Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-27 / 98. szám
Éljen a szocializmust építő magyar nép! (Az MSZMP KB május 1-i jelszavaiból.) DECEMBER 20-IG Újjáválasztják a szakszervezeti vezetőségeket Száznyolcvanezer dolgozó szavaz Pest megyében A szakszervezeti mozgalom legfontosabb eseménye kezdődött el a hónap elején és tart december 20-ig; újraválasztják a szakszervezeti vezetőségeket. Pest megyében mintegy 180 ezer szervezett dolgozó és ezen belül több mint 100 ezer szervezett munkás választja meg a mozgalom tisztségviselőit. A szakszervezeti mozgalomban természetszerűleg jelen vannak a társadalom legkülönbözőbb rétegei, a szervezett dolgozóknak mintegy a 48 százalékát teszik ki a nők, és megközelítően 35—36 százalékát a 30 éven aluli fiatalok; a legnagyobb létszámot a vasasüzemek, majd a mezőgazdaság, valamint a kereskedelem és vendéglátás dolgozói képviselik. Minden szakszervezeti tag bekapcsolódik a választásokba, közvetlenül vagy közvetve véleményt mond a szakszervezetek XXII. kongresszusa, a szakmai kongresszusok, a küldöttértekezletek határozatainak végrehajtásáról, az elmúlt négy év mozgalmi eredményeiről, hiányosságairól, a tennivalókról. Pest megyében mintegy 18 ezer aktivistát, tisztségviselőt, vezetőségi tagot választanak meg, s ebből körülbelül 13 ezer bizalmit, bizalmihelyettest. Ez utóbbi szám önmagában is jelzi, hogy a szakszervezeti munkában döntő szerep hárul a bizalmiakra. Bizalmihelyettest a megye néhány üzemében, vállalatánál korábban is választottak, most azonban erre — s ismét egy bizonyíték szerepük fontosságára — mindenütt sor kerül. A bizalmiválasztó szakszervezeti csoportértekezletek ezekben a napokban folynak és a jelek szerint a megyében a hónap végéig mintegy 90 százalékban be is fejeződnek. Jellemzője ezeknek a tanácskozásoknak, hogy az alapszervi vezető testületek megelőzően mindenütt értékelték a bizalmi csoport négyéves munkáját, és ezt, a véleményt, a választásokon a műhelytitkár, vagy az szb-titkár el is mondja. És véleményt mond mindenekelőtt a — tagsági Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Őszinte hangúak, demokratikusak ezek a tanácskozások. A csoportok tagjainak mintegy 25—30 százaléka mondja el véleményét, értékel és bírál. Hangot kap az a tény. hogy a szakszervezeti mozgalom az' elmúlt időszakban is továbbfejlődött, tartalmában gazdagodott, termelést, gazdálkodást segítő munkájával hozzájárult vitathatatlan eredményeinkhez. Különösen sok szó esik a szocialista brigádmozgalom kiteljesedéséről. Pest megyében a szervezett dolgozóknak több mint a fele — szocialista brigádtag! Folynak a műhely- és osztálybizottságok, majd elkezdődnek az üzemi, illetve vállalati szakszervezeti bizottságok választásai. Felelősségteljes munka minden szinten a jelölőbizottságoké, hogy mindannyiuk bizalmát élvező, politikailag, szakmailag felkészült, társai érdekeit képviselni kész és tudó jelölt kerüljön a jelöltek közé, illetve kerüljön be a szak- szervezeti vezetőségekbe, legyen küldöttjük. Lehetőség van arra, hogy a jelenlegi választások nyomán a szakszervezeti vezetőségek az eddiginél is reálisabban tükrözzék a tagság foglalkozásbeli, nembeli, életkori összetételét. S ez nemcsak lehetőség, hanem a szakszervezeti mozgalom jo- gos követelménye. Olyan dolgozókat válasszanak, akik növelni tudják a szakszervezetek tekintélyét, befolyását a tömegek között: támogatják a munkáshatalmat, a társadalom fejlesztését és részt vesznek a szocialista szellemű nevelésben. Méltó képviselői lesznek választóiknak. Deregán Gábor Borsod megyei ÁHV Átvették a kongresszusi zászlót Az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulója tiszteletére indított munkaversenyben a Borsod megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kollektívája kimagasló sikereket ért el és ezzel elnyerte az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi zászlaját. A magas elismerést szombaton Miskolcon a Rónai Sándor Művelődési Központban Gye- nes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára adta át. A zászlót, a vállalat dolgozói nevében Csajági János igazgató és Varga János párttitkár vette át. a megyei kórházhoz A Kistarcsa határában épülő új Pest megyei kórház földmunkái megkezdődtek. A Tiszántúli Talajjavító Vállalat két szképere dolgozik itt. Huszonötezer köbméter földet kell megmozgatniuk ahhoz, hogy az építők is elkezdhessék a munkát. Koppány György felvétele Adósság, tanulságokkal 1961. áprilisában azt írta a Pest megyei Hírlap: ...... 1975be n bizonyára könnyebb lesz a mérlegkészítés, mint most a nekiveselkedés, hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy mennyiségében és minőségében alapvetően megváltozzék másfél évtized alatt a megye lakásállomány a." 1975-öt írunk. Feltehetjük a kérdést: megváltozott-e? Hiszen sok lakás épült, mégis úgy tűnik, a lakáshelyzet alig jobb, mint volt tizennégy esztendeje. Csal a látszat, vagy a valót mutatja? Az utolsó harmad Tizenöt esztendő alatt — azaz beleszámítva az idén várhatóan felépülő új otthonokat is —, 95 ezer lakás került tető alá a megyében. A valóságos lakásszaporulat — a bontások, szanálások miatt — nyolcvanezer körül lesz. Tekintélyes szám! Eltakarja azonban azt a nagyon fontos tényt, hogy a tizenöt év utolsó harmada, tehát az 1971—1975 közötti időszak hozott csali lényeges változást a lakásépítés összetételében, addig a magánépítők húzták fel az új otthonok falainak döntő részét, az állami lakásépítés — az ország népességében legnagyobb megyéjében — nem volt számottevő. Cegléd városában például most öt év alatt több lakás épül fel, mint épült az 1981—1970-es időszakban, azaz tíz esztendő alatt. Akkor mindössze 1643 családi otthon került átadásra, most pedig kétezer feletti a gyarapodás. Ami ennél is fontosabb: a városban megsokszorozódott az állami lakásépítés, s 636 darabot tesz ki. Miért kell ennyire hangsúlyozni az állami lakásépítést? Azért,, mert a megye jelentős" dolgozó rétegei számára csakis ez kínál otthonhoz jutási lehetőséget, s ez a jövőben sem változik. A több gyermeket nevelő munkáscsaládok egy része például még a tanácsi értékesí- tésű lakásokat sem tudja megfizetni; bérlakásra van szüksége. Ezért fájdalmas adósság, hogy éppen a bérlakások építésénél nem sikerül valóra váltani az ötéves tervben rögzített feladatokat. Más igények Elgondolkoztató változásokat láthatunk, ha bepillantunk egy olyan település mindennapjaiba, mint például látszólag visszaszorította a munkások nagy részéből az internacionalizmus érzését. A II. Internacionálé összeomlott, s a hadviselő országokban „a haza érdekeire” való hivatkozással lemondtak május elsejének megünnepléséről. A polgári sajtó ekkor temette el először „véglegesen” a május elsejének még az emlékét is. Ám 1915. május elsejére a háború számláján már egymillió halott és háromszor annyi sebesült szerepelt, s két fekete május után ismét felvörösödött Európában ennek az ünnepnek a napja: a világ ámulva és reménykedve figyelte, hogyan öltözik vörösbe a népelnyomás tegnap még oly hírhedt támaszpontjá — Fétervár —, és más városok. S ahogyan az egész emberiség történetében, úgy május történetében is sorsdöntő fordulatot jelentett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme. A munkásszolidaritás, a proletár internacionalizmus üldözött ünnepe — május elseje állami ünnep lett a világ első győztes proletárállamában, amely ezáltal is kinyilvánította, hogy állami szintre emelte a proletár nemzetköziség eszméjét és gyakorlatát. Ettől a naptól kezdve május elseje már nem csupán az elnyomás, a háborúk elleni harc. hanem a valóra vált eszme, az első szocialista állam melletti szolidaritás és kiállás napjává, a győzelem ünnepévé is vált. S követték — igaz, egyelőre rövid időre — a Magyar Tanácsköztársaság és a Bajor Tanácsköztársaság májusai. 1919 cs 1945 májusa Magyarországon az 1919-es proletárforradalom állama, a Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának XXX- as számú rendelete állami ünneppé nyilvánította a proletár nemzetköziség napját. Joggal írta Lékai János, a magyar kommunista ifjúsági mozgalom egyik akkori vezetője az „Űj Május jelé” című cikkében: „A májusi új vörös szelek végigsöpörik a burzsujok szalonjait... Ez a május legyen az igazi vörös május. A diadalmas május. Lázongásaink valóságba szökkentették eszméinket, melyeket börtönbe lehetett dugni. Le lehetett tagadni — de megölni nem lehetett soha... A keletről jött forradalom diadalmasan halad nyugat felé __Diadalma san visszük a te zászlódat, rörös május.” A harc azonban még korántsem ért véget. A reakció már nem volt képes letörni a világ első munkásállamát, de még elegendő erővel rendelkezett ahhoz, hogy dühödt és vérre szomjazó erővel lecsapjon annak kisebb testvéreire, sőt hatalomra segítse a világtörténelem legsötétebb erőit, a fasiszta erőket. 1945. május elseje ezután a visszanyert szabadság ünnepeként vonult be a legtöbb európai nemzet történetébe. S ahol korábban még a biztos halált jelentette volna a vörös május megtartása, most a munkásokkal együtt üdvözölték ezt a napot az értelmiségiek, a parasztság képviselői, a nemzet legjobbjai. S a vörös zászlókkal az utcára vonult tömegek reményteljes jövőre gondoltak ezen a napon szerte a világon. Hármas áradatban Kerek harminc esztendő telt el azóta. A vörös májustól ma mar nem vitatható el az a valóság, amelyet még nyolcvan esztendővel ezelőtt így jövendölt meg Rosa Luxemburg: „ ... Mindaddig, amíg tart a munkásság harca a burzsoázia és kormányai ellen, míg nem teljesítik követelését — májusi ünnep lesz ezek kifejeződése minden esztendőben. Ha pedig felderülnek a jobb idők, és a munkásosztály az egész világon eléri felszabadulását, akkor valószínűleg a megvívott harcok és az elszenvedett fájdalmak emlékének napját fogja ülni az emberiség.” Ma már a világ számtalan országában, s mindenekelőtt a szocialista országokban állami ünnep, hivatalos munkaszüneti nap május elseje, világfogalommá vált a „vörös május”. Megünneplésének formája és tartalma azonban még ma is jelzi a két társadalmi rendszer közötti gyökeres különbséget. Nálunk, a szocialista országokban ez a nap „a megvívott harcok és az elszenvedett fájdalmak emlékének”, az alkotó munka, a szocialista építés ünnepi számadásának, a szolidaritás kinyilvánításának, a békéért való kiállásnak napja. A tőkés világban azonban — ott, ahol egyáltalán engedik ennek a napnak a megünneplését — a „nem teljesített követelések kifejeződésének”, az emberi szabadságjogokért folytatott harcnak, a háborús politika elleni tiltakozásnak, a kizsákmányolás és az elnyomás elleni küzdelemnek a napja május elseje. A vörös zászló mintegy hatalmas szimbólumként egyesíti e két hatalmas forradalmi áradat résztvevőit, mind nagyobb tömegben felsorakoztatva melléjük a harmadikat, a nemzeti felszabadítás erőit és tömegeit is. B. Heszky Anna a váci járásbeli Ácsa. E se nem nagy, se nem kicsiny településen tíz esztendő alatt mindössze tizenkilenc volt a lakásszaporulat, úgy tűnt, „megáll” az élet. alig akad fiatal, aki itt akar házat építeni. Ez pedig egy község számára annyi, mint a lélekharang kondulása. Ám váratlan, de nem véletlen fordulat következett be a hetvenes években. Nem véletlen, mert javult a község közlekedése, a településnek előnyére szolgáltak a közigazgatási változások, ugyanakkor a korábbinál jobb hitel- feltételek is hasznos ösztönzőnek bizonyultak. Ácsán ugyanis a legutóbbi négy esztendőben 46 lakás épült fel, s ami kifejezi a napjainkban élő — jogos! — igényeket, az az, hogy e 46 otthonból mindössze kettő készült egy szobával ! Tarthatnánk véletlen esetnek az acsait, s éppen ezért erősítsük az irányzat helyes kitapintását más területről származó tényekkel. A daba- si járás nagyközségében, Örkényben a hatvanas évtizedben csupán nyolcvanöttel tudták gyarapítani a lakások számát. Az agglomerációs övezet széle ez, Örkényből rengeteg a bejáró munkás, a lakásépítés terheit nem köny- nyen vállalhatják azok, akik pusztán bérből, fizetésből élnek. Ez tükröződött a hatvanas évek eredményein, s az is, hogy a környék mező- gazdasága sem kínált gondtalan életet. A hetvenes években itt szintén bekövetkezett a lépésváltás. Négy esztendő alatt 136 lakás épült fel, s míg korábban az egyszobás otthonok aránya 30— 35 százalék között volt, most tíz százalékra csökkent. (A 136-ból 12 lakás egyszobás.) Vajon korábban az építkezők kedvével volt a baj? Aligha. Sokkal inkább lehetőségeikkel. Hiszen elég arra utalni, hogy manapság a nagyközségben esztendőnként mindössze két-három olyan lakás akad, melyet kölcsön igénybe vétele nélkül építenek fel, azaz a hathatós állami segítség következménye a frontáttörés. Lépéshátrány Ma már biztosra vehető, hogy az eredetileg számítottnál négyezerrel több magánerőből készülő lakás kerül tető alá ebben az ötéves tervben, azaz 28 ezer helyett 32 ezer. Ez a lépéselőny azonban bármennyire is örvendetes, nem feledteti, hogy a városokban a tervezettnél kisebb a lakásállomány növekedése, a terven felüli gyarapodás tehát elsősorban a községek helyzetét javítja, holott azokban távolról sem volt akkora a lakásgond, mint a városokban. A lépéselőny néhány területen lépéshátrányt szült: nem sikerült a lakásépítés mértékének megfelelően bővíteni az elektromos hálózatot — az új településeken mindennapos gond, hogy a túlterhelt hálózat miatt szinte élvezhetetlen a televízió műsora, alig használhatók csúcsfogyasztási időben a háztartási gépek —, a vízvezetéket, stb. Adósság ez is. bármennyire tiszteletre méltóak a megyében a közműfejlesztés eredményei. Hiszen az új lakás építője nagy terheket vett magára, joggal hiheti, ami a lakás rendeltetésszerű használatához napjainkban már hozzátartozik, azt a tanács teremti elő. Megfontolandónak érezzük, hogy a következő tervidőszakban éppen ezért a jelenleginél nagyobb súllyal vegyék figyelembe a nagyközségek, községek lakásépítési mutatóit a fejlesztési alapok felosztásánál. Nagykőrösön a Lőrinc pap és a Zsemberi utcában már idén nekilátnak a területelőkészítésnek és az alapozásnak, holott „csak” jövőre építenek itt majd lakásokat. A városban, ahol meglehetős kiegyensúlyozottsággal hajtották végre a negyedik ötéves terv lakásépítési feladatait — s jó stílusérzékkel, mint bizonyítja ezt a Ceglédi úti lakótelep beilleszkedése a város testébe, s az itt levő épületek külcsínja, belbecse. s nem kevésbé az, hogy a lakásokkal együtt alakul ki az intézményhálózat, belőle is a legfontosabb, az óvoda —. célszerű folyamatossággal készítik elő az ötödik ötéves tervet. Tanulságul szolgálhat Tanultak abból — s bár mindenütt tanulnának —, ami a negyedik ötéves terv kezdetén lezajlott, ami máig hatóan befolyásolja a lakásépítési eredményeket. Mert akkor Kőrös is, a többi város is, az egész megye elúszott az előkészítéssel, az azonnali kezdéssel. S remélhetően tanulságul szolgál az is valamennyi tanács, tervező szerv számára, hogy túl optimistán ítélték meg a lakásépítés költségeinek alakulását, az eredetileg tervezett összegből akkor sem lehetett volna megépíteni a célként megjelölt lakásmennyiséget, ha nem emelkednek az építőipari árak. Mert ez is hozzájárul az adóssághoz, ahhoz, hogy a megye ugyan túlteljesíti mind tizenöt, mind ötéves lakásépítési programját, de annak egészséges belső arányait nem sikerült tartania. S erre ugyan van sokféle magyarázat, de ezekbe senki nem tud beköltözni. S kérdezzék csak meg a magyarázkodók a gödöllői városi tanács vezetőit, vajon mire mennek magyarázataik továbbadásával a lakásra várókkal szemben? Mert Gödöllőn is nagyobb a magán- építés, mint számították. Ám ezekbe a lakásokba nem azok költöznek, akik.,a tanácsi ér- tékesítésű és a tanácsi bérlakásokra Várnák! Azaz éz utóbbiakat nem vigasztalja, hogy Gödöllő a lakásépítésben „jó eredményeket” ér el. őket az vigasztalná, ha nem lenne a tanácsi lakások építésénél adósság. Sajnos, van. ígéretekhez szervezettség Beszélgetőpartnereim népes táborából valaki azt mondta: 'érdemes feszegetni ezt az egész kérdést, hiszen végül is a tervezett 36 ezer lakás megépül a negyedik ötéves tervben ?! Veszélyes „nagyvonalúság”! Itt nem puszta mennyiségekről van szó, hanem mennyiségről és arányokról — állami és magánépítés —, településtípusonkénti megoszlásról — város, nagyközség, község —, s így tovább. Akik azt hiszik, hogyha megvan a 36 ezer, akkor minden rendben van, azok nem 'értik a lakásépítés politikai jelentőségét, súlyát, szerepét az életszinvonal-po- litikában. Sokféle ígéret elhangzott az évek folyamán, s valótlant írnánk, ha azt rögzítenénk a papíron, az ígéretek beváltatlanok maradtak. Sok ígéretből valóság lett — például a Pest megyei Beruházási Vállalatnál, ahol a korábbival összehasonlíthatatlan ma a lakásépítések irányítása, egyeztetése, előkészítése —, ám az ígéretek egy része ma is csak ígéret, főként a kivitelező építőipar részéről. A késedelmek, az adósságok oka néhány helyen — így Szigetszentmiklóson —. elfogadható, de döntően a szervezetlenségből származnak. A szervezetlenségből, ami hol anyaghiány, hol szűk szerelői kapacitás, közműépítési hibák alakját ölti, hol végeérhetetlen , vitákra ad alkalmat. Nem kell röstelkéd- ni a lakásépítés tizenöt évet átfogó eredményei miatt. Tanulni azonban mindenképpen ülik belőle. S a legfőbb tanulság az, hogy a tömeges lakásépítésnek, az arányok tartásának nem egyik, hanem legfőbb feltétele a szervezettség, a minden tényezőre kiterjedő átgondoltság, a tervezés és a végrehajtás szoros egységének fiegteremtése. Mészáros Ottó
