Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-08 / 81. szám
1915. ÁPRILIS 8., KEDD Felújítás, bemutató a Nemzeti Színházban Bánk bán NÉMELY KLASSZIKUS művek tartósan nem hiányozhatnak a színházak műsoráról. Kétségtelenül Ilyen a Bánk bán is. És természetesen elsősorban a Nemzeti Színházra vár az a nemes és megtisztelő feladat,, hogy nemzeti drámairodalmunk e — belső ellentmondásaival, máig feloldatlan dilemmáival együtt is — klasszikus művét műsorán tartsa. A mostani felújítás azonban többre vállalkozott, mint egy iskolai kötelező mű színházban is hozzáférhetővé tételére. S ez elvileg így is van rendjén. A Bánk bán, amióta csak megíródott (százhatvan éve), majd először színre került (száznegyvenkét éve), korról korra mindig megújult. Ezt a drámát sosem úgy játszották, mint valamiféle szokvány kardos-köpönyeges művet, amelyben minden kelléke megvan a vadromantikus színpadi alkotásnak: ármány, gyilkosság, erőszak, meggya- lázás, őrült nő és hidegvérű intrikus, nagy tirádákat szavaló főhős és gonoszlelkű ellenfele, drámai vétség és tragikus félreértés és a többi. Mert bár mindezek i s benne vannak a Bánk bánban, mégis sokkal többről van itt szó: elnyomott nemzet és elnyomó idegen hatalom kibékíthetetlen ellentétéről. És éppen erről a kérdésről nem lehetett úgy beszélni Katona korában — s gyakorlatilag 1945-ig —, hogy ne vágjon a nézők legeleve- nébb húsába. MA A BÁNK BÁN — ez nyilvánvaló — nem elsősorban e mondanivalója aktuális és előtérben álló. De mivel a dráma mégiscsak erről a kérdésről szól, megkerülni, elmellőzni sem lehet. Marton Endre rendezése alakította ki azt az új koncepciót, ami valóban megtalálható a mű anyagában: a reálpolitikus Bánk s az ebből a magatartásából eredő konfliktusok elképzelését. Bánk valóban fejjel kimagaslik a dráma szereplői közül áttekintőképességével, higgadtságával, erélyével, érvelni tudásával. Az egyetlen, aki pontosan tudja, mi tört éráik az országban, lent és fent, a jobbágytelkeken és a főúri körökben. Ebben a mostani koncepcióban még Melinda meggyalázását is férfias erővel viseli el, s mint általában az egész előadásban, itt is a befeléforduló, töprengő, gondolkodó, egyéni sérelmét és a haza sorsát megmérő, az előbbit végül is az utóbbinak alárendelő embert ismerhetjük meg. Gertrudis meggyilkolásának motiválása most szinte a véletlen, a sodrából kijövő, higgadt embernek önmaga számára is meglepő tett. Bánk nem akar gyilkossá lenni, s mégis azzá lesz, így hozzák a körülmények és így teljesedik be — mintegy a sors kezének, de a szükségszerűségnek is tekinthetőén — a történelmi igazságszolgáltatás és Bánk egyéni tragédiája. Van ebben valami hamleti, a kizökkent idő helyretolásának irtózatos feladatát végrehajtó, de e feladatba bele is pusztuló hősiesség. Csakhogy a Bánk bán — nem a Hamlet, és a dráma szövege, anyága gyakran ellenáll ennek az érdekes, újra törő, de magából a műből csak kevéssé igazolható elképzelésnek. Az tény, hogy a Bánk bán lélektani dráma i s, de egyúttal sodró tragédia i s, és ezt a sodrást, ezt a szikrázó indulatú tragédiát el kell játszani. A mostani lefogottság, a dinamika visszatartása részint sok konfliktust elgyengít, részint az egész mű jellegét teszi sápadtabbá, vérszegényebbé. A rendezőileg megoldatlan záró rész (az eredetileg is sok értelmezésbeli gondot okozó, híres ötödik felvonás) még csak tetézi ezt a hiányérzetet. Mert amiképp Gertrudis nem tudott igazi ellenfele lenni Bánknak, s ezzel eljelentéktelenítette bizonyos fokig magát Bánkot is, sőt felborította a mű dramaturgiai egyensúlyát is, úgy nem tud királlyá nőni II. Endre sem. Sem Petur, sem Tiborc nem nagvon illik ebbe az elképzelésbe. A hisztérikusságig szélsőséges indulati kitörésekre hajlamos Petur és a lefoj- tottan morgolódó, füstölgő Tiborc nem tudja megadni Bánk tetteinek azt a hátteret és érzelmi-értelmi indítékot, ami nélkül pedig nem lehet teljes a bánki cselekedet. S az sem helytálló, hogy Peturnak — a jelenlegi értelmezés szerint — úgyszólván semmi igaza nincsen. Ha szűk főnemesi értelmezésben is, de igaza volt abban, hogy Gertrudis elvette a nemesek birtokait, el a hivatalaikat, a rangjukat, s háttérbe szorította őket az udvarban. Ennek a Peturnak a szájából most mindez üres szólamnak hat. AZ ELŐADÁST néhány szereposztási gyengeség is terheli. Ronyecz Mária nemcsak a rendezői koncepció miatt nem tud igazán királynői ellenfél lenni. Erről az asszonyról nem tudjuk elhinni, hogy egymaga fel tudott háborítani egy országot, hogy erős akaratú, s gonoszságában is következetes és szilárd jellem lenne. Vörös Eszter színészi eszközei egyszerűen még nem értek meg Melinda alakjának megformálására, Farkas Zsuzsa pedig nem tudja kiemelni Izidora dramaturgiailag fontos alakját. Őze Lajos Biberachja any- nyira érzéketlen és szenvtelen intrikus, hogy ellágyuló, emberi pillanatait sem tudjuk elhinni, Básti Lajos Peturja pedig a rendezői megfogalmazás miatt válik súlytalanná, majdnem nevetségessé. Avar István pontosan eljátssza a tőle kívánt Tiborcot, de ezzel valódi súlyánál jelentéktelenebbé teszi a figurát. Sinko- vits Imre Bánkja kitűnő az érzelmileg felfűtött, szikrázó jelenetekben (bár itt nem nagyon talál színpadi partnerekre), a töprengő, meditativ Bánkkal azonban nem mindig tud mit kezdeni. Egészében véve igen érdekes vállalkozás ez az új Bánk bán. A törekvés, hogy a túlzásokat, a megkövesedett maníro- kat le kell nyesni, el kell távolítani, alapjában helyes. De a dráma anyaga egy bizonyos ponton túl nem viseli el az átformálást, az átértelmezést. Marton Endre rendezése több helyen túllépi ezt a pontot, s emiatt válik a mostani előadás végül is problematikussá. Igazolatlan ősz MODELLHELYZET. Talán így jelölhetnénk meg legpontosabban, milyen szituációban indul a történet. A hullámzó harcok során a katonák újra meg újra elfoglalják a várost, amely lassan már csak égőfüstölgő romok halmaza. Egy szétlőtt, de valamennyire még lakható házikóban húzódik meg az öreg, akit mindegyik harcoló fél ki akar kergetni a helyéről. Útban van, veszélyes zónában él. s különben is: miután az egész város elmenekült, mit keres ő itt, egyedül és kissé zavaros történeteivel? Ám végül is nem lehet az Öreget megtörni, hiába veri, kínozza hol ez, hol az az egység. Inkább ő maga vonja lassan a saját humánus gondolatainak körébe a katonákat, akik tulajdonképpen megmentik az életét, hiszen amikor az Ezredes kivégeztetné az Öreget, a feje fölé lőnek. Ebből aztán újabb bonyodalmak származnak: mikor véget ér a háború és az öreg elmenekült felesége visz- szatér, majd előkerül életművész barátja, a Zsoké is, nem hiszik el neki, mik történtek vele. Ez a furcsa ősz valamiképp igazolatlan marad — de annál inkább használható. Jóvátételt fizetnek ugyanis a károsultaknak, s az öreg, a városban maradt egyetlen ember különösen nagy összegre tarthat igényt. Ráadásul megsebesült, kínozták, eltörték a karját. De az öreg a legke- csegtetőbb anyagi lehetőségekkel sem kíván élni — a kertjét akarja művelni, csemetéket, palántákat gondozni, hiszen kertész. Csakhogy az el- üszkösödő, nem gondozott sebekbe végül is belepusztul Nem konkretizált történet ez, s mégis az. A színen megjelenő katonák ugyan nem árulják el nemzetiségüket, csak arról beszélnek, hogy a birodalom győzelmet vár tőlük, de azért világos, hogy melyik birodalomról lehet szó. A város nevét sem ismerjük, mint ahogyan a szereplőiknek sincs nevük, öreg, Zsoké, Asz- szony, Polgármester, Ezredes — modellhelyzet modellfigu- rái ők. S Koppányi György szándékai szerint az egész mű mondanivalója is ilyen általánosságban mozgó: pusztuljon a dehumanizáló, értékeket, sorsokat romboló háború, pusztuljanak a kegyetlen, erőszakos, vérszomjas katonák. AZ ELKÉPZELÉS addig be is válik, amíg a színpad törvényeivel szembe nem kerül a konkrét szituációk kapcsán. Alig hihető például, hogy az Ezredes — akit megszállottan a győzelemben hívő, mindent e cél elérésének alárendelő embernek ismerünk meg — hajlandó lenne annyit tűrni, rábeszélni, vitatkozni az öreggel, aki útjában van a harcoló egységeknek. Az ilyen Ezredesek az ilyen öregeket gyorsan és rövid úton szokták eltenni láb alól. Az se valószínű, hogy az Asszony, az öreg felesége, annyi évi házasság után percenként szélsőségesen majd ide, majd oda hullámzó lelkiállapotában szinte felfedezze a férje jellemét. Bizonyára kisebb katonai erővel is el lehetne hallgattatni az Öreget, mint azzal a rajnyi, závárcsattogtató fickóval, akiknek egyetlen dolga ennek az esett öregnek a semlegesítése. Az Ezredesnél semmivel sem kevésbé kíméletlen, csak jobb modorú Polgármestert sem igen fogadhatjuk el eny- nyire egysíkúnak, mint ahogyan a Zsoké alakja sem eléggé súlyos ahhoz, hogy ellentétként, ellenpólusként szerepeljen az öreg mellett. Az Igazolatlan ősz így, ebben a formában inkább hat egy megírandó dráma bő vázlatának, mint kész műnek. Pontosan azok a vonások hiányoznak belőle, amelyek egy így elképzelt történetet fellendítenének a földről, s megadnák neki a jelképek szép szárnyalását. Egri István rendezése sokat segít e fogyatékosságokon, de végül is nem írhatta meg a darabot a szerző helyett. Egyet viszont megtehetett: az írott szövegnél sokkal gazdagabban, színesebben for- máltatta meg az Öreg alakját. S hogy az Igazolatlan ősz sok fogyatékossága, szerényebb írói eszközei dacára is színházi élmény, az éppen az öreg, s az Öreget alakító Kállai Ferenc jóvoltából lehetséges. Az okos, sőt bölcs rög- eszmésség, a hosszú élet szép tapasztalatait félelmek és gátlások nélküli életformává élő emberi tisztaság és bátorság, az esendőségében is szilárd és másokra is átsugárzó humanizmus remekbeformált figuráját teremti meg Kállai. Szövegmondásnak, mimiká- na!k, gesztusoknak és mozgásnak valami olyan pompás, a legapróbb mozzanatig tökéletesen kidolgozott egységével, ami még ennek a nagy alaki- tásokban bővelkedő pályájú színésznek is új alkotóművészi oldalait mutatja meg. JÁTÉKA egyben arra is figyelmeztet, hogy néha gyengébb színpadi művek is alkalmat szolgáltathatnak egy-egy egészen kiemelkedő színészi teljesítményre. S bár az Igazolatlan ősz nem igazán sikerült mű, bemutatásának így is volt értelme, hiszen lehetőséget teremtett a főváros szí. niévad jának eddigi legjobb egyéni produkciójára. Takács István Mit kérnek az úttörők? Dr. Goszlonvi János oktatási államtitkár az V. országos úttörőparlamentröl Az Oktatási Minisztériumban meghatározták azokat a tennivalókat, amelyek az V. országos úttörőparlament fórumán elhangzott javaslatok nyomán az állami szervekre hárulnak. Ezzel kapcsolatban dr. Gosztonyi János oktatási államtitkár elmondta: — A legutóbbi országos úttörőparlament jelentőségét növelte, hogy azt nemcsak megyei, kerületi, városi, hanem első ízben valamennyi úttörő- csapatban rendezett csapatparlamentek is megelőzték. Az a tény, hogy a csapatok javaslatai tovább, magasabb szintre is eljutnak, serkenti, bátorítja a kezdeményezést, és konkrét értelmet ad a csapatokon belüli parlamenteknek. Következetesebb végrehajtás — Az úttörőparlamenten többször elhangzott, hogy jobban meg kell ismertetni a szülőkkel az úttörőmozgalmat, s jobban be kell vonni őket a csapatok munkájának segítésébe. Több olyan kérdés is felmerült, amit az Oktatási Minisztériumnak az úttörőszövetséggel együtt kell megoldania. Például a közhasznú fizikai munka támogatását, az osztályfőnöki munka fejlesztését és a feltétélek javítását a szabad idő felhasználásához. Jogosak azok az észrevételek is, amelyek kifogásolják. hogy még mindig nem valósultak meg kellő következetességgel a rendtartásban, a korábbi állásfoglalásokban megfogalmazott követelmények. Számunkra ez az úttörőparlamentek egyik legnagyobb tanulsága. Szorgalom és magatartás — A problémák között sok szó esett a kirándulásokról is, a rendtartás csak a tanulmányi kirándulásokkal foglalkozhat, amelyeknek szervezése, lebonyolítása az iskola feladata. Egyetértünk azzal, hogy az úttörőkirándulások szervezésébe sokkal jobban vonjuk be a szülői munkaközösségeket, s ehhez iskoláink vezetői és az osztályfőnökök nyújtsanak nagyobb segítséget. Helyeseljük azt is, hogy a tanulók a kirándulásokhoz szükséges anyagiakat lehetőleg maguk teremtsék elő. — Az egyik szekció az életünk az iskolában témakörrel foglalkozott. Itt merült fel a kérdés, a magatartás és a szorgalom elbírálását illetően, hogy a minősítésben hogyan értékelhető az úttörőközösségben végzett munka? Erről a témáról a szakemberek is hosszan vitatkoztak. A vita lényege találkozik a gyerekek igényével, azzal, hogy a pajtások magatartásának elbírálásakor elsősorban a közösség érdekében végzett munlcát vegye figyelembe. Az önkéotetoég alapján — A gyerekek okos, jó javaslata, hogy ahol meg lehet oldani, ott néhány perces tornával kezdődjék a tanítás. A frissítőtorna-percek jelentőségét a tantervmódosítás irányelvei is hangsúlyozzák. Csak helyeselni lehet, hogy a tanulópárokat a barátság alapján és ne mechanikus elosztás útján alakítsák ki. — Az ügyeletest munka valóban önkéntes úttörőmégbí- zatás legyen, és ne csak az iskola legerősebb tanulói, a nyolcadikosok lássák azt el. Szeretnénk, ha az ügyeletesi munka nem csupán a külső rendre, a fegyelemre és a tisztaság megtartására szorítkozna, hanem kiterjedne saját közösségük törvényeire, fegyelmére. Felvetették a gyerekek, hogy még nem valósult meg a rendtartás által is előírt önkéntes énekkari tagság. Nyilván az úttörőcsapatnak, az énektanárnak felvilágosító, nevelő szavára is szükség van ahhoz, hogy a gyerekek önként vállalják az énekkari munkát, de semmi szín alatt nem lehet egyetérteni azzal, amit panaszként elmondtak, hogy elégtelen osztályzatokat is kapnak az énekkari próba elmulasztásáért. Bärcsay Jenő szentendrei mozaikja Szentendrén a felszabadulásunk ünnepére avatták fel a megye új művelődési központját. Mint hírt adtun/k róla, ennek egyik falát díszíti Bar- c.say Jenő mozaikja. Az alábbiakban a hatalmas mozaikot, Barcsay Jenő életének főművét elemezzük. A mozaik már a görög, de különösen ------------------ a római művészetben virágzott, magaslatát az i. u. V. században érte el Ravennában. Az apró kövekből, üvegből, színes kerámialapocskákból összeállított mozaikkép nagy méretre szerkesztve mai képzőművészeti életünk egyik kedvelt murális (fali) műfaja. A sgraffito sematikus vonalrajza ma már nem elégíti ki a nézőket (ezt az oroszlányi példa is jelzi), a seccó érzékenyen reagál a falrepedéseire, így az épületek. belső terében a fali szőnyeg mellett a fainterziä és a mozaik ígéri a legtöbb lehetőséget. E l sősorban a nagy mérettel. Ez panorámikus hatást eredményez, olyasmit, ami fellelhető Munkácsy és Csontváry törekvéseiben, ami után a Nyolcak megrendelés híján csak áhítoztak, pedig joggal hirdették ezen megvalósítandó eszményekben a művészet társadalmi funcióit. Most elérkezett a mozaik ideje — népünk megírta a megrendelést. Barcsay Jenő tulajdonképpen már 1949-ben elkészült első mozaikjának kartonjával, de csak 1963-ban kezdhetett hozzá a megvalósításhoz. E műve a Miskolci Nehézipari Egyetem számára készült. Az asszonycsoport kiemelkedik szerkezeti rendjével, izokefá- liás tagolásával, amely az egyiptomi művészet azonos fejmagEsságot igénylő alaptörvénye volt. A kezdet ennek a tisztázott szigorú formarendnek a folytatását jelentette. Itt még a rajz jut főszerephez, a színek szerényen háttérben maradnak. Tulajdonképpen ez az elv marad meg némi módosulással a Nemzeti Színház előcsarnokába került márványmozaikján is. A szerkezet továbbra is szigorúan zárt, a színek szürke tónusokban vesztegelA mozaik egy részlete. Konferencia a matematikatanításról A korszerű matematikatanítás módszereiről háromnapos országos tantárgypedagógiai konferencia kezdődött hétfőn Kaposvárott, a megyei tanács nagytermében. Több mint száz pedagógus részvételével számba veszik az óvodai matematikatanítástól kezdve a közép- és főiskolai oktatásig az új módszereket. Több mint húsz előadás hangzik el. nek, de az alakok mozgása összetettebb, nagyobb hangsúlyt kapnak a kontúrok.------------------------------ elhe| A komplex térben | lyez------------------------------ kedő sz ínes embercsoport azonban mind jobban érdekli Barcsay Jenőt. E törekvései megjelennek táblaképein. Emellett emblématikus ábrákat analizál, színek, formák mélyebb összefüggéseit. Azonos időben, párhuzamos intenzitással. Már i 963-ban feldereng az arany hátterű mozaik lehetősége. Sok vázlat közben testesül a terv. 1968-ban megbízást kap a Hofer Miklós építész által tervezett szentendrei művelődési központ üvegmozaikjának elkészítésére. Barcsay Jenő ebben az 1970-ben elkészült 300x1100 cm méretű alkotásán — melyet mostani ünnepélyes felavatásáig a Magyar Nemzeti Galéria aulájában láthattunk — eddigi életművének eszményeit összegezi. A színekben felgyűlt képi rendszer öttételes festői szimfónia. A két oldalszárny architek- turális változata — a mű nyitánya és fináléja — a tér i problémáinak sikeres rajzi ' megközelítése. A központi rész is erősen elvonatkoztatott, de követhető arányrendje méltó idézet Szentendre egyedi struktúrájából. A második és negyedik tétel a lendületes embercsoport rokon változata, melyben Barcsay Jenő derűs színfutamok szigorú rajzában tesz vallomást az értelem határait elért közösségi emberről. A figurák pontos anatómiai jelzése azt a rendet idézi, azt az egyetemes és általános minőséget, melyről József Attila álmodott. Ezt a szerkesztett harmóniát társadalmunk jelene és Barcsay műve szinkronban valósítja meg — a mozaik ettől a folyamattól ihletődik. Az egyes festői tételeket az enyhén örvénylő aranymező hidalja át, vezeti a szemet egyre tovább, az összegezésig. | Művészetünk | rnüveiUel----------------------lemzi az ös szefoglalás. Ez mutatkozik meg Vörösmarty és József Attila szimfonikus építkezésű, több részre osztott verseiben, Bartók, Kodály zenéjében és Barcsay Jenő most felavatott szentendrei alkotásában. Aki belép az épületbe, azt szinte észrevétlenül mozdítja, ébreszti a színes csoportok tiszta lendületével érvelő mozaik, Barcsay mesterműve, mely a műfaj mai rangjának világ- színvonalán helyezkedik el a Hofer Miklós szervezte építészeti térben, hogy a gyönyörködtetés ösvényén kényelmet szüntetve felrázza az embereket az alkotás izgalmára és örömére. Losonci Miklós
