Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

t 4 =<MríiW 1975. MÁRCIUS 19., SZERDA TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XI. KONGRESSZUSA Fock Jenő: A szocialista integráció népgazdaságunk létfontosságú alapja A kormány elnöke beveze­tőben hangsúlyozta: mun­kánkban alapvető segítséget nyújtottak a Központi Bizott­ság ülései, amelyek időről időre értékelték és elemezték a X. kongresszus határozatai végrehajtásának menetét. Út­mutatást adtak ahhoz, hogy mire kell még nagyobb fi­gyelmet fordítanunk, mit kell kiigazítanunk. Így a Központi Bizottság és a kormány 1971 augusztusában tartott együttes tanácskozása úgy ítélte meg, hogy 1970—1971-ben a terme­lőágazatok fejlődése összessé­gében megfelel a tervezett­nek, az életszínvonal az elő­irányzott mértékben emelke­dik ; viszont megállapította, hogy népgazdaságunk egyen­súlyát zavaró tényezők léptek fel a beruházási tevékenység­ben és elsősorban ennek ha­tására a külkereskedelmi for­galom alakulásában. Az ellenőrzés a végrehajtás biztosítéka — A tanulságokat és a szükséges tennivalókat az 1971 októberében tartott országos gazdasági aktíva is megvitat­ta. A tanácskozás nyomatéko­san rámutatott, hogy bár a gazdaság irányításában fontos szerepet játszanak a szabá­lyozóik, megengedhetetlen, hogy központi irányitó szer­vek a szabályozóktól várjanak mindent, tétlenkedjenek, ami­kor intézkedniük kellene. — Az országos gazdasági aktíva és az utána hozott mi­nisztertanácsi határozatok hiányosságaink kijavítása mellett azt a célt szolgálták, hogy egységes szemlélet ala­kuljon ki és egységes cselek­vés való sül jón meg a gazda­sági élet egész területén, A hiányosságok, a feltárt fe­szültségek megszüntetésében értünk is el nem lebecsülendő eredményeket. Ami azonban az egységes szemléletet illeti, a javulás csak átmenetinek mutatkozott. Ennek következ­tében a gazdasági életben be­következett kedvező változá­gyermekintézmény-fejlesztés, és egészében véve a demográfiai helyzet alakulását, a lakásépí­tés helyzetét. A tények, a szám­szerű eredmények azt bizo­nyítják — úgy vélem, nem szerénytelenség, ha ezt megál­lapítom —, hogy mindezeknek a kérdéseknek a vizsgálatát megfelelő intézkedések követ­ték, amelyek mind a párt elvi útmutatásának, mind a lakos­ság jogos várakozásainak meg­feleltek. — Intézkedéseket tettünk egyes zavaró társadalmi fe­szültségek megszüntetésére Ide sorolhatók a magas jöve­delmek fokozott megadóztatá sa, a telek- és üdülőtulajdon korlátozása, a tisztességtelen haszonról, a gazdasági bírság­ról intézkedő jogszabályok, a büntetőeljárásban a vagyoni hátránnyal járó büntetések szé­les körű alkalmazásáról, vala­mint a fokozott árellenőrzésről szóló intézkedések. Határozatot hoztunk továbbá a munkásla- kás-épités fokozottabb segíté­sére, bérügyi és más szociális kedvezmények bevezetésére, valamint az alacsony nyugdí­jak emelésére. A gazdasági szerkezet folya­matos átalakítására törekedve, döntést hoztunk a központi fejlesztési programok jobb mű­szaki-gazdasági, előkészítésé­ről, a gazdaságirányítás szabá­lyozó rendszerének továbbfej­lesztéséről is. Vizsgáltuk a vál­lalati termékszerkezet gazda­ságosságát javító lehetősége­ket Cselekedni kell a hármas érdek összhangjáért sok tartósságáról ma sem le­hetünk meggyőződve. — Újra és újra azt tapasz­taljuk,. hogy több beruházást kezdenek él, mint amennyit határidőre, az anyagi eszkö­zök hiánya vagy a kivitelező­kapacitás elégtelensége miatt be lehet fejezni. A termelői árak változtatá­sának már a hírére is az üzemek jó előre készleteket gyűjtenek. Ez történt a múlt év végén is, és ezzel sok te­rületen zavart okoznak a ter­melés folyamatosságában. És sorolhatnék még jó néhány, mindenki által ismert negatív jelenséget, amelyeket el lehet­ne kerülni, ha a minisztériu­mok vezetői összkormányzati fejjel gondolkodnának és eb­ben a szellemben irányítanák, ellenőriznék vállalataikat. A Minisztertanács elnöke ezután a kormányzat munká­ját elemezte. Részletesen fog­lalkozott a határozatok végre­hajtásával, a kormány ellenőr­ző tevékenységével, önkritiku­san hangsúlyozva, hogy ezen még sok a javítanivaló. Ezután a kormányzati mun­ka fejlesztésének további fel­adatairól szólott Fock Jenő, majd rátért az érdekviszonyok problémáira: — Pártunk felismerte, ele­mezte és meghatározta az egyéni, a csoport- és a nép- gazdasági érdekek egymáshoz való viszonyát, világosan meg­jelölte az ezzel kapcsolatos konkrét teendőket. — E három érdek létezésé­vel és egyidejű hatásával to­vábbra is számolnunk kell — mondotta —, ezért arra törek­szünk, hogy közöttük megfele­lő összhangot tartsunk fenn. Ez nem egyszerű feladat. Vol­tak és számolnunk kell vele, hogy a jövőben is lesznek olyan esetek, amikor a helyi, a csoportérdekek ütköznek az össztársadalmi érdekekkel. Ilyen esetekben nem elegendő hangoztatni a társadalmi érde­kek elsőbbségét, hanem csele­kedni kell érvényesítéséért. — Az állami szerveknek mindig kötelességük megvizs­gálni, hogy az adott esetben miért ütköztek össze az érde­kek és a kiváltó okokat kell megszüntetni. A párt- és a társadalmi szerveknek minden szinten olyan légkört kell ki­alakítaniuk, amelyben helyileg is eredményesen érvényesíteni lehet a népgazdasági, az össz­társadalmi érdekeket. Azok el­len, akik a törvényes rendelke­zéseket — csoportérdekekre hivatkozva — tudatosan meg­sértik, természetesen továbbra is a törvények szigorával kell eljárni. Nem kevésbé szigorúan kell fellépni persze azok ellen, akik a konkrét ügyek kellő elemzése nélkül, az össztársa­dalmi érdekekre hivatkozva elnyomják az egész társada­lom érdekét jól szolgáló helyi, üzemi, vállalati, szövetkezeti kezdeményezéseket. Az egész társadalom javára biztosíta­nunk kell az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek össz­hangját. Jelentős eredményeket értünk el A továbbiakban Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke a ne­gyedik ötéves terv eddigi teljesítésének eredményeit is­mertette és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kije­lölt célokat sikerrel megva­lósítjuk. . — A X. kongresszuson meg­fogalmazott gazdasági, társa­dalompolitikai teendők valóra váltásának fontos eszköze az 1971—75-re szóló IV. ötéves terv. Az ötéves terv eddigi négy évét áttekintve egyér­telműen megállapíthatjuk, hogy az előirányzott célo­kat sikerrel teljesítjük. A nemzeti jövedelem a terve­zettnél nagyobb mértékben, öt év alatt várhatóan 34 százalékkal emelkedik. Az évi átlagos növekedés gyorsabb, mint az 1961—1970 közötti tíz esztendőben. — A növekedés extenzív forrásainak csökkenése mel­lett tehát nemcsak fenntar­tottuk, de némileg gyorsítot­tuk is a gazdasági fejlődést. Ez számottevő siliere pártunk gazdaságpolitikájának. A nép­gazdaság leggyorsabban fej­lődő ágazata továbbra is az ipar. Termelése a tervezett­nél nagyobb mértékben, vár­hatóan 38 százalékkal növek­szik. — Az ipari struktúra átala­kításában fontos szerepet be­töltő központi fejlesztési és re­konstrukciós programok na­gyobbrészt az előirányzatnak megfelelően teljesülnek. Ja­A Pest megyei küllőitek egy csoportja Győri Imre a küldöttek és a meghívottak körében (Íjairól a máso­dik: Barinkat Oszkámé, a Pest megyei pártbizottság titkára). vult a hatékonyság, a terme­lés növekedésének több mint 90 százaléka a munka termelé­kenységének, az új termelési eljárások, az új fajták széle­sebb körű elterjesztésével, az anyagi, műszaki bázis bővíté­sével, a mezőgazdasági dolgo­zók munkájának eredménye­ként a tervezett 15—16 száza­lékkal szemben 18—19 száza­lékkal lesz magasabb, mint az előző öt évben. — A lakosság életkörülmé­nyeinek javítása Szempontjá­ból nagy fontosságú beruházá­sok — mint például a lakás-, a bölcsőde-, az óvodaépítés, a városi közlekedésfejlesztés — aránya az összes beruházásból a megelőző ötéves tervidő­szakhoz viszonyítva 16 száza­lékról 21 százalékra növek­szik. — Az életszínvonal emelke­dése lépést tart a népgazda­ság fejlődésével. Az egy kere­sőre jutó átlagos reálbér évről évre emelkedik. Számottevően növeltszik a társadalmi jutta­tások aránya a lakosság jöve­delmében. Jelentős a fejlődés az áruellátás választélcában, a kereskedelem kulturáltságá­ban, ami az e területen dolgo­zók jó munkáját dicséri. — Legközelebbi feladatunk a IV. ötéves terv sikeres befe­jezése és következő ötéves tervünk részletes kidolgozása ebben az esztendőben. A vi­lággazdasági helyzet nem könnyíti meg egyik feladatun­kat sem. A Szovjetunió segítőnk az élet minden területén Népgazdaságunk helyzeté­ről szólva kijelentette Fock Jenő: — Figyelembe véve a kapi­tálisig , gyilághan végbemenő válságjelenségeket, aligha be­csülhetjük túl. annak jelen­tőségét, hogy országunk a legdinamikusabban és terv­szerűen fejlődő országcsoport­nak, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa közösségé­nek tagja. Eredményeink és jövő fejlődésünk egyaránt el­választhatatlan a KGST-tag- országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval kialakított gazdasági együttműködéstől. A Minisztertanács elnöke a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szocialista integráció népgazdaságunk számára lét- fontosságú, majd így folytatta: — Ami a jövőt illeti, elhatá­rozott szándékunk, hogy ma­gunk is erőfeszítéseket teszünk a szocialista gazdasági integ­ráció kibontakoztatásának meggyorsításáért, mert ez fon­tos feltétele annak, hogy to­vább szélesíthessük és mélyít­hessük mind a sokoldalú, mind pedig a kétoldalú együttmű­ködést, annak tervszerűségét és hatékonyságát. Világosan kell látnunk, hogy a szocialis­ta országok összefogott ereje nem az egyes országok erejé­nek egyszerű matematikai ösz- szegével, hanem annak sokszo­rosával egyenlő. . — Népköztársaságunk kor­I mánya nemzetközi tevékeny­ségében is érvényesítette pár­tunk X. kongresszusának hatá­rozatait. A Magyar Népköztár­saság aktívan és sikeresen működött közre a szocialista országok közös feladatának megvalósításában, a szocializ­mus, a kommunizmus építése számára kedvező nemzetközi feltételek biztosításában. — Külpolitikai tevékenysé­günk középpontjában is a szo­cialista közösséghez tartozó tjbbi ország barátságának erő­sítése áll. Erőnkhöz mérten hozzájárulunk országaink kap­csolatainak a proletár interna­cionalizmus elve alapján tör­ténő fejlesztéséhez, a szócia- | lista közösség egységének, po­litikai, gazdasági, kulturális és katonai együttműködésének erősítéséhez. Ez egyben előse­gíti nemzetközi céljaink meg­valósítását, a társadalmi hala­dás, a nemzeti függetlenség és a béke pozícióinak további megszilárdítását. — Különleges figyelmet for~ dítunk hazánk és a Szovjet­unió testvéri kapcsolatainak erősítésére. A Szovjetunió a szocialista világ és minden békét és haladást szolgáló kezdeményezés fő ereje. Fel­szabadítónk, ' legfőbb szövet­ségesünk, igaz barátunk és mindenkor kész segítőnk az élet minden területén. A két ország kapcsolatai tovább bő­vültek és új vonásokkal gaz­dagodtak. — Kormányunk arra törek­szik, hogy szélesedjenek és sokrétűvé váljanak a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a fejlődő és az el nem kötelezett• országokkal. A fejlett tőkés­országokkal a békés egymás mellett élés elve alapján épít­jük kapcsolatainkat. Ilyen irá­nyú tevékenységünk is ered­ményes volt — A szocialista országok áll­hatatos és egyeztetett erőfe­szítései, mindenekelőtt a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfoga­dott békeprogram megvalósí­tása eredményeként az elmúlt években rendkívül jelentős, alapvetően pozitív változások mentek végbe a nemzetközi helyzetben. Nem feledkezhe­tünk meg azonban arról, hogy a legreakciósabb imperialista csoportok mesterkedései kö­vetkeztében a világon ma is több válsággóc van. Népköz- társaságunk kormánya a Var­sói Szerződés tagországához méltóan a világ minden hala­dó országával együttműködve arra törekszik, hogy a nemzet­közi politikában még meglevő válsággócokat felszámolhas­suk, újabbak kialakulását megakadályozzuk és az impe­rialista körök támadásait visszaverve az enyhülés folya­matát visszafordíthatatlanná tegyük. — Meggyőződésem, hogy a XI. kongresszus határozatai és pártunk programja új lendüle­tet adnak majd az állami munka tökéletesítéséhez is, amellyel hozzájárulhatunk a Magyar Népköztársaság továb­bi sikereihez, a fejlett szocia­lista társadalom felépítéséhez — fejezte be felszólalását Fock Jenő, a kormány elnöke. A lakosság jogos várakozásának megfelelően tériek megjavításáról szóló párthatározatok végrehajtásá­nak elősegítését. Értékelte a gyermekgondozási segély, a — A Központi Bizottság 1972 novemberi ülése összefüggései­ben, teljes mélységében ele­mezte a helyzetet, és minde­nekelőtt politikai szempontból vizsgálta a feladatokat. A Köz­ponti Bizottság határozatában feltárt fogyatékosságok rámu­tattak a kormányzati munka gyengeségeire, tevékenysége következetlenségeire. Ezután a kormány — bár véleményem szerint tevékenységében az em­lített hiányosságok továbbra is fennmaradtak — igyekezett erőfeszítéseit a határozatok hiánytalan végrehajtására összpontosítani. A munka jobb összehangolása és a tervszerű­ség erősítése érdekében létre­hoztuk az Állami Tervbizott­ságot. A közművelődés fejlesz­tésén belül előtérbe helyeztük a szakmai műveltség színvona­lának emelését, a munkások továbbképzési rendszerét és a vezetőképzést. Konkrét lépése­ket tettünk a jövedelemelosz­tásban tapasztalt aránytalan­ságok csökkentésére, illetve fokozatos megszüntetésére. A munkások bérének növe­kedése mind az előirányzathoz, mind az ipari eredményekhez képest elmaradt, és ezért ki­igazításra szorult. — A kormány fontos felada­tának tekintette a nők helyze-

Next

/
Thumbnails
Contents