Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-04 / 53. szám

1975. MÁRCIUS 4-, KEDD BEFEJEZŐDÖTT A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET Köziponti Bizottsága követke­zetesen elemezte a dolgozó tömegek véleményét és állás­pontját, s csak e mérlegelés után hozta meg döntéseit. Az intézkedések sora nem úgy jött létre, hogy egy elvont központi akarat nyilvánított véleményt, hanem a Közpon­ti Bizottság a kommunisták egész közösségére támaszkod­Nincs megállás a szocialista építésben va kívánta megoldani a fel­adatokat, s mint az élet bizo­nyítja, meg is oldottuk azo­kat. Az eredmények hiteleznek Gazdasági kérdésekről szólva a megyei pártbizottság első titkára hangsúlyozta, hogy a vitában sokan és jo­gosan beszéltek az elért ered­ményekről. Valóban nem ön­elégültség, ha ezeket a sike­reket elsoroljuk, mert hiszen két kezünk, s átgondolt mun­káik öltött azokban testet Az eredményeiket magunkénak érezve, azokra alapozva, első­sorban a teendőket kell lát­nunk. Nem azért, mert ez így illik, hanem, mert a szocia­lista építésben nincs megál­lás. így például továbbra is nagy figyelmet szükséges szentelni a nagycsaládosok, a fiatal házaspárok lakáshelyze­tének javítására, a megye te­lepüléseinek kommunális fej­lesztésére, azon belül első he­lyen az egészséges ivóvíz elő­teremtésére, a közlekedés gyorsítására és korszerűsíté­sére, s így tovább. Józan mérték tart ássd Cservenka Ferenoné beszélt ezután a különböző érdekek összehangolásáról, arról, hogy az egyéni és a csoportérdeke­ket az össztársadalmi érdek alá kell rendelni. Mint mon­dotta: jogos igény, hogy a nevelőmunka legyen hatáso­sabb, átgondoltabb, minden jellemzőre kiterjedő. Ugyan­akkor — hangsúlyozta — rendkívül nagy türelemmel szabad csak e kérdésekkel foglalkozni, mert a türelmet­lenkedés súlyos károkat okoz­hat.» Arról sem feledkezhe­tünk el, hogy elsősorban a kommunisták között, a párt- alapszervezetekben kell ren­det tartani. Csak akkor van erkölcsi joguk és alapjuk a kommunistáknak a meggyő­zéshez, vagy akár a számon­kéréshez, ha ők maguk ma­radéktalanul megfelelnek az önként vállalt kötelezettsé­geiknek. Kitért azokra a felszólalá­sokra, amelyek az anyagias­ság jelenlétét kárhoztatták. Természetesnek tarthatjuk, hogy valaki a jövedelmének megfelelő színvonalon él és ebben nem találhatunk sem­mi kivetnivalót. Nem is kí­vánunk egyenlősdit teremte­ni. Azt azonban nagyon ha­tározottan le kell szögeznünk — mondotta —, hogy mindenki annyit kapjon a közös javak­ból, amennyit munkája ér. Ha értékes munkával, társa­dalmat gyarapító tevékeny­séggel szerzi meg valaki a nagyobb jövedelmet, attól azt senki sem irigyelheti, hiszen megdolgozott érte. Akkor kell a sarkunkra állni, akkor kell nemet mondani; amikor valaki kellő ellenszolgálta­tás nélkül akar a közösből többet kivenni. Szilárd erkölcsi alapon Megengedhetetlen hogy akadjanak olyanok, akik fen­nen hirdetik a kommunista erkölcs fontosságát, csak ép­pen a maguk személyét von­ják ki annak követelmény- rendszere alól. Az ilyesfajta „küzdelemre” semmi szüksé­günk. A kommunista erkölcs szilárd, megvannak a szabá­lyozói. Ezek a szabályozók régóta ismertek és senki nem mentheti magát azzal, hogy az új követelményeknek nem tu­dott megfelelni. A kommunis­ta erkölcsön nem volt és nem lesz semmiféle kibúvót kínáló rés, úgynevezett kiskapu, még akkor sem, ha olykor-olykor akadnak néhányan, akik ezt szívesen vennék. — Éppen ezért nagyon! ör­vendetesnek tarthattuk -4 ál­lapította meg a megyei párt- bizottság első titkára —, hogy a különböző morális kérdé­sek érintette területekről, így a termelőszövetkezetek­ből,, az egészségügyből ma már belülről hallatszik a kri­tika. Az ott dolgozó kommu­nisták fölismerték, hogy el­sősorban az érintett társa­dalmi területen tevékenyke­dők tehetik a legtöbbet az immorális problémák felszá­molásáért, a mindenki szá­mára betartandó követelmé­nyek számonkéréséért. Mindezekben a feladatok­ban, mind a másféle teendők­ben döntő szerepet játszanak a pártálapszervezetek. A párt egész tevékenysége lényegében arra alapozódik, ami a párt- alapszervezetekben végbemegy és megvalósul a politikából. Amit a kommunisták százezrei tesznek dolgos hétköznapokon, az a szó igaz értelmében or­szágot, népet formál és ezért mint eddig, a jövőben is min­den segítséget meg kell adni a pártálapszervezetek munkájá­nak tökéletesítéséhez, a még jobb megoldások megkeresésé­hez. Cservenka Ferencné befeje­zésül arról beszélt, hogy a XI. pártkongresszus és a felszaba­dulás 30. évfordulójának kö­szöntése egybefonódik a dolgos hétköznapokkal, az V. ötéves terv kidolgozásával. Az ünnep­lés és a munka e szoros egy­sége a biztosítéka annak, hogy tovább gyarapíthatjuk megle­vő eredményeinket, és teljes szívvel szolgálhatjuk a szocia­lista építés ügyét Határozathozatal A megyei pártbizottság első titkárának vitazáró beszédével a pártértekezlet befejezte az első napirend tárgyalását. Az elnöklő dr. Bíró Ferenc, a me­gyei pártbizottság titkára sza­vazásra bocsátotta a megyei pártbizottság írásbeli beszá­molóját, a szóbeli kiegészítést és a vitazárót. A pártértekez­let küldöttei egyhangúlag el­fogadták az azokban foglalta­kat, úgyszintén a kongresszu­si dokumentumokkal kapcsola­tos állásfoglalást. A megyei pártértekezlet egyhangúlag megszavazta a megyei pártbizottság határoza­ti javaslatát és ennek megfe­lelően — egy kiegészítő javas­lattal — az alábbi határozatot hozta: O A Pest megyei pártértekezlet jóváhagyóan elfogadja az MSZMP Pest megyei Bizottságának beszámolóját az 1970 óta folytatott munkáról. Megállapítja ennek alapján, hogy a megyei pártbizottság, a megye valamennyi pártszerve eleget tett a kapott megbíza­tásoknak, érvényesítették a megyében az MSZMP X. kong­resszusának határozatait, tevékenységükkel erősítették szocia­lista társadalmi rendünket. ® A megyei pártértekezlet elismerését fejezi ki a megyében dolgozó valamennyi pártszervnek, minden kofnmunistá- nak azért a sikeres munkáért, amelyet az előző pártértekezlet óta kifejtett. Cservenka Ferencné: A megyei pártértekezlet vitaösszefogiaiója A megyei pártbizottság el­ső titkára köszönetét mondott a Központi Bizottság elisme­réséért, amit Győri Imre, a Központi Bizottság titkára tolmácsolt a pártértekezlet­nek. — Ügy érezzük — mondot­ta —, hogy fáradozásunk megfelelő eredményekkel járt, s ezt húzta alá mind a Központi Bizottság elismeré­se, mind a vita, amelyben a küldöttek a megye különböző tájainak, szervezeteinek szá­mottevő erkölcsi, anyagi gya­rapodásáról beszélhettek. Egységes megítélés — Nagy öröm számunkra, és jogos bizakodással tölt el bennünket — jelentette ki —, hogy a pártértekezleten fel­szólaló elvtársak a legfőbb kérdésekben egységesen és elismerően ítélték meg a párt politikáját. Az élet minden területét tükröző vita azt iga­zolta, hogy a X. kongresszus óta eltelt több mint négy esz­tendőben, különösen a Köz­ponti Bizottság 1972 novem­beri határozata óta, sikerült feloldani a korábbi feszültsé­gek legtöbbjét, olyan megol­dásokat találni, amelyek meg­felelték az össztársadalmi ér­dekeknek. Joggal megállapít­hatjuk: nemcsak meghirdet­tük, hanem végre is hajtot­tuk a párt politikáját, azt a politikát, amelyet a marxiz­mus—leninizmus eszméi ve­zérelnek, s amely jól szolgálja Magyarországon a szocializ­mus építését. — Lényeges belső fejlődés ment végbe a párton belül is — mondotta ezután —, s ezt igazolták az alapszervezeti ve­zetőségválasztó taggyűlések éppúgy, mint a járási, a vá­rosi pártértekezletek. A párt belső fejlődése felelősségtu­datot tükrözött, azt igazolta, hogy a kommunisták megér­tették a korszerűbb munka- módszerek szükségességét, s azt, hogy ilyen tekintetben is elsősorban a kommunisták­nak kell példát mutatniuk. Cservenka Ferencné emlé­keztetett a párt X. kongresz- szusa előtt lezajlott megyei küldöttértekezletre, s arra, hogy ott számos belső feszült­ségről sok szó esett. Most mi­nőségileg egészen más hely­zetben vitatkozunk — emelte ki —, mert a vitatott, nyug­talanító kérdésekben a párt X. kongresszusa jó határoza­tokat hozott, és ezeket a ha­tározatokat sikerült a gya­korlati életbe is átültetni. E minőségileg más helyzetben döntő tényező, hogy a párt Az újonnan megválasztásra kerülő pártbizottságnak első feladatai közé tartozik — hangsúlyozta ;—, hogy a tele­pülésfejlesztéssel, a kommu­nális bővítéssel, az oktatással és más hasonló témakörök­kel kapcsolatban elhangzott javaslatokat feldolgozza, s megtegye az adott lehetősé­gekhez mért intézkedéseket. A pártértekeziet dekorációjának kivitelezése az Agrártudományi Egyetem és a dunakeszi járműjavító kommunistáinak, dolgozóinak munkáját dicséri. Barinkai Oszkámé a pártértekezlethez érkezett üdvözlő táviratokat ismerteti. O A megyei pártértekezlet megbízza a megválasztásra ke­rülő megyei pártbizottságot, hogy a XI. kongresszus után dolgozzon ki feladattervet — figyelembe véve a pártértekezlet útmutatásait is — a kongresszusi határozatok végrehajtására. • (Folytatás a 4. oldalon.) zelebb kerültek egymáshoz a lakosság és a városban élő művészek. Ezek az egyre fej­lődő, szorosabbá váló kap­csolatok nem felszínesek és felületesek, hanem a művé­szek munkájával is össze­függésben állnak. A szob­Simon János, a szentendrei városi pártbizottság első titkára Szentendre nemcsak a me­gye kulturális életének egyik fontos központja, hanem or­szágosan is ismert és tekin­télyes város — mondotta fel­szólalása elején a szentendrei városi pártbizottság első tit­kára. — Sokan egyenesen azt gondolják, hogy a város legalább olyan nagy, mint Győr, vagy Békéscsaba. Mire alapozódik ez a hírnév? A kérdésre nem nehéz vála­szolni; a város fejlett művé­szeti élete játssza ebben a főszerepet. A felszólaló ezután pél­dákkal illusztrálta, hogy ezt a fejlődést a megyei pártbi­zottság ösztönözte és segítet­te. Többek között ennek nyo­mán jött létre a híressé vált kerámiakiállítás az ország­ban: naponta mintegy 700— 800 ember nézi meg. De je­lentős létesítmény a falumú­zeum, a Ferenczy család gaz­dag gyűjteménye, a rövide­sen megnyíló Czóbel Béla kiállítás és a további fejlő­dést szolgáló tervek is. Hangsúlyozta, hogy a hatá­rozatok végrehajtásában, a művészeti életünk további fellendítésében maguknak a szentendreieknek kell termé­szetszerűen elöl járniuk. A felszólaló rámutatott, hogy a város vezetői támaszkodhat­nak is a lakosság várossze- retetére. — Mi azt mondjuk —foly­tatta a felszólaló —, a mú­zeumok és az új lakások, a múzeumok és az új üzletek egyaránt Szentendre képé­hez tartoznak. A hagyományok ápolása és az új létesítése nem választható el egymás­tól. A hét végi sok tízezer ki­ránduló, telektulajdonos is részesül a város javaiból, de a szentendrei lakosok számá­ra épültek ezek az új léte­sítmények elsősorban, a vá­ros lakóinak ellátását teszi könnyebbé a bevásárlócent­rum. Részletesen elemezte és példák sorával bizonyította fejtegetéseiben a szentendrei pártbizottság első titkára, hogy az utóbbi esztendők­ben a jó megyei művelő­déspolitika hatásaként is kö­Ezután az elnöklő Barinkai Oszkárrié bejelentette a párt­értekezletnek, hogy még 34-en jelentkeztek felszólalásra. Ja­vaslatára a küldöttek (így ha­tároztak, hogy az idő rövidsé­ge miatt a jelentkezők írásban adják be felszólalásukat az újonnan megválasztandó párt- bizottságnak. A felszólalásra jelentkezettek a következők voltak: Aradi Lajosné, a KPM Köz­úti Igazgatóságának csoportve­zetője, Benedek János, Gödöl­lő városának tanácselnöke, dr. Benussy Silvio, Érd nagyköz­ség tanácselnöke. Bognár Gyuláné, MGM Diósdi Gyára betanított munkása, Boros Gyuláné dr., a Kisipari Szö­vetkezetek Pest megyei Szö­vetségének elnöke. Czinege Im­re, az ipari szakmunkásképző intézet igazgatója, Csípés La­jos, a budaörsi VIZÉP főgépé­sze, Darvast Pálné, a gödi Egyesült Dunámén ti Tsz tagjá, dr. Faragó Elek, a Munkás­őrség Pest megyei parancsno­ka, Füsi Pál, a Repülőgépes Növényvédő Állomás műsze­része, Gaál György, az MN Gépgyár lakatosa, Gogh Má­tyás, a Herceghalmi Álla­mi Gazdaság igazgatója, Guba Pál, a monori járási pártbi­zottság első titkára, dr. Honti János, a Pest megyei Rendőr­főkapitányság vezetője, Kar- kus Ottóné, a Lenfonó és Szö­vőipari Vállalat budakalászi gyárának fonónője, Kiss László, a Forte gyár pártbizott­ságának titkára, Kovács An- talné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának tit­kára, Kovács István, az SZMT titkára, Kovács László, a hé- vízgyörki Petőfi Tsz elnöke, dr. Kovács Mária, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete Pest megyei Bizott­ságának titkára, Leblanc Gyö- zöné, a Mechanikai Művek pártbizottságának titkára, Lel­kes Béla, monori általános iskolai igazgató, dr. Major Miklós megyei főügyész, Mo- vik Lászlóné, Püspökhatvan vezető óvónője, Rózsa Kál­mánná, az érdi általános isko­la igazgatója, Saska Ferencné, a Ganz Árammérőgyár mű­szerésze, dr. Sátori Árpád, a dunakeszi rendelő főorvosa, Schillinger Attilláné, a Dunai Kőolajipari Vállalat laboránsa, Sinka Sándorné, a tápiógyör- gyei Zöldmező Tsz tejkezelője, dr. Somodi István, Abony nagyközség pártbizottságának titkára, Szalai László, Pilisvö- rösvár, OÉÁ nehézgépkezelő, Takács László, a DKV műve­zetője, Titi Mária, a Kertészeti és Szőlészeti Egyetem sorok­sári tangazdasága pártvezető­ségének titkára, Tuza Sándor­né dr., a MÉSZÖV elnöke. A felszólalások lezárását kö­vetően Cservenka Ferencné foglalta össze a vita, tanulsá­gait. rászok például fiz üzemekkel közismert munkakapcsolatot tartanak fenn, s ezek olyan kölcsönhatást hoznak létre, amely mindenképpen kedve­ző légkört teremt a megyei pártbizottság művészetpoliti­kai határozatának további megvalósítására. Szentendre — fejtegette to­vább a felszólaló — kisugár­zó hatását a megyében is igyekszik megjmutatni és erősíteni. Ebből a szempont­ból is új és jelentős vállal­kozásnak tűnik a Százhalom­battán felállítandó emlékmű. A nagyszabású emlékmű ter­vét a művész és a megren­delő város képviselői — köz­tük természetesen a munká­sok is •— szinte együtt dol­gozták ki. Ez olyan új voná­sokat jelent a közönség és a művészek kapcsolatában, amelyeket a jövőben tovább kell erősíteni. Harmincnégy felszólalás írásban

Next

/
Thumbnails
Contents