Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

4’Jl.o á MEGYEI 1975. ÁPRILIS 26., SZOMBAT GHMav A mesés India népei hazánkban Egy könyv kapcsán a cigányok múltjáról és jelenéről KÉT ÉVVEL EZELŐTT, amikor Indiában jártaim, ter­mészetesen nekem is eszembe jutott, hogy a mi cigányaink őseit, vagy legalábbis roko­nait megkeressem. Ez a feladat azonban majdnem olyan nehéz, mint egy tűt a szalmakazalban megtalálni. Indiában ugyanis legalább 800 nyelv és nyelv­járás van, és csak a nem ci­vilizált törzsek száma hozzáve­tőlegesen 350 körüli. Hát ezek között kellett volna a cigányok rokonait is meglelnem! Végre Északnyugat-Indiában találtam is néhány tucat (!) olyan tör­zset, mely üstfoltozással, vá­lyogkészítéssel, bűvészkedéssel, jóslással stb. foglalkozik s kö­zöttük is a pandzsábi Bazigar- nemzetség hasonlított legjob­ban a mi cigányainkhoz, úgy­hogy néha már azt hittem, ott­hon vagyok! Ott persze a ci­gány elnevezés ismeretlen, a lakosság ezeket egyszerűen Johor-oknak (vasműveseknek) mondja, vagy más foglalkozás­ról másként nevezi. Ezek az indiai „cigányok” mitsem tud­nak nyugatra szakadt roko­naikról, annál érdeklődőbbek voltak viszont az értelmisé­giek! (India-szerte azt tapasz­taltam, hogy kérdéseik köziül soha nem hiányzott a mi ci­gányainkra vonatkozó.) KISSÉ KÜLÖNÖS, hogy fél­ezer év óta itt élnek köztünk — jóban-rosszban — a mi ci­gányaink és mégis alig tudóink róluk közelebbit. Pedig első­nek a debreceni Vóii István derítette ki a cigányok szár­mazását a 18. század közepén, majd kb. egy évszázad múltán az angol kutatók tették bizo­nyossá az indiai eredetet. Most legutóbb viszont valóságos ci­gánykutató hullám öntötte el a közéletet: filmek, folklórbemu­tatók, ankétek, szociológiai és egyéb felmérések követték egymást; eközben sok jó, meg­alapozott ismeret és majdnem ugyanannyi tévedés is felszín­re került. Ám a tudomány csendesebb, de leszürtebb és maradandóbb szavát e nagy mozgalomban alig hallottuk meg. Itt van mindjárt egy kitűnő könyvecske: Vekerdi József: A cigány népmese című munká­ja. A címénél sokkal többet tartalmaz: a magyar cigány­ság mindentudó kis enciklopé­diája ez, mely minden elfo­gultságtól mentesen, emberkö­zelből mutatja be ezt a velünk együtt élő és régi életmódját mindjobban feladó népet. A MI CIGÁNYAINK i. u. az 5. században kerültek át Északnyugat-Indiából Perzsiá­ba, onnan hosszú századok alatt Törökországba, majd Görögországba, a Balkánra és a 15. században már itt van­nak nálunk, de rajtunk keresz­tül néhány évtized alatt szinte egész > Európát is elárasztják. Sőt találkoztam velük Észak- Afrikában is, és tudok róla, hogy Észak- és Dél-Ameriká- ba is nagy tömegek vándorol­tak ki. Mivel e népnek nincs áUamkerete, nem éltek soha szilárd faluközösségekben, nem volt föld- vagy egyéb magán­tulajdonuk sem, és a törzsi szervezetük is régen szétbom- lott, tulajdonképpen folyton vándoroltak: a korábbi száza­dokban ki-kitértek egy-egy hó­dító hadjárat vagy más, eset­leg létüket fenyegető üldözés elől s eközben egyik országból átléptek a másikba. De ott sem maradtak egy helyen: gyorsan felmérték, milyen ki­segítő, nem céhes vagy len évelt foglalkozás akad, arra szako­sodtak és amellett úgy szerez­tek javakat, ahogyan csak tudtak, vagyis megengedett és an eg nem engedett módon is; tehát éltek máról holnapra. Ezt a szabad, kötetlen életfor­mát nagyon nehezen adják fel még ma is; hazánkban például körülbelül 25—30 éve szűnt meg csak a karavánszerű ván­dorlásuk. De ha letelepszenek is, rendszerint falu- vagy vá­rosszéli nyomornegyedekben laknak, jobban mondva laktak, mert most a tervszerű lakás- politikai intézkedések ezeket fokozatosan felszímoliák. Nem lesz gyors az átalakulás, de már megindult. A MÚLTBAN a cigányság a termelő társadalom élősdije volt, mert csalt minimális munkával próbálta magát fenntartani. Ha „kitelt” az idő, jobb, vagyis általuk még ki rffem használt, ki nem élt he­lyek után néztek. E vándorlási hajlam különben még ma is erős, most azonban munkahe­lyeiket és csak ritkábban lakó­helyüket váltogatják. A magyarok inkább a nyelv- használat szerint (magyar- és úgynevezett oláhcigányok), ők maguk pedig a foglalkozások (üstfoltozó, szegkovács, teknő­vájó, lókupec stb.) szerint kü­lönböztetnek. Igazi „cigány­arisztokrácia” régtől fogva a zenész, ez a réteg már nyelvé­ben és részben életmódjában is ehniagyarosodott. Míg má­sutt, (pl. a Szovjetunióban, a Balkánon, stb.) a cigányok a legjobb táncosok, nálunk szé­les rétegeik vál talc zenészekké. Ök adják elő legszebben a mi magyamótáinfcat, melyeket a magyar, főként pedig a kül­földi közvélemény tévesen tart cigánynótáknak! A cigányságnak nemcsak az életmódja (pl. alig volt bútor­zata a kunyhóban), hanem a folklórja is szegényes. Saját nyelvükben alig Í200—1300 eredeti szó van, a többi fogal­mat attól a néptől veszik, amellyel együtt élnek. A több­nyire „idegenekből” fordított dalokon kívül alig egy-két bal­ladát vettek át, népmeséik sem mások, mint cigány nyel­ven elmondott és nagyon sza­badon átalakított, alaposan megrövidített magyar (vagy másutt más néptől való) cso­dás történet. A cigánynak bár­milyen élénk művészi érdeklő­dése és tehetsége van is, szi­lárd közösségi keretek híján önmaga nem nagyon termel újat és nem tartja ferm a ré­git. Alig tudunk egy-két hie­delmet, mesét stb. említeni, amely indiai eredetű lehet, a dalról és a zenéről még kevés­bé állíthatunk ilyet. Ellenben az ízlésük változatlan, miként a bő, tarka ruhákat, ugyanúgy megőrzik a kedvelt nyelvi for­dulatokat, és például a mesé­ket a csodák világából kissé közelebb viszik a saját való­ságukhoz. Ehhez persze a me­séket alaposan át is alakítják: kiiktatják például a kalando­kat fékező részletezést, és ar­ra törekszenek, hogy minél iz­galmasabb, érdekesebb legyen a cselekmény. Eközben úgy összevegyítik a meséket, a me­sék építőelemeit, hogy mi sok­szor alig ismerünk rá az ere­detire! A cigánynak a mese a szóbeli ponyvaregénye. Amikor például az 1940-es években Móricz Zsigmond közöttük járt és megkérdezte: „szoktak-e ol­vasni?” — nevetve válaszol­ták: „minek?” — itt van La­jos bácsi — mutattak rá egy öreg férfira — mesél az ne­künk! A DAL ÉS A MESE általá­ban nem szertartásos a cigá­nyok életében, nem is alkalmi munkák,önnyítő, hanem csupán szórakoztató műfaj. Mivel ezeknek a ma még szinte gye­rekembereknek a tudatálban a valóság és a vágy, az álom és aZ ébrenlét nem különül el, szinte kiélik magukat a mesé­ben, hiszen ők maguk is a cso­dák és a mesék világában él­nek, anélkül azonban, hogy el­szakadnának a számukra na­gyon is vaskos valóságtól. Megfér e mesékben a széppel minden ocsmány és csúnya is! Ahol a cigányság teljesen el- magyarosodik, hívebb őrzőjévé válik népmeséinknek és egész folklórunknak, mint mi saját magunk: például a szabolcsi Ami Lajos valóságos világre- fcorder: 262 népmesét mondott magnóba. Ezek és a többi ha­sonló mesék is magyar népme­sék, legfeljebb a lazább szer­kezet, a sokszor indokolatlan kegyetlenség és a tragikus be­fejezés emlékeztet még a ci­gányság stílusára, ízlésére. AKI VALAHA is gyűjtött a cigányok között, az tudja csak igazán: milyen nehéz is e mimika! Mégha a nyelvet oly jól érti is a kutató, mint Ve- kerdi József, számtalan más buktató várja még, hiszen a miénktől eltérő, szokatlan tár­sadalmi környezetben van. Ezért a legtöbb ember lelkese­dése lelohad, tízszer annyi ér­deklődő kezd bele, mint fejezi be cigánykutatásait. Vekerdi József dicséretes kivétel: eddig tőle tudtunk meg legtöbbet a mi cigányainkról. A Ligeti La­jos szerkesztette Körösi Csorna Kiskönyvtár e 13. számának minden érdeklődő polcán ott a helye! Katona Imre docens Felszabadulási kirakaiverseay Átadták a megyei díjakat A kirakatnak szavak nélkül is el kell mondania, mi min­denféle szép és jó árut kínál­nak odabent, az üzletben. A kitett portékát szemet gyö­nyörködtető ízléssel kell el­rendezni — erre törekszik napról napra a megye csak­nem valamennyi boltja. Hogyne igyekeztek volna még inkább a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére kiírt kirakatverseny alkalmából. Összesen 121 bolt nevezett be a versenybe, és eredményét ünnepélyesen hirdették ki pénteken a Pest megyei Ru­házati Kiskereskedelmi Válla­lat központi irodájának he­lyiségében, A nyerteseknek Galambos András, a Pest me­gyei Tanács kereskedelmi osz­tályának helyettes vezetője nyújtotta át a díjakat. Az élelmiszer-kereskedelmi ka­tegóriában I. díjat és az azzal já­ró 3000 forint j utalmat -Lukácsi Teréz, a dömsödi ÁFÉSZ-áruház, a n. díjat és a 2000 forint jutalmat Király Endre, a Cegléd és Kör­nyéke Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat, a III. díjat és az 1500 fo­rint jutalmat a nagykátai ÁFÉSZ- áruház dekorációs kollektívája, a IV. díjat Bíró Adám, a Vác és Környéke Élelmiszerkiskereskedel­mi Vállalat váci ABC-áruháza ki­rakatáért kapta. A vegyesiparcikk-kategóriában I. díjat l*rokosfca Ildikó, a gödöllői AFÉSZ-áruház, a II., a III. és a IV. díjat a Pest megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat dekorációs csoportja a szigethalmi, a rácke­vei üzletház és a váci ItAVILL- bolt kirakatáért nyerte el. A ruházati kategóriában I. díjat a Pest megyei Ruházati Kiskeres­kedelmi Vállalat nagykőrösi üz­letháza kirakatának tervezéséért Horváth Béla, rendeléséért Sala­mon István, a II., a ül. és a IV. díjat ugyancsak a kiskereskedel­mi vállalat dolgozói, éspedig Mé­száros Erzsébet a ráckevei üzlet­ház, a vállalat kirakatrendező bri­gádja a váci ruházati áruház, és Horváth *Béla, valamint Honátli Gábor a szigethalmi üzletház ki­rakatának tervezéséért, illetve rendezéséért. ötszáz forint Jutalomban része­sült Oláh Vilmos, a nagykőrösi ÁFÉSZ, Wiszkok Tibor, a ruházati kiskereskedelmi vállalat gödöllői RÜVTKÖT-boltja, Nagy Pál, az abonyi ÁFÉSZ ruházati boltja, Bokái Antalné és Molnár Gyulá­mé, a biatorbágyi ÁFÉSZ pátyi iparcikkboltja, Szabó Jánosné, a péceli ÁFÉSZ ruházati boltja, Pa­taki Tibor és Hudok László, a Ru­házati Kiskereskedelmi Vállalat ceglédi konfekcióboltja, Bíró Adám, a Vác és Környéke Élelmi­szerkiskereskedelmi Vállalat gö­döllői élelmiszerboltja és ABC- áruháza és Egresi Ernő, a kókai ÁFÉSZ ABC-áruháza kirakatáért. Ezenkívül valamennyi résztvevő emíLéklapoi kapott. CSALÁDBAN — HÁZ KÖRÜL Lucullusi lakomák paprika nélkül Fűszerkalauz—nemcsak ínyenceknek Divat a s Libakézi munka Búsaikéit vagyunk rá mi, magya­rok, hogy konyhánk messze föl­dön híres-fűszeres. A külföldi „magyaroséit tschárdákban” — akárcsak itthon a háztartásokban — paprikát, borsot bőséggel hasz­nálnak. Fűszerek? Paprika, bors — aztán sokák tudománya meg­áll; olykor még hozzásorolják: hagyma, szegfűszeg, vanília, ma­joránna . .. És a többi száz -e gynéhán y hol marad? Az áfonya, csUlagránlzs, gyömbér, kapri, lestyán, sáfrány, szagos- miige, szerecsendió, tárkony, zsá­lya . .. Ezeket és még sok-sok tár­sukat évszázadokig használta a magyar konyha; némely vendéglő ínyesmesterc mostanában újra fölfedezi és fölfedezteti a feledés­be ment fűszereket és ízeket. Be­bizonyítja, hogy csípős-piros pap­rika nélkül is lehet lucullusi lako­mát csapni! Mert ami igaz, az igaz: a réges- régi magyar szakácskönyvekben lilába keresnénk az utasítást, hogy „három csipetnyi paprikával hintsd meg . ..” Csak a XVEH. század közepe után kezdett elterjedni a Kárpát-medencében a «vérpezsdítő paprika. Előtte annál használato­sabb volt a gyömbér, a sáfrány, a kakukkfű, a szerecsendió-virág. A fűszerek az ételnek kellemes, egyedi ízt, illatot, zamatot, színt adnak; izgató-, serkentőanyagaik, olajaik javítják az emésztőszervek működését,, és az étvágyat is. Ré­gi szakácsmondás, hogy az ételek, italok harmóniáját a fantáziadű-s fűszerezés adja. Ezért — a teljes­ség igénye nélkül — szólunk néhány régi magyar fűszerről. Az áfonya a Sopron környéki erdőkben előforduló cserje,' ham­vas kék, borsó nagyságú termésé­vel vad hús ét eleket ízesítenek. Ké­szül belőle a mártáson kívül lek­vár, bor, szörp, tea is. A bazsali­kom (királyfimék, németborsnak is mondják) szegfűszegre emlékez­tető, fanyar illatú, különleges ízű fűszernövény. Fehérbableveshez, -főzelékhez gyakran használják. A szakácskönyvek halételek ízesíté­séhez is ajánlják zsálya- és roz­maringlevéllel együtt. Marco Polo híres kínai útinaplójában írt elő­ször a gyömbér használatáról; nagyszerű étvágycsináló, az emész­tést segíti; levesek, szószok, hús­ételek kitűnő ízesítője. Aki egy­szer megkóstolta, híve marad a gyömbéres-mandulás töltött csir­kének. Beléndfűnek, cigánypetrezse- lyemnek mondják hazánk némely vidékein a koriandert. Nagyon régóta használják ezt a kemény, bamássárga mag ócskát: sültek, szószok, pácok készítéséhez. Gyógyteákban is gyakran előfor­dul. A szerecsendió (mácisz-, muskátdió) elsősorban a húsleves pikáns ízesítője. Kevesen tudják, hogy krumplis fánkot, zsírban sült halat is fűszerezhetnek vele. Aki­nek sok a gyomorsava, hasznos, ha ételébe szerecsendiót tesz, el­múlnak a panaszai. Zsályalevéllel vadat, halat — egyaránt fűszerez­het a háziasszony. S ha netalán torokgyulladásos valamelyik csa­ládtag, teaként a házipatika hasz­nos gyógynövénye is. Mint írtuk már: a fűszereket legtöbbször nem egymagukban használja a szakács, hanem kever­ve. Szerencsére az ipar gyakran segít fűszerkeverékeivel a főzés­ben, ízesítésben. K. L. Tartórács — fürdőszobába A mosdókagyló, vagy mos­dótál fölé a falra szerelhető törülköző tartó elkészíthető: néhány darab hulladékdesz­kából és lécből. A léceket úgy rakjuk össze, hogy a külső, vízszintes sávok és a fal kö­zött legalább 8—10 cm legyen a távolság. Az alkotórészeket szöggel, vagy facsavarral erő­sítjük össze, a felfüggesztés­hez pedig kétszer átlyukasz­tott fémpántot használjunk, összeszerelés előtt a fafelüle­teket gondosan simítsuk le dörzspapírral. A kézimunka barátságossá vará­zsuija ottnonunlkat. iVxubatos sző­nyeget, párnát, fanszőnyeget, taka­rót Készíthetünk subaKezimunka- val. Elkészítésé nem igényel nagy figyelmet, így beszélgetés, ráuio- haiigatás közben is uolgozhatunk vele. Kirajzoljuk a motívumot az alapanyagra és saját ízlésünknek megieielo színekkel kézimunká­zunk. (Szépek az élénk színek!) Gyermekszobába a gyermek gon­dolatvilágához közelálló, játékos figurákat rajzoljunk. A nappali, vagy hálószobába igen változatos mintájú kézimunkákat készíthe­tünk, attól függően, hogy milyen a szoba bútorzata: kisebb-nagyobb háromszögek, kockák, pontok, ka­rikák, csíkok, nagy virágok, ma­gyaros motívumok stb. Aki gya­korlottabb a kézimunkázásban, az művészien szép subaszőnyeget ké­szíthet szőnyegmintákkal, de na­gyon szép az egyszínű suba is. A nagyobb mintákat először egy összeragasztott újságlapra tervez­zük meg, azután, rajzoljuk át a kézimunka anyagára. Azok részé­re, akik még nem ismerik a suba- kézimunka technikáját, közöljük az elkészítés menetét. Alapanyagnak ritka szövésű kongrét és vastagabb szálú fona­laltat (szőnyegfonalat) vásárolunk. A munkán horgolótűvel, zsák­varrótűvel, vagy subatűvel dolgo­zunk. Ha horgolótűvel vagy subatűvel készítjük a -munkát, a fonalat vág­juk körülbelül 6 cm-es darabok­ra, s kettéhajtva, a horgolótű se­gítségével hurkoljuk át az alap­anyagon, a fonál két végét húzzuk , át a hurkon és jó erősen csomóz- ” zuk. Általában minden második lyukba hurkolunk és a sorokat is az alapanyag minden második so­rába készítjük. f. k. ; A májusi természet titkai A velencei-tavi természet- védelmi terület szélén van egy magas megfigyelő to­rony. Ha valaki oda felka­paszkodik, távcsövével vé­gigpásztázhatja a tó déli csücskét, ahol a védett terü­let fekszik. Májusban már nagy a forgalom a nádasban és környékén. Valamennyi fészkelő madarunk megérke-, zett, sőt a hófehér tollruhás, nagy kócsagok már a fióka­A Lenfonó és Szövőipari Vállalat azonnali belépésre keres: BERUHÁZÁSI ELŐADÓT több éves gyakorlattal, közgazdasági érettségivel, GYORS- ÉS GÉPÍRÓKAT, TITKÁRNŐT, több éves létesítményesi gyakorlattal rendelkező műszakit, középfokú végzettséggel, beruházások műszaki lebonyolítására; textilipari középfokú végzettséggel és több éves gyakorlattal rendelkező normásokat. Jelentkezés: Budakalász, Szentendrei út 1-3. Személyzeti Főosztály Telefon: 689—850, 226-os, 106-os mellék. nevelési gondoknál tartanak. Egyre-másra jönnek-mennek, hordják az eleséget a nádas legsűrűbb mélyén „épült” fészekben várakozó kicsi­nyeknek. A lapátcsőrű kana­las gémek telepesen fészkel­nek. 150—200 pár költ a vé­dett területen. A nádas mentén Ha később kicsit végigsé­tálgatunk a nádas mentén is, egy egészen csodálatos világ tárul szemünk elé. A termé­szetben a néma szemlélő lát legtöbbet, tartja a mondás és ez itt talán még fokozottabb mértékben érvényesül. Gyö­nyörű, kékpotrohú szitakötők üldögélnek a napsütötte nád­szálakon. Időről időre fel- szállnak a levegőbe, elcsíp­nek egy arra tévedt apró ro­vart és utána újból kiindu­lópontjukra telepednek visz- sza. A szitakötők tehát raga­dozó életmódot folytatnak, de nemcsak a levegőben, ha­nem a vízben is. A lárvák ugyanis átalakulásukig, tehát addig, amíg kész szitakötő nem lesz belőlük, a víz alatt fejlődnek és ott rettegett el­lenségei a békaporontyoknak, sőt még az apró halivadék­nak is. Pézsmalesen Ha türelmesen elüldögé­lünk a Császár-patak part­ján, mely a friss vizet szál­lítja a Velencei-tóba, néha furcsa barna állatot látha­tunk, amint hosszú csíkot húzva maga után, úszik egyik parttól a másikig. Előszór patkánynak gondolhatná az ember, pedig nem az. Pézs­mapocok; egy eredetileg Amerikában élő, de onnét 1905-ben Európába betelepí­tett rágcsáló, mely ma már Magyarország minden vizé­ben otthonos. Elsősorban nö­vényi táplálékkal él, de néha kagylókat is fogyaszt. A ha­lászhálók rongálásával és a gátak összefurkálásával ko­moly károkat okozhat. Fészek — zacskóban Amint ott szemlélődünk, a \ fölénk hajló fűzfaágon füg­gőcinege zacskó alakú fészke ötlik a szemünkbe. A hosz- szúkás, csinos bejárónyílás­sal ellátott fészek vékony fűz- gallyra van erősítve, s ott li­beg, hintázik a víz felett. Ebben a szellőjárta otthon­ban nevelődik fel a 6—7 fió­ka. A fészek helyét a párocs­ka olyan gondosan választja meg, hogy otthonukat még az erős szelek sem tépik le a hajlékony, de erős ágról. A fészek bélése finom puha, fűz- és nyárfabarka, vala­mint a gyékény buzogányá­nak pelyhéből készül. És hogy a függőcinege milyen találékony, madár, arra egy példát említhetnék. Egy íz­ben megfigyelték, hogy mi­után ez a megszokott bélelő­anyag nem állt rendelkezés­re, a madarak nem jöttek zavarba, hanem a legelő bir­kák hátára szálltak és fész­küket a kicsipkedett gyapjú­val bélelték puhára. Schmidt Egon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents