Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-03 / 78. szám
így törvényszerű A kongresszusi verseny is meghozta a szocialista címet | Paraszti sorsból munkásjövendő Az idén Sándor, József és Benedek valahol elveszítette közmondásbeli zsákját. Harcos szelet hozott, meg hajnali fagyot a nagyon várt meleg helyett. A lakatosműhely- vasajtaját Zörgeti a szél. Igaz, a bentle- vők nem nagyon figyelnek rá: cseng a kalapács, zizeg a fúrógép, a jókora reszelő alatt csikorog a vas. — Drózdik Imrét keresem — mondom egy kék munkaruhás fiatalembernek. — Imre bácsi! — Kiált nagyot a fiú. — Keresik,! Magas, szikár férfi jön elő. A bácsi megszólítás túlzásnak tűnik, biztos, hogy még innen van a negyvenen. Mondom, beszélgetni szeretnék vele. Nem kérdezi az okát, csak átkalauzol az irodába. — Hallgatom — néz rám várakozón. ' — Nem tartja túlzásnak a bácsi megszólítást? — A munkásemberek között ez a megszólítás inkább rangot jelent, mintsem kort jelöl — mondja. — Ezek szerint rangja van a többiek előtt? — Most kaptuk meg harmadszor a szocialista brigád kitüntető jelvényt. Ez nekem már a kilencedik ... Ehhez nem szükséges további magyarázat. — Hány éves? — A harmincötödiket töltöm ... Mi, a brigád így kezdődik beszélgetésünk. Magáról, egyesszámban alig-alig mond valamit. Annál többet beszél többesben : mi, a brigád. Ezt is együtt vállaltuk, azt is közösen csináltuk meg. Vagy: anyja, apja napszámos volt a környező uradalmakban. 1945-ben kaptak hat hold földet, de a három fiú közül egy sem maradt odahaza. Sándor, a legidősebb, Villanyszerelőként kezdte, ma Dunaharasztin az Elektromos Művek kirendeltségének a vezetője. István, a fiatalabb báty, a szabó mesterséget tanulta ki Pesten, ma azonban könnyűfémöntő a Kéziszerszámgyár dabasi telepén. O maga, a legkisebb fiú, először gázszerelő szakképesítést szerzett s csak azután tanulta ki a géplakatos szakmát. Munkahelyei: Fővárosi Gázművek, Építőgépgyártó Vállalat pestlőrinci gyára, dabasi Szikra Termelőszövetkezet s most, öt esztendeje, hogy itt dolgozik a Dunavölgyi Vízgazdálkodási Társulás Bánki Donét szocialista brigádjában. — Nem bánta meg a cseréket? — Mindennek van magyarázata. A lakatos szakmát jobban szeretem, mint a gázszerelői munkát. Ez vitt át az épületgépgyárba. — És a termelőszövetkezetbe? — Ha azt mondanám, fárasztott a napi utazás, a hajnal négykori kelés, igazat mondanék, de az igazságnak ez csak az egyik fele. A gyárban 11 forint 40 fillér volt az utolsó órabérem, havonta 2600 —2700 forintnál többet sohasem hoztam haza. Építkeztünk. Szerettünk volna még egy gyereket. A termelőszövetkezetben 6—7000 ezer forintos havi keresetről beszéltek. Ahhoz, hogy egyről a kettőre jussunk, kellett a pénz. Igaz, fürdő, öltöző nerri volt. Korszerű gépek sem. És a munkaidőt sem nyolc órában mértük. Talán mindezt nem kellett volna elmondanom, de én azt vallom: merjük vállalni önmagunkat. Olyannak, amilyenek vagyunk. Ezt nem a szülői házban tanultam meg, hanem a városban, a munkások között. Számítanak rám Két esztendőnél alig bírta tovább. Beiratkozott a marxista—leninista középiskolába. Tanulás meg munka: sok volt. ■— Jó cserét csinált? — Bevallom, az első hónapokban gürcöltem, de aztán itt a vártnál hamarabb beleszoktam. Éreztem, hogy számítanak rám, nemcsak a munkámra, hanem a gondolataimra, az elképzeléseimre is. — Ez miben nyilvánult meg? — Talán esztendeje, hogy összehívta a vezetőség a brigádunkat. Arról beszéltünk, valamit csinálni kellene a Varinszki kotróval, hogy azt ne csak árokásásra használhassuk. Hosszúra nyúlt az a beszélgetés, mindenkinek volt valami ötlete, elképzelése, hogyan lehetne ezzel a géppel legalább még egy-két másfajta munkafolyamatot elvégezni. Ha kíváncsi az eredményre, jöjjön, megmutatom. — Ez az egyik a három újítás közül — mutat a jókora masinára odakinn, az udvaron. Ha hozzászereljük a kotróhoz, lekaszálja a csatorna medrét. Az ott — mutat odább — az a sárga gép, a meder két oldalán vágja le a gazt, a füvet. S van még egy harmadik is, de az most éppen kint van a terepen: az iszapoló. így most már ugyanazzal a kotróval négy különböző munkafolyamat végezhető el. Hát ezt találta ki, együtt a brigád. S közben szerkesztettünk még egy nyomáspróba-pumpát is. Értjük, amit csinálunk — Az micsoda? — A vezetékeken, átadás előtt, kötelező a nyomáspróba. Esztendeje ezt a munkafolyamatot még kézi hajtású pumpával végezték az emberek. Kitaláltuk, ha egy hidro- motort szerelünk a tartálykocsihoz, feleslegessé válik a kézierő. A régi módszer egy kétszáz méteres vezetékszakaszon nyolc órát vett igénybe. Most, a motoros tartálykocsival egy óra alatt végzünk. Mindez belejátszott abba, hogy újra elnyertük a szocialista brigád címet, s a munkaversenyben is az első helyre kerültünk. — Az új gépeket csak itt használják? — Pillanatnyilag még igen. De már megkaptuk az első rendelést: húsz-húsz darabot kell készítenünk a két kaszáló, illetve az iszapoló adapterből ... — Űjabb ötlet? — Akad az is — bólint derűsen, csak időnk jusson rá. — A földgyalu egy vízügyi vállalatnál alapgép. Tolja, húzza a'földet. Jelenleg erre képes. Megy a markoló után és elegyengeti a kupacokba rakott megszáradt sarat, iszapot. Kétszer előre, egyszer hátra, amíg a meder a kívánt simaságává válik. Most az foglalkoztatja a brigádot, hogyan lehetne ezt egy menettel megoldani. — Van már elképzelésük? — Egy felszakító ekével kombinált végtelen csigasort kell konstruálni. Kétszázhetven kilométernyi csatornánk van, képzelje el, mennyi megtakarítást jelentene időben, üzemanyagban egyaránt! — Mi az, ami mindig újabb ötletekre serkenti? Rövid töprengés után válaszol. — Apámnak, anyámnak | még a föld jelentett mindent. | Mi, hárman fiuk, már mun-1 kások vagyunk. A gyárban \ értettük meg, hogy ez mit je-| lent. Nem beszéltünk össze, § de mindannyiunk útja a pár-1 tig vezetett. Én azt hiszem, ez = így törvényszerű. A munkás-1 embernek előbb vagy utóbb el | kell jutnia odáig, hogy értsél is azt, amit csinál. Munka után is közösségben A brigád valamennyi tag-| járói beszél még. Hogy eddigi százhúsz óra társadalmi mun-i kát végeztek az óvoda építke-f zésénél. Gyermekjátékokat | készítettek, szintén vagy öt-! ven órában. Részt vettek a | véradáson. És segítik egymást! is, aki éppen építkezik. Szó-i val munka akad bőven, keres-1 ni nem kell, jön az magától | is. Meg aztán szakaszparancs-! nők a munkásőröknél, ugye az| is csak idő. Odahaza meg most | egy kis műhelyt épít magá-l nak, merthogy á fúrás-faragás | mindig iá á hobbyja volt. 1 Prukner Pál Pest megye ipari dolgozói I közül eredetileg minden má- [ sodik ember mezőgazdasági j foglalkozású volt. Alig több j mint negyedszázad: s az idő- I sebbek szakmát szereztek — j némelyikük többet is — a fia- j talabbaknak már az sem meg- j lepő, ha akár atomerőművet [ kell építeniük... I — Merre van az ÉGSZÖV j központi telepe, kedves bá- I tyám? — kérünk útbaigazítást [egy szembejövő kerékpárostól } Kiskunlacházán. Az. öreg még I a fekete kalapot is feljebb tol- I ja fejebúbján — előbukkan j napsütéstől védett, arcszínénél : jóval fehérebb, ráncos homlo- I ka —, de az ÉGSZÖV sehogy [ sem akar eszébe jutni. [ — Valahol a régi gépjavító j helyén — próbálok segíteni. I Az öreg gondterhelt arca fel- [derül: [ — Miért nem mondta, hogy ja gépállomást keresd? Ehol ni, [mönjenek csak egyenöst vagy [ két kilométert, aztán már el j sem kerülhetik! — Régen volt az, amikor ezt gépállomásnak hívták — mosolyog dr. Lőrincz Lászlóné gazdasági igazgatóhelyettes, amikor ’bekopogunk az irodájába. — Hiszen már évekkel az ÉGSZÖV megalakulása — 1970 áprilisa — előtt is jó darabig egyik jogelődünk, a Ráckevei Járási Gépjavító Szövetkezeti Közös Vállalat működött ezen a helyen. Ezzel egyesült az említett időben a Pest megyei 1. sz. Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat, s lett az új neve ÉGSZÖV. A kérésre, hogy jellemezze néhány számadattal a vállalat helyzetét, gazdasági eredményeit, előveszi a mérlegbeszámolót: — Dolgozóink létszáma körülbelül két év óta 1850 körül stabilizálódott. Az éves termelési értékünk mintegy 300 millió forint, amiből az építőipari árbevétel tavaly 261 milliót, az ipari tevékenység pedig 42,6 milliót tett ki. Terveztünk 19 millió forintos nettó nyereséget és 7 millió forintos részesedést az alapító szövetkezetek számára, ehelyett a nettó nyeréséig 29,33 millió, az alapítóik részesedése 15 millió forint lett. Érettségi után új szakma Polgár László tmk-lakatost Tóth András üzemvezető úgy mutatja be, mint ezermestert: traktoros, mezőgazdasagi gépszerelő, fűtés- és vízvezetékszerelő, útépítő, egyszóval mindenes szakember. — Mi az eredeti foglalkozása? — Mezőgazdasági cseléd, napszámos, ahogy tetszik — feleli. — Nyolcéves koromban már teheneket, disznókat őriztem a szabadszállási nagygazdáknál. Nyáron részesarató voltam, télen alkalmi munkás, mikor mi kínálkozott. Jött a katonai behívó, munkaszolgálatra; Nagyváradtól Sopron környékéig hátráltak a szovjet csapatok elől, közben árkokat ástak, romokat takarítottak. A Szálasi-uralom idején kivitték őket Ausztriába. Onnan került három és fél éves hadifogságba, a Donyec- medencébe. 1948 novemberében érkeztem haza, s folytattam, ahol abbahagytam: napszámos munka, nyáron aratás, ősszel hídépítés. Végre, 1949-ben megalakultak a gépállomások, én is jelentkeztem traktorosnak. Gyerekkorom óta vágytam gépen dolgozni, most végre teljesült. 1950 tavaszán tagjelölt lettem, december 21-én párttag. A következő évben kineveztek traktoros brigádvezetőnek. Aztán elküldték pártiskolára, s előbb járási instruktor lettem, majd függetlenített községi párttitkár. Ilyen funkcióban ért az ellenforradalom Kunadacson. Egy napon vagy harmincán vettek körül, fenyegető gyűrűben. Talán, ha könyörögni látnak... Esküdöz- ni, hogy megbántam, hogy kommunista voltam, és soha többé... Csakhogy én azt mondom, ha fölkötik a harangot, akkor azt zörgetni kell. Én a felszabadulás után lettém igazán ember, s amikor beléptem az MDP-be. örökre elköteleztem magam a pártnak. — A nyakasságom tetszett-e Mill lllllllllllllllllllllllllllllllllllll|||||||||1||||||||||||||||||||||||||||||tlllll|f|||||||||||||||llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll,lllll|,11111,11,1111,Ilii,II,M|||;|||||||||||, Ősz fejjel emlékeznek I A közelmúltban meg§ hitt találkozáson zárták Pest I megye úttörői a Tettek be- ! szélnek elnevezésű nagyszabású akciójukat. Az országos | méretűvé terebélyesedő karta- E li felhívásra hazánk több mint I ötszáz úttörőcsapata számolt | be, színes rajzokon, képeken, | levelekben munkájáról és eredményeiről a kartaliaknak. Hír- ! adásuk — a világon először hazánkban, a Tanácsköztársaság ! idején megalakult Marx Károly úttörőcsapat emlékét őrző — | alapítólevélhez került. Az úttörőcsapat 1919 tavaszán érdekes | társadalmi munkát végzett Kartalon a fiatal proletárdiktatúra | támogatására, a főváros élelmiszer-ellátásának segítésére. | A tettek beszélnek. Ez volt a jelszava a proletárdiktatúra | úttörőinek is. Micsoda fordulatot hozott a munkások, a pa- | rasztok, a fiatalok gondolkodásában, a magyar történelemnek = ez a tavasza. A dolgozó fiúk, lányok, tanoncfiatalok, úttörő- !fogadalmat tettek a munkáshatalom védelmére: Hazámért, a | proletárdiktatúráért élek, dolgozom, s ha kell meg is halok. I Ne vágjunk az események elébe! Budapesten a Baross | térre 1919-ben egymás után futottak be a katonavonatok. A | pályaudvarról kilépő, elcsigázott embereket fiatalok fogadták. ! Teát osztogattak. Nem először álltak itt. 1917 óta rendszeresen | felkeresték ezt a helyet. Ám valamiféle változást érezhették. |A katonák régebben a háború szörnyűségeiről, a harcok ke- = gyetlensegéről beszéltek, most pedig egyre inkább a szovjet- 1 oroszországi munkásforradalom eseményeiről számoltak be. | Így kaptak hírt a gyerekek is az orosz proletárok forradalmá- | ról, elszánt küzdelméről a társadalmi haladásért. = Ott voltak közöttünk a budapesti Rottenbiller utcai iskola ! tanulói is. Miután március 21-én kikiáltották a munkások kép- i viselői a Tanácsköztársaságot, nem sokkal később itt alakult I meg a világon először a kommunista erkölcs normáit, a szo- I cialista társadalom eszméit magáévá tevő ifjúsági mozgalom |— az úttörőszervezet. Példájukat hamarosan mások is kö- ! vették: júliusban már 8 ezer taggal tevékenykedő 40 úttörő- 1 csapatot tartottak számon az országban. ! A Rottenbiller utcai fiatalok egy hónapig dolgoztak Kar- I talon. Az úttörőcsapat tagjai közül már csak néhányan élnek. | Bánáti Sándor, Flóris Sándorné, Gráner Károly, Kégl Mihály, iPalesch Antal, Schanczer Er,nő, Surányi Pál és Tabányi Béla |ott volt az említett találkozón, s beszélt emlékeiről a ma út- ! törölnek. = Floris Sándorné alacsony, energikus, beszédes, nyílt asz- ! szony. Ifjúkori emlékeiről, a régi úttörőcsapatról szívesen be- = szél. Ha úgy emlékszem, Kartal környéke bárói uradalom volt. f A birtokot államosította a fiatal munkáskormány, s mi — útitörők tudtuk, lábon áll a borsó. Budapesten sokszor éheztek az | emberek ebben az időben. Segíteni akartunk. Tanárunk, Ha- ilácsi Endre — aki különben egyike úttörőcsapatunk alapítói- fnak — megszervezte a munkát. Azt hiszem: vonattal utaz- Itunk. Egy nagy pajtában laktunk; a lányok szalmazsákon, a Ifiúk szalmán aludtak. Nehéz körülmények között dolgoztunk, = ám mindannyian lelkesek voltunk. Aki nyűgnek érezte a báA tanácskormány úttörői násmódot, az hamarosan haza j is utazott. Több mint kétszá- j zan azonban kitartottunk. — Munkánk egy hónapig \ tartott, s amikor visszatértünk \ Budapestre, mindannyiunkat [ valamiféle megfoghatatlan ka- i pocs fűzött össze. § Ez az akció, s maga az úttörőszervezet összekapcsolta a = gyerekeket akkor is, amikor a fehérterror mindenhová beférkő- \ ző kopói félholtra verték azt, aki csak kiejtette a proletár- i diktatúra nevét. „ I Flóris Sándorné is hamarosan a szervezett munkások közé [ került. A húszas években a Kommunista Pártban tevékeny- [ kedett. 1922 februárjában lebukott. Két évig ült a Horthy- = rendszer börtöneiben, majd szabadulása után Franciaország- = ba emigrált __ Ma nyugdíjasként is szívesen emlékezik a | Ta nácsköztársaság úttörőire, hiszen ez volt az első lépés,; amely közelebb vitte a szocialista eszmék megértéséhez. Kégl Mihály tevékeny ember. Amikor az első úttörőcsa- | pat későbbi sorsáról érdeklődöm, nem kutat hosszasan emlékei E között. Ügy beszél, mintha mindez csak tegnap történt volna, f — Csapatunknak 650 tagja volt. Emlékszem, május else- ! jén a Margitszigeten sóskiflit osztogattunk a gyerekeknek. A = kis toprongyos fiúk és lányok azelőtt nem léphettek be az ak- 1 kor is szép szigetre, az árnyas fák alá. | Az úttörőcsapatban is tervszerűen dolgoztunk. A különféle | érdeklődési körnek megfelelően alakítottunk szakköröket, | irodalmit, színjátszót, mesemondót, énekcsoportot. A Tanács-1 köztársaság 133 napja felvillantotta előttünk egy új és jobb | élet lehetőségét. A proletárdiktatúra leverése után hamarosan = feloszlatták szervezetünket. Újjáalakult a régi cserkészcsapat. E — Kávéházakban, vendéglőkben találkoztunk még évek- | kel később is volt úttörőtársainkkal. | Kégl Mihály később végigjárta azt az utat, amelyet a f Horthy-terror sok munkása megjárt. Gépgyárban dolgozott, | majd elveszítette állását. Alkalmi munkákat vállalt. Többször | behívták katonának. Súlyosan megbetegedett. Esküjéhez azonban sosem volt hűtlen. Wágner Dezső ba- E rátjával hosszú éveken át rejtegette a régi úttörőcsapat zászló- | rúdjának ötágú csillagát. Ez most visszakerült a régi ifjúsági | szervezet jogutódjának — a Rottenbiller utcai úttörőcsapat E zászlórúdjára. Különben a Nemzeti Múzeum tulajdona. Karfalon emléktábla hirdeti a Tanácsköztársaság úttö- E rőinek emlékét, önzetlenségüket, helytállásukat. Hazánk fel- E szabadulásának 30. évfordulója az úttörőmozgalom számára | többszörösen is jelentős ünnep. A Magyar Kommunista Párt | Ifjúsági Titkársága 1945. október 24-én határozta el, hogy a | Gyermekbarátok Országos Szövetségében megalakult demok- E ratikus gyermekmozgalomnak az Üttörő nevet adja. Életre azon-| ban csak egy évvel később kel e mozgalom, 1946. június 2-án, § az ifjúság napján. 1919 óta jó néhány év eltelt. A fiatalok e§ mozgalma számára a proletárdiktatúra teremtett működési | lehetőséget, és ismét a munkáshatalom élesztette újra 1945-ben. | Virág Ferenc É nekik vagy a fegyveremtől szeppentek meg, nem tudom, de elengedtek. Voltam azután traktorszerelő meg szakoktató a traktoros gépészképző szakiskolán, majd — amikor az iskola megszűnt — 1962 nyarán apróhirdetéssel kerültem a kiskunlacházi gépállomásra, mert lánctalpasok szereléséhez értő traktorosokat kerestek. Itt lettem végre szakmunkás. — És az útépítés? Azt a szükség diktálta: kellett a telepnek a jó betonút, az összeköttetés a külvilággal. — Hát a fűtés-, vízvezetékszerelés? — A karbantartónak sokmindenhez kell értenie — intézi el kurtán a kérdést. Kis szünet után azért megtoldja: — Tudja, engem itt megbecsülnek. Nohát én is igyekszem ... Amikor Kiss Kálmán szoba- festő-mázoló szakmunkást eredeti foglalkozásáról faggatom, meglepő választ kapok: statisztikus. Közgazdasági technikumban érettségizett, és katonai szolgálatának letöltéséig statisztikusként dolgozott különböző munkahelyeken. A hadseregben hajóvezetői cs -gépészi képzettséget nyert, és leszerelése után leszerződött egy pesti kisiparoshoz szoba- festő-mázoló tanulónak. — Nősülés előtt álltam, kellett a pénz, s a statisztikusi munkát különben sem szerettem. Két év után felszabadultam, s azóta sem bántam meg, hogy hivatást cseréltem. Tavaly egy esztendőt külföldön dolgozott, az ÉGSZÖV egyik NDK-beli munkahelyén: a lubmini atomerőmű építkezésén. — Greifswaldban laktunk, abban a városkában, amelyiknek katonai parancsnokáról szólt a Lelkiismeret lázadása című televíziós filmsorozat. Nyolcán laktunk egy négyszobás lakásban, s én voltam a szakács. — Én két évet töltöttem kinn — veszi át a szót munkatársa, Pataki Árpád fényező. — Szakácskodni ugyan nem tudok, de egyébként éppen olyan jó körülmények között éltünk, dolgoztunk odakinn, . mint Kiss Kálmánék. I Egy kis gellert kapott az ő [élete is: zenei szakközépisko- [ Iában érettségizett, miután I szülőfalujában Szigetszentmár- [ tonban már az általános isko- [ la ének-zene tagozatos osztá- j lyában összebarátkozott a j hangszeres zenével. [ — Milyen hangszeren ját[ szott? \ — Tubán. De nem múlt idő[ben: ma is. A zeneművészeti | főiskolára ugyan nem vettek I fel, de attól még a zenélés [ mégmaradt hobbymnak. Mikor j tavaly decemberben hazajöt- [ tem az NDK-ból, összefutot- ! tunk az egykori általános isko- [ lai cimborákkal. Kiderült, hogy í még ma is összejön egy fú- [ vószenekarra való belőlünk, i Gyakorolni kezdtünk, a rác- ; kévéi járási művelődési ház I illetékesei meghallgattak ben- i nünket, és 30 ezer forintot ad- i tak a hangszerek felújítására, ; újak beszerzésére, kottavásár- i lásra. Azóta mi adjuk a fú- I vószenét a különböző társa- i dalmi-állami ünnepségeken. — Jelenleg hol építkeznek? Lichtner László, a vállalat előkészítési osztályvezetője alig győzi sorolni: — Dunavarsányban kenyérgyárat építünk, Dubnicában — Trencsén mellett — egy nagyáruház acélszerkezetét gyártottuk és szereljük össze, épp a napokban volt a terheléspróba, Ráckevén olyan, 28 lakásos házat építünk, amelynek a földszintjén különböző intézmények kapnak helyet; mi kapunk megbízást annak a dunaharaszti óvodának a kivitelezésére is, amelynek költségeit a járás anyagi erőinek összefogásával teremtik elő. Munkájuk jó minőségéről számtalan elismerő oklevél és köszönőlevél tanúskodik. Nevüket a járásban, a megyében, az országban egyaránt jól ismerik. És megbecsüléssel emlegetik. Ny. E. BitiiiiiiiiiiHiMiiMMHiiiiiiiisiMitMiiiiiiiimiiiiiiiiimiiimiiiniiimiiiiiiiimiiiiiinNiiiiiiiiiiiimiiiminimiimmiiiimim iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii , a Maevar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Lőkös Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Sági Agnes. Szerkesztőség: nrPT mrrvri UIDI Postacím- 1951 Budapest. Vin., Somogyi Béla u. 6. n. em. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc. Kiadóhivatal: vm., Blaha Lujza tér 3. Postacím: rlM Müll ti fllKLAr POSUC?£i és kiadóhivatal központi telefonja: 343-100, 143-220. Titkárság: 140-447. Előállítja: Szikra Lapnyomda, Budapest. Index: 23064
