Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

2 \Míd,m 1975. Április 20., vasárnap Hét nap krónikája Dőlnek a dominók Hétfő: Libanonban a falan- gűsták és a Palesztin Felszaba­dítás! Szervezet tagjai között összetűzések robbantak ki — Csáti Köztársaságban a vasár­napi puccs nyomán hatalomra került tiszti csoport megszilár­dította helyzetét. Kedd: Portugáliában államo­sították a vasút-, a hajó- és légitársaságokat, az erőműve­ket, az olajvállalatokat — Kai­róban közzétették Mahmud Saalem új kormányának név­sorát. Szerda: Ülést tartott az 8ZKP Központi Bizottsága, s plenum 1976. február 24-re ösz- szehívta a XXV. kongresszust — Újfasiszta merénylet Milánó­ban. Csütörtök: Phnom Penh fel­szabadult — A Biztonsági Ta­nács három hónapra meghosz- szabbí tóttá a közel-keleti ENSZ-erők megbízatását — Az amerikai szenátus elutasította a eaigoná rezsim számára kért segélyt. Péntek: Kim ír Szén Peking- ben, a Koreai Munkapárt fő­titkárát fogadta Mao Ce-tung — Összehívták a NATO csúcs­találkozóját. Szombat: Súlyos harcok Xuan Lóénál — Kínai—belga tárgyalások Pekingben — Meg­élénkülő diplomáciai tevékeny­ség a Közel-Keleten. Az indokínai lángnyelvék és a lőporfüst közepette is Moszkvára figyelt a világ, amikor összeült az SZKP Központi Bizottsága. A ple­num — Leonyid Brezsnyev beszámolója alapján — dön­tött a XXV. kongresszus ösz- szehivásáról, ugyanakkor pe­dig — Andrej Gromikó 'be­számolóját megvitatva — át­tekintette a szovjet külpoliti­kát és meghatározta a nem­zetközi tevékenység irányvo­nalát. Ha valaki Nyugaton változást várt, felsült vele: a plenum teljes felhatalma­zást adott a párt politikai bi­zottságának és Leonyid Brezsnyevnek, hogy — mint eddig tette — céltudatosan és hatékonyan folytassa tovább­ra is a XXIV. kongresszuson meghatározott békepolitikát. A központi bizottság ülésén jelentősnek minősítették a legmagasabb szinten folyt diplomáciai munkát, és az en­nek nyomán a szovjet—ameri­kai kapcsolatokban végbement kedvező fordulatot. A pJénum a nemzetközi problémák élén sorolta fel a közel-keleti kér­déscsoportot: a Szovjetunió politikai rendezést 6ürget, de nem valami illuzórikus, ha­nem tényleges politikai meg­oldást. helyeselné! Nem találtak töb­bet, mint százból 11-et (!), aki igent mondana egy újabb dél­vietnami amerikai interven­cióra! Ez a közhangulat tükröző­dött az amerikai szenátusban is, amely nem volt hajlandó több mint íélmilliárd dollárt adni a saigoni rezsim további katonai megsegítésére. A kor­mányzat által előterjesztett törvényjavaslatot visszautasí­tották a honatyák. A külföldi megfigyelők az amerikai elszi- getelődési politika feléledését és megerősödését a szenátus magatartásában látják. Az el­szigetelődésnek régi hagyomá­nyai vannak az USA-ban, hi­szen még Washington György írta búcsúüzenetében, 1797- ben honfitársainak: „Igazi po­litikánk az lehet, hogy távol tartjuk magunkat a külvilág bármely részével való állandó szövetségtől.. Üjra és újra hallani a domi­nóelméletről, látni karikatú­rákat, amelyek a délkelet­ázsiai dominók eldőltét mutat­ják. Kambodzsa már végleg felborult. A népi erők, a „vö­rös khmerek” felszabadították a fővárost, amelyet fél eszten­deje körülzárva tartottak. Lón Nol rendszere csak az ameri­kai támogatásból tudta tarta­ni ideig-óráig magát... Most már Khieu Samphan, a kam­bodzsai felszabadító sereg ve­zére az úr a fővárosban. Ide várják Pekingből Norodom Szihanukot, aki kerek öt évet töltött ott a kínaiak vendége­ként. A herceg, aki már volt Kambodzsa királya, elnöke, kormányfője, most úgy gon­dolja visszatértét, hogy ismét az ország élére áll, de a kor­mányzást Khieu Samphanraés a „vörös khmerekre” bízza. Az első nyilatkozatok az új Kam­bodzsa semleges külpolitikáját helyezik kilátásba. Figyelmet érdemel Kim ír Szénnek, a Koreai Munkapárt főtitkárának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság el­nökének pekingi látogatása. Kim ír Szén egy fogadáson ki­jelentette, hogy ha Dél-Koreá­Csütörtökön hajnalban felszaba­dult Phnom Penh, Kambodzsa fő­városa. A képen: Sziltanuk her­ceg (jobboldalt), a kambodzsai ki­rályi egységkormány Pekingben élő vezetője Khieu Samphonnal, a kambodzsai hazafias erők katonai vezetőjével, kinek egységei április 17-én bevonultak Phnom Penhbe. ban forradalom tör ki, ami a szöuli rezsim elnyomó akciói­nak következménye lehet, ak­kor a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság nem fogja öl­hetett kézzel szemlélni az ese­ményeket, hanem támogatni fogja Dél-Korea harcát. Kim ír Szén az amerikaiak címére intézte ezt a figyelmeztetést: „Ha az USA valóban békét akar Koreában, akkor fel kell hagynia a dél-koreai árulók támogatásával, el kell állnia attól a tervétől, hogy két Ko­reát hoz létre, az amerikaiak­nak távozniuk kell Koreá­ból.” Kim ír Szén sürgette, hogy Szöulban — ahogyan a nép követeli — egy demokra­tikus személyiség kerüljön ha­talomra, aki nemzeti öntudat­tal rendelkezik. A Thieu-k, a Pák Csöng Hi-k — a jelek szerint — ha­marosan Lón Nol sorsára ke­rülnek. Pálfy József Hét végi jelentések AZ EURÓPAI kommunista és munkáspártok képviselői szombaton tanácskozásra ül­tek össze Rómában, ANDREJ GROMIKÓ szov­jet külügyminiszter szomba­ton Moszkvában megkezdte tárgyalásait egyiptomi kollé­gájával, Iszmail Fahmival, aki hivatalos, baráti látogatásra érkezett Moszkvába. MIKÖZBEN sokasodnak a kommunistaellenes provoká­ciók Portugáliában, Alvaro Cunhal a S. Juliao da Toj al­bán tartott választási gyűlésen kijelentette: nincsenek kétsé­geik afelől, hogy „terrorista felforgató csoportok puccsokra készülnek a központi szervek­ben”. TÖBB MINT 70 ORSZÁG is­merte el eddig a kambodzsai királyi nemzeti egységkor­mányt — jelenti a VNA. A most kezdődő bét ctsc- ménynapöárábófl: Hétfő: Fahmi Moszkvában — Sza clat—Asszad—Klialed csúcstalálkozó Rijadbian — Dzsallud líbiai miniszterelnök folytatja bécsi tárgyalásait — Scheel NSZK-elnök Párizsba utazik — Rumor olasz külügy­miniszter Svájcban — Nyerere tanzániai elnök elutazik Jugo­szláviából — Tindemans nor­vég miniszterelnök Pekingben — Simon amerikai pénzügymi­niszter Sri Lankában. Kedd: Scheel megkezdi tár­gyalásait Párizsam — Dzsallud befejezi bécsi látogatását. Szerda: Tindemans befejezi pekingi látogatását — Kissin­ger latin-amerikai körútja megkezdődik —- Báelka Prágá­ban. Csütörtök: Husszein Jordá­niái király Párizsban­Péntek: Portugáliai nemzet- gyűlési választások — Scheel elnök Párizsból hazautazik. Szombat: Az európai közvé­lemény kongresszusa Brüsszel­ben — Bielka befejezi prágai látogatását. Az SZKP Központi Bizott­sága az indokínai helyzetről »Megállapította, hogy a saigo­ni rezsim, amely nem is gondolt a párizsi megállapo­dások végrehajtására és sza­kadatlanul szervezte a pro­vokációit, az összeomlás szé­lén áll. A Szovjetunió azért lép fel, hogy szűnjön meg a Vietnam belügyeibe való kül­ső beavatkozás és hogy a pá­rizsi megállapodásokat vala­mennyi fél szigorúan tartsa be. Ma már a nyugati polgári »ajtó is elismeri, hogy az 1973 januári párizsi megálla­podásokat a saigoniak sértet­ték meg. A párizsi Le Mon­de például bizonyítékként újra leközölte a megállapo­dásoknak azokat a pontjait, amelyek arra vonatkoztak, hogy 90 napon belül meg kellett volna szervezni a nemzeti megbékélés tanácsát, a három dél-vietnami politi­kai erő: a, Nemzeti Felszaba- dítási Front, a saigoni re­zsim és a semleges irányzat képviselőiből. Ezt Thieu klikkje elszabotáltá. Két tel­jes év elteltével aztán a Nemzeti Felszabadítási Front megtorolta a sorozatos szer­ződésszegéseket, úgy hogy Thieuéknek menniük kell. A saigoni bábrezsim sorsa már kevéssé érdekli a vilá­got, annál inkább az, hogy mit szól mindehhez Ameri­ka? Az az Amerika, amely tíz éven keresztül százmil- liárdokat áldozott dollárban, s még 50 ezer katonájának életét sem sajnálta azért, hogy mesterségesen fenntart­son egy korrupt, korhadt, népellenes rendszert. Nos, különös módon: Ameri­ka szinte közönyös, alig reagál minderre. A chicagói külpo­litikai tanács megrendelésére közvélemény-kutatást végez­tek az Egyesült Államokban, ezzel az eredménnyel: ameri­kai polgárok csak akkor érez­nének indokoltnak Ázsiában bármilyen katonai beavatko­zást, ha Tajvant érné kínai tá­madás. De még ezt is csak a megkérdezettek 17 százaléka Egy bolgár újságíró jegyzetfüzetéből (4) A zene szárnyán... Bulgária nagyon sok tehetséges művészt nevelt a világnak, a legnágyobb operaszínpa- dokon énekeltek és énekelnek ma is olyan utolérhetetlen művészek, mint Borisz Hrisz- tov, Elena Nikolaj, Rajna Kabaivanszka, Ni­kola j Gjaurov... De a legnagyobb bolgár ze­nei tehetségről nemrég kezdtek el beszélni világszierte. Még fiatal gyerek, de neve min­denütt ismert. A „csodagyereket” Emii Nau- movnak hívják. Legutoljára a repülőtéren találkoztam vele, hosszú útra készült. Figyeltem mozdulatait, beszédét..; Semmiben sem különbözött a többi hasonló gyermektől. Csupán egy „fur­csaságáról” számolhatok be: ha tehette, dú- dolgatott és táskamagnetofonon dobolta hozzá ujjaival a ritmust. Életrajzát, a legapróbb részletekig, nálunk mindenki ismeri. ötéves korában kezdett zenét tanulni és három év elteltével már első önálló zongora- hangversenyére is sor került Kilencéves ko­rában elnyeri egy nemzetközi zenei verseny aranyérmét. Tízéves, amikor Párizsban Grand prix-vel tüntetik ki egyik szerzemé­nyét ... A kisfiú vidáman válaszolgat a rengéteg kérdésre, amelyeket mindenütt feltesznek neki, és időről időre szüleire pillant, vajon ők elégedettek-e válaszaival. Több Idegen nyelven jól beszél — nyelvte­hetségét édesanyjától örökölte. Édesapja ze­nét kedvelő orvos: az ő titkolt vágya telje­sült, hogy Emilből „zenész” lett. A szófiai zeneiskolában kezdte tanúimé A népi művészegyüttesek tánccsoportjainak mű­sora szintién a múltbéli táplálkozik... A népi folklór hagyományainak ápolása a bolgár zenei élet aliapja. nyait. felfigyeltek különleges képességeire s rövidesen elviszik a párizsi konzervató­rium professzor-nőjéhez. Nadia Boulanger- hez. A híres zenepedagógus elvállalja Emil tanítását. Nevét a párizsi konzervatórium hallgatójaként kapja szárnyra a világhír. Első művének címe, melyet énekkarrá, szólóra és zenekarra komponált, a „Partizán ballada”. Tavaly pedig Moszkvában először hangzott fel a bolgár szocialista forradalom 30. évfordulója tiszteletére komponált „A haza ifjúsága” című nyitánya. Mitkó Palau- zovról, a gyermekpartizán-mártirról írt da­lait Gavrovóban tanulták be és adták elő. A bolgár néphadsereg művészegyüttesének műsorán állandóan szerepel a „Dal a béké­ről” című kompozíciója. — Tanárnőm — mondja Emil Nadia Bou- langer-ról — kérlelhetetlen, ha tanulásról van szó. Napi nyolc órát dolgozom. De nem haragszom rá, hiszen ő olyan jó .;. öröm hallgatni, ahogy a zeneértő közönség­gel való találkozásairól beszél. Arról, hogy milyen híres művészekkel szerepelt már együtt Párizs, Róma, Berlin, Moszkva, Bu­dapest pódiumain... Tizenegy éves korában a Fontanaiblcu-kastélyban rendezett nem­zetközi zenei verseny díjazottja. És milyen izgalommal beszél Emil arról a hangverseny­ről, melyet múlt évben Párizsban Emil Bu- kowal adott! Órák a konzervatóriumban, zeneszerzés otthon, koncertek... A benne rejlő tehetség, a zene szeretete teljes egészében lefoglalják szabad idejét, egy szabad perce sem marad játékra. Pihenni is csak akkor tud, mikor utazik. Ügy érzem, ezért szeret oly’ annyira utazni.;. Genadi Sztanev (Vége) A magyar—finn kapcsolatok problémamentesek, sokoldalúan és intenzíven fejlődnek Karjalainen finn külügyminiszter hazánkba látogat I Karjalainen finn külügyminiszter hétfőm Púja Frigyes magyar külügyminiszter meghívására, hivatalos látogatásra Magyar- országra- érkezik. Finnország — amely föld­rajzi fekvése szerint Izland után a világ legészakibb or­szága, 337 OOO négyzetkilomé­ter területét tekintve Európa egyik legnagyobb állama, 4,7 milliós népességével viszont kontinensünk legkisebb lakos­ságú országai közé tartozik — a IX. világháború után folyta­tott békeszerető külpolitikájá­val, a nemzetközi enyhülés és biztonság erősítésére irányuló kezdeményezéseivel jelentős tekintélyre tett szert a nem­zetközi életben. Kapcsolatai a Szovjetunióval az 1948-ban megkötött barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási egyezményen ala­pulnak. A békére és a nemzetközi együttműködésre irányuló po­litikát folytató finn kormány fontos céljának tekinti az északi országokkal való együttműködés fejlesztését is. Finnország elismerésre mél­tóan sokat tett az európai biz­tonsági és együttműködési konferencia megrendezésének támogatásáért, valamint a két német állammal való kapcso­latok normalizálásáért. Nagy­ban erősítette Finnország kül­politikai tekintélyét, hogy Hel­sinkiben rendezték meg 1973 júliusában, az európai bizton­sági és együttműködési konfe­rencia első — külügyminiszte­ri szintű szakaszát, és — mint várható — a harma­dik (záró) szakasz tanácsko­zásainak színhelye is a finn főváros lesz. Érdemes felidéz­ni, hogy Finnország 1969. má­jus 5-én, nerti sokkal a Var­sói Szerződés tagállamainak budapesti felhívása uitán me­morandumot intézett az euró­pai országok, továbbá az USA és Kanada kormányához, amelyben készségét nyilvání­totta a konferencia és az azt előkészítő tanácskozások meg­szervezésére. A finn kormány ezt követőem is több pozitív kezdeményezéssel segítette elő a konferencia ügyét. A magyar—finn kapcsolatok hosszabb ideje problémamen­tesek, sokoldalúan és intenzí­ven fejlődnek. Politikai kap­csolataink alakulását elősegí­ti, hogy a két ország kormá­nya a legtöbb nemzetközi kér­désben azonos vagy egymás­hoz közeli nézeteket vall. Kapcsolatainkat kedvezően befolyásolják a magyar és a finn vezetők gyakori szemé­lyes találkozói. Államférfiatok látogatásai Az utóbbi évek krónikájá­ban kiemelkedő jelentőségű Kádár János 1973 szeptembe­rében tett baráti látogatása Finnországban, Urho Kekko- nen, a Finn Köztársaság el­nöke meghívására. Kekkonen 1969 szeptemberében tett hi­vatalos látogatást Magyaror­szágon, ezt megelőzően, 1963- ban nem hivatalos látogatá­son járt hazánkban. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Kekkemen elnök hivatalos ma­gyarországi útját 1971 augusz­tusában viszonozta finnorszá­gi látogatásával. Kormányfői szinten Fock Jenő miniszterelnök 1971 ja­nuárjában látogatott Finnor­szágba. Kalevi Sorsa finn mi­niszterelnök 1974 szeptembe­rében járt hazánkban. A hatvanas évek közepétől bővültek — az események szá­mát és tartalmát tekintve egy­aránt — a miniszteri szintű kapcsolatok Magyarország és Finnország között. Érdemes megemlíteni, hogy Karjalainen külügyminiszter mostani ma­gyarországi útja ebben az esz­tendőben már az ötödik mi­niszteri szintű látogatás lesz. 1973. és 1975. között Finnor­szágban járt, a magyar minisz­terek közül dr. Bíró József, Bondor József, Czinege Lajos, dr. Csanádi György, dr. Di- mény Imre, Keserű Jánosné, I Szurdi István és dr. Polinszky Károly. Finn részről az okta­tási, a külkereskedelmi, a bel- ügy- és építésügyi, a közleke­désügyi és az igazságügymi­niszter tett látogatást Magyar- országon. Parlamentjeink között több delegációcserére került sor az utóbbi időben. Párt- és tömeg­szervezeti kapcsolataink szé­les körűek; e téren is számos magas szintű találkozóra ke­rült sor. Gazdasági kapcsolatok A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság közötti külkereskedelmi kapcsolatokat a kereskedelmi akadályok köl­csönös megszüntetéséről szóló 1975. január 1-én életbe lépett megállapodás szabályozza- Ez a megállapodás előirányozza, hogy mindkét fél a másik or­szágból származó áruk meny- nyiségi korlátozását azonnal, a vámokat pedig meghatározott ütemterv szerint 1977. július 1-ig megszünteti. A megálla­podás hatálya kiterjed vala­mennyi iparcikkre és a ma­gyar—finn forgalomban sze­replő mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékek jelentős ré­szére is. Áruforgalmunk volumene és értéke az elmúlt években je­lentősen növekedett. A magyar exportban hengerelt áruk, acélcsövek, a friss zöldség- és gyümölcsfélék, a magyar im­portban pedig a papír és cel­lulóz, valamint az esetenként vásárolt papír- és cellulozipari berendezések volumene a leg­jelentősebb. Napi aktualitású hír, hogy a Magyar Kereskedelmi Ka­mara április 21. és 25. között magyar műszaki és gazdasági napokat rendez Helsinkiben. Társadalmi élet, kultúra Sajátos /formáját jelenti a magyar—firm kapcsolatoknak a háromévenként Magyaror­szágon és Finnországban egy­idejűleg megrendezésre kerülő barátsági hét. Eddig három al­kalommal rendeztünk ilyen ak­ciót, amely — a tapasztalatok tanúsága szerint — jól szol­gálja a magyar és a finn nép barátságát. A hetek során ma­gas szintű politikai delegációk mellett 300—300 tagú — a magyar és a finn társadalom minden rétegét képviselő — csoportok kölcsönös látogatá­sára is sor kerül Finnország­ban, illetve Magyarországon. Kulturális és tudományos kapcsolataink — melyek a magyar—finn együttműködés legnagyobb hagyományú részét jelentik — sokrétűek, tartal­masak, kiterjednek az élet szinte minden területére. A kapitalista országok közül el­sőként Finnországgal kötött Magyarország kulturális egyez­ményt 1959-ben. Az egyezmény alapján kétéves munkatervek adnak programot az együtt­működéshez. Egyebek között két magyar lektor dolgozik Finnországban, egy-egy finn lektort fogadunk az ÉLTÉ-n, valamint a Kossuth Lajos Tu­dományegyetemen. Évi 50—50 hónap összidőtartamra áll ren­delkezésre ösztöndíj egyetemi oktatók és kutatók számára. Széles körű és tartalmas a színházi, zenei és egyéb művé­szeti csoportok cseréje. Az el­múlt években a két ország nemzeti színháza kölcsönösen szerepelt Budapesten és Hel­sinkiben. Jól fejlődnek a fel­sőoktatási intézmények közötti kapcsolatok. Az elmúlt évben 100 finn nyelv- és irodalom­szakos tanárt fogadtunk egy­hetes továbbképző szemináriu­mon. Az 1973-ban Budapesten tar­tott finn kulturális hét vi­szonzásaként ez év április 3 és 15 között magyar kulturális napokat rendezték Helsinki­ben. Kulturális és társadalmi kapcsolataink gazdagodásában, fejlődésében egyre nagyobb szerepet vállalnak a magyar— finn testvérvárosok.

Next

/
Thumbnails
Contents