Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-03 / 78. szám
1975. ÁPRILIS 3.. CSÜTÖRTÖK Több és jobb kondenzátor Tizenegy tagú ifjúsági tanács segíti a vezetők munkáját a Mechanikai Művekben. Az egész vállalat tevékenységét befolyásoló döntéseket az ifjúsági tanács is megvitatja, mielőtt a gazdasági vezetők végleges határozatot hoznának. A tanács tagja, Stier Pálné is (képünkön) az Elko-szerelde dolgozója. Társai nevében ő is több javaslatot tett az elektrolit kondenzátorok minőségének javítására, gyorsabb szerelhetőségére és ellenőrzésére. Nagy Iván felvétele Kétszázmilliós rekonstrukció Növekvő feladatainak ellátására 200 millió forint értékű gyártástechnológiai géprekonstrukciót valósít meg 1975 —76-ban a nagykanizsai Dunántúli Kőolajipari Gépgyár. A hazad kőolajiparunkat kiszolgáló gyárban új, nagy teljesítményű szerszámgépek beállításával jelentősen bővítik a termelést. Az új, lyukszalagvezérléssel működő gépek a gyár jelenlegi gépeinél nyolcszorta termelékenyebbek. A rekonstrukció nyomán számottevően növekszik az olajkútfúrásnál használt görgős fúrófejek, valamint az olaj- és földgázvezetékhez szükséges tolózárak gyártása. — Lakást ad a gazdaság. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság csaknem egymillió forintot költ a szolgálati lakások karbantartására, felújítására: a gazdaság központi majorjában 23 családi házat tartanak fenn. A munkahelyüktől távol élő dolgozókat három autóbusszal szállítják a munkába. Ahogyan egy kormányhatárosat valóra válik Szezon előtt a Ráckevei-Diifta mentén A télen írtunk a Ráckevei (Soroksári)-Duna rendezéséről szóló 1043-as kormányhatározat egyéves fordulójáról. Akkor inkább a tervekről esett szó, és azzal fejeztük be az áttekintést: „csecsemőkorú”, egyéves a határozat, majd meglátjuk, hogyan nő fel. Most, az üdülőszezon kezdetekor, a kétnapos ünnepek idején, sokan már saját szemükkel győződhetnek meg arról,, milyen jó ütemben készül egy sor, az üdülőövezet fejlesztését célzó beruházás. Ezért is kerestük meg Kovács J. Gyulát, a Duna-ági Intéző Bizottság titkárát, számoljon be arról, mit adtak át szezonnyitásra. Nem olyan könnyű őt mostanában utolérni, És ha csak arról számolunk be, hogy egy héten keresztül miért nem lehetett megtalálni, akkor már képet kaphatunk a munkák helyzetéről. Forgalmas utak korszerűsítése Hétfőn Ráckevén volt helyszíni szemle, a meleg vizű strand építésén, amelyet május elsejére átadnak a nagy- közönségnek. Minden a legjobb úton van: a medencéket már lebetonozták, most éppen a burkolás munkái folynak, ezenkívül a fürdőépületek környékének tereprendezése, parkosítása, fásítása is a befejező fázisnál tart. Kedden a járási hivatal a községi tanácsok elnökeivel a tavalyi eredményeket, az idei feladatokat tárgyalta meg, valamint azt, hogy a községek saját erejükből mivel tudják az 1043-as határozat további sikerét elősegíteni. Szerdán Kovács J. Gyula, a KPM illetékesével bejárta a Duna-ág környékének útjait. Így az illetékes is saját szemével győződhetett meg az eredményekről, és saját csontjai rázkódásából a még meglevő hibákról. Például a szigetújfalui út burkolata korszerűsítésének szükségességéről. Az 51-es útról elmondták: a Kiskunlacházáig meglevő aszfaltburkolat még az idén Budapest határához ér — és ezzel egyidejűleg a lacházd népbolt és a község déli határa közti kerékrázó-tengelytörő, lyukas-repedt útpálya is olyan jó minőségű lesz, mint amilyen a benzinkút és a népbolt közötti szakasz. Két új gépkocsipihenőt is építenek, az egyiket Dunavarsánynál, a másik helye még nem végleges. A túlsó parton az útépítők a szigeti terelőút szélesítésével már Szigetszentmártonnál tartanak, a HÉV-töltés melletti földmunkákat a szerelvényekből is jól lehet látni. Szinkronban a fővárossal Csütörtökön a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság hajós terepszemléjén vett részt az intéző bizottság titkára. Á Kvassay-zsiliptől a dunaha- raszti MAHART-hajógyárig járták végig a terepet, a Kis- Duna menti fővárosi kerületek vezetőivel és a Fővárosi Tanács illetékeseivel, hogy a helyszínen beszéljék meg a teendőket. Hiszen az 1043-as a Duna-ág fővárosi, illetve a megyéhez csatlakozó szakaszáról is rendelkezik; tehát itt mit kell és mit lehet tenni, hogy a fejlesztés szinkronban legyen a ráckevei járás feladataival. Ugyanezen a napon fontos, közérdekű ügyben született elvi döntés. A gondról az őszszel a Pest megyei Hírlap is írt, most a vízijármű-korláto- zás törvényelőkészítési munkájának előtárgyalása zajlott le, az illetékek KPM- és rendőri, valamint tanácsi szervek részvételével. Remélhetőleg még az idén kibocsátják a rendeletet, amelynek lényege — s ezt sok-sok nyugodtan pihenni vágyóval együtt lapunk is többször sürgette: — maximális csendet és nyugalmat kell biztosítani az üdülőövezet teljes területén. Mikor végre sikerült személyesen utolérni az IB-titkárt, megkérdeztük: ezenkívül még mi újat láthattak-láthatnak az ünnepeken kirándulók? A válaszból megtudtuk: Délegyházán például több száz cserje ültetésével csinosítják g tájat. Ugyanitt — bár most ez még nem látható —, az üdülőhelyi bizottság kezdeményezésére elkészült az út, tyi-vezése. . Dunavarsányban az új karcsút az üdülőhelyi bizottság által szervezett társadalmi munka résztvevőit dicséri. Ugyanitt nemsokára fásításra is sor kerül. ' Ráckevén a gimnazisták parkosították, rendbehozták a Savoyai-kastély melletti elhagyatott területet. Ugyanitt elkészült a Kerámia Vállalat szemre is tetszetős üdülője. Szigetszentmiklósnál a medermélyítés előkészületi munkái láthatók: a partmenti kotrás érdekében úgynevezett zagygát építését kezdték meg a vízügyi igazgatóság dolgozói. Végre: újrahasznosítási terv Az Intéző Bizottság anyagi segítségével a csónaktulajdonosok régi problémáját is megoldják még az idén: Szi- getszentmártcmban és Ráckevén csónakmegőrző építéséhez kezdenek; ezek előreláthatólag május végéig elkészülnek. Stég, kikötőhely és főleg az őr biztosítja, hogy a csónakelkötések, feltörések csak mint rossz emlékek maradjanak meg. A mártoni csónakkikötőnél két meglepetés is várja a szigetre indulókat: az egyik egy új lángossütő, a másik: egy magántelek kisajátítása révén területet biztosítottak arra, hogy az építkezők akár építőanyagot is rakodhassanak a kikötőhelynél. Végül egy másik elvi döntésről beszélt még Kovács J. Gyula, amely ugyan nem közvetlenül a Duna-ágra, de az üdülőövezethez tartozó kisebb tavakra vonatkozik: valamennyi bányatóra el kell készíteni még az idén az újrahasznosítási tervet, és amíg ez nincs meg, a járás területén további bányaművelési engedély nem adható ki. Ez is régi, áldatlan viták végére tesz pontot a kavicsbánya-tavacskák partjain... Ennyit mond el nagysietve a Ráckevei-Duna Intéző Bizottság titkára és rohan tovább. Fáradt ugyan, de örömmel fáradt: a maga és sok tár-t sadalmi aktivista sokéves küzdelmének eredményeit látja ebben a sok-sok eredményben. Szatmári Jenő István KIS TÉTELEKBŐL IS mm Összhangban a gazdaságosság és a szociális foglalkoztatás A dunavarsányi központtal működő Texgraf Ipari Szövetkezet több száz csökkent munkaképességű dolgozójának ad kenyeret, fő céljuk a szociális foglalkoztatás. A központi telephelyen működő textilkonfekció üzem mellett mind nagyobb jelentőségre tesz szert a dunaharaszti sokszorosító nyomda, amely a szövetkezet 350 bedolgozójából 50-nek ad munkát, míg a gépeknél 100 embert foglalkoztatnak. Semegi Pál üzemvezető nem kis büszkeséggel számol be arról, hogy az idén 50 százalékkal nő termelési értékük, a tavalyi 10 millió helyett 15 milliós árbevételre számítanak. Ofszet- és magasnyomású gépeikkel évente 1500 megrendelőnek tesznek eleget. Nem csoda hát, hogy az üzemvezető szobájában függő nyilvántartó tábla valóságos hadműveleti térképhez hasonlít: — Kis tételű megrendelésekre dolgozunk — magyarázza. Ügyviteli nyomtatványokat, címkéket, dobozokat készítenek az üzem munkásai. Legnagyobb megrendelőink a Tannimpex, a Kőbányai Gyógyszerárugyár, a Csőszer, s a feldolgozóüzemmel rendelkező mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Munka tehát van bőven s a kis üzem szépen növekvő teljesítménye arra utal, hogy a szövetkezet vezetői megtalálták a módját, miként lehet o gazdaságosság és a szociális foglalkoztatás követelményeinek egyaránt elegét tenni. K. Gy. A. HETI FILMJEGYZET Ezeregy kéz Elghazl Aiissa, az Ezeregy kéz clmd film egyik főszereplője. Ritkán láthatunk afrikai vagy ázsiai országban készült filmeket. Pedig tudjuk, hogy számos nemzeti filmgyártás egészen nagyszámú filmet produkál ezeken a földrészeken is. A most bemutatott marokkói film, az Ezeregy kéz ebből a kevéssé ismert világból hoz híradást. Méghozzá nem is akármilyent, mert az egzotikumon túl is képes felvillantani valamit abból a társadalmi szituációból, amely jelenleg Marokkóban létezik. A film úgy indul, mint egy ismeretterjesztő, idegenforgalmi vagy útifilm. Alaposan szétnézünk a nyüzsgő arab város legszegényebb negyedeiben, a külvárosokban, ahol zsúfoltan és egészségtelenül élnek tíz és tízezrek, a nyomorúság olyan alsó fokán, amelyet európai fogalmaink szerint elképzelni is nehéz. Aztán befelé haladunk, á belváros irányába, ahol feltűnnek a kertekkel, sőt parkokkal körülvett villák, paloták. Ijesztő a kontraszt, s még ijesztőbb lesz, amikor egy gyapjúfestőműhelybe, majd a fonodába, a szárítóba, s a gyapjúfeldolgozás más színhelyeire pillant be a kamera. A legriasztóbb azonban a szőnyegszövök műhelye. Egész kicsi gyerekek, hétnyolc éves lánykák készítik motolla sebességgel járó kézzel a csodálatos szőnyegeket, amelyeket aztán drága valutáért elad a szőnyegszövőüzem dúsgazdag tulajdonosa. A fent és a lent, a munkások és a gazdagok szembeállítása végig igen alaposan elgondolt és megvalósított kettősséget biztosít a filmben. A szokások, az életmód, az élet- színvonal, az étkezések, a munka fázisainak kontrapontozása önmagában is lázító erejű képsorokat ad. Különleges élményekben sincsen hiány: követjük a gyapjúmunkásokat egy vallási zarándokúira, ahol az extázisig fokozódó imádsággal hajszolják magukat önkívületbe, a világ nyomorúsága elől a vallás hamis vigasztalásába, mákonyába menekülnek. A szőnyegszövőüzem tulajdonosának francia felesége viszont a város egzotikus szépségeit mutogatja egy üzletfélnek, akivel közben egy kis flört is szövődik. Fényűző kerti fogadást látunk, majd a súlyosan megsérült gyapjúfestő munkást, akinek a fia hiába kér segítséget a tulajdonostól, kidobják. S amikor a fiú a csodálatos házba megy el, hogy segítséget kapjon, rátámad az őt megsértő európai asszonyra. Az út vége: rendőrség, börtön! Ben Barka Souhel rendező agitatív erejű művé formálta ezt a számunkra külsőségeiben, tempójában talán furcsának tűnő filmet. Ha azonban arra gondolunk, hogy egy marokkói munkás milyen érzelmekkel nézi meg ezt a filmet, el kell ismernünk: a társadalmi ellentétek ellen fellázadó kizsákmányoltak és kizsákmá- nyolók kibékíthetetlen ellentmondását hangsúlyozó alkotás ez. Szembesítés Bokor László dokumentum- filmje nagy igényű vállalkozás. Fogyatékosságai is ebből a nagyigényüségből erednek. Nem kevesebbre vállalkozott ugyanis, mint arra, hogy egyetlen dokumentumfilmben áttekintse az elmúlt harminc év leglényegesebb mozzanatait, szubjektív és egyben objektív nézőpontból is. Rengeteg eseményt, rengeteg embert, rengeteg tényt és adatot ismerünk meg a filmből. Sok köztük az eddig nem, vagy alig látott, ismert. Ez jó. De ezek mellett már elhasznált- nak hatnak a számos dokumentumfilmben látott snittek, a sokszor bemutatott anyagok. Ami nem is csoda: nem áll olyan sok eredeti híradófilm vagy egyéb filmrészlet rendelkezésre, hogy minduntalan újat meg újat lehessen találni. Tudja ezt Bokor is, azért kutat friss anyag, s még inkább friss élmény után. Ez utóbbit azzal kívánja megragadni, hogy több, ma már ismert embert szólaltat meg, szembesíti hajdani, harminc évvel ezelőtti önmagával, esetleg képben is. Ezek a részek többnyire érdekesek, a visszaemlékező személyisége, élményei jóvoltából. Zavaróak azok a képsorok is, amelyek mintegy átkötésül, a Szilágyi György által írt, Lendvay Kamilló által megzenésített, Tomanek Nándor által megszólaltatott songok alatt láthatók. Sok ezekben a didaktikus, magyarázó, taná- roskodó elem. Ami pedig nehezen viselhető el egy dokumentumfilm esetében. A Szembesítés végül is, egészében, elég kevés újat tud nyújtani, s talán azért, mert túlságosan sokat akart. Az ilyen áttekintő, lényegesre figyelni akaró alkotás akkor nevezhető igazán jónák, ha nem terheli meg a nézőt a totalitással. A kevesebb ebben az esetben is több lett volna. Az utolsó parancs Jevgenyij Karelov filmje tulajdonképpen folytatás. A néhány hónapja látott Lóháton, ágyútűzben című film második része ez az alkotás, s jó mindjárt megmondani, hogy Sapo- valovnak, a film főhősének kalandjai ezzel a résszel sem értek véget, még várható egy harmadik folytatás. A mostani rész a második világháború kezdetén indul. Súlyos hadihelyzet, nehéz csaták — Sapovalov, most már mint a súlyos sebesülése utáni nyugdíjból újra aktív magas rangú tiszt, egy hadtestet vezet. S mint annyiszor, ismét döntenie kell, méghozzá olyan helyzetben, amikor a puszta bátorság önmagában nem elég, és nem is csak önmagáról van szó, hanem katonák ezreiről. A film egyik alapmotívuma ennek a döntésnek a nehézségeit, a körülötte folyó vitákat bemutató vonal. A másik az a vonzalom, mely Sapovalovot egy tanítónőhöz fűzi. A harmadik pedig Sapovalov egyéni drámája: megtudja, elesett a fia, akit annyira szeretett. Az utolsó parancs tehát háborús film a javából, noha igen kevés benne az új vonás. Talán az mégis, hogy Sapovalovot Jevgenyij Matvejev kitűnő alakításában árnyaltan, gondos jellemrajzzal mutatja be. Anatolij Petrickij fényképezése, különösen a harci jelenetekben, mozgékony, lendületes. Takács István
