Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-17 / 89. szám

A PEST.MEG YEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 89. SZÁM 1975. ÁPRILIS 17., CSÜTÖRTÖK Napirenden: A szocialista munkaverseny és a közművelődés Ülést tartott a siilysápi pártbizottság Megtartotta első ülését Sülysáp pártbizottsága, ame­lyen az ez évi munka terv ének ismertetése után jelentés hangzott el a szocialista mun­kaverseny eddigi eredményei­ről és a közművelődésről, a feladatokról. Fontos szakaszához érkezett a munkaverseny-mozgalom. Az évzárást követő mérlegké­szítéskor valamennyi gazdasá­gi egységben, szövetkezetnél, intézménynél összegezik a verseny eddigi tapasztalatait, a felajánlások teljesítését, ki­alakítván az újabb vállaláso­kat — állapította meg a párt- bizottság. A kongresszusi és jubileumi munkaverseny tiszteletre mél­tó eredmények forrása lett. A termelő üzemek, osztá­lyok szocialista brigádjai számottevő mukafelaján- lásokat tettek, s tények bizonyítják, hogy vállalá­saikat maradéktalanul tel­jesítették, illetve teljesítik. A termelékenység emelése, a takarékosság elsődleges fontossága mellett figyelemre méltó eredményeket értek el a szocialista brigádok a társa­dalmi munkában. A Virágzó Termelőszövetke­zet (az egyesítést megelőző, múlt évről van szó) vállalta, hogy a termelőszövetkezet ja­vára ezer, a község hasznára száz óra társadalmi munkát végez. Vállalását túlszárnyal­va például a Március 15. bri­gád az 1-es számú iskolánál dolgozott, ahonnan 180 köb­méter földet szállított el, és 60 kerítésoszlopot állított le. Az ÁFÉSZ szocialista brigád­jainak a különböző területe­ken végzett társadalmi munka értéke 40—60 ezer forintra te­hető. Az Unitechnika Szövet­kezet a szöllősi iskolánál vég­zett társadalmi munkát, az ipari szövetkezet két brigádja az ifjúsági park kialakításánál is részt vállalt. Az ÉMÁSZ szocialista brigádja — egye­bek mellett — vállalta, a mű­velődési ház villamossági kar­bantartását. Sokféle társadal­mi munkájukért elismerés il­leti az általános iskolák neve­lőtestületeit, a községi tanács tavaly alakult Felszabadulás brigádját. A pártbizottsági ülésen kü­lön napirendi pontként szere­pelt a közművelődés helyzete, feladatai. Nagyközségünk keresőképes lakosainak mintegy 70 száza­léka Budapestre jár dolgozni, ingázó. Ily módon teljes ér­tékű megbízható képünk nincs a nagyszámú eljáró művelt­ségi színvonaláról, művelődési igényéről. Kétségtelen, hogy viszony­lag nagy a száma azoknak, akik nem fejezték be az általános iskola nyolc osz­tályát, s jelenleg sem ta­nulnak — állapította meg a jelentés és a továbbiak­ban kitért, elemezte a művelődési otthon tartal­mi munkáját, hiszen el­sődlegesen ennek az intéz­ménynek kell gondoskod­nia a művelődés, szórako­zás feltételeiről, lehetősé­geiről. S bár a művelődési otthon ed­digi eredményei nem lebecsü­lendők mégis színes, változa­tos programot biztosítva, a mostaninál sokkal többet kell adnia a következőkben. Jandó István Készül a hajszárító A vecsési Ferroelektrika Ipari Szövetkezet egyik fő ter­méke a kézi hajszárító. Naponta átlagosan 3—400-at készíte­nek az üzemben. A termékek külföldön is keresettek, főleg Bulgáriába exportálnak számottevő mennyiséget. Képünkön Molnár Józsefné, Török Vincéné, Asbóth Zoltánná és Kiss Éva hajszárító^ szerel. Mutnéfalvy Adorján felvétele Ketten maradtak a hét közül Vas Mátyásné erősen tétovázva nyit ajtót vecsési otthonában. — Itt lakik most az édesanyám, csak... csak tet­szik tudni, néha olyan zavarodottan viselkedik — mondja vontatottan és szomorúan tárja szét a kezét —, teljesen tönkretette a háború — és szemöldökét össze­húzva szomorkássá vált tekintettel pislog felém, és egy kis gondolkodás után tétován húzza fel a vállát és az ajtó felé mutat. — Próbáljuk meg, és beljebb tessékel. Csak megkísérelni tudom, a valóságban visszaadni nem azt a látványt, amely elém tárul. Homályos szobában egy kis antik stílű asztal előtt, töpö­rödött néni ült magába ros- kadtan. Az asztal túlsó szélén, régimódi gyertyatartó. Benne vastag gyertya ég. Ahogy kö­zelebb lépek, mintha meg­duplázódna, pedig tudom, hogy érzékcsalódás, csupán az asztal közepére állított rámás fénykép üvegjében való vis­szatükröződésről van csak szó, mégis olyan kísérteties a kép. Monoton, egyhangú mo­tyogás, mintha imádkozna, mintha valami ismerős szöve­get mondana. Valahol hallot­tam, de hol?... Talán kis­gyermek koromban a halottat virrasztó asszonyoktól...? Vasné a tenyerébe temeti a kezét. Én csak állok, mintha igézet alatt lennék, csak any- nyit érzek, hogy valami nyo­masztó. A levegő? — tűnő­döm. Vagy annak a tragédiá­nak az emléke — amelyet nagyjából ismerek, hiszen ép­pen az miatt jöttem ide — ne­hezedik ólomsúlyként ránk? A néni nagyot sóhajt. A gyertyák — a meglevő és a képmás is — előbb pislákolni majd megnyúlt rángatózáaba kezdenek... hátha tudunk beszélni vele — — Édesanyám — teszi szelí­den a kezét Vasné anyja vál­lára —, magával szeretnének beszélni. — Ve.. .e.. .lem? — néz hirtelen és gyanúsan végig rajtam. — On, ön remélem nem nyilas? Vasné súg neki valamit, mi­re a néni megszelídült mo­sollyal a mellette levő székre mutat. — Foglaljon helyet —, és reszkető mozdulattal elém te­szi a képet. Az egyik gyertya helyét valódi fénykép váltja fel... — Ez á férjem, mellette én ülök. A férjem oldalán Mó­ric, Áron és Pista fiam áll. Mellettem Ilonka és Magda ... Ö, ő... — és az asszony lá­nya felé mutat. — Látja, eb­ből a szép családból csak ket­ten maradtunk ... Mind meg­gyilkolták ... Mind ... de mi­ért? Bántottak valakit, csak egy ujjal is? ... — és remegő hangon, messzeségbe révede­ző zavaros tekintettel sorolja. — Pontosan 31 éve raktak vagonba bennünket a köz­ponti budapesti gettóból... mint a barmokat... rakásra préselve egy vödör vízzel és egy vekni kenyérrel... — A szavai felgyorsulnak, mint aki sírni készül. — Két nap és két éjjel utaztunk. Buchenwald előtt egy kis falucskában rak­tak ki bennünket... Igen, igen, jól értette... raktak, mert az utazástól és a zsú­foltságtól úgy elgémberedtünk, hogv járni sem tudtunk, de... — áll meg hirtelen és a kezét védekezőén, taszítóan tartja maga elé. — Tényleg nem akar rosszat... megmérgezni? Vasné újra hozzálép. Meg­csókolja, megsimogatja a hom­lokát és megint súg neki va­lamit... — Ű...úgy? — sze­lídül mosollyá a reszketés. — A nőket jobbfelé, a fér­fiakat előre, a gyermekeket pedig bal oldalra tessékelték ... Tessékelték? — és felne­vet, de úgy, olyan hangon, hogy a hátam is beleborsózik. — Terelték, mint a ... mint a én édes istenem — kap hirtelen két kezével egyszer­re a fejéhez — ekkor még csak nem is sejtettem, hogy ez volt az utolsó találkozás Magduska is csak úgy mene­kült meg — mondja még sza­porábban, vagy inkább zokog­ja hangtalan sírással —, hogy amikor integettem feléje, ki­tört a gyűrűből és hozzám akart szaladni, .de az egvik hőri horgas hóhér... keretle- gány valósággal leteperte ... igen ... igen ... jól értette. A vállára taposott és úgy nyom­ta a földre ... Kórházba ke­rült ... Egy orvos mentette meg... — Most, most lesz 30 éve má­jusban, amikor egyedül — és feltartja a mutatóujját —. igen így, mint az ujjam, teljesen egyedül hazakerültem... — Azzal ceremóniás mozdulattal leteszi a képet, amelyet mind­eddig a kezében szorongatott Kedvező mérleg a Monori Állami Gazdaságban A Monori Állami Gazdaság nemrégiben elkészült mérlege kedvező képet adhatott a múlt évi gazdálkodásról. A halmo­zott termelési érték négy év alatt 210 millióról 381 millióra emelkedett. Tavaly az alapte­vékenység termelési értéke 83 százalékot tett ki. A nagygazdaság — összevo­nás révén — 1970. január 1-én alakult meg. Az összevont gazdaságok 1969. évi együttes eredménye másfél millió fo­rint veszteség volt. Az összevonás után fő fel­adatnak tekintették a veszteséges gazdálkodás megszüntetését. Ebből a célból átalakították a gaz­daság termelési szerkeze­tét, és nagymértékű sza­kosítást hajtottak végre. Az intézkedések meghozták a várt eredményt, mert 1973- ban és tavaly is nyereséggel zárták az évet. 1974-ben csak 52,5 millió forint bevételt értek el a nö­vénytermesztésből a nagymér­vű elemi kár miatt. Az Álla­mi Biztosító 18 millió forintot térített meg. Nagy mértékben emelkedett az állattenyésztési üzemág bevétele, amely meg­haladta a 77 millió forintot. A Úttörő kulturális szemle ’75 Bábosok, ncpitáncosok versenye A mendei művelődési ház­ban rendezték az úttörők kul­turális szemléje járási verse­nyét három kategóriában. A helyi úttörőcsapat Kiss József csapatvezetővel az élen na­gyon jó feltételeket teremtett a verseny sikeres lebonyolítá­sához. A zsűriben foglalt he­lyet Kovács Éva, a megyei kisdobos-szakbizottság vezető­je, Tömör Mihályné táncokta­tó és Puskás Piroska, a megyei kulturális szakbizottság tagja. Színvonalas versengést ho­zott a bábosok színrelépése. A zsűri arany oklevelet adomá­nyozott a gyömröi Petőfi Mű­velődési Ház bábosainak, vala­mint az 1536. sz. Zrínyi Ilona úttörőcsapat (Vecsés, 3. sz. is­kola) szereplőgárdájának. Ezüst oklevelet nyertek: az 5565. sz. Móra Ferenc kisdo­boscsapat (Mende, Puszta- szén tistván), az 5582. sz Petőfi Sándor úttörőcsapat (Vasad, diákotthon). Bronz oklevéllel jutalmazta a zsűri az 1988. sz. Zrínyi Ilo­na úttörőcsapat kisdobosait (Gyömrő, 2. sz. iskola), az 5143. sz. József Attila úttörő- csapat csoportját (csévharaszfci Iskola), a 3932. sz. Bárczy Gusztáv úttörőcsapatot (Gyöm­rő, gyógypedagógiai intézet), valamint az 5534. sz. Bagi Ilo­na úttörőcsapat (Monori-erdő) bábosait. A zsűri elnöke az értékelé­sében hangsúlyozta, hogy a múlt évekhez képest javult a bábosok technikája. Üjszerű volt az is, hogy a csapatok felkészítésében a nevelőkön kívül a szülők, őrs- és ifiveze­tők is segédkeztek. Két csapat vett részt a népi táncosok versenyében. Arany és elfújja a gyertyát. Egy ide­ig magába roskadtan, teljesen összetörve mereng, majd kiro­han a szobából. Érezzük, nem tőlünk, emlékei elől menekül. ★ Egy világos, tágas és na­gyon ízlésesen berendezett szobában folytatjuk a beszél­getést. — Édesapám, Bríi'hn Máté üveges- és képkeretező-segéd volt. Édesanyám magyar-, an­gol-, német szakos gimnáziu­mi tanárnő. Egyszerre vittek el bennünket a budapesti Jó­zsef körúti lakásunkból — sír­ni kezd, de rövid szünet után folytatja. Szavaiból élednek fel a borzalmak. A megaláz­tatás, a szenvedés, éhség, kín­zás és a halál. Brühn néni 168 centi ma­gas, de 31 kiló sem volt, ami­kor szabadult a haláltáborból. Egy mozgó kórházban ápolták előbb. Itthon pedig szanatóri­umban kezelték, amíg felerő­södött, de az üldözéstől, a nyi­lasoktól, a megmárgezéstől va­ló rettegése nem múlt el, ugyanis a táborban nagyon sokukat megmérgezték. Egy ideig tanított, aztán leszázalé­kolták ... — Huszonöt éve Vecséisen lakom, ebben a szép, új ház­ban, a férjem hozott ide. Ö bennszülött. Anyám magányo­san élt, de most, mivel beteg, magunkhoz vettük. Azelőtt is hívtuk, volt idő, amikor való­sággal húztuk, de nem jött... Én és a gyerekek jártunk be hozzá hetenként. A „gyerekek” közül az egyik orvos, a másik mérnök. A férjem marós szak­munkás. Csepelen dolgozik ... Több mint egy órás beszél­getés után mind a ketten kikí­sérnek és sírnak, amikor el­búcsúzunk ... Kovács György oklevelet kapott a 4420. sz. Nyári Pál úttörőcsapat (Nyár­egyháza), ezüstöt a 4093. sz. Zrínyi Miklós úttörőcsapat (Ecser). Az idén először került sor a népi játékok bemutatójára a kulturális szemlén. Arany ok­levelet kapott a 2984. sz. Tán­csics Mihály úttörőcsapat (Ve­csés, I. sz. iskola) és a 4093. sz. Zrínyi Miklós úttörőcsapat csoportja (Ecser). Ezüst oklevéllel jutalmazta a zsűri a 2612. sz. Martinovics Ignác úttörőcsapat kisdobo­sait (Vecsés, 2. sz. iskola). Az arany, ezüst és, bronz okleveleket Pintér Erzsébet járási úttörőelnök adta át a pajtásoknak. Végül bejelentet­te, hogy a megyei népijáték- bemutatóra is Mendén kerül sor április 27-én, vasárnap délelőtt tíz órától. Nagy érdeklődés előzte meg a megyei labdarúgó-bajnok­ságban a járási rangadót, a Maglód—Pilis találkozót. Már az elején le kell szögeznünk, nem hozott jó játékot a két csapat összecsapása, sőt akkor sem túlzunk, ha kimondjuk: helyenként alacsony színvona­lú volt a mérkőzés a pilisiek jóvoltából. Hétről hétre rossz formában játszik a pilisi csapat, s vasár­nap sem láttunk semmi javu­lást. A védelem és a közép­pályás sor még elfogadhatóan szerepelt, de a csatársor lélek­telen játéka mindenképpen meglepő. Az őszi mérkőzése­ken erőtől duzzadó, gólveszé- lyes volt a pilisi csatársor, a tavasszal viszont annál gyen- géb formában játszik. Gajdos például ontja a gólokat a „kettőben”, az egyben árnyé­ka önmagának. Kuszanda, a csapat egyik karmestere is kedvetlenül játszott, pedig ő magával tudja ragadni társait, most percekig csak szemlélője volt a játéknak. Ilyen játékkal, bizony még a középmezőnyben is nehéz lesz megkapaszkodniuk. Szólni kell a maglódiak játé­káról is. Három mérkőzés, öt pont. Ez mindennél ékeseb­ben beszél. Különösen bravú­rosnak mondható a Budaörs elleni l:l-es döntetlen. Le­győzték (két héttel ezelőtt) Nagykőröst és most Pilist is. A P. Nagy testvérek és Ga­lambos nagyon hiányzott a csapatból, mégis egyértelműen dicsérhetjük a játékosokat vezet fiataljai „Felszabadulási Kupa” címmel járási labdarú­gó-bajnokságot kezdeményez­tek az úttörő korosztályok számára. A kiírást minden já­rási úttörőcsapathoz eljuttat­ták. A nagyközségekben — ahol több iskola is van — a helyi selejtezők megrendezése után legfeljebb annyi csapatot vár­tak a rendezők, ahány község a járásunk térképén szerepel. A pilisi fiatalok kezdemé­nyezését érthetetlenül nagy­fokú érdektelenség kísérte. I mezőgazdasági melléktevé­kenység bevétele volt a leg­nagyobb, 168 millió forint. A szántóföldi növényterme­lésben csökkent az őszi búza és a burgonya termésátlaga, növekedett viszont az étkezési borsó, a mustár, a kukorica, az őszi árpa, és a cukorrépa terméshozama, s ezzel együtt az ebből származó bevétel. Javult a sertéstenyésztés és hizlalás, romlott a tenyészsül- dőtartás. A mezőgazdasági melléktevékenységnél a nagy­fokú termelésfelfutást a pely- hesítő és takarmányfeldolgozó üzem eredményessége idézte elő. A jó eredmények nyomán a gazdaság dolgozói átla­gosan 24 napi munkabér­nek megfelelő nyereségré­szesedést kaptak március­ban. A mérleg tartalmazza az ál­lami gazdaság távlati fejlesz­tési elképzeléseit is. Erre az évre 501 millió forintos árbe­vételt terveztek. Az év má­sodik felében megkezdi terme­lését az újonnan épülő kuko- ricacsírátlanító üzem, amely 80 millió forintos költséggel épül Csévharaszton. A szőlőrekonstrukcióval kapcsolatban jövőre újabb két szőlőkombájnt vásárolnak, s ezzel megoldódik a szőlő be­takarítása. Az ÁGKER-rel együttműködve a teljes szőlő­termést Szárazhegyen akarják feldolgozni az elkövetkező években. Növelik az öntözhető terü­letet, már ebben az évben. A tehenészeti telepek re­konstrukcióját is meg kí­vánják oldani a jövő év­től kezdve. nagy lelkesedésükért. Nem korholják egymást játék köz­ben, s talán ez az, ami a győ­zelemhez segítette őket. Ke- mécséi \ a csatársorban is jól megállta a helyét, nemcsak góljával bizonyította ezt, ha­nem egyébként is, ő jelentet­te a legtöbb veszélyt a vendé­gek kapujára. A látottak alapján a pilisi­eknek tehát sokat kell javul­niuk, ha nem akarnak a tabel­lán lejjebb kerülni. A hazaiak pedig vasárnap bebizonyítot­ták, képesek arra, hogy ne a kiesésért, hanem a jobb he­lyezésért küzdjenek az el­következő fordulókban. (Gér) Moziműsor és rendezvények MOZIK Gomba: .Sárga Fiat 3 utasa. Monor: Vállald önmagádat’ Tápiósáp: Az Olsen-banda nagy fogása. Vecsés: Bob her­ceg. IRODALMI EST Monoron, 18 és 20 órakor: a Hangulat eszpresszóban „Mi­helyt teáltalad Embernek szü­lettem” címmel Bitskey Tibor előadóestje. MŰVELŐDÉSI HÁZ Péteriben, 18-tól 22 óráig: klubfoglalkozás, 19-től 21-ig: a sportvezetőség megbeszélé­se. ŰTTÖRÖHÁZ Gyomron, 15.30-tól 17.30-ig: rádióépítő szakkör. Mindössze négy csapat mér­kőzött a „Felszabadulási Ku­páért”, Pilis 1., Maglód, Süly­sáp 2. sz. és a gombai általá­nos iskola. Ezentúl minden év április 4-én megrendezik ezt a baj­nokságot a kiliánosok. Aki há­romszor megnyeri a kupát, örökre magáénak mondhatja. Mindenesetre az „igazi rang­hoz” a több mérkőzés, ehhez pedig több csapat kell és na­gyobb fokú érdeklődés az is­kolák részéről. Lukács István G. J. _ r—f Pályaszéli jegyzet Járási rangadó — megjegyzésekkel Nagyon kevesen neveztek be Felszabadulási Kapa Pilisen A piljsi Kilián KISZ-szer-

Next

/
Thumbnails
Contents