Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-27 / 98. szám
mil 1975 . Április 27., vasärnap Hátsó kapu MÁTYÁS FERENC: Tükörben Kócsag száll föl a nádas tóból, fehér vitorla-szárnya ieWben, emelkedik véle a táj is, táncol a nád dárdás seregben. Erdőmből egy sármány kiáltoz, dallamát a tó veri vissza, tisztább, mint ahogy fülem hallja, — a sármány ősibb folklorista. Dada vár ... mama hív... jelzi csöpp csőrküjén felém megriadva, harmonikus zengés most a csönd, Uondul a nyár rozsdás harangja. Füstben, zajban megfáradt város irtózatából szabadultam, * ide a tóhoz, mint eszelős, hogy benned vadon megfogódzam. A mezőn virágok borzongnak; földre kényszerült csillagképek, — az ősz torlódó hullámain szeptember kék gyertyái égnek. Alkonyba zuhan a bronztollú nap, mint egy lelőtt fácánkakas, fénytolla rögökre hull, hogy majd éjszaka rőzsetüzet rakass. S száll a képből a kócsag, csalja új nyár, — mint e parasztlányka itt, e tóba engem. Még nem látja tükrében vén arcom ráncait. ■lután az a szégyen történt velem, hogy hanyattvágódtam a pcsőn, s alaposan megütöttem magam. Nem tudtam mire vél- a dolgot, hiszen futás közben pontosan kiszámítottam, hogy va lépek, s tévedni nem szoktam. Megvizsgáltam tehát a bálit helyét, s némi keresgélés után észrevettem, hogy egy da- bka szappan okozta vesztemet. S alighogy megláttam a szap- nt, máris felmerült bennem a nagyszerű eszme. A gyönyörűdtől majd elállott a lélegzetem. Még összevissza ütött tagjaim jgásáról is megfeledkeztem. Azzal az ürüggyel, hogy a mellékhelyiségre megyek, délin, szilencium idején a lépcsőházba surrantam, s nedves szap- nnaj bekentem a lépcső néhány fokát. Vznap délután parajdi úr kis híján megpofozott. Szobánk yanis közel feküdt a lépcsőházhoz, s valahányszor valaki ígcsúszott a szappanos lépcsőfokok egyikén vagy másikán, ztán lehetett hallani zuhanását. S valahányszor valaki lezu- nt, én majd megfulladtam a kacagástól. — Mit röhög? — kérdezte Parajdi úr az első kacagás! romom után. Azt hazudtam, hogy eszembe jutott valami. De néhány perc múlva ismét egy zuhanó test tompa hup- lását hallottam a lépcsőház felől. Ökölbe szorítottam a ke- n, összeharaptam a szám, oly erősen, hogy a szemem szik- :ott. De mindez nem használt, nevetésemet nem bírtam visz- ifojtani. — Ne röhögjön! — szólt rám, ezúttal már fenyegetően a bafőnök, aki röhögésem miatt nem tudott figyelni a bűnügyi tóriára, amit olvasott. Végül is annyira elmérgesedett a hely- közöttünk, hogy beavattam a titkomba. Máskülönben rosszul tam volna. Mikor megtudta, min mulatok oly kitűnően, egy- rre megenyhült. Ettől kezdve együtt füleltünk és együtt ka- ;tunk. Egészen addig, amíg egy óriási huppanás nem rengette meg collégium öreg falait. Ezúttal nem diák vágódott hanyatt a csőn, hanem tanár. — Ez Duci volt — mondta Parajdi vérvörösen a nevetésiztán hirtelen elkoniolyodott. Ducinak az egyik inter- tusi tanárt becéztük. y Parajdi úr szúrós szemmel nézett rám, fürkészőn, mint egy .ektiv. Megijedtem a nézésétől. •ECYEI "IMä/j ■ K/UIICW ENVER BIKCSENTAJ Frontnovellák A katona kitárja a bunker a|tajár Margit azelőtt a negyedik emeleten lakott, Attila a másodikon. A környező házak lakói a tűz után költöztek le a bunkerbe. Cementfalak. Pelenkaszag. Gyertyája csak Margitnak van. A bunker kilenctized része sötét, csupán a szemek fehérjének sápadt fénye látszik. Minduntalan egyről folyik a szó: — Mikor lesz már vége? Már megszokták a robbanások zaját. Már az a szörnyű, amikor csönd van. — A József körúton a németek felrobbantottak egy házat — tárgyalták suttogva az asszonyok. Mindenki odaveszett a pincében. Attila, aki az ostrom előtt egy tölténygyárban dolgozott, a robbanások hangjáról már szakszerűen meg tudta állapítani, ki lőtt. — Német... Orosz... Német ... Orosz... — sorolta egymás után, mialatt a többiek a robbanások nyomán aláhulló kövek zajára füleltek. Reggelre egyre távolabbról hallatszottak a robbanások, Senki sem tudta, kik jönnek: oroszok, németek? Délben Szaniszló, Margit fivére óvatosan felmerészkedett a lépcsőn. Néhány perc múlva már hozta is a hírt: — Oroszok! Nem tudták, mitévők legyenek: örüljenek-e, vagy féljenek. Túlságosan hosszú, , ideig ijesztgették őket az oroszokkal. És elekor hirtelen meg- nyikordult a pinceajtó, mindnyájan a közeledő lépéseket figyelték. Az idegen súlyos léptekkel jött lefelé a lépcsőn. Margit odabújt a bátyjához, Szaniszló félreállt az ajtóból. A csinos Erikát a vaságy alá bújtatták. Lépcsőnyikorgás. Csizmatalp dobogása. Zseblámpa fé- nve hasít a bunker sötétjébe, Elsőnek Attila kelt fel a vaságyról, utána sorban a többiek. Maguk sem tudták, miért tesznek így, A szürke köpenyes katona figyelmesen végigfürkészte a pincét, aztán mondott valamit. Senki sem értette, és egyszerre sajnálni kezdték, hogy már nincs itt a zsidó Schneider úr. aki nyolc nyelven beszélt. A katona újból mondott valamit. A bunker hallgatott. Ekkor az ajtóra mutatott, a beáradó fényre, aztán intett, mintha elköszönne, és elment. Megértették, hogy vége a szenvedéseknek. Az orosz katona kitárta a bunker ajtaját. Kék szemek — Ismered a járást? — kérdezte Izabella asszony. a görbe orrú patikus. Mostanában a hátsó udvaron keresztül jártak be a gyógyszertárba. Gizi. a kislány inkább a szemével — apró fekete mazsolákkal —, mint a szájával rebegett köszönetét Izabella asszonynak. A kis kuncsaft mögött becsukódott a vasrácsos ajtó. Kilépett a Múzeum körútra. A fal mellett osont, félt a néptelen utcáktól, és... az emberektől. Januárban orosz és német gépek köröztek Budapest felett. A lövedékek és aknák vijjogva repültek át a Dunán. Befordult a Rákóczi útra, innen még óvatosabban lépkedett tovább. A Duna túlsó oldaláról tűz alatt tartották az egész utcát. Gizi hirtelen egy orosz lovas katonát pillantott meg. Rémületében el akart bújni egy kapualjban, de erős ütést érzett és a földre zuhant. Ott feküdt a jeges aszfalton. Az orvosság szétszóródott. Gizi szemei — az apró, fekete mazsolák — fennakadtak egy borbélyüzlet cégérén A felrobbant lövedék nemcsak Gizit terítette le. Ló és lovasa is az úton feküdt. A katona felnyögött, szitkozódott, aztán feltápászkodott. Súlyosan sebesült lova görcsökben vonaglott. Egy pisztolylövéssel megváltotta a szenvedéstől hű társát, aki a Don partjáról hozta el idáig. Aztán odabicegett g kapualjhoz, amely előtt a kislány feküdt eszméletlenül. A lábán sebesült meg. A katona letérdelt, bekötözte a sebet. Gizi egy pillanatra magához tért: közvetlen közelről meglátta a katona nagy kék szemeit. Ilyen kék szemeket eddig csak a samponreklámokon látott. Aztán újból elveszítette az eszméletét. A katona a maga sebét is bekötözte. Arrafelé nézett, ahol hű bajtársa a földre zuhant, de már csak a maradványait látta. Az éhes pestiek már fejszével darabolták a lótetemet. — Hé, emberek! — kiáltott oda nekik. Hanem ezzel csak megijesztette őket, visszabújtak a pincékbe. Egyedül egy sildes sapkás fiú maradt ott. A katona nagy nehezen összeszedte néhány szavas magyar tudását és megkérdezte tőle: — Hol lakni kislány? A fiú az Apponyi tér felé mutatott. Gizi az anyjával és a nagyanyjával lakott a pincében. A nők megrémültek, amikor a katona belépett, karjában a kislánnyal. — Ez a • ruszki kötözte be — mondta a kisfiú. A katona is megszólalt a maga nyelvén: — Minek engedik egyedül az utcára? Hiszen harcok folynak! A két nő egyszerre kezdett beszélni, ám a katona nem tudott annyi magyar .szót. Csak akkor értette meg, mit beszélnek, amikor a nagymama megcsókolta a kezét. A katona indulni készült. Odakint egyre sűrűbben lövöldöztek. Az asszonyok megpróbálták visszatartani, de hiába. ... Az Apponyi téren lakik a kis Gizi, szemei szomorú kis fekete mazsolák. Az ágya fölötti samponreklámról nagy, kék szemek néznek le rá. Gizi csak megmentő je nagy kék szemére emlékszik. Igazi fénykép nem maradt a katonáról. Zahemszki László fordítása Kutyás lány Németh Miklós metszete MEZEY KATALIN: Id 1. az idő föloldja a tényeket úgy megy tovább hogy minden ízében megváltozik odábbviszi mint a víz a homokdombokat lebontja és fölépíti másutt és máshogyan nem órával mérhető egysége térbeli MAJOR JÁNOS: Értük szól — futóhomok kócos tanya kínjait mind kibeszélte — gondjainak már harmada se jut az új nemzedékre — növesz giz-gazoikat tüskét készülő jövője ellen — de a megalázott hűség értük szól emberi nyelven 4, — Mutassa a kezét — szólalt meg síri hangon. A kezem szappanos volt. — Most a szappant is megvizsgálom — folytatta Parajdi úr titokzatosan suttogva. Közben egyre hunyorgott a szemével. Mindezzel oly nagy mértékben megzavart, hogy semmire sem tudtam figyelni. A szappanon világosan lehetett látni, hogy odadörzsölték. Parajdi úr rosszallólag csóválta a fejét. — El kell tüntetni a nyomokat — mondta jelentősen, s még hozzátette azt is, hogy nincs vesztenivaló időnk. Ebben igaza is volt. Alig tüntettük el a nyomokat, máris nyílt az ajtó, s bejött Duci, vörösen a dühtől, sántikálva, s úgy nézett végig rajtunk, mint valami gonosztevőkön. — Mindenki mutassa meg a kezét — parancsolta, és megkezdte a vizsgálatot. Ezután a szappanokat vizsgálta meg. De sem a kezünkön, sem szappanunkon semmi gyanúsat nem észlelt. Parajdi úr ugyanis kezet mosatott velem, majd betintázta a jobb kezem ujjait, mert különben gyanúsan tiszta lettem volna. A szappannal pedig addig mostuk a kezünket, felváltva, én és a szobafőnököm, amíg a dörzsölés minden nyoma eltűnt róla. — Látja, kérem — mondta Parajdi úr diadalmasan, miután Duci elhagyta a szobát, s máshol nyomozza a tettest —, nem hiába olvasom én ezeket a könyveket. S miközben ezt mondta, a detektívregényre mutatott az asztalán. — Ezek a könyvek az életre nevelnek. Ha én is latint, meg fizikát tanulnék, mint a többi magoló, most nem sikerült volna tévútra vezetem a nyomozó hatóságokat. Őszinte csodálattal bámultam Parajdi úrra. Rövid idővel a szappantrükk után, a szórakozásnak egy újabb pompás módját fedeztem föl. A nagy felfedezések részben mindig a véletlen művei. Ez is az volt. Kamaszkorában mindenki sokat eszik. Két ember napi adagját is vígan bevágtam volna. Valahányszor tehát hazamentem, mindig hoztam hazulról ennivalót. Egy alkalommal szilvaízet egy vászonnal lekötött cserépfazékban. Mivel a szilvaíz színültig megtöltötte a fazekat, a vászon, amivel anyám bekötötte, vastagon megrakodott ízzel. Mikor a fazekat kinyitottam s falatozni kezdtem, a vászondarabka ott feküdt mellettem az asztalon. Nagyon lelkesen fogyasztottam a szilvaízet, se láttam, se hallottam közben. Egyik velem lakó diák — különben jámbor fiú — észrevette önfeledt- ségemet, s hol a hajam cibálta meg, hol a széket próbálta kihúzni alólam, hol valami mással bosszantott. Figyelmeztettem, fenyegetőztem, nem használt. Éhségem miatt nem gondoltam megtorlásra. Ez felbátorította. Egy pohár vizet öntött a nyakamba. Akaratlanul is felugrottam s amint valami fegyver után néztem, a szilvaízes rongy került a kezembe. Hirtelen elhatározással bosszantóan arcára nyomtam a rongyot, mégpedig ízes felével. A látvány, ami elém tárult, végzetévé vált a hazulról hozott szilvaíznek. Sőt anyám egész szilvaízkészíetének, amelyet apránként mind elhordtám. Este nem is igen foglalkoztam mással, minthogy egy fongydarabot vastagon megkentem szilvaízzel, tiszta felével a tenyeremre fektettem, s ily módon felfegyverkezve kilopóztam a kollégium vaksötét folyosójára. Ott aztán lesbe állottam valamelyik oszlop mellett. Nem kellett sokáig várni. Jobbról vagy balról lépések kopogása közeledett... Lélegzetvisszafojtva figyeltem leshelyemen, feszülten, mint egy ugrásra készülő fenevad. Mikor az áldozat mellém ért, villámgyors mozdulattal arcára nyomtam a szilvaízes rongyot. Mintha mi sem történt volna, a következő pillanatban már bent ültem a szobában, fizika- vagy történelemkönyvem előtt, arcomon a szorgalmas tanuló elmerengő kifejezésével. Odakünt az áldozat halálrarémülten vakargatta arcáról a szilvaízet. S a hányás környékezte, mert az arcára tapadó anyag mivoltát illetőleg szörnyű gyanú kínozta. Az volt a szerencsém, hogy a póruljártak erősen szégyellték a balesetet, s a világért sem szóltak róla. Máskülönben kegyetlenül ellátták volna a bajomat, mert sokan voltak. Szegények kétségbeesve mosakodtak, vakargatták magukról a lekvárt. Egy-két szerencsétlennek még harmadnap is csimbókos volt a haja a beleragadt szilvaíztől. Talán még ma is folytatnám ezt a szívderítő szórakozást, ha egy este véletlenül nem az egyik tanár arcába nyomom a szilvalekváros rongyot. Az áldozat Duci volt. De úgy is mondhatnám, hogy én. Mert kisebb-nagyobb büntetések mellett még két heti szobafogságot is kaptam, s ezalatt annyira magamba szállottam, hogy azóta se szilvaízzel nem kenem be felebarátaim ábrázatát, se szappannal nem mázolom be a lépcsőfokokat.
