Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
1915. MÁRCIUS 9., VASÄRNAP A magyar—szovjet barátság elmélyítéséért MSZBT-munkacsoport alakult Az MSZMP Pest megyei Bizottsága létrehozta a megyei pártbizotlság propaganda és művelődési osztálya mellett működő társadalmi munkacsoportot, amelynek feladata, hogy elősegítse a \ Pest megyében működő több mint 40 M3ZBT tagcsoport tevékenységét. A munkacsoport alakuló ülésére — amelyen megvitatták és elfogadták idei munkatervüket — a Szerszámgépipari Művek Számottevő a javulás ftldüvizsgálfáfc S3 EcSzaSkaEniazottak étet- és m&iftkaköiiiiiiíéíiyeit A Szakszervezeték Pest megyei Tanácsa elnökségének legutóbbi ülésén megvitatták a közszolgálati dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását, valamint a IV. ötéves terében szereplő, mun kárvédelmet szolgáló intézkedéseik végrehajtásának tapasztalatait. Dr. Váradi Albert, a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára megállapította, hogy az elmúlt négy évben az élet- és munkakörülmények számottevően javultak. Főleg a munkaidőcsökkentés befolyásolta jelentősen az életkörülményeket. A dolgozók osztatlan örömmel fogadták ezt az intézkedést, s az államapparátusban dolgozók megbecsüléseként értékelték. Frits István, a SZMT munkavédelmi főfelügyelője hangsúlyozta, hogy az elmúlt négy évben a szociális létesítmények területén szintén jelentős a fejlődés. A baleseti arányszámok évről évre folyamatosan lefelé menő tendenciát mutatnak. Legjelentősebb eredmény a halálos balesetek csökkenése. Egyetlen mutató nem tükröz változást — ez a balesetek súlyosságának mutatója. A fehérre festett hivatali ajtón fekete tábla arany kerettel, betűkkel: lakásügyek. A szobában íróasztalok és iratszekrények, balra írógép, jobbra fogas. Hárman dolgoznak itt, közülük az egyik Kaiser László, Pest megye lakásügyeinek főelőadója, megyei tanácsos .Hétfő van, a Sport- fogadás című lapban egyezteti totótippjeit és a meccseredményeket — sem a lapnak, sem neki nem volt ezen a héten 13+1-ese. Tavaly múlt húsz esztendeje annak, hogy Kaiser László a megyei tanács munkatársa lett, azóta egyvég- tében lakásügyekkel foglalkozik. Páratlan teljesítmény. — Életében hány tálcásban lakott? — Mióta megnősültem, a sógorom családi házában élek Gödöllőn. Annak pedig most már harmincnégy éve. Azelőtt a szüleimnél laktam — szintén Gödöllőn. Szoba-konyhás ház volt a sógoromé, tán tíz éve, építettünk hozzá még egy szobáit. Após-anyós, meg mi laktunk a szoba-konyhában, később a sógor is hazajött, mert elvált. Amikor az öregek meghaltak, átalakítottuk a házat, most lényegében kétszobás. A fiam megnősült, nyolc négyzetméteres helyiségben lakott; decemberben kapott szövetkezeti lakást. Most az egyik szobában mi lakunk, a másikban pedig a sógorom. A fiamóké szép lakás, összkomfortos, szőnyegpadiós, össze sem lehet hasonlítani a miéníkkeL Párbeszéd a lakásokró Eleget tettek munkásőri kötelezettségeiknek Eredményes volt a felszabadulási emlékverseny megyei döntője Szombaton reggel Szentendrén, a felszabadító harcokban elesett szovjet katonák hősi emlékművének megkoszorúzásával kezdődött Pest megye munkásőregységei felszabadulási emlékversenyének megyei döntője. A koszorúzási ünnepségen ott volt Nagy György, a munkásőrség országos parancsnokának első helyettese is. A vendégek soraiban helyet foglaltak a megye kilenc járása és hat városa pártbizottságának első titkárai, illetve a bázisüzemek számos párt- és gazdasági vezetője, összesen mintegy félszázan. Kegyefetes emlékezés Dr. Faragó Elek, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tagja, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka megnyitó szavaiban elismeréssel szólt arról a nagyszerű versenyszellemről, amely már a megyei döntőt megelőző — alegységi, majd járási és városi szinten tavaly szeptember végéig megtartott — járőrversenyeket is jellemezte. Méltatta azoknak a munkásőröknek az áldozatkészségét, akik munkahelyükön becsülettel teljesítették pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére tett felajánlásaikat, s emellett munkásőri kötelezettségeiknek is híven eleget tesznek; fegyverrel a kézben őrködnek országunk biztonságán. A felszabadító hősökre emlékezve a megyei parancsnok, Karlovics István alapítótaggal és Fejes Lászlónéval, a budai járási zászlóalj munkásőrével az emlékmű talapzatán elhelyezte a munkásőrség koszorúját Térkép nélkül A megye munkásőregységei- nek legkiválóbb raja a tiszteletadás után az emlékverseny rajthelyére — a kocsigyárba — indult, ahonnan nyolc óra után pár perccel verőfényes tavaszi napsütésben vághatott neki az első járőr a nehéznek ígérkező 5 kilométernyi erdős, hegyes terepszakasznak. Térkép nélkül, irányszögekkel ellátott menetvázlattal és tájolóval kellett megtalálniuk a festői hegyek között meghúzódó kilenc állomáshelyet. Az elért magas pontszámok bizonyították, hogy a résztvevők alaposan felkészültek; kitűnően válaszoltak hazánk • történelmének. felszabadulásunk eseményeinek és harminc éves fejlődésünk jelentős állomásait idéző kérdésekre is. Magas fokú felkészültségről tettek bizonyságot a lőelmélet, a fegyverismeret, a gránátdobás, a tájékoeódás-távbecslés és más munkásőri szakmai ismeretek színvonalát illetően. Jól sikerült a pisztolylövészet is, bár erre az utolsó állomások egyikén került sor, s a megerőltető, gyaloglástól, hegymászástól fáradt munkásőröktől nem kis erőfeszítést igényelt, hogy nyugodtan, biztos kézzel célozhassanak. Sérülten is az élen A célállomásán még nagyobb volt az izgalom. A beérkező versenyzők csoportokban állták körül a rádiósokat, megtudni; ki hol tart, hogyan oldotta meg a feladatokat. Mások azt fülelték, mikor dörrennek a lövések — amelyeknek a Pilis hegykoszorúiról ide verődő visszhangját kitűnően lehetett hallani —, mert ebből már következtetni tudtak arra, hogy ki mennyi idő alatt érhet a célba. Az egyik kitűnő ponitszámot elért raj — a nagykátaiaké — ugyanis éppen a kissé h^sz- szabb menetidő miatt izgult, mert rajparancsnokuk, Turó- czi János mindjárt az elején egy szőlőtőkére lépett és kificamította a bokáját. Mégsem állt ki a sorból, sántikálva, az éles fájdalmat legyűrve vezette végig az útvonalon raját. Élre kerültek a vetélkedőben A felszabadulási járőr emlékverseny megyei döntőjének eredményhirdetésére a Kossuth Lajos Katonai Főiskola ebédlőjében került sor, ahol az első helyezett rajnak járó oklevelet és tárgyjutalmakat a szentendreiek vehették át dr. Faragó Elektől. A második helyen a dabasi önálló század raja, a harmadik helyen a megyei közvetlen vegyvédelmi szakasz rajának munkásőrei végeztek. A versenyben elért eredményükért ők is oklevelet és tárgyjutalmakat kaptak, majd valamennyi résztvevőnek átadták az emlékverseny alkalmára készített plakettet Pest megye legjobb mun- kásőrrajának, a szentendreinek tagjai: Cserős Albert raj- parancsnok, a BVM szentendrei gyárának dolgozója, Méreg István, az Égszü, illetve a KLKF vízvezeték-szerelője, Császi Lajos, a papírgyár munkása, Horváth Tibor, a papírgyár munkása, Skrobár József, a papírgyár asztalosa, Takács Sándor, a BVM darukezelője, Takács Dezső, a BVM gépkocsivezetője és Deli István, a Volán 1/3. üzemegység autószerelője megtisztelő jutalomként április 2—4 között a munkásőrség országos parancsnokának vendégeiként ott lesznek a hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján megtartandó katonai díszszemle vendégeinek sorában is. Az eredményhirdetést követően a szentendrei Bajcsy-Zsi- linszky úti általános iskola úttörőcsapata kedves műsorral — szép versekkel és muzsikával — köszöntötte az ünnepi ebédhez készülődő munkásőröket K. Gy. A. — Hogyan lesz valakiből megyei tanácsos? — Ha a receptjét akarja hallani: nincs receptje. A fel- szabadulás előtt fodrászsegéd voltam. Akkoriban pedig nem éppen a borbélyoknak tálalták a megyei tanácsosi rangot... Édesapám szobafestőként dolgozott, elég verítékébe került az is, hogy a négy polgárit elvégezhettem, utána elhelyezett egy ismerős fodrászmesternél, nála dolgoztam fölszabadulásig. Aztán a gödöllői elöljáróságra kerültem, majd segédjegyzőként Kerepesre, onnan államigazgatási iskolába, utána a ceglédi járási tanácshoz. Albérletben laktam, távol a családtól, ezért másfél év után visszahelyeztek Gödöllőre és 1954. február 16-án kerültem a megyei tanács igazgatási osztályára. Közben megszereztem a felsőfokú államigazgatási szakvégzettséget, és elvégeztem a marxista egyetemet ... Az államapparátusban 1945 óta lakásügyekkel foglalkozom ... — A felszabadulást követő esz- téridőkben mit jelentett lakásügyekkel foglalkozni? — Kezdetben könnyű volt... Gödöllőn elég sok üres lakás maradt, cédulákat adott a párt a hajlékra szorulóknak, lakásrendelet még nem volt, az igénylők ezekkel a cédulákkal hozzám jöttek, aztán költözhettek is... Horthyék nyaralóhelye volt Gödöllő, ők ott nyaraltak, mi ott szenvedtünk. Évente három hónapot teljes díszben Gödöllőn töltöttek, akkor el is zárták a kastély előtti átjárót... Szóval, divatos hely volt a város, sok gazdátlan nyaraló maradt, s cédulával lakáshoz lehetett jutni, de azért nem kívánom a mai fiaitaloknak azokat a háború utáni esztendőket... 1948-ban pedig megjelent a 6000/1948-as miniszterelnöki rendelet, s akkortól már szabályos hatósági kiutalóVal foglalhatták el a családok az otthonokat. — Mit tartalmazott az első lakásr endel e t ? — A magántulajdont teljes egészében a hatóság hatáskörébe utalta, s az szabadon rendelkezett a szükségletet meghaladó magántulajdonban levő lakásokkal. Meddig tartott ez az időszak? Lényegében egészen az 1971-ben megjelent rendelet kiadásáig. Addig a magántulajdon hozzánk tartozott, s a legtöbb gond pontosan ezzel volt. Az 1956-ban megjelent minisztertanácsi rendelet ugyan egy részét már szabad forgálomba helyezte — a három szobánál nem nagyobbat, de megmaradtak a négy-öt szobás lakások. Mi szerettünk volna minél több embert otthonhoz juttatni, de ez legtöbbször nem sikerült, mert a bíróságok a paragrafusok alapján sokszor a tulajdonosoknak adták igazat. Emlékszem egy váci ügyre, amikor az ötszobás lakásból gazdája pillanatok alatt egyszobásat csinált, lebetonozta a melegpadlót. Ez az időszak azért - volt nehéz, ment meddő volt a harc ... — Mennyi ilyen ügyük lehetett? — A hatvanas évek vége felé kezdett csak csendesedni, addig évente ezer-ezerötszáz iktatási számunk volt, s egyetlen tulajdonos sem egyezett bele szó nélkül abba, elvegyünk tőle egy, vagy két szobát. Ha valakinek két háza volt, és csak az egyikben lakott, a másikba mi költöztettünk családot A bérlő 25—30 forint hatósági bért fizetett a tulajdonosnak. Nem volt valami nagy üzlet... Az új, 1971-es bérrendszer a félkomfortosnál jobb minőségű lakásoknál lehetőséget adott az emelésre. Változatlan árú csak a komfort nélküli maradt. — Mi szülte tulajdonképpen a rengeteg ügyet? — Az igénylők sokasága. És korábban lehetett társbérletet létrehozni. Ma már a rendelet ezt nem engedi. Sem jó, sem célszerű nem volt a társbérlet, de az akkori szükséglet megkövetelte. Az 1971-es lakásrendelet életbelépése óta 4 csendesedett el végleg a front azóta ugyanis nem foglalkozunk a magántulajdonban levő lakásokkal. Nekünk ez jól jelentett... — s kinek rosszat? — Hát, az otthon nélkülieknek... Mert elég sok olyan ház van Pest megyében, amelyik üresen áll. Nem Pest környékére gondolok, bár itt is van néhány, hanem a perem körüli részeken ... — S ha önök megtudják, hogj egy ház üresen áll? — Nem tehetünk semmit. Aki ott szeretne lakni, az kér-; heti a tulajdonostól a bérbeadást. Ha az nem adja ki, nincs ügy. Ha kiadja: a bérlő és a tulajdonos esetleges vitája, összezördülése a bíróságra tartozik. Üres lakás 1969-ig nem volt, most jóval több mint kétszáz áll üresen... — volt erre eset? — Még nem. Ezt kijátsszák, átírják más névre, ellenőrizhetetlen. A tulajdonjogot korlátozó rendelet értelmében pedig, ha az illetőnek két háza van, az egyiktől úgyis meg kell szabadulnia. — Ezek a gazdátlan, azaz üres házak továbbra is üresen maradnak? — A tavalyi kormányrendelet értelmében a tanács megvásárolhatja az ingatlanokat, és elhelyezhet benne három-, vagy még több gyermekes családokat. Ezek a népesebb családok kedvezményeket kapnak, csak tíz százalék előtörlesztéssel kell rendelkezniük, a többit pedig az OTP hosszú lejáratú kölcsönnel biztosítja. Vidéken, kisebb községekben a legnehezebb a három- és többgyermekes családok elhelyezése, ugyanis a kisebb településeken nem épülnek állami lakások. Csak az előbbi lehet megoldás vidéken. Kisorosziban egy tdzennnégy gyerekes házaspár kapott a Pest megyei tanácstól családi házat tavaly év végén, Gyálon ugyancsak vettünk házat egy tizenegy gyerekes családnak. — Régebben szinte egyedül döntött a lakásügyekben. 5TI- lyen felelősséget rótt ez önre? — Én minden döntésemet tiszta lelkiismerettel vállalom ma is. Rászorulóknak adtuk mindig a lakást. Amikor elvettünk szobát vagy házat, jogszabály biztosította ezt nekünk, de emberileg is éreztem, hogy ezt kell tennem, hogy annak a másiknak is legyen hol aludnia. A jelenlegi lakás- rendelet pedig szépen levezeti, megszabja a rászorulók sürgősségi sorrendjét, különösen a városok és a nagyközségek esetében, ahol társadalmi bizottságok működnek. Tagjai osztályozzák az igénylőket, megnézik, hol laknak, hogyan élnek, van, ahol pontozási rendszert alakítottak ki a jövedelem, a rászorultság, a gyermekek számától függően — tehát igazságos elosztás érvényesül. És ez annyira igaz, hogy egészen kevés az ide érkező panasz. A jogosultakat, a névjegyzéket közszemlére teszik, utána kerül a végrehajtó bizottság elé jóváhagyásra... — Ma tehát tulajdonképpen csak az állami lakások ügyeivel foglalkozik? — Jószerivel, s ez annyit jelent, hogy az évenkénti iktatási szám négyszázra csökkent. — Régebben hogyan osztották el az állami lakásokat? — 1969 és 1971 között lényegében a városokban és a nagyközségekben volt elosztás, az újonnan épülteket pedig a megyei tanács végrehajtó bizottsága utalta ki. Mi készítettük el az elosztási tervet az intézmények igénylései alapján. Akkoriban évente két- háromszáz állami lakás épült, ■ legfeljebb négyszáz. A mostani lakásrendeletben van kétszázalékos megyei keret közérdekű célokra. 1971 előtt ilyen nem volt Pest megye ebben az ötéves tervben több mint hatezer állami lakást épített. — Pest megyében hat város és hét kiemelt község van..« — Ezekben épült a legtöbb aérlakás, illetve tanácsi érté- tesítésű (volt szövetkezeti) , otthon... A városokat a rendelet kötelezi a társadalmi el- . osztásra, a hét kiemelt kózsé- ; get pedig a megyei tanács vb. Ma már nincs részrehajlási lehetőség, csupán mérlegelés van, az is behatárolt, hiszen nem egy személy, hanem a társadalmi bizottság, s utána a testület határoz. — Egyre kevesebb a panaszos ebben az irodában. Amit hittünk, hogy a lakásügyek referense idegcsiiliapitbkon él, már a múlté... — Az én idegnyugtatóm a futball pálya. Mindig sportoltam, ma is vezetek labdarúgó- mérkőzéseket NB II-ben, NB Ill-ban bíráskodtam ötvenéves koromig, most Pest megyében működöm. A pályán legalább mindenki kedvére szidhat... — nevet — Mi jellemző most az ügy- iratforgalomra? — A három- és több gyermekes családok kérései, panaszai. Türelmetlenek, mert a párthatározat és a kormányrendelet után, aki 1973 decemberéig jogosult volt, azt két éven belül lakáshoz kell juttatni. Ennek eleget is teszünk a városokban és a nagyközségekben. Kisebb településen nehezebb a megoldás... — Szó esett a fővárost körülölelő településekről... Mit lehetne tenni az agglomeráció mostoha körülményeinek fölszámolásáért? — Rossz a helyzet... Budaörsnek most például 1900 igényjogosultja van. Tavaly épült ott 300 OTP-öröklakás és hirdették, hogy csaknem háromezres lakótelep alakul. Erre még a fővárosból is jelentkeztek. Jönnek az emberek dolgozni a fővárosba, az alvásra megrekednek a megyében. Így aztán talál _olyan sufnikat az ember, ahol családok élnek, olyanok, akiknek saját házuk van Szabolcsban vagy más, távoli megyében. Itt pedig igénylőként jelentkeznek. Az OTP épít lakásokat Budaörsön is, Dunakeszin, Vecsésen pedig már tető alatt egy egész telep... Csak Szabolcsból több mint háromezer ember lakik ideiglenes bejelentővel az agglomerációban! — Érkeznek levelek, panaszok. Sorsok kerülnek íróasztalára, emberekkel találkozik, akik öntől várják a segítséget. Mit tehet értük? — A jogszabály adta lehetőségekkel élhetek, de lakásokat nem tudok építeni. És ügyüket sem pecsét, sem aláírás meg nem oldja, csak lakás. Türelmet kérek tőlük. Több mint nyolcezer jogos igénylőt tartunk számon, fele bérlakásra vár, fele tanácsi értékesí fésűre. Ezt a lakásrendeletet tovább már nemigen lehet fejleszteni, mert ez lényegében mindent szabályzott, ezzel már csak egyet lehet — megszüntetni és annyi lakást építeni, hogy ne legyen szükség rá... Csak hát ez nem ilyen egyszerű... A barátságos hang, a türelmes meghallgatás, 'és a segítőkészségnek kell addig is vezérelni. Mert aki hozzánk jön, azt már valahol nem úgy fogadták, ahogy kellett volna. Ha rászánnának mindenütt egy fél órát, leültetnék az illetőt beszélgetni, akkor azt hiszem, sokan türelmesebben várnának. Volt egy ügyfelem, aki összesen 256 esetben járt nálam. Később már csak bejött, elbeszélgetett, fél órát rá kellett szánni, utána megnyugodva távozott. Aztán végre kapott egy szoba-konyhás lakást, és elmaradt. És ez nem is olyan szélsőséges eset... Tudja, vezettem egyszer egy mérkőzést, fontos meccs volt, ott dőlt el a feljutás, s a kilencven perc után kérdezi az egyik játékos: — Mondja, bíró sporttárs, mi a maga foglalkozása, hogy ilyen nyugodt? — Maga csodálkozni fog — feleltem neki —, lakásügyeket intézek, immáron több mint húsz éve... Tamás Ervin Kaiser László, megyei tanácsossal I Fejlesztő Intézetében került sor. A SZIMFI-ben 1971. augusztusa óta működik a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja, amely jelentős mértékben hozzájárul — most már a munkacsoport támogatásával is — a magyar—szovjet műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatok kiszélesítéséhez, a két testvéri nép barátságának elmélyítéséhez. Tájolóval a terepen. Nagy Iván felvétel«.
