Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-20 / 67. szám
Vccjei m xMmíW 1975. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XI. KONGRESSZUSA fi’iEríunfc támaszkodik a szakszervezetekre Pest megye küldötteinek egy csoportja a felszólalást figyeli Tt|kéletesíteni kell az elosztás elveit Európa szervezett munkásai összefognak A demokráciáról szólva hangsúlyozni szeretném, hogy a munkásosztály hatalma nem szervek vagy intézmények hatalma. Ezért a munkahelyi demokrácia érvényesülésében is ki kell fejeződnie, hogy — a nép hatalmáról vqn szó, — arról, hogy együtt kell terveznünk, együtt kell cselekednünk,----a mi rendszerünktől és pá rtunktól idegen az, hogy ne vegye figyelembe azoknak az igényeit és vágyait, akiket képvisel, akiket vezetnie kell. Gáspár Sándor hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek mint eddig, úgy a jövőben is felelősen részt kívánnak venni a szocialista társadalom építése soron levő feladatainak kidolgozásában és megvalósításában. Pártunk a szocialista társadalom építésének haladásával mind fokozottabban támaszkodik a szakszervezetekre, és mind többet vár tőlük hivatáBenkei András: suk teljesítésében, a társadalom fejlődése érdekében. A szakszervezeti mozgalom nemcsak közvetíti a dolgozók észrevételeit, jelzéseit a párt politikájának a végrehajtásáról, hanem cselekvő módon részt vesz e politika egészének és részleteinek kialakításában és végrehajtásában. Befejezésül a SZOT főtitkára ezt mondotta: —Jól tud- j uk: amikor azt 'mondjuk, hogy egyetértünk a beszámolóval és magunkénak érezzük a kongresszusi dokumentumokban foglaltakat, ez egyben meghatározza a szakszervezeti teendőket is. Hiszen ha a XI. kongresszus határozattá emeli a dokumentumokban foglaltakat, akkor mindez népünk és hazánk fejlődésének programjává válik. Az pedig természetes, hogy a szakszervezeti mozgalom e program megvalósításából méltó módon kiveszi a részét és minden erejével segíti a nagyszerű célok sikeres valóra váltását. Hiztoiiságisnn él misisleii iörvénjíi§zielő állampolgár Benkei András belügyminiszter rámutatott, hogy hazánkban a közrend, a közbiztonság szilárd, törvényes rend uralkodik. Ezt tudják barátaink és elismerik azok is, akik a tőkésországokból érkeznek hazánkba, köztük olyanok is, akik nem barátai hazánknak. Törvényeink védelmet biztosítanak mindén 'áilafripoigaifunk- v nak, aki betartja azokat. Védjük azok tulajdonát, akik becsületes munkával gyarapítják országunkat és gyarapodnak maguk is, de a törvények — személyre való tekintet nélkül — büntetik mindazokat, akik bármilyen formában megsértik rendünket. Hangsúlyozza, hogy államunk a munkásosztály állama, funkciói közül előtérbe került, egyre hatékonyabban érvényesül a gazdasági építő, szervező és kulturális, nevelő tevékenysége. — Az állam elnyomó funkciója fokozatosan módosul, összhangban a belső osztályviszonyok alakulásával és figyelembe véve a külső kapitalista környezetet. Az állami tevékenységben sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kapitalista környezetnek ma is van hatása, mint ahogy nem feledhetjük azokat az itthoni tényezőket sem, amelyek helyenként a bűncselekményeket újratermelik — mondotta, majd így folytatta: — hazánkban jó a politikai légkör, amely nem ad lehetőséget államellenes, politikai bűncselekmények tartós kifejlődésére. A köztörvényes bűncselekmények száma — ha nem is rohamosan —, de tendenciájában csökken. — Továbbra is érdeke a társadalomnak, hogy még következetesebben lépjünk fel azokkal szemben, akik megpróbálják jogszabályainkat, törvényeinket kijátszani, semmibe venni. Az egységes fellépés, valamenyi állami szerv rendeltetésszerű működése fokozottabban teszi lehetővé, hogy még nagyobb gondot fordítsunk a dolgozók nevelésére és még többet tegyünk a bűnözés, a törvény- sértések megelőzésére. Szükséges, hogy egységesen keressük és szüntessük meg azokat az okokat és hatásokat, amelyek — sokszor becsületes embereket is megtévesztve — hozzájárulnak súlyosabb cselekmények elkövetéséhez. A belügyminiszter ezután azokról az ellenséges kísérletekről szólt, amelyek hamis illúziókat keltve, megpróbálják ideológiai diverziós tevékenységre kihasználni a békés egymás mellett élés politikájából fakadó törekvéseinket. A lélektani hadviselés régi és új eszközeit vetik be a szocialista országok, köztük hazánk ellen — mutatott rá a belügyminiszter és így folytatta: — hatalmas apparátusok dolgoznak azon, hogy keressék a lehetőségeket, amelyeket kihasználva, zavart tudnak kelteni a szocialista országok között és hazánkon belül is. Ezért olykor marxista álarcot öltenek, így próbálnak — úgymond — „hozzászólni” problémáinkhoz. Sajnos, egyes állami, gazdasági területeken dolgozó állampolgáraink, miközben külkapcsolatokból fakadó feladatukat végzik, megfeledkeznek a két világrendszer között fennálló kibékíthetetlen ellentétekről,” elvesztik politikai érzékenységüket, kritikát- lanná, Jecsegővé válnak. A békés egymás mellett élésért folytatott harc valamennyiünktől következetes helytállást igényel politikailag is, ideológiailag is! — hangsúlyozta a belügyminiszter. Felszólalásának befejezéseként köszönetét mondott mindazért a sokoldalú. egyre növekvő társadalmi támogatásért, amit a Belügyminisztérium állománya nap mint nap érez. Külön megköszönte a munkásőrség áldozatos, segítőkész tevékenységét, amellyel hozzájárul a szilárd közrend, közbiztonság fenntartásához. országokhoz fűződő testvéri viszonyunk. Ez így volt a fel- szabadulás óta eltelt 30 év alatt, sőt pártunk megszületése óta. Nem is fogunk ezen változtatni soha. Munkásosztályunkat, szak- szervezeti mozgalmunkat az internacionalizmus magasztos eszméi hatják át a nemzetközi munkásosztály céljainak megvalósításáért folyó világméretű harcban. A szolidaritásnak és az összefogásnak új, kedvezőbb feltételei bontakoznak ki világ- és európai méretekben egyaránt. A közös cselekvésre irányuló törekvések megvalósításának új fejezetébe léptünk kontinensünkön. Több mint negyedszázadon át tartó szembenállás után, a tarthatatlan helyzet kölcsönös felismerése nyomán, Európa szakszervezetei kinyilvánították készségüket a munkásosztály ügyéért folyó harc együttes vállalásában. A magyar munkásosztály, a magyar szakszervezeti mozgalom aktív részvevője a nemzetközi, az európai szakszervezeti mozgalom fejlődésében bekövetkezett változásoknak. A testvéri szovjet szakszervezetekhez, a szocialista országok szakszervezeteihez fűződő szoros kapcsolatai útján kiveszi a részét abból a harcból, amely bizton elvezet a nemzetközi munkás- osztály érdekeinek közös és tartós védelméhez, társadalmi igényeinek kielégítéséhez. A demokrácia nem formai aktus A szakszervezet jogai, a dolgozók jogai nacionalista neveléséről legyen is szó. A szocialista életünket, a pártunk politikáját meghatározó elvek sorában egyik legfontosabb és legtisztább alapelvünk az internacionalizmus. A Szovjetunióhoz, a szocialista tan kell újra és újra rámutatni, hogy a mi vállalataink vezetése nem csupán gazdasági, hanem fontos politikai feladat is. A vállalati vezetők munkájának szerves és különválaszt- hatatlan része tehát a munkahelyi demokrácia érvényesítése. Az üzemi demokrácia gyakorlásában fontos szerepet játszanak az intézményesített fórumok, a termelési tanácskozások, a brigádértekezletek, a munkásgyűlések, Be helytelen lenire, ha az .üzemi demokráciát valamiféle ünnepi ruhának tekintenénk, amelyet csak fórumokon, gyűléseken kell viselni, a szürke hétköznapokon pedig el lehet süllyeszteni a ruhásszekrénybe. Az üzemi demokrácia nem formai aktus. Nem egyenlő az alkalmanként megtartott tanácskozásokkal. A dolgozókkal, a munkásemberekkel való mindennapi kapcsolatban kell érvényesülnie. Ez eszköz annak a mielőbbi valóra váltásához is, hogy a munkáshatalomban soha senkit ne érhessen méltánytalanság. Nem lehet, hogy a mi rendszerünkben valakinek csak azért legyen igaza, mert magasabb a rangja. Ha a munkások, a dolgozók ügyét mindenütt úgy intéznék, ahogyan azt a mi rendszerünkben ma m&r el lehet várni, és ha a munkahelyi demokrácia mindenütt kielégítően érvényesülne, akkor a sérelmek nagyobb részét meg lehetne előzni. Az üzemi párt- és szakszervezeti szerveknek, nem utolsósorban pedig a gazdasági vezetőknek érdemes volna megnézniük, hogy mi a helyzet náluk e tekintetben. Gáspár Sándor ezután a munkahelyi demokrácia széles körű kibontakoztatásával kapcsolatos tennivalókról szólott, s a következőket mondotta: a dolgozók aktivitásának, az üzemi demokrácia érvényesülésének nagy szerepe volt, van és mindinkább lesz a szocialista társadalom építésében. Mindenkinek — vezetőnek és dolgozónak egyaránt — éreznie és értenie kell, hogy a szocialista társadalom építésében pótolhatatlan, a Szó legmélyebb értelmében nélkülözhetetlen- a tömegek politikai, termelési és társadalmi aktivitása. Ez a mi rendszerünk egyik leglényegesebb vonása, i A gazdasági vezetőknek rendszerünk kezükbe adta az egyszemélyi felelős vezetés nagyon fontos eszközét. De a mi rendszerünkben ez önmagában kevés ahhoz, hogy elérjük nagy céljainkat, ha nem párosul a dolgozók aktivitásával, kezdeményezőkészségével, egyetértésével, meggyőződésből fakadó hitével. A vezetőt — legyen az kicsi vagy nagy beosztásban — a saját tapasztalatai győzhetik meg erről, hacsak nem hiszi önmagáról, hogy ő az, aki zsebében hordja a bölcsek kövét. Politikailag és szakmailag képzett vezetőnek nem kell állandóan magyarázni, hogy demokratikusan vezessen. Tudja, hogy ez ugyan nehezebb, sokszor időigényesebb, de feltétlenül eredményesebb. És jól érti, hogy minél nagyobb a döntések előkészítése során a munkahelyi demokrácia, annál biztosabb, hogy jól döntenek, s a helyes határozatokat a legjobb hatásfokkal hajtják végre. Egyértelműen és határozotzeti jogok tiszteletben tartását, és ezért helyes, ha a pártszervek még következetesebben számon kérik a szakszervezetekben dolgozó kommunistáktól e kötelességük kényelmeskedés és megalkuvás nélküli teljesítését. Szocialista fejlődésünk jelen időszakában már megérett rá a helyzet, hogy a munkahelyeken, a vállalatoknál, falun és városban, a helyi és az országos tennivalókat, minden kis és nagy kérdést közüggyé tegyünk. Együtt alakítsuk ki és együtt valósítsuk meg tennivalóinkat. Ahhoz, hogy mindezt — és egyéb fontos feladataikat, amelyek a szakszervezetekre hivatásuk szerint várnak —, még hatékonyabban végezzék, mint a múltban, megvannak és állandóan javulnak a lehetőségek és a feltételek. Kedves elvtársak! Törvényeink a dolgozó emberek jogainak képviseletét — nagyon fontos kérdésekben — a szakszervezeti választott testületekre ruházták. Ezt a tevékenységet a szakszervezetek mindjobban végzik és még inkább törekednek erre. Ez a munkájuk nemcsak a szak- szervezeti tevékenység törvényes formáját jelenti. Nem is csupán törvényes jogot, amivel vagy élnek, vagy nem. Ezek a szakszervezeti jogok a dolgozók jogai. Ezért a szak- szervezeti testületeknek kötelességük élni e jogaikkal, mert ha ezt nem teszik, a dolgozókat megfosztják annak lehetőségétől, hogy érvényesítsék szocialista törvényeinkben lefektetett széles körű jogaikat. Ezért még inkább meg kell követelni az állami és a gazdasági vezetőktől a szakszerveközötti kapcsolatok gazdagítása, elmélyítése. A Szovjetunióhoz fűződő viszonyunk tisztasága egész politikánk tisztaságát fémjelzi. A mi pártunk soha nem cselekedett és nem is fog másképpen cselekedni e kérdésben, akár a gazdasági kapcsolatokról, akár a külpolitikáról, akár a dolgozók interGáspár Sándor ezután így folytatta: életünk alakulása mindig szorosan összefüggött a Szovjetunióval és a többi szocialista testvércrszággal. A magyar munkások érzéseiben együvé tartozik, közös üggyé válik feladataink végrehajtása, eredményeink öröme, népeink sorsa. Holnapi sikereinknek ezért is feltétele az országaink A SZOT főtitkára ezután hangsúlyozta, hogy kulturális életünkben továbbra is a legfontosabb feladatok között kell számon tartanunk a munkás- osztály műveltségének fejlesztését. Ennek a társadalom egészére gyakorolt pozitív hatását senki sem vitatja, megvalósításáért azonban még sokat kell tennünk. A szakszervezetekre is nagy feladat hárul ebben a munkában. Annál is inkább, mert a dolgozók szocialista szellemű nevelése nélkül sem gazdasági feladatainkat, sem a demokratizmus fejlesztését és a tartalmasabb emberi életet sem tudjuk megvalósítani. A szak- szervezetek ez irányú tevékenysége a munkahelyen folyik. A munkásosztály meghonosította, életünk részévé tette jellemző, nemes tulajdonságait: a közösséget szolgáló áldozatkész aktivitást; a szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom széles körű kibontakoztatását, az önművelődés igényét, az öntudatos emberré válás megannyi útjelző eredményét. De a szocialista közgondolkodás fejlődését ma még jelentősen fékezi, hogy a szükségesnél és a lehetségesnél kevesebbet tettünk a szocialista brigádokat jellemző pozitív szokások, tulajdonságok elterjesztéséért. Mindennapjainkban még mindig nincs eléggé középpontba állítva a jól dolgozó, tanuló, a közösségért legtöbbet cselekvő munkások és kollektívák megbecsülése. A munkásosztály műveltségének emelése fontos feladat Néhány eve erőteljesen törekszünk a központi irányítás és a helyi önállóság kombinációjából a tervgazdálkodáson alapuló még hatékonyabb irányítás kialakítására. Az előrehaladás e tekintetben sem kevés. Gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának alapja és feltétele a jövőben is a terv- gazdálkodás állandó erősítése és fejlesztése, párhuzamosan a helyi önállóság és kezdeményezés, valamint a felelősség- érzet egyidejű kibontakoztatásával. Ezen az úton kell haladnunk tovább, hogy terveink még reálisabbak, a népgazdaságot még teljesebben átfogóak és a szocialista integráció keretében még összehan- goltabbak legyenek. A tervek hatékonyabb megvalósítása érdekében módosítottuk a gazdasági szabályozás sok elemét. E módosításokat az élet igényelte. Különösen jelentősnek tartják a szakszervezetek a vállalati nyereség és a bérek kapcsolatára, valamint az árakra vonatkozó szabályozás módosítását. A szabályozás alapelvei helyesek voltak, de még tovább léphetünk, hogy a nyereség teljesebb mértékben töltse be szerepét, a ténylegesen jó munka kifejezését, a népgazdasági és a vállalati érdek összehangolását szolgálja. A továbbiakban Gáspár Sándor arról beszélt, hogy a szocialista elosztás alapelvei mind jobban érvényesülnek, de erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten ezt is tovább kell tökéletesítenünk. A két kongresszus között a népgazdaság fejlődésével egy- időben emelkedett a lakosság, a munkásosztály életszínvonala. növekedtek a jövedelmek, a reálkereset, felépül több mint 400 ezer lakás. Ez és sok más tény eredményes munkánknak kétségtelen bizonyítéka, jóllehet ez a folyamat nem volt ellentmondásmentes. A jövőben is olyan utat kell követnünk, amely szocialista társadalmunk alapvető kérdéseként kezeli a munkásosztály életszínvonalának rendszeres javítását. Változatlanul nagy figyelmet kell fordítanunk a nagyipari munkások életszínvonalának emelésére. A jövőben is törekszünk rá, hogy a munkásosztály élet- színvonalának alakulása legyen az az , alap, amelyhez mérjük, alákífjuk a szövetkezeti parasztság és a társadalom más rétegeinek jövedelmi arányait. Következetesebben kell érvényesíteni — elveinknek megfelelően — a munka szerinti elosztást, bérpolitikánk tervszerűségét. Változatlan az a törekvésünk, hogy az árpolitikának a népgazdaság dinamikus fejlődését, hazánk gazdasági erejének növekedését kell szolgálnia. De számolni kell az árpolitika kialakításánál annak az életszínvonalat érintő hatásával is. Ezért úgy véljük, hogy az árváltozásokat a közgazda- sági lehetőségek határáig erős korlátok között kell tartanunk és erélyesen kell ellenőriznünk.
