Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-15 / 112. szám

tat 1975. MÁJUS 15., CSÜTÖRTÖK A Szépművészeti Múzeum 30 eve A Szépművészeti Múzeum pénteken megnyíló nagyszabá­sú retrospektív kiállítása há­rom évtizedes restaurátori, gyűjteménygyarapító, tudomá­nyos és ismeretterjesztő tevé­kenység eredményeit, a kiállí­tások történetét, a nemzetközi kapcsolatok alakulását mutat­ja be — közölte Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum fő­igazgatója. A kiállítás rende­zőivel együtt beszámolt arról, hogy a felszabadulás . után egyik legfontosabb feladata volt a múzeumnak a háború idején megrongálódott műkin­csek restaurálása, konzerválá­sa. Kimagasló szakmai teljesít­mény volt az úgynevezett sza­kállas m-úmiakoporsónak és az Exekias amphorájának restau­rálása. Kultúrtörténeti emlékek Értékes kultúrtörténeti em­lékek kerültek elő a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem levéltárában: megtalálták a Vas megyei jeli arborétum alapítójának, Ambrózy-Migaz- zi Istvánnak Róth Gyulához, a későbbi Kossuth-díj as egye­temi tanárhoz 1913-ban írt le­velét. A világhírű tudós eb­ben a levélben részletesen is­mertette egy honosítási kísér­leteket folytató állomás létesí­tésének tervét. Előkerült egy 1924-ből származó levél is, amelyet az Erdészeti Főiskola akkori igazgatója intézett Ambrózy professzorhoz. Ebből kiderült, hogy a főiskola tá­mogatta a jeli arborétum lé­tesítését. A két levél azt is igazolja, hogy a jeli arborétum rekonst­rukcióját 1959-ben a soproni Eídészeti és Faipari Egyetem támogatásával azon elvek alapján kezdték meg, amelye­ket az alapító világhírű tudós több mint fél évszázaddal ez­előtt lefektetett. Vasvilla helyett korszerű gépek Szakmunkástanulókat várnak Pécelre Az igazgatóhelyettes irodájá­ban szőke, kékszemű fiatalem­ber ül. Állandó lakhelye Új­palota, de két hónapja a pé- celi Megyei Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet kol­légiumának lakója. A MOM- ban tanult, mechanikai mű­szerésznek készült. Néhány hó­nap alatt azonban rájött: nem jól választott. Gyerekkora óta szíveseh játszott kis állatok­kal. Ügy döntött, átmegy a kisállattenyésztői szakra. Mi­vel ő a tanév közepén kapcso­lódott az oktatásba, megadták neki a lehetőséget, hogy az ad­digi tananyagból vizsgát tehes­sen és évveszteség nélkül foly­tathassa a tanulást. Farkas László édesapja is műszerész, ő maga pedig Pesten született. — Nem furcsállották, hogy a mezőgazdasági pálya mellett döntött? — Miért furcsállották volna? — kérdez vissza meglepődve. & igaza van. Kérdésemben :s némi előítélet bujkált. A köz­tudatban még mindig ez a kép él: a paraszt munkája feltétle­nül nehéz és piszkos. Ezért is olyan kevés évről évre a je­lentkező a mezőgazdasági szakiskolákba. A legmodernebb — szakemberek nélkül Furcsa módon, éppen a fa­lusi emberekben él mélyen ez a szemlélet. A legyen a gye­rekem több, mint én voltam vágy többnyire a városi fog­lalkozások felé tereli a fiata­lokat. A tanult ember fogal­ma sokak számára nem azonos a modem nagyüzemi sertés- és szarvasmarhatelepeken dolgo­zó képzett szakmunkás fogal­mával. Pedig ha egyszer is kö­rülnézne, aki így gondolkodik, tegyük fel az Alagi Állami Gazdaság szarvasmarhatelepén — ugyancsak elámulna. Itt ta­lálható ugyanis Európa legmo­dernebb tenyészete. Egy szép­séghibával: nincs képzett szak­ember a korszerű gépek mellé. Ma már nem a vas villa az ál­lattenyésztés jellemzője. A leg­korszerűbb sertéshizlaldák is megkövetelik a tisztaságot, ha úgy tetszik, a fehér köpenvt. Mégis, hosszú évek óta a pé- celi iskolában egyetlen gyerek sem jelentkezett sertéstenyész­tési szakra. Hogyan próbáltak diákokat verbuválni? Prezenszki Gábor igazgató: — A környező általános is­kolákba tudunk csak eljutni. Az igazi verbuválás a tíz­ekre, az állami gazdaságokra várna, hiszen ott vannak a korszerűen felszerelt ' nagy­üzemek. A szomorú igazság azonban az, hogy szívesen ve­szik, elvárják tőlünk a képzett szakembereket, de maguk ke­veset tesznek a szakmunkás­nevelésért. Jelenleg kilenc osztályban 210 tanulót oktatnak. Még az iskolán belül is megvan a ] el­kapó t tab b szakma, amire so­kan jelentkeznek. A kisállatte­nyésztés—baromfitenyésztés évek óta az élen jár. Idén in­dult az iskola új oktatási ága: a laborállattenyésztés, amely a laboratóriumi kísérletekhez képez szakembereket. Ennek sem kell különösebb propagan­da, ahhoz, hogy mindig meg legyen a létszám. Teljes ellátás Az előbb arról szóltunk, mi­lyen modern nagyüzemek vár­ják (illetve várnák) a fiatalo­kat az iskola elvégzése után. A három tanuló év alatt is olyan ellátást biztosít az iskola, ami­lyennel kevés intézet dicseked­het. A saját fiú- és leánykollé­giuma tulajdonképpen ingye­Két esztendővel születésé­nek 300. évfordulója után mellszobrot kap szülőfalujá­ban, Szokolyán a barokk fes­tészet nagy mestere, a feje­delem képírója: Mányoki Ádám. A Börzsöny-hegyvidék völgyében húzódó kisközség lakossága így adózik a falu legnagyobb szülötte emléké­nek. Mikus Sándor kétszeres Kossuth-díjas szobrász, ki­váló művész alkotását kétna­pos ünnepség keretében, má­jus 18-án leplezik le a kis­község formálódó új centru­mában, a Lévai utca torko­latában. Mányoki Ádám családja — minden bizonnyal — a Tolna megyei Mányok községből került Szokolyára, ahol a debreceni református kollé­giumban és a holland egyete­meken teológiát tanult apa, Mányoki János 1670 őszén elfoglalta a református lel­kész! állást. Két évvel később megházasodik; hat gyermeke közül Ádám, a legidősebb, 1673-ban született. Kilenc esz­tendős koráig él Mányoki Ádám ebben a vonzóan szép fekvésű, ám különböző csa­pásoktól sújtott kisközségben: fosztogatta ezt a népet török, labanc, támadták kurucok, sanyargatták-sarcolták, élel­mét fölélte a katonaság. A környékbeli falvak né­pe gyakran puszta életét mentve, éjszaka menekült la­kóhelyéről. Szokolya is több­ször elnéptelenedett. A Má­nyoki család Komáromban húzódott meg, keserves ín­ségben. ItySköt ismeretséget a család Doelfer János Antal hadbíró tábornokkal, és fele­ségével, Schmidt Annával. A gyermektelen házaspár örök­befogadja a 12 éves Ádámot. Egy napon aztán Georg Wilhelm, Braunschweig-lü- neburgi herceg tábornoka el­hagyja Magyarországot, és kis családjával visszatér Né­metországba. Mányoki Ádám otthona ezentúl a Hamburg környéki Celle városka lesz. Nevelőszülei csakhamar fel­figyelnek rajztehetségére, és rajztanárt fogadnak mellé, aki hamarosan feltűnő hala­dásról számolhat be. Husza­dik esztendős korában el­indul első vándorútjára, ami­szobrot Állít a szülőfalu a fejedelem képírójának nek végén Hamburgban, volt rajztanítómestere házában te­lepedik le. Egy ideig annak munkatársaként dolgozik, majd önálló lesz, és rövidesen festői hírnévre tesz szert Hamburgban. 1703-ban Berlinbe költö­zik. Itt 1. Frigyes Vilmos vele festeti meg ezre de tisztjei­nek portréit. Alig múlt har­minc éves, s esztendőkre el van látva munkával, hírneve növekszik, amikor — 1707-ben — ura megbízásából Berlin­be érkezik II. Rákóczi Ferenc felesége. Lefesteti magát a népszerű magyar festővel; a kép annyira megnyeri tetszé­sét, hogy alkotóját rábeszéli: térjen vissza 22 esztendeje elhagyott hazájába, s álljon a fejedelem szolgálatába. Rá­kóczi nemcsak művészi te­hetségét kívánta igénybe ven­ni, hanem mint nagy tudású, német, francia, flamand és holland nyelvet beszélő, ki­rályi udvarokba bejáratos embernek, diplomáciai szol­gálatait. A fejedelem csakúgy, mint mások hamar megsze­rette Mányokit, a művészt és a nyílt, igaz embert. Mányoki Ádám 1708-ban megfesti a nagyságos feje­delem portréját — képe ma a Nemzeti Múzeum büszke­sége. Egy évvel később kül­földre megy, hogy eleget te­gyen úra diplomáciai megbí­zatásainak. Emellett igyek­szik fejleszteni festőtehetsé­gét, s megtanulja a rézmet­szés művészetét. A szabadságharc bukásának híre Hollandiában éri. Innen siet a Danckába (mai Gdansk — a szerk.) menekült feje­delemhez, s eszi vele együtt a bújdosók kenyerét. Itt készíti el a fejedelem másik, jól is­mert arcképét 1712-ben, amely a Nemzeti Galéria fél­tett ldifcse. A fejedelem be­ajánlja őt a lengyel főurak­nak. Előbb egy főmarsallt örö­kít meg, majd bekerül Erős Ágost lengyel király varsói udvarába. Innen Drezdába, a szász királyi udvarba visz az útja, ahol 1717-ben meg­kapja az udvari festő címet. Koholt rágalmait miatt ezt később visszavonják tőle, egy időre kegyvesztett lesz. Mányoki 1724-ben még egyszer visszatér hazájába, hogy visszaszerezze családja szokolyai birtokát. Hat esz­tendei sikertelen kísérlet után, gyéren csurranó megrendelé­seknek eleget téve, csügged­ten visszatér Drezdába. Ott mindent elölről kell kezdenie, 58 évesen. Sikerül: 1737-ben visszanyeri udvari festői rangját, s néhány alkotó évet tölt az udvarnál. Aztán a há­nyódások — meg a kor, hi­szen már hetvenedik évéhez közeledik — aláássák egész­ségét: 79 tallér négy garas penzulumma! nyugdíjba kül­dik. Élete utolsó évei szű­kös anyagi gondokban tel­nek, hazájától távol, Drez­dában. 1757. augusztus 6-án a 84 éves festő, a fejedelem képírója örökre lehunyja sze­mét. Temetésére ügyvédje kölcsönöz 20 tallért. Feje alá, koporsójába egy zacskó ha­zai földet helyeztek: 26 éven át őrizte, ereklyeként.., A 300. évforduló egy éle­dező művészkultusz kezdetét jelentette Szokolyán, és Pest megyében. Ennek lesz újabb állomása a május 17-én kez­dődő, kétnapos ünnepségso­rozat is. Első napján ma­gyar—lengyel baráti találko­zót tartanak, amelyen részt vesznek a budapesti Lengyel Kultúra képviselői; a műsor­ban közreműködik a Bem Jó­zsef lengyel—magyar népi együttes. Másnap délelőtt 10 órakor Holtság Endre, a Szo­kolyai Községi Tanács elnöke nyitja meg azt az avatóün­nepséget, amelyen Szíj Rezső művészeti író emlékezik Má­nyoki Ádámra. A mellszobor leleplezése után ismét mű­sor következik, a debreceni helyőrség fúvószenekarának, és a váci Madách Imre já­rási művelődési központ út­törőénekkarának fellépésével. Nyíri Éva nes. A befizetett összeg szinte jelképes. Nemcsak Pécelen, ha­nem a kihelyezett iskolák mel­lett is működik diákotthon, s ha a fiatalok a szokásos heti váltásban gyakorlatra mennek, több helyet a tsz-ek is bizto­sítják elhelyezésüket. A tanulás a három év letel­tével nem ér véget annak, aki szeretne magasabb képzettsé­get szerezni. Lehetőség van az érettségi megszerzésére. For­dítva is megtörtént már, most is nem egy hallgató van, aki érettségi után jött a szakmun­kásképzőbe. Ebben az esetben csak két év a tanulóidő. A felnőttoktatásra is lehető­ség nyílik, de a jelenleginél több szakmunkásra lenne szükség a mezőgadasági nagy­üzemekben. A drága berende­zésekkel hihetetlen termelé­kenységet lehetne elérni, ha megfelelő kezelőszemélyzet működtetné a gépeket, sondoz- ná az állatokat. Jelentkező nincs Az iskola parkjában saját állatházban tanulják a fiatalok az alapvető tudnivalókat. Ti­hanyi István tanár bemutatja a kis nyúltenyészetet, de ga­lamb- és baromfitenyészetük is van. Kisteljesítményű kel­tető gépen gyakorolhatják a gyerekek a modern baromfi­keltetést. Szalner Ilona üllői diáklány­nak a nővére is az iskola nö­vendéke. Érdekes története van Ábrajiám Piroska KISZ-cspcs titkárnak, aki tan­ügyi szakmunkásként dolgozik itt. ö felügyel az állatházban szolgálatot teljesítő fiatalokra. 1970-ben még ő is diákként búcsúztatta az iskolaévet, az­tán amolyan tanársegédként ottragadt. Közben leérettségi­zett, s ha minden jól megy, hamarosan a főiskolán folytat­ja tanulmányait. E példák felvillantásával azt akartuk érzékeltetni, milyen sok lehetőség nyílik azok előtt a fiatalok előtt, akik a mező- gazdasági pályát, az állatte­nyésztést választják szakmá­juknak. S hogy a termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok jelenlegi igényeinek legalább egy részét kielégíthesse az is­kola, ehhez elengedhetetlen az intézettel való jó együttműkö­dés. Saját érdeke minden me­zőgazdasági üzemnek, nogy hozzáértő emberekre bízza a drága, korszerű gépeket. Végezetül álljon itt egy jel lemző adat: pillanatnyilag a szarvasmarha- és sertéste­nyésztésben legkevesebb 300— 300 szakemberre lenne szük­ség Pest megyében. Ézt a lét­számot az iskola — kellő szá­mú jelentkező esetén is — csak tíz év alatt tudná kielé­gíteni. De jelentkező sincs. Máté Judit ....... ti lelet A X IX. század eleji magyar ércbányászat fejlettségéről ta­núskodó dokumentum került elő a miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemmel baráti kap­csolatokat tartó freibergi Berg akadémie archívumában. A gót betűkkel írt, mérnöki számí­tásokat is tartalmazó tizenegy oldalas szöveg fakszimile nyo­matát a társintézmény a mis­kolci egyetem könyvtárának adományozta. Az 1810-ben készített szöveg magyar gyártmányú csillék­nek németországi alkalmazá­sára tesz javaslatot. A csjlle- j szállítást elsőként a henneber- gi aknaterületen levő dél- türingiai ércbányában való­sították meg. HETI FILMJEGYZET Vanyusín gyermekei Jelenet a Vanyusín gyermekei című filmből Mintha Gorkij Artamono- vokja, Klim Számgin ja, vagy az /önéletrajzi trilógiái figurái szolgáltak volna például, és mintául ehhez a filmhez. Pon­tosabban: már az eredeti anyag, Najgyonov színpadi műve is erősen gorkiji fogan- tatású volt. Abba a XIX. szá­zad végi vidéki orosz kisváro­si kereskedőrétegbe vezette el a nézőt, amelyet olyan jól is­merünk a szocialista realiz­mus megteremtőjének prózai és drámai műveiből. A Vanyusín família sorsá­nak végigkísérése a filmben újabb, gazdagabb lehetősége­ket kapott, így a lényegében ismerős problémakör és mon­danivaló is új vonásokkal szí­nesedhetett. A forgatókönyvet író és a filmet rendező Jevge- nyij Taskov érdekes módon mintha kissé visszafelé nyúlt volna az időben: Gorkijtól Osztrovszkij felé. A súlyossá formált légkör, a tragikusabb felhangok erősítése, s a — nem túl sok — derűsebb mozzanat kibontása így teljesebb művet hozott létre, mint az eredeti dráma volt. S teljesebb lett a film gondolatilag is. Mert mi is itt a fő gondolat? Azt már Na jgyonov is elmond­ta, hogy ez a nem túl gazdag, de nem is szegény kereskedő­família hogyan bomlik fel las­san, mintegy önmagát sodor­va a fáradt pusztulásba. Nem tragikus összecsapások, nem felizzó szenvedélyek közepette megy vegbe ez a felbomlás, szétnullás, hanem bágyadtan, enerváltan, tehetetlenül. Nos, Taskov ennek az enerváltság- nak, óletképtelenségnek, te­remteni már nem képes kiüre­sedésnek a rajzát mélyíti el, egyben azt hangsúlyozva, hogy ettől, a századforduló táján nem jelentéktelen társadalmi rétegtói már nem várható semmi hasznos tett. Érdekházasságnak is rosz- szul sikerült családi kapcsola­tok, érzelmi ridegség, erőtlen erőszakoskodás, kiéletien sze­relmek és rossz irányba kitörő szenvedélyek, befulladt sor­sok, csendes tragédiák szöve­vénye jelenik meg előttünk eb­ben a filmben, s a végső, a zá­ró tragédia sem old meg sem­mit: az öreg Vanyusín öngyil­kossága semmit nem változtat meg, senkin nem segít. A tartalmas, érdekes, bár a színpadi formákat kissé túlsá­gosan tisztelő, s ezért némi­képp lassú sodrású filmben több kitűnő színészi alakítást láthatunk. Régi ismerősünk,, Borisz Andrejev hosszú idő után újra megjelenik a vász­non, az öreg Vanyusint formál­ja meg emlékezetesen. Mellette Ludmilla Gurcsenko, Viktor Pavlov, Nyina Zorszkaja ját­szanak még fontosabb szere­peket. Szertartás Nagisa Oshima japán rende­ző fümje is egy család sorsáról szói. Sokkal nagyobb időszakot kíván átfogni, mint Taskov filmje, ezért terjedelme is ala­posan megnő. Szögezzük le mindjárt: nem ntínden esetben indokoltan válik terjengőssé, bőbeszédűvé ez a film. Ha el­fogadjuk is, hogy a japán tár­sadalmi drámák — még ha a mában játszódnak is — általá­ban eltérnek tempóban és rit­musban az európai vagy ame­rikai hasonló filmektől, s ha tudjuk azt is, hogy Oshima egyébként is szeret széles ecsetvonásokkal, kényelmesen festeni a filmjein, a Szertartás még így is kissé túlnő a szá­munkra optimális terjedelmen. S ami igazáh fontos: ez a ter­jedelem nem is a vetítési per­cekkel mérhetően hosszú iga­zán. Ennél sokkal tovább — időben tovább — tartó filmek­nél sem éreztük feltétlenül, hogy túlméretezettek. Ami a Szertartás hosszadalmasságát, néhol már unalmasságát okpz- zo, az valójában nem más, mint a mondanivaló elégtelen­sége egy ilyen terjedelmű al­kotásra. Az a fajta család- szétzüllés, amelynek ebben a filmben tanúi lehetünk, szá­munkra már nem sok újdon­ságot jelent. Az európai film- művészetben Visconti, Berg­Kereskedelmi munkakörben dolgozók május 31-ig jelentkezhetnek a KERESKEDELMI SZAKKÖZÉPISKOLA LEVELEZŐ TAGOZATÁRA Érettségizetteknek két év, az általános iskolát végzetteknek négy év. Kérjen tájékoztatót és jelentkezési lapot! Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola, levelező tagozat. 6000 Kecskemét, Bajcsy-Zsilinszky út 1. Telefon: 12—975. man, sőt, Fábri Zoltán filmjei mar bőségesen taglalták a nagypolgári-polgári család fel­bomlásának, szétzüliésének, dekadenciájának folyamatát. Amit Oshima ebben a íiimoen számunkra újdonságként, ér­dekesként elmondhat, az elsó- soroan az lehet, hogy mindez hogyan jelentkezik egy japán csaiád esetében. Nos, erről ka­punk is némi képet, de vagy annyira távol áll tőlünk ez a világ, hogy nem tudjuk igazán követni a folyamatokat, vagy egyszerűen nem kapunk ele­gendő információt a filmből enhez az együtthaladáshoz. ­Mert amit megértünk és át­élhetünk, az a számunkra már meglehetősen sablonos. A bo­nyolult — és néha patologikus — szexuális vonatkozások ezen a családon belül legfel­jebb kíváncsivá tesznek ben­nünket, de nem tartoznak iga­zán a mondanivaló lényegéhez. Valószínű, hogy ez a film túlságosan is japan, legalábbis bizonyos érzelmi és családon belüli kapcsolatok vonatkozá­sában. Számunkra inkább a bizarrságai közvetítődnek, s azzal, amit Oshima feltehető­leg elsősorban akart — egy, a külvilág által tisztelt, példás­nak tartott családban milyen kibékíthetetlen ellentmondá­sok dúlják fel a békét, nyugal­mat, s mennyire tragikomikus ez a széthullás — csak másod­lagosan tudunk kontaktust te­remteni. Ami a filmben igen figye­lemre méltó, az Oshima ren­dezői stílusának, a pontosan megtervezett beállítások deko- rativitásának, a szép kompo­zíciók, az esztétikus mozgatás és színvilág megteremtésének kétségtelen szakmai biztonsá­ga. Az operatőr, Teichire Na- rushima, s a színészek: Kenzo Kawarazaki, Atsuko Kaku, At- suo Nakamuro, Aikp Koyama, Kei Sato és mások légkört te- remtően dolgoztak. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents