Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
UÜdtm 1975. Április 4., péntek Vecsési Sándor annak a nemzedéknek a tagja, amelyet a felszabadulás után közvetlenül már a mi társadalmunk gondozott, nevelt művésszé. Nyergesújfalun született 1930-ban. Pályája gyorsan ívelt fölfelé. 1954-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél és Főnyi Géza tanítványaként, 1962-ben szerepelt a velencei Biennálén, egyéni kiállítása volt az Ernst Múzeumban és tavaly a Műcsarnokban. Közben festői eredményeiért Munká- csy-díjat kapott. A 60-as években telepedett le Dömsödön. A Duna csöndje, a Kiskunság sajátos szépsége felgyorsította fejlődését. Ettől kezdve szívósan végzi a táj vizuális feltárását, méltó társakkal: Bazsonyi Arannyal, aki festőtársa és felesége egyszemélyben, Patay Lászlóval, aki barátja mind szemléletében, mind a festői célokban. Vecsési Sándor országjáró festő. Hivatásának érzi a nagybányai és alföldi festészet eszményeinek lendületes továbbteremtését. Ezt következetesen megvalósítja, ezért kapta meg az elmúlt évek során a szegedi, a debreceni, a balatoni nyári tárlat nagydíját, a vásárhelyi őszi tárlat Tomyai-plakettjét, a szocialista országok Szófiában bemutatott festészeti kiállításának nemzeti díját. Levendulást és repeést, gyermekkorának élménysűrítő házsarkát, ordasi öreg fát, félegy- házi kálváriát, kiskunlacházi kubikgödröt, dömsodi partszakaszt, kórókat, tejeskannás más formát öltenek újra, egyre több közöttük az embert ábrázoló figura. — Bonyolult korban élünk — mondja — Ezért a sokféle irányzat, a gyakori útkeresés a művészetben. Az enyémben is. A művészetnek tükröznie kell a kort, amelyben születik. Bennem erős társadalmi érdeklődés él. Ez számomra nézőpontot ad. Vallom: a művészi cselekvés egyfajta társadalmi kötelezettség, amely a megismerés folyamatát segíti. Az ember csak az általa teremtett harmóniában tud élni. Ennek a harmóniának a megteremtésében pedig a művészetre nagy feladat vár: hű tükröt tartani az emberek elé. A kor emberét nem kell megtámasztani héroszokkal. A ma embere — s ebben a bekövetkezett változásoknak nagy szerepük van — eljutott odáig, hogy már nem igényli a isteneket. Az önmagához hasonló embereket akarja viszontlátni a művekben. — Tükröt tartani az emberek elé: nézzetek bele, ilyenek vagytok, ilyenek vagyunk. Jók is és rosszak is. Vannak erényeink és vannak hibáink. De mert emberek vagyunk, ez képessé tesz arra, hogy szembe nézzünk önmagunkkal, meglássuk és továbbfejlesszük önmagunkban azt, ami jó. és meglássuk és küzd- jünk az ellen, amiről úgy ítélkezünk, hogy hibáink közé tartozik. Ha ez a gondolat vezeti a művészeket, akkor elmondhatják magukról, hogy jó ügyet szolgálnak. Az emberiség ügyét. A cikkeket írták: Losonci Miklós, Ökrös László és Prukner Pál A felvételeket készítették: Koppány György és Nägy Iván Pest megye vonzáskörében Áll AMI ÉS Műrísmi DÍJASOK . Jó érzés a kitüntetettek névsorait böngészni; .többen közülük szorosan kapcsolódnak Pest megyéhez, szülőföldjüknek mondhatják e tájat, vagy mindennapi munkát adó, alkotásra ihlető helynek. Alkotásaikkal rendszeresen találkozhatunk a lapokban, tudományos kiadványban, kiállítótermekben, köztereinken. Közülük, a hozzánk nagyon közel álló kitüntetettekből mutatunk be néhányat, akiknek te’vé- kenysegük, munkásságuk Pest megyéhez is kötődik. Most kapta meg a Magyar Nepkoztarsasag érdemes művésze kitüntető címet Anna Margit festőművész Gorka Lima Munkácsy.díjas kerámikus, Kiss István Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész és Vecsési Sándor Munkácsy-díjas festőművész, dr. Gyarmati István egyetemi tanár pedig az Állami-díj II. fokozatában részesült — mint tegnapi lapunkban már közöltük. Vác, Gödöllő közterein kislányt, vadvizeket és virágzó cseresznyefákat tömörít, sűrít képpé; amerre jár, festészetben gyűjti meleg emberi otthonná a hazát. Dömsöd vízi csöndje ébreszti benne a műveket, a nád suttogása bíborherésre emlékezteti és halott apjára, akit — Juhász Ferenc szavait kölcsönözve — „elkért a föld”. Ereje, hogy értékei csak önmagához hasonlíthatók; festői hangvétele őszinte, eredeti, élményeken alapuló emberi érzelmeket jelöl. Dömsödön új iskolát terveznek. De szép lenne, ha az előtérben Vecsési Sándor seccója üdvözölné az érkezőket! Szentendre és Ráckeve szellemiségében Kiss István esztétikai értékrendje jó történelmi érzékről és a társadalmi valóság pontos ismeretéről tanúskodik. Ilyen tényleges erények miatt növelik eszmévé a teret Felvonulói a Pest megyei pártbizottság épülete előtt, ilyen szabatosság ad élményt a gödöllői iskolában, ahol Petőfije és a Tanácsköztársaság emlékművét kezdeményező bronzvázlata látható. E mű mozdulata: szobrászi felkiáltás. Műtermében a jövő. Békét szimbolizál a Galambraj, mely Dunaújvárosba kerül. Várakozik a sajátosan értelmezett Ady, terét keresi ugyanúgy, mint a színeket visszaverő és a Balaton vízmezejére képzelt Szúnyog, vagy az élet szakadatlan egyetemességét jelképező Búzakalász. Nemcsak a szépséget, hanem a fenyegetően kötelező erkölcsöt keresi művészetében Kiss István, nem megbízást kér, hanem igényt — ez élheti. i, . .'YfW—i,« ~ Kiss Istvánt nem sajátíthatjuk ki, de any- nyit joggal jelezhetünk, hogy a miénk is, hiszen Pest megyében több műve alakítja az emberek közösségi tudatát úgy, hogy általuk nemcsak ízlésük, hanem szemléletük is töztul. Művészete egyszerre esztétikai és politikai minőség. Minden bizonnyal megyénk és Kiss István kapcsolata a jó hagyományok nyomán tartós marad, és fokozódni fog városaink, községeink köztereit eszmé- sítő plasztikáiban. Mindez nem megrendelés. Több annál. Igényünk. Dömsöd, a Duna — és az ország A „magyar iskola” megalapítója — múzeumból Anna Margit, az európai iskola jeles tagja, évtizedek óta jár Szentendrére. Először férjével, Ámos Imrével, akinek sorsa, értékei megegyeztek Radnóti.Miklós életművével. Ámos festészete felhasználta már a harmincas évektől a szentendrei motívumokat, Anna Margitra a környezet tárgyakban fel nem fedezhető szellemisége hatott. Anna Margit alkotói előretörését a gyermekrajzok jelentik. Otthonában indián, mexikói, szentendrei babák sorakoznak, mohácsi népművészeti tárgyak, mézeskalácsok gyűjtik alakítható nyersanyaggá a világot. Festett tányérok lendítik képpé fantáziáját, szerb ikonok és hálatárgyak. Mindez akkor kezdődött, amikor még régen Mohácson és Diósjenőn csutkából bábut faragott, és színesre festette őket Jac- ka Marissal és a többi gyerekkel. Helyettük is ő lett festő. Szerencsém van. Kiss István fél órája érkezett vissza budapesti műtermébe Endrőd- ről, ahol' emlékművét avatták. Kiss István ars poeticáját helyette ezúttal a művét visz- szatükröző endrődi köszönő írás is tartalmazza: „A szobor külső megjelenése, eszmei hatása osztatlan elismerést váltott ki a község minden lakójából. Községünk, de környéke is egy igazi nagy alkotással gazdagodott általa”. Hasonlót mondanak a váciak is Kiss István végvári vitézeket idéző kettős nézetű faláról és a Komócsin Zoltán Kollégium előtt elhelyezett Vak Bottyán emlékműről. Dr. Gyarmati István, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára, a fizikai tudományok doktora termodinamikai kutatásaiért kapott Állami-díj at. Mi ez a különös nevű tudomány? Van a fizikának egy ága, amelyet az iskolakönyvek hőtannak neveznek. Ez a tudomány, más néven termosztatika (vagy klasszikus termodinamika) azokkal a jelenségekkel és folyamatokkal foglalkozik, amelyekben hő szabadul fel vagy tűnik el. Az igazi, a modern termodinamika azonban más tudomány. Űjabb is. Alapjait szinte napjainkban, 1931-ben, hat évvel a modem atomelmélet születése után a norvég származású hars Onsager rakta le; kutatásaiért később, 1968-ban Nobel-díjat kapott. Dr. Gyarmati István életének állomásai: Szeged, Orosháza, Debrecen. Két évtized telt el Onsager nagy felfedezése óta, amikor 1952-ben Gyarmati István a termodinamikával foglalkozni kezdett. Akkor már mögötte voltak a feltűnően sikeres egyetemi esztendők. Amikor Gyarmati István a termodinamika aspiránsa lett a Budapesti Műszaki Egyetemen, dr. Schay Géza akadémikus, kétszeres Kossuth-díjas tanszékén — Európa más országaiban, Belgiumban, Hollandiában az új tudománynak már világhírű iskolái működtek. A magyar tudós kutatásai a következő években és évtizedekben ezeknek a híres-nevezetes iskoláknak az eredményeit fejlesztették tovább. Gyarmati István 1959- ben kandidátus lett. öt év múlva docenssé nevezték ki a Budapesti Műszaki Egyetemen. Tanszékének 6—8 munkatársával ekkor alapította az első magyar termodinamikai kutatócsoportot, amely gyorsan híressé vált a tudományos világban. Néhány év alatt mint a termodinamika egyik vezető — magyar vagy budapesti — iskolájának nevezték és tekintették. A professzor és munkatársai mintegy hatvan tudományos publikációban ismertették eredményeiket, köztük azt a Gyarmati által megfogalmazott általános alepelvet, melyet a számítási folyamatok kormányzó elvének neveznek és amelyből a termodinamika egész elmélete minden részletében levezethető. „Nemegyensúlyi termodinamika" címmel jelent meg minderről a professzor ösz- szefoglaló könyve. 1968 a nagy események éve volt Gyarmati István életében. Akkor lett o tudományok doktora. Disszertációját Moszkvában, a Lomonoszov Egyetem 32 tagú nagytanácsa előtt — tagjai között két Nobel-díjassal és öt Lenin-díjassal — kiemelkedő sikerrel védte meg. S abban az esztendőben került a gödöllői egyetem fizika tanszékének élére. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, s az egyetem vezetőinek megértő támogatásával a tanszéken létrehozta a második magyar termodinamikai iskolát. Gödöllői évei alatt jelent meg könyvének némileg bővített változata az egyik legtekintélyesebb tudományos kiadó, a Springer Verlag — Berlin, Heidelberg, New York — gondozásában. Ez a könyv egycsapásra világhírűvé tette a gödöllői egyetem fizikatanszékét. A nemzetközi tudományos kiadványok ezután (például A modern fejlődés a termodinamikában című, 1974-ben New Yorkban megjelent gyűjtemény, amelyhez a Nobel-díjas Gábor Dénes írt előszót) Gödöllőt már a leghíresebb és legrégibb egyetemekkel — Cambridge, Berkeley, Amsterdam, London — együtt emlegetik, Gyarmati István nevét pedig a leghíresebb fizikusokkal — Ohm, Fourier, Carno, Gibbs, Lagrange — emlegetik egy sorban. Talán mondani sem kell, hogy mind emö- gött küzdelmes, nehéz esztendők, évtizedek, átvirrasztott éjszakák és átdolgozott nappalok állnak. A verőcei alkotóműhely Többször járt Ráckevén. Ott egy dolog ra- gádtameg: a szerb terítő, a peskir. Lórévi népszokás, hogy lakodalomban használják, a templom hálaoltárán helyezik el. Mindez megragadta Anna Margitét. Ezóta több festményén terítőtöredéket applikál, vagy fest hímzett hátteret. E nyersanyag életérzést jelöl, festészet folytatja a nép emlékké oldódó hagyományait Falusi Madonnái, csipke-diadalkapuja, korsókkal bővített háromkirályai között fedezem fel március végén készült és még meg sem száradt festményét, a Metamorfózist. Hármas tagolású önarcképén lepke, virág, őszi levél jeleníti az idő vonulását. Itt is szorgalmasan gyűj töget, s a préselt nyomatok kedvességéhez társul a virág-ornamentika, amelyet szinte a pingáló asszonyok alázatával kanyarít a gyerek, a kislány és az asszony alakjához, ahhoz, aki volt, aki lett. Tétova kérdésemre várakozás után magabiztosan válaszolt: azt festem a jövőben is, amire az életet sűrítő titokzatos tárgyak felébresztenek. Kívánjuk, hogy így legyen, hogy megyénk Makádon, Túrán, Ecseren, Urbő-pusztán virágzó népművészete, a tápiószecsői, a gyáli, a solymári gyerekrajzok képezték Anna Margit újabb térnyerést figyelő, érzékeny előrenyomuló művészetének halomba gyűjtött bázisát. Tizenhét esztendeje találkoztam először Verőcén Gorka Líviával, a domboldalra épült házban, amelyet művészkörökben már akkor úgy emlegettek, mint a magyar Faenzát, a kerámiaművészet kicsiny, de szilárd alapokra épült fellegvárát. Okkal, hiszen a nagy mester, Gorka Géza mellett egyre erőteljesebben hallatott magáról leánya, Lívia. Korongolt tárlatait, karcsú vázáit, virágtartóit a környező táj állatvilága népesítette be: gólyák és őzek, rákok és halak, fölvéve egyúttal az ábrázolt figurák formáját, alakját. Az első találkozások óta Gorka Lívia művészete új irányba fordult. Megváltozott kerámiatárgyainak formája, szinte teljes egészében eltűntek figurális díszítései, a fényes, sima mázat pedig az alapanyagba dolgozott oxi- dok váltották fel. % De ez is már a múlté. Mint ahogy a verőcei ház sem alkotóműhely többé — múzeummá lépett elő. Gorka Lívia korábbi tárgyai
