Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-13 / 86. szám

A VIRÁGOS SZADÁÉRT Tanácstagok őrjáratban Tavasszal a háztartásokban előkerülnek a prakkerek, partvisok, ablakmosó ron­gyok, s a háziasszonyok (van ahol már a férfiak is!) meg­kezdik a tavaszi nagytakarí­tást. A gazd’asszonyok jó szo­kását követi a szadai községi tanács: minden kikeletkor körüljárja „portáját”, a fa­lut, megnézi, hol kezdje a nagytakarítást? Az idei falugyűlésen, ta­nácsülésen és végrehajtó bi­zottsági ülésen már volt na­pirenden a község tisztasága. A közterületek tisztántartása a falu legnagyobb gondja. A tanácstagok időnként szemét­felderítő útra indulnak, s be­szelnek a lakosokkal az ön­kényes lerakodóhelyek meg­szüntetéséről. Ezek az őrjáratok egyelőre nem járnak tartós sikerrel: nemcsak a tanácstagoknak, hanem minden szadainak szemmel kellene tartani a notórius szemetelőket. Akad­nak, akik összefognak a köz- intézmények környékének tisztántartására. A KISZ- szervezet például vállalta, hogy ügyel a buszmegállókra. Már tavaly is szó esett a vb-ülésen a háziszemét fo­lyamatos elszállításáról. A tanács a veresegyházi költ­ségvetési üzemet kérte fel először szemétszállításra, de kapacitás híján a szomszéd faluban nem tudják vállalni. Most a termelőszövetkezetet keresik meg, remélhetőleg nem lesz akadálya a meg­egyezésnek. Bár a falun áthaladók most is gyönyörködhetnek a ren­dezett, virágokkal szegélye­zett útban, de sem a szadai lakosok, sem a vb-tagok nem elégedettek a község képével. A tanácsháza környékén már parkosítanak: cserjét ültet­nek, füvesítenek. Az iskola körül a szülők társadalmi munkában díszfákat telepíte­nek. Az iskola igazgatója ígé­retet kapott az erdészettől megfelelő mennyiségű facse­metére: ezt még tavasszal szeretnék kiültetni. Tervezik a közeljövőben el­készülő művelődési ház kör­nyékének rendezését. Itt is sok társadalmi segítáágre számítanak. Elsősorban a KISZ-szervezet tagjaira; tár­sadalmi munkájuk révén elő­kelő helyet foglalnak el a já­rás szervezetei között. Már korábban hírt adtunk arról, hogy a Gödöllő és Vi­déke ÁFÉSZ elkezdte a Szé­kely Bertalan múzeum tata­rozását. Sajnos, különböző adminisztrációs nehézségek miatt a munkálatok jelenleg szünetelnek. (Nem az ÁFÉSZ és nem a tanács hibájából!) Ez is akadályozza, hogy a múzeumkertet a festő májusi születésnapjára parkosítsák. A tervet már elkészítette a Gödöllői Állami Erdészet, most a megyei tanácsnál van jóváhagyás végett. Ha még­is kész lesz időben a mú­zeum, s a megyei tanács en­gedélye is megérkezik, talán már az idén tavasszal elül­tethetik a fákat: s így móltó környezetben ünnepelhetik, a nagy festő, Székely Bertalan születésnapját. —őr— A GÖDÖLLŐI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET AZONNAL FELVESZ ASZTALOS; LAKATOS, KŐMŰVES; ÁCS SZAKMUNKÁSTi betanított és segédmunkásokat. Cím: 2101 Gödöllő. Dózsa György u. 67. Telefon: 456. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 8G. SZÁM 1975. ÁPRILIS 13., VASÁRNAP acítelepiilés" a 3-as mellett Vályogház a * Söpörni azért lehetne! >• — Laknak még ott egyálta­lán? — kérdezte egy városbeli, akinek Domony völgyről mesél­tem. Egy gödöllői polgárnak nem kell tudnia, hogy ez a vidék Domony község külterü­lete; huszonnégy hektáron 35 házban százötvenheten lakják. A szakemberek „vadtelepülés- nek” hívják. A századfor­duló táján épült itt az első csa­ládi ház, s azóta sem szűnt meg betelepülése, a szigorú építési tilalom ellenére. Kiala­kulásakor má; nem voltak korlátozó rendelkezések, s az általános településrendezéskor a kész tényt kellett tudomásul venni: azt, hogy itt családok laknak, akiknek kenyeret, te­jet, cukrot, lisztet kell árusíta­ni. A dimbes-dombos tájon, tá­gas kertek közepén színesre vakolt családi házak, gondo­san rendben tartott faházak sütkéreznek a napfényben. Ta­lán a legszebb kilátás az egyik domb tetejéről nyílik, csak megfordulni nem szabad. Nádszálak napsugárban öreg, rogyadozó, hámló va- kolatú. vályogház csúfoskodik a dombtetőn. Domónyvölgy 23. hirdeti a házszámtábla. Tornácos parasztiházban omla­dozik a település vegyesboltja. Egy-két napsugár ide is eljut. Kirajzolja a sarkokon kihul­lott téglák helyét,' a vályogból integető nádszálakat, a vá­lyogsár árkaiban szabadon kacskaringózó csupasz kábele­ket, az épület sarkán díszelgő törött lámpaburát, a csálé, rozsdás ereszt, a tornác fölötti lyukas, fekete tetőt. Én már öt éve dolgozok itt — mondja Toldi Ferencné üzletvezető —, s azóta min­den alkalommal beírják az el­lenőrző könyvbe: „Tatarozni kgll”. De még nem történt semmi. A mennyezetnél, a jaffás és az ecetes üvegek fölött befe­lé csusszan egy gerenda, alat­ta a falon többszörös beázás nyomai. Az egyik kis raktár­ban a cukros-, liszteszsákok mögött már alig van vályog. — Ott lassan már be is tud­nak jönni — mondja Toldiné. A cukor a nedvességtől kőszikla­keménységű tömbbé áll össze, a földön vidáman engedi zöld hajtásait a hagyma. Égy mély hordóban savanyú káposzta rothad. Nem, azt már nem áru­lom ki. Le kellene írni, de nem jönnek az ellenőrök, így meg nem dobhatom ki. Utol­jára január 6-án beszéltem velük — mentegetőzik a bolt­vezető. A falon szív alakú fa­tartó lóg, egyik ágán talán egy évtizede is porosodik a a lámpaüveg. Mirelit penészvirágok — Gyakran van itt áram­szünet? — kérdem Toldinét. Értetlenül néz rám. Űgv, aho­gyan én nézem az preg, ko­szos üveget. Vastagon á’l a por az üzlet eladóterében is. — Nem lehet kapni padló­olajat. Múltkor is az uram hétötvenes motorolajával ken­tem föl. (Söpörni azért lehet­né!) Az almásládán nincs árföl- irat, az egészségesek között akad rothadt is. A pulton, a kiszáradt, letakaratlan élesztő és a mérleg között szintén: penészes alma, citrom, hagy­ma. Mögötte szabadon, takaró nélkül olvadozik a zsír. A hű­tőszekrényben is vastagon áll a kosz, a virágzó penászgcm- bák társaságában néhány do­boz sajt szomorkodik. Egy sokszoknyás néni kö­szönt be. — Tejet vinnék, kedveském — mondja. De tej nincsen. Sopánkodik kicsit, aztán visz kenyeret. Az utóbbira nincs ráírva, mikor sütötték. (Belke­reskedelmi állásfoglalás: tejet nyitástól zárásig kötelező tar­tani !) Van viszont féldecis rövid­ital. Egy férfivásárló éppen fo­gyasztja: egyik kezében ciga­retta ég, miközben felhajtja a féldeci rumot. Az üres üvegek megtöltik a polcot. A pulton három homályos háromdecis pohár tornyozódik egymásba. — Szokott bort kimérni? — Nem, azt nem. De meg­veszik az emberek az üveg bortj itt megisszák. Éppen teg­nap adtam ki, még nem volt időm elmosni — szabadkozik Toldiné. A pultok üresek, a raktár teli üres üvegekkel. — Nem viszik el a göngyö­leget, már nem tudom, hova tenni. S itt vannak például a szódásüvegek is. Amióta nem lehet a 3-ason lovas kocsival menni, azóta itt tárolom.- Ez 2100 forintot köt le a készle­temből. kígyózó kábelek. Nincsen kávé, a konzerv kevés, a tészta szintén, felvá­gott félét nem tart, mert nem fér a hűtőbe, még csokoládét és cukorkát sem lehet kapni. Csodálni való, hogy ebből a szegényes boltból hogyan tud kiárulni havonta 68 ezer forin­tot. — Fél évig még csomagoló­papírom sem volt. Sört, szi­font, mosószert igen ritkán ka­pok. Még húsvétra se hoztak üdítő italt. Hónapok óta hypó sincsen. De hiába panaszko- dok, azt hoznak, ami jut — mondja a boltvezető. Varázs­szóra megérkezik a FÜSZÉRT- szállítmány. Csupa „közszük­ségleti” cikket hoztak. A né­hány zacskónyi bors és fahéj mellé paprikát, vaniliáscukrot, mazsolát, Ali Baba kávét, ser­tésmáj konzervet, vegyes fel-, vágóidat. — Minden szétmállik itt, már alig áll ez az épület. Sok­szor van zárlat — mondja, amikor a raktárban nézzük a lerobbant villanykörte helyét. Bent az üzletben is szabadon kígyóznak a falban a kábelek, a villanykapcsolónál végződ­nek. Be jíp teszik a lábukat rul, ezt már semmiféle mester­ember nem tudja megmenteni. Domonyvölgy a nem fejlesz­tendő külterületek közé tarto­zik. És ha építési engedélyt itt nem is adnak ki, az itt la­kók ellátásával mégis jobban kellene törődni. A tervek sze­rint van jövője Domonyvölgy- nek. Most kértek szakvéle­ményt a vidék levegőjéről, földjéről, vízéről, s ez dönti majd el, hogy alkalmas-e üdü­lőtelepnek. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium tervtanácsának véleményezése után készülhet el a majdani üdülőtelep rendezési tanul­mányterve. Ez nem kevés időt vesz igénybe, s ha üdülőövezet lesz Domonyvölgy, talán üzle­tet is fog kapni. De nem len­ne jó, ha addig maradna ez az állapot, hiszen másfélszáz em­bernek a higiénikus, rendsze­res ellátásáról van szó. És már most is vannak itt hétvégi nyaralók. — Szoktak itt víkendezők is vásárolni?_Nagyobb a hét végi forgalma? — Hát nem mondhatnám. Egyszer eljönnek, látják, hogy nincsen semmi, aztán többet be se teszik a lábukat. ' Örszigethy Erzsébet TALLÓZÓ A 15. héten történt Vasárnap, április 6-án délután utazott el Gödöllőről a cseh-, szlovákiai Tyn nad Vltavouból, valamint a Ceské Budajevice-i járásból érkezett testvérvárosi küldöttség. A vendégek ápri­lis 1-éA érkeztek városunkba, s látogatásuk befejeztéig több rendezvényen, tapasztalatcserén, üzemlátogatáson vettek részt. (Április 2—8-ig.) Hétfőn, április 7-én fejeződött be az ifiklubok háromnapos Pest megyei döntője, amelyet a Pest megyei úttörőelnökség ifivezetői szakbizottsága rendezett. A döntőnek, amelyen Du­nakeszi, Gyál, Pilis, Százhalombatta és Vác egyenként tíztagú csapata mérte össze erejét, a gödöllői Agrártudományi Egye­tem adott otthont. A versenysorozatot, így a döntőt a száz- halqmbattaiak nyerték. (Április 8.) Pénteken, április 11-én titkári értekezletet tartott a KISZ városi bizottsága. Két fontos napirenddel foglalkoztak: meg­tárgyalták az 1975—76-os esztendőre szóló alapszervezeti ak­cióprogramok módszertani kérdéseit, míg a második napirend­ként megbeszélték a Szolidaritásunk, a békéért folytatott harc című vitasorozat szervezését, valamint a felkészülést a má­jus ll-én Vácott rendezendő megyei ifjúsági nagygyűlésre. E napon, délután, a Petőfi Művelődési Házban került sor a fel- szabadulásunk harmincadik évfordulója tiszteletére megren­dezett szocialista brigádvetélkedőre. A kérdések középpontjá­ban városunk állt, Gödöllő munkásmozgalma, harminceszten­dős fejlődése, története, művészete»... Végül három brigád ju­tott a döntőbe, s közülük — elsősorban az irodalommal kap­csolatos villámkérdések megválaszolásában elért teljesítményé­vel — az Agrártudományi Egyetem Puskás Tivadar műsze­rész szocialista brigádja került ki győztesen. A második he­lyen a Gödöllői Gépgyár Március 21. szocialista brigádja vég­zett, míg a bronzérem tulajdonosa ugyancsak egy gépgyári kollektíva, a Merklin szocialista brigád lett. Az elhangzottam alapján megítélhető volt, hogy a fiatalok jól ismerik a poli- tilcai életet, s Gödöllőről is sokat tudnak. A versenybe egyéb­ként összesen 23 városi brigád nevezett be. Szombaton, április 12-én az Agrártudományi Egyetem aulájában rendezte meg a KISZ gödöllői járási bizottsága, va­lamint az Észak-Pest megyei Mezőgazdasági Termelőszövetke­zetek Területi Szövetsége a járási ifjúsági szocialista brigádok vetélkedőjét. (Összeállította: Fehér Béla) Az új résziegek és az ügyviteli rend A péceli Vegyesipari Szö­vetkezet a Pest megyei Ipa­ri Szövetkezetek Szövetségé­nek felhívására — a közép­távú program alapján — az elmúlt esztendőre rövidtávú munka- és üzemszervezési programot állított össze. A iíáatíatök. egyik legfontosab­bika az volt, hogy ésszerűen kialakítsák az új részlegek — tetőfedő, műanyag-feldol­gozó, festő-mázoló — a szö­vetkezet ügyviteli rendjéhez való illesztését. A tapasztalatok és az ered-, mények azt bizonyítják, hogy a feladatot a szövetkezet ve­zetősége megfelelően végre­hajtotta. SÓV/TÓ FANYUVO Bárkit áram! megüthet itt az Tűzfal a kismotoron Cserepek a levegőben HÉV ELE FEKÜDT — Én már többször ajánlot­tam, hogy vegyék meg a há­zunkat, mi beköltöznénk Gö­döllőre. Nem régi az épület, 1958-ban fejeztük be. De az ÁFÉSZ nem szól rá semmit. Hiába írják az ellenőrző­könyvbe, hogy tatarozásra szo­Szombaton délelőtt a pén­teki ítéletidőről faggattunk néhány illetékest. Körkér­désünk során arra vártunk választ, vajon mennyiben akadályozta munkájukat a két nappal ezelőtti eső és szél. Rózsa József, a gödöllői 1-es számú postahivatal helyettes vezetője elmondotta, hogy a városi telefonforgalomban nem volt fennakadás. Ha a helyenként viharos erőssé­gű szél összekoccantott egy- egy légvezetéket, szinte per­cek alatt kicserélték a ki­égett biztosítékokat. Korántsem volt azonban ennyire egyszerű azoknak a dolga, akik távolsági beszél­getéseket szerettek volna le­bonyolítani. Ezeknek a föld alatti kábeleit ugyanis ala­posan eláztatta a csapadék, kiás városok előfizetőit csak ötszöri-hatszori hívás után érték el a postahivatal te­lefonkezelői. Homok János tűzoltó al­hadnagy. a gödöllői járási és városi tűzoltóparancsnok­ság munkatársa arról tájé­koztatta lapunkat, hogy ese­ménytelenül telt az ügyelete­sek pénteki napja. Telefonhí­vás, riasztás nélkül múlt el felettük a zord idő. Annál nagyobb volt a for­galom Gödöllőn, az Állami Biztosító Dózsa György úti fiókjában. Bár Sándor, a fiók vezető adminisztrátora sorol­ja a péntek délután óta ér­kezett bejelentéseket. Veres- i egyházon, a főút 65-ös szá- | mú ház tűzfala ledőlt. Egy segédmotor-kerékpárt és egy gyermekkerékpárt temetett maga alá a leomló törme­lék. Gödöllőn, a Lumnitzer utca 8-as számú lakóházra egy úímenti fa dőlt. A kár ér­tékeként a lakók háromezer forintot jelöltek meg. A Vá­rosmajor utca 18. alatti'ház lakói eléggé megbízhatatlan bejelentést tettek. Mindössze annyit írtak, hogy cserepeket hordott el házuk tetejéről a szél. Pécsien a festi út 64-es számú ház tetőszerkezetéről hullámpaladarabokat emelt le az orkán és szórta szét ti­zenöt méteres körzetben. Az Állami Biztosító munkatársai csupán egyetlen dolgot kér­nek a pénteki szélvihar ká­rosultjaitól: gyorsan, de pon­tos leírással ellátva küldjék el kárigényüket a fiók cí­mére. Az ügyintézés mene­tét és a biztosító munkatár­sainak munkáját könnyítenék Erzsébet parkban meg ezzel. sínekre fektetett. Végül néhány hír a gödöl­Ifw^i A gödöllői Városgazdálkodási Vállalat dolgozói éppen egy útra dőlt fát emelnek ki a kórhúz kö­zelében. lói fákról. Az Ady Endre sétányon hármat tört ki kö­zülük a szél. Egyet — az a HÉV­B. P. Kitört villanyoszlop Gödöllőn, az Ady Endre sétányon Barcza Zsolt felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents