Pest Megyi Hírlap, 1975. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-11 / 135. szám
%úúdtw 1975. JÚNIUS 11., SZERDA 5 Légből kapott gulya Az óriás géppel megérkezett a legutóbbi szállítmány a tengerentúlról: 150 üsző. Itt már — igaz, karámban — a Taksony vidéki legelőkkel ismerkedik a messzirÄ jött gulya. Az ország egyik legmodernebb szakosított telepére költöztetett állatok a nap jó részét a kifutókban töltik, csak etetéskor — s később majd, a borjadzás után, á fejőskor — térnek be az istállóba. Tóbiás Irén felvételei Mind munkásként kezdték A képviselőjelölt (jobboldali) munka közben. Xöbiás Irén felvétele Budaörsi szárnyak Országos tanácskozás a repülőgépes növényvédelemről A mezőgazdasági termelésben, a növényvédelmi munkában közreműködő repülőgépek és helikopterek szerepéről és jelentőségéről kezdődött kétnapos, gyakorlati bemutatóval egybekötött országos tanácskozás Nyíregyházán, a Mezőgazda- sági Főiskolán. Napjainkban csaknem 400 mezőgazdasági nagyüzem — állami gazdaság, termelőszövetkezet, társulás — veszi igénybe a budaörsi légi fövény- védelem szolgáltatásait. Nyíregyházán évek óta sikerrel képezik a növényvédő repülőgépek pilótáit, az idén szeptembertől pedig Kaposvárott a MŰM 506. számú Szakmunkásképző Intézetében megkezdik a repülőgép- szerelők képzését, oktatását is. A nyíregyházi tanácskozáson dr. Nagy Bálint, a MÉM főosztályvezetője tájékoztatta a szakembereket egy új kezdeményezésről, amelyet a közeli napokban vezet be a MÉM Növényvédelmi Központja. A növényvédelem előtt álló feladatok ugyanis szükségessé tették az integrált központi előrejelzés megszervezését. Ez tájegységenként, fertőzési körzetek szerint is jelzi az egyes kártevők megjelenését és a mezőgazdasági üzemeket időben értesíti a védekezés módszereiről, s tájékoztatja a hazai kereskedelemben beszerezhető szerek lehetőségéről is Az idén az előrejelzési rendszert három kultúrnövényre — burgonya, szőlő és alma — s azok kártevőire terjesztik ki. Kővágésaöllős határában földmunkák során rendkívül masszív falakra bukkantak a munkások. Bejelentésükre a Pécsi Janus Pannonius Múzeum régészed — Maráz Borbála és Kárpáti Gábor — ásatásokat kezdtek a területen, s ennek nyomán egy hatalmas, gazdag római villa inaradvá- nyai tárultak fel. Eddig kiásták a főépület egyik szárnyának Fiatal, még csak 32 esztendős és már négy éven át képviselte Pest megye 6. vá- lasztólcerületét, Tápiószelét, Matula Pál. Fiatal kora ellenére három éve üzemvezető a Kohászati Gyárépitő Vállalat tápiószelei részlegében. Százhatvan lakatos tartozik hozzá, neki is ez a tanult mestersége. Előzőleg az azóta megszűnt gépállomáson dolgozott, levelező tagozaton elvégezte annak idején a mezőgazdasági technikumot. Most pedig beiratkozik a gépészeti szakközépiskolába. Tanultai mindig szeretett, csakhogy a MÁV-nál dolgozó tetőfedő apja öt gyermekét nem járathatta magasabb iskolába. Szakmunkássá azonban mindegyiket kiképeztet- te. Matula Pál három fivére között van mérnök, technikus, mind munkásként kezdték. A nővére a fővárosi tanácsnál előadó. Négy esztendeje, amikor kiírták a választásokat, a gyárban és máshol is mindenütt arról beszéltek, fiatal az ipar a járásban, ebből a kerületből munkáscsaládból származó fiatal munkást szeretnének küldeni a parlamentbe. Mégpedig helybeli családból valót. Matula Pálnak eszébe sem jutott, hogy mindenben megfelel ezeknek a követelményeknek, de neki is ez volt a véleménye. Meglepődött azután, amikor kiderült, hogy öt jelölik. Akkor, az első alkalommal meglehe# tősen feszengve fogadta a választók bizalmát. Beválthatja-e a személyéhez fűződő reményeket? Ezúttal, amikor másodszor jelölték, már magabiztosabban néz a másodszori mandátum elé. Nem alapfalait, és a belső udvarba vezető oszlopcsarnok négy ősz. lopának alapját. A lakóháztól körülbelül ötven méter távolságban egy másik épület maradványai tűntek elő, feltehetően itt laktak a rabszolgák, itt voltaic a hombárok és az istállók. További ötven méterre újabb épület maradványait rejti a föld, ennek rendeltetése még ismeretlen. annak örül, hogy megint jelölték, hanem — mint mondja — annak, hogy ezzel elismerik eddigi képviselői munkásságát. Farmoson lakik magyar— orosz szakos tanár feleségével és nyolcéves kisfiával Antóniával. Ha megválasztják, A Beton- és Vasbetonipari Művek, amely az utóbbi két évben több gazdaságtalan be- tonáru-telepét megszüntette, most elsősorban a korszerű termékstruktúra kialakítását szorgalmazza. Ebben az évben csaknem 20 termék gyártását adja át tanácsi vállalatoknak és egyéb szervezeteknek, amelyek a kisebb sorozatú cikkeket is gazdaságosan állíthatják elő. Ugyanakkor a betongyárak jobban kihasználhatják nagy gépsoraikat korszerűbb és hosszú terméksorozatok gyártására. A komplex intézkedési tervek szerint nagy figyelmet fordítanak arra, hogy meggyorsítsák a rugalmasabb technológiájú gépsorok fejlesztését. így a célgépeket fokozatosan felváltják a többféle tennék gyártására köny- nyen átállítható korszerű behogyan vesz részt a következő országgyűlés munkájában? — A XI. pártkongresszus határozatainak megvalósulását kell minden képviselőnek elősegítenie. Ez az én programom is. Matula Pál’ egyébként pártonkívüli. Sz. E. rendezésekkel. A gazdaságosabb termékstruktúra kialakításában számításba vett új termékek közül azokat helyezték előtérbe, amelyek a vállalatnál és a felhasználóknál i egyaránt megtakarítást eredményeznek. Többek között megkezdik a nagy fesztávolságú spen-deck födémpanelek gyártását. Ezeket a termékeket az építőknek már nem kell vakolniuk, tehát egy munkaműveletet és ezzel embert és gépet takarítanak meg. A gyártási eljárások korszerűsítésével teremtik meg az acélmegtakarítás feltételeit több újfajta tetőpanelnél és födémbélés- elemnél, amellyel az acélbetétes elemeket váltják fel. A régi technológiai eljárások felülvizsgálásával egyidőben felderítették a hulladék- és energiaveszteség csökkentésének lehetőségeit is. . Egy másik épület is Alapfalak, oszlopok Korszerűsít a BVM Ahogy jobban kifizetődik Bállá László: Útközben A dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet közelmúltban átadott 640 férőhelyes telepére a napokban szállították át azt a 320 Holstein-friz elő- hasi üszőt, amelyet tavaly vásároltak, s eddig a szabad ég alatt karámban tartottak. Ide ismét újonnan vásárolt üszők kerülnek: a fekete- tarka jószág az USA Tenes- see és Pennsylvania államából érkezik. Országos feladatokat ellátó, importjogú TEK vállalat számítógéprendszer* alapismeretekkel rendelkező, raktározási és anyagmozgatási technológiában jártas, magas fokú, lehetőleg gépészeti szakismeretekkel bíró munkavállalót alkalmaz. Az ajánlatokat önéletrajzzal „Perspektíva H" jeligére, a kiadóba kérjük. Az úti társ iimiiimiiiiiiiiiiiiiii Utazás... Kijevbe vonaton tizennégy óra. Moszkvába huszonhárom. És régebben, a gőzmozdonyok korában a duplája. Évente négyszer-ötször megjárom ezt az utat, hol csak Kijevig, hol a végállomásig. Ez hány út is eddigi hivatali szolgálatom három évtizede alatt? És bizonyára egy közepes község lakosságát kitenné azoknak a száma, akikkel együtt utaztam, akikkel megismerkedtem, akiket később — jórészt — elfelejtettem, pedig legalább a felerészük részletesen tájékoztatott életének eddigi folyásáról, családjáról, problémáiról, terveiről. Pedig nem mindig van úgy az ember, hogy szívesen hallgassa a másik vallomását, nem mindig van maga sem abban az ideg- és kedélyállapotban, hogy bekapcsolódjék másnak a gondjaiba. Most sem. De két úti társam — egyelőre csak hárman vagyunk a fülkében — nem is közeledik. Anya a kisfiával. A gyereknek jócskán megvan dagadva az arca. Beszélgetésükből kitűnik, hogy a legénykét kórházba viszik Kijevbe. Nem mondják, hogy mi baja. Én nem kérdem. De fönt a hegyekben teljessé válik a létszám. Kitűnik, hogy az egyik felső fekvőhely egy élénk szemű, barna fiatalemberé, s ez alig hogy felcsapja kis bőröndjét a tárolóba, bombázni kezd a kérdéseivel. Hova utazom, hivatalosanTe vagy üdülni, mennyi időre — és a többi, és a többi, ami a fantáziájából kitelik. Ha ezek a kérdések túlságosan sűrűk és öncélúak, akkor a szándék nyilvánvaló: útitársunk azt akarja, hogy mi is kérdezgessünk: beszélhet- nékje van. Én egy ideig makacsul ellenállok, de utána mégis felülkerekedik bennem a jó érzés: „És maga?” Persze, ezzel egész lavinát indítottam el... Abban a pillanatban megtudom, hogy utolsó éves, diplomázó egyetemi hallgató. Történész. Nem, nem hivatalos út. A feleségéhez utazik Kijevbe ... És most már kérdés nélkül: kerek három hete házas; az asszony kijevi, ugyancsak diplomázik. És képzeljem el ezt a szerencsét: ő már meg is kapta a kinevezését Kijevbe, egy vadonatúj iskolába... Fővárosba! Persze, nem ment könnyen. De a törvény — törvény. A felesége ott van, lakás biztosítva... És érdekes dolog történik. Mintha valami rejtett fényforrást kapcsoltak volna be, sugározni kezd a fülkében egy sikeres fiatal élet, s ez mindnyájunkat felráz magunkba- meredésünkből. Az elménkben lassan semmi hely nem marad a minket eddig lekötő problémák számára — teljesen betölti útitársunk áradozása, boldogsága. Már az anya és fia is odafigyel, lassan bekapcsolódik a beszélgetésünkbe. Most következnek a megismerkedés részletei, a fiatal- asszony csodálatos egyéniségének, jó tulajdonságainak ecsetelése, a lagzi leírása apróra, színesen. És most már sajnálom, hogy Kijev- től Moszkváig üres lesz az élénk szemű fiatalember helye, vagy valami savanyú, magamfajta középkorú emberekkel utazom tovább. De már itt is van Kijev. A fiatalember a kezemet szorongatja, ruganyos léptekkel ugrik le a lépcsőn. Persze, a felesége ott várja a peronon, s nekem olyan ismerősnek látszik ... Pedig soha életemben nem láttam, de lassan többet tudok róla, mint a saját menyemről. Emlékmű 11111111111111111111111 Bresztben egyetlen taxisofőr vállalkozott erre az irdatlanul hosszú útra, egy belevaló, jókedvű belorusz fiú. Még a túra elején megvallotta, hogy senkit nem utál úgy, mint az unalmas útitársakat, amiből arra lehetett következtetni, hogy bennünket nem talált azoknak. Ml sem őt. Csak úgy szórta az anekdotákat, már az első órákban több ezer darabra becsültem a repertoárját. Lassan az ötszázadik kilométer körül járt a tá- volságmérő, nem is voltunk már olyan messze a hazai tájaktól (nemrég maradt a hátunk mögött Lvov), mikor hirtelen elapadt a tréfálkozó kedve, hagyta, hogy egymással évőd- jünk, ő maga nem szólt bele, azután minden átmenet nélkül közölte, hogy az út bal oldalán pár perc múlva egy emlékmű következik, ott majd megállunk szusszantásnyi időre. Kis, alkalmi közösségünk egyik tagja — a sportvezető — azt állította magáról, hogy az egész Ívovi területet úgy ismeri, mint a tenyerét, váltig erősködött, hogy errefelé semmiféle emlékmű nem lehet. — Van az, csak meg kell keresni ... — Fogadni mernék.. — Elvesztené. Egyébként meg is érkeztünk. A kocsi megáll, s mi hiába nézelődünk mindenfelé. — Szánjanak csak ki. De nem vezet oda minket mindjárt. Először mesél. Régen történt, mondja, maga sem tudja biztosan, hogy mikor, tíz éve biztosan megvan, de az is lehet, hogy tizenöt. Látják, abból a kanyarból fordult ki a kocsi. És most nézzék meg ezt a kaput. Innen szaladt ki hirtelen a két ikerkislány. At akartak futni az úttestein. Épp az autó elé. A sofőrnek már nem volt más választása: vagy elüti őket, vagy neki annak a vastag tölgyfának az út szélén. Persze, az első pillanatban szörnyethalt. Az autóból is csak roncs maradt. No, most jöjjenek közelebb a fához. A magasba mutat, közvetlenül a korona alá. Egy kormánykerék van három-négy rozsdás szeggel odaerősítve, alatta egy rendszámtábla. Az is rozsdás, már olvashatatlan. — Kis dzsip volt. Gazik ... — nézegeti az egyik, autós dolgokban jártas útitársunk a rendszámtáblát, volánt. — Látják, azóta itt van. Valaki ideszegezte, és senki sem bántja. A sofőrök mind megállnak itt pár percre. Mi is szótlanul álltunk ott egy hosszú sort. Valahogy egészen különös hatást tett ránk ez a furcsa emlékmű. Emlékmű, amelyet nem hatóság, nem is nagy társadalmi megmozdulás emelt, valami melegszívű, friss ötletű kisember fejezte ki vele háláját egy másik kisember nagy tette iránt. Nagy tett, ha nincs is az a társadalmi súlya, történelmi jelentősége .. Szóval: nem jár érte márvány. Három embernek mégis a legnagyobb tett volt: jelentősége kettőnek élet, az egyiknek halál... A két kislány azóta már talán férjhez is ment, már bizonyára anyák, s ha gyermekeikkel elmennek a tölgyfa mellett... Különös, különös emlékmű, őszinte-primitívségével megrázó, egyszerű dísztelenségével bronzkolosszusok sorába emelkedő. ... Épp nagy útról voltam akkor hazatérőben. Alig múlt huszonnégy órája, hogy Weimarban a világkultúra nem egy nagyságának sírja, emlékműve, szobra előtt tisztelegtem. De itt mintha valami okból mélyebben hajtottam volna meg a fejemet.
