Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

1975. MARCH:!? 30., VASÁRNAP K/imim 7 TECHNIKA ISMERT TÉNY, HOGY A VILÁG MAJD VALAMENY- NYI ORSZÁGÁNAK GAZDA­SÁGÁBAN ELSŐDLEGES SZEREPET JÁTSZIK a nyersanyag és energia. E HETI TUDOMÁNY—TECH­NIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK ARRA KÍVÁN VÁLASZT AD­NI, MILYEN ÜJ LEHETŐSÉ­GEK SEGÍTIK A NYERS­ANYAG- ÉS ENERGIAGON­DOK ENYHÍTÉSÉT. Atomerőművek, izotópok, műszerek A reaktorok újabb típusait fejlesztik ki a szocialista országokban vek „hagyományos” típusok lesznek, tehát olyanok, ame­lyek már aránylag régen használatosak. A szocialis­ta országokban a reaktorok újabb típusait fejlesztik ki. A közös kutatómunka célja a termikus neutronokkal fenntartott magreakcióval működő, ezer megawattos és még nagyobb teljesítményű vízhűtéses reaktorok üzemel­tetéséhez szükséges tudomá­nyos és műszaki feltételek kidolgozása. E fejlesztő tevé­kenység egy része Magyaror­szágon folyik. A Központi Fi­zikai Kutató Intézet összefo­gásával immár két éve mű­ködik a KGST-országok egyik nemzetközi kutatókollektí­vája Energia és hasadó anyag — Említette a „hagyomá­nyos” atomerőmű-kifejezést. Milyen a nem hagyományos erőmű? — A „hagyományos” reak­torokban a magreakciót „las­sú”, azaz kis energiájú neut­ronok tartják fenn. Az atom- energetika azonban a század utolsó évtizedeiben igen gyors fejlődésen megy keresztül. A világon működő atomerő­művek kapacitása 1990-re — még a közelmúlt „energia- válsága’’ előtt készült becslé- sek szerint is — eléri az 1— 1,2 millió megawattot, 2000- re pedig a 3—3,5 millió me­gawattértéket. A szakembe­rek azzal számolnak, hogy a század végére az atomener­gia biztosítja majd a világ villamosenergia-fogyasztásá- nak körülbelül a felét. Az atomerőművek ilyen gyors előretörése azonban csak ak­kor biztosítható, ha a nukleá­ris fűtőanyag felhasználása a jövőben egyre inkább olyan reaktorokban történik, ame­lyek egyúttal hasadó anyagot is előállítanak. Jelenleg igen kiterjedt műszaki kutató­fejlesztő tevékenység folyik az ilyen, úgynevezett szaporí­tó reaktorok, illetve az ezek­kel üzemelő atomerőművek leggazdaságosabb típusainak kialakítása érdekében. Eh­hez azonban még nagyon sok feladatot kell megoldani a fi­A szén és bányászatának jelene és jövője Óriás kohók, cementgyárakkal , és külszíni {ejtéssel. A Szovjetunió európai ré­szének középső vidékén levő hatalmas vasércmező — az ún. kurszki mágneses ano­mália, amely jelentősen elté­ríti az iránytűt — 850 kilo­méter hosszan és 250 kilomé­ter szélességben terül el. A világ leggazdagabb vasérc­lelőhelyének tartják. A kurszki ércmezők kiak­názása során a medence min­den természeti kincsét komp­lex módon hasznosítják. Az érccel együtt felszínre hozott egyéb ásványok feldolgozá­sára cement- és mészművek, va'amint más gyárak épül­nek, de mindenekelőtt egy­re nagyobb vas- és acélipari kombinátok. Ezek -gyike a novo-Iipecki kohászati kombinát, amelynél épülő — a képen látható — 3200 köbméteres nagyolvasz' tója a szovjet ipar egyik büsz kesége lesz. Minél nagyobi kapacitású nagyolvasztóka építenek, annál gazdaságé sabb lehet a nyersvas-előál litás. Már egy 5000 köbmé teres nagyolvasztó építését i elhatározták, amelynek 31 százalékkal lesz nagyobb termelékenysége, mint a 320 köbméteres kohoe. A szovjet kohászat széle körben alkalmazza a légkor szerűbb termelési módszere két, köztük az elektrosala kos, az elektron- és plazn sugaras eljárásokat. Nagy fej lődés várható a szupraveze tők használatba vételétől U. zikusok, a vegyészek és a mérnökök közös munkájá­val. Ezért valószínű, hogy a fejlődés a következő 10—15 évben nem lesz túl gyors üte­mű. Jelek a számítógépre — Az atomenergetika gyors fejlődése egyúttal újabb len­dületet ad az atomtechnika más ágazatainak is. Jelenleg 45 országban csaknem 350 atomreaktor működik, s ezek mindegyike alkalmas nagy- mennyiségű sugárzó anyag előállítására. A sugárzó anya­gok felhasználási lehetősé­gei pedig jól ismertek a nép­gazdaság, az . egészségügy és a tudomány különböző terü­letein. Mind az atomenerge­tika, mind az izotópalkalma­zás fejlődésének fontos fel­tétele a megfelelő színvona­lú, megbízható műszerek al­kalmazása. Magyarország kü­lönösen érdekelt az atomtech­nikai együttműködésben, hi­szen jelentős mennyiségben gyárt és exportál nukleáris, elsősorban orvosi műszereket. A nukleáris műszertechni­ka és az elektronikus szá­mítógép-technika összekap­csolása is igen nagy pers­pektíváid feladat: az izo­tópokkal működő érzéke­lők által szolgáltatott nagy mennyiségű jel számítógépes feldolgozása igen előnyös megoldásokat tesz lehetővé például az orvosi diagnoszti­kában, vagy a nagy, sok mé­rőhelyes technológiai rend­szerekben. — Ezek a sok tekintetben új feladatok jelentős helyet kaptak a KGST Atomener­gia Állandó Bizottsága mű­szeripari munkacsoportjának legutóbbi, Esztergomban tar­tott ülésszakán, amikor ki­dolgozták az 1976—80-as idő­szakra szóló műszaki-tudo­mányos együttműködési ter­vet. Ugyanezen az üléssza­kon megvitatták az 1980-ig terjedő időszakra vonatkozó műszerfejlesztési terveket és az 1990-ig várható tenden­ciákat is — mondotta befe­jezésül Tétényi Pál akadé­mikus. Varga Zsuzsa Melyek az együttműködés fő irányai a szocialista or­szágok között az atomener­gia békés felhasználásában? — kérdeztük Tétényi Pál aka­démikust, az Országos Atom­energia Bizottság elnökhe­lyettesét, az MTA főtitkárhe­lyettesét. — Jelenleg elsősorban az atomenergetika és reaktor- technika, a nukleáris műsze­rek, valamint az izotópok gyártása és alkalmazása te­rén vannak szoros kapcso­lataink. Kollektíva a KFKl-ben — Miben nyilvánul meg a nukleáris energetikai együtt­működés? — A nukleáris energeti­ka, a reaktortechnika terü­letén elengedhetetlen a szo­cialista országok közötti ha­tékony kooperáció. Viszony­lag gyorsan kell olyan nagy értékű, bonyolult beruházá­sokat megvalósítanunk, ame­lyek nagyon jól képzett szak­embergárdát követelnek. Az atomenergia részesedése a világ villamosenergia-fejlesz- tő kapacitásából 1980-ra mintegy 12—16 százalék, azaz 300—350 ezer megawatt lesz. Az ezt termelő atcvmerőmű­hajtás gépesítésében tapasz­talható a legnagyobb lemara­dás. Energetikai kombinát Bükkábrányban Talán ellentmondásosnak tűnhet, hogy az energiakon­cepció értelmében tulajdon­képpen „visszafogjuk” a szén- bányászatot, ugyanakkor mégis jelentősen növeljük a széntermelést. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a jövőben csupán ott fogjuk felhasználni a szenet, ahol gazdaságosan tehetjük meg, akkor viszont igen nagy mennyiségben. Ki­derült például, hogy a gyenge fűtőértékű hazai barnaszén és lignit csak erőművekben al­kalmas eltüzelésre. Az is be­bizonyosodott, hogy érdemes építeni egy olyan óriás erő­művet, ami annyi villamos energiát ad majd, mint a mai össztermelés fele. Az 1980-as évek elejére a Bükkábrány falu térségében feltárt tetemes lignitvagyonra felépül az ország legnagyobb bányája, és a 2000 megawatt teljesítményű óriás erőmű. Megállapították, hogy a föld alatt mintegy 500—550 millió tonna lignit van, amelyből az erőmű évi 21—22 millió ton­nát használhat fel. Ez a lig­nitmennyiség több lesz, mint az összes mélyművelésű bánya termelése együttvéve. A lignit­réteg egyébként 8—13 méter vastag, és általában 30—50 méter mélyen helyezkedik el. A kitermelést természetesen a legnagyobb fokú gépesítéssel fogják elvégezni. Nem lehet kétséges, hogy ilyen mennyiségű szénvagyont nem szabad kihasználatlanul hagyni, még akkor sem, ha a kitermelt szén kalóriaértéke messze elmarad a mélyműve­lésű bányák szeneiétől. Csak meg kell találni a kisebb ka­lóriaérték melletti hasznosítás módját, ami a szakembereink­nek sikerült is. ség a szénbányászatban. Mi- , vei a meglevő bányák fokoza- i tos kimerülésével lehet szá- ; molni, korszerű, nagy kapaci­tású új bányák megnyitásáról > kell gondoskodni. A tervek szerinti öt mélyművelésű és i egy külfejtésű új bánya telepí­tésével az 1990. évi igénynek csaknem a felét (kb. 20 millió tonnát) fedezni lehetne. Az új bányatelepítési javaslatok az : oroszlányi, a dorogi, a tata­bányai és a borsodi szénterü­letre terjednek ki, valamint a bükkábrányi lignitféjtést fog­lalják magukban. Új fámák, fokozott gépesítés Az elmúlt évek tendenciáira jellemző volt a nem gazdasá­gos bányák leállítása, a ter­melés erőteljes koncentráció­ja: 1965-ben még 133 bánya működött az országban, 1970- ben már csak 84, 1975 végére pedig várhatóan csupán 53 marad üzemben. Ezzel párhu­zamosan jelentősen növeke­dett az egy bányaüzemre jutó termelés mennyisége: a mély- művelésű bányákban 750-ről 1300 tonnára, a külfejtéseken 44-ről 27 ezer (!) tonnára fo­kozódott a hozam. A számok további érdekes­ségeket is elárulnak. Többek között azt, hogy a gépi jö- vesztés aránya 5,9 százalékról 54 százalékra, a gépi rakodásé 32-ről 72 százalékra nőtt az utóbbi tíz évben. Ha azonban mintegy 15 év múlva el akar­juk érni a 40 millió tonna kö­rüli szénkitermelést, a kor­szerű gépek egész sorát kell még beszereznünk. A szénbá­nyászatban jelenleg a vágat­Néhány évvel ezelőtt még arról tanácskoztak a szakemberek, hogy a kőolaj- és földgáz-lelőhelyek maj­dani kimerülése után egyáltalán visszatér-e az embe­riség a szénhez, a még megmaradó készletek kiaknázá­sához. A vitára az adott alkalmat, hogy a gyengébb energiahordozókról a nagyobb kalóriájúakra való át­térést eddig sohasem követte visszafordulás a régihez. Most, az 1973—74. évi energiaválság folyományaként, másként történt, ami egyben a vitát is eldöntötte. A szenet ugyanis világszerte „rehabilitálták”, folyik a ko­rábbi tervek, elképzelések felülvizsgálata, a szénter­melés pedig egyre fokozódik. Üj gépeket, eszközöket konstruálnak, hogy a széntermelést még intenzívebbé lehessen tenni. vekedett a villamosenergia- ipar szénfogyasztása. Az ener­giaszerkezet korszerűsödését jelzi, hogy míg 1950—52-ben a szén 75 százalékban fedezte az ország energiaigényeit, addig 1965-re a részesedése mintegy 55 százalékra esett vissza, 1975-ben pedig várhatóan 30 százalék körül lesz (persze mindezt az egyre fokozódó energiatermelés tükrében kell figyelembe venni). Az energiaszerkezet korsze­rűsítése a következő években is tovább folytatódik, a szén aránya tovább csökken az energiahordozók között. De ha a széntermelés az eredeti el­képzelések szerint csökkenne tovább, az arány 1990-re nem lenne magasabb 10 százalék­nál. Az igények változása azonban a széntermelésnek ehhez viszonyított növelését teszi szükségessé, ami azt je­lenti, hogy a szén aránya 1990- ben még kb. 18 százalékos lesz, az országos össztermelés pedig mintegy 41 millió ton­nára emelkedik. Az elmondottakból kivilág­lik, hogy a termelés komoly mértékű felfuttatására, nagy­arányú fejlesztésére van szük­Sok országban nem azért nyúltak hozzá ismét a szén­készletekhez, mintha valami­féle új előnyét fedezték volna fel a szénhidrogénekkel szem­ben, hanem kényszerűségből. Mégpedig a kőolaj és a föld­gáz nagymértékű áremelkedé­se miatt, valamint azt figye­lembe véve, hogy a szénkész­letek földrajzi eloszlása egé­szen más, mint a szénhidro­géneké, így néhány ország va­lamelyest mentesülhet a na­gyobb kiadások egy részétől, az olajtermelők „ultimátumá­nak” kihatásaitól. Csökkenés után növekedés Hazánkban az 1960-as évek elején kialakított energiakon­cepció szerint az utóbbi évti­zedben fokozatosan kisebbe­déit a szénbányászat szerepe. A felhasznált szén mennyisége az 1965. évi 31,4 millióról 1975- re 26,5 millió tonnára csök­ken. A mennyiségi változás mellett nagyarányú változás ment végbe a felhasználás szerkezetében is. Csökkent a vasút, a lakosság és az ipari fogyasztók szénigénye, s nö­Szénkitermelés mélyműveléssel. .. kívül gazdag Szovjetunióban is a szükséglet 30—35 százalé­kát fedezik a színesfémek be­gyűjtésével és a hulladékok feldolgozásával. E tendencia nagyon is érthető, hiszen az ún. másodlagos fémben jelen­tős érték testesül meg, amit korábban feltárására és kohósí- tására fordítottak. Tartalékok a meddőhányókban Oldatokban levő fémek ki-, illetve visszanyerésére, új módszerként, barna kőszenet alkalmaztak a melboume-i egyetem kutatóintézetében. A fémet tartalmazó ammóniákos oldathoz barna kőszén finom porát adagolják. A fém rövid idő alatt az oldatból a szénpor felületére kötődik. A megkö­tött fémeket a szénporból egy­szerű hevítéssel, vagy a szén elégetésével nyerik vissza. A fémgőzöket fokozatosan lehű­tik és így kapják a különböző tiszta fémeket. Ilyen módszer­rel cink, kadmium, ill. ólom, nikkel és réz nyerhető ki ér­cekből, meddőhányókból vagy ipari szennyvizekből. Az arany kinyerése is csak alig valamivel bonyolultabb eljárás. Az arany tartalmú oldathoz olyan szénport ada­golnak, melynek felületére előzőleg cinket vagy rezet kö­töttek. Földünk ásványi eredetű nyersanyag-ellátottsága ma sokat vitatott, izgalmas prob­léma. A szükségletek gyors ütemben — évenként mintegy 5 százalékkal fokozódnak. Ha feltételezzük, hogy ez a növe­kedési arány a jövőre nézve is igaz, akkor a kereslet 14 év leforgása alatt megkétszerező­dik. Különböző sötét jóslatok láttak napvilágot a készletek kimerüléséről. De ha a fo­gyasztás emelkedése rendkívül elgondolkoztató is, nincs kü­lönösebb okunk a pesszimiz­musra. A földkéregben a 2090 méter mélységig található és a tengerek mélyén levő fémtar­talékok a jelenlegi éves bá­nyászati termelés volumenek több milliószorosát alkotják. Kincsek a hulladékban Nem közömbös azonban, hogy milyen áron jut majd hozzá az emberiség az érc­kincshez, mennyibe kerül a kitermelt és feldolgozott fém. Már napjainkban is, amikor a viszonylag nagy fémtartalmú érclelőhelyeken folyik a bá­nyászat, fontos szerepet ját­szik a fémek újbóli hasznosí­tása, a regenerálás. Tény, hogy ma az Egyesült Államokban felhasznált ólom 50 százaléka, a réz 40 ✓ száza­léké, a horgany és az alumí­nium 25 százaléka regenerált. Még a nyersanyagokban rend­Regenerált színesfémek arany, ezüst oldatokból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents