Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-22 / 118. szám
\ 4 %KMim 1975. MÁJUS 22., CSÜTÖRTÖK A közművelődés szolgálatában Tizenöt olvasótábor nyílik az idén Pest megyében A szovjet irodalom újdonságai A szovjet irodalom barátai egyszerre négy újabb szovjet elbeszéléskötettel találkoznat- nalr a könyvesboltokban. A Forrófejű Andron, a 20-as, 40- ea évek szovjet elbeszéléseit kínáló válogatás. A Téli tölgy című könyv — szintén a szovjet irodalom könyvtárának új kötete — a második világháború emlékeit, tanulságait tárja az olvasó elé. Az Egszínű fátyol — az ünnepi könyvhéten nyolc forintért kapható — érdekesen mutatja be a legújabb szovjet próza irányait. A belorusz születésű Vaszil Bikov a mai szovjet irodalom élvonalába tartozik; egyes írásai külön-külön megjelentek már. Üjabb kötete — Az ote- liszk — az Európa zsebkönyvtár sorozatát gazdagítja. A Kállai kettős Katowicében A lengyel művelődési szervek meghívására szerdán Katowicébe utazott a nagykállói Kállai kettős néptáncegyüttes felnőtt- és ifjúsági csoportja. Az együttes részt vesz a bá- nyászünnepségeken és május 26-ig négy alkalommal mutatja be a község hagyományos táncát, a Kállai kettőst, amely Kodály feldolgozásában már sok szép sikert aratott. Emlékek Erkel fiairól A közönség előtt eddig alig ismert, Erkel Ferenc fiaira vonatkozó dokumentumokkal bővült Gyulán a zeneszerző szülőházában berendezett múzeum gyűjteménye. Az Erkel- fiúk életével, munkájával kapcsolatos emlékeket külön- szobában helyezték el. Ott kaptak helyet Erkel Gyula Csongor és Tünde zenéjéhez készített jegyzetei, továbbá Erkel Sándor emlékei az Operaház igazgatásának éveiből. Erkel Lászlónak, a gyulai Magándalkör karnagyi munkájához kapcsolódó dokumentumai és azok az írások, amelyek az 1896-ban alakult Er- kel-énekkar szerepléseit idézik. Az Olvasó népért mozgalom az elmúlt évek során jelentős társadalmi erőket sorakoztatott fel maga mögé. írók és szerkesztők, tanárok és könyvtárosok, ifjúsági vezetők és népfromtaktívák vállaltak részt a nemes célok megvalósításából. Munkájuk abból a meggyőződésből fakadt, hogy minden művelődési tevékenység alapja oz olvasás, ezért az olvasási kultúra terjesztése, a könyv erőteljesebb bekapcsolása a művelődés folyamatába, az olvasók táborának szélesítése társadalmi, alapvető művelődési szükségleteink közé tartozik. Attól a felismeréstől vezettetve, hogy az olvasási és önművelési igény felébresztésének az ifjúság körében kell elkezdődnie, a Magyar írók Szövetsége több más politikai és társadalmi szervezettel — elsősorban a Hazafias Népfronttal — összhangban ifjúsági nyári olvasótáborokat hozott létre. Az olvasótáborok szervezésében Pest megye országosan is az élen járt, 1973-ban hat, tavaly pedig hét ilyen tábor működött. Az elmúlt évek számos, figyelmet érdemlő tanulsággal szolgálhatnak a rendezőknek. Igazolták a várakozást Az idei tálborok szervezéséről Fábián Zoltán író, a Magyar írók Szövetségének titkára elmondotta: — Ügy vélem, az olvasótáborok már eddig is igazoltak, hogy sajátos lehetőségeikkel hozzájárulnak a fiatalok kulturális fejlődéséhez, igényt ébresztenek bennük a művelődésre és az önképzésre. Az olvasótáborbkiban — eddigi tapasztalataink alapján — szívesen vettek részt fiatal írók, költők, pedagógusok, úttörővezetők, népművelők és más értelmiségiek, örömmel vállalták aizt a pedagógiai munkát, amit a fiatalok — általános és középiskolás, munkás- és parasztfiatalok — nevelése jelent, az olvasás, a könyv segítségével. — A nyári táborok közkedveltek a fiatalok körében — mondotta a továbbiakban Fábián Zoltán. — Szívesen mennek azokba, s ez különösen azért jelentős, ínért az olvasás és a művelődés segítségével közelségbe kerülnek a magyar történelemmel, a világ történelmével és eseményeivel. A táborokban folyó nevelés során a fiatalok legtöbbjének saját élménye lesz a történelem s megtanulnak történelmi-társadalmi fejlődésben gondolkozni. Nem egy példa igazolja, hogy sok fiatalban sikerült elméleti érdeklődési kelteni, amely a marxizmus— leninizmus személyes befogadására ösztönöz. ' A Kísérlet Erden — örvendetes, hogy az olvasótáborok száma évről évre nő. Az idén nyáron-az ország különböző részein több mint 40 táborban mintegy másfélezer gyermek kerülhet közvetlen kapcsolatba a könyvvel, és a könyvek révén a különböző művészetekkel. Minden reményünk megvan arra, hogy az olvasótáborok színvonala is tovább emelkedik, mert e sajátos. és szép feladat megoldásához meghívtuk mindazokat, akiknek a magyar közművelődés és benne az ifjúság olvasóvá nevelése szívügye. ' Fábián Zoltán szavait az Idei Pest megyei készülődések Igazolni látszanak. A megyében is levonták a korábbi évek olvasótáborainak tapasztalatait. Ennek nyomán a Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága mellett működő közművelődési munkaközösség ajánlásokkal fordult a járási népfrontbizottságokhoz és más társadalmi szervekhez. Az ajánlások alapján a járásokban úgynevezett olvasótábort előkészítő operatív bizottságok alakultak. Munkájukban részt vesznek a járási népfront- és KlSZ-bizottságok, a könyvtárak, a művelődésügyi osztályok, egyes érdekelt üzemi szakszervezeti bizottságok, valamint szövetkezeti kulturális bizottságok képviselői. Pest megyében az j.dén az előzetes tervek szerint J5 olvasótábor indul, a nyár folyamán. A legtöbb, 7, a váci járásban, a legnagyobb létszámú pedig — 70 fiatallal — a ceglédi járásban. Olvasótábort szerveznek Cegléden és Szentendrén is. Szentendrén, az iz- bégi városrészben egy helyen és egy időben működik 30—30 fiatal részvételével a hagyományos olvasó- és a képzőmű- vészieti tábor. A szentendrei járásban — Pest megyében immáron másodszorra — szlovák és német nemzetiségi olvasótábort szerveznek. A ráckevei járásban Szigetszent- márton várja a fiatalokat, elsősorban a szövetkezetben dolgozókat. Két olvasótábor indul a budai járásban, mindkettő úgynevezett hátrányos helyzetű munkásfiatalokkal. Hagyományos lesz az egyik, amelynek a sződligetí KISZ- tábor ad helyet. Országosan új típusú lesz viszont az érdi. A budai járási művelődési központban Ja'sérletképpen úgynevezett bejáró típusú tábor indul. A fiataloknak tíz napon át reggeltől kora délutánig szerveznek programot, estéiket pedig otthon, családi körben töltik. Tapasztalatcserén nálunk Űj vonása lesz az idei olvasótáboroknak Pest megyében, hogy kzokat a járási társadal- mi_ szerveik hozzák létre és működésükhöz anyagilag is hozzájárulnak. A korábbinál nagyobb értékű anyagi segítséget nyújt a tíz-tizennégy napostáborok munkájához a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa, a KISZ Pest megyei Bizottsága és a MÉSZÖV is. Anyagilag segítenek a korábbi évekhez hasonlóan a helyi üzemek, gazdaságok. A Pest megyei kezdeményezések évről évre országosan is figyelmet keltenek, így van ez az idén is. A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságán a közelmúltban Heves megyéből, szerdán pedig Vos megyéből voltak tapasztalatcserén. B. G. A dunakeszi művészeti napok nyitánya A. váci járási képzőművészek kiállítása Országosán kiemelkedő példája Dunakeszi a munkásművelődésnek. Itt a hagyományokra és a távlatokra egyaránt nagy gondot fordítanak. Programmal, ismétlődő eseményekkel. Az évente megrendezett, s az idén holnap, pénteken kezdődő művészeti napok mindig új mozzanatot is jelentenek a vállalt sokoldalúságban. Zene, irodalom, képzőművészet biztosítja az egyetemességet, a kulturális élet már-már városi szinten terebélyesül. A művészeti napok keretében az idén munkásmozgalmi kiállítást nyitnak, fellép a helyi MÁV-férfikar, bemutatják az általános iskolások rajzait és ' politechnikai tárgyait. Szerephez jut a táncdal, a gyermekszínpad, az alkotó ifjúság tárlata. Mindezt vitafórumok, KISZ—Kom- szomol találkozók, fúvós- zenekari hangverseny, amatőr irodalmi színpadok 'vetélkedése egészíti lti. Külön sajátosság, hogy Dunakeszi üzemeiben ezúttal „házhoz” megy a kultúra, a konzervgyárban a költészet, a Mechanikai Laboratóriumban a fotóművészet vendégeskedik. Holnap délután fél 5-kor nyílik meg Dunakeszin; a József Attila Művelődési Központban a váci járási képzőművészek kiállítása. Jó erőkkel érkezik a művészet a munkásokhoz. Blaskó János és a fóti Németh Kálmán képviselik Bakos Ildikó mellett a szobrászat törekvéseit, melyek az ember világát, a munka népét örökítik meg érmekkel, fadomborítással, bronzöntvényekkel. Három nemzedéket is összegez a három szobrász. Németh Kálmán a hajdani szegénység megörökítője, „Teleki téri kubikusa” mély művészi dokumentum. Blaskó János az anyaság jelképes mozdulatait rögzíti szobrában, Bakos Ildikó a természet és az ember ártalmaktól megóvott harmóniáját érzékelteti apró érmeiben. Domin Károly, Szakasits Árpádról készült portréja mérsékeltebben sikerült. Műfajok találkoznak a környék képzőművészeinek bemutatkozásán. Szinte általánosnak mondható a rendszeres művészi tevékenység és elmélyülés révén kialakult jó értékrend, a közös műhelyhez nem kötött „csapatmunka”. Az igazság az, hogy a veresegyházi Takács József egyre meggyőzőbb ecsetrajzokkal, a gödi Uhrig Zsig- mond hatásosan érvelő Halárussal jelentkezik. Iglay József teljesítménye is megható; remélhetően megjavul látása, de addig is komoly megrendülést szereznek szívvel, kézzel festett képei, melyek pótolják a szem hiányzó felméréseit. Erős mezőnnyel vendégeskednek a váci képzőművészek Dunakeszin. Sáros András Miklós grafikái egyre hatékonyabban lépnek országos térbe, Cs. Nagy András meggyőző értékeihez jól társul Monos József „Domboldala”. \ A dunakeszi tárlat képéhez tartozik a fóti Lőrincz Vitus külföldön is elismeréshez jutott zománcművészete, Szüts Miklós gondos Petö- fi-illusztrációi,' Fejes Gyula „Épülő DCM”-je, mely helyi érdekesség. Felemelően kollégiális, ahogy országos hírű és rangú festők, szobrászok társulnak e kiállításon a képzőművészet jelöltjeivel. Valamennyien a váci járásban alkotnak, s képi gondolkodásuk műveket eredményező gyakorlata révén mi is haladunk előre Dunakeszin, ahová a munkások állandó vendégeskedésre hívták meg a művészetet. Ügy is, hogy fogadják a zenét, irodalmat, képzőművészetet, úgy is, hogy gyakorolUhrig Zsigmond: Németh Kálmán: Teleki téri kubikos (íadombormü) ják: munkáskórusok, amatőr irodalmi színpadok, tánc- együttesek, festői szakkörök formájában. Losonci Milliós Miiszakváltás (olaj) HETI FILMJEGYZET Jutalomutazás Jelenet a Jutalomutazás című filmből. Egy látszólag jelentéktelen ügyben is észrevenni a magvas mondanivalójú témát — már magában ez is erénynek számít egy alkotóművész részéről. (Kötelező minimumnak is nevezhetnénk ezt a képességet, de annyi félrefogás, balsiker, a legszembeötlőbb lehetőségek mellett érzéketlenül elmenő témavakság után becsülni kell azt, akiiben fellelhető ez az adottság). S ha ráadásul ebből a jelentéktelennek is nevezhető ügyből valaki ki is tudja bontani mindazt, ami vele kapcsolatban kibontható, elmondható, már a kettőzött figyelem is indokolt. Dárday István, az új magyar film, a Jutalomutazás alkotója, jelesül megfelelt a fenti ismérvnek. Sőt, továbbiaknak is. Nevezetesen: első egész estét betöltő filmjét készítve, el tudta kerülni az elsőfilmesekre a nagy tét miatt ránehezedő bénító érzést, s meg tudta állni azt is, hogy minden mondanivalóját ebbe az egyetlen alkotásba próbálja belezsúfolni. Nem jellemző erre a filmre az a (néha a tapasztalatlanság rovására írt, de inkább az erőltetett ‘ fenegyerekeske- désre visszavezethető) bor- zasság, végiggondolatlan- ság, vagdalkozás sem, amely néhány fiatal elsőfilmest az elmúlt esztendőikben inkább a mendemondák, ellendruk- kerségek, mintsem a kiérdemelt siker fényébe állított. S ráadásul azt a komoly, megszívlelendő, nagyon is a mai önmagunkat érintő-érdeklő fnondanivalót, amelyet felelősséggel és — ez sem gyakori! — tartalmas humorral ad elő, olyan formai megoldással realizálja, amely újszerűségében éppoly eredeti, mint meggyőző. Ennyi elismerő szó után lássuk, miről is szól ez a film? Röviden arról, hogy egy járási úttörővezetőnek pontosan előírt szempontoknak megfelelő úttörőt kell jelölnie egy jutalomutazásra. Az egy hónapra Angliába menendő fiúnak (vagy lánynak) a kiválasztása nem könnyű dolog, s amikor végre megtalálják a megfelélő fiút — Balogh Tibit, akinek az apja betanított építőipari munkás, az anyja tsz-tag, s aki jó tanuló, jó magaviseletű, ’ó úttörő, és ráadásul még zenélni is tud, az először beleegyező szülők később visszavonják az engedélyt, főként az anya aggályai miatt. Ezzel minden erőfeszítés egyszeriben semmivé foszlik, a szülők hajthatatlanok, a járási úttörőtitkár pedig kínjában kiválaszt egy másik gyereket, akiknek a szülei se nem munkások, se nem parasztok, inkább valamiféle jómódú, autós, családi házas értelmiségi, vagy alkalmazott családnak látszanak, maga a kislány pedig egy dagi, csufi, esetlen, vörös hajú, szeplős, drága harmonikáján épp csak valamit pontyögni képes béka. Viszont az ő szülei nem ellenkeznek, nincsenek anyagi problémáik és jól felismerik a jutalomutazásban rejlő nagy lehetőséget. , Maga a történet tehát nem túlságosan érdekfeszítő. De mint annyiszor a filmművészetben, most sem maga az alapötlet, az öt sorban elmondható szinopszis a lényeg, hanem az, ahogyan ez a filmvásznon megjelenik. És ebben Dárday valóban figyelemre méltót művek Először is: a kitűnő dokumentumaik meket készítő rendezőről kiderül: alaposan ismeri a valóságot, az embereket, az életet, a színét meg a visz- száját is. Ennék köszönhető, hogy a felrakott környezet- rajz valós és eredeti, a mellékfigurák is hitelesek, jók. Aztán: a szereplők mind amatőrök, pontosabban: civilek, akik nem a valóban megtörtént eset tényleges szereplői ugyan, de olyanok, akikkel ugyanez megeshetett volna, vagy akik ezt a történetet át tudják élni, s a maguk szavaival képesek megfogalmazni a szituációkban a párbeszédeket. Valamint: ezekből a legklasszikusabb dokumentarista eszközöket, a spontaneitást és a megszerkesztett művészi ábrázolás- módot elegyítő-vegyítő for- mai-technikai-módszerbeli eszközökkel készített képsorokból úgy áll össze maga a primér sztorin túlmutató mélyebb mondanivaló, hogy se- hj>l sem érezzük az erőlte- tett.séget, a didaktikus szájbarágóst. Dárday fölényesen biztonságos ura anyagának, ismert terepen mozog, úgyszólván egyetlen bizonytalankodó lépés nélkül. Mint említettem, humora is van, s ez is finom és találó, mert a visszás tények, például a bürokratikus nyelv, az okoskodó emberek, vágy a kellem- kedő szülők, tanárok adják az alapját. Ami pedig a legfontosabb, a gondolati mag: Dárday ezzel a sajátos stílusú, hol megnevettető, hol megható filmmel arra akar bennünket figyelmeztetni, hogy hiába nyújt ez az ország sok-sok fiának nagy lehetőségeket, azokkal tudni kell okosan élni is, mert ha az arra érdemesek nem ismerik fel saját perspektívájukat, akkor rögtön ott teremnek az ügyeskedők, a jószimatúak, akik a maguk hasznára fordítják a nép állama állal az uralkodó osztályoknak kínált előnyöket. Hogy a Jutalomutazás módszere, sajátos megoldásai csak erre az egy filmre érvényesek-e, vagy más alkotásokban is alkalmazhatja majd Dárday, erről lehetne — bár alighanem korai lenne — beszélni. Egy biztos: ez a film felüdülést jelent az utóbbi hónapok néhány kimódolt, önismétlő, álproblémákról szóló, vagy éppen, egyszerűen csak rosszul megcsinált magyar filmje után. Egyben annak is jelzése, hogy újabb — és eredeti látásmódé, tehetségű — fiatal rendezőnemzedék jelentkezésére számíthatunk a közeljövőben. Egy kis előkelőség Divat a régebbi filmstílusok, filmtípusok felélesztése. Legutóbb a Peter Bogdanovich rendezte Mi van, doki? bizonyította ezt a filmbur- leszk, műfajában, most Melvin Frank filmjében az érzelmes-mulatságos szerelmi történetek sablonjára készült, de hangvételében modernebb alkotást ismerhettünk meg. Az Egy kis előkelőség értéke a kitűnő Glenda Jackson színes játéka, s partnerének, George Segalnak a mackós humora. Takács István