Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-18 / 90. szám
1975. Április is., péntek xMbUw 3 Nehéz fizikai ki idén teljesítik a tavalyi tervet is % Akik látták, s még inkább, akik csinálták, tudják: a lenkötözés nagyon nehéz fizikai munka, tökéletesen fedi azt a hivatalos munkaügyi kategóriát, mely a kedvezőtlen körülmények között, nagy erőkifejtéssel végzett tevékenységeket foglalja össze. A lenkötözés izmokat sanyargató jellege az egyik fő oka annak — mivel mind kevesebb a vállalkozó kéz a lentermesztő gazdaságokban —, hogy két év alatt a felére csökkent e fontos ipari növény termőterülete. A nehéz, piszkos munkát gépekre kell bízni — így fogalmazták meg a kézenfekvő teendőt a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál. Hiszen a kipróbált szovjet, belga és csehszlovák gyártmányú felszedő-, kötözőgépek átlagosan negyven ember munkáját helyettesítik. Beszédes eset. Csak a következtetésekkel kell csínján bánni. Száz közül negyven Szükség lenne ugyanis legalább 110 ilyen berendezésre, ám a nagy erőfeszítések ellenére sem sikerült hetvenötnél többet megvásárolni. Azaz, sem a szándék, sem a pénz még nem elég, más is kell a nehéz fizikai munka visszaszorításához. A sokféle feltétel már érthetőbbé teszi, hogy a nehéz fizikai munka fölszámolása, megkönnyítése a megyében — ahogy országosan szintén — lassú, vontatott. Igaz, a foglalkoztatottak táborán belül fokozatosan csökken azok aránya, akik vállalják az ilyesfajta feladatokat, de a mérséklődés nem pusztán a gépesítés következménye. Tükröződése annak, hogy a jó bér, a sokféle kedvezmény ellenére sincs ma mór elegendő jelentkező. Az előbbieket nemcsak mi állítjuk, ezt mondotta ki nyers nyíltsággal az az országos építőipari anyagmozgatási konferencia is, amelyet 1974 júniusában Békéscsabán rendeztek. Ahogy több előadásban elhangzott: bizonyos feladatokra egész egyszerűen nem találni embert. Száz építőipari anyag- mozgatóból negyven nehéz fizikai munkát végez. Ez éppen az átlag. Ugyanis a minisztériumi iparban ezzel megegyező az arány, egyes iparcsoportokban viszont — a megyében például az építőanyagiparban — ennél jóval nagyobb. Tény, hogy a nehéz fizikai munkát végzők népesebb csoportja normál erőkifejtéssel dolgozik, ám tevékenységét nehézzé alakítják a kedvezőtlen munkakörülmények. Utóbbi jelentőségét érzékelteti, hogy minden száz munkás közül — az állami iparban — harminc egészségi ártalmaknak van kitéve. Bonyolult terep ez, köny- nyű eltévedni rajta, hiszen rengeteg tényezőt kell számításba venni. Ami alapvető: a teendőt ném tolhatjuk félre azzal, hogy majd később sorra kerül. A párt XI. kongresszusának határozata így szól erről: „Az anyagi lehetőségek arányában — különqsen a népgazdaság fő területein — folytatni kell a termelőfolyamatok korszerűsítését, és gépesítéssel csökkenteni a nehéz fizikai munkát.” Nincs más út 1970-ben kezdett neki a Nagykőrösi Konzervgyár — az országban elsőként — a zöldbab gépi betakarításának. A Ploeger típusú gépek nagy feltűnést keltettek a gazdaságokban, sokan voltak, akik fölöslegesnek tartották azokat. A gyár vezetői viszont azt hangoztatták: nincs más út, gépesítés híján a konzervipar számára e nagyon fontos növény termesztése megszűnik, azon egyszerű oknál fogva, hogy szedésére nem lesz vállalkozó. Mennyire volt igazuk? Tavaly a konzervgyárban feldolgozott zöldbab 61 százalékát géppel szedték le, s a teljes konzerviparon belül is — több mint 15 ezer tonna zöldbabról van szó! — ez az arány már eljutott a 45 százalékig. Egyetlen példa, de megsejtet valamit abból, hogy ma átrendeződnek a foglalkoztatást befolyásoló tényezők, egyre kisebb szerep jut a kényszernek — vagy a nehéz fizikai munka vállalása, vagy semmilyen foglalatosság —, s egyre nagyobb annak, hogy milyen munkafeltételeket kínál az üzem, a szövetkezet, az állami gazdaság. Hiba lenne ugyanis arra gondolni, hogy csupán az ipar, vagy a mezőgazdaság néhány területén honos a nehéz fizikai munka. Mert lehet, sokak számára meglepően hangzik, de a nehéz fizikai munkát ellátók tetemes csoportja található a — kereskedelemben, az egészségügyben, a hírközlésben! Nyomós okok Erre figyelmeztetnek a távlati tervezés számításai is. 1970 és 1990 között az aktív keresők tábora mindössze 300 ezer fővel növekszik, s érthetően következik ebből, hogy az ötödik ötéves tervben — amint arra a párt XI. kongresszusának határozata rámutatott — az iparban a termelésnövekedés teljes egészét, az építőiparban pedig 80 százalékát a termelékenység emelkedésével kell fedegfü. Elkerülhetetlen, nyomós okai vannak tehát a nehéz fizikai munka könnyítésének, az ilyen tevékenységet végzők egy része felszabadításának a mindennapi izompróba alól. Ez jelentős és szükséges forrásokat nyithat meg a gazdasági növekedéshez. Hazánkban ugyanis például az anyagmozgatás az összes foglalkoztatotton belül kétszer annyi embert köt le —. egymilliót! —, mint a fejlett országokban. A Csepel Autógyárban dolgozó anyagmozgatók közül egyre többén voltak azok, akik mást keréstek. Nem a bérrei elégedetlenkedtek! Azt tartották, hogy az anyagmozgatás nem lehet életcél, s otthagyták a jól fizetett, de nehéz munkát. Ha most figyelembe vesz- szük, hogy az autógyárban éppen ezekben az esztendőkben kezdődött meg a termelés gyors növekedése, akkor már abból a feszültségből is ízelítőt kaptunk, melyet a csökkenő anyagmozgatói létszám, s a gyarapodó anyagmennyiség teremtett. Kifizetődő átgondoltság Voltak, akik azt sürgették: még többet kell ígérni az embereknek, kerüljön bármibe, mindegy, mert máskülönben „leül” a termelés. Szerencsére, a pánikhangulat nem kapta el azokat, akik dolga volt a megoldás keresése. Átgondolt, részletekbe menő tervvel kezdtek munkához, ún. belső szállítóüzemet hoztak létre, fokozatosan kicserélték az elavult, kis teljesítőképességű eszközöket stb. A további részletezés külön cikké kerekedne, mert annyiféle teendőt kellett megvalósítani. A lényeg azonban az, hogy 1974-ben az autógyárban kétszer annyi anyagot mozgattak meg, mint az átszervezés kezdetekor, s ugyanakkor 15 százalékkal kisebb létszámmal hajtották végre ezt! Nincs benne semmi varázslat. Csak éppen feltárták a veszteségforrásokat — például a gyárban „légfuvar”-ként emlegetett üresjáratokat a szállítóeszközökkel —, kidolgozták az anyagmozgatás, -előkészítés ütemességének programját, egyebek között azt a korábban megvalósíthatatlannak tartott feladatot, hdgy a főegységekből és alkatrészekből ma szállítják le azt, ami a holnapi műszakhoz szükséges. Fokozatos gyorsítás Hiba lenne az autógyári példát úgy értelmezni, hogy lám, ahol akarnak, ott léphetnek is. Nem feledhetjük, hogy a fel- szabaduláskor manufakturális viszonyokat örököltünk iparként, s részben ez, részben a felszabadulás utáni iparfejlesztés extenzív iránya magyarázza, hogy az állami iparban az anyagmozgatás gépesítettsége ma is mindössze 30 százalékos, s hogy a nem gépek mellett dolgozó anyagmozgatók hetven százalékának eszköze a puszta két keze! Nem feledhetjük tehát azt sem, hogy tekintélyes munkástömegek sorsát, mindennapját teheti könnyebbé a gyorsuló haladás, az erre a területre irányuló nagyobb figyelem. Ami politikai kérdésként sem másodrangú. Tíz esztendőt alapul véve, évente átlagosan 6,5 százalékSzocialista brigádvezetők tanácskozása a Váci Kötöttárugyárban kai növekedett az ipar villa- mosenergia-felhasználása, s 5,4 százalékkal a termelés. Korszerűbben, gépesítettebben gyárt az ipar, s a két adaton túl ezt ezer más tény is igazolja. A változás arculata azonban nem szeplőtelen. Az építőanyag-iparban például öt év alatt az eszközhatékonyság negyedével romlott, holott ez egyike azoknak a területeknek, ahol igencsak elterjedt a hórukk, a na, emberek, fogjuk meg. S nincsenek magukban! Más iparcsoportok, iparágak szintén nem büszkélkedhetnek az eszközök jó kihasználásával, bár panaszkodnak a fejlesztési eszközök szegényességére. Ami már megvan, annak kamatoztatása, úgy látszik, nem fontos. Automaták, melyek gombok nyomogatására tucatnyi ember helyett dolgoznak, mint például a Ganz Műszer Művek Árammérőgyára új festőüzemében, és emberek, akik arcát veríték lepi be, izmaik a szakadásig megfeszülnek. „Tróge- rok”, mondja a nyersen fogalmazó. Mi lenne velünk — az iparral, a mezőgazdasággal, a szállítással, a kéreskedelem- mel — nélkülük? Kellenek, nagyon kellenek. De ez nem ok arra, hogy vezetők és műszakiak ne keressék a nehéz fizikai munka megkönnyítésének, felszámolásának fokozatos lehetőségeit. Érvek sora szól e feladat fontossága, aktualitása mellett. Mégis, a legfőbb érv a robottól, a gürcöléstől megszabadítható ember. Mészáros Ottó Az idén alapításának 90. évfordulóját ünneplő Váci Kötöttárugyár százegy szocialista brigádjának vezetője tanácskozott tegnap a váci járási hivatal nagytermében, az üzem mai, súlyosnak mondható gondjairól. A tanácskozás célja az volt, hogy a munkások és a vezetők együtt derítsenek fényt arra: tavalyi tervüket miért csak nyolcvan százalékra tudták teljesíteni, miért húzódott el az (üzem rekonstrukciója, miként történhetett, hogy az eddigiekben a műszaki fejlesztés nem hozta meg a kívánt eredményt, s emiatt a dolgozók keresete, nyereségrészesedése évek óta inkább csökken, mint növekszik. Súlyos gondok A több mint kétezer munkást foglalkoztató gyár szocialista brigádjainak vezetői maguk is érezhették, hogy jó néhány dolog nincs rendjén, erőfeszítéseik ellenére — amint ezt Csernák Károlyné főkönyvelő konkrét adatokkal is bizonyította — romlott termékeik minősége, növekedtek a termelési költségek, a berendezések kapacitásának csak 65 százalékát használják ki. Nem csoda hát, hogy a tervben előírt 83 millió forintnyi nyereség helyett 31 milliót könyvelhettek el tavalyi eredményként. Négy év alatt több mint kétszeresére növekedett termelőberendezéseik értéke, míg a termékeké csak, 46 százalékkal. Elmondta, hogy a lemaradásban része volt a piaci helyzet rossz felméi'ésének, az erre alapuló fejlesztési terv többszöri módosításának, és a valamennyi gyáregységben tapasztalható munkaerőhiánynak. Mindezek ellensúlyozására kevésnek bizonyult a szocialista brigádok kongresszusi versenyben tanúsított helytállása. Vállalásaik egy részét ilyen körülmények között nem teljesíthették, pedig a kollektívák igyekezetét jelzi például az a tény, hogy a megelőző évhez képest tavaly háromszorosára növekedett az elfogadott újítások száma. Szervezett munkát várnak Szó esett a gyár V. ötéves tervében előírt feladatokról is, amelyek közül a legfontosabbak, a piaci kereslethez igazodó termékszerkezet kialakítása, a gépi kapacitás jobb kihasználása, a gondosabb munka- és üzemszervezés. Mindez persze elsősorban a vezetők feladata, az előrelépéshez még-, is nagy segítséget jelentettek a vitában felszólaló munkások javaslatai, észrevételei. Nem véletlen, hogy például Péteri Jánosné, a szabászat egyik brigádjának vezetője, Bíró Adám- né varrodavezető, Garamvölgyi Andrásné meó-brigádvezető éppen a munkaszervezés hibáit kifogásolta. Felhívták a figyelmet arra, hogy takarékosan dolgozni lehetetlen pontatlan méretre szabott anyagokkal. Rossz minőségű, hibás alapanyagból a technológia szigorú betartása mellett sem gyárthatnak első osztályba sorolható árut. Elmondták, hogy mire egy-egy termék elkészítésének munkafolyamatait begyakorolnák a dolgozók,'máris újabbra kell átállniuk, s ez meglátszik a teljesítményeken. Többen szóltak az akadozó anyagellátásról, a hiányzó kellékekről, s az itt-ott tapasztalható pazarlásról is. Folytatják a versenyt Hozzászólásaikból kicsengett a gyár jövőjéért érzett felelősség, nemcsak bíráltak, hanem igyekeztek feltárni azokat a lehetőségeket, amelyeknek kihasználásával maguk is hozzájárulhatnak a gazdálkodás rendbetételéhez. Bátran, alkotó módon vitatkoztak akkor is, ha elképzeléseik eltértek a gazdasági vezetők álláspontjától. S hogy ezt a gyár és vezetőik gondjait megértve fették, azt misem bizonyítja jobban, mint a tanácskozáson a fel- szabadulási munkaversenyben tett újabb vállalásuk. A hibák kijavításának biztosítékaként felajánlották, hogy a gazdasági vezetők segítségével az idén terven felül legyártják azt az áru- mennyiséget is, amelyet tavaly nélkülözni kényszerült a fi pártkongresszus után A közoktatás feladatai Beszélgetés dr. Polínszby Károly oktatási miniszterrel Alig egy hónappal a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusát követően a közművelődés egyik legfontosabb, legmeghatárözóbb eleméről, a" közoktatásról, anpak további feladatairól beszélgetett dr. Polinszky Károly oktatási miniszterrel Szőke Sándor, a Magyar Távirati Iroda kulturális rovatvezetője. • Hogyan fogalmazható meg a XI. kongresszus jelentősége a közoktatás szempontjából? — Bár a részletes, konkrét méltatás meghaladná egy ilyen beszélgetés kereteit, mégis úgy vélem: a lényeg néhány gondolattal kifejezhető. Mindenekelőtt azt a tényt szeretném hangsúlyozni, hogy a párt megkülönböz-. tetett figyelme, iránymutató gondoskodása a közoktatás iránt — folyamat, azaz szerves eleme volt és maradt a párt programjának. Emlékeztetek a X. kongresszus határozatainak nevezetes pontjára, amely feládatul tűzte ki az állami oktatás rendszerének vizsgálatát. Ezt a vizsgálatot a Központi Bizottság — széles társadalmi bázison, a. szakemberek bevonásával — sikeresen elvégezte, és 1972 júniusában meghozta határozatát az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. Ez a határozat hosz- szabb időre kijelölte a szocialista köznevelés továbbfejlesztésének irányait, ugyanakkor világosan kitűzte a rö- videbb távú oktatáspolitikai feladatokat is. Ez utóbbiak végrehajtásán munkálkodunk a határozat óta eltelt két és fél év alatt — nem csekély eredményekkel. Csökkentettük a tanulók túlterhelését, javítottunk általában a nevelés, különösen a világnézeti nevelés feltételein, sokat tettünk áz iskolai élet demokratizmusának fejlesztéséért, a diák- Önkormányzati tevékenység bővítéséért. — A középtávú feladatok körében erőteljesen dolgozunk valamennyi iskolafok és iskolatípus tantervi korszerűsítésén. Nagyobb távlatú munkáink sorában említem a köznevelés fejlesztését szolgáló tudományos kutatások — az úgynevezett „6-os . főirány” — megtervezését és összehangolását. A közelmúltban zárult XI. pártkongresz- szus — mind az előzetes dokumentumokban, mind a Központi Bizottság beszámolójában — lényegében nyugtázta a közoktatás munkásainak eredményeit és erőfeszítéseit. • Ügy érlietjük-e, hogy a XI. kongresszus jóváhagyta a közoktatás szocialista korszerűsítésének érdekében végzett eddigi munkát? — Feltétlenül, de a kongresszus ennél sokkal többet mond, éppen ezért jelentőségének méltatásánál itt nem állhatunk meg. Elsősorban arra utalok, hogy a XI. kongresszus — hasonlóan az előzőekhez — igazi „munkakongresszus” volt: értékelt, elemzett, bírált; a szocializmus belső és nemzetközi fejlődésének széles háttere előtt világította meg társadalmunk előrehaladásának minden fontos feltételét, így az oktatás helyzetét és perspektíváit is. A nagy társadalmi összefüggések optikája, a társadalom, a párt összpontosított figyelme ezúttal is felszínre hozta a közoktatási rendszerünk alapkérdéseit, amelyek egyben a továbbhaladás fő területét is jelzik: az egyenlő tanulási esélyek feltételeinek megteremtését, a világnézeti és erkölcsi nevelés erősítését, az általános iskolai oktatás és a szakmunkás- képzés fejlesztését, tartalmának és formájának korszerűsítését — hogy csak a legfontosabbakat említsem. Külön szót érdemelnek a kongresz- szus dokumentumaiból és a felszólalók részéről azok a gondolatok, javaslatok, amelyek a pedagógusok társadalmi megbecsülésével, képzésük, továbbképzésük színvonalának további emelésével foglalkoztak. • Az MSZMP XI. kongresszusa történelmi jelentőségű okmányt fogadott el, a párt programnyilatkozatát. Mit jelent ez a dokumentum a magyar ok- tásügy számára? — A programnyilatkozat pártunk történelmi feladatainak szintézise, a fejlett szocialista társadalom megte’ remtésének nagy távlatú munkaterve. Hiba lenne most kiragadni a dokumentum oktatásügyi vonatkozásait, hiszen — könnyű belátni — a programnyilatkozat egésze érinti az oktatás-nevelés perspektíváit. Hadd említsek egy példát a dokumentum II. fejezetéből: „A felnőtt nemzedék minden tagja, a családok, az érintett intézmények azzal a felelősségtudattal törődjenek az ifjúság nevelésével, hogy munkájukkal és példájukkal a jövőt alakítják. Ugyanakkor növelni kell az ifjúsággal szemben támasztott követelményeket is, hangsúlyozva kötelességeit és felelősségét önmagáért és a szocialista társadalom jövőjéért. De idézhetnénk a Központi Bizottság beszámolójából is, amely szerint: „A szocialista társadalom növekvő igényeinek megfelelően — 15—20 éven belül — általánossá kell tenni a felnövekvő nemzedék középfokú iskolázottságát”. Mi más ez, mint oktatáspolitikai feladat? Természetesen a programnyilatkozat külön pontban is megfogalmazza az oktatási rendszer továbbfejlesztését közvetlenül érintő feladatokat, így például a szociális különbségek hatásának megszüntetését a fiatalok életpályájának alakulásában, az oktatás és nevelés egységének erősítését, a feltételek kiegyenlítését az alsófokú oktatásban, és így tovább. A programnyilatkozat oktatási vonatkozása;, mint részfeladatok, logikusan következnek az 1972-ben meghatározott korszerűsítési feladatokból. Mint egész, a párt programnyilatkozata nekünk elsősorban a távlatokat mutatja meg, amiért munkálkodunk: a fejlett, szocialista társadalom képét látjuk ebben, amelynek építőit, részeseit — a szocialista embert — nekünk kell tovább oktatnunk képeznünk, nevelnünk. Mindenesetre minisztériumunk — együtt a pedagógusokkal — tanulmányozza a XI. kongresszus összes dokumentumát, és ennek alapján jelöljük ki a magyar ! oktatás fejlesztésének következő lépéseit — fejezte be nyilatkozatát dr. Polinszky Károly. népgazdaság. Kétségtelen, hogy igyekezetük döntő fontosságú a jövő szempontjából, ám vállalásuk teljesítésének lehetőségeit elsősorban a vezetőknek kell megteremteniük! Ez a tanácskozás — amely a szocialista üzemi demokrácia igazi fóruma volt — minden bizonnyal hozzájárul a sikerhez, mert a bajok forrását vezetők és munkások csak együttes erőfeszítéssel, a kölcsönös bizalom légkörében szüntethetik meg. R. L. Mi az ingázók véleménye ? Napi 4,6 millió utas Minden eddiginél nagyobb arányú forgalomfelmérés kezdődött a fővárosban, amelyet több tényező indokol. Ilyenek: az új lakótelepek felépülte óta megváltoztak az utazási irányok, nőtt a személygépkocsik száma, évről évre többen utaznak a BKV járművein stb. A budapesti tömegközlekedési eszközök most naponta 4,6 millió utast szállítanak, négyszáz- ezerrel többet, mint öt évvel ezelőtt. Az átfogó forgalomfelmérés az Ingázók, a néhány napig Budapesten tartózkodók közlekedési igényeiről, a vidékről érkező gépkocsik útvonalairól is teljes tükörképet ad. A reprezentatív vizsgálat fontos része az ingázók utazási igényeit felmérő elemzés. Mint ismeretes, Pest megyéből jelenleg mintegy 180 000 dolgozó jár be vonattal naponta. Közülük csaknem 12 ezret kérdeznek meg április-májusban; a Volánautóbuszokkal utazó vidékiek — bejárók — véleményének összegyűjtésére — körülbelül háromezer utas kikérdezésére — október-november Viónapban kerül sor. De felmérik a HÉV-vel, a BKV-buszokkal, valamint a 41-es villamossal Budaörsről érkezőket is. A széles körű vizsgálat tapasztalatait az elkövetkezendő időszakra szóló tömegközlekedési tervben hasznosítják:
