Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
•íMitan 1975. MÁJUS 18., VASÄRNAP Mányoki Ádámra emlékeznek Szokolván Jól ismerjük Mányoki Adám két festményét Az egyik II. Rákóczi Ferenc portréja, a legtöbb iskolai történelemkönyvben is megtalálható, a másik magát az ifjú, álmodozó tekintetű festőt ábrázolja. Arcképe ott van a Szokolyára invitáló meghívókon is, ahol tegnap és ma a kuruckor festőjére, a község szülöttjére, Mányoki Ádámra emlékeznek. A már hagyományos Mányo- ki-napokat két újdonság is gazdagítja. Az egyik, hogy az idén a magyar—lengyel barátság jegyében tartják az ünnepségeket, a másik, hogy ma délelőtt avatják fel Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművész Mányoki-szobrát. A tegnapi program este hét órakor kezdődött. Domes Tamás, a Hazafias Népfront járási titkára nyitotta meg a művelődési házban tartott magyar —lengyel barátsági estet, köszöntötte a megjelent vendégeket, közöttük Bánfalvi Jenőnél, a váci járási pártbizottság titkárát, Feliks Allinát, a Lengyel Kultúra igazgató- helyettesét és a község lakosságát Nagy figyelem kísérte Feliks Állina előadását a magyar— lengyel kapcsolatok történetéről. A továbbiokban a Bem József nevét viselő lengyel— magyar népi együttes adott színes műsort Osztói egységesítik a szakmunkásképzést T A szakmunkásképzés egészére kiterjedő, 1970-ben kezdődött és egyre inkább kiteljesedő korszerűsítés jegyében ez év őszétől megszűnik a tagozatos és kezdetét veszi az egységes szakmunkásképzés a tanintézetekben. Az tette szükségessé és időszerűvé az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, hogy a különböző szakmákkal járó munkatevékenységek természetszerűleg különböznek ugyan egymástól, korántsem indokolt azonban, hogy a szakmunkások általános műveltségének szintje, tartalma attól függjön, hogy milyen szakmát választott életpályául. — Eljut-e mindenkihez ? Művelődéspolitika Monoron Monor lakossága az utóbbi tizenöt év alatt huszonöt százalékkal szaporodott, s jelenleg a nagyközség 17 500 embernek ad otthont. Naponta innen mintegy ötezren indulnak dolgozni Budapestre, a keresők több mint hatvan százaléka ingázó. Sokan közülük nappal az iparban dolgoznak, délután és munkaszüneti napokon pedig a ház körüli telken. És utána? Ha marad rá idő? Televízió, mozi, könyv, s a vendéglők! A művelődés és a tartalmas szórakozás szervezett formáinak lehetőségei eléggé korlátozottak és jobban is kellene élni velük. Monoron három művelődési intézmény van: a művelődési ház, a könyvtár és a mozi. Mindhárom a község központjában. Klub az erkélyen — A művelődési ház majdnem alkalmatlan a közművelődési munkára — tájékoztat Gulyás László, a nagyközség művelődési felügyelője. — Egyetlen, köves, óriás nagyterem, amely valósággal kong az ürességtől. Télen szinte megoldhatatlan a fűtés. Kiscsoportos, szakköri foglalkozásra alkalmas helyisége mindössze egy van, ezért a jól működő ifjúsági klubunkat kénytelenek voltunk a nagyterem erkélyén elhelyezni. Valamit javít a körülményeken, hogy a közelmúltban harmonika-ajtóval kettéválasztották a négyszáz személyt befogadó termet. A művelődési ház belső átalakítását, korszerűsítését nehezíti, hogy az épület még ma sincs a tanács tulajdonában, és évente nagy bérleti díjat fizet érte. Ha sikerülne megvásárolni az épületet, akkor a jelenleg lakásra és más célra használt helyiségek is a szaki;örök rendelkezésére állhatnának. — A gondok ellenére 13 kiscsoport működik a művelődési ház felügyelete alatt. Irodalmi színpadunk nevet szerzett magánál;, a művészetbarátok körében esztétikai ismeretterjesztő előadásokat tartanak; az utazók klubja másfél év alatt tizenöt alkalommal rendezett kulturális programmal összekötött túrát; az ifjúsági klubban gyakran hangzik el művészettörténeti, egészségügyi és divattal foglalkozó előadás is. Kérdőjelek S hogy milyen programok vannak a művelődési házban? Alkalomszerűen egy-egy tánczenekar, gyermekműsor és a község hivatalos rendezvényei. Színház-jellegű műsorok nincsenek, az Állami Déryné Színház már évek óta nem volt Monoron. — Sajnos, nincs érdeklődés — mondja a művelődési felügyelő. — Pénzügyi megfontolásokból sem tehetjük meg, hogy idehozzunk egy több ezer forintos műsort és mindössze néhány jegyet tudjunk eladni. Az a véleményem, hogy akinek színházra van igénye, az bemegy Budapestre. A döntő azonban, hogy a művelődési házban nem tudunk megfelelő körülményeket biztosítani az előadásokhoz. Vitatkozni lehet ezekkel a megállapításokkal, úgy gondoljuk. Ismerve a Déryné Színház műszaki igényeit, a művelődési ház színpada alkalmas az előadásokra, amit az is bizonyít, hogy korábban bemutató előadást is rendezett a színház ebben a teremben. Az érdeklődést pedig alakítani, formálni lehet. Jó propaganda- és szervezőmunka nélkül a városi színházak sem tudnak eredményt felmutatni. Kár, hogy a művelődési házban nincs, aki a közönséget szervezze. Az érdeklődést pedig bizonyítja az is, hogy sikerült létrehozni egy irodalmi presszót a községben (Hangulat eszpresszó), ahol eddig önálló műsorral szerepelt Bessenyei Ferenc, Men- sáros László és Bitskey Tibor. Az ötven személyt befogadó teremben egy-egy művésznek két előadást kellett tartania. Az ízlés fejlesztését és a szórakozást egyaránt szolgáló filmvetítések iránt is nagy az érdeklődés. Igényes műsor összeállításával évente átlagosan 135 ezer jegyet ad el a filmszínház. Kiemelt szerep A közművelődésben mindig hangsúlyt kap az olvasás. A jól felszerelt és modem mo- nori járási könyvtár mintegy 30 ezer kötettel várja az olvasókat. A négy kihelyezett fiókkönyvtárral területileg is közelebb kerül a lakossághoz. Itt is szükség volna a nagyobb propagandára, az olvasás iránti igény feltárására. Különösen a felnőtt olvasók száma tűnik kevésnek nem éri el az ezerötszázat. Pedig az olvasás hasznosan tölthetné ki a Budapestre bejárók napi körülbelül háromórás utazási idejét. Kedvezőtlen körülmények, és itt-ott kihasználatlan lehetőségek jelentkeznek tehát egyszerre. Látják ezt a község népművelői is, akik elsősorban a meglévő adottságok jobb kihasználását tűzték ki célul — A művelődési ház fiatal népművelői belátták, hogy íróasztal mellől nem lehet operatíve dolgozni — mondja Gulyás László. — Ennek köszönhető, hogy tavaly sokat javult a közművelődés színEmléjcszem, jó pár évvel ezelőtt a gyerekek milyen kitörő örömmel fogadták a tv új mesesorozatát, a Futrinka utcát; s megértették áttételes tanítását, mely játékosan, a kicsik értelméhez, leikéhez szólva azt sugározta, hogy munka nélkül nem lehet élni! S ki ne emlékezne Mazsolára, erre a csöpp kis mesefigurára, s társaira, kikkel az író mintegy modellt adott, hogyan kell és lehet a gyereket nevelni: humorral, bölcsességgel és nagy-nagy türelemmel! Az említett, s még jó néhány mesefigura író-teremtő jét, Bálint Ágnest, a Televízió gyermek- osztályának főmunkatársát az idén a József Attila-díj második fokozatával tüntették ki. — Teljesen váratlanul ért ez a kitüntetés — mondja beszélgetésünk kezdeA MAZSOLA ÍRÓJA tén —; munkámba elmerülve, észre sem vettem, hogy vége a márciusnak, s április eleje következik, a díjkiosztás ideje. Évtizedek óta Pest környékén élek, Vecsésen, társaságba ritkán járok, minden időmet leköti a család és a munka. Talán ezért is feledkeztem meg erről — a most már engem is érintő fontos eseményről —, hiszen a két nagy lány, a háztartás, a tv-ben a munka, no meg az írói kötelezettségek minden időmet felemésztik. Persze, ezt nem panaszképpen mondom, csak mint tényt említem. Szívesen dolgozom, s munkámat elősegíti, hogy vidéken élek. Még ma is — az óriási változások ellenére — zártabb, pihentetőbb, s egyben munkára sera ren- emelke- is, új Ugyankentőbb a vidéki élet. S nem szólva arról a hallatlan előnyről, ami írónak különösen fontos, htfgy a táj, az itt élők — nyíltak és természetesek, s a csend, a meg-meg- újuló évszakok mind-mind élményt adnak. — Most min dolgozik, ml foglalkoztatja, mint írót? — Repülő dívány címmel új ifjúsági könyvet írok, a 10— 15 évesek számára. Könyvemnek két hőse van — egy öregasszony, aki minden iránt érdeklődik, széles látókörű és friss gondolkodású ember; a másik pedig egy önző, fiatal lány, akit semmi más nem érdekel, csak önmaga! Az ő derűs összecsapásaik története lesz a kötet. — S a tv-ben? — Szeretném tovább folytatni a megkezdett sorozatokat: a Kuckót, a Futrinka utcát, s Frakkot, a macskák rémét! Szándékom továbbra is az, hogy a mesét közelítsem a mai élethez, s arra ösztönözni az új nemzedéket, hogy legyenek tárgyilagosak, emberségesek, s közeledjenek az élet tényeihez, jelenségeihez, a lehetőségeikhez képest előítélet nélkül. A. J. vonala. Növekedett dezvények száma és dett a látogatottság szakkörök alakultak, akkor több rendezvényt már az üzemekben tartottak meg, így például a szocialista brigádok vetélkedőjét, az állami gazdaság dísztermében. Fel- szabadulásunk 30. évfordulójára ifjúsági irodalmi pályázatot hirdettünk, amelyre 32 írást küldtek be. A falumúzeum létesítésének előkészítése is egy évvel ezelőtt kezdődött meg. Reméljük, a közeljövőben csökkenni fognak a helyiséggondok is. A Vígadó Étterem fölött pillanatnyilag kihasználatlanul álló termeket építészetileg felülvizsgáltatja a tanács. Ha a statikai vizsgálatok megfelelő eredményt mutatnak, akkor ezt az emeleti részt is a művelődési ház rendelkezésére bocsátjuk. Sok még a lehetőség Egy gyorsan fejlődő nagyközség népművelési munkájába pillantottunk be. Nem is az értékelés szándékával, inkább néhány tovább fűzhető gondolat felvetésének igényével. Újra és újra felbukkant közben a kérdés: a község lakói ismerik-e a helyi művelődéi lehetőségeit? Mintha a rendezvényekről .és a szakkörök működéséről csak szűk réteg értesülne. Az utcán, még a forgalmi csomópontokon sem találkozhatunk a művelődési programok plakátjával. Kriszt György TV-FIGYELO Nem szeretem Antiélmény. a részleteket. A részlet olyan akció, amely elkezdődik, de nem fejeződik be, hanem hirtelen megszakad. Olyan rakéta hát, amelynek nincs elég üzemanyaga ahhoz, hogy végigrepüljön a pályáján; félúton a földre zuhan. A részlet csak kíváncsiságot kelt, választ nem ad. A formálás lényege, a zártság, a befejezettség hiányzik belőle. A részlet tehát nem művészet. Csak kezdet, amely elvihet a művészi élményhez. Végeredményben ezért voltam elégedetlen a csupa részletből álló pénteki Tamási Áron műsorral. Mit akart tulajdonképpen ez az adás? Információkat közölni Tamási drámai munkáiról? Minek? Valaha indokolt lehetett volna ez, de Tamási ma egyik legtöbbet játszott színpadi szerzőnk. Aki akar, gyakran találkozhat vele. Igazi művészi élményt viszont ez a sok részlet nem nyújthatott, sőt a cselekmény brutális félbeszakítása, miután felébredt a néző tényleges érdeklődése a figurák sorsa iránt, éppen fordított hatással és következménnyel járt, mint kellett volna. A sok részlet valamiféle furcsa antiélményt nyújtott. Megnyugvás helyett idegességet. Az Énekes madárban, mindjárt az első részletben például nagyon szívesen néztük volna tovább Magdo szép szerelmének történetét. A képernyő azonban, alighogy ezt a kíváncsiságot felébresztette, azonnal más darabba kezdett. Mindannyian, a tévé, a nézők és az ügy, Tamási népszerűsítése, többre jutott volna, ha a részletek helyett valamelyik dráma teljes élményt nyújtó előadását láthatjuk. Energetikus a tsz-ben. Ne tessék megijedni, nem értettem félre Váncsa Jenő miniszterhelyettes szavait a mezőgazdasági műsorban; Tudom, hogy a takarékosság ügye a termelő- szövetkezetekben sem oldható meg egyetlen ember, az energetikus beállításával. Ennél az új parasztmesterségnél azonban mégis megkell állnunk egy pillanatra. Mert nem úgy kezeljük-e még mindig, ma is a mezőgazdaságot, hogy ott csak jó kapásokra, kaszásokra, ügyes krumpliszedőkre, kukoricatörőkre van szükség. S lám, szükség van ott már energetikusra is. Ahogyan a Megtakarított milliók című műsorban Szabó Ferenc, a ceglédi Lenin Tsz elnöke elmondotta, náluk már négy éve dolgozik energetikus, és munkája nyomán százezreket takarítanak meg. De hát ez csak egyetlen kis részlete az okos gazdálkodásnak. A pénteki műsor másik Pest megyei riportja a gödöllői Mezőgazdasági Gépkisérleti Intézetbe kalauzolt, ahol automa. tákkal kísérleteznek, szintén a takarékos gazdálkodás szolgálatára. Hogy ezek a nagy egészhez képest apróságok? Lehet. De azért azt nagyon jól szemléltetik, hogy milyen szépen változik, halad előre a világ. Ökrös László Színek az élet Tárlat Szigetszentmiklóson A szentendrei amatőrök csoportos bemutatkozása Ma, vasárnap délelőtt 11 órakor nyílik meg ünnepélyesen Szigetszentmiklóson Nádasdy János festőművész kiállítása a nagyközségi tanács épületének tanácstermében. A tárlat május 25-ig tekinthető meg. Régi hibánk volt, hogy az értéket sokszor csak létrehozója életének múltán fedeztük fel. A késésből két ártalom származott Maga a minőség várakozott magányosan, és az értékteremtő se láthatta vetésének kalászait. Napjaink kulturális életének egyik fő vívmánya, hogy az érték azonnal elhelyezkedik a társadalom tudatában, és hat, alkotó kedvet támaszt Nádasdy János eddig megtett festői útja is különleges eset Domanovszky Endrével együtt indult a főiskolán, első műveit Rudnay. Gyula korrigálta, aztán évtizedekig „megfeledkezett” a festői munkáról. Alkotói újjászületése utolsó tököli rajztanári éveiben kezdődött 1965 körül, s tart ma is sodró folyamattal. Művészete a faluba kapaszkodik. Nem nosztalgikusan, hanem egészséges lendülettel, hiszen az átalakulás érdekli, nemcsak az emlék; a szigetszentmiklósi házak kedves torlódása, a buszmegálló öble, az esti Du- na-part vörösbe hajló méltósága, csónakok, sebesült fűzfák, Lozsi bácsi egyszerűségében oly gazdag tekintete. Nádasdy János számára afa- lu nem téma, hanem az élet teljessége, itt érzi meg az élet ősi áramlatait és a harmóniával telítődő formákat Titka, törvénye: bensősé- ge, melyet magabiztos rajztudással szerkeszt. Nem sieti el képeit, ezért oly hitelesen pontos Talicskás-a, ezért oly kifejező a táj Boglyas arculata, a révhez vezető út nádrengetege, a Taksony felől házakkal integető dombok hullámos szelídsége. Megtörtént a varázslat: Nádasdy János felemelkedett a festői munkátlanság állapotából, és képi minőséggé szólította a páskomot, a szigetszentmiklósi Wesselényi utca egyedi alakzatát, a Bába kutat. Ismeri környezetének minden lényeges töredékét a szó emberi és festői értelmében. Ezért mondhatjuk, hogy kiállítása nemcsak a helyi értékek vizuális számbavételét jelenti, hanem a helyi értékekkel gyarapodó képzőművészeti közéletünknek része. Előttünk áll egy festő, aki öreg korában érte el fiatalságát. Művekkel. Mindez személyes erőfeszítésén túl közművelődésünk minden forrását erősítő figyelmét is igazolja. * Nádasdy János: SzentmiMósi kút Ä Vajda Stúdió otthon és Budapesten I Hallat magáról a Vajda Lajos Amatőr Stúdió: Szentendrén és Budapesten is. Mindkét helyen május 26-ig tekinthető meg tagjainak közös és egyéni kiállítása. A csoportos tárlat ezúttal szentendrei klubjukban kívánja saját fogalmazásukat kölcsönözve „a teret átszervezni”. A kollektív jelleg hangsúlyozásában eleve lemondtak arról, hogy a fotók, szobrok, plasztikák mellé külön elhelyezzék Csutoros Sándor, Diner Tamás, L. Tóth Árpád, Farkas Tamás, Haris László, Kígyós Sándor, Molnár V. József, Szemadám György nevét. Nem is ez a probléma, hanem az, hogy e sorozat éppen „félkész” állapota miatt nem tudja sem a teret, sem tudatunkat átszervezni, hanem megmarad érdekességnek. Sem többnek sem kevesebbnek. Itt és ezen a ponton szükséges a stúdió tagjainak elgondolkoznáok: képesek-e akarattal, erőfeszítéssel, a művészi munka küzdelmével elhagyni a kuriózum határát, s előbbre lépni a festői, szobrászi minőség irányába. Elég fiatalok hozzá, hogy az önismeret bátorságával kiküszöböljék a „gőzt”, a fölösleges csapkodást, s kemény műhelymun kával művekké fokozzák elképzeléseiket. A cipő és a halott madár párhuzama, a vonuló csapat lendülete, a domb képi elemzése már éreztet valamit a lehetősé- gekbőL A lehetőség Papp Gábor esetében festői valóság, melyről Budapesten a Toldi mozi klubjában győződhetünk meg. Igaz, ő is szereti a deszkákkal kapcsolatos improvizációt, a színes firkálás esetlegességeit, de a képzőművészeti happening jellege mégis átalakul mondanivalóinak súlya következtében, melyet a megformálás komolysága, a műjelleg biztosít. Ezért a képi etűdök, e lomokra hangszerelt festői változatok már emberi, művészi küzdelem eredményei. Losonci Miklós i