Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-14 / 62. szám

Alkotó légkörben élünk Sorsfordulókra emlékezni, generációs kötelesség. A sors­fordulók a legtöbbször nem kötődnek csupán csak egyet­len naphoz. Évek füzére hor­dozza magában a világégés lángjának visszfényét; sem­miből teremteni akarás jó ke­serveit, vagy — közelebb ke­rülve korunkhoz — már a te­tők világító ablakán megcsil­lanó holnapfényeket. Ha azt mondjuk: negyve­nes évek, a háborúra gondo­lunk. Csaták sorsdöntő he­teire, napjaira. Ha felnőttek vagyunk, ha már nem a hú­szas éveinket tapossuk, ak­kor feltétlenül ezek a kép­sorok vonulnak el előttünk. S ami itt lényeges: kinek- kinek a saját sorsa is benne van abban, hogyan, miként emlékezik vissza életének erre a szakaszára. A visszaemlékezéseknél ke­véssé tűnik elő: vajon az egyén, a múlt kockáit egy- rfiás mellé rakosgató, mennyit, milyen részt vállalt magára lepergett évtizedeinkből? Harminc év immár az em­lékezni valónk. Amiben most élünk: a hetvenes évek. Ha egyetlen mondatban kellene jellemezni ezt a kort, meg­akadnának a rutinos, az ösz- szefüggéseket könnyen elem­ző történészek is. Mégis: ta­lálunk olyan jellemző mo­mentumokat, olyan, minden­kit kivétel nélkül és közelről is érintő folyamatokat, ame­lyek a korszak sajátos ka­rakterét segítenének megje­leníteni. Az egyik ilyen fon­tos, közös vonása napjaink­nak, a hetvenes évek köze­pének hazánkban: olyan nyu­godt, alkotó légkör uralkodik az Országban, amely nem egyetlen nap szülötte — ha­nem korszakos eredményünk. Azt, a pezsgést, dinamiz­must, teremtő lendületet, ame­lyet észlelhetünk mindany- nyian és mindennap. Kezdve azon, ahogyan reggel a rá­dió hírt ad valami új, jó gyá­ri ötletről — egészen addig, hogy versenyvállalások, fel­ajánlások, egyéni ambíciók is egyfórmán ösztönöznek a mind jobban, mind ötlete­sebben, mind alkotóbb len­dülettel végzett munkára. V. M. Élte és írta egy egész osztály (Ileiulhagvó krónika) Január végén, a Hazafias Népfront járási bizottságá­nak szervezésében gyűltek össze tapasztalatcserére a helytörténeti kutatók, a kró­nikaírók. Ekkor derült fény például arra, hvgy máris akadnak elkészült értékes helytörténeti munkák, s ezek közül az egyik joggal nevez­hető rendhagyónak. Tóth Imre vácszentlászlói pedagó­gus összeállítása egy álta­lános iskolai osztály útját követi az elsőtől a nyolca­dik osztályig. A munka címe a következő: „Élte és írta: egy égész osztály”. A száz gépelt oldalas krónikát gaz­dag fotoillusztráció dokumen­tálja. Tóth Imre formabontó mun­kájából közlünk ezúttal „mo­zaikdarabokat”, minden bi­zonnyal az olvasó számára is érdekes részleteket. 1966. szeptember 1-én édes­anyáink, szép, ünneplő ruhá­ba öltöztettek és kézenfogva vezettek bennünket az isko­lába. Harmincán voltunk el­sősök ... Az év legnagyobb eseménye az volt, amikor májusban kisdobossá avattak bennünket. A három Móri testvért és Ulicska Palit az osztály és a szülői munka- közösség egész évben segí­tette. Tanszereket kaptak, a Télapó-ünnepélyre betűtartót vettünk nekik... II. osztály­ban: Hogy a tanulás utáni szabad időnket is hasznosan töltsük, a tanító néni mind­járt aj. év elején egy kis népi játékegyüttest alakított, 8 lány és 4 fiú részvételével. Nagyon sokat próbáltunk és izgatottan készültünk az els^ nyilvános szereplésre. A no­vember 7-i ünnepélyen lép­tünk fel először és nagyon jól sikerült, sok tapsot kap­tunk ... V. osztályban: Még az ősz folyamán osztályfő­nök-változás történt, mivel Kovács tanár úr a tanács ki- rendeltségének vezetője lett. Ettől kezdve Sibak Sándorné képesítés nélküli nevelő lett az osztályfőnökünk és az új úttörőcsapat vezetője is. 0 ebben az évben került isko­lánkhoz. A VI. osztályban: Ebben az évben ismét új osztályfőnö­köt kaptunk Tóth Imre tanár úr személyében ... Az osz­tályfőnökünk előző osztálya úttörőfeladatként felkutatta a temetőben a község régi pe­dagógusainak elhanyagolt sír­jait. Hármat találtak, s a le­döntött, vagy eltört síremlé­keket helyreállították... Mi is vállaltuk, hogy amíg ál­talános iskolások leszünk, e hagyományokat ápoljuk ... A VII. osztályban: Februárban volt Zsámbokon a három is­kola úttörőcsapatainak kör­zeti bemutatója. Itt mór isko­lánkat csak a mi osztályunk képviselte sikerrel. Tovább jutott a járási versenyre tánc­csoportunk, az irodalmi szín­padunk műsora és versmon­dásban Maszlag Margit... Év végén 1 elhatároztuk osztály- főnökünk javaslatára, hogy a VIII. osztály elvégzése után egyhetes külföldi kirándulást teszünk. Vállaltuk, hogy a kirándulás teljes költségét egy év alatt takarékoskodj uk össze. VIII. osztályban: Április 18-a jelentős dátum az osz­tály tanulóinak életében. Ezen a napon kapta meg a nyolcadikosok háromnegyed­része a személyi igazolvá­nyát ... További sorsunk így ala­kult: 11 tanuló megy gim­náziumba, 6 tanuló megy szak- középiskolába, 7 tanuló vá­lasztott ipari szakmát és 1 tanuló nem tanul tavább ... Július 16-án rejrael 5 óra­kor zuhogó esőben indultunk el csehszlovákiai és lengyel- országi utunkra. II. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM 1975, MÁRCIUS 14., PÉNTEK Húsz boltQcskúval kezdődött... 1 megfelelő ellátás: közügy Szerdán délután zárt ajtók fogadták a Gödöllő és Vidéke Általános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet áruházait, üüzleteit, boltjait felkereső vá­sárlókat. A gödöllői ÁFÉSZ, az Agrártudományi Egyetem 6-os előadójában tartotta ün­nepi termelési tanácskozását, amelyre több mint félezer dol­gozó volt hivatalos. Az elnök­ségben többek között helyet foglalt Plutzer Miklós, az MS2MP városi bizottságának első titkára, dr. Supek Zoltán, a járási hivatal elnöke, és Be­nedek János, a városi tanács elnöke. A bútoráruház kirukkolt Vámos Zoltán, a kereskedel­mi főosztály vezetője mondott rövid bevezetőt, majd Tóth Mihályné elnökhelyettes, a tanácskozás elnöke mondta el ünnepi megnyitóját. Üdvözlő szavai után Magyaróvári Pál, az ÁFÉSZ elnöke tartotta meg beszámolóját. Beszélt a kereskedelem egy­re növekvő szerepéről, társa­dalmi jelentőségéről. Az ered­ményekről szólva elmondta, hogy a szövetkezet árbevétele 398 millió forint volt 1974-ben, ami az azt megelőző évinél 75 millióval több, s ez 23 szá­zalékos növekedést mutat. A kereskedelemre ebből 327 mil­lió forint, a vendéglátóiparra 39 millió, a felvásárló részleg­re 22 millió, az ipari és szol­gáltató részlegre pedig 10 mil­lió forint jutott. A tavalyi év során új létesítményekkel is gazdagodtak. Gödöllőn meg­nyílt az új bútoráruház, Mo­gyoródon az eszpresszó, Nagy- tarcsán gázcseretelep, Szadán olajkút létesült és az ÁFÉSZ- hez tartozó valamennyi köz­ségben egy-egy hűtőgépet állí­Tavaszváró készülődés Szapora munka folyik a gö­döllői Városgazdálkodási Vál­lalat kertészetében. Az üvegházban cserépbe ke­rülnek a Salvia-palánták. A cserépbe ültetett palántá­kat azután szép sorjában a melegágyba rakják. (Barcza Zsolt felvételei) tottak be. A bútoráruház keve- ] sebb mint fél év alatt 29 mil- I lió forintot forgalmazott és 400 ezer forintnyi nyereséget hozott a közös konyhára. Erre az első félévben nem számí­tottak! Az eredmény elsősor­ban Maiina Ferencnek, és kol­lektívájának érdeme volt. A szövetkezet a negyedik öt­éves terv isorán dinamikus há­lózatfejlesztést hajtott végre, a közös vagyonnal jól gazdál­kodtak. A nyereségük 50 szá­zalékkal növekedett, s ez 14 millió forintnyi összeget tesz ki. A szövetkezet harmincéves múltra tekint vissza. Legtöbb helyen az egykori Hangya-szö­vetkezetek helyén kezdtek mű­ködni a fölművesszövetkezetek vegyesboltjai. A kezdés évében még csak húsz boltocska mű­ködött, összesen kétezer négy­zetméternyi alapterületen. Ma százhuszonegy üzlet kínálja 20 ezer négyzetméternyi alapterü­leten a különféle árukat. A részközgyűléseken és a taggyű­léseken az ÁFÉSZ dolgozói sok dicséretet kaptak. A dicsérő szavak mellett- akadtak azon­ban kérések is, az például, hogy az áruház fiatal dolgozói legyenek kedvesebbek és fi­gyelmesebbek a vásárlókkal. Sok szó esett az áruk kezelé­séről, az üzletek belső- és kül­ső rendjéről is. Érthető ez, hi­szen a lakosság állandóan ref­lektorfényben tartja a szövet­kezet munkáját, figyelemmel kíséri tevékenységét. De nem­csak a vásárlók, hanem a te­rületi és városi, a járási és megyei párt-, tanácsi és ál­lami szervek is közügyként ke­zelik az ellátás színvonalát. Cím + 62 ezer forint — Munkánkat igyekszünk becsülettel elvégezni, úgy ahogyan azt elvárják tőlünk — mondotta beszédében Ma­gyaróvári Pál. A Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ múlt évi eredményei lehetővé •tették, hogy különböző juttatá­sok címén 1 millió 822 ezer forintot fizessenek ki. A kong­resszus tiszteletére indított szocialista munkaverseny első szakasza náluk is az elmúlt év decemberének végén zárult. A kisebb kereskedelmi egysé­gek felajánlásai jó összhang­ban voltak a közös célkitűzé­sekkel, s a múlt évi eredmé­nyek lehetővé tették, hogy el­készítsék pályázatukat a Ki­váló szövetkezet cím elnyeré­sére. Cserháti Lászlóné, az ÁFÉSZ szakszervezeti bizottságának titkára a munkaversenyről és a szocialista brigádmazgalom- ról, valamint a szövetkezeit dol­gozóinak társadalmi munka- eredményeiről beszélt. Elmon­dotta, hogy a dolgozók, isko­lák, óéodák építésében, szépí­tésében működtek közre,. s részt kértek maguknak az üz­letek, boltok csinosításából, a parkosításból is. Cserháti Lászlóné ezután javaslatot ter­jesztett elő, amelynek alapján a tanácskozás kiváló dolgozó kitüntetéseket, arany-, ezüst- és bronz fokozatú jelvényeket ítélt oda a szövetkezet dolgo­zóinak és szocialista brigádjai­nak, Arany fokozatú jelvényt kaoott a 29-es számú vegyes­bolt Petőfi szocialista brigád­ja, a 15-ös számú élelmiszer- bolt Tyereskova brigádig és a könyvelés Dobó Katalin szo­cialista brigádja. A kitüntetet­tek a címmel 62 ezer forintot vettek át. igazgatóság kiosztotta a múlt évi munka után megérdemelt 960 ezer forintnyi nyereségré­szesedést. A Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ — amelyre egy egész város kereskedelmi ellátása hárult — eredményes észtén döt zárt tavaly. A lakosság azonban évről évre többet vár a jó hírű szövetkezettől. A nö­vekvő igények kielégítésére egyetlen járható út van, s ez az üzlethálózat bővítése, a ré­gi üzletek korszerűsítése. Az ÁFÉSZ közérdekű munkájához minden segítséget megkap _ városi tanácstól, s ez a támo­gatás nemcsak erkölcsileg, ha­nem anyagilag is segíti a jövő új létesítményeinek, korszerű üzleteinek létrehívását. Csiba József Variációk kukoricacsírára Az MG/ második helyezése Az elmúlt évben írták ki és a közelmúltban értékel­ték azt a pályázatot, amelyet a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium terme­lés- és műszaki fejlesztési fő­osztálya hirdetett meg A ku­korica komplex ipari hasz­nosítása címmel. A pályáza­ton a gödöllői Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet kol­lektívája is részt vett, s ér­tékes második helyezést éri e4. Voit Imre tudományos fő­osztályvezető, Glattfelder György műszaki osztályveze­tő és Németh Ferenc mérnök a kukorica csírátlanításának műszaki és gazdaságossági kérdéseit dolgozták ki. Meg­oldást javasoltak arra, mi­képpen lehetne a növény­olajipar számára igen érté­kes kukoricacsírát a magból kinyerni, s a csírátlanított ku­koricát a takarmánykeverő üzemben feldolgozni. Közgyűlés Március 22-én, délelőtt 10 órakor a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen tartja mér­legzáró és vezetőségválasztó közgyűlését a Gödöllő és Kör­nyéke Háziipari Termelőszö­vetkezet tagsága. Az ünnepi közgyűlésre nemcsak a szö­vetkezeti tagokat, hanem a bedolgozókat is elvárják a szövetkezet vezetői, hiszen ezen a délelőttön fizetik ki a múlt évi munka után járó nyereségrészesedést. SPORT + SPORT + SPORT + SPORT SPORTKÖRTÖRTÉNELEM Szurkolók - ebéd nélkül A jövő útja Az ünnepi termelési tanács­kozás ezután az egyetem étter­mében folytatódott, ahol az Mind több szó esik mosta­nában a sport igazi barátai között a városi sportkörről. Évekkel ezelőtt vetődött fel először annak gondolata, hogy Gödöllőn létre kellene hozni a városi sportot. A kezdemé­nyezés a városi pártbizottság titkárának, a Szovjetunióban pártfőislkolán tanuló Rónay Árpádnak nevéhez fűződik. Az ő javaslatára hívták össze az illetékeseket, s ezen a ta­nácskozáson került ^zóba elő­ször a „közös kalap” akció. Sajnos, az akkori ígéretek csak részben valósultak meg. A város egyetlen reprezenta­tív sportköre a Ganz Vasas, nem volt abban a helyzetben anyagilag, hogy magára vál­lalja az összes terhet. 321 pártoló tag Múlt év őszén vetődött fel isimét a kérdés: lesz-e városi sportkör? A tárgyalások és előkészítő megbeszélések az­óta is folynak. Küldöttség járt Balassagyarmaton, ott a szer­vezés már korábban megtör­tént, s a tapasztalatszerző út­ról február 13-án a városi ta­nács végrehajtó bizottsági ülésén beszámoló hangzott el. Akkor az a határozat szüle­tett, hogy a javaslatot a már­ciusi tanácsülés elé terjesz­tik. Február 16-án, a városi pártértekezleten, február 25-én pedig a koordinációs értekezleten bukkant fel is­mét a téma. De most már úgy, mint ami a megoldás felé ha­lad. Közismert, hogy három nagy sportkör — a Vasas, a Gépgyár és a Spartacus — feloszlatása után születik meg az új. Olyan időben mentem az Árammérőbe, amikor mű­szakváltás volt, valósággal özönlött a nép hazafelé. „Ha hazamegy mindenki, ki marad itt a sportgyűlésre?” — mor- fondíróztam magamban. Té­vedtem, mert a KlSZ-klub- ban ott voltak mindazok, akiknek egy kicsit is szívügye a sport. Gábori Gyula, a Va­sas tiszteletbeli levelező el­nöke üdvözölte a megjelente­ket, majd átadta a szót Glatz- ner Károly sportköri elnök­nek, aki beszámolójában el­mondta, hogy kétszáznyolc sportoló mellett háromszáz­huszonegy pártoló taggal is dicsekedhetnek. A labdarú­gók, kézilabdások, gyeplabdá- sok, asztaliteniszezők és ter­mészetjárók gondtalan spor­tolásához a feltételek adottak. Fekete László, a számvizs­gáló bizottság beszámolóját ismertette. Elmondta, hogy a Vasas 1974-ben 260 ezer fo­rintot költött el különféle ki­adásokra, s a bevétel 263 ezer forint volt. Ördögi kör Számos érdekes hozzászólás is elhangzott. Hóka Zoltán, azt hiányolta például, hogy a nőknek nincs lehetőségük a sportolásra. Nagy Lajos, a gyár főmérnöke arról beszélt, hogy jó lenne létrehozni egy tomaszakosztályt. A gyárnak ugyanis ezerhatszáz nődolgo­zója van, s közöttük minden bizonnyal népszerű lenne az új sportkör. Tóth István azt mondotta: „Fel kell ébreszte­ni a labdarúgókat. A szur­koló akkor örül, ha látja, hogy a focisták mindent meg­tesznek a siker érdekében”,. Tóth Józsefet, a labdarúgó- szakosztály edzőjét a második csapat megszűnése nyugta­lanította. Jeney László pedig azt kérdezte, hogy a termé­szetjárók miért fizettek több tagdíjat, mint amennyi támo­gatást kaptak. Matúz Sándoi azt mondotta, hogy a Vasat egy ördögi körben él. Ebbő. kiszabadulni nem lehet, csak úgy, ha megszületik a város, sportkör. Kell a vérátöm­lesztés. Visszacsalogatni a nézőké. Magam is, mások is olyan gondolatokkal indultunk ha­zafelé, hogy van itt lelkese­dés, van utánpótlás is, csak éppen a gazdasági lehetősé­gek nem adottak. Voltak is, lesznek is látogatottabb szak­osztályok — mint például a labdarúgók, vagy a kézilab­dások mérkőzései — ame­lyeknek ' van még közönsé­gük. Vérbeli szurkoló csalá­dok, mint például a Szabol­csi család, Lastyák Lipót Radics Lajos, Szabó Gyula Lastyák Árpád, Nagy Ferenc. Dinnyés Géza és sokan má­sok, akik mit sem; törődve z vasárnapi ebéddel, a távol­sággal, útrakelnek és menne! |a csapattal. A Vasas vezető abban bíznak, hogy a javult eredmények és a B-közép se­gítenek visszacsalogatni né­zőiket, s akkor már nem lehe: néhány névvel kimeríteni t szurkológárda névsorát. Cs. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents