Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-03 / 102. szám

Példamutató KISZ-szervezet SZADAI MAJÁLIS A rövid hír: Szádén a KISZ-fiatalok május elsején ünnepélyesen birtokba vették művelődési otthonukat. A hír csak ennyi, de ami mögötte van, ennél sokkal több. A szadai fiatalok ugyanis má­jus elsején, a munka ünne­pén, munkájuk eredményét ünnepelték, a művelődési in­tézményben. Több mint fél éven keresztül szombatokon, vasárnapokon késő este, ko­ra reggel a húszegynéhány sza­dai KISZ-tag falat vert, vil­lanyt szerelt, festett, mázolt, üvegezett: épített. Építették az otthonukat. A régi iskola- épületben két tanterem közt kiverték a falat, öltözőt húz­tak a készülő nagyterem mel­lé, ácsolták, szögelték, díszí­tették a színpadot. Kis községekben igen sok­szor panaszkodnak, hogy er­re sem telik, arra sem elég az a kicsiny fejlesztési alap, amiből lakóhelyüket gyara­píthatják. De mint a szadai példa mutatja, akad olyan gond is, amin saját erőből, társadalmi összefogással tud­nak segíteni. Sokszor elhangzik a fiata­lokról, hogy lusták, nehezen mozgathatók, nincsenek cél­jaik. De a szükség és a jó szervezés törvényt bonthat, közfelfogást változtathat meg. Szadán mindenki figyelget- te, mi sül ki a fiatalok mun­kájából? És a szadai KISZ- esek végigvitték, amit vál­laltak, s nemcsak a maguk, hanem a község lakóinak gya­rapodására is új intézményt hoztak létre. A május elsejei községi ünnepség után majálist ren­deztek, vidám bállal köszön­tötték a munka ünnepét. Most már csak egy nyitott kér­dés maradt; vajon a művelő­dési otthont valóban a mű­velődés otthonává tudják-e tenni? Színvonalas, a közmű­velődóst szolgáló programok­kal.- őr ­TERHELES SIKÁTOR PUSZTÁN VÉGIG AZ M 3-ASON Zöldellő erdők, virágzó gyü­mölcsösök és művelés alatt ál­ló földek között halad az épülő M 3-as autópálya. Híd épül majd a Szilas patak felett, ezt a Pest megyei KÉV hídfőmér­nökségének 3-as számú épí­tésvezetősége készíti. A válla­lat a Budapest és Gödöllő kö­zötti szakaszon létesülő 21 alul- és felüljáróból tizenket­tőt épít. Alapbeton — terítve A főváros határában, a 10-1- 810-os kilométerszelvényben nézelődünk Mester Istvánnal, az építésvezetőség főnökével. A patak partján próbacölöpök altnak ki a talajból, A leendő hid, és az autópálya közelé­ben ma még kunyhók láthatók, am hamarosan kezdődik a munka ezen a területen, sőt a földmunkások már dolgoz­nak is. Gödöllő felé indulunk gép­kocsinkkal. Jól látható, hogy nehány helyen az utat már teljes szélességben terítették az ügynevezett alapbetonnal, má­sutt pedig már kikelt az új fű. Számtalan munkagéppel, gép­kocsival találkozunk. Nagysze­rű a panoráma, látjuk mesz- sziről a fóti templomot, Mo­gyoródot, a gödöllői dombsá­got ... Élvezzük az utat, amely- nagyrészt porzik utánunk. Két esztendő múlva már erre szá­guldanak a gépkocsik. Nézege­tem az építési programot, amelyben megtalálható a szi­gorú határidő is. Az építéshez több vállalat munkáját koordi­nálták; a jó munka mellett a tervszerűség is nagy szerepet játszik. A Főt előtti Sikátor pusztá­nál az egyik leendő hid cö­löpjeinek április 29-én volt a terhelési próbája. Keverő az udvaron Az építésvezetőségnek négy brigádja van. valamennyien részt vesznek a munkaver­senyben. Hazafi István szocia­lista brigádja április 4-re nyer­te el a zöldkoszorút, Fidel La­jos kubikos pedig a kiváló dol­gozó kitüntetés tulajdonosa lett. A hídépítők városunk se­gítségére siettek, amikor a Lumniczer utcai lakótelepen a Rákospatak fölé egy nyolc mé­ter széles hidat kellett építeni. Olyan mostoha körülmények között és annyi nehézséggel még nem építettek hidat, ele­gendő, ha csak a munkát a végletekig megnehezítő magas talajvizet említjük. Az építésvezetőség a Dózsa György úti csomóponton „tá­borozik”. A telephely udvarán már üzempróba előtt áll a be­tonkeverő, amely nemcsak az autópálya hídépítéseit szolgál­ja ki, kapacitása lehetővé te­szi. hogy megrendelésre álla­mi vállalatoknak és szövetke­zeteknek betont készítsenek. Jelentkezők máris vannak ... A Városgazdálkodási Vállalat és az Építőipari Szövetkezet örömmel használja ki a le­hetőséget. hiszen nem keli a kisgéppel kínlódniuk. Mester István áorflis 4-en ugyancsak kiváló dolgozó lett, családjukban apáról fiúra szállt az út- és hídépítés mes­tersége: édesapja, Mester Jó­zsef negyvenkét esztendőn át foglalkozott ezzel. 1926-ban egyik fő irányítója volt az épülő 3-as útnak. 1976 harmadik negyedéve­ben valamennyi hídnak el kell készülni, hiszen 1977-ben a forgalom megindul az M 3-as autópályán. Cs. J. Kismamák kisbábévá! Május első vasárnapján kö­szöntjük az édesanyákat. Ezen a családias ünnepnapon a pé- celi Ruhaipari Szövetkezet Tyeresikova kiváló szocialista brigádja vendégül látja a szö­vetkezet kismamáit. A tizen­két tagú brigád vasárnap dél­után a pártházban vár húsz kismamát, kisbabáikkal együtt. Tizenegy alkotó Jubiieumi tavaszi tárlat A Gödöllőn és környékén élő művészek már hosszú hó­napok óta készülnek az im­már több éve megrendezés­re kerülő tavaszi tárlatra. Az idei jubileumi tavaszi tár­laton tizenegy alkotó mutat­kozik be: grafikával, fest­ménnyel, szoborra), falisző­nyeggel. A tavaszi tárlatot ma délelőtt fél egykor nyitja meg a járási hivatal nagy­termében Plutzer Miklós, a városi pártbizottsági első tit­kára. Az alkotásokat az ér­deklődők május 14-ig tekint­hetik meg. I-V Á O A -> II. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM 1975. MÁJUS 3., SZOMBAT VIETNAMI GYŐZELMET KÖSZÖNTVE Szolidaritási gyűlés az AIE-n EZERHÁROMSZÁZ FIATAL TÁVIRATA A gödöllői Agrártudományi Egyetem KISZ-bizobtsága má­jus 2-án, délelőtt 11 órakor a vietnami győzelem alkalmából ezerháromszáz fiatal részvéte­lével szolidaritási röpgyűlést tartott, melyen az egyetem hallgatóin kívül részt vettek a gödöllői gimnázium és szak­munkásképző-intézet tanulói is. A röp'gyűlésen elsőként a Népszabadság híreit felolvas­va ismertették az utóbbi egy hónap alatt lezajlott vietnami eseményeket, egészen Saigon elfoglalásáig. A résztvevők magnófelvételről hallgatták meg a legfrissebb híreket, me­lyek a Kossuth rádió 10 órai híradásában hangaottak el. Újjá kell teremteni az országot Az egybegyűlteket Takács László, a KlSZ-végrehajtó- bizottság tagja köszöntötte, külön üdvözölte az egyetem ötven vietnami hallgatóját. Megkérte őket, hogy énekel­jék el a vietnami himnuszt. Ezután Bodogán János ötöd­éves egyetemi hallgató kért szót. Elmondta, hogy ő először középiskolás koráiban, még 1964-ben szólalt fel egy tiltako­zó nagygyűlésen és igen örül annak, hogy most e véres há­ború győzelmes befejezését kö­szöntheti. Eeszélt a háború tör­ténetéről, az amerikai elnökök szerepéről, a /szocialista tábor és a világ békeszerető népei­nek naponta megújuló tiltako­zásáról. Elmondta, hogy a nagy küzdelemben megsemmi sült az ország ipara, városai lerombolva, földjei terméket lenül várják az újjáépítést; hiszen újjá •kell teremteni az országot. Hangsúlyozta, hogy nem volt hiábavaló a világ bé­keszerető népeinek tiltakozása, s most is szolidaritásunkkal kell támogatni a függetlensé­gükért harcoló népeket. Bodo­gán János arról is beszélt, hogy ők, a gödöllői egyetemis­ták csoporttársaikkal együtt nap mint nap figyelték a viet­nami eseményeket. Várvavárt győzelem A hallgató felszólalása után egyperces néma fölállással em­lékeztek a győzelemre. Egy vietnami hallgató, Járgánybörze Nguyen Dang Vang is felszó­lalt. Arról beszélt, hogy milyen jelentősége van annak, hogy közel harmincéves küzdelem után elérhették a várva várt győzelmet. A liarc utolsó állo­mása volt, amikor a fiatal vietnami partizánok vietnami időszámítás szerint április 30- án. délelőtt fél tizenegykor el­foglalták az elnöki palotát. E hosszú küzdelem után a viet­nami nép megkezdheti a békés építőmunkát, hogy megvalósít­sa a szabad, független szocia­lista Vietnamot. Elmondta, hogy hazájának fölvirágozta- tására őrá is szerep vár, s eb­ben igen sokat fognak segíteni az itt, a gödöllői egyetemen ta­nultak. Hangsúlyozta, hogy a világ népeinek szolidaritása és a szocialista országok segítsé­ge is nagyon sokat jelentett ebben a küzdelemben. Örök példa A vietnami egyetemista után egy arab hallgató, Khalil Boussi szólalt föl, aki Libanon­ból érkezett. Beszélt a vietna­mi felszabadítási mozgalom je­lentőségéről, s anról, hogy a győzelem nem születhetett vol­na me§ a világ népeinek szoli­daritása nélkül. Hisz abban, hogy nincs messze az az idő, amikor az arab felszabadítási mozgalom is győztesen fejez­heti be harcát. A röpgyűiésen ezt követően a vietnami hallgatók rövid műsort adtak. Majd ismertet­ték annak a táviratnak a szö­vegét, amelyet a röpgyűlés résztvevői a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front­hoz és a Dél-vietnami Köztár­saság ideiglenes forradalmi kormányához intéztek. A táv­irat szövege a következő: „Szívből gratulálunk a hős vietnami nép történelmi győ­zelméhez. Osztozni szeretnév-k vietnami testvéreinkkel a több mint negyedszázados véres há­ború győzelmes befejezése fö­lött érzett örömükben. Mi, fia­talok, most tudjvik igazán át­érezni, milyen lehetett har­minc évvel ezelőtt a hitleri fasizmus fölött aratott győze­lem öröme. A vietnami nép győzelme a nemzeti összefogás, a nemzetközi szolidaritás és a szocializmus erejének örök pél­dája lesz. Mint ahogy a harc­ban, most a békés építőmun­kában is mindenkor számíthat­nak a magyar nép testvéri tá­mogatására. Az Agrártudományi Egyetem vietnami röpgyűlésének részt­vevői”. A szolidaritási röpgyűlést az Internacionálé közös éneklésé­vel fejezték be. Ö. E. PECELI PROGRAM „Akarsz-^e játszani?" A péceli Szemere Pál Műve­lődési Házban május 8-án este hét órakor irodalmi estre ke­rül sor. Verdes Tamás előadó­estjének címe: Akarsz-e ját­szani? Az előadóművész Cso­konai Vitéz Mihály, Vörösmar­ty Mihály, Vajda János, Ady Endre, József Attila, Jevtusen­ko, Örkény István, Váci Mi­hály és mások műveiből mu­tat be részleteket. A műsor cí­mét az előadó Kosztolányi Akarsz-e játszani? című költe­ményével jelölte meg. Az elő­adóest hangulatát idézik a mű­sor tételei: „Gyerekszívvel fon­tosnak látszani”, „Hallgatni hosszan, néha félni”, „Gyön­gyöt dobálni, semminek örül­ni”, „Játszani boldog szere­tőt”, Játszani halált”, és „Tel­jes, tiszta szívvel élni”. SPORT A- SPORT H- SPORT + SPORT CSATAKIÁLTÁSOK A PÁLYASZÉLRŐL Nyakkendős lahdapatiogiatók Ezúton mondok köszönetét "íind- azoknak, akik szeretett bériemet Ocsovai Jánost, utolsó útjára elkí­sérték vagy részvétüket nviltaní­tották. Odsovai Jánosné, Gödöllő. Autóvásárt tartottak a gödöllői vásártéren. A gépkocsik barátai már kora reggel felkeresték a mustrára kiglancolt jár­műveket, de mint hallottuk, nem sok vételt sikerült nyélbe ütni. Tulajdonosaik nevetségesen drágán ajánlották gépko­csijaikat. Barcza Zsolt felvétele Hétfőn rendezték meg Gö­döllőn az úttörő-olimpia váro­si kézilabda-bajnokságát. Ez egyben a Petőfi Kupa küzdel­meinek folytatását is jelentet­te, a lányok számára pedig a Bartók Béla Kupáért. Eredmé­nyek a fiúk csoportjában: 1. Petőfi Sándor úttörőcsapat. (Dalik, Horváth, Nagy, Benkó, Szántai, Dubovszkij.) 2. Bornemissza Anna úttörő- csapat. 3. Török Ignác úttörőcsapat (Légszesz utcai iskola). A lányok versenyében a Bartók Béla úttörőcsapat vég­zett az első helyen. Tagjai: Hegedűs, Kalocsai, Csimonyi, Fehér, Harangozó, Molnár, Hei- dinger, Bukovics, Meddgyes. 2. Petőfi Sándor úttörőcsa­pat. 3. Bornemissza Anna úttörő- csapat. 4. Török Ignác úttörőcsapat. A versenyben a legjobb gól­lövőnek Sziklai István, a Pető­fi Sándor úttörőcsapat tagja bizonyult, míg a lányoknál ökrös Jolán remekelt. Ű is a Petőfi úttörőcsapat játékosa. A verseny végén Lencsés Csaba testnevelő tanár elmondotta, hogy igen nagy becsvággyal küzdöttek a fiatalok. Harsány csatakiáltásokkal vettek részt a versenyben a pálya szélén szép számban összesereglett né­zők is. Cs. J. Bunda kizárva Május elsején délután némi késéssel kezdték meg Zsámbo- kon a gödöllői járás labdarúgó­játékvezetőinek és a zsámboki öregfiúk csapatának találkozó­ját. Az elvonuló vihar után a gödöllői csapat 3:2-re nyert. Az érdekes mérkőzést Urbán Ist­ván játékvezető irányította. A találkozó sikerembere Bakonyi volt, akinek mesterhármasa megszerezte a győzelmet a ven­dégek számára. Bakonyi újonc játékvezető. Korábban az IMI- Vasas csapatának erőssége volt. Szombati jegyzet Babérok Vannak bizonyos beosz­tások, amelyek egyáltalán nem tartoznak a hálás munkakörök közé. Tessék csak belegondolni abba, milyen érzés lehet például utcaseprőnek lenni. Becsü­lettel elvégezni napi nyolc órában a munkát, még pe­dig nem is akármilyen munkahelyen. Az utca a mindennapok porondja, nem íróasztal, vagy mű­helysarok, ahol békésen szunyókálni lehet. Itt dol­gozni' kell. Ráadásul hall­gatni ideges, gyereküket szidó szülők szavát: „ha nem tanulsz, te büdös kö­lyök, mehetsz utcaseprő­nek”. Pedig a munkája igazán közérdekű. Ugyanilyen hálátlan do­log — bármennyire is ta­gadják sokan — vezető­nek lenni. Népszerűtlen döntéseket hozni, olyano­kat, amelyek értelmét, cél­ját a beosztottak csak ké­sőbb látják be. Mert a ve­zetőnek vezetnie kell. Elén járni, példát mutatni és határozott szóval dön­tenie, ha a munkahelyi feladatok úgy kívánják. Mi magunk mindennapi munkánk során gyakran találkozunk a munkahe­lyek vezetőivel. Jókkal, gyengébbekkel, segítőké­szekkel, vagy a rutin hiá­nyától kissé még bizony­talanokkal. Többnyire ők a mi segítőink, mert ki máshoz fordulhatnánk, ha egy-egy üzem, termelőszö­vetkezet, vagy hivatal fel­adatairól akarunk írni? Óhatatlan, hogy egy gyárigazgató, egy üzemve­zető, vasy egy termelőszö­vetkezeti elnök irodájá­ban ülve észre ne vegyen valamit az újságíró a hi­vatal magánéletéből, a munkahelyi hangulatból. Apró ügyeskedéseket, olyanokat, amikor a „Hír- Iteptól jött elvtárs”-ra hi­vatkozva tagadtatja le ma­gát valaki egy-egy tele­fonon érdeklődő elől, vagy például az elnök or­dítva küldi ki titkárnőjét, mondván: „százszor meg­mondtam már, hogy ilyen piszlicsáré ügyekkel ne zavarjanak”. Vegyes érzelmekkel kel fel ilyenkor helyéről az újságíró. Nem tudja, hogy az eredetileg tervezett anyagot írja-e meg, vagy azokat a munkahelyi ap­róságokat, amelyeknek Iá togatása közben akaratla nul is szem- és fültanúja volt. Hasonló csöbörbe csöppent egyik ismerősöm.. Ó úgy határozott eláll eredeti szándékától, s a környezetről ír. Arról, ho gyan élnek, milyen lég­körben dolgoznak egy munkahely asszonyai, ho gyan beszélnek s miért gorombáskodnak velük a főnökök, ha ők a szép szó ra is hajlanának. Az írás annak rendje és módja szerint megjelent az új­ságban. Néhány nap múl­va levelet kapott szer­kesztőségünk, amiben az illetékes hivatalos, bélyeg­zővel ellátott papíron saj­tópert emlegetve kér hely­reigazítást. A levél ezzel zárul: „Számomra, túl azon, hogy vezetői telein t.élyemet akarja megnyir­bálni, azért is kényes helyzetet teremt a cikk, mert a helyi városi tx- nács egyik tanácstagi kör­zetének tanácstagja va­gyok. Kétszáznvolcvanöt választópolgár állított er­re a helyre és amennyi­ben nem történik meg a pontos helyreigazítás, e fontos közfunkcióm töké­letes elvégzésében nehéz- mények támadnak. Alá­írás, beosztás, bélyegző”. Az újságíró csodálkozik. Nem érti miért kell vala­kinek társadalmi munká­jára. érdemeire hivatkoz­ni, ha munkahelyén bak­lövést követ el. Mert a kettő más ám. Becsülettel eleget lehet tenni mind­kettőnek, de csak úgy, ha valaki rátermett, s a fele­lősséget is vállalja. Ám ha az egyik területen elköve­tett hibákat a másikon szerzett babérokkal akar­ja valaki pótolni, ott már valami hibádzik. Berkó Pál

Next

/
Thumbnails
Contents