Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-23 / 94. szám

XXX. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM - 1975. ÁPRILIS 33., SZERDA A felnőtté válá Ünnepélyesen adják át a személyazonossági igazolványokat A váci postahivatal: éliizem KITÜNTETÉSEK ÉS JUTALMAZÁSOK Névadóműsor: Első : az Árpád utcai iskola A múlt évben pályázatot hirdetett a Családi Ünnepeket Rendező Iroda a váci általá­nos iskolák számára: korsze­rű, színvonalas műsor össze­állítása névadó ünnepségekre. Az iskolák valódi névadók keretében most mutatták be az összeállításokat. A bíráló bizottság elnöke Balassi István, a városi párt- bizottság osztályvezetője volt. Tagjai: Ve nesz Ernő (városi tanács), Szentesi Miklós (köz- gazdasági szakközépiskola), Pipp Jánosné (Váci Kötöttáru- gyár) és két jövendőbeli ma­ma. Sorrend: I. Árpád utcai is­kola (jutalma 2500 forint), II. Deákvári ált. iskola (jutalma 2000 forint)^ III. Báthori utcai általános iskola (jutalma 1000 forint) és IV. Gábor József ut­cai ált. iskola (jutalma: 1000 forint). Szombaton, 26-án a pályá­zaton részt vevő óvodák mu­tatják be versenyműsoraikat. (P.) Jogi tanácsadás Április 24-én, csütörtökön délután 5 órától ingyenes jogi tanácsadás lesz Vácott, a párt­ós tömegszervezeti székház (Lenin űt 45.) első emeletén, a szakmaközi bizottság rendezé­sében. A Váci járási Ügyvédi Munkaközösség ügyeletese fo­gadja a tanácsért hozzá fordu­lókat. Vasárnap a járási kulturá­lis szemlét két helyen bonyo­lították le. Dunakeszin az ének- és zenebemutatóra, Szo- bon irodalmi, néptánc-, kisdo­bos gyermekjáték- és bábosfoe- mutatóra került sor. Dunakeszin a József Attila Művelődési Központban Szabó Lajos, a járási hivatal művelő­dési osztályának tanulmányi felügyelője meleg szavakkal köszöntötte a pajtásokat és megkezdődött a verseny. A járás hat körzetében Püs­pökhatvan, Püspökszilágy, Főt, Nagymaros, Göd-felsö és Ke­mence községekben selejtezők voltak — mondotta Elek Ilona járási úttörőtitkár. Sok helyen körzeti versenyt tartottak. 32 számból 13-at a kisdo­bosok adtak elő. A négyórás verseny után a zsűri a teljesítmények alapján Az osztályban úttörő egyen­ruhában felsorakoztak azok a nyolcadikosok, akik 1975-ben töltik be a tizennegyedik élet­évüket. Felhangzik a Himnusz, majd Kocsis János rendőr al­ezredes, a váci rendőrkapi­tányság osztályvezetője kö­szönti az ünnepélyes percek­ben a fiatalokat. A rendőrség képviselője k ar­ról beszél, hogy a személyazo­nossági igazolványok átadása fordulópont á fiatal lányok és fiúk életében: a felnőtté válás küszöbéhez érkeztek. Arra ké­ri őket, hogy a tanulásban, az otthoni munkában, az utcai magatartásban is érződjék a jö­vőben, hogy jogaik és köteles­ségeik most újabbakkal, állam- polgári jogokkal és kötelessé­gekkel bővülnek. Szocialista döntött, ki érdemel arany, ezüst, illetve bronz fokozatot. A verseny végén Kovács La­jos megyei ének-zene szak- felügyelőt, a zsűri elnökét ar­ra kértük, foglalja össze a ver­seny tapasztalatait. — A Dunakeszi 3-as számú iskola kitűnő házigazda volt, és az eredményekben is reme­kelt. Sajnos, nem minden is­kola képviselte magát ezen a szép, nemes versenyen. A hangszeres növendékek előre­lépése meglepően jó. A nagy­marosi vegyes kórus is kiváló volt. AZ EREDMÉNYEK: Kamarakórusok: Arany okle­veles: dunakeszi 3. sz. általá­nos iskola kamarakórusa és kisdobos éneklőraja, a sződli- geti, az őrbottyáni kamarakó- rus és a fóti vonószenekar. — I Ezüst: Nagymarosi vegyes ka- I államunk minden lehetőséget megad ahhoz, hogy felkészül­hessenek a rájuk váró felada­tokra, és megtalálják a képes-, 1 ségeiknek megfelelő életpályát. Az osztályfőnök is szól né­hány szót a gyermekekhez, majd kiosztják a bordó fedelű igazolványokat. Mindenki kap egy kis füzetet. Számítunk rád! — a címe, az Állami Ifjúsági Bizottság adta ki a 14 évesek számára. Tartalmazza a Ma­gyar Népköztársaság alkotmá­nyát, az ifjúsági törvényt, s más, hasznos tudnivalókat. Ez a kép ismétlődött a múlt héten a váci járásban Bernece- baráti, Kemence, Nagybör­zsöny, Penc, Püspökhatvan is­koláiban. Az igazgatók és a ne­velők segítették a rendőrható­ság munkáját az előkészítés­marakórus, a dunakeszi 3. sz. iskola fúvós kvartettje és a nagymarosi énekkórus. — Bronz: dunakeszi 3. sz. iskola kisdobos fúvószenekara. Hangszeresek: Arany okleve­les: dunakeszi'3. sz. iskola kla­rinéttrió, aranyjelvényes: du­nakeszi 1—2 sz. iskolából (Le- gindi Gábor és Réti Erika), zongora négykezes, Nagyma­rosról Kiss Rita és Dudás Ág­nes fuvolakettőse, a dunakeszi 3. sz. iskolából kisdobos, zon­gora (Bélák Erzsébet), és csel­ló (Bordás János), dunakeszi 2. sz. iskolából zongoraszóló (Horváth Olivia), a 3. sz. isko­lából zongoraszóló (Botka Klára), Göd. 1. sz. iskolából hegedűszóló (Honti István), Nagymarosról gordonkaszóló (Döbrösi János). Énekszóló: Arany: Nagyma­ros, kisdobos, énekszóló (Fia­mig Mariann). ben, és gondoskodtak az át­adások ünnepélyességéről. A következő napokban a töb­bi helységben osztják a sze­mélyazonossági igazolványokat. Vácott a Családi Ünnepeket Rendező Iroda első ízben kap­csolódik e munkába, s vállalta az előkészítést, a műsor meg­rendezését. Foton a Gyermek- városban kapják az igazolvá­nyokat nemcsak a bennlakó gyermekek, hanem a területi általános iskolák 14 évesei is. Dunakeszin is a három általá­nos iskola közösen rendezi az ünnepséget. A minap ünnepélyes volt a hangulat a váci lopostan. A jo hír mar korábban megérke­zett: múlt évi csúcsforgalmuk és kimagasló eredményük alapján négy megye — Pest, Fejér, Nógrád és Komárom — hasonló szintű hivatalai között a legjobbnak bizonyultak s el­nyerték az élüzem címet. A három szocialista brigád ezen a napon is egybehangol- tan dolgozott. A hírlapkézbe­sítők Zrínyi Ilona brigádja reggel “ötkor kezdte a munkát. Lertóczky Ferencné, Havan Istvánná, Papp Lászlóné. Maász Lajosné testes újságkö- tegekkel indultak a város min­den irányába, hogy társaikkal korán eljuttassák a napi sajtót, a hetilapokat az előfizetőkhöz. Major Józsefné is elfoglalta szokott helyét reggel hétkor a nagyterem hírlapasztalánál. A telefon-távíró központban is mozgalmas volt a délelőtt. Itt a dr. Bartha Endréné ve­zette Hámán Kató brigád kap­csolta a vidéki beszélgetések sokaságát, vette és továbbítot­ta az induló, érkező távirato­kat. A megszokott képet mutatta a felvételi terem is. Itt Pintér Istvánná és Rónai Ferencnc vezetésével dolgozik a Gaga­rin brigád. A csomagmérIeg’'e sorra rakták a testes pakko­kat. A mindig nagy forgalmú’ hatos ablaknál sokan adtak fel ajánlott levelet, expressz kül­deményeket. A három pénztári ablak mögött; ülők sem unat­koztak, számolták a pénzes- kötegeket, jegyezték a takarék­betéteket. Délután kettőkor bezárták a nagykaput, de még órákba telt, amíg-elkészültek a népi zárás­sal, az esti küldemények indí­tásával. Este a fegyveres erők klub­jában találkozott a váci postá­sok 126 tagú, nagy családja. Neer József, a Budapestvidéki Postaigazgatóság postaforgalmi igazgatója mondott ünnepi be­szédet. Hangsúlyozta, hogy az élüzem cím elnyerése kollektív munka eredménye. A létszám- hiány és a nem mindenben korszerű munkakörülmények ellenére sikerült élre tömi a váci postahivatalnak. A jövő útja a gépesítés. A következő években sor kerül a felvételi nagyterem rekonstrukciójára, majd az egész épület moder­nizálására. Nagy taps közben átnyúj­totta a Posta kiváló dolgozója kitüntetést Rákóczi András hi­vatalvezetőnek. Kiváló dolgozó kitüntetést kapott Mészáros Józsefné géptávírász, Németh Mária hírlap-csoportvezető, Vörös János Pál alsóvárosi kézbesítő és Szentkirály Ist­ván általános helyettes. Igaz­gatói dicséretben részesült Ké­pes Pálné. Pozsár András, Ró­zsa Jánosné és Meskó Sándor. P. R. Kicserélték a cégért 1975. február 23-i számunk­ban a Dunakeszi Gyümölcs­ös Főzelékkonzervgyár dolgo­zói azt kifogásolták, hogy a vállalat mellett levő italbolt neve „Konzervgyári”. Dezsényi Elek, a Pest me­gyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója válaszában közölte, hogy az italbolt nevét április elsejéig megváltoztatják. ígéretüket egy hónappal a kitűzött idő előtt teljesítették, amiért a konzervgyár dolgozói és vezetői nevében köszöneté: mondunk. Papp Rezső Tulipánerdő Mesébe illő tulipánerdő gyönyörködtet Vácott, a Széche­nyi utca és a Lenin út sarkán. (Rózsavölgyi felvétele) Becsüljük meg történelmi emlékeinket! A nyelvmagyarító Majerfy József Dunakeszi, Szob Aranyérmesek a kulturális seregszemlén KÉZILABDA Keserves győzelem a hazai bemutatkozáson Váci Híradás—Nyírbátor 13:12 (4:5). Vác, 500 néző. Híradás: Virágh, Seres, Ne­mes, Sári, Kohlmann (4), Szé­kely (3), Berczelly (2), Kozma (4), Boczkó, Nyári, Hornyák, Illés. Sok néző volt kíváncsi a Hír­adás első hazai mérkőzésére. A csapatrészeiben átalakult együttes az első félidőben ki­ábrándító játékot produkált. A kulcsemberek, főleg az időseb­bek nem nyújtották azt, amire képesek, és ezáltal a Nyírbátor fokozatosan elhúzott. A táma­dásvezetésben adódtak hiá­nyosságok, kimaradtak a hét­méteresek. A második játékrészben ösz- szeszedte magát a Híradás, és ha nem játszott is kiválóan, de hallatlan akarással a maga ja­vára fordított az eredményt. A A DUNAKANYAR VEGYESIPARI SZOLGÁLTATÓ KTSZ vezetősége értesíti Vác város lakosságát, Hogy a Földvári téri lakótelepen, a C/7-es épületben MEGNYITOTTA NŐI FODRÁSZ ÉS KOZMETIKAI RÉSZLEGÉT A korszerűen felszerelt részlegben szeretettel tárják a kedves vendégeket bajnoki pontok megszerzésében oroszlánrészt vállalt Virágh Sándor kapus, remek védések sorozatát produkálta. Kívüle még Kozma, Hornyák és Kohl- mann nevét kell megemlíteni. Ifjúsági csapatunk a harma­dik mérkőzését is győzelemmel fejezte be. Az ifik rendkívül jó eredményekkel rukkoltak ki, mindhárom mérkőzésükön fölényes győzelmet arattak. Sorrendben a bajnoki ered­mények: Domony—Váci Hír­adás ifi 3:37 (0:17); Híradás ifi —Galgahévíz 27:13 (11:4); Tu: ra—Híradás ifi 7:32 (3:14). Góllövők: Balogh (17), Ben- de (4), Garai (5), Nyári (29), Nyolcas (23), Modróczky (12), Haniberger (3), Aradi (3). A felnőtt csapat jövő vasár­nap Budapestre látogat a III. kv. TTV csapatához, az ifik sorsdöntő mérkőzésen itthon fogadják a Fóti Gyermekváros együttesét. « A versenyen szereplő min­den pajtás emléklapot kapott. Solymosi László NB III. Gyenge játék — két pont Dunakeszi Vasutas—Ajkai Alumínium SC 2:0 (1:0). Ragyogó tavaszi időben, 800 néző előtt, hazai rohamokkal kezdődött a mérkőzés és a 10. percben a megadott 11-est Koós a jobb sarokba lőtte, 1:0. Utána többet támadt a vendégcsapat, de a tizenhatos nál elakadtak a támadások. A fordulás után az 53. perc­ben Bodó a kapufát találta el. A 60. percben Eiben helyett Szöllősi állt be, új színt hozott a játékba. Egy ilyen felfutás­ból a 70. percben gól született, a beívelt labdába az egyik vé­dő belenyúlt és lábáról a ki­mozduló kapus mellett a jobb sarokba gurult, 2:0. A hazai csapat mérsékelt teljesítményt nyújtott, de így is értékes két ponthoz jutott az erőtlen, tervszerűtlenül ját szó ajkaiak ellen. Göd múltjának kutatói mind szomorúbban állapíthatják meg, hogy az egykori okmá­nyok szerint a 658 éves köz­ség múltjának alig-alig ma­radt emléke, és ami maradt, azzal is alig törődnek. 1317. október 23-án I. Károly (An­jou Róbert Károly) adomá­nyozó levélben említi Göd községet. Azóta az ősi Isteren, Göd mellett is nagyon sok víz folyt le. Nagyurak váltották egy­mást, szakadatlanul folyt itt a jobbágyok vére és a földes­urak megvesztegető aranya - fel Bécsbe. A régmúlt emlékei ma már csak papíron léteznek. Az újabbak közül azonban talál­kozhatunk még néhánnyal. Ilyen a Zsuffa-malom, ma csaknem romhalmaz. Ugyan­ilyen állapotban vág. a régi Göd-puszta temetője,” a Ne- meskéri-temető is. Valamikor kis kápolna, ravatalozó állt itt. Mohával borított, kidőlt gránit sírkövek, elkorhadt fej­fák, régi-régi sírok bazalttal szegélyezett nyomai. És gaz, szemét, szomorúság. Más vi­déken műemlék temetővé nyilvánították volna, kutattak volna a múlt után. AMFORA-UVERT ÖN IS TEKINTSE MEG KÖZÖS, VÁSÁRLÁSSAL EGYBEKÖTÖTT KIÁLLÍTÁSUNKON MÁRKÁS ÜVEG-, PORCELÁN- ÉS KERÁMIAKÍNÁLATUNKAT! NASZÁLY ÁRUHÁZ, VÁC Két régi sírt még úgy-ahogy épségben találni. Az egyik a híres Zsuffa család talán utol­só sarjáé, Zsuffa Jánosé, aki 1837-től 1911-ig élt. Ötvenkét esztendeig Nemeskéri Kiss Pál tiszttartója volt. Nem messze tőle, a cserfa árnyékában fe­hér márványobeli&zk áll, raj­ta faragott domborművű cí­mer; mezőiben vitorlás hajó, a másikban vízparton ház, nap és hold, alul balra nap, hold, ágaskodó csikó és jobb­ra újra a vitorlás hajó. A sírból már nem látszik semmi, a síremlék is összedől hamarosan, ha tovább is any- nyit törődnek vele, mint ed­dig. Pedig az alatta fekvő Ma­jerfy József megérdemelné, hogy:sírja és emléke Gödön is fennmaradjon. Ki volt Majer­fy József? Biztosan nem tud­ni, talán Grassalkovich jó­szágkormányzója. Egy biztos: példamutatóan hű, lelkes ma­gyar ember. Olvassuk csak az egykori sajtót, az élső pesti magyar újság, a „Hazai Tudó­sítások” cikkét 1806-ból, Kultsár István tollából. „Lehetetlenség nem örven­deznie az érzékeny hazafinak, midőn tapasztalja a nemes törekedést, melly a Nemzet és Hazai nyelv méltóságát némi neműképen felemelni iparko­dik olyan tárgyokra nézve, milyetének ekkoriba polgárok­nak Figyelmetességciket akár­mi vigyázatlanságból felnem ébresztették. Nyoc századoktól fogva idegen szavaknak ter- hök alatt gyűjtötték össze ha­rangjaink a Magyar városok­nak, faluknak és pusztáiknak áhitatos lakosait a • nélkül, hogy valakinek eszökbe ötlött volna ezen idegen dolgokat kellemesebb sajátjainkkal fel­cserélnie. Most már hála az Ég Urának ebben is bölts vál­tozást kezd hozni a Magyar­hoz illő buzgóság. Nemrég készült Budán ilyen magyar reáírással: Nemes Majerfy Josef Született Spekner Antónia Hitvesével, Josef, Carolina és Paul Ferentz Magzatjaiknak kisdedségében. Nemes Pest Vármegyének Göd Tágos pusz­táján. Az elterjedt munkások­nak összehivatásukra. 1806. Szüljön e nemes példa, több hasonló példákat. Méltó volna bizonyára a Magyar inspetoráturokra szor- galmatosabban ügyelnünk, hogy önön hazánkban, tulaj­don tetteink és birtokaink mindenektől bővebben megis­mertessenek. Így kétségtelen lehetne lassanként bennünk az édes remény, hogy nemsokára legalább azon pénzeket, me­lyek a királyi koronázás örök emlékezetére veretnek, Ma­gyar szavak is díszítenék.” Százhetven éves a történet. És mégis néhány évvel ezelőtt még szóbeszéd járta, hogy az említett harang egy darabja megvan a mai Göd-alsón. Sajnos, aki látta a magyar feliratú harangdarabot, nem­rég meghalt. Azt is tudni vél­ték a háború előtti öregek, hogy a harangot nem Budán, hanem Gödön öntötték, az uradalom egyik műhelyében. Lehet, hogy ez legenda. De — sajnos — az valóság, hogy Majerfy Józsefet elfelejtet­tük, pedig önmagunkat tisztel­jük, ha múltunk arra érde­mes nagyjait emlékeinkben is méltó helyre tesszük. Rozsnyai Simon Köszönetnyilvánítás. Köszönetün- ket fejezzük ki mindazon barátok­nak, munkatársaknak, rokonok­nak, ismerősöknek, akik szeretett feleségem: Pongrácz Jánosné el­hunyta alkalmából kifejezett rész- vétnyilvánitásukkal, illetőleg a temetésen való részvételükkel, mélységes fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents