Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-25 / 121. szám
8 men* Tg sjimtm 1975. MÁJUS 25., VASÄRNAP Boldogság KELENYI ISTVÁN: Radóczy Mária batikképe Nagyhatalom • • / ü J. * lök a nagy étteremben', enni szeretnék. Eltelik vagy fél óra, már mindenki ebédel körülöttem, csak én integetek, kiáltok, könyörgök hiába, a serény pincérek ügyes testcsellel elhúznak mellettem. Hát ennyire látni rajtam, hogy csak egy sertéspörköltet szeretnék enni céklával, s utána pohár szódavíz. Hangosan korog a gyomrom, az éhségtől káprázik a szemem, amikor megjelenik asztalomnál Csemet- ke Pál, régi jó barátom. Kérdezi, leülhet-e mellém. Mondom, ha nem nagyon éhes, csak üljön, talán belőle többet néznek ki" a pincérek. — No, várj csak! — mondja, miután várakozásom történetét és gyomrom korpását meghallgatta. — Olyan kiszolgálásban lesz részünk perceken belül, hogy nocsak! Ezzel föláll, eltávolodik, majd két perc múlva, amikor három pincér sürgölődik a közelben, asztalomhoz törtet. — A, szerkesztő úr! — harsogja —, ön itt? Engedje meg, hogy gratuláljak a legutóbbi cikkéhez. Jól megadta annak a súlycsonkító bitangnak. Mire magamhoz térek a váratlan trükktől, már ott tolakodik asztalomnál a három pincér. — Azt a súlycsonkítási históriát én is olvastam — szólal meg a magas, harcsa ba- juszú, akiről eddig azt hittem, hogy süket vagy legalábbis nagyot hall. — Persze, mesélek én önnek különbet, azt tessék megírni. Előadja, hosszan, részletesen, hogy szövetet vásárolt, három métert, s mire a szabóhoz elvitte, csak kettő nyolcvan volt. Még be sem fejezte panaszát, már beszél a kis köpcös, aki termetét meghazudtoló fürgeséggel siklott el mindig az asztalom mellett. — Egy közönséges hokedlit, vagy ha úgy tetszik, konyhaszéket nem kap az ember, kerem tisztelettel. Ezt tessék megírni! — Három napja nincs víz a házunkban, mert a félemeleten csőrepedés van és a ház- kezelőség a füle botját sem mozgatja — háborog az asztalt verve a harmadik pincér. Szorgalmasan jegyeztem a panaszokat a papírra, amit Csemetke barátom tolt elé- bem nagy kacsintgatva. Azután, hogy kifogytak a szóból a pincérek, szerényen előhozakodtunk étkezési óhajunkkal. ök türelmesen meghallgattak minket és aztán elfutottak. — Hiába, a sajtó nagy hatalom! — szólt fölényesen Csemetke és nyalta a szája szélét, jelezve, hogy milyen jót fog enni hamarosan. Valóban, alig telt el másfél perc, már ott állt előttünk az ’üzletvezető és elpanaszolta, hogy egész Pesten nem tud kapni szélvédő üveget a Ford Taunusára. Azután jött személyesen a főszakács és elsírta, hogy az SZTK nem utalja be Hévízre, pedig ő „munkaköri ártalomból kifolyólag indokolt”. A főszakácsot követte a kukta, majd a pénztárosnő, a csapos, a konyhalány, a takarítónő, és adminisztrátor, aki kisegített egy füzettel. — Remélem, szerkesztő úr —1 szólt végül az üzletvezető —. nem maradnak jegyzet- füzetében ezek a fölháborító sérelmek, amelyek az én áldozatkész dolgozóimat sújtják. Különösen és ismételten fölhívom szíves figyelmét a Ford Taunus szélvédő üvegére. Arról tessék egy jó cikkecskét odapörkölni az Autókernek! — Kérem, én igyekezni fogok, de meg kell mondanom, hogy nemcsak tőlem függ, mi jelenik meg... — válaszoltam őszintén, mert nem szeretek a vak világba ígérgetni. — No, igen, értem én! — kiáltott föl az üzletvezető, az Autókért, meg az SZTK-t nem szabad bántani, de bezzeg, ha mi két-három deka hússal véletlenül kevesebbet teszünk a kedves vendég tányérjára, rögtön klszerkesz- teneiz. Ezzel dühösen elvonult a főnök. Nemsokára hozta a három pincér az ebédünket. Az én pörköltömben volt... De nem írom meg, mert még azt mondaná szegény üzletvezető, hogy „bezzeg...” A Ford Taunus szélvédőjére ugyanis azt mondta a főszerkesztőm, hogy nem közérdekű téma. Sólyom László Körhinta (Részlet) Hazám, te is itt zubogsz esőbein, sárban, jajdulsz bennem, itt velem pördülsz iszonyú szép körhintában, szalmaszálkarcsú tv-tornyokkal, szelikakas antennákkal, mézeskalácsház galaktikáddal, tükrös sebhelyes falum arcában, fenyő tobozú némaságban, mindnyájan azonosak a fájdalomban, egyformák a pusztulásban, világnyi Lidicék üszkös emléke a sírásban, ugyanúgy csontig merülő hajók vagyunk a vágyban. Én vagyok nővérem mellétől pipacsló kisiskoláska, hátamon szárnyas makk a táska, belőlem indul örök útra, szomszéd anyóka koporsója, tele jéggel, halott arca sárga rózsa, letakarva kendőszámnyal: szemíödélilel, együtt forgunk almafenekű menyecskékkel, búcsúban sokszirmú szoknyát emelő fakanállal, darázsiként zúduló asztallal, utána pohár, lámpa, nyarak fakó cserepén lobbanunk szüreti bálba, mögöttünk keserű mandulaág söprűvel a halál hét boszorkánnyal, csikorgunk láncban. Hová futtok bódult szemeim, pördülsz, kényeskedsz szerelem, virítasz csillag-körhintában? FECSKE CSABA versei: Ének Jártam kő-marta ordas csúcsaid habzó hóban, amikor cinke szól: zöld-sárga rügy a fagyban, s amikor a szirteken szétloccsant fény vakít. Éltem tenger-ringású földeken Hold-nyerítéses éjben ösztövér álmot hajszolva; hullt esők kövér zsírcseppje, s szőkült zsenge énekem. Arany, Petőfi nyelvét beszélem; apám hangján szólt Bartók és Kodály: hallgattam, mintha jajongna vérem. Aki itt halott, nekem mind rokon — Amerre jártam, tudtam, ez hazám: örök adósságom és birtokom. Májusi eső Eső kis kondája legel a dombon: halk kolompja szól ha boglyas fejét felveti a felhők kazlai alól. A kérges bőrű tájon át trappéinak apró csülkei. A vetés vidám táncba kezd; zöldet sóhajt a tengeri. BANDER ILONA. Utolsó aratás Horgos Dezsöné Bander Hona a Pest megyei felszabadulási irodalmi pályázaton Erkölcstelen című regényével első díjat nyert, ebből közöljük az alábbi részletet. ' Nyárra is leszerződtette 'iagymama aratni, most Üjma- orba. Félve ment Bora. Itt íem lesz Gizi néni bőgőt húzni. Neki kell mindent csinálni, gaz, Nagymama hoz mindig ebédet, és minden este otthon alszik. Azon a napon, amikor neki tellett a bőgőt búzni, már nem >írt ebédelni, annyira félt. El- >írta. Lemaradt ugyan a többektől, de húzta. Az első hét eltelt. A második héten már nem bírt enni. Éjjel izzadt, fájt a háta. Amíg a többiek ettek, ő elnyúlt a földön, le- mnyta a szemét. Nagymama jiztatta: — Egyél, fiam! — Nem bírok. Mindig szomjas vagyok. — Nagymama csüggedten ment el. Sorba nézte az embereket. Gazdag Pista bácsi. Csuda vicces ember. Ha valakinek rossz hangulata, megnevetteti. Mellette Tóth Dezső bácsi, a bandagazda. Megfontolt, komoly ember. Ha tréfál, azt is komolyan teszi. Olyan jó emberek. Ott egy csapat nagylányül. Tizennyolc-húsz évesek. Erősek, egészségesek. Énekelnek. Az egyik lány meggyet adott Borának: — Edd meg, majd múlik a szomjad! Ez a hét is eltelt. A harmadik héten már szédülve kelt fel. Három órakor kellett a megbeszélt helyen gyülekezniük. Ez olyan nehezére esett, hogy titokban — a nagymama észre ne vegye — sírva ment. Tíz óra előtt sohase került ágyba. Nem tudta magát kipihenni. Egész nap szédeleg- ve dolgozott. Délben evés helyett feküdt. Még két napig elvonszolta magát, de csütörtökön már ki sem engedte bontani az ebédet. Iszonyúan fáit a gyomra, hánynia kellett Ebéd után folytatták a munkát. Bora hallotta, hogy az emberek egymás között megjegyezték: máihoz egy hétre befejezik az aratást. Nagyot sóhajtott: — Nem bírom ki! Égető napsütés volt, szellő sem rebbent. Az ég áttetsző kék volt. Egyetlen feltoőcske sem mutatkozott sehol. Tarkójára szorította kezét, marok- szedő kampóját elejtve orra bukott. Távolról zűrzavaros lármát hallott, aztán megszűnt minden. Valaki félrerántotta, folytatták a munkát. Mire magához tért, az aratók messze jártak. Felállt, néhány lépést tett, hogy csatlakozzon a többiekhez, de hirtelen felfordult a gyomra. Odajött hozzá egy ember: — Menjél haza, kislányom! Lassan elindult, s ahogy kiért a gvörgyei útra, újból elájult. Erősen sötétedett, mikor magához tért. Elindult, de érezte, nem bír hazamenni. Le kellett ünie. Kocsizörgést hallott. Gara közeledett kocsival. kiabált neki, de az a lovak közé csapott és elhajtott. Leborult a földre és sírt. Szédelegve ismét útnak indult, ösztönösen rakta a lábait, lassan haladt előre. — Mi az, Bora, egyedül? — Ismerős hangot hallott. Szarvas Jani bácsi, a szomszédjuk volt. Már nyújtotta is a kezét, segíteni. Bora melléje ült a bakra. A lovak is érezték, hogy késő van, egy trappban vágtattak, hazáig. Egymás után gyulladtak ki az ég lámpácskái. Nagymama a kapuban várta: — Hol voltál ilyen sokáig? — Segített neki megfürödni, közben Bora elmesélte, mi történt vele. Másnap reggel fel sem bírt kelni. Nélküle fejeződött be az aratás. RADNAI ISTVÁN: Fejem fölött A párolgó földből kitörő füvek fölött nap szél csend és nyugalom áradt a fejem fölött egy madár kigyult a szerelemtől dalai vég nélkül lobogtak a kitörő füvek fölött a fejem fölött és a nyugalom fölött nap szél csend és dal PENTEK IMRE: A szemüveg Korsósét a korai busz- szal indultak volna, ezeregy dolguk volt a városban, de az ajtó csak azért nyílt ki, hogy ki bocsásson a zsúfoltságból egy idős nénit. A kalauznő a koránkelők ingerültségével kiabált: — Telve vagyunk! Nincs fölszállás! Nem értik?! Ez a pár mindenre elszánt nyomatodénak szólt, akik mégis beljebb próbálták tuszkolni a lépcsőn szorgoskpdó- kat. Korsósné alakján már látszott az állapota. A negyedik gyerekkel bajlódott; nem is értette, eddig mindegyiket simán kihordta, de ez a nyavalyás olyan fájdalmakat keltett benne, hogy majd megbénult. Az anyja, akit a múlt vasárnap látogattak meg, nyugtatgatta: — Csak a férfigyerek csinál ilyen ribilliót. Közületek is azokkal nem bírtam, azokkal szenvedtem legtöbbet. De Korsós Ferinek ez kevés volt. — Bemegyünk és megnézetjük az orvossal. Azért fizetjük az SZTK-t, nem? Levonják azt mlndenhogyan, nincs mese. Ez már olyan új módi volt, ez az orvoshoz járás. A Korsós Feri különcségei közül való. Meg az is, hogy esti iskolába Iratkozott, a hetediket vé- . gezte. A műszak végén* sajgó derékkal ült a paciban, s eleibólintva hallgatta a fiatal, csinos tanárnő magyarázatát a százalékszámítás rejtelmeiről. isVnerősök A rokonok, szekálták, valahányszor beültek a kocsmába egy- egy üveg sörre. — Te, Ferkó, mi újság? Nem törte fel a feneked az iskola? Nem »kell még borogatni? Nem irigylem az asszonyt, he, nem igaz? — A fejét töri bele a nagy tudományba. — Majd akkor röhögjetek — emelte föl a poharat Korsós —, ha itt lesz a bizonyítvány a zsebemben és megszereztem a jogsit. Ha ülök a jó meleg fülkében a pilótaülésen, ti meg kuliztok ... — Mikor lesz az, Ferikém? Ha sör folyik a vízcsapon ... Addig is, míg ez a pillanat elérkezik, pakolta keményen a sódert, a követ, a téglát, a cementlapot, meg amit kellett — a teherautó platójára és irigyelte a cigairettázó sofőrt. Kocsikísérő — ez állt a személyi igazolványában. Persze, ami igaz, az igaz. A többiek is elismerték, hogy ebben a Korsósban van akarat Kiköltözött a faluszélről, a telepről, kihajtott magának egy kis házat a tisztességes porták közelében. Megígérték neki. hogy a legközelebbi lakáselosztáskor mint-nagycsaládost előnyben részesítik. — Ne előnyben, két szobában részesítsetek — gondolta magában Korsós az előadó kényszeredett előzékenységét fürkészve. A negyedik gyerek világra készülődését jött bejelenteni. Ott toporogtak a megálló foltos sárga hullámlemeze alatt, a reggeli fagyos levegő csípni kezdte az arcukat. — Még kimaszítják belőlem a fiamat — biggyesztette el a száját az asszony: ahogy mozdult. ropogó, nyiszorgó hangot adott a dermedt műbőrkabát. Korsós káromkodott egyet. — Lány lesz ebből is, te! De akkor világgá zavarlak benneteket. Terus nekifeszítette gömbö- lyödő hasát a férfinak. — Ne mondj ilyet, mert leköplek. A te gyereked ez is, vagy a szomszéd csinálta? Ka fiú. ha lány. A férfi nem bírta a feltűnést. s már többen odanéztek a szóváltásra. Kilépett a bódé irányába, hogy egy fél szilvával oldia fel szájának áporo- dott ízét. azt sem tudA városban ták, merre •-------------------- fussanak le gelőbb. A terhestanácsadáson már hosszú sorban ültek a várandós kismamák, mire Korsósék a rendelő ajtaján benyitottak. A gyógyszerek émelyítő, csípős szaga megcsapta az orrukat. — Te addig elmész és kiváltod a szemüveget... — pattintotta ki a piros retikült az asszony. — Milyen szemüveget? — húzta föl a szemöldökét a férfi. — Az anyámét. Nem ér rá beutazni érte. Kire bízza az állatokat. — A vaksi anyádnak nincs jobb dolga, mint másokat küldözgetni ... — A csomagjait persze elfogadod, kétpofára tömöd magadba a töpörtyűt, kened a zsírt, akkor ugye jó ... Nem tudom, hol lennénk nélküle, mert a te egy keresetedből éhen is halhatnánk. A férfinak ez volt a gyenge pontja, ez fájt neki a legjobban. Mintha megtaposták volna. úgy ^bántotta minden szó. — Add már ide, és fogd be a szádat. Ha egész nap ki sem nyitnád... — Azt szeretnéd, mi? Hogy hallgassak, hogy tűrjek... Amikor olyan dolgaid vannak ... Korsós már nem várta meg, milyen dolgai vannak, megkönnyebbülve hagyta ott a tömény szagokkal zsúfolt helyiséget. — — ■■ ■ » fehérAz OFOTÉlíT-bcn | köpe----------------------------L nyes ba baarcú kislány forgatta ki a tasakokat. — Sajnos, még nem készült el. Jöjjenek el úgy két nap múlva. A sok lencse, tükröző üvegfelület rosszmájúén villant utána, amikor az utcára lépett. — Tessék — fortyogott maJ gában — ezért talpaltam. AZ
