Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-25 / 71. szám
1975. MÁRCIUS 35., KEDD •fijKUSZ A „kis lépések” kudarca FORD amerikai elnök és Henry Kissinger felülvizsgálja az Egyesült Államok közel- keleti politikáját — jelentették ki hétfőn az amerikai kongresszus demokrata- és köztársaságpárti vezetői a Fehér Házban tartott másfélórás tanácskozás után, midőn meghallgatták Henry Kissinger beszámolóját balul sikerült közel-keleti közvetítéséről. A KÉT PÁRT kongresszusi vezetői egyetértettek' abban, hogy a Fehér Házban tartott tanácskozás Kissinger kudarca miatt „nyomasztó és kiábrándító” volt, de hangoztatták a külügyminiszter beszámolójából nem vontak le olyan következtetést, hogy a Közel- Keleten küszöbön állna az ellenségeskedések kiújulása. Mike Mansfield szenátor, a demokrata többség vezetője kijelentette, véleménye szerint „A következő szakasz Genf lesz”. Hugh Scott, a köztársaságpárti kisebbség vezetője szintén annak a véleménynek adott hangot, hogy a közel- keleti tárgyalásokat várhatóan a genfi értekezlet elé utalják. A nyugati országok sajtója élénken kommentálja Henry Kissinger amerikai külügyminiszter közel-keleti küldetésének eredménytelenségét. „Kissinger üres kézzel érkezett vissza Washingtonija” — állapítja meg a Washington Post. A New York Times azt a véleményét hangoztatja, hogy az Egyesült Államok közel-keleti befolyása „az összeomlás szé lére juthat”. Kissingernek arra a próbálkozására utalva, hogy a Sinai- félszigeten külön megállapodást érjen el, a New York Times rámutat: 6zíriai és palesztin hivatalos személyiségek az ilyen próbálkozást az „arab országok egységének aláásására irányuló törekvésként” értékelik. Ugyanezt a véleményét fejti ki a Daily Mirror londoni lap is, A Süddeutsche Zeitung megjegyzi, egyre nagyobb mértékben hódít teret az a felismerés, hogy folytatni kell a genfi ér tekezlet munkáját. A genfi értekezlet maradt : háborúba torkollás egyetlen alternatívája — hangsúlyozza londoni Guardian. Az értekezlet haladéktalan összehívásának szükségességére utal a l’Humanité francia lap is. SAJNÁLKOZÁSÁNAK adott hangot Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár is. Waldheim New Yorkban kijelentette: ez az újabb fejlemény még inkább szükségessé teszi, hogy a biztonsági tanácsi határozatok szellemében tovább fokozzák az igazságos és tartós közel- keleti béke megteremtését célzó erőfeszítéseket. ISZMAIL FAHMI egyiptomi külügyminiszter vasárnap Asszuánban nyilatkozott a sajtó képviselőinek, kérdésekre válaszolva közölte, hogy Egyiptom néhány napon belül — a Szovjetunióhoz és az Egyesült Államokhoz, a genfi konferencia társelnökeihez intézendő jegyzékben — hivatalosan kérni fogja a közel- keleti békekonferencia összehívását. HAFEZ ASSZAD Szíriái államfő vasárnap este Da- maszkuszban kétórás megbeszélést folytatott Jasszer Ara- fattal, a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökével, hogy áttekintsék a Kissinger-féle „kis lépések politikájának” kudarcából adódó következtetéseket. RABIN izraeli miniszterelnök Kissinger amerikai külügyminiszter elutazása után Jeruzsálemben tartott sajtó- értekezletén tagadni próbálta Izrael felelősségét a kissinge- ri „kis lépések politikájának” kudarcáért. Hétfőn este Roa Nessen, a Fehér Ház szóvivője közvetve utalt arra, hogy a Fehéz Ház még nem adta fel teljesen a reményt az „ingázó diplomácia” felújítását illetően. Mint mondotta, Kissinger külügyminiszter nem hiszi, hogy „már kimerültek volna a lépésről lépésre való megközelítés lehetőségei”. De Anderson külügyi szóvivő egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy az USA sohasem ellenezte a genfi értekezlet összehívását és „annak fényénél, ami történt, nincs ellenvetése az értekezlet összehívásával szemben”. A. B. T. Vasárnap este Dublinfcan befejezte munkáját Írország Kom munista Pártjának XVI. kongresszusa. A tanácskozás résztvevői megvitatták az ír politikai és gazdasági helyzetet, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseit. Michael O’Riordan, a párt főtitkára vasárnapi beszédében hangsúlyozta, hogy a kongresszus által elfogadott politikai határozat útmutatást jelent a párt számára az ország szocialista jövőjéért vívott harcához. A politikai határozat többek között konkrét akcióprogramot tartalmaz a tőkés gazdasági válság hatásainak semelegesítésére, s javaslatok találhatók benne az északír konfliktus további politikai rendezésére is. A kongresszus által efogadott szolidaritási határozatban a párt üdvözletét tolmácsolja a szocialista országok népeinek, valamint a szabadságért és a nemzeti függetlenségért küzdő népeknek. A határozat követeli Luis Corvalán és a junta által bebörtönzött többi chilei hazafi azonnali szabadon bocsátását. A kongresszus küldöttei végezetül megválasztották a párt országos végrehajtó bizottságát. Befejeződött a; OKP Üli. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) lista társadalom távlatának megjelölése mellett ki kell dolgozni a szocializmushoz vezető út konkrét lépéseit, a sajátos körülményekhez alkalmazkodó reális megoldásokat. Ez a fejlett tőkésországokban korántsem könnyű és egyszerű. Az olasz kommunisták tudatában vannak annak, hogy állandó veszélyként fennáll a jobboldali, fasiszta fordulat lehetősége is, ha a középrétegek más kiút híján ezeknek a törekvéseknek a sodrába kerülnek. Éppen ennek megakadályozása teszi szükségessé a teljes népi egység, a történelmi kompromisszum mielőbbi megvalósítását. Az olasz kommunisták a széles népi egység megvalósítását hosszú távú stratégiának tekintik, s ez magában foglalja az OKP-nak a kormányban leendő részvételét, felelősségvállalását is. Éppen e meggondolásból az OKP már most, ellenzéki erőként is kormányzati igényű, átfogó és építő jellegű politikát folytat a dolgozók érdekeinek képviseletében. ★ Hétfőn este hazaérkezett Rómából Gosztonyi János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja és Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője, akik az MSZMP küldöttségéneik tagjaiként részt vettek az Olasz Kommunista Párt XIV. kongresszusán. Cselekvő internacionalizmus A világsajtó egy héten keresztül Budapestre figyelt. A lapok — nemcsak a szocialista közösség országaiban, hanem a tőkés világ számos fővárosában is — vezető helyen ismertették a tanácskozást: Kádár János előadói beszédét, a vendégek, közöttük Leonyid Brezsnyev felszólalását, az elfogadott dokumentumokat. Ami a világhelyzet értékelését s a nemzetközi tevékenység követendő vonalát illeti, barátaink és szövetségeseink mélységes elégedettséggel, mások pedig meglepetés nélkül vehették tudomásul, hogy az MSZMP helyzetértékelése nem változott és a Magyar Népköz- társaság töretlenül halad tovább az eddigi úton. Ha a kongresszus néhány nemzetközi vonatkozását akarjuk kiemelni, természetesen a teljesség igériye nélkül, akkor feltétlenül ezzel kell kezdeni: a párt tanácskozása aláhúzta a Szovjetunióval való minden oldalú testvéri együttműködés fenntartásának, szélesítésének és mélyítésének fontosságát. Harminc esztendő történelmi tapasztalata egyértelműen bizonyítja : az első szocialista országgal, a szocialista közösség BAGDAD Tízezer kurd lázadó megadta magát A esti bagdadi rádió vasárnap jelentése szerint több mint 10 000 kurd lázadó adta meg magát az iraki hatóságoknak, tette le a fegyvert az ország északi részében, miután egy nappal korábban Muszta- fa Barzani, a 72 éves kurd gerillavezető bejelentette harcosainak: kudarcba fulladt a kurdok elszakadását célzó fegyveres küzdelem. A gerillavezető azzal magyarázta a lázadás elbukását, hogy a március 6-án Algírban bejelentett irak—iráni megállapodás következtében Irán beszüntette a kurdoknak folyósított élelmiszer- és fegyver- szállítmányokat. Bagdadi és ankarai hírek szerint megkezdődött a mintegy 50 000 főnyire becsült kurd lázadó hadsereg katonáinak tömeges fegyverletétele és az északi területről elmenekült kurd lakosok visszatérése. A török hírügynökség a bagdadi rádiót idézve azt az értesülést közölte, hogy Barzani, a mozgalom vezetője külföldre távozott támogatást szerezni mozgalmának. Mogadishu Elrabolták a francia nagykövetet Fegyveresek egy csoportja vasárnap este Mogadishuban elrabolta Jean Gueuryt, Franciaország Szomáliái nagykövetét. A diplomata a főváros katedrálisából távozott, amikor megrohanták, és egy autóba tuszkolták. Az emberrablók tüzet nyitottak, hogy távol tartsák a nagykövet segítségére siető járókelőket. A nagykövetért cserébe elrablói az Afar-isszai (francia-szomáliai) Felszabadítási Mozgalom két, Franciaországban életfogytiglan bebörtönzött tagjának szabadon bocsátást követelik. fejlődésében különlegesen nagy szerepet betöltő Szovjetunióval való szövetség elsődleges nemzeti érdek és haladásunk záloga. Ahogy Kádár János mondotta: „Megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunióhoz fűződő mély és megbonthatatlan testvéri barátságunk szüntelen erősítésének ... A kongresszus megelégedéssel állapíthatja meg: a magyar—szovjet barátság felhőtlen, pártjaink, népeink kapcsolatai testvériek és meg- bonthatatlanok." S a kongresszuson, mintegy válaszként erre, hallhatták az SZKP KB főtitkárának megállapítását, aki hasonlóképpen értékelte e kapcsolatokat s az elismerés szavaival szólt az MSZMP következetes, tiszta és egyértelmű, elvi politikájáról. A kongresszus feladatul tűzte ki, hogy a Szovjetunióval való együttműködésben rejlő lehetőségeket és tartalékokat is mind teljesebben használjuk ki — s hasonlóképpen erősítjük és fejlesztjük összefogásunkat a többi szocialista országgal. Összhangban van ez a kongresszus nemzetközi helyzet- elemzésével, amelynek lényege: az MSZMP meggyőződése, hogy a múlt években a nemzetközi helyzetben kedvező változás következett be a szocializmus, a haladás és a béke erőinek javára. A világ küzdőterein egyre hatásosabban tevékenykedik a kor mindhárom nagy forradalmi ereje: a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom. Amikor a kongresszus határozataiban kifejezésre juttatta, hogy a kór legfontosabb vívmánya a szocialista világ- rendszer, hangoztatta a közös kötelezettségvállalás elvi alapját: a nemzeti és nemzetközi érdekeket összekapcsolva, a politikát testvérországainkkal egyeztetve küzdünk a békepolitika sikeréért, a közös célok valóra váltósáért. Ez határozza m$g,.a,.magyar magatartást a Varsói Szerződésben — amelyet államaink új típusú szövetségeként kezelünk — s a KGST-ben, amely az integráció kibontakoztatásával meggyorsítja minden résztvevő ország fejlődését. A kongresszus józan és a tényeket gondosan osztályozó, számba vevő elemzéséből az is következik, hogy az MSZMP síkraszáll a békés egymás mellett élésnek az eddiginél szélesebb körű kibontakozásáért. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a folyamat nem automatikus, nem magától tör utat valamiféle egyszer s mindenkorra garantált egyenletes sebességgel, hanem olyan diplomáciai küzdelemben, amelyben nem kizártak a „zökkenők”, az időleges visszaesések, így volt ez eddig, s így lesz a jövőben is. Ebből azonban a helyes következtetéseket kell levonni, elsősorban azt, hogy a szocializmus és a béke híveinek további erőfeszítéseket kell tenniük, hogy az enyhülés folyamatát ne lehessen feltartóztatni, hogy a végbement kedvező változások visz« szafordíthatatlanokká váljanak.^ Ezért valljuk magunkénak is azt a békeprogramot, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa munkált ki, ezért támogatjuk a Szovjetunió erőfeszítéseit az Egyesült Államokkal s más vezető tőkés országokkal való viszonyának javítására. Az európai biztonsági értekezletnek különösen nagy szerepe lehet az enyhülés megszilárdításában — olyan szerepe és hatása, amely messze e kontinens határain túl is érezteti hatását. Nem véletlenül említette ezt a kérdést vitazárójában is a párt első titkára, kiemelve, hogy most már mielőbb el keli jutni a helsinki, legmagasabb szintű záróálíomásra. Az MSZMP xi. kongresz- szusa internacionalista kongresszus volt a szó teljes, lenini értelmében. Külföldi vendégeink is érezhették, mint ahogy érezheti mindenki, akihez eljut e tanácskozás híre és tartalma, hogy a magyar kommunisták tisztában vannak tettük és példájuk súlyával és a szolidaritás erejével is. A proletár nemzetköziség gondolata jellemezte a munkát akkor is, amikor — látszatra — „csak” a szocialista építés szűkebb, belső problémáiról volt szó. S kézzelfogható volt ez az internacionalista tartalom akkor, amikor a párt felemelte szavát az elnyomás, a gyarmatosítás és a megkülönböztetés ellen, amikor üdvözölte azokat, akik Portugáliában az ellenforradalom ismétlődő támadásaival bátran szembe néznek, s azokat is, akik Spanyolországban e földrész utolsó fasiszta re- zsimjének felszámolásáért harcolnak. Vagy amikor a kongresszuson a santiagói fasiszta rendszer növekvő terrorjáról beszéltek, követelvén a szabadságot Luis Corvalán s a többi bebörtönzött hazafi számára. Elviség és realizmus, felelősségtudat és tartalmas, cselekvő internacionalizmus: ez jellemezte az MSZMP XI, kongresszusát 1975 márciusában. Szovjet—francia közös közlemény A barátság és a kölcsönös megértés légkörében Szovjet-francia közös közleményt írtak alá abból az alkalomból, hogy a szovjet kormány meghívására Jacques Chirac, a Francia Köztársaság miniszterelnöke március 19-től 24-ig hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban és ott tárgyalásokat folytatott Alekszej Kosziginnal, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével, Andrej Gromiko külügyminiszterrel és más személyiségekkel. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára is megbeszélést folytatott a francia miniszterelnökkel. A francia miniszterelnök szovjetunióbeli tárgyalásait a barátság és a kölcsönös megértés légköre jellemezte. A Leonyid Brezsnyev és Valéry Giscard d’Estaing 1974. decemberi rambouillet-i ta lálkozóján létrejött eredmények szellemében elmélyült eszmecserét folytattak a legidőszerűbb kölcsönös érdeklődésre számottartó nemzetközi problémákról és a szovjet—francia kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről. A létrejött megállapodásokból és egyezményekből kiindulva a felek minden erőfeszítést megtesznek, hogy szilárd, stabil alapon fejlődjenek és mind hatékonyabbá váljanak a szovjet—francia kapcsolatok a két ország népei érdekében, Európa és a világ békéjének és biztonságának javára. Az európai problémák közül az eszmecsere során központi helyet foglalt el az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amely rendkívül fontos láncszem a kontinensen végbemenő enyhülési folyamatban. A rambouillet-i megbeszélések szellemében és a meglévő jó előfeltételek alapján a Szovjetunió és Franciaország minden tőle telhetőt megtesz és fokozza erőfeszítéseit avégett, hogy a lehető legrövidebb időn belül biztosítsák az értekezlet teljes sikerét és legmagasabb szinten való befejezését. A közel-keleti helyzetről szólva ismét hangsúlyozták, hogy nézeteik megegyeznek a probléma megoldásának kulcskérdéseit illetően. A Szovjetunió és Franciaország abból indul ki, hogy a Közel-Keleten az igazságos és tartós béke csak akkor lehetséges, ha kivonják az izraeli csapatokat valamennyi 1967- ben megszállt területről, továbbá, ha biztosítják a Palesztinái nép törvényes jogait, beleértve a nemzeti otthonhoz való jogát, megbízhatóan szavatolják a térség valamennyi államának és népének az önálló, független létre való jogát. Ezzel kapcsolatban a felek kifejezik azt a reményüket, hogy a Közel- Kelettel foglalkozó genfi békekonferencia a lehetőség szerint mielőbb felújítja munkáját. A felek aggodalmukat fejezték ki a ciprusi helyzet miatt. Ezzel kapcsolatban megerősítették, hogy a ciprusi probléma rendezését a Ciprusi Köztársaság függetlenségének, szuverenitásának és területi sérthetetlenségének szigorú tiszteletben tartására kell alapozni. Ez a rendezés nem lehet a sziget megosztásához vezető egyoldalú akció következménye, hanem tárgyalások útján kell elérni. A Szovjetunió és Francia- ország állást foglal amellett, hogy mielőbb vonjanak ki minden külföldi fegyveres erőt a Ciprusi Köztársaságból. Megvitatták az indokínai helyzetet is. A Szovjetunió és Franciaország úgy véli, hogy a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló párizsi megállapodást mindazoknak maradéktalanul teljesíteniük kell, akik aláírták az egyezményt. Ismét megelégedésüket fejezték ki a laoszi béke és a nemzeti egyetértés helyreállítása fölött. Továbbra is úgy vélik, hogy a kambodzsai problémát, magának a kambodzsai népnek kell rendeznie, külföldi beavatkozás nélkül. A felek megerősítették: a Szovjetunió és Franciaország folytatni kívánja az erőfeszítéseket a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó általános és teljes leszerelés elérése érdekében. Állást foglalnak amellett, hogy valamennyi nukleáris hatalom részvételével készítsék elő és hívják össze a leszerelési világkonferenciát. Mélyrehatóan és sokoldalúan megvitatták a szovjet— francia kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit. Megerősítették, hogy a jövőben is folytatják a rendszeres konzultációkat különböző szinteken, minden kölcsönös érdeklődésre számot tartó problémát illetően. A felek minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy a terveknek megfelelően az elkövetkezendő ötéves időszakban az előző öt évhez viszonyítva megkétszereződjék a szovjet—francia árucsere és minden szükséges intézkedést megtesznek az árucsere meg- háromszorozásáért. A látogatás idején Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Jacques Chirac francia miniszterelnök aláírta a környezetvédelmi és a mezőgazdasági együttműködési egyezményt. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak azoknak a most folyó tárgyalásoknak, amelyek célja a hosszú lejáratú együttműködés fejlesztése az elektronikus számítástechnika területén. Megelégedéssel állapították meg, hogy megkezdődtek a konkrét tárgyalások a hasznos ásványi anyagok, köztük a kőolaj és a gáz kompenzációs alapon való felkutatásáról és kitermeléséről, felhasználva a francia berendezéseket és technológiát. A tárgyaló felek megelégedéssel nyilatkoztak a tudomány és a technika területén való szovjet—francia együttműködés sikeres fejlődéséről. Kifejezték megelégedésüket a kultúra, a népművelés, a tudomány, a művészet, a sport és a turisztika területén megvalósuló szovjet—francia csere színvonala fölött és megerősítették azt a kölcsönös törekvésüket, hogy továbbfejlesztik a két ország kulturális együttműködését. Hangsúlyozták, hogy milyen nagy szerepe van a legmagasabb szintű találkozóknak és kontaktusoknak a két ország vezetői között. Aláhúzták Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök ez év őszén esedékes szovjetunióbeli hivatalos látogatásának jelentőségét. Jacques Chirac köszönetét mondott a szovjet kormánynak a vendégszeretetért és a francia kormány nevében hivatalos franciaországi látogatásra hívta meg Alekszej Koszigint, a Szovjetunió Minisz-* tertanácsának elnökét. A meghívást köszönettel elfogadták. DUBLIN Javaslatok az északír konfliktus politikai rendezésére is Befejeződött Írország Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa
