak vetélkednek. És, hogy külön- külön beszélgettünk velük mind a ketten csaknem szóról szóra egyformán ezt mondták nagy őszinteséggel: — Mostanáig sohasem gondoltam a képviselőségre, de, hogy jelölt' lettem, igazán nagyon szeretném, ha megválasztanának. Tomecskó Ferencné Dinka Margit a 71 tagot számláló növénytermesztő brigád vezetője — lakó- és szülőhelye: Szód — Egyesült Virágzó Termelőszövetkezetében. Nyolc 'hold földet vitt be a tsz-be, részben apai, anyai örökségét, A két „ellenjelölt részben a mostohaanyjáét, aki pici korától fogva édes gyermekeként nevelte és ma is együtt él vele. Nem volt kol- dusszégány, de a sződi talaj gyenge, aki csak azt művelte, nem járathatta gyermekét magasabb iskolába. Tizenöt éve, már brigádvezető korában mégis megszerezte a kertészeti szakmunkás képesítést. Pedig a tsz-en kívül is sok munkát vállalt a közéletben. — Ügy csöppentem be a közéletbe, hogy a kezdet kezdetén az asszonyok a tsz-ben minduntalan azt mondták: le, Margitka jól beszélsz magyarul, mondd el a panaszainkat. Bizony nagyon szépen és jól ejti a magyar szót, nehéz elhinni, hogy szlovák az anyanyelve. A falu és a kerület sok más községében is így beszél a lakosság nagy része. Szódon énekkart alapított, községi tanácstag, a Hazafias Népfront elnöke. Volt községi párfctitkár is rövid ideig, 1968 óta pedig tagja a járási párt- bizottságnak. Szakszervezet, nőbizottság ... Ugyan, hogyan győz ennyi műszakot? — Csak úgy, hogy anyám, férjem, fiam sokat segítenek az otthoni munkában. Díváid Béláné Horváth Gizella szintén szerelmese a növényeknek. Laboráns, szabatosan kutatási segéderő a Tudományos Akadémia Botanikai Kutató Intézetében, Vác- rátóton. Amint sétálgatunk a parkban, sorra bemutatja a sok-sok növényt. Vegyészeti szakmunkás a képesítése. Azt is itt szerezte meg, munka mellett, az intézetben, ahol zsenge fiatalsága, IS éves kora óta dolgozik. Megkülönböztetés Örömmel vettem kezembe a Dunakanyar Intéző Bizottság' meghívóját, mely kedves szavakkal hív A Dunakanyar 30 éve című kiállítás megnyitójára, valamint az ehhez kapcsolódó rendezvényekre. örömöm nem tartott sokáig, mert akármennyit forgattam a meghívót, nem találkoztam a Dunakanyar bal partján tartandó eseménnyel, csak jobb partiakkal. Már kezdtem azt hinni, hogy a Dunának csak egy partja van, illetve a DIB csak a jobb oldalt kívánja propagálni, bemutatni. Pedig a Duna bal partján legalább annyi, , ha nem több a látványosság, mint Szentendrén, Esztergomban. Nem szerepel a programban a X. váci nemzetközi dalos találkozó sem, pedig ez az ország zenei életének egyik fontos eseménye. 'A szervezők be kívánják mutatni Szentendrét, Esztergomot, de a fennállásának 900. évfordulóját ünneplő Vácot nem. A vendégváró pilisi parkerdő bemutatása is szerepel a meghívóban, de a legalább annyira vendégváró és legalább annyira szép börzsönyi parkerdő — nem. Nem tudom, hogy a Dunakanyar Intéző Bizottság feledékenység vagy a nem megfelelő szervezés miatt hagyta ki a Duna bal oldalát. Remélem, hogy nem az elfogultság, a megkülönböztetés miatt! Rajki László Divald Béláné Tóbiás Irén felvételei Férje az Egyesült Izzó váci gyárában vasesztergályos. Két ikerlánya most végzi a nyolcadik általánost odahaza, Vác- rátóton, de már kezükben az értesítés, felvételt nyertek a váci Sztáron Sándor Gimnáziumba, ahol az édesanyjuk érettségizett. A lányok nem elég jól, kilencéves fia annál jobban beszél szlovákul, ahogy Divaldné szülei is. Ö maga sem elég gyakorlott ebben a nyelvben. Nemcsak korán ment férjhez, a közélettel is fiatalon kötött frigyet. Bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba, aztán megválasztották a ME- DOSZ elnökségi tagjává, most is az. Valamivel később kezdett tevékenyen részt venni a pártáieíben, de úgy, hogy ez idén beválasztották a váci járási pártbizottságba és végrehajtó bizottságba is. Községében alelnöke a Hazafias Népfrontnak, harmadik ciklusban a községi tanács tagja, és elnöke a megyei nőbizottságnak ... Ne soroljuk tovább, hová állította még az emberek bizalma! A szavazás titkos ugyan, de ő elárulja, hogy Tomecskónéra adja a voksát. Tomecskóné viszont megmondta nekünk, hogy Divaldnéra szavaz. A kerület többi választójának már nem lesz ilyen könnyű a dolga. Szokoly Endre Exportnövelés, beruházási gondok Megkezdődött a borsószezon Dunakeszin Az egres, a szamóca és az eper után beköszöntött a borsószezon is a dunakeszi Gyümölcs- és Főzelákkonzerv- gyárban. Alapos felkészülés előzte meg a 4—5 hétig tartó három műszakos „zöld lavinát”, a vállalat összpontosít tóttá erőit. Annál is inkább szükség volt az erők összevonására, mivel az idén jó termés ígérkezik, az előzetes becslés, illetve tervek szerint 7500 tonna készáru kerül majd a raktárba, 10 százalékkal több, mint az elmúlt esztendőben. Várják a diókokat Egresből 13 vagon export- szállítmányt indítanak Angliába, az NSZK-ba, a borsókonzerv 70 százalékát is külföldön — döntő részét a Szovjetunióban és NDK-ban — értékesítik. A mennyiségi követelmények mellett a kifogástalan minőség is fontos szempont. A borsó kényes, magas fehérjetartalmú zöldségfajta, tehát míg a földekről az üveges vagy dobozolt csomagolásig eljut, 12—14 óránál tovább nem tartható kifejtett, nyers állapotban. Egy korszerű gépi fel- szereltségű konzervgyárban is teljes készültséget kíván a borsó fogadása, hát még olyan üzemben, ahol régi, szűk épületek, elöregedett gépsorok és a kevés munkaerő állandó gonjaival kénytelenek a nap minden szakában megbirkózni a ■ vezetők azért, hogy ugyanazt a teljesítményt, ugyanazt az első osztályú terméket tudja a vállalat produkálni, mint az iparág bármelyik magasabb technológiai színvonalon álló gyára. A GYÜFÖ termelés- szervezése valóságos iskolapéldája a közgazdasági és műszaki sakkjátszmának: a legapróbb részletekig kidolgozott üzem- és munkaszervezési intézkedések, az időarányosan teljesített 1,5 millió forintot eredményező energia- és anyagtakarékossági terv, a bevezetett házi anyagnormák mind a belső tartalékok lehető legteljesebb feltárására utalnak. Verő Béláné közgazdasági igazgatóhelyettessel, és Villá- sí László műszaki osztályvezetővel rögtönzött hármas kerékasztalunk az aktuális borsónyitánnyal kezdődött: — Az elmúlt szerdán reggel kezdtük a borsókonzerv gyártását, óránként 7500 kiló szemet dolgoznak fel a gépsorok, vagyis napi 24 órás átlagunk 15 vagonra tehető. Az átvevő telepekről pontosan, ütemsze- rűen érkezik a nyersanyag, előre megszerveztük a szállítás folyamatosságát. Kevés a munkás, jelenlegi létszámunk 567, de nagyon várjuk már az iskolai szünidőt, a diákok érkezését. Hatvan kilométeres körzetből is hoznak munkásjárataink dolgozókat, nemrég vette vállalatunk a 8—10 személyt szállító mikrobuszát, mellyel azokat a településeket is érintjük, ahol csak 2—3 dolgozót kell felvenni. A műszaki felkészültségünk témájában inkább átadnám a szót... — A beruházásokat illetően nem dicsekedhetünk, szívesebben használom ezt a meghatározást: az idén saját fejlesztési alapunkból csak a technológiai szint tartására futja. Vállalatunk 39 millió forint bruttó értékű gépi berendezésének 50 százaléka már letöltötte élettartamának felét, s mintegy 13 millió forintra tehetők az eszmei értékű, vagyis amortizálódott gépek is. Nagyon alacsony a műszaki színvonal, s ez megkétszerezi a tmk-feladatokát. A borsószezon előtt teljesen felújítottuk a gépsorokat, időben megérkezett a szovjet dobozzáró gép és sikerült a feldol- gozóvortalba állítanunk. Ugyancsak dolgozik már a Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz-ben készült üvegrakodó automata gép, mely a gyártósorról a rakodólapra teszi a konzervet. Gépesítettük az anyagmozgatást, az idén 5 millió forint értékben 7 Diesel- és villamos targoncát vettünk Bulgáriából. A szűk terület nehezíti a technológiai sorrend betartását, minden gyártmányváltáskor újból kel) összeállítanunk a termelési, feldolgozási vonalat, úgyszólván „sakkozunk” a gépekkel, míg egy modem konzervgyárban állandó helyet kapnak a berendezések. Nálunk ez a cserélgetés — a gépek szétszedése, szerelése — egy-egy felkészülési időszakban a karbantartási-felújítási óráknak 15 százalékát veszi el. Viszont a műszaki fejlesztés javára írható: az idén sikerült minden borsócséplő géphez után- tisztító síkszelektorokat beszerezni, amelyekkel leválasztható a tört szem és a hüvely. A gyárba már a tiszta, sérületlen borsószem érkezik. Több konzervet a tőkés piacra — Milyen összetételű az idei tervük, változik-e a gyártmányszerkezet, lesz-e választékbővítés? — Ez évben 4 ezer 200 vagon készterméket — befőttet, dzsemet, zöldborsót, szárít, mányt és ketchupöt — állítunk elő, kétharmadát a külföldi piacokon értékesítjük, ebből 20 százalék kerül európai, nyugati országokba. Az idén 10 százalékkal növeljük tőkés exportunkat. Újabb osztrák meg1919 egy napja Vácott Negyvennégy tanú, tizennégy oldalas vádirat Leleplezlek a dunakeszi tolvajokat Sok hetes nyomozás után befejeződött egy várható monstre-bűnügy felgöngyölítése. A Váci járási Ügyészség tizennégy oldalas vádiratot adott ki Szucsik Zoltán 23 éves, dunakeszi lakos és két bűntársa ellen. Dunakeszin sorozatosak voltak a betörések. Hosszú időbe telt, amíg a nyomozóhatóságok a tolvajtrió nyomára bukkantak és lakat alá kerültek mind a hárman. Az első lopás színhelye Karácsony utca 15. volt. Onnan szerszámokat vittek magukkal. Azután jöttek sorban a változatos terepek, a változatos bűncselekmények. Szucsik hol egyedül, hol társsal dolgozott. Az iskolaablakon bemászva mikroszkópot lopott. Fáskamrából gázpalackot, hétvégi ví- kendházból kávéfőzőt, óvodából villanybojlert, csecsemőgondozóból szerszámokat. Lakásból rádiót, fészerből női kerékpárt, italboltból demi- zsont, lovas kocsiból marmon- kannát s pincéből fémfúrót. Valamennyi tettüket bevallották, a vádirat részletezi a tettek elkövetésének a körülményeit, a lopott tárgyak értékét. A közeli jövőben kezdődő — napokig tartó tárgyalásra 44 tanút idéztek meg. (P.) Alig volt olyan eseménye 1919 százharminchárom napjának, amelynek váci történetét nem ismernénk ma már. A Tanácsköztársaság első időszakának lelkesedése, az élet minden területének gyors, átalakítása lelhető fel a visszaemlékezésekben s a korabeli sajtó minden sorában. A négy oldalon megjelenő Váci Vörös Űjságban végigkísérhetjük e napoknak mozzanatait. A város rendjét, az új élet formálását szolgálta ez a lap, 'összegyűjtött számai Vác történetének egyik rövid, igen fontos szakaszára emlékeztetnek. Bármelyik számát lapozzuk fel, elevenen lép elénk a forrongó város, ahol a szabadság első napjaiban az emberek tanítása, átformálása lett a legfontosabb feladat. Lapozzuk végig az újság június 1-i számát! Az első oldalon a városi direktórium rendeletéit olvashatjuk. Kovacsik Mihály politikai főmegbízott hívja fel itt a lakosság figyelmét, hogy ügyeik intézését hol, melyik ügyosztályon kérhetik. A közigazgatás rendjéről árulkodnak e sorok és Kovacsik szervező tehetségéről. (Kovacsik Mihály a bukás után cserefogolyként került a Szovjetunióba, és ott létrehozta a később világhírű kraszki-bazári kertgazdaságot, s Lenin- rendet kapott érte). A közérdekű felhívások, rendeletek között találjuk Mathejka János rendeletét, amelyben az analfabéták bejelentési kötelezettségére figyelmeztet. A direktórium tervei között szerepelt az. írástudatlanság teljes felszámolása, s ezt éppen Mathejka szorgalmazta. Ugyancsak a felhívások között találjuk az Auróra Társaság közleményét, amely áprilisi megalakulása után, most az irodalmi alosztályának létrehozását jelenti be. A jelen idők munkásműve- iődésének gondolatát veti fel Mathejka a lap másik oldalán, ahol a műveltség alapjainak elsajátításáról egyebek között ezeket mondja: „...a színház és olvasóterem legyen az a templom, hol munkában fáradt testetek pihenést, szellemetek pedig új erőt nyer...” A harmadik oldalon Klein Károly Védjük a tanácskormányt című írásában a proletárdiktatúra vívmányainak védelmére buzdít. Ö már felismerte az ébredő ellenforradalom fenyegető erejét. „A munkásgárda kiment a frontra. az itthon maradottaknak pedig kötelességük, hogy őrködjenek” — írja. Nyíltan beszél a veszélyről és hirdeti a végső győzelmet, amiért életét adja majd hamarosan. Szakszervezeti tudósítást olvashatunk a lapban, az iparosok Kossuth téri székházéban tartott gyűlésről. Itt úgy határozták meg a szakszervezet feladatait, hogy azt még ma is időszerűnek tarthatjuk. A Váci Vörös Újság szerkesztését dicséri, hogy drámai hangú Írásainak súlyát feloldja olyan kulturális közleményekkel, hírekkel, mint egy következő hangversenyről szóló tudósítás. A siketnéma- intézet nagytermében rendezte Ságh József, a zeneiskola akkori igazgatója. Liszt, Schumann és Paganini szerzeményeit tűzték műsorra, s olyan neves vendég is szerepelt, mint Kardos Imre zongoraművész. Beszámol az újság egy nagy sikerű előadás- sorozatról, ahol Csikós József is tartott előadást. Az őskommunizmussal, az állam kialakulásával ismerkedhettek meg a hallgatók, s bizonyára nagy sikere lehetett a Madarak az ember szolgálatában című előadásnak. A művészettel, művelődéssel még számos írás foglalkozik a lapban. Ebben látom bizonyítását annak, hogy Vác éppen akkor talált rá arra az útra, amely az igaz kultúra felé vezette. S ez az út — ha évtizedekre szakadt is me« — most folytatódik. (Csankó) 1 rendelést kaptunk 100 tonna őszibarackbefőtt készítésére. Az első negyedévben zakusz- kát és vegyes befőttet készítettünk, 100 százalékra teljesítve szovjet exportkötelezettsógün- lcet, sőt a második félévi szerződéskötés tételéből 500 tonna vegyes befőtt szállítását előrehoztuk. Legjobb kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió, legnagyobb vevőnket igyekszünk kifogástalan áruval ellátni. A gyártmányszerkezetre vonatkozóan annyit mondhatok, hogy az idén még nem lesz jelentősebb változás. Egyedül a tejsűrítés helyett — mivel ez a profil a tejiparhoz került — most újból visszatérünk egy korábbi termék feldolgozásához: Dunakeszin ötezer tonna nyersparadicsomot sűrítünk. Paradicsomfogadóáítőmós — A felkészülés meghaladja műszaki apparátusunk teljesítőképességét — folytatja a műszaki osztályvezető —, ezért megbíztuk, illetve bevontuk a péceli Vegyesipari Ktsz-t a dányi fogadóállomás átalakítási munkáiba, tartályok és a 2,8 millió forint értékű passzírozó berendelés szerelésébe. Hasonlóan a savanyúság feldolgozásánál a budapesti Tejipari és Szolgáltató Vállalat nyújt segítséget. — Annak, hogy a gyárakban alacsony a technológiai színvonal, kizárólagosan pénzügyi oka van? — Részben. Inkább a hazai komplett élelmiszer- és konzervipari gépgyártás hiányát érezzük. A külföldi beszerzések bonyodalmasak, az NDK hosszú szállítási határidőket szab meg, Bulgária úgyszintén eléggé rapszodikus partner. Egyedül a Szovjetunióval sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk, a tőlük vásárolt gépekhez két garnitúra pótalkatrészt is küldtek. Jövőre nézve már jobbak a kilátásaink: az ÉLGÉP az idén megkezdte a komplett konzervipari gépsorok gyártását, Szegeden lesz a főpróbája az óránként 8 ezer tonna teljesítőiképességű borsófeldolgozó gépsornak. — Hol tart a dunakeszi 500 vagonos raktár építése, lesz-e átadás az év végén? „Szerepcsere" aPÁÉV-vel — A 17 millió forintos beruházás kivitelezésével a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatot bíztuk meg. Kérdésére elég, ha felsorolom a tényeket : az első ütem szerződése tavaly december 31-én lejárt, a második ütemre vonatkozó szerződést a mai napig sem kötötte meg velünk a PÁÉV, viszont májusban bejelentette, hogy az épületgépészeti munkákat kapacitáshiány miatt nem vállalja. Így vállalatunk kénytelen volt átvenni a fővállalkozó szerepét, és a kemencei Vegyesipari Ktsz-szel sikerült megállapodnunk: vállalják a december 31-i befejezést, amennyiben a PÁÉV szeptember 15-ig a munkaterületet átadja szerelésre. Nekünk létkérdés ez a raktár, mert mindössze 300 vagon befogadóképességű tárolóterületünk van. — Tehát a GYÜFÖ nemcsak konzervgyártással, hanem kivitelezői feladatokkal is foglalkozik. Hogy bírja el ezt a túlterhelést a műszaki osztályuk? — Június 30-ig a műszaki osztályon egy beruházási csoportot hozunk létre. A raktár építkezésén kívül hatáskörükbe tartozik majd, a Dunakeszin 1976—77-ben létesülő 800 vagonos tésztaüzem beruházásával kapcsolatos feladatok, továbbá ők bonyolítják a 150 millió forint értékű 600 vagonos bébiételüzem építési programját is, melynek kivitelezési tervét most készíti az ÉLTERV. ^Szakmai berkekben valószínű kevesen lennének azok, akik az elkövetkező években szívesen cserélnének helyet a dunakeszi vállalat vezetőivel. A nehéz, tartalmas program megvalósításához nemcsak felülről várnak segítséget, hanem számítanak a gyárak dolgozóira is, akik a kongresszusi munkaverseny továbbvitelével tovább növelik az üzemek termelékenységét, mely döntő fontosságú lesz az idei nyereség alakulásában is. Horváth Anita
