Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-22 / 93. szám

tl'lCTTl 4S/?jr w xr/unat) 1975. Április zz., kedd Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, testvéri barátsága! (Az MSZMP KB május 1-i jelszavaiból.) r..'* \ Ot nappal a választások előtt Rendkívül feszültté vált a politikai helyzet További komoly incidensek Portugáliában A portugáliai választási kampány a reakciós erők na­gyon heves kommunistaeile- nes és antidemokratikus had­járata miatt igen kiélezett politikai légkörben közeledik a végéhez. A kampány ápri­lis 23-án éjfélkor fejeződik be. öt nappal a választás ter­vezett időpontja előtt újból hallatta szavát az egyház: a portói egyházkerület papjai felszólították a kereszténye­ket, hogy ne szavazzanak olyan pártokra, amelyeknek „bevallott vagy be nem val­lott ideológiája összeegyez­tethetetlen az ember és a vi­lág evangéliumon alapuló felfogásával”. A Portugál Szocialista Párt vasárnap Lisszabonban nagy tömeggyűléssel koronázta meg választási kampányát. Az ANI-hírügynökség és a szervezők közlése szerint dél­után több mint 100 ezres tö­meg árasztotta el Lisszabon legnagyobb labdarúgó-sta­dionját és a környéket, hogy meghallgassa Mario Soares főtitkár beszédét. Soares egyebek között kijelentette, hogy pártja a fegyveres erők mozgalmának hű szövetsége­se, de mindjárt folytatta is a polémiát az MFA vezetőivel. Komoly incidensek színhe­lye volt hétfőre virradóra a Portugália Guiimaraes és Por­to: Szélsőséges terroristacso­portok megtámadták a De­mokratikus Szociális Cent­rum (CDS), Portugália jelen­legi legjobboldalibb pártjá­nak gyűlését és összetűztek a kivezényelt katonasággal. A guimaraesi összecsapás­ban összesen húszán sebe­sültek meg, hárman közülük súlyosan, egy személy , kopo­nyatörést szenvedett. Portóban sikerült elejét venni a nagyobb összecsapás­A portugál választási kampány keretében Alvaro Cunflial, a Portu­gál Kommunista párt főtitkára A'rusárnap Beja-han tartott nagygyű­lést. nak: a CDS csak erős kato­nai védelemmel tudta meg­tartani választási gyűlését. A guimaraesi összecsapást követően rendkívül feszültté vált a politikai helyzet Por­tugáliában, öt nappal a vá­lasztások előtt. Az Avante!, a Portugál Kommunista Párt lapja hét­főn „A reakció nem fog dia­dalmaskodni” címmel szer­kesztőségi cikkben szólította fel éberségre a kommunistá­kat egy újabb ellenforradal­mi akcióval szémben. Dokumentumok és nyilatkozat Befejezte munkáját a BVT-elnökség irodájának kibóvifett ülése Vasárnap Berlinben befe­jezte munkáját a Béke-világ- tanács Elnöksége Irodájának kibővített ülése. Romesh Chandra, a BVT főtitkára a háromnapos tanácskozást le­záró felszólalásában köszöne­tét mondott az NDK béke­mozgalmának a konferencia megszervezéséért. A konferencia résztvevőd dokumentumokat fogadtak el az európai biztonságról és együttműködésről, valamint a fasiszta és az újfasiszta erők és tendenciák elleni harcról, továbbá határozatokat Viet­namról, a Közel-Keletről, a portugáliai, dél-áfrikai és ciprusi helyzetről. A fórum nyilatkozatot hagyott jóvá a fasizmus felett a második világháborúban aratott győ­zelem 30. évfordulója kap­csán és felhívást intézett a világ népeihez ebből a tör­ténelmi alkalomból. Vita a „kék könyv” tartalmá „A szocialifita országok — köztük ha záruk — készek elvi en­gedmények uéüküil, rugalmas magaiairtágasai elősegíteni a meg­egyezést minden kérdésben, amely az európai biztonság alap­elveit, az államok közötti együttműködést érinti. Azért dolgo­zunk, ho-gy mielőbb sor kerüljön Helsinkiben az európai biz­tonsági értekezlet legfelsőbb szakaszára, a legfelsőbb szintéin, és földrészünkön egy új, jobb korszak kezdődjön.” — Ezekkel a szavakkal foglalta össze a magyar külpolitika „alapállását” Kádár János a Központi Bizottságnak a XI. kongresszuson mondott beszámolójában. Genfben ez a magatartás a mindennapos politikai harc közepette érvényesül. A Rue de Lausanne végén, a Nem­zetközi Munkaügyi Szervezet régi székházában dolgozik az európai biz/onsági értekezlet.. Van valami jelképes abban, hogy nem valamilyen pompás konferenciateremben, hanem éppen a munkaügyi szerve­zet viszonylag kopár tár­gyalótermeiben folyik a meg­beszélés. Mert itt rendkívül kemény munka folyik, bár a kívülálló számára „csupán” kifejezésekről, vesszőkről fo­lyik a vita. Közelről nézve ez a birkózás szinte szürkének tűnik. Pedig nem kisebb do­logról van szó, mint arról, hogy a modern történelemben először létrehozzanak egy po­litikai magatartási kódexet földrészünk országai között. Az európai biztonsági érte­kezlettel kapcsolatban éppen ezért a türelem a leglénye­gesebb. Már a konferencia első szakaszában, Helsinkiben megszületett az alapelveket leszögező „Kék könyv”. Genf­ben 1973. szeptember óta — tehát másfél esztendeje — vi­táznak 35 ország küldöttsé­gei arról, hogy miképpen kell tartalommal kitölteni a Helsinkiben meghatározott ke­reteket! Ma már elmondhatjuk, hogy a Szovjetuniónak és a szo­cialista országoknak a kon­ferencia nyári, legmagasabb szintű lezárására vonatkozó igénye reálissá vált. Ez nem mindig volt így. Hiszen 1969- ben a „Budapesti felhívás” után még azért is harcot kellett folytatni, hogy a kon­ferencia gondolatát egyálta­lán elfogadtassák a vezető Grúz pillanatképek (1) A főváros, Tbiliszi Széles kanyarokat ír le Tbilisziben a Kúra folyó. Ala­csony partját hidak szelik át a modern negyedben. De az óvárosban a folyó is vadabb, ősibb lesz. Meredeken szakad le a sárga-agyag part. Magasból nézek le a szélborzolta, gyors­sodrású Kúrára. Girbegurba utcák, keleti hangulat. Rikító, színes ruhás lányok, akik eltakarják arcukat a fényképezőgép lencséje előtt, szőnyeget szövő, fekete kendős öregasszonyok. Soha nem látott gyümölcsöket, fűszereket, magvakat kínáló árusok a piacok tarka kavargásában. Műemlék templomok a hatodik, a tizedik, a tizenhetedik századból. Török fürdők, fémes csillogásé kupolák. Zömök lován méltósággal ül a királyi lovas. Jobb kezét magasba tartva, megalapítja városát. Az idő ködébe vesző legenda így örökíti meg az eseményt. A király, vadászaton két fácánt lőtt. A lehulló madarak keresésére indult kísérete a fácánokat félig megfőzve emelte ki a vízből. A király úgy döntött, itt a melegvízforrásoknál várost építtet. Tbiliszi neve is harmonizál a legendával. Tbili — grúzul meleget, szi — madarat jelent. A városról először 368-ból szól a krónika. Ekkor már híd szelte át a Tbiliszinél a Kúra folyót. Vahtang Gorgaszal ki­rály helyezte át valóban Michetából az ország székhelyét Tbiliszibe. Várat, templomokat, palotát emeltetett, a Kala- vár romjai még ma is ékességei az óváros fölé emelkedő hegyeknek. Tbilisziben rengeteg a zöld — parkok, kertek, fával sze­gélyezett sétányok, utcasorok. Modern lakóházak, grúz orna- mentikájú színházak, középületek. Tbilisziben nem építenek magas házakat. Így aztán mindenünnen a város fölé emelke­dik a huszonegyemeletes Ivéria Szálló, a fehérfalú egyetem, a Szénbányászati Tröszt dúsan díszített épülete, vagy a sárga, henger alakú óriás cirkusz. A pálmák, ciprusok, dús lombú hársak mediterrán hangu­latot varázsolnak. A Rusztaveli sugárút kettészeli Tbiliszit — egyik oldalán a régi város, másikon az új, a legújabb. A kék erkrilyes fa­házacskák szorosan egymás fölé épülve, medereken kúsznak a hegyoldalba. Romantikus, szép panorámát kínálva a mere­deken leszakadó Kura^ völgyből. De bármilyen szép, hangu­latos is ez a városnegyed, olaszosan utcára teregetett fehér­neműkkel, színes-ruhás, hangos szavú lakóival — ez a város­rész el fog tűnni. Lebontják, — mert közművesíthetetlen, egészségtelen házak állnak itt. Ám az egyszerű faházak fes­tőién szép ornamentikáját megőrzik, átmentik az építészek, új lakóházakon mintázzák a különös vonalú erkélyeket. Ar­chaizáló a színház, a grúz filmstúdió, s mellette a csupaüveg teázó, a szupermodern filharmónia — előtte szobor, a fémbe álmodott zene. A réginek és az újnak harmóniája, szerves együttélése, 'a nemzeti hagyományok őrzése, ápolása jellemzi a grúz épí­tőkés országokkal. Azt az igényt pedig, hogy az európai magatartáskódex fontosságá­nak megfelelően csúcstalál­kozó zárja le a konferenciát — csak alig néhány hónapja fogadták el ugyanezek az or­szágok. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a munka Genfben befejeződött volna. Hiszen a nyári csúcskonfe­rencia gondolatának felbuk­kanása erőteljesebb tevé­kenységre ösztönözte azokat az erőket, amelyek az utolsó pillanatokban is nehézsége­ket akarnak gördíteni a meg­egyezés útjába. A harc tehát Genfben nem ért véget, sőt ideiglenesen még élesedhet is — de ez már csak utóvédharc. A leglényegesebb, hogy a poli­tikai magatartási kódex alap­vető „tízparancsolatát” tar­talmazó tíz alapelvből kilen­cet elfogadtak. Ebből nyolc már március vége felé ké­szen állott. Így a magatartási kódex szerves részévé vált az államok szuverén egyenlő­sége; lemondás az erőszakról és az erőszakkal való fenye- getőzésről; a határok sérthetet­lensége; az államok területi épsége; a viták békés ren­dezése; a belügyekbe való be nem avatkozás; az em­beri jogok tiszteletben tar­tása;, a népek , önrendelkezési joga. Március és április for­dulóján. még voltaképpen két kérdéskomplexum körül folyt a vita. Az egyik a határok békés megváltoztatásának le­hetősége. E mögött a kérdés­komplexum mögött valójában az NSZK és bizonyos NATO- körök ama törekvése húzó­dott meg, hogy a már létre­jött két- és többoldalú nem­zetközi egyezmények ellené­re „nyitottnak” tekintsék a két német állam jövőbeli kapcsolatainak kérdését. Hosz- szas vita után végül olyan megállapodás született, hogy a békés határmódosítás le­hetősége az államok szuve­rén egyenlőségének alapelvi­nél kerüljön be az okmányba. Nyitott még, de megoldás­hoz közeledik az úgynevezett „bizalomépítő intézkedések” problémaköre, amely ugyan­csak a legfontosabb politikai napirendhez tartozik. Itt lé­nyegében összekapcsolták az európai biztonság politikai alapelveit bizonyos katonai jellegű bizalomépítő intéz­kedésekkel. Pontosabban: a nagy hadgyakorlatok előre­jelzésének ügyével. Miután, a biztonsági értekezlet nem foglalkozik katonai kérdé­sekkel, és ez az egyetlen lé­nyeges pont, ahol kifejezet­ten katonai intézkedéseket igénylő döntésre volt szükség — a vita érthető módon igen heves volt. Ismét olyan hely­zet alakult ki, hogy nem az elv, hanem annak megfogal­mazása volt a vita tárgya. A nagy hadgyakorlatok előre­jelzésével elvben mindenki egyetértett: Ugyanakkor egyes nyugati küldöttségek olyan szélsőséges megfogalmazásra törekedtek, amely már-már a katonai hírszerzés igényei­nek kielégítését jelentette volna, aztán olyan kompro­misszum körvonala bonta­kozott ki, hogy a nemzetközi határok viszonylagos közel­ségében és valóban jelentős erőkkel végrehajtott hadgya­korlatokat kell előrejelezni. A politikai napirendhez ké­pest, amely kilencven száza­lékban már elfogadott hatá­rozatokat tartalmaz — má­sodlagos fontosságú a többi kérdéskomplexum (gazdasági együttműködés;, kulturális, tá­jékoztatási, emberi kapcsola­tok; az értekezlet intézmé­nyesítése) vitája. Ez termé­szetesen nem azt jelenti, hogy itt ne tárgyalnánk rendkívül lényeges és fontos kérdések­ről. Kiderült azonban, hogy az első, a politikai kérdése­ket tartalmazó napirendben való előrehaladástól függ az, ami a második, a harmadik, negyedik napirendi pont meg­beszélésein történik! Túlzott derűlátás és illúzió- kergetés nélkül is megái Lapít­ható, hogy befejezéséhez köze­ledik az európai kontinens biz­tonsági kódexének létrehozása, amely lehetőséget ad a szilárd biztonsági rendszer megalkotá­sára. Vahtang Gorgaszal lovasszobra tészetet és a művészeteket. Van valami felemelő abban, ami­lyen kegyelettel, tisztelettel övezik múltjukat, történelmük dicsőséges alakjait, régvolt költőiket, művészeiket. Tbiliszi kalinini kerületének tanácselnöke miniatűr Rusz- taveli-kötettel ajándékozta meg vendégeit. A szép kötésűfi. könyvben lapozgatva, nem állhattam meg szó nélkül: — Irigylem a grúzokat, hogy ilyen ajándékot tudnak adni! (Az elnök nyilván udvariasságnak vélte szavaimat, pedig ma­gamban arra gondoltam, vajon melyik tanácselnökünk ad a nála járó külföldinek Petőfi-, Arany-, József Attila-kötetet?!) Jakobasvili tanácselnök szavait is némi irigységgel vegyes csodálattal hallgattam, — hogy az ifjú párok Tbilisziben há­zasságkötésük után egy éven belül lakást kapnak. Hogy az egész városban 370 ezer négyzetméternyi lakást adnak át évente. S bár gondot okoz a nagy kiterjedésű város közműve­sítése, a- külvárosok úthálózatának rendezése — terveikben aluljárók, házgyárak építése szerepel. A világ 6gyik leghosszabb siklópályája visz fel a város kö­zepén emelkedő hegyre, a Mtacmindára. Étterem, könyvtár, játékszoba, szabadtéri mozi' szórakoztat a kilátóban. S alat­tunk terül el hegyektől körülvéve a fényben úszó, csillogó, szép fekvésű grúz főváros — Tbiliszi. Szemben, kékes fény­ben óriás szobor, a város jelképe — Grúzia-Anya — jobbján kivont kard — az ellenségnek —, másik kezében a bőség po­hara — a barátoknak. Kádár Márta (Következik: A hadiúton) A főváros új, negyedik házgyárába valamint építési szerelési munkahelyeire azonnali belépéssel felveszünk VILLANYSZERELŐ, HEGESZTŐ. PANELSZERELŐ, NEHÉZGÉPKEZELŐ, KÖNNYIG ÉPKEZELŐ, HIDD ÁRUS SZAKMUNKÁSOKA T, valamint betanított és segédmunkásokat.. Felvételre keresünk továbbá könyvelőt, anyagkönyvelőt, utókalkulátort. Jelentkezés és felvétel: a 43. ss. Állami Építőipari Vállalat 4. sz. Termelőegységénél Budapest XI., Hunyadi János u. 162. 'Megközelíthető: a Móricz Zsigmond körtérről a 9-es vagy a 47-es villamossal. A budafoki SZTK-nál kell leszállni.)

Next

/
Thumbnails
Contents