Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

MOHOD’Vnm A,: PI S T M t G Y E I H j-R'L'A P K Ü,L Ó N K I Á D A S A ■ . XVII. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM ' 1975. ÁPRILIS 26., SZOMBAT Munkára serkentő közérdekű jelzések A megyei tanácstagok leg­utóbbi csoportülésének máso­dik napirendi pontja a meghí­vón csak ennyit mondott: „egy megyei tanácstag tájékoztatója tanácstagi munkájáról”. Lelkes Béla, a monori Munkásőr úti iskola igazgatója 17. esztende­je tölti be ezt a tisztséget — „illetékes”, tehát arra, hogy éppen ő szóljon. — Igen, tizenhét. esztendeje vagyok megyei tanácstag, sőt, már a második ciklusban köz­ségi tanácstag is. A két mun­ka tulajdonképpen egyféle fel­adat: képviselni a választókat, az ő érdekükben jelen lenni az üléseken, szólni, segíteni... De nemritkán gátolja is egymást a kettő. Az utóbbi időben egy­beesnek a megyei ülések a he­lyi tanácsülésekkel, így vagy egyikre, vagy a másikra nem jutok el — többször az utóbbi­ra, pedig a községi tanácsok ülésének légkörére is feltétle­nül szükség van — nemcsak az írásos anyagára ... — Állandó résztvevője va­gyok a helyi állandó bizottsági üléseknek, főleg azokhoz a témákhoz kapcsolódhatok eze­ken, amelyek a hivatásommal, a közoktatással kapcsolatosak. A községi vezetőkkel való sze­mélyes találkozás, beszélgetés is nélkülözhetetlen lenne — de ez, sajnos, nem rendszeres. Felszólalok, persze nem azért, mert olyan nagyon szeretek felszólalni. Jó, hogy ezeken a fórumokon megyei tapasztala­tokat is elmondhatok, hiszen kell, hogy ne csak a „mi ut­cánk”, a „mi községünk” gond­jait lássák. — Sok időbe telik, ha az em­ber lelkiismeretesen akar ten­ni a közért. A tanácstagi fo-~ gadóórákat például a hagyo­mányos módon megtartani nem lehet. Hogy valaki beüljön egy szobába, s az íróasztal mö­gött várja a hozzá forduló­kat ... Nem, ez képtelenség! En kijárok az üzemekbe. Végigjá­rom a műhelyeket, a munka- padok mellett beszélgetünk. Örülök annak, hogy az ott fel­vetődő gondok nyolcvan szá­zaléka már közérdekű ... Per­sze, utánajárni a panaszoknak megint csak nem kis munka ... Dehát az ember ezt elkötele­zettségből csinálja. Másképp nem is lehet. Ennyi volt a rövid vallomás. Nem hangzottak el nagy sza­Egy köztiszteletben álló gyömrői nyugdíjas kereste fel a minap kihelyezett szerkesz­tőségünket. — Sohasem panaszkodtam, de az eset igencsak bánt — kezdi, és elém tesz a napokban megjelent Pest megyei Hírlap­ból kivágott képes hirdetést, amely arról szól, hogy a „MÉH textil és papírgyűjtő heteket rendez május 31-ig. Minden 10 kilón felüli papír után egy sorsjegyet is adnak, amellyel sok mindent, még egy autót is lehet nyerni”. Így folytatja: vak a hétköznapi tennivalók­ról, a mindennap megvívandó kis csatáiról, amelyek nem te­szik lehetővé, hogy a tanács­tag is odaüljön este a tévé elé, hogy amikor jólesnék, előve­gyen egy könyvet. Hiszen men­nie kell. Szervezni a víztársu­lást, felmérni az ingázók szá­mát, kérdezősködni, hogyan vélekednek a helyi ipartelepí­tésről ... Megoldani a köz olyan gondjait, melyekben tő­le várnak segítséget — és se­gíteni magánügyekben is. Fa­lakba ütközni, s megkeresni mégis a megoldások módját... Pedig hivatása — az iskola­igazgatás — is elég terhet ró rá. De ő teszi a dolgát. Mint mondta: elkötelezettségből. Hi­szed csak így lehet. (Koblencz) — Kétszáznegyvenegy kiló papírt vittem a gyömrői MEH- be, ahol szabályosan kifizették az árát. Egy kicsit vártam, az­tán megkérdeztem — és a sors­jegy? — Azt csak Monoron adnak, itt nem — felelte az átvevő. — Akkor tessék adni egy igazolást, hogy mennyi papírt adtam1 el *s azzal majd beme­gyek Monorra. — Hosszabb huzakodás után végre kaptam pár sor, sebtében összeütött írást. Most jövök a monori vá­sártéren levő MÉH-kirendelt- ségből, ahol a következő el­képesztő magyarázatot kaptam — a sorsjegy helyett. — Gyömrőn igénytelenség miatt megszüntették a leraka- toi. .....~ -........................................ — É s az mi, ami most is mű­A közbiztonság ellen vétők Hol varnak a sorsjegyek? A garázdák Hihetetlen, mit.mernek né­mely garázdák. A MÁV a mo­nori, Ady Endre úti vasúti fénysorompóját már nem is tudom hányadszor javítja, szereli. Szilánkokra torták a fénysorompót, leszerelték a piros villogólámpákat, meg­rongálták az elektromos ká­beleket. Most ismét durva kezű — a közösségből önmagukat ki­záró — garázda alakok meg­rongálták az egyik piros fényjelzőt. Csak a fehér körte világít, ki tudja, meddig? Felvetődik bennem a kér­dés: Nem válnak-e önkénte­lenül cinkosokká azok, akik látják a garázdaságot és nem jelentik 'be? A rend szegők Másfajta vétség a közle­kedési rendszegés. A CP 76— 77 krémszínű Trabant tulaj­donosa azt követte el Mono­ron, kedden délután három­negyed hatkor, amikor vil­lámgyorsan — széles ívben — „bevágódott” az Ady End­re útról a Vörös Hadsereg ut­cába. Szerencsére az úton nem tollaslabdáztak gyerekek — nem állt jármű —, mert elke- rülhetelen baleset történt vol­na. A kocsiban hárman ültek, két férfi és egy nő. Nem sú- lyos felelőtlenség három vagy \ több ember életét kockára tenni, csupán bravúrkodás­ból?! A tyúktolvajok Újabban a kerékpárlopás el­terjedésével ismét „divatba” jött — és jó üzlet egyesek­nek! — a tyúklopás is. Nem könnyű a tolvajokat elfogni. Ügyesen dolgoznak, eltünte­tik nyomaikat, s legalább ilyen körültekintően értéke­sítik a lopott árut. Legutóbb Monoron Aschonbrennerék- hez látogattak el a tolvajok, és több mint tíz tyúkot vit­tek magukkal. Pedig kutya is van a házban! t A tettesek olyan óvatosan dolgoztak, hogy senki nem látott, nem hallott semmit. t (ő—ő) Miért sok a közlekedési baleset? ködik? — A tanács ragaszkodott a lerakat fenntartásához. Ezért megegyeztünk egy személlyel, aki hivatalos megbízás, mun­kaviszony és kötelezettség nél­kül a saját zsebéből, mint ha az utcán venné meg, fizeti ki az átvett árut, amelyet időkö­zönként beszállít Monorra, amit úgy veszünk át tőle, mint egy magánszemélytől!? Mindez a régi MÉH-telephe- lyen és táblával, és egy 12 ezer lakosú községben. — Nem, nem a sorsjegy ér dekel, hiszen azt, mint mon dották, már nem kapom meg, mivel nincs nyugtakönyvbe ve­zetve az általam ljßdott papír, hanem — fakad ki végül is — egyszer csak szóvá kell tenni ezt az áldatlan helyzetet... ★ Teljesen igazat adunk neki, és nem értünk egyet a monori MÉH-kirendeltség vezetőjével még akkor sem, ha megígér­ték, hogy a gyömrői felvevő­helyre — ha egyáltalán lehet ezek után ennek nevezni azt — sürgősen kitesznek egy tájé­koztató táblát. Ezek után most már csak az a kérdésünk, hol vannak a 241 kiló és a Gyömrőn leadott töb­bi, sok mázsa papír- és textil­hulladék után járó sorsjegyek? (Kovács) A vecsésiek is részt vesznek A Vándor Sándor munkás­és ifjúmunkás kórusa sereg­szemléjén, április 27-ém, va­sárnap Nagykőrösön, a Pest megyei minősítőn a monori já­rást a vecsési művelődési ház vegyeskara képviseli. Péteri Jó tapasztalatok Péteri községben a lakosság kiskereskedelmi ellátását há­rom vegyes-, egy hús-, két ital- és egy zöldségbolt látja el. A tanács szakigazgatási szerve, és a helyi társadalmi szervek el­lenőrzik az üzleteket, és mint a végrehajtó bizottság titkára a legutóbbi ülésen, elmondotta, eredményesen. Megállapításuk szerint a boltvezetők az év közi árvál­tozásokat megfelelően kezelik, és ami a legfontosabb, árdrágí­tást, vagy a vásárlók megká­rosítását a múlt időszakban egyszer sem észleltek. Kedvező változás állt be az egyetlen kis­vendéglő vezetésében és a ré­gebben tapasztalt gyakori ár­drágítások és egyéb szabályta­lanságok ott is megszűntek. A maglódi aiitószemzben Megjutalmazták a volt vezetőségi tagokat A Monor vidéke ÁFÉSZ az egyesülés és a vezetőségvá­lasztások után Bódis Pál, Ma­daras József, Tóth Károly és Drabek Ferenc volt igazgató- sági tagokat kilencnapos szov­jetunióbeli utazással jutalmaz­ta; a többi leköszönő igazgató- sági és felügyelő bizottsági ta­gok emléktárgyakat kaptak. A 31. sz. közlekedési főút mellett van a maglódi Univerzál Tsz autójavító szervize. Harmincán dolgoznak itt, s vállalatok és magánosok részére is vállalnak gépkocsijavításokat. Fő pro­filja azonban a TV—4/51 és az ARO típusú autók műszaki vizsgálata, felújítása és szemlére való előkészítése. Képünkön: Dancsó Károly, Monduk Gyula és Hajdú Balázs egy mikrobusz ülését szerelik össze. Mutnéfalvy Adorján felvétele ÚTTÖRŐ-OLIMPIA Ezüstérem e megyei döntőn Ügyeletes orvos Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, tanács- háza), Gyömrőn és Péteriben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12., te­lefon: 26.), Monoron és Mono- ri-erdőn: központi ügyelet (Monor, Petőfi Sándor u. 30., telefon: 207.), Maglódon és Ecseren: dr. Holló Mariann (Ecsex), Pilisen, Nyáregyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Marjai Viktor (Pilis, Rákóczi u. 67.), Üllőn: dr. Balázs Lász­ló, Vecsésen: dr. Túri István tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Mono­ron a főtéri, Vecsésen a Hal- my-telepi. Beleg állatok bejelentése a monori járás területén, szom­baton 12-től 19 óráig és va­sárnap reggel 8-tól 13-ig. dél­után 15-től 19-ig Monoron, a főtéri gyógyszertárban. MŰSOR MOZIK Gomba: Kettős bűntény Hamburgban. Gyömrő: Álmo­dó ifjúság. Maglód: Öt köny- nvű da’-ab. Mende; Fogadó a Törött Palkóhoz. Monor: A lá­togatók. É'szakai előadás. Az utolsó völgy. Nyáregyháza: Hajdúk. Pilis: Három mogyo­ró Ha mi i pteőkének Úri: A lopkodó Hold. Üi lő: Elza kölvkei. Veró: Két férfi a városban. Éjszakai előadás. Tecumseh. MŰVELŐDÉSI HÁZ Péteriben, 18-tól 22 óráig: klubfoglalkozás. ÜTTÜRŐIIAZ Gyömrőn, 14-től 17 óráig: asztalitenisz haladóknak, 15-től 17-ig kürtös, dobos foglalkozás. Vasárnap Vácott rendezték meg az úttörő-olimpia megyei tájékozódási futó döntőjét. Az idén első ízben megyei elődön­tők előzték meg a legjobbak versenyét. Járásunk kitűnően szerepelt a nagykőrösi körzeti versenyen. A fiúk csapatverse­nyében csak két csapat ért el a monoriaknál magasabb, hi­bapont nélküli eredményt. Jobb idejével a nagy versenyző múlttal rendelkező váci Föld- váry iskola lett a megyei baj­nok, de szorosan mögötte, má­sodik helyen a monori-erdei csapat végzett. Ezzel a kis is­kola tanulói eddigi legnagyobb sportsikerüket érték el. Jellemző versenyzőink kitű­nő teljesítményére, hogy vala­mennyien a mezőny első felé­ben végeztek. Egyéniben Buj­dos István hajszállal maradt le az országos döntőt jelentő 3. helytől, a 4. helyen végzett, 30 másodperccel gyengébb időt futva, mint a bronzérmes. A további helyezések: Baranyai 9., Kálmán 12., Fazekas 13. A lányoknál Csetneki (Pilis) 11. Bákonyi 12. A verseny végén Lábai Lász­ló megyei úttörőtitkár adta át a díjakat az igen színvonalas, jól sikerült verseny győztesei­nek. (szatti) Kosárlabda-híradó Monori SE—Betonútépítők NB III. női, 53:40 (26:23). Kovács, Bokros, Bajkai, Berfkő, Katus összeállítású csa­pat kezdte a játékot. Az első támadásokat a fővárosi csapat vezette, amelyek kosarakkal fejeződtek be, ezért már az 5. percben 8:2 arányú vezetésre tettek szert. A monori csapat a nagyméretű pályán nehezen talált magára, labdaadogatá­suk rendre hosszúra sikerült. Csak lassan lendültek játékba. A 15. percben kiegyenlítettek, 22:22. Az utolsó öt perc jó já- tékakéVit 26:23 arányban meg­nyerték a félidőt. A szünetben Veress edző cserét határozott el, Magyar és Antal is helyet kaptak a csa­tjaiban. így a monori csapat került fölénybe, gyors helvcse- rés labdaadogatással közelítet­ték meg a fővárosi csapat pa- lánkiát. amit rendre 'kosárral fejeztek be. A 10. percben 46:36 kosárarányban a monori csanat vette át a vezetést amit a «"dó végéig még csak nö­veltek. Erős küzdelemben, szünet utáni gyorsabb, pontosabb lab­daadogatással megérdemelten győzték le a jókópességű fővá­rosi csapatot. Kosárdobók: Benkő (16), Ko­vács (10), Bokros (8), Bajkai (6), Katus, Antal (5—5), Ma­gyar (3). Jó az egész monori csapat. (Vitéz) Monor sportja vasárnap Délelőtt fél 10-kor Monor II —Vecsés II járási labdarúgó­bajnokság, délután 14-kor Mo­nori ifi—Perbáli ifi, 16-koy Monor—Perbál I. osztályú me­gyei bajnokság. Délelőtt 10-kor a gimnázium szabadtéri pályáján Monori SE—BSE NB III. női kosárlab­da-mérkőzés. Az utóbbi hónapok baleseti jelentései között gyakran sze-i repel a 4-es főútvonal Monor— Üllő—Vecsés községek által ha­tárolt szakasza. Legutóbb Üllő határában tör­tént súlyos közlekedési baleset. Hat életveszélyes sérülés és két teljesen összetört személygép­kocsi volt a szomorú eredmény. Ezt megelőzően Monor hatá­rában ütközött össze két autó, majd Vecsés külterületén ka­rambolozott tehe-autó és kami­on. Mindkét baleset halálos áldozatokat is követelt. Az említett három baleset oka szabálytalan előzés volt. Vajon miért nem tudnak vár­ni a gépkocsivezetők néhány másodpercet az előzéssel, míg a szembejövő forgalom elvo­nul? Nyilvánvaló türelmetlen, ségből. Igaz, hogy a közeli múltban korszerűsített 4-es számú fő­útvonal az, ugrásszerűen meg­növekedett forgalom * lebonyo­lítására egyre inkább alkal­matlan. Gyakori a közlekedési dugó, amit a lassú járművek, lovas kocsik okoznak. Az össze­torlódott, sokszor 10—15 gép­kocsi vezetője megunván a,dö­cögőst, még az életveszélyt is vállalva, előzésbe kezd. Sokszor nagyon szomorú következmé­nyekkel. Elsősorban tehát a türelem és a közlekedési szabályok ma- ( radéktalan megtartása az, ami csökkentené az utóbbi időben megszaporodott balesetek szá­mát. De fontolóra kellene ven­ni a lassú járművek, lovasko­csik kitiltását a nagy forgalmú főútvonal e szakaszáról. Az or­szágban már néhány főútvona­lon nem közlekedhetnek ilyen járművek. Vezetőiknek minden bizonnyal bosszúságot okozna a kényszerű kerülőút, de ha ez­zel az intézkedéssel emberéle­teket menthetnénk meg, bizo­nyosan megérné. (P.) Csak másodszori keresésre találom otthon. Akkor is éppen ebédel, mind­össze pár percre ugrott haza. Évek óta nyugdíjas, de most több a munkája, mint aktív korában volt. Azt mondja, az az 53 év, amit eddig eltöltött Vecsésen — kö­telez. Mert ő a községnek nemcsak új hajtásait, lombját, hanem gyökerét is is­meri ... Nem lepődik meg, amikor a legutób­bi tanácsülésen kapott emléklapról fag­gatom. Megmutatja. Nem büszkeségből, ennek nyoma sincs az arcán, hanem azért, mert ez neki is tetszik. Selyem­nyomtatvány, Vecsés szimbólumaival. A víztoronnyal, tanácsházával s a Stein- metz-szoborral. Ezzel pénzjutalom is járt — süti le a szemét gyerekes piron- kodással. Szégyenli... Nekem nem anyagi elismerés kell — fakad ki utána nyomban —, hanem erkölcsi. Vállvere- getés, két szó: Gyula bácsi... Közben órájára pillant. Mennie kelle­ne megint, s hűlőfélben van az ebéd is. Gyula bácsi Egyre nehezebb lesz marasztalni, s ugyanakkor azt is érzem, hogy engem sem akar megfosztani jelenlététől. Buj­kál a kérdés a tekintetében: mitévő le-, gyen? Végül mégiscsak a mondanivaló győz, de most meg azon meditál, hogy melyik mondanivaló? Mi férhet bele a hátralevő percekbe? A népi ellenőrzés, a tanácsi megbízatások, a vízbevezetési agitációk, vagy a Vöröskereszt? Az em­léklap mindezek együttes elismerése. A Vöröskeresztnél maradunk. — Ez- a legaktuálisabb téma is — mondja megnyugodva. Hiszen nem régen fejez­tük be a tüdőszűrést. A vöröskeresztes mozgalomnak ebben az ágában négy éve tevékenykedem. Látszólag ilyen­kor csak üldögélek á rendelőben, de legalább 15 ezer nyilvántartási karton között. Ez fáradságban, megterhelésben napi 10—12 óra. A legutóbbi vizsgálat- sorozat két hónapig tartott ___ Va nnak, persze, hogy vannak segítő­társaim is — emeli fel a hangját mint­egy mentegetőzve, de — s itt ismét el­töpreng — úgy érzem, hogy nem bírják a „hajtást” sokáig. Mondogatják is gyakran, kicsit komolykodva, kicsit mentegetőzve, hogy olyan vagyok mint egy mentőöv. A ház asszonya, aki mindeddig a konyhában szorgoskodott, most szólal meg először. — Az is a baj, hogy az én férjem va­lóban nem ismer lehetetlen helyzetet, esőt, hóvihart, szelet, sarat. Megy... Gyakran kérdezgetem tőle, hogy ugyan hová mész már megint? Dolgom van — veti csak oda. Hiába is óvom, féltem... — Igen, nekem mennem kell, tennem kell — fejezi be Neumann Gyula ezek­kel a szavakkal a beszélgetést. Máskü­lönben mit ér az öregség? És már emel­kedik is fel az asztal mellől. (Baky)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents