Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-23 / 70. szám

1975. MÁRCIUS 23., VASÁRNAP %Mrt(SS> Az MSZMP XI. kongresszusának határozata A Magyar Szocialista Mun- foglalását a párt munkájáról káspárt XI. kongresszusának és a további feladatokról. A határozata hét fejezetben is- határozat fejezetei: merteti a kongresszus állás­w A nemzetközi helyzet, külpolitikánk fő iránya és ** feladatai. ír. A társadalmi viszonyok továbbfejlesztése. III. A gazdasági építőmunka feladatai. IV. Életszínvonal- és szociálpolitikai feladatok. V. Ideológiai és művelődési feladatok. VI. A párt- és tömegszervezetek feladatai. vri| A part nemzetközi * " *■ nak fejlesztése. Bevezetőben a határozat le­szögezi, hogy a kongresszus jó­váhagyja a Központi Bizott­ság beszámolóját a pártnak a legutóbbi kongresszus óta vég­zett munkájáról, valamint a KEB jelentését a két kong­resszus közötti tevékenységé­ről, elfogadja a párt program- nyilatkozatát és a szervezeti szabályzat módosítására tett előterjesztést. Megállapítja, hogy a párt az elmúlt négy esztendőbén következetesen ér­vényesítette fő politikai irány­vonalát, végrehajtotta a X. kongresszus határozatait. Har­minc éve annak, hogy a Szov­jetunió hadserege, amely a harc fő terhét vállalta — a szövetséges hatalmak csapatai­val együtt — szétzúzta á világ népeit fenyegető és Európa nagy részét rabságban tartó tevékenységének, kapcsolatai­hitleri fasizmust. A magyar nép sohasem felejti el azt az áldozatot, amelyet a szovjet nép hozott a hitleri fasizmus­sal vívott élethalálharcban, amelynek során hazánk is fel­szabadult. A XI. kongresszus nagyra értékeli, hogy a ma­gyar dolgozók a szocializmusba vetett hittel, új munkasikerek­kel köszöntik felszabadulá­sunk 30. évfordulóját. A kong­resszus helyesli és megerősíti a Magyar Szocialista Munkás­párt eddigi politikáját. Szüksé­gesnek tartja, hogy a párt vi­gye tovább fő politikai irány­vonalát és következetesen ér­vényesítse mindenütt és min­denkor. Egyetért a Központi Bizottság beszámolójában ki­fejtett marxista—leninista irányvonallal és gyakorlati ten­nivalókkal. I. A nemzetközi helyzetet ele­mezve a határozat megállapít­ja, hogy az elmúlt években kedvező változás következett be a szocializmus, a haladás javára. Hazánk, pártunk aktív, kezdeményező külpolitikát folytat. A nemzetközi küzdőté­ren egyre erőteljesebben tevé­kenykedik korunk három nagy forradalmi ereje: a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom. Együtt­működésük mind eredménye­sebb. A szocialista országok veze­tő politikai súlyukkal és von­zásukkal, gazdasági és katonai hatalmukkal új távlatokat nyitnak a szocializmus, a nem­zeti felszabadulás és a béke vi­lágméretű győzelme előtt. Egy­re számottevőbb a tőkésorszá­gok kommunista és munkás­pártjainak, a mögöttük felso­rakozó tömegeknek a befolyá­sa, s egyre inkább újjáformál­ja Ázsia, Afrika és Latin- Amerika politikai térképét az imperialistaellenes politikát folytató fejlődő országok né­peinek erősödő harca. A kapitalista rendszer álta­lános válsága mélyül. A tőkés­hatalmak uralmi szférája ösz- szeszűkült Fokozódik, s egyre szövevényesebbé válik a piaco­kért folyó harc, a tőkésorszá­gok, a nemzetközi monopóliu­mok versenye; mélyülnek az imperialista hatalmak és más tőkésországok egymás közötti ellentétei. Az imperializmus — fokozódó nehézségeinek ellen- súlyozására — újabb feszült- ségi gócokat teremt, ezért a szocializmus és a béke erői­nek további erőfeszítéseket kell tenniük, hogy az enyhülés fo­lyamatát ne lehessen feltartóz­tatni. A szocialista országoknak a világbéke védelmével, a békés alkotó munka biztosításával kapcsolatos feladataira utalva a határozat megállapítja, hogy a Varsói Szerződés tagállamai­nak fegyveres ereje megbízha­tóan őrködik a szocialista kö­zösség biztonságán. Hazánk osztozik az egyesített védelmi erőfeszítésekben, teljesíti szö­vetségi kötelezettségeit. Aláhúzza a határozat az európai biztonság megteremté­sének alapvető jelentőségét, majd hangsúlyozza, hogy tá­mogatjuk az indokínai népek függetlenségi küzdelmét, a vietnami hazafiak erőfeszíté­seit a párizsi megállapodás végrehajtásáért, támogatjuk az arab népek igazságos ügyét, segítjük a chilei nép harcát, tiltakozunk a chilei fasiszta rendszer terrorja ellen, köve­teljük a törvénytelenül fogva- tartott hazafiak, közöttük Cor- valán elvtárs szabadon bocsá­tását. Nemzetközi összefogást sürgetünk Ciprus szuverenitá­sának tiszteletben tartásáért, elismeréssel adózunk Portugá­lia haladó erőinek, üdvözöljük a görög demokratikus erők harcának eredményeit, szolidá­risak vagyunk a Spanyolor­szágban és másutt a fasiszta rendszer felszámolásáért, a társadalmi haladásért harcoló kommunistákkal és demokra­tákkal. A magyar párt és kor­mány nagy jelentőséget tulaj­donít a népek közeledését szol­gáló nemzetközi szervezetek­nek, hazánk aktívan közre­működik az Egyesült Nemze­tek Szervezetének és intézmé­nyeinek munkájában. Szorosan együttműködve a szocialista közösség országaival, hazánk a jövőben is elősegíti a béke megszilárdítását és a társadal­mi haladás térhódítását a vi­lágban. II. Társadalmi viszonyainkat elemezve szocialista fejlődé­sünk döntő fontosságú biztosí­tékaként hangsúlyozza a kong­resszus a termelőeszközök tár­sadalmi tulajdonának erősödé­sét és fejlődését. Rámutat: elő­rehaladásunk üteme és ered­ményessége nagymértékben függ attól, hogy jobban kihasz­náljuk a szocialista' állami és szövetkezeti tulajdonban levő lehetőségeket. Hangsúlyozza, hogy az állami tulajdonnak a népgazdaságban betöltött hely­zeténél és nagyságrendjénél fogva meghatározó szerepe van a szocialista tervgazdálkodás­ban, az össztársadalmi érdek érvényesítésében. A szövetke­zeti tulajdon fontos helyet fog­lal el a mezőgazdaságban, az ipari termelés és a szolgáltatás több ágazatában, a kereskede­lemben, egész népgazdasá­gunkban. A szocialista alapok­ra helyezett mezőgazdaság, va­lamint a szocialista szövetke­zeti mozgalom további fejlődé­sének útját a határozat min­denekelőtt abban jelöli meg, hogy a termelőszövetkezetek váljanak korszerű nagyüze­mekké, gazdálkodásukban erő­södjenek a szocialista nagy­üzemekre jellemző, a tagok ér­dekeit az össztársadalmi ér­dekkel helyesen egyeztető vo­nások. Változatlanul szükség van — elsősorban a szolgáltatás terü­letén — a főként saját munkán és a családtagok tevékenysé­gén alapuló kisárutermelésre. A határozat megállapítja, hogy az életszínvonal rendsze­res emelkedésével társadal­munkban bővül a személyi tu­lajdonban levő javak köre. Ál­lamunk törvényeivel elismeri, támogatja a munkával szerzett személyi tulajdont. E törvé­nyeknek továbbra is érvényt szerez, s úgy fejleszti őket to­vább, hogy gátat vessen a nem munkából származó, a szocia­lista elveket sértő jövedelmek keletkezésének. Meg kell aka­dályozni a családi szükséglete­ket meghaladó, különösen a spekulációs célú ingatlanszer­zést. A kongresszus a szocialista fejlődés fontos vonásának tart­ja, hogy a X. kongresszus óta is tovább erősödött a munkás- osztály vezető szerepe. A szo­cialista építés alapvető köve­telménye, hogy ez a vezető sze­rep a társadalmi élet egészé­ben érvényesüljön. Megálla­pítja, hogy a munkásosztály politikai állásfoglalása, tevé­kenysége, fegyelme, szemlélete egyre meghatározóbban befo­lyásolja a dolgozók minden csoportjának, rétegének felfo­gását. Elvi fontosságú köve­telmény, hogy a párt-, társa­dalmi, állami szervek vezető tisztségeibe és testületéibe nö­vekvő számban, kellő arány­ban kerüljenek a termelésben élenjáró, a társadalmi ^tevé­kenységben kiemelkedő és megfelelően felkészült munká­sok, fizikai dolgozók. A határozat kiemeli, hogy államunk legfőbb politikai alapja a munkás-paraszt szö­vetség, amelyet a szocialista építés során kivívott közös győzelmek szilárdra kovácsol­tak és tovább gazdagítottak. A párt e szövetségre támaszkod­va bontakoztatja ki politikáját, irányítja és szervezi1 a szocia­lista építést. A szövetkezeti parasztság munka- és életkörülményei­ben, szemléletében közeledik a munkásokhoz, a szocializmus építésének aktív részese. To­vább erősödött érzés- és gon­dolatvilágában a közös tulaj­donosi és gazdálkodói felfogás. Értelmiségünk céljaiban azo­nosul a munkásosztállyal, többsége magáévá tette a mar­xizmus—leninizmus elveit és eszmeileg is szocialista irány­ban fejlődik. Emelkedik az al­kalmazotti rétegek szakmai és politikai képzettsége, erősödik a szocialista célok iránt érzett elkötelezettsége. A határozat megállapítja, hogy szélesedik. szocialista tartalommal telítődik a ma­gyar nép minden haladó és al­kotó erejét, párttagot és pár- tonkívülit, a különböző nem­zetiségeket, minden nemzedé­ket, ateistát és hivőt tömörítő társadalmi összefogás. A szo­cialista építőmunka folyama­tában egyre szilárdabbá kell ötvözni a szocialista nemzeti egységet. Hazánkban a dolgozó osztályok, rétegek alapvető ér­dekei egybeesnek a szocialista haza építésében, az életkörül­mények javításában és a béke megőrzésében. Az osztályok közti különbségek tovább csök­kentek. Társadalmunkban jelen van és szerepet kap a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdele. A társadalmi érdek a megha­tározó, végső soron ennek kell alárendelni a csoport- és az egyéni érdeket is. A helyesen felfogott csoport- és egyéni ér­dek egy irányba hat a szocia­lista törekvésekkel, segíti a szocializmus építését-. A határozat megállapítja, hogy államunk a szocialista építés fő eszköze. A két kong­resszus között a párt kezde­ményezésére tett intézkedések előmozdították az állami élet, a szocialista demokrácia fejlő­dését. Nő szocialista államunk szerepe elsősorban a gazdasági építő- és a kulturális nevelő munka irányításában. A foko­zódó követelmények miatt a központi irányítást hatéko­nyabbá kell tenni, erősíteni kell a központi és helyi állam- igazgatási szervek összehan­golt irányító munkáját. A határozat rámutat, hogy a munkahelyi, üzemi demokrácia a szocialista demokrácia alap­vető része. Jelenlegi hatékony­sága azonban nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában, mind mód­szereiben tovább kell fejleszte­ni. Általánossá kell tenni a fi­zikai dolgozók bevonását az igazgatói tanácsok, a vállalati felügyelő bizottságok munká­jába. A gazdasági vezetők kö­telessége, hogy egyre jobb fel­tételeket teremtsenek az üze­mi demokrácia további kibon­takoztatásához. Az a legfonto­sabb, hogy jobban építsünk az üzemi demokrácia meglevő fó­rumaira. Mindenütt határozot­tan fel kell lépni azok ellen, akik a bírálatot megpróbálják elfojtani, megtorolni. Az ilyen eseteket kövesse felelősségre- vonás és arról tájékoztassák a közvéleményt is. Az üzemi de­mokrácia közvetlen fórumai­nak munkáját is ki kell bon­takoztatni. A szakszervezetek a műhelyekben, az üzemegysé­gekben és vállalati méretek­ben fokozatosan szervezzék meg a munkásgyűléseknek — nagyobb egységekben a mun­kásküldöttek gyűléseinek —, il­letve a bizalmiak tanácskozá­sainak rendszerét. A határozat a továbbiakban a szocialista törvényesség fel­tétlen érvényesítésének jelen­tőségét hangsúlyozza, majd a fegyveres erőket és a fegyve­res testületeket hívja fel, hogy a jövőben is szilárd politikai elkötelezettséggel, magas fokú hivatástudattal és felkészült­séggel tegyenek eleget meg­tisztelő feladataiknak. III. Á határozat megállapítja, hogy a népgazdaság a X. kong­resszuson 'jóváhagyott gazda­ságpolitikai elveknek megfele­lően, a IV. ötéves tervben meg­határozott feladatok végrehaj­tásával tovább fejlődött. Kö­zelebb jutottunk a kitűzött célhoz, hogy gazdaságilag fej­lett országgá váljunk. Bővül­tek a szocializmus anyagi-mű­szaki alapjai, gyarapodott a nemzeti vagyon, emelkedett népünk életszínvonala. A további feladatokat meg­szabva a határozat kimondja, hogy gazdaságpolitikánk az V. ötéves terv időszakában a táv­lati célokkal összhangban biz­tosítsa gazdaságunk tervszerű és arányos fejlődését. A követ­kező időszakban egész gazda­sági tevékenységünk fő felada­ta a társadalmi termelés ha­tékonyságának az eddiginél erőteljesebb növelése. A kong­resszus helyesli, hogy az V. öt­éves terv idején, 1976 és 1980 között a nemzeti jövedelem 30 százalékkal, az ipar termelése 30—35, az építőiparé 35—37, a mezőgazdaságé 16—18 száza­lékkal növekedjék. A nemzeti jövedelem növekedése túlnyo­mó részében a munka terme­lékenységének emeléséből származzon. A világpiaci folyamatokról szólva a kongresszus megálla­pítja, hogy a számunkra ked­vezőtlen változások nem átme­netiek, mértékük változhat, de hosszú távon számolni kell ve­lük. Szocialista tervgazdasá­gunk, miközben bizonyos fokig kivédi ezek hatását, nagyobb figyelmet fordít a világgazda­ságban lejátszódó folyamatok­ra. Az iparfejlesztés feladatait hazánk lehetőségeivel és a nemzetközi együttműködéssel egyaránt számolva kell megha­tározni. Differenciáltabban kell fejleszteni az ipar egyes ágait, javítani a gyártmányszerkeze­tet. A feldolgozóiparban, vala­mint a kohászatban elsős* ban rekonstrukciók útján bővül a termelés. Folytatódik a vegy­ipar, ezen belül a petrolkémiai bázis kiépítése, tovább korsze­rűsítjük az energiaszerkezetet. A határozat felhívja a fi­gyelmet arra, hogy fokozott gondot kell fordítani a takaré­kosságra, a hazai természeti források — köztük a szénva- gyon — teljesebb, jobb, gazda­ságosabb kiaknázására. Átfo­gó intézkedéseket kíván az or­szág természeti kincseinek, va­lamint nyersanyagainak hasz­nosítása. A mezőgazdaságban tovább erősítjük a termelőszövetkeze­tek szocialista jellegét, a nagy­üzemi, iparszerű termelés el­terjesztését. Az állami gazda­ságok, amelyeknek szerepe egyre növekszik, ennek hozzá­értő kezdeményezői. Az álla­mi gazdaságok és a termelő- szövetkezetek általános fej­lesztése mellett továbbra is tá­mogatjuk a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. A határozat kimondja, hogy a beruházási igényeket nép- gazdasági, társadalmi fontossá­guk szerint kell rangsorolni. Csökkenteni kell az eszközök szétaprózott felhasználását, meg kell akadályozni a túlzott beruházási igények érvényesí­tését. A kongresszus azt is szükségesnek tartja, hogy a határidő- és költségtúllépése­ket — mulasztás esetén — kö­vesse felelősségre vonás. A kongresszus hangsúlyozza a szocialista tervszerűség érvé­nyesítésének alapvető fontos­ságát, a központi irányítás ha­tékonysága növelésének, a nép- gazdasági és a vállalati terve­zés színvonala emelésének, az érték- és mennyiségi mutatók, valamint a tervcélok és -esz­közök teljesebb összhangjának jelentőségét. Rámutat, hogy minden szinten hatékonyabbá kell tenni a tervek végrehajtá­sának és a gazdasági fegyelem megtartásának ellenőrzését. Gazdaságirányításunknak vál­tozatlan feladata, hogy tovább erősítse szocialista rendszerün­ket, fejlessze a szocialista tu­lajdonviszonyokat és a terme­lőerőket, fokozza gazdálkodá­sunk tervszerűségét. Építsen a vállalati önállóságra, közérde­kű kezdeményezésekre, növel­je a munka hatékonyságát. A bevált alapelveket érvényesít­ve, gazdaságirányításunkat mint a szocialista tervgazdál­kodás eszközét jobban mai és holnapi céljaink, feladataink szolgálatába kell állítani, és működését javítani szükséges. A világpiaci árak tartós vál­tozásait a gazdaságilag szüksé­ges mértékig a hazai termelői árakban érvényesíteni kell, hogy jobban orientáljanak a hatékony gazdálkodásra. E vál­tozások szükségszerűen kihat­nak bizonyos fogyasztási cik­kek áraira is. Szocialista terv- gazdálkodásunk a termelés bő­vülésével, hatékonyságának növekedésével összhangban gondoskodjék az életszínvonal további rendszeres fejlődésé­ről. Az árszínvonal tervszerű alakítása érdekében javítani kell, szigorúbbá és folyamato­sabbá kell tenni a hatósági és társadalmi árellenőrzést. A KGST keretében segítjük a szocialista gazdasági integrá­ció kibontakoztatását, a komp­lex program valóra váltását! Mindenekelőtt a Szovjetunió­val és a KGST többi tagálla­mával szélesítjük a termelési együttműködést és kooperációt, a kereskedelmi kapcsolatokat, a szakosodást, a tudományos­technikai együttműködést és a tapasztalatcserét. Részt ve­szünk nyers- és alapanyagok együttes kitermelésében, közös gazdasági szervezetek, vállala­tok létesítésében. A tőkésországokkal a köl­csönös előnyök alapján bővít­jük gazdasági, kereskedelmi kapcsolatainkat; fellépünk mindenfajta megkülönböztetés ellen. Gyümölcsöző gazdasági együttműködést építünk ki a gyarmati sorból felszabadult, a nemzeti függetlenség útjára lé­pett országokkal. A továbbiakban a határozat rámutat: egyik legfontosabb feladatunk a népgazdaság bel­ső tartalékainak feltárása és jobb kihasználása, a munka termelékenységének növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása. Az anyagi le­hetőségek arányában — külö­nösen a népgazdaság fő terü­letein — folytatni kell a ter­melőfolyamatok korszerűsítését és gépesítéssel csökkenteni a nehéz fizikai munkát. Javítani kell a munkaerőgazdálkodást, következetesen erősíteni a munkafegyelmet. Gyorsabb ha­ladást kell elérni az üzem- és munkaszervezésben, azt a vál­lalatok, a szövetkezetek, az in­tézmények gazdálkodásának! szerves részévé kell tenni. Át-' fogó takarékosságra van szük­ség a népgazdaság minden te­rületén. IV. A határozat megállapítja, hogy szocialista előrehaladá­sunk során, gazdasági építő- munkánk eredményeként rendszeresen emelkedik dolgo­zó népünk életszínvonala. Az egy főre jutó reáljövedelem a IV. ötéves terv időszakában 24 százalékkal, a tervezettet meg­közelítően növekszik. Népünk kulturáltabban él, jobban táp­lálkozik, szebben öltözködik, mint bármikor ezelőtt. Az élet- körülmények javulásához a munkaidő-csökkentés is hozzá­járult. Az V. ötéves terv idején a reáljövedelem 23—25 százalék­kal növekszik. A bérpolitiká­ban fő célunk a munka szerin­ti elosztás erősítése. A mun­kásság és a parasztság jövedel­me arányosan növekedjék, a kereseti arányok javítása ösz­tönözzön a termelékenység emelésére, a nagyobb haté­konyságra. Következetesebben kell érvényesíteni az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, így szüntetve meg a nők és férfiak keresetében még meg­levő különbségeket. A lakosságot több, jobb, vá­lasztékosabb közszükségleti cikkel látjuk el, és gondosko­dunk arról, hogy elegendő ol­csó, megfelelő minőségű és vá­lasztékú fogyasztási cikk áll­jon a vásárlók rendelkezésére. Az V. ötéves terv éveiben ál­talánossá válik a bérből és fi­zetésből élők számára a 44 órás munkahét. A lakáshelyzet javítását pár­tunk fontos társadalompoliti­kai, szociális feladatnak tekin­ti. Biztosítani kell, hogy az ed­diginél több állami lakás épül­jön, de támogatni kell a saját erőből történő lakásépítést is. A párt hazánk népesedési helyzetének alakulását nagy fontosságú nemzeti és társadal­mi ügynek tekinti. Fokozzuk a társadalom gondoskodását a családalapítás nehézségeinek csökkentésére. Arra kell töre­kedni, hogy növekedjék a több gyermekes családok száma, s e családok élvezzenek megkü­lönböztetett támogatást, övezze őket közmegbecsülés. Folyama­tosan bővíteni kell a bölcső­dei, az óvodai és az iskolai napközi otthoni hálózatot, nö­velni a pénzbeli juttatásokat, a családi pótlékot, a gyermek- gondozási segélyt, ki kell ter­jeszteni a gyermekélelmezést Budapesten, az öt nagyváros­ban és az ipari központokban az V. ötéves terv időszakában megközelítően ki kell elégíteni az óvodai igényeket. Fokozott gondot fordítunk az idős korúak ellátására, gon­dozására. Arra törekszünk, hogy az idős emberek a mun­kában becsülettel eltöltött évek után anyagilag bizton­ságban. élvezhessék a megér­demelt nyugdíjat. Tovább egy­ségesítjük nyugdíjrendszerün­ket, csökkentve a korábbról megmaradt különbségeket. Emelni kell az alacsony nyug­díjakat, meg kell őrizni a nyugdíjak reálértékét. A me­zőgazdasági termelőszövetke­zeti tagok nyugdíjkorhatára a következő ötéves terv végéig azonossá válik a bérből és fi­zetésből élőkével. Nyugdíjkor­határukat 1976. január 1-főL kezdődően öt év alatt fokoza­tosan csökkenteni kell: a nő­két az 55., a férfiakét a 60. életévre. V. Az ideológiai és művelődési feladatokat taglalva a határo­zat megállapítja, hogy a X. kongresszus óta tovább erősö­dött a marxizmus—lenirizmus eszméinek befolyása. Az ideo­lógia területén fő feladatunk, hogy a társadalom politikai egységére támaszkodva to­vábbfejlesszük a tömegek szo­cialista tudatát, segítsük a szocialista építőmunkát. Az el­méleti munkában alkotó vá­laszt kell adni társadalmunk fejlődésének kérdéseire, vilá­gosabban kell körvonalazni szocialista távlatainkat, bemu­tatni a szocialista életmód fö­lényét a kapitalista életformá­val szemben. Arra kell töre­kedni, hogy társadalmi mére­tekben teret nyerjen a szóda-

Next

/
Thumbnails
Contents