Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-15 / 87. szám

Vakol a Zöldmező Jó ütemben halad a valkói gyógyszertár és gyógyszertári lakás építése. A kétszintes épület kivitelezője a valkói Egyesült Zöldmező Termelőszövetkezet építőbrigádja. Az intézmény mintegy másfél millió forintba kerül. Átadására előrelátható­lag az idén augusztusban kerül sor. Költészet napja — díjakkal Döntő II. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM 1975. ÁPRILIS 15., KEDD Ötezer-háromszázhetvenkét bronzérmes Májusban kezdik az óvodaépítést Szabad hazában művelt nép címmel négy hónapja indította el a túrái nagyközségi könyv­tár, valamint a Bartók Béla művelődési ház felszabadulá­sunk harmincadik évfordulója tiszteletére, az egész magyar költészetet felölelő rejtvényjá­tékát. Az első négy fordulót írásiban kellett megfejteniük a versenyzőknek, s a legjobbak között minden forduló után ti­zenöt szép könyvet sorsolt ki a Kuthi József né vezette zsűri. A költészet napján, április 11-én az ötödik fordulóra, az MSZMP székhazában megren­dezett nyilvános döntőre ke­rült sor. Több mint hatvan né­ző követte izgalommal az ese­ményeket, s bíztatta a döntőbe jutott kilenc versenyzőt. Elsőnek a művelődési ház irodalmi színpada emlékezett meg József Attila 70. születés­napjáról, majd a játékvezető köszöntötte a vendégeket — közöttük Moór Terézt, a járási könyvtár munkatársát — és a zsűrit. Az első fordulóban az előzetesen kiadott keresztrejt­vény megfejtéseként hat mai magyar költő valamelyik ver­sét mondták el, majd elemez­ték a versenyzők. Csilingeltek Wöeres Sándor rímei és meg­hatóan emlékezett a szabadság első napjaira Sára Katalin, aki Juhász Ferenc Sántha család című verséből mondott részle­tet. A következő fordulókban verscímeket és mai költők ké­peit kellett a demonstrációs táblán egyeztetniük a verseny­zőknek; majd pedig tréfás szó­láshasonlatokat egészítettek ki. Az utolsó fordulóban az iro­dalmi színpad tagjai versrész­leteket mondák el, s a ver­senyzőknek a szerzők neveit kellett kitalálniuk. Az izgal­mas, kétórás vetélkedés után Tordai László középiskolai ta­nár, a zsűri elnöke, az első he­lyezett Polonkai Béla diáknak 500, a második Békési István fizika szakos tanárnak 300, és a harmadik helyen végzett Szilágyi István munkásnak 200 forintos könyvutalványt adott át. Többen részesültek 100 és 70 forintos könyvutalvány­ban. így Tóth M. Éva középis­kolai tanuló, Békési Istvánné agrármérnök, Sára Katalin ál­talános iskolás, Drégeli Mik- lósné bolti eladó, Erdélyi Jó­zsef általános és Pápa Anna középiskolai tanulók. A legszebben beszélő Drége­li Miklósné az MHSZ túrái szervezetének különdíját, a legjobb versmondó Sára Kata­lin a művelődési ház különdí­ját kapta. A nötanács helyi szervezetének, valamint az út­törőcsapat különdíját Tóth M. Éva 'és Erdélyi József vette át. Szarvas László Ifjúsági szocialista brigádok A legjobbak az aulában Szombaton, az Agrártudo­mányi Egyetem aulájában, a felszabadulás harmincadik év­fordulója, valamint a XI. párt- kongresszus tiszteletére a KISZ járási bizottsága és az Észak-Pest megyei Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetsége megrendezte a járási ifjúsági szocialista brigádok vetélkedőjét. A versenyben 18 szocialista brigád 4—4 személyes csapa­tai indultak. A kis kollektívák a dányi Magvető, a verseg— kartali Barátság, a túrái Gal- gamenti, a vácszentlászlói Zöldmező, valamint az egye­temi tangazdaság három kerü­letétől érkeztek. Az erőpróbán részt vett a verseny védnöke, Furulyás Já­nos, a Pest megyei párt­végrehajtóbizottság tagja, a vácszentlászlói Zöldmező ter­melőszövetkezet elnöke, s ott volt dr. Pogácsás György, a tangazdaság igazgatója is. Délelőtt kilenc óra után kezdődött a verseny, s a játék­vezető — Monori Antal, a vér­ségi gazdaság ifjú agrármér­nöke — irányításával a fiata­lok politikai és szakmai fel­készültségükről adtak számot. A délutáni második forduló­ban a csapatok tagjai a kérdé­sek széles skáláját kapták, a válaszok során a zsűri a ver­senyzők általános műveltségét mérte fel. A zsűri — elnöke Kovács Zoltán, a tsz-szövetség titkára; tagjai: dr. Burján Pál, az ATE adjunktusa és Orosz Ágnes, a KISZ Pest megyei bizottságá­nak mezőgazdasági felelőse — a késő délutáni órákban érté­kelte a versenyt, s hirdette ki az eredményt. A versenyt a vácszentlászlói Zöldmező termelőszövetkezet zsámboki üzemegysége lu­cernaszárító üzemének kiváló ifjúsági szocialista brigádja nyerte. Így járásunkat ők kép­viselik a megyei területi ver­senyen. A második helyen a tangazdaság nagygombosi ke­rületének növénytermesztő ki­váló ifjúsági szocialista bri­gádja végzett, míg a ,,bronz­érmet” ugyancsak a tangazda­ság egyik nagyszerű kollektí­vája, a gödöllői kerület gép­javító műhelyének ifjúsági szocialista brigádja szerezte meg. (fb) Műemlékpalát gyártottak a veresegyháziak. Nem a falu­jukban, hanem Lábatlanon. Egy pénteki napon, úgy ősz elején Ikarus 55-ös autóbusz indult a faluból, negyven „vendégmunkással”. A LAKÓTERV tervezője, Pózna Erzsébet műemlékpa- la-fedéssel tervezte az egész­ségügyi kombinátot, de a kis tételt nem vállalta a lábatla- ni gyár, nem érte meg a technológiai átállást. „Magad uram, ha szolgád nincs” — gondolták a veresegyháziak és beálltak a lábatlani mű­szakiak irányítása alatt palát gyártani. Két napba se telt, míg elkészült a negyvenezer darab. Vegyes volt ez a „munkásgárda”: kéménysep­rők, szakszövetkezeti tagok, a költségvetési üzem dolgozói, KISZ-esek, vállalkozók a MEKOFÉM-től, sportköri ta­gok. Huszonnyolcezer került az egészségügyi kombinátra, a többit majd az új gyógyszer- tárhoz használják fel. Már többször írtunki ennek az in­tézménynek szép kiviteléről, példaadó építészeti képéről. Van aki azt tartja, hogy nem követhető a veresegyházi pél­da, mert kevés községnek van ennyi pénze orvosi rendelőre. Csökkentek a költségek — Nemcsak pénzkérdés — mondta Pásztor Béla, a nagy­községi tanács elnöke —, igen sok ember munkája van benne, sok-sok társadalmi munka. Kezdve a palagyár­tástól a tereprendezésig, az alapozásig. Ezen az épületen a lakosok mintegy félmillió forint értékű munkát végez­tek — ez csökkentette az egészségügyi kombinát költ­ségeit. Veresegyház a Pest megyei nagyközségek közötti község­fejlesztési és szépítési ver­senyben a tavalyi munkák alapján harmadik helyezést ért el. Ez az eredmény nemcsak az egészségügyi kombinátnál végzett társa­dalmi munkának köszönhető, hanem számos egyéb község­beli munkának is. Utat építettek a Csokonai, a Kinizsi, a Nap utcákban, kisebb mértékben összekötő­járdát a Budapesti, a Jókai és a Temető utcában. Nagyobb csatornázási munkálatokat végeztek a Baross, az And- rássy, a Nyár és a Mogyoró­di útnál. A sporttelepi kézi- labdapálya építése a befeje­zéshez közeledik. Felállítot­ták a gázcseretelep vasvázát. A veresegyházi autóvezető tanpálya és a munkaközösség épülete is készen van. A munkaközösség tagjai és a veresegyházi tanulók itt 70 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Rendezték az úttörőtábor területét, itt is alakítottak ki sportpályákat. Kisebb mér­tékben bővítették a villany- hálózatot. Tavaly a KISZ- esek a strand területén dol­goztak. Az úttörők, a KISZ- esek és a lakosság egyaránt alaposan kivette részét a par­kosításból és a virágosításból. A fiatalok az ifjúsági ház környékén terítettek le só­dert és kialakították a ház belső udvarát, a legkisebbek az autóbuszváró körüli par­kokat tartották rendben. Mintegy 450 ház előtt ültet­tek a veresegyháziak virágo­kat, az egyes virágágyak te­rülete 12—20 négyzetméter. Fiatalok, idősek együtt A fiatalok és a lakosság kö­zös munkájával elterítették a strand körül kibányászott tő­zeget. Ugyancsak sok volt a társadalmi munka az óvo­dáknál is: átköltöztetés, bel­ső tatarozás. Veresegyháznak a legutób­bi népszámlálás szerint 5372 lakosa van. Tavaly 3 millió 600 ezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek, egy lakosra 680 forint jut. A ver­senyben elért harmadik he­lyezéssel együtt 150 ezer fo­rintot kapott a nagyközség, ami nagy segítség a közeljö­vő legnagyobb feladatához, az óvodaépítéshez. Terveit egy veresegyházi patrióta, We- kerle László nyugdíjas épí­tész készítette el, s az építke­zést a költségvetési üzem a jövő hónapban fogja meg­kezdeni. Az új gyermekintéz­mény 100 személyes lesz, ez szűkén, de kielégíti a közsé­gi igényeket. Már most gon­dolnak az épülő óvoda bőví­tésére. Lakótelep a Fenyveserdőnél Fák, virágok, emberek Vizit „zöld-ügyben” A kék SZinŰ mozdony könnye­dén húzza maga után szerelvényün­ket. Űtitársam — tekintélyes erdé­szeti szakvezető — kifelé figyel, gyö­nyörködik az ébredező táj szépségei­ben. Hátunk mögül szlovák nyelvű beszéd is hallatszik, külföldiek is utaznak velünk ... Gyönyörű a gö­döllői dombság, azok az erdők ott fent csodálatosak. Pillanatra én is kitekintek, aztán tovább lapozgatom jegyzeteimet. Nemrégiben úttörők kerestek fel, a Munkácsy úti iskola Fecske őrsének t tagjai. Jól érezték magukat, s noha csak tizenöt percre jöttek, másfél órá­ig maradtak, s száznál több kérdést tettek fel. Ilyeneket: Miért építik olyan sűrűn a házakat a lakótelepe­ken? Miért nincs több lakótelepi ját­szótér, ahol szabadon lehet ugrán­dozni? Műemlékvédelemről beszé­lünk, s összedől a Kálvária ... Az Er­zsébet parkban életveszélyes a szik­la, ráadásul egy fedetlen kút is van ott. Régen több helyen is lehetett fü­rödni, most meg az egy blahai strand­dal is annyi gond van ... A Rét utcai tavat miért nem lehet hasznosítani? Mikor lesz Gödöllőnek ifjúsági háza, sportcsarnoka és megfelelő művelő­dési otthona? Miért lehet a városban bárhol lerakni a szemetet? Meg szok- ták-e_ büntetni a szabálysértőket? Hosszan lehetne sorolni a sok-sok feltett kérdést, amelyekből az is ki­derült, hogy jóval tőiben vannak, akik szeretik a rendet, de sajnos, az a néhány pusztító sok kárt tud okoz­ni. ' Mielőit Máriabesnyőt elhagyná vonatunk, meglátjuk az Állami Erdé­szet a vasút mellett húzódó csemete­kertjét. Űtitársam megjegyzi, hogy a 27 hektáros terület nincs kihasznál­va, hiszen nagyrészt kifkoricaföld. Itt ered az Aranyos-patak, amelyet a múlt évben szabályoztak, s e forrás­vidéken nagyszerű napközis úttörő­tábort, vagy egyéb, sokakat szolgáló létesítményt lehetne „alapítani”. A rendelkezésre bocsátandó területre máris fásítási tervet kellene készíte­ni, persze e földet csak nagy harc árán lehetne megszerezni. A cseme­tenevelésről elmondja, hogy ma 15— 20-szor annyi területet erdősítenek, mint a múltban. A tudomány időköz­ben kiderítette azt is, hogy a város- központtá előlépett területeken nem feltétlenül fontos ilyesmivel foglal­kozni, a távolabb telepített erdőcskék is megfelelnek a célnak. Vonatunk a bejárati jelzőnél áll meg. Kitekintünk ablakán, és igazat adunk a hátunk mögött ülőnek, aki rossz magyarsággal ezt mondja: ... de ennyi piszok és szemét,.mint itt van, az hallatlan. A bírálat jogosnak lát­szik. A vasúti rézsűbe mázsaszám do­bálják a szemetet. Társam megjegy­zi: Megérjük még, hogy egy szép na­pon a robogó szerelvény ablakából egy elavult sparherdet dobnak ki. Gödöllőre érkezünk. Átsétálunk a város büszkeségén, az Agrártudo­mányi Egyetem parkján. Megállunk a felüljáró túlsó oldalán, és nézzük az iskolából hazafelé igyekvő gyere­keket. Kis csoportjuk egy pillanatra megáll, majd futásnak erednek, szét, a szélrózsa minden irányába. Több­ségük a pázsiton, a virágágyáson vágtat át. Amikor megkérdezzük a kertészt, miért nem figyelmezteti őket, azt mondja, nem lehet, a múlt­kor egyet megfogott, de odaszaladt a társa, és azt mondta, nagy ember a „fogoly” apja, s ha nem engedi el, az elintézi. — Kell nekem az, hogy veszeked­jek valakivel? — kérdezi. — Törőd­jön vele más. Néhány perc múlva már a város másik felén vagyunk. Tízemeletes házak között botladozunk, néhány helyen már elkészült az aszfaltos út is. Építenek. Az egyik ház tövében egy fa áll, tőle távolabb egy kis há­zikóból fenyőfa magasodik. A kép groteszk. A tervezés miatt sok fát kellett ki­vágni az Alsóparkban. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat, és Nagy Iván építésvezető azonban ahol csak lehetséges, ott menti a fákat. A kis épület egy kompresszorház. Az épí­tőknek egy kis fejtöréssel sikerült megmenteniük a fenyőt, s ha a munkák befejeztével a házikót el­bontják, a fa megmarad. A városközpontban az utak mentén virágtartók fogadnak ben­nünket. A városi tan~cs és a Város­gazdálkodási Vállalat gondoskodott arról, hogy a virágtartók ne legye­nek üresek. Felhívást intéztek a la­kossághoz, arra kérve a gödöllőieket, hogy szeressék, óvják a hangulatos kis növényeket. A korábban annyi­szor bírált különügy, úgy látszik, fel­engedőben van. Benedek János, a városi tanács elnöke beszámolt, hogy sikerült néhány virágtolvajt és pusz­títót kézre keríteni. A kezdet biztató, s jó lenne, ha nem torpanna meg a lelkesedés. Mert bármerre is járunk a városban, azt látjuk, hogy tördelik, lopják a különleges növényeket, és szeméttel hintik teli a’parkokat. De történnek furcsább esetek is. A vá­ros egyik* lakótelepére egy gépkocsi téglát szállított. Az emberek lerak­ták az építőanyagot, aztán elmentek. Nem sokkal később gyerekek kezd­ték szétdobálni a téglát. Az egyik kis tettest sikerült elfognia az őrnek. — Fiam, ha nem mondod meg, kik voltak a társaid, egyedül rakod ösz- sze — mondta. A gyerek szó nélkül rakni kezdte a téglát, nem sokkal később megje­lent az apja, aki előzőleg szemtanúja volt a srácok hancúrozásának. — Mit csinálsz, fiam? — kérdezte. Nem trükkfelvétel! A fa valóban a ház­ból magasodik ki. (A szerző felvétele) — Munkát vállaltál talán? No, gyere csak be azonnal. A gyors beavatkozás és a téve­sen értelmezett szülői példamutatás láttán az őr szólni sem tudott. Egy másik alkalommal egy 10—12 éves kisfiú csúzlit fogott rá, és azzal fe- nyégette meg, hogy kilövi a szemét. A lakók tétlen szemlélői voltak az esetnek. Ör, kerítés, vagy korlát, hiá­bavaló dolog, ha a szülők nem segí­tenek. Mert erre lenne szükség. Egé­szen pontosan arra, hogy a családok­ban már egészen kis korban elkez­dődjön annak megtanítása, hogy be­csülni, védeni kell a közvagyont. Csiba József Az útépítés is folytatódik 1975-ben. Az idén szeretnék befejezni a Csokonai, a Nap, a Kinizsi, a Mogyoródi és a Bánóczy utca felújítását, megépítését. Reménykednek, hogy a község területén folyó kútfúrások az idén több eredményhez vezetnek, mint tavaly. Az elmúlt évben ugyanis négy kutat fúrtak, de ezek közül csak egy 160 lite­res használható. Ez egyelőre elegendő lenne a középüle­tek, közintézmények ellátásá­hoz. De a nagyközségben nemcsak a közre, hanem a lakosságra is gondolnak, s ha sikeresek lesznek a további fúrások, elkezdik egy OTP- lakótelep építését a Fenyves­erdőnél. O. E. SPORT + SPORT Siker Dunakeszin Vasárnap reggel mintegy 50 fiatal fiú és lány gyülekezett a dunakeszi KISZ-bizottság előtt, hogy a délelőtt folyamán összemérjék erejüket a FIN Kupa Pest megyei döntőjében. A mostoha, szeles-esős Időben sikerrel szerepelt a gödöllői csapat. E helyen csupán az ő eredményeiket közöljük. Férfi súlylökés: 1. Dudás Ferenc. 100 m-es férfi síkfutás: 3. Körmendi István. 100 m-es női síkfutás: 2. Pénzes Mária. 200 m-es női síkfutás: 3. Pén­zes Mária. Sakk: 1. Ruttkay Péter, 2. Dudás László, 3. Papp Tamás (gyönyörű hár­mas siker!) A város férfi kérilabdacsa- pata 100 százalékos teljesít­ménnyel, kiemelkedő fegyel­mezettséggel küzdve — Hóka Zoltán vezetésével — meg­nyerte a kupát.

Next

/
Thumbnails
Contents