Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-03 / 102. szám
Példamutató KISZ-szervezet SZADAI MAJÁLIS A rövid hír: Szádén a KISZ-fiatalok május elsején ünnepélyesen birtokba vették művelődési otthonukat. A hír csak ennyi, de ami mögötte van, ennél sokkal több. A szadai fiatalok ugyanis május elsején, a munka ünnepén, munkájuk eredményét ünnepelték, a művelődési intézményben. Több mint fél éven keresztül szombatokon, vasárnapokon késő este, kora reggel a húszegynéhány szadai KISZ-tag falat vert, villanyt szerelt, festett, mázolt, üvegezett: épített. Építették az otthonukat. A régi iskola- épületben két tanterem közt kiverték a falat, öltözőt húztak a készülő nagyterem mellé, ácsolták, szögelték, díszítették a színpadot. Kis községekben igen sokszor panaszkodnak, hogy erre sem telik, arra sem elég az a kicsiny fejlesztési alap, amiből lakóhelyüket gyarapíthatják. De mint a szadai példa mutatja, akad olyan gond is, amin saját erőből, társadalmi összefogással tudnak segíteni. Sokszor elhangzik a fiatalokról, hogy lusták, nehezen mozgathatók, nincsenek céljaik. De a szükség és a jó szervezés törvényt bonthat, közfelfogást változtathat meg. Szadán mindenki figyelget- te, mi sül ki a fiatalok munkájából? És a szadai KISZ- esek végigvitték, amit vállaltak, s nemcsak a maguk, hanem a község lakóinak gyarapodására is új intézményt hoztak létre. A május elsejei községi ünnepség után majálist rendeztek, vidám bállal köszöntötték a munka ünnepét. Most már csak egy nyitott kérdés maradt; vajon a művelődési otthont valóban a művelődés otthonává tudják-e tenni? Színvonalas, a közművelődóst szolgáló programokkal.- őr TERHELES SIKÁTOR PUSZTÁN VÉGIG AZ M 3-ASON Zöldellő erdők, virágzó gyümölcsösök és művelés alatt álló földek között halad az épülő M 3-as autópálya. Híd épül majd a Szilas patak felett, ezt a Pest megyei KÉV hídfőmérnökségének 3-as számú építésvezetősége készíti. A vállalat a Budapest és Gödöllő közötti szakaszon létesülő 21 alul- és felüljáróból tizenkettőt épít. Alapbeton — terítve A főváros határában, a 10-1- 810-os kilométerszelvényben nézelődünk Mester Istvánnal, az építésvezetőség főnökével. A patak partján próbacölöpök altnak ki a talajból, A leendő hid, és az autópálya közelében ma még kunyhók láthatók, am hamarosan kezdődik a munka ezen a területen, sőt a földmunkások már dolgoznak is. Gödöllő felé indulunk gépkocsinkkal. Jól látható, hogy nehány helyen az utat már teljes szélességben terítették az ügynevezett alapbetonnal, másutt pedig már kikelt az új fű. Számtalan munkagéppel, gépkocsival találkozunk. Nagyszerű a panoráma, látjuk mesz- sziről a fóti templomot, Mogyoródot, a gödöllői dombságot ... Élvezzük az utat, amely- nagyrészt porzik utánunk. Két esztendő múlva már erre száguldanak a gépkocsik. Nézegetem az építési programot, amelyben megtalálható a szigorú határidő is. Az építéshez több vállalat munkáját koordinálták; a jó munka mellett a tervszerűség is nagy szerepet játszik. A Főt előtti Sikátor pusztánál az egyik leendő hid cölöpjeinek április 29-én volt a terhelési próbája. Keverő az udvaron Az építésvezetőségnek négy brigádja van. valamennyien részt vesznek a munkaversenyben. Hazafi István szocialista brigádja április 4-re nyerte el a zöldkoszorút, Fidel Lajos kubikos pedig a kiváló dolgozó kitüntetés tulajdonosa lett. A hídépítők városunk segítségére siettek, amikor a Lumniczer utcai lakótelepen a Rákospatak fölé egy nyolc méter széles hidat kellett építeni. Olyan mostoha körülmények között és annyi nehézséggel még nem építettek hidat, elegendő, ha csak a munkát a végletekig megnehezítő magas talajvizet említjük. Az építésvezetőség a Dózsa György úti csomóponton „táborozik”. A telephely udvarán már üzempróba előtt áll a betonkeverő, amely nemcsak az autópálya hídépítéseit szolgálja ki, kapacitása lehetővé teszi. hogy megrendelésre állami vállalatoknak és szövetkezeteknek betont készítsenek. Jelentkezők máris vannak ... A Városgazdálkodási Vállalat és az Építőipari Szövetkezet örömmel használja ki a lehetőséget. hiszen nem keli a kisgéppel kínlódniuk. Mester István áorflis 4-en ugyancsak kiváló dolgozó lett, családjukban apáról fiúra szállt az út- és hídépítés mestersége: édesapja, Mester József negyvenkét esztendőn át foglalkozott ezzel. 1926-ban egyik fő irányítója volt az épülő 3-as útnak. 1976 harmadik negyedéveben valamennyi hídnak el kell készülni, hiszen 1977-ben a forgalom megindul az M 3-as autópályán. Cs. J. Kismamák kisbábévá! Május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat. Ezen a családias ünnepnapon a pé- celi Ruhaipari Szövetkezet Tyeresikova kiváló szocialista brigádja vendégül látja a szövetkezet kismamáit. A tizenkét tagú brigád vasárnap délután a pártházban vár húsz kismamát, kisbabáikkal együtt. Tizenegy alkotó Jubiieumi tavaszi tárlat A Gödöllőn és környékén élő művészek már hosszú hónapok óta készülnek az immár több éve megrendezésre kerülő tavaszi tárlatra. Az idei jubileumi tavaszi tárlaton tizenegy alkotó mutatkozik be: grafikával, festménnyel, szoborra), faliszőnyeggel. A tavaszi tárlatot ma délelőtt fél egykor nyitja meg a járási hivatal nagytermében Plutzer Miklós, a városi pártbizottsági első titkára. Az alkotásokat az érdeklődők május 14-ig tekinthetik meg. I-V Á O A -> II. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM 1975. MÁJUS 3., SZOMBAT VIETNAMI GYŐZELMET KÖSZÖNTVE Szolidaritási gyűlés az AIE-n EZERHÁROMSZÁZ FIATAL TÁVIRATA A gödöllői Agrártudományi Egyetem KISZ-bizobtsága május 2-án, délelőtt 11 órakor a vietnami győzelem alkalmából ezerháromszáz fiatal részvételével szolidaritási röpgyűlést tartott, melyen az egyetem hallgatóin kívül részt vettek a gödöllői gimnázium és szakmunkásképző-intézet tanulói is. A röp'gyűlésen elsőként a Népszabadság híreit felolvasva ismertették az utóbbi egy hónap alatt lezajlott vietnami eseményeket, egészen Saigon elfoglalásáig. A résztvevők magnófelvételről hallgatták meg a legfrissebb híreket, melyek a Kossuth rádió 10 órai híradásában hangaottak el. Újjá kell teremteni az országot Az egybegyűlteket Takács László, a KlSZ-végrehajtó- bizottság tagja köszöntötte, külön üdvözölte az egyetem ötven vietnami hallgatóját. Megkérte őket, hogy énekeljék el a vietnami himnuszt. Ezután Bodogán János ötödéves egyetemi hallgató kért szót. Elmondta, hogy ő először középiskolás koráiban, még 1964-ben szólalt fel egy tiltakozó nagygyűlésen és igen örül annak, hogy most e véres háború győzelmes befejezését köszöntheti. Eeszélt a háború történetéről, az amerikai elnökök szerepéről, a /szocialista tábor és a világ békeszerető népeinek naponta megújuló tiltakozásáról. Elmondta, hogy a nagy küzdelemben megsemmi sült az ország ipara, városai lerombolva, földjei terméket lenül várják az újjáépítést; hiszen újjá •kell teremteni az országot. Hangsúlyozta, hogy nem volt hiábavaló a világ békeszerető népeinek tiltakozása, s most is szolidaritásunkkal kell támogatni a függetlenségükért harcoló népeket. Bodogán János arról is beszélt, hogy ők, a gödöllői egyetemisták csoporttársaikkal együtt nap mint nap figyelték a vietnami eseményeket. Várvavárt győzelem A hallgató felszólalása után egyperces néma fölállással emlékeztek a győzelemre. Egy vietnami hallgató, Járgánybörze Nguyen Dang Vang is felszólalt. Arról beszélt, hogy milyen jelentősége van annak, hogy közel harmincéves küzdelem után elérhették a várva várt győzelmet. A liarc utolsó állomása volt, amikor a fiatal vietnami partizánok vietnami időszámítás szerint április 30- án. délelőtt fél tizenegykor elfoglalták az elnöki palotát. E hosszú küzdelem után a vietnami nép megkezdheti a békés építőmunkát, hogy megvalósítsa a szabad, független szocialista Vietnamot. Elmondta, hogy hazájának fölvirágozta- tására őrá is szerep vár, s ebben igen sokat fognak segíteni az itt, a gödöllői egyetemen tanultak. Hangsúlyozta, hogy a világ népeinek szolidaritása és a szocialista országok segítsége is nagyon sokat jelentett ebben a küzdelemben. Örök példa A vietnami egyetemista után egy arab hallgató, Khalil Boussi szólalt föl, aki Libanonból érkezett. Beszélt a vietnami felszabadítási mozgalom jelentőségéről, s anról, hogy a győzelem nem születhetett volna me§ a világ népeinek szolidaritása nélkül. Hisz abban, hogy nincs messze az az idő, amikor az arab felszabadítási mozgalom is győztesen fejezheti be harcát. A röpgyűiésen ezt követően a vietnami hallgatók rövid műsort adtak. Majd ismertették annak a táviratnak a szövegét, amelyet a röpgyűlés résztvevői a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Fronthoz és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányához intéztek. A távirat szövege a következő: „Szívből gratulálunk a hős vietnami nép történelmi győzelméhez. Osztozni szeretnév-k vietnami testvéreinkkel a több mint negyedszázados véres háború győzelmes befejezése fölött érzett örömükben. Mi, fiatalok, most tudjvik igazán átérezni, milyen lehetett harminc évvel ezelőtt a hitleri fasizmus fölött aratott győzelem öröme. A vietnami nép győzelme a nemzeti összefogás, a nemzetközi szolidaritás és a szocializmus erejének örök példája lesz. Mint ahogy a harcban, most a békés építőmunkában is mindenkor számíthatnak a magyar nép testvéri támogatására. Az Agrártudományi Egyetem vietnami röpgyűlésének résztvevői”. A szolidaritási röpgyűlést az Internacionálé közös éneklésével fejezték be. Ö. E. PECELI PROGRAM „Akarsz-^e játszani?" A péceli Szemere Pál Művelődési Házban május 8-án este hét órakor irodalmi estre kerül sor. Verdes Tamás előadóestjének címe: Akarsz-e játszani? Az előadóművész Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Vajda János, Ady Endre, József Attila, Jevtusenko, Örkény István, Váci Mihály és mások műveiből mutat be részleteket. A műsor címét az előadó Kosztolányi Akarsz-e játszani? című költeményével jelölte meg. Az előadóest hangulatát idézik a műsor tételei: „Gyerekszívvel fontosnak látszani”, „Hallgatni hosszan, néha félni”, „Gyöngyöt dobálni, semminek örülni”, „Játszani boldog szeretőt”, Játszani halált”, és „Teljes, tiszta szívvel élni”. SPORT A- SPORT H- SPORT + SPORT CSATAKIÁLTÁSOK A PÁLYASZÉLRŐL Nyakkendős lahdapatiogiatók Ezúton mondok köszönetét "íind- azoknak, akik szeretett bériemet Ocsovai Jánost, utolsó útjára elkísérték vagy részvétüket nviltanították. Odsovai Jánosné, Gödöllő. Autóvásárt tartottak a gödöllői vásártéren. A gépkocsik barátai már kora reggel felkeresték a mustrára kiglancolt járműveket, de mint hallottuk, nem sok vételt sikerült nyélbe ütni. Tulajdonosaik nevetségesen drágán ajánlották gépkocsijaikat. Barcza Zsolt felvétele Hétfőn rendezték meg Gödöllőn az úttörő-olimpia városi kézilabda-bajnokságát. Ez egyben a Petőfi Kupa küzdelmeinek folytatását is jelentette, a lányok számára pedig a Bartók Béla Kupáért. Eredmények a fiúk csoportjában: 1. Petőfi Sándor úttörőcsapat. (Dalik, Horváth, Nagy, Benkó, Szántai, Dubovszkij.) 2. Bornemissza Anna úttörő- csapat. 3. Török Ignác úttörőcsapat (Légszesz utcai iskola). A lányok versenyében a Bartók Béla úttörőcsapat végzett az első helyen. Tagjai: Hegedűs, Kalocsai, Csimonyi, Fehér, Harangozó, Molnár, Hei- dinger, Bukovics, Meddgyes. 2. Petőfi Sándor úttörőcsapat. 3. Bornemissza Anna úttörő- csapat. 4. Török Ignác úttörőcsapat. A versenyben a legjobb góllövőnek Sziklai István, a Petőfi Sándor úttörőcsapat tagja bizonyult, míg a lányoknál ökrös Jolán remekelt. Ű is a Petőfi úttörőcsapat játékosa. A verseny végén Lencsés Csaba testnevelő tanár elmondotta, hogy igen nagy becsvággyal küzdöttek a fiatalok. Harsány csatakiáltásokkal vettek részt a versenyben a pálya szélén szép számban összesereglett nézők is. Cs. J. Bunda kizárva Május elsején délután némi késéssel kezdték meg Zsámbo- kon a gödöllői járás labdarúgójátékvezetőinek és a zsámboki öregfiúk csapatának találkozóját. Az elvonuló vihar után a gödöllői csapat 3:2-re nyert. Az érdekes mérkőzést Urbán István játékvezető irányította. A találkozó sikerembere Bakonyi volt, akinek mesterhármasa megszerezte a győzelmet a vendégek számára. Bakonyi újonc játékvezető. Korábban az IMI- Vasas csapatának erőssége volt. Szombati jegyzet Babérok Vannak bizonyos beosztások, amelyek egyáltalán nem tartoznak a hálás munkakörök közé. Tessék csak belegondolni abba, milyen érzés lehet például utcaseprőnek lenni. Becsülettel elvégezni napi nyolc órában a munkát, még pedig nem is akármilyen munkahelyen. Az utca a mindennapok porondja, nem íróasztal, vagy műhelysarok, ahol békésen szunyókálni lehet. Itt dolgozni' kell. Ráadásul hallgatni ideges, gyereküket szidó szülők szavát: „ha nem tanulsz, te büdös kölyök, mehetsz utcaseprőnek”. Pedig a munkája igazán közérdekű. Ugyanilyen hálátlan dolog — bármennyire is tagadják sokan — vezetőnek lenni. Népszerűtlen döntéseket hozni, olyanokat, amelyek értelmét, célját a beosztottak csak később látják be. Mert a vezetőnek vezetnie kell. Elén járni, példát mutatni és határozott szóval döntenie, ha a munkahelyi feladatok úgy kívánják. Mi magunk mindennapi munkánk során gyakran találkozunk a munkahelyek vezetőivel. Jókkal, gyengébbekkel, segítőkészekkel, vagy a rutin hiányától kissé még bizonytalanokkal. Többnyire ők a mi segítőink, mert ki máshoz fordulhatnánk, ha egy-egy üzem, termelőszövetkezet, vagy hivatal feladatairól akarunk írni? Óhatatlan, hogy egy gyárigazgató, egy üzemvezető, vasy egy termelőszövetkezeti elnök irodájában ülve észre ne vegyen valamit az újságíró a hivatal magánéletéből, a munkahelyi hangulatból. Apró ügyeskedéseket, olyanokat, amikor a „Hír- Iteptól jött elvtárs”-ra hivatkozva tagadtatja le magát valaki egy-egy telefonon érdeklődő elől, vagy például az elnök ordítva küldi ki titkárnőjét, mondván: „százszor megmondtam már, hogy ilyen piszlicsáré ügyekkel ne zavarjanak”. Vegyes érzelmekkel kel fel ilyenkor helyéről az újságíró. Nem tudja, hogy az eredetileg tervezett anyagot írja-e meg, vagy azokat a munkahelyi apróságokat, amelyeknek Iá togatása közben akaratla nul is szem- és fültanúja volt. Hasonló csöbörbe csöppent egyik ismerősöm.. Ó úgy határozott eláll eredeti szándékától, s a környezetről ír. Arról, ho gyan élnek, milyen légkörben dolgoznak egy munkahely asszonyai, ho gyan beszélnek s miért gorombáskodnak velük a főnökök, ha ők a szép szó ra is hajlanának. Az írás annak rendje és módja szerint megjelent az újságban. Néhány nap múlva levelet kapott szerkesztőségünk, amiben az illetékes hivatalos, bélyegzővel ellátott papíron sajtópert emlegetve kér helyreigazítást. A levél ezzel zárul: „Számomra, túl azon, hogy vezetői telein t.élyemet akarja megnyirbálni, azért is kényes helyzetet teremt a cikk, mert a helyi városi tx- nács egyik tanácstagi körzetének tanácstagja vagyok. Kétszáznvolcvanöt választópolgár állított erre a helyre és amennyiben nem történik meg a pontos helyreigazítás, e fontos közfunkcióm tökéletes elvégzésében nehéz- mények támadnak. Aláírás, beosztás, bélyegző”. Az újságíró csodálkozik. Nem érti miért kell valakinek társadalmi munkájára. érdemeire hivatkozni, ha munkahelyén baklövést követ el. Mert a kettő más ám. Becsülettel eleget lehet tenni mindkettőnek, de csak úgy, ha valaki rátermett, s a felelősséget is vállalja. Ám ha az egyik területen elkövetett hibákat a másikon szerzett babérokkal akarja valaki pótolni, ott már valami hibádzik. Berkó Pál
