Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-10 / 108. szám
Aluminium bútorok — exoorira a A dombon harmatban Vízorzók a laposban Nem locsolótársulaf...! Képünk a budapesti Viligép Szövetkezet erdőkertes! öntödéjében készült. Vankó László öntő kiemelte a kokillából a folyékonyra olvasztott alumíniumot, s éppen tölti a formába. Széktámlákat készít. A szövetkezet angliai megrendelésre alumíniumból készült kerti bútorokat készít: egy hónap alatt háromezer széket, nyolcszáz asztalt. Három műszakban munkálkodnak, a gépek éjjel-nappal megállás nélkül járnak. A munkát huszonöt bedolgozó is segíti, akik a munkadarabok sorjázáaát végzik el. (Barcza Zsolt felvétele) SPORT + SPORT + SPORT + SPORT ELŐSZÖR KÚSZOTT FEL A ZÁSZLÓ Kis olimpikonok Május G-án, kedden, az Agrártudományi Egyetem sporttelepén rendezték meg ünnepélyes külsőségek között az idei városi atlétikai úttörőolimpiát. Ezúttal első ízben húzták fel városuhk úttörőinek olimpiái zászlaját, s Szabó Gábor, a tavalyi országos nyári úttörő-olimpia versenyzője meggyújtotta az olimpiái lángot is. A versenyen több mint kétszáz pajtás indult, s .mivel aznap tanítási szünet volt Gödöllőn, a versenyeket megnézte a város összes általános iskolás tanulója. EREDMÉNYEK: Fiúk: Négytusa: 1. Pető/i Sándor általános iskola, 2. Imre utcai általános iskola, 3. Légszesz utcai általános iskola. Egyéni összetettben: 1. Sziklai István (Petőfi isit., 219 pont), 2. Misik József (Légszesz isk. 218 pont), 3. Pataki József (Imre úti isk., 207 pont). Kisdobosok háromtusa versenyében a csapatot küldő, s helyezést elért iskolák sorrendje a fentihez hasonló. Egyéniben: 1. Király Gábor, 2. Berze Sándor, 3. Pápai László, 138, 135, illetve I 134 ponttal. Kislabdadobás: 1. Illés Zoltán, Imre- utcai iskola, 72,06 m. Súlylökés: 1. Kovács Mihály, Légszesz u. isk., 10,40 m. Távolugrás: 1. Csiszár Tibor, Légszesz u. isk., 508 cm. Maqasugrá,s: 1. Csiszár Tibor, 153 cm. 100 m-es síkfutás: 1. Horváth IstvcJn, Légszesz u. isk., 12,7 mp. 100Ó m-es síkfutás: 1. Illés Bálint, Petőfi Sándor isk., 3:03,3 mp. A 600 m-es síkfutás mindkét korcsoportjában városi csúcs született. 1. Lökös László, 1:50,0 mp, illetve Berki Zoltán, 1:48,5 mp. A 4x100 méteres váltófutást a Légszesz utcai Iskola csapata nyerte, 52,1 mp-cel. Ugyancsak ez az iskola nyerte 99 ponttal az iskolák közötti pontversenyt. Lányok. Négytusa: 1. Légszesz utcai iskola,, 2., Petőfi S. iskola, 3. Imre utcai iskola I Egyéni összetettben: 1. Antal Anna (Petőfi isk., 22? pont), 2. Botszki Judit (Légszesz u. isk., 225 pont), 3. Katona Ágnes (Petőfi S. isk., 221 pont). A kisdobosok háromtusa versenyében az alábbi sorrend született: Imre utcai iskola, Petőfi S. iskola, Légszesz utcai iskola. Egyéniben: 1. Urban Andrea, Süpek fldikó, Szebeni Agnes, 123, 106 és 105 ponttal. Kislabdadobás: 1. Botszki Judit, Légszesz, 53,36 m. Súlylökés: 1. Ványi Magdolna, (Légszesz), 920 cm. Távolugrás: 1. Antal Ágnes (Imre u.) 441 cm. Magasugrás: 1. Katona Ágnes (Petőfi), 135 cm. 100 m-es síkfutás: 1. Bokor Csilla (Imre u.), 13,8 mp. 500 m-es síkfutás: Szécsényi Csilla (Petőfi), 1:20,4 — városi csúcs. A 300 méteres síkfutás két korcsoportjának győztese Faliszek Dianna. 51,0 és Ádám Csilla 50,9. Á 4x100 m-es váltófutást az Imre utcai iskola csapata nyerte 57 mp-es időeredménnyel Az iskolák közötti pontversenyben a Petőfi S. iskola diadalmaskodott 90,5 ponttal. Az iskolák közötti összetett versenyt 188,5 ponttal a Légszesz utcai általános iskola nyerte. FIGYELEM! Hirdetést felvesz a Gödöllő és vidéke szerkesztő-vég, Kossuth Lajos u. 25. sz. alatt. — A múltlcor a lányom vitte el a kisfiút az orvoshoz, s mesélte, hogy a rendelőből a szomszédba mentek könyörögni egy kis vízért, annyi se folyt a kútból, amennyiben az orvos a kezét meg tudta volna mosni — meséli egy sokszok- nyás néni a kerepes! nagyközért előtt. — Bizony vödrökbe meg kannáikba kell gyűjtenünk a vizet, mert sose tudjuk, mikor kezd „szárazon köhögni’’ a hátunk — teszi hozzá egy fekete asszony. Egy másik család mesélte, hogy reggel még annyi sincsen, hogy megmosakodjanak. A panaszkodó férfi egy csafcosüvegből tölt magának e-»v pohár ivóvizet. — Hát akkor nem tudom, hogy minek van az a víztorony, meg az egész víztársulat! — ismételgetik többen is. Hogy miért; van a víztársulat? Mint Weitz Béla, a PVCSV kerenesi üzemegységének vezetője elmondta, a vízitársulat Kistarcsa-Kerepes és Nagytar- esa lakosságának ivóvízellátására alakult. Slag a közkúton — Hangsúlyozom, a vízmű azért van, hogy a három község tizenhatezer lakosa tudjon miből főzni, tudjon mit inni, tudjon mivel mosni. Nem pedig azért, hogy víziben úsztassa száz négyszögöles hagymáját, nem azért, hogy a slagot rákösse a közkútra, s addig nyomja, míg jön belőle. — A Vízmű társulat területén négy kút működik, ezek naponta összesén ezerszáz köbméter vizet adnak. Nézze ezt a naplót — tesz elém égy spirálfüzetet Weitz Béla —, szeptembertől áprilisig a magánháztartások és a közületek naponta hatszáz köbméter vizet fogyasztanak. Amint látja, ahogy beköszönt a meleg idő, már itt április végén is a fogyasztás meghaladta a kitermelhető mennyiséget. Sok a házikert, a zöldség, s van, ahol az utcát is meglocsolják, hogy ne poroljon. De a társulat ivóvíz- és nem locsolótársulat. — Nem új gond ez a területen. Tavaly is volt hiány, akkor a tanács elrendelte a locsolás! tilalmat, s augusztusra, amikor kevés volt az eső, sikerült elérni, hogy mindenhova jusson ivóvíz. Már az idén I két, melyben arra kérjük a ta- I nácsot, hogy ha tíz napon belül nem esik az eső és a hőmérséklet húsz-huszonikét fok, tiltsák meg a nappali locsolást, ha súlyosabb a helyzet, akkor a nap mind a huszonnégy órájában legyen tilalom. — Mi számít egy-egy családnál pazarló fogyasztásnak? A muskátlira jutna —• Bizony az is előfordul, hogy egy-egy háztartásban'napi két-három köbméter fogy el, ez tekintve a háztartási természetes szükségletet, azt jelenti, hogy körülbelül kétszáz litert öntöznek a kertekre meg az utcára. Átlagban majdnem' húsz vödörrel. Én nem azt mondom, .hogy az a muskátli, vagy az árvácska' szomjazzon, mert napi egy vödör még belefér a keretbe. — Kerepes magasabb részein panaszkodnak, hogy hia már korlátozzák a vizet, akkor miért nem „időzítenekjobban. Reggel, mielőtt munkába mennek, ha nem elég előrelátóak, nem tudnak mosakodni. — Szó sincs korlátozásról, sem este, sem reggel. A lakosság masa produkálja a köhögő kutat. Mert ugye mennek munkába az öthuszassal, az öt- nesyveneesel, fölkelnek hajnaliban, megengedik a slagot nésy órakor, fél ötkor, aztán aki a magasabb területen lakik, annak marad a cicamosdás. Területünkön ötven-hat- van méter szintkülönbségek is vannak, s ha akik a laposabb területen laknak, nyakló nélkül nyomják a kutat, akkor a dombtetőn már csak harmatban lehet mosakodni. Én is Kerepesen lakom, a LátóheBefejeződtek Gödöllőn a járás és a város általános iskoláinak elsősegélynyújtó versenyei. Tizennégy csapat — tíz járási és négy városi általános iskola — tagjai álltak rajthoz. Feladatuk közúti, munkahelyi és háztartási balesetek felismerése, s a sérültek kezelése volt. A verseny nevezési feltételei között az ifjú egészségőröknek albumot kellett készíteniük eddigi munkájukról. Dokumentumokat gyűjtöttek, rajzokat készítettek és krónikát írtak a csoportok megalakulásáról és arról, milyen tanfolyamokon sajátították el a fiatalok önként vállalt hivatásuk fortélyait. A versenyben első helyen végzett a gödöllői Munkácsy úti Petőfi általános iskola csapata. A második helyezést szerezte meg a péceli Szemere Pál általános iskola elsősegélynyújtó köre. Jó teljesítménnyel és alapos felkészültséggel szerepelt a versenyben az aszódi 1-es számú iskola csapata is. Ök a harmadik helyet szerezték meg. Az Érden megrendezésre kerülő megyei versenyen a járási és városi döntő két első helyezettje, szerepel. A megyei döntőt május 15-én tartják. Május 8-án, a vöröskeresztes világnap alkalmából Budapesten ülést tartott a Vöröskereszt Pest megyei vezetősége. Az ünnepi ülésen a Vöröskeresztes munkáért kitüntetés arany fokozatát nyújgyen. Így engem is érint, de hiába vagyak itt a „tűz mellett”, pontosabban víz mellett, magamon én is csak otthoni tárolással tudóik segíteni. Az ötödik Szilasligeten — Persze nemcsak a házl- ! kertek, hanem az építkezések 1 is „isznak”. Es hiába emelkedik a kerepesi dombon a víztorony. Attól ugyanis nem lesz nagyobb a mennyiség, a torony csaik a fogyasztáshoz igazodó elosztásban segít. Az üzemegységvezető elmondta, hogy a napokban állítanak föl Kis tárcsán egy ötszáz 'köbméteres víztornyot, ez egyenletesebbé teszi az elosztást. Már fúrtak egy ötödik, háromszáz köbméteres kutat Szilasligeten, ez körülbelül tíz nap múlva ad majd vizet a hálózatnak. A regionális víz- műtánsulait tervei szerint a hálózat teljes elkészülte után, a jelenlegi napi ezerszáz köbméterrel szemben kétezerhatszáz köbméter vizet kap a hálózat. A napokban járt a vízműtár- sulaitnál a Középdunavölgyí Vízügyi Igazgatóság képviselője, _ tájékozódott a hálózat kiépítéséről, s a pillanatnyilag mutatkozó vízhiányról. — A kistarosai nagyközségi közös tanács tegnap, csütörtökön doboltatta. hirdetted* a faluban a locsolási tilalmat. De ez nem elegendő ahhoz, hogy mindig mindenütt legyen Kerepesen víz. A folyamatos ellátáshoz szükséges a társadalmi aktívák, a tanácstagok, a lakosság összefogása. Az. hogy akik a laposban laknak. ne öntözzék el a domb lakói elől az ivóvizet — mondta befejezésül Weitz Béla üzemegysé"rvezető. Örszigethy Erzsébet tották át Szilágyi Istvánná túrái pedagógusnak, a túrái iskola ifjúsági vöröskeresztes csoportja elnökének. A kitüntetés bronz fokozatát kapta meg Fedor Istvánná, a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérőgyárának vöröskeresztes titkára és Kovács Gyula péceli polgári védelmi szakaszparancsnok. B. P. Az Ipari Műszergyár, Iklad felvesz műszaki végzettségű, gyakorlott szerszámszerkesztőket A jelentkezéseket írásban vagy személyesen az Ipari Műszergyár személyzeti főosztályára (Aszód, Pf. 2.) kérjük. is atactuk intézkedési tervünForog a kasza Forog az RA-kasza az SZK—1-es kombájn előtt. Szekeres Péter kombájnos irányításával serényen vágja a gép a lucernát Zsámbok ha tárában, az egyesült Zöldmező Termelőszövetkezet földjén. A betakarítást három napja végzik. (Barcza Zsolt felvétele) DÖNTŐ ÉRDEN Egészségőrök versenyben A-PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM ^ 1975. MÁJUS 10., SZOMBAT Zizombali jetjyzet Ragozás Témát keresve az e heti szombati jegyzethez, egyik péceli olvasónk levele akadt kezembe. Az írás hangja panaszos. Arról szól, mekkora áldozatok árán építi meg és tartja karban államunk az utakat Az építésben anyagi lehetőségeikhez mérten a helyi tanácsok is részt vesznek, s egy-egy új szakasz átadása után az útjavítás s a karbantartás feladata is rájuk hárul. Az utakat nem elég azonban megépíteni, rendben is keü tartani őket. Legfőképpen a községek utcáit, mert ezek gyakran elhanyagoltak, piszkosak. Hiába igyekeznek a községi tanácsok szép szóval, vagy bírsággal érvényt szerezn: az előírásoknak, a lakosság néhol annyi fáradságot,sem vesz magának, hogy a portája előtt húzódó szakaszt időnként felseperje, vagy a kisebb hibákat kijavítsa. Csak akkor kezdenek szitkozódni, ha gépkocsijuk elakad vagy q, sártengerben, tengelyig merülő jármüvek egy reggel csak késve tudják eljuttatni a boltokba az árut. Ha beköszönt az esős időszak, az ősz vagy az olvadás és bokáig merülnek a latyakban, akkor szentségeim kezdenek. Azt mondják: „Fizetem a községfejlesztési hozzájárulást, még sincs rendben a portám előtt a járda”. Sok családnak az is megoldhatatlan akadályt jelent, hogy a házuk előtt csörgedező apróbb vízmosásokat helyreigazítsák, az elmozdult szennyvízakna- fedelet helyére tegyék, vagy hogy a több százezer forintos költséggel épült útról a sarat, a homokot időnként eltávolítsák. De térjünk vissza a péceli levélhez: „A községben négy éve megépült, Petőfi utcai útról a sarat alig egy-két lakó távolította el. Néhány utcában a fürdőszoba szennyvizét a vízelvezető árokba vezették, ennek következtében az út és a járda tönkrement. Voltak olyanok is, akik olyan helyen ástak árkot, ahol az további károkat okozott, ezzel ellentétben azokon a területeken, ahol vízelvezető árok kellene, ott a tanácsra várnak. A Jókai utca alsó szakasza hosszú évek óta balesetveszélyes, pedig csupán néhány lapát földre volna szükség, hogy ez az állapot megszűnjön. Szomorú tapasztalat az is, hogy a lakók tétlenül nézik a részegek és garázdák randalírozását, azt, hogyan döntik ki az útjelző köveket és szaggatják le a közúti jelzőtáblákat”. A példák sorát mi is megtoldhatnánk néhánnyal. Itt volt például a gödöllői köztisztasági akció. A városi tanács felajánlotta, hogy a portákról ingyen elfuvarozza a hulladékot. Volt olyan tanácstagi körzet, ahol harmincszor fordult a tehergépkocsi. Az akció előkészítése példás volt. Irt róla az újság, sőt maguk a tanácstagok is agitáltaik. Mégis akadtak olyan utcák, ahol a lakók annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy a ház elé kihordják az évek hosszú sora alatt felgyülemlett hulladékot, használhatatlan berendezési tárgyakat. Alcaratlanul is az ötvenes évek elejének lelkesedése- és lendülete jut eszembe, ha a közérdeket sértő tunyaságról, vagy közönyről hallok. Arról, ha valaki így beszél: „A pénzemért ezt meg ezt kérem”. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni. Az a pénz, amit lcözségféjlesztési hozzájárulás címén fizetnek a háztartások, nem a tanács pénze, hanem közkincs. Az a „mi”• pénzünk, ami az igényekhez mérten bizony gyakran kevés. Ilyenkor van azután szükség az ösz- szefogásra, a társadalmi munkára, a már meglevő értékek gorulozásárn, karbantartására. Erre azonban — úgy tűnik — nem mindenki kapható. Pedig jó lenne végre megtanulni a ragozás és a birtokviszony fortélyait. Az enyém és a miénk közötti különbségeket. Berkó Pál
