Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-06 / 55. szám

4 íecyei WáL/w tg i sEfumw 1975. MÁRCIUS 6., CSÜTÖRTÖK A közművelődési törvény tervezetének Pest megyei vitája Ötszáz éve született Michelangelo Ma 500 éve született a mű­részét nagy géniusza. Michel­angelo. Azok is ismerik, akik még soha nem jártak Itáliá­ban: könyvekből, reproduk­ciókból vagy éppen a televí­zió most indított filmsoro­zatából. Építészként, festő­ként és szobrászként egyaránt beírta nevét az egyetemes művészettörténetbe. A római Szent Péter bazilika az épí­tészt, a Vatikánban találha­tó Sixtus-kápolna a festőt, a Mózes, a Dávid vagy a Pieta pedig a szobrászt di­cséri Michelangel óban. Va­lamennyi máig is utolérhe­tetlen remekmű. A nagynak nevezett Loren­zo Medici udvari műhelyé­ben kezdte pályáját. A re­neszánszból indult, de az érett Michelangelo már a ba­rokk nyugtalanságát, heves szenvedélyét is előrevetíti műveiben. Firenzéből a pol­gári szabadságharc bukása menekülésre készteti, így jut el Rómába, ahol tovább foly­tatja megkezdett munkássá­gát. Ott is halt meg 1564. feb- nuár 18-án, 89 esztendős ko­rában. Művészete tegnap, ma és holnap egyaránt idősze­rű, s az is marad, míg érző, szenvedélyes ember él a föl­dön. — Közművelődési tanácsko­zás. A Pest megyei Tanács közművelődési, valamint közoktatási és ifjúságpali- tiikad tanácsa március li­án, Gödöllőn tartja követ­kező ülését, amelyen a gö­döllői járás közművelődé­si helyzetét vitatják meg. Tegnap délután a Magyar Rádió székházában Faludi Rezső, a zenei főoszitály ve- zetóje és Petur György zenei főszerkesztő tájékoztatta a sajtó képviselőit arról a há- rom nagyszabású zenei vál­lalkozásról, amelyek megha­tározzák majd az elkövetke­ző hetek rádiós zenei prog­ramjait. Első ízben 1971-ben rendez­tek zenei műveltségi versenyt a rádióban a középiskolás tanulóknak. A most, márci­us 9-én következő vetélke­dő sorrendben már az ötödik lesz. A versenyre az ország ötvenegy középiskolája je­lentkezett. Közülük tizenhat jutott a döntőbe, a monori József Attila Gimnázium csa­pata is. A monoriak az öt héten át tartó vetélkedő utolsó fordulójában kerülnek sorra. Március 31-én mérik össze tudásukat a debreceni református gimnázium csapa­tával. A vetélkedők játék­vezetői tisztét Czigány György tölti be. A győztes csapat 100 ezer, a második 50 ezer, a harmadik pedig 30 ezer fo­rintos jutalomban részesül. A másik nagyszabású prog­ramsorozat az országos hege­dűverseny lesz, amelynek megrendezésére április 14 és 29 között kerül sor. Ez lesz sorrendben a rádió nyolcadik zenei versenye. Eddig négy Megkezdődtek művelődés- ügyünk új alkotmányának, a köaművelődési törvény ter­vezetének -vitái. Más alkal­makhoz hasonlóan, legutóbb például a családjogi törvény esetóbep, most is — mielőtt a javaslat az országgyűlés elé kerülne — a Hazafias Nép­front szervezésében úgyneve­zett törvényelőkészítő vitára bocsátották a tervezetet. A közművelődési törvény terve­zetét országszerte megbeszé­lik. A Pest megyei vitára teg­nap délelőtt Ráckevén, a Ha­zafias Népfront járási Bizott­alkalommal rendeztek zon­gora-, egy-egy alkalommal pedig gordonka-, hegedű-, illetve dalversenyt. Most hu­szonkettőn neveztek, közülük kilenc még főiskolás. A hu­szonkét versenyző közül az elődöntőbe tizenketten, a dön­tőbe pedig hatan juthatnak be. A verseny első díja 25 _ezer forint, s a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat felvé­telt készít a győztessel. A harmadik vállalkozás je­lentőségét bizonyítja: az el­múlt öt esztendő új magyar zeneműveit mutatják be egy hónapon át május 12 és jú­nius 11 között. A hatvankét műsor keretében ötvennégy zeneszerző százhetvenkilenc szerzeménye hangzik majd el, közöttük Lendvay Kamilló: A bűvös szék* Ránki György: Az ember tragédiája és Szo- kolay Sándor: Sámson című operája. A műveket nyilvá­nos hangversenyekről vagy hangszalagról közvetítik. Ugyanakkor a programsoro­zat keretében megszólalnak a komponisták, a kritikusok, a zenetörténészek és feltehetik kérdéseiket a hallgatók is. Ez a jelentős vállalkozás, akárcsak az előző kettő, kö­zelebb hozhatja a zenét a közönséghez, s ezen keresztül szervesen illeszkedik a köz- művelődés összetett feladat­körébe. P. P. ságának székhazában került sor. Részt vett a tanácskozá­son. Jónás Zoltán, a járási pártbizottság első titkára, Tarjáni Béláné országgyűlé­si képviselő, dr. Csicsay Iván, a Pest megyei tanács elnök- helyettese és Kovács Antalné, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára is. Dékány Sándornak, a Ha­zafias Népfront járási Bi­zottsága titkárának megnyi­tója után Antalfia Jenő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője tartott vitaindító előadást. Méltatva a törvény jelentő­ségét, kiemelte, hogy Pest megye kezdeményező szere­pet játszott a tei'vezet létre­jöttében: 1969-ben a megyei pártbizottság közművelődési határozatának vitájában in­dítványozták a törvény meg­alkotását. Ezután egyebek közt el­mondotta, hogy hazánkban még sohasem alkottak köz- művelődési törvényt, noha az erre vonatkozó szándék már többször is felbukkant. Az úri Magyarország azonban valójában sohasem akart ilyen törvényt hozni, s ezért a próbálkozások nem való­sulhattak meg. A bevezető utáni vitában a résztvevők méltatták az első magyar közművelődési tör­vény jelentőségét, majd elem­zőén bírálva a tervezetet, hangsúlyozták: a törvénynek az MSZMP KB közművelődé­si határozatára kell épülnie, és világosan, határozottan, egyértelműen kell meghatá­roznia a feladatokat. EMLÉKKIÁLLÍTÁS Nadányi Zoltán-emlékki­állítás nyűt szerdán Berety- tyóújfaluban, a költő halálá­nak 20. évfordulója alkalmá­ból. Nadányi Zoltán 1926-tól 1940-ig élt és. dolgozott Bi­har fővárosában mint levél­táros. A kiállításon bemutat­ták összes megjelent műveit, továbbá Kosztolányi, Szabó Pál, Szép Ernő, Füst Milán, Illés Endre és mások Nadá- nyiíhoz írt leveleit. Kiállítótermekben Körutazás Taltínn Monorig Az észtek, rokonaink, a német lo­vagrenddel szemben vívott hosszú küz­delmük miatt erődítmény jellegű épü­leteket emeltek Tallinnban már a XIII. században. Napjaink észt építészeté­ben a népi elemek ötvöződnek a kor­szerű követelményekkel, s virágzásnak indult a kerámia, a szőnyegszövés. E fellendülés térhódító állomásait láthat­juk a Szovjet Kultúra Házának új tár­latán, az ÉSZT IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSON. Tulajdonképpen az első kérdés az, hogy az észt és a magyar tárgyalakí- táshan is érezhetjük a formaképzés .nyelvrokonságát” ? Az arányérzék, a mértéktartás megegyező elem ott is, itt is, csupán ott a színvilág korlátozot­tabb, hiszen a tenger közelléte és a ke­vésbé tagozott táj jórészt a szürke ár­nyalatokban bővelkedik. Ez a termé­szeti környezet az ászt iparművészet színkezelésében is visszatükröződik, ez határozza meg Valter Lea szőnyegei­nek, Johannes Enn ötvöstárgyainak, a választékosán összeállított ékszereknek a sorozatát. Örömmel fedeztük fel a látogatók népes csoportjában a tápiószelei iskolá­sokat és a Pest megyei Közúti Építő Vállalat Petőfi szocialista brigádját. A Helikon Galériában az alkalmazott grafika ügyeletes szorgalmát üdvözöl­hetjük Muray Róbert TERMÉSZETVÉDELMI GRAFIKA sorozataiban. A rajz itt nemcsak álla­tok, madarak színes alakzatát ismétli, hanem figyelmeztet: néma lehet a ta­vasz, ha nem védjük a tőkés récét, er­dei szalonkát, barna rétihéját, vetési varjakat az ember túlzott vadászbuz­galmától, a növényvédő szerek bioló­giai egyensúlyt megbontó mértéktelen használatától. Minden bizonnyal meg- védjük őket is, jövőnket is, hiszen vi­lágszerte komoly gondot kezdenek for­dítani a környezetre, s nálunk még nem olyan nagy a baj: megelőzhető a szeny- nyezett víz, levegő, még harsányan hal­latszik a madárének, s hogy ez töret­len maradjon, ezért készültek szolgá­lattevő szerénységgel és ügyszeretettel Muray Róbert grafikái. A XX. KERÜLETI KÉPZŐMŰVÉSZEK TAVASZI TÁRLATA meglepetés több szempontból is a Pest- erzsébeti Múzeumban. Az első haladási összetevő, hogy minden vizuális műfaj rangosán jelentkezik közösen kialakí­tott műhelyszinten. Ezt a minőséget és mértéket jelzik Rácz Edit szobrai, Lux Antal, és Czétényi Vilmos grafikái, Ju­ris Ibolya batikjai és Zsigmond Endre plakátsorozata. A festők népes cso­portja Bakallár József és körének tel­jesítményei mellett Tóth Menyhért, Bartl József, Rátkay Endre, Darabont Tamás megújhodásán épül. Lendületes fejlődést mutat Lándori Angela és Misch Ádám formavilága, Pánti Imre festményei robbanó tehetségről tanús­kodnak. Ö különben taksonyi tájakkal indult évekkel ezelőtt, Lux Antal és Bartl József művészete Szentendréhez is kapcsolódik. Bakallár József a rác­kevei Duna-ág festője újra újított emb- lematikus felfogású tájképein. Dara­bont Tamás is megyénk képzőművésze­téhez tartozik, hiszen a Csepel Autó­gyár képzőművészeti szakkörét vezeti festői tevékenysége mellett, Bodnár Ede zsámbéki romot fest. Ehhez szá­míthatjuk Ledniczky Gyula akvarell­Ifj. Ffekete József fotomontázsa Gammel József festőművészről (Monor). jeit, melyek ihletője a ráckevei An­gyali-sziget. Egy biztos: a XX. kerületi képzőmű­vészek szívós előrehaladása a mi örö­münk is, hiszen sokan bekapcsolódtak közülük Pest megye képzőművészeti életébe, sokan festenek Pest megyei tájakat. Ez a tény meghatározza közös teendőnket, azt, hogy á X. kerület kép­zőművészei és a Nagy István csoport együtt végezhetnék megyénk déli ré­szének vizuális feltárását. Hogyan állunk az utánpótlással? A monori József Attila gimnázium­ban találjuk meg a választ az ALKOTÓ IFJÚSÁG kiállításán. Kézimunkáik, fotók, képek sorjáznak egymás mellett, s Hegyi Füs­tös Ilona színvázlatai és különösen Fe­kete József fotómontázsa Gammel Jó­zsef festőművészről, felvillanyoz. Gaz­dagok vagyunk fiatal tehetségekben, csak gondozni, ápolni szükséges áljai­kat, hogy megtorpanás helyett kibonta­kozás legyen osztályrészük. Losonci Miklós HÉTI FILMJEGYZET Oklahoma olaja George C. Scott és Faye Duna way az Oklahoma olaja című filmben. „Homérosz is szundított né­ha” — így szól a régi mondás, melyet akkor szoktunk idézni, ha kiemelkedő művész gyenge, vagy rossz alkotásával találko­zunk. Nos, Stanley Kramer új filmjére is illik ez a mondás. Annyi remek munkája (A megbilincseltek, Aki szelet vet, ítélet Nürnbergben, Bolondok hajója, A látogatók —, hogy csak a nálunk is játszottakat említsem) után most egy wes­ternt látunk tőle, s ez nem az ő műfaja. Nem mintha elfele­dett volna filmet csinálni. Hi­szen az Oklahoma olaja kép­sorain ugyanaz a feszültségte­remtő képesség, ugyanaz a ki­fogástalan színészvezetés, ugyanaz a hibátlan tempó- és ritmusérzék van jelen, mint mondjuk A megbilincseltek- ben. Nem rosszak a színészei sem: George C. Scott egyike napjaink amerikai férfisztár­jainak, Faye Dunaway képes­ségeit is jól ismerjük már a Vihar Délen és a Kis nagy ember óta, John Mills és Jack Palance számos televíziós film­ből ismerős — és mégis. Ez a film megmarad a hasonló mű­vek tucatjainak szintjén, s megelégszik azoknak sémáival. Már maga a történet is a szériafilmek kitaposott ösvé­nyein jár. A századelő Ameri­kájában vagyunk, az úgyneve­zett „oil rush”, az olajláz ide­jén, amikor értéktelennek hitt homoksivatagok tulajdonosai egyik napról a másikra millio­mosokká lehettek, ha kiderült: olaj van a sivatag mélyén. Tő­keerős, nagy cégek és szegény ördögök egyaránt túrták a kö­zép-amerikai államok pusztasá­gait, kezdetleges fúrótornyok és berendezések tízezrei nőttek ki a homokból. Ki-ki abban reménykedett, hogy az ő kis földdarabja alatt rejlik a nagy A negyedi Sok kedves naivitás találha­tó ebben a szovjet-grúz film­ben. Guram, a nagyvárosban tanuló fiú hazatér a kis falu­ba a hegyek közé, s az ott élő öregek meg sem lepődnek, mi­kor beszédjébe angol szavakat kever. Egy öreg grúzról ki­derül: beszél franciául, s jól megérti magát a háromszoros lagzira odatévedő (?) francia népdalkutatóval. A lagzira új és csillogóra suvikszolt autók egész karavánja hozza a nász­népet, de egy öreg grúz még vadászpuskával lövöldöz az unokájának szelet csapó Gu- ramra. Guram mégis megszök­teti Nellit, a szép és széphangú kislányt, aki ugyan nem ta­nult énekelni, mégis kiválóan illeszkedik bele egy együttes­be és pompás grúz duetteket énekel Gurammal. Az előadást színesben közvetíti a televízió, s ezt otthon a faluban is lát­ják, így végül szent lesz a bé­ke, Guram egybekelhet Nelli­olajfolyam. Mint Lena is, a film hősnője, ez a férfias, ri­deg, bátor, erős, becsületes, őszinte, férfigyűlölő stb. te­remtés, aki egymaga küszkö­dik az olajfúrás nehéz munká­jával, a kis dombon álló fúró­toronyra, s pár száz négyszögöl földre szemet vetett nagy olaj­cég intrikáival és erőszakosko­dásaival, s bohém természetű apjával. Mígnem jő az eldur­vult, ámde érzőszivű csavargó, Mase, aki társa lesz az asz- szonynak jóban-rosszban (sőt, férfigyűlöletét is — mely lé­nyegében vágyakozás a férfiak után — sikerül megszelídíte­nie). Ám az olajtársaság erő­sebb, s hiába tör fel az olaj, a forrás gyorsan elapad. Mase elindul újabb fúrótornyok (és újabb asszonyok) felé, Lena pedig marad a romba dőlt to­rony mellett, a csatatérré vál­tozott dombon, de még utá­na szól Masenek, aki a film utolsó kockáján kimerevített képen megáll. Itt a nagy ta­lány: továbbmegy, vagy visz- szafordul? És körülbelül ez a film leg­súlyosabb kérdése is. A tár­sadalmi problémák, a nagy emberi konfliktusok iránt oly érzékeny Kramert ezúttal el­hagyta ez az érzéke. Az Okla­homa olaja úgyszólván semmit sem vesz észre abból a mé­lyebb ok-okozat láncolatból, mely ennek a régi olajláznak a mélyén meghúzódott. Csak a kaland és a kaland sémái je­lennek meg a filmen. Mi több, a filmből végül is az cseng ki, hogy a kisembernek úgysem sikerülhet semmi, a pénz, az erő, a siker a gazdagok mellé szegődik. Stanley Kramernek legutóbb A látogatók című kitűnő mun­káját láthattuk. Világos tehát, hogy nem felejtette el, amit tudott. De az Oklahoma olaja „Kramertalan" kitérőjéért azért kár. k vőlegény vei, s dalolhatnak, míg a vi­lág meg három nap. Naivitások, mondtam, s ezt mi valóban így is látjuk. De azért ne legyünk olyan maga­biztosak. Ami a mi szemünk­ben naivitásnak tűnik, az Grú­ziában inkább a mese címszó­val jelölhető. Mert, ha megfor­dítom a történetet, akkor bi­zony mese ez, a javából. Mese a városba ment fiúról, aki hazatér a faluba menyasszonyt keresni, s aki végül is megta­lálja a párját és elviszi magá­val, hiába ellenkeznek az öre­gek, hiába tornyosul a fiata­lok elé sok-sok akadály. S ez a mese bizonyára ma is élő valóság a grúz hegyek között, csak éppen belevegyül egy kis mai íz, autóval, színes televí­zióval, teaszedő kombájnnal, magnóval, gitárral. A film báját talán éppen ez a naivitás adja. No és a való­ban szép grúz dalok, táncdal­lamok, táncok. A végső szó A végső sző az életről szól ebben a szép bolgár filmben. Arról az új életről, melynek megszületéséért sokan adták életüket és vérüket Bulgáriá­ban is, harminc esztendővel ezelőtt. A színhely egy női börtön, melyben fiatal lányok, anyák, várandós fiatalasszo­nyok raboskodnak. A régi tör­ténetet pedig egy olyan asz- szony idézi fel, aki hajdan ma­ga is rabja volt ennek a bör­tönnek. A sok szereplő közül kiemelkedik a tanítónőt játszó Cvetana Maneva játéka. T. I. Három jelentős zenei válfalozás a rádióban Monori gimnazisták a legjobb tizenhat közölt

Next

/
Thumbnails
Contents