Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-07 / 105. szám

1975. MÁJUS 7., SZERDA 5 %Mäap Solymár Fejlődik a takarék Kiterjedt a pénzügyi szol­gáltatása működési körzeté­ben a solymári takarékszövet­kezetnek. Betétállománya az idén közelítette meg a 19 mil­lió forintot, tervük szerint év végére szeretnék elérni a 20 milliót. Megalakították Budakalá­szou a lenfonógyári mun­kások tagozatát, amelynek már 400 tagja van, s az igénylők részére folyósí­tott kölcsön meghaladja az 1 millió forintot. Ürömben hamarosan elké­szül az új kirendeltségi iroda, s így lényegesen kedvezőbb körülmények között dolgozhat­nak a helyi lakosság és a tagság szolgálatában, mint ko­rábban. Ésszerű megoldást al­kalmaztak az új bankiroda megszerzésében, mert a Patyo­lat szolgáltatóház építésébe társultak be, s így előnyösen jutottak a kí­vánt korszerű helyiség­hez. A Merkúr az idén bevezette a csekk ellenében történő vá­sárlást, de hiába fizeti be a megrendeléskor esedékes első részletet valaki a takarékszö­vetkezet pénztárába, a vásár­lás ügyében mégis az OTP- hez kell folyamodnia, mivel a takarékszövetkezeteknek nincs felhatalmazásuk csekk kibo­csátására. Jó munkaszervezéssel több lakás A szocialista brigádok lendülete a hajtóerő Jóleső érzéssel jegyeztem fel noteszomba Kiss Imrének, a Budai járási Építőipari Szö­vetkezet elnökének szavait, amikor elmondta, hogy az utóbbi néhány év alatt első­sorban a lakásépítkezések üte­mének meggyorsítását tűzték ki célul, azt, hogy minél több várományos még határidő előtt kaphassa meg új ottho­nának kulcsait. Megtudtam azt is, hogy a IV. ötéves tervre vállalt ötszáz lakásból ez ideig négyszázötven készült el, és az év végéig még 142 család irat­kozhat majd fel a tulajdonosok vagy a bérlők listájára. A munkások javasolták Célul tűzték továbbá, hogy a tavaly elért 104 millió fo­rintos termelési értéket idén megpróbálják 111 millióra nö­velni. Mindez pedig hogy si­kerüljön, nemcsak a szövetke­zet vezetésének, hanem az egé6z 630 fős kollektívának az óhaja, célja, nem utolsósorban azé az 500 munkásé, aki az építkezéseken fáradhatatlanul keveri a maltert, rakja a tég­lát, szereli a vízvezetéket, a villanyt, illeszti az ajtókat, ab­lakokat. — Nálunk jó a közösségi szellem — jegyzi meg az el­nök. — Huszonegy szocialista brigádunk 160 dolgozójának PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A KIVÁLÓ ARUK FÓRUMA ipari szövetkezetek, HTSZ-ek részére meghirdeti pályázatát a minősítő jel odaítélésére. Jelentkezni lehet: — fogyasztási cikkekkel, — munka- és termelőeszközökkel, amelyeket nagy sorozatban állítanak elő és a lakosság számára is forgalomba kerülnek, — különféle felszerelési cikkekkel. A kiválasztott termékek mintáit 1975. május 14-ig kérjük beküldeni a KERMI-hez, megjelölve a vizsgálat célját. (Cím: Budapest Vili., József krt. 6.) Ezzel egyidejűleg kérjük értesíteni a Fórum Titkárságát is. (Cím.: 1075 Budapest VII.. Holló u. 2. Tel.: 214-010.) A „kiváló" minősítésű termékeket 1975. június 20—27. között mutatjuk be az OPK Marketexpo bemutatótermében. KIVÁLÓ ÁRUK FÓRUMA TITKÁRSÁGA munkalendülete magával ra­gadja a többieket is. Ez első­sorban azzal magyarázható, hogy korábban figyelembe vet­tük dolgozóink kéréseit, fel­mérésekből tudtuk: a munka- körülményeken sürgősen vál­toztatni kell. Ennek már öt éve. Jó szociális ellátottság — Az eltelt idő alatt a szo­ciális ellátottság területén lép­tünk előre legnagyobbat. Ma már minden munkahelyen hi­deg-meleg vizes fürdőket, kul­turált öltözőket, étkeztetést biztosítunk. Több helyen a be­járók szállásgondjait is sike­rült megoldanunk, ami az épí­tőiparban igen na"-”- jelentő­ségű. Bár szociális költségeink ennek következtében nagyot nőttek — mondja az elnök —, és ezáltal az eredmények bizonyos mértékig csökkentek, azt kell mondanom, megérte. A dolgozók hűségükkel kárpó­tolják a szövetkezetei. A hibák: kijavítva Ilyen hiba volt a többi kö­zött az 1971 óta folyó diósdi építkezés, egy 18 lakásos ház kéményének hibája és a vako­laton keletkezett hajszálrepe­dések. Az Építési Minőségvizs­gáló Intézet kiszállva a hely­színre, az épületet megvizsgál­ta, és azóta a szövetkezet a szükséges garanciális javításo­kat elvégezte. Egyébként Diós- don eddig 316 lakást építettek. Az utolsót, idén, március vé­gén fejezték be. Solymáron is javában foly­nak egy 250 lakásos lakótelep munkálatai, ez ideig 106 lakást adtak át. Nem régen rakták le az alapokat Százhalombat­tán a készülő, 310 lakásos la­kótelepen. Előreláthatólag ez év végén már beköltözhet az első negyvenkét család. A szövetkezet jóvoltából Érden is huszonkét lakás talál gazdára még az idén. S. R. Mégy 15 kilogramm kristálycukrot" Biztos kenyér 70 asszonynak, leánynak Amíg élek, büszke leszek rá, hogy kérdezősködés nél­kül megtaláltam a ráckevei Aranykalász Tsz gumicukor­ka üzemét, pedig ez az a hely, aminek földrajzi koor­dinátáit úgy szokás megha­tározni, hogy „két kilométer­rel az isten háta megett”. A boszorkánykonyhán Kúria külsejű épület előtt apró virágágyások, közepü­kön egy-egy fiatal fenyő, sárgászöld hajtásaik jelzik, hogy jól érzik magukat a ho­mokon : megeredtek. Egy fia­talember gumicsővel locsol- gatja az ágy ásókat. Benn, az épületben egye­nest a boszorkánykonyhába lépek: jókora üstökben íor- tyog-rotyog-bugyborékol az illatos cukormassza. Talpig fehérbe öltözött, bekötött fe­jű asszonyok kevergetik. Az­tán az öntöde következik, ahol a masszát formákba — karéjokba — öntik, innen egy újabb helyiségbe kerül, ahol szitán átrostálják, majd a fú. vógépbe, ami lefújja róla az öntőformák púderjét: a ke­ményítőport, ezután a dra­zséüstben polírozzák, majd a csomagolóban nylontasak- ruhát kapnak a gumicukor­bébik és a cukicumik. Bodnár Józsefné csoportve­zető pontos recepttel is szol­gál, ami a régimódi szakács- könyvek nyelvén valahogy így hangzana: „Végy 15 kilo­gramm kristálycukrot, 6 ki­logramm keményítőszörpöt, 0,5 kilogramm kemény zsírt és megfelelő üstben Összekever­ve, főzd fel 128 Celsius fok­ra. Keverj bele 2,20 kilo­gramm étkezési zselatint, 40 deka citromsavat, egy gramm körte-, eper-, citrom-, na. rancs- vagy málnaaromát, tetszés szerinti mennyiségű ételfestéket és kavard telje­sen csomómentesre, simára”. — Ebből a mennyiségből 25 kilogramm cukormassza lesz; az üzem napi teljesítménye Ötmillió 900ezer forint gazdasági bírság A Legfelsőbb Bíróságon most fejeződött be három vállalat tisztességtelen haszonszerzési ügye. Az előzmény szerint a Csongrád megyei Bíróság, a • • ____ .9 ____ 9 9 UB STO ITÄliOK legfőbb ülgyész és a Központi Népi Ellenőrző Bizottság indít­ványa alapján a szegedi MEDI- KÉMIA Ipari Szövetkezetét 350 ezer, a Gyógyszeripari Ellátó és Szolgáltató Vállalatot 150 ezer, az Autó- és Alkatrészke­reskedelmi Vállalatot négy­millió 800 ezer forint gazda­sági bírság fizetésére kötelezte. Azért került sor a bírság ki­szabására, mert a szegedi ME- DIKÉMIA Ipari Szövetkezet a gépjárművekhez használatos autoglykol, glykolstop és dik- lofenol elnevezésű termékei­nek árkialakításánál olyan költségeket is fel­számított. amelyek nem merültek fel, továbbá a ténylegesnél maga­sabb importanyagárakat vett számításba, és mindezzel je­lentős vagyoni előnyre tett szert. A MEDIKÉMIA az em­lített három terméket a ter­melő és értékesítő vállalatok közé indokolatlanul beékelődő Gyógyszeripari Ellátó- és Szol­gáltató Vállalat útján az Autö- és Alkatrészkereskedelmi Vál­lalatnak adta át és a jogtalan nyereség legnagyobb részét utólagos árengedmény címén az Autó- és Alkatrészkereske­delmi Vállalatnak utalta át Az Autóker azonban ennek az utólagos árengedménynek megfelelő mértékben a fogyasztói árat nem csökkentette. A Legfelsőbb Bíróság a sze­gedi MEDIKÉMIA Ipari Szö­vetkezetre a megyei bíróság által kiszabott gazdasági bír­ság összegét egymillió forint­ra felemelte, a Gyógyszeripari Ellátó- és Szolgáltató Vállala­tot 100 ezer forint bírság fize­tésére kötelezte, az elsőfokú ítéletnek az Autó- és Alkat­résznagykereskedelmi Válla­latra négymillió 800 ezer fo­rint gazdasági bírságot kiszabó részét pedig helybenhagyta. 800—1000 kilogramm kész­áru. — Hányán állítják elő ezt a napi mennyiséget? — Általában 65—75 főnyi a létszám; jelenleg például 67 leányt, asszonyt és —mind­össze hét férfit foglalkozta­tunk. — És hányán voltak ko­rábban is szakmabeliek: édesipari dolgozók? — Egyetlen emberünk: Ha­lász Lászióné. Őt a Budapes­ti Csokoládégyárból édes­gették haza, ebbe az üzem­be. Aztán szakmabeli az anyagbeszerző üzletkötőnk, Vadnai István is, aki nyug­díjasként intézi a cukorka­üzem ügyeit, meg a gyárt­mányfejlesztések dolgát. Hobby és hólabda — Vannak ilyen terveik? — Hogyne! Most van benn a KERMI-nél jóváhagyásra egy törökméz-készítmé­nyünk; ebben az az újdon­ság, hogy mi más alapanya­gokból, más technológiával gyártanánk, mint a kisiparo­sok. Tervezzük továbbá egy újfajta gumicukor gyártását, Hobby néven, és a liólabda- cukorka készítés bevezetését. Mindezeket Vadnai István újításai, illetve javaslatai alapján. — Van-e gondjuk az érté­kesítéssel? — Nincs: a FŰSZERT vál­lalatoknak szállítunk, az or­szág minden részébe. Nem ezért akarunk újabb cikke­ket bevezetni, hanem azért, mert a kezdeti manufakturá­lis módszereket már jócskán túlléptük; a téesz vezetősége állandóan fejleszti, korszerű­síti az üzemet, újabb és újabb gépeket vásárol, ülő tehát, hogy bővítsük a ter­mékskálát. Nem vész kárba — Mi történik egy cukor­kaüzemben — a selejttel? Lengyel Ferencné — aki az éppen öt esztendeje működő cuKorkaüzem alapító tagja, s jelenleg csomagolóként dől. gozik — felvilágosít: — Űjra bekeverjük az alapanyagokba, és felhasz­náljuk. Tudja, az öntőformá­kat vastagon ki kell hinteni tengeri- és burgonyakemé­nyítővel, így aztán öntés köz­ben megesik, hogy elfut a massza, deformálódik a ba­ba vagy a cumi. Az ilyen tor­zó megy a selejtbe. De nem­csak munkaselejt van ná­lunk, hanem anyagselejt is: most például a zselatin okoz rengeteg bosszúságot :xpor he­lyett táblás zselatint kap­tunk, és nem jó. — Mennyit hoz a téesznek ez az üzem? Bodnár Józsefné feltartja két ujját: — Először — mondja az egyiket érintve —: erköl­csiekben annyit, hogy 65— 70 nőt mentesít az ingázás­tól, munkát ad nekik ebben az üzemben. És kenyeret — mégpedig, havi 2000i—2500 forint közötti keresettel, ami betanított munkáért nem is rossz fizetés! Másodszor — böki meg a másik ujjahe- gyét —, én a tiszta hasznát az üzemnek nem ismerem, de azt igen, hogy januárban pél­dául egymillió 400 ezer fo­rint volt az árbevételünk. Ez sem megvetendő! Nyíri Éva j Mulatság M egszólal a zene. A süppe­dő fotelekből félszemmel egymást lesik, nem akar- nafk elsők lenni. De nem so­káig, mert a placcon már tán­col valaki. Valahonnan az asztalok kö­zül perdült elő széttaposott, piros cipőben, korához nem il­lő, tarka, fodros blúzban, fel­tűnő színekből összeállított, húzott szoknyában a nő. Né­hány lépésre tőle a férfi. Ar­cukon együgyű, jámbor mo­soly. Túl lehetnek a negyve­nen. A nőt kislányosra fésült, kibontott, gyér haja ruhájá­nál is feltűnőbbé teszi. Na­gyot nevet, szája megnyílik: két barna fog árválkodik ben­ne. A férfit ez nem zavarja. A zene ütemére néha derékon kapja a nőt, máskor csak úgy, a maga örömére rakosgatja a lábát. A zenekar ismert beat- számot játszik. ’ ök valahol a rokk és a csárdás között ug­rálnak. A zenészek osszenéznek. A vezető int: tovább, s az amúgy is gyors szám már iramlós, pattogós. Mindenki a helyén marad. Most hirtelen felfede­zik a közönséget. Groteszk pukkedlit vágnak. A férfi egyik sarka mögé csapfkodja poros cipője orrát. Többen fel­nevetnek. A férfi nekibuzdul, arca sötétvörösre gyullad. A nő ujjait csattogtatja, majd aszott karjaival csókot dob a körülötte ülőknek. Még na­gyobb a nevetés. A zenekar kínosan feszeng, aztán rákap­csolnak, s még vadabb, dél- amerikai számot játszanak. A táncospár azonban bírja szusz- szál. Zsírosán szuszogó, csokor­nyakkendős úr az első, aki be- leröffen a levegőbe: „Ki en­gedte ide ezeket”? Morgás tá­mad. „Micsoda figurák ezek.,, és egyáltalán.. A zenekar ismét hangot vált, de a lassú keringő sem hozza zavarba a táncolókat. Zihálva összekulcsolják kezűiket a má­sikéval. rogyadozva, botladoz­va forognak. A nő mozdulatai­ból, erölteiett lejtéseiből lát­szik, még nincs vége a produk­ciónak, még mindig hálás, ha egy-egy rászegezett tekintettel találkozik. „Rajta, kapd fel, mire vársz?!” —. biztatja a fér­fit egy pofaszakállas. Ű erre derekánál fogva pörgeti a nőt, aki fénybe szédült nyűiként mereng a parkettet megvilágító fénybe. „Fürgébben, hé!...” „Mi az, ólom van a cipőtökben?" „Ne strapáljátok magatokat, a par­kettet már félvikszelték ... " „Művésznő, egy autogramot...!" Valaki túlfütyüli a lármát. A zenekar megáll. A táncoló pár még igy is folytatja. Valamit észrevehettek, zavarodottan sasszéznak, billegnek, keringe­nek ... Erre már a főpincér is ke­resztülvágja magát az asztalok között. A hirtelen támadt csendben hallani, mint koppan cipőjének sarokvasa. A parkett szélén megállt, kemény, hatá­rozott hangon szól: — Tessék fizetni és elhagy­ni a helyiséget! Azok ketten, mintha ütés ér­te volna ükét. A nő arcán két kerek pirosítófolt izzadságban olvad. Barátságosan néz a pincérré, csak a szeme kérdez: „ügye tréfál?" A pincér megismétli a mon­datot. A férfi kissé előredől, már nem mosolyog. A terem­ben a hátul ülők áthajolnak az asztalokon. A férfi biztosan nekimegy a pincérnek... A tanácstalanul álldogáló nő szeme kerekre tágul, a férfi bambán pislog. Kézenfogva, némán elkullognak. Néhány lépés után a nő még vissza­fordul, gyerekes, értetlen te­kintettel bámul a pincérre. Riadtan lihegi: — De miért? Máté Judit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents