Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-14 / 62. szám

\ 2 mrcm W v/umi» 19"5. MÁRCIUS 14., PÉNTEK Tito Lengyelországból visszautazott Belgrádba Joszip Broz Tito államfő, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének elnöke csütörtökön visszaérkezett Belgrádba a március 10-től 13-ig Lengyel- országban tett baráti látoga­tásáról. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke, a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke Magyar- ország területén átrepülve csütörtökön üdvözlő táviratot küldött Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács el­nökének. A 61. EKHT-ülés Becsben A közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csökken­téséről tárgyaló küldöttségek tegnap Bécsben ezúttal is zárt ajtók mögött rendezték ülésüket. Ezúttal két felszóla­lás hangzott el. Először (Ro­bert Winter nagykövet,' a luxemburgi delegáció vezetője fejtette ki a NATO-országok álláspontját, majd ezt köve­tően Oleg Hlesztov nagykö­vet, a Szovjetunió küldöttsé­gének vezetője támogatta a Noteszlapok Itáliából BRÜSSZEL Elhunyt Isabelle Blume Szerdán este 83 éves korában Brüsszelben elhunyt Isa­belle Blume, a neves belga békeharcos. Blume asszony mint a Belga Békevédelmi Liga elnöke és a Béke-világtanács elnökségének tagja, a világbékéért és a né­pek közötti megértésért vívott több évtizedes fáradhatatlan tevékenységével általános tisz­teletet és elismerést szerzett magának. 1973 decemberében a nemzetközi Lenin-békedíjas Isabelle Blume-t a Belga Kom­munista Párt XXI. kongresszu­sán a központi bizottság tiszte­letbeli tagjává választották. szocialista országoknak a ki­bontakozásra tett legutóbbi kezdeményezéseit. A 61. ülést követően rende­zett sajtótájékoztatón bejelen­tették, hogy húsvétkor nem rendeznek tárgyalási szünetet, A munka folyamatos marad. Továbbra, is hetenként egy plenáris tanácskozáson cserél­nek véleményt a küldöttségek. A szóvivők tájékoztatásai nem tértek ki a tanácskozás érde­mi részeire. FÓKUSZ UNIDO I Szerdán nyílt meg a perui fővárosban, Limában az ENSZ iparfejlesztési szervezetének (UNIDO) kéthetesre tervezett konferenciája. A tanácskozáson 102 országbői vesznek részt szakértők, hogy megtárgyalják a fejlődő országok további ipa­rosításának kérdését. Tehát a „harmadik világ” jövőjéről in­dult vita. MINDENEKELŐTT meg­tárgyalják az úgynevezett ■„ Hetvenhetek csoportjának” (ezalatt a gazdaságilag elma­radott országok tömörülését értik) előterjesztését, amely a kevésbé fejlett országok szá­mára nagyobb támogatást szorgalmaz. Tény, hogy miköz­ben a fejlődő országok a föld lakosságának több mint 60 százalékát teszik ki, a világ ipari termelésének csupán nem egészen 7 százalékát adják. Az elmaradás fokozatos felszámo­lása érdekében az említett or­szágok képviselői olyan doku­mentumot alkottak, amely sze­rint az ezredfordulóig 25 szá­zalékot kell. elérni a fejlődő országok részesedésének a vi­lág ipari termeléséből. AMI A FEJLŐDŐ -országok iparosításához való hozzájáru­lást illeti, az UNIDO létreho­zásának évében, 1967-ben a technikai segítség 5,3 millió dollárt tett ki. Tavaly hasonló célra már 24 millió dollárt fordítottak. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: az UNIDO feladatköre csak az ipari terü­letekre korlátozódik és nem terjed ki az energia-, valamint nyersanyagforrásokra. S mi­ként Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a szerdai meg­nyitó ülésen elhangzott beszé­dében hangsúlyozta: „Szerve­zettebb alapokra kell helyezni az egész világ ipari fejlődését és szoros összhangba kell hozni a mezőgazdaságéval, mert az iparosítás csak így ké­pes javítani az életkörülmé­nyeken. A SZOCIALISTA ORSZÁ­GOK együttesen kialakított konstruktív javaslattal segítik elő. a konferencia sikerét. Ak­tív közreműködésük áz UNIDO munkájában azt a reményt kelti, hogy a szakosított intéz­mény a limai konferenciával valószínűleg új szakaszához érkezik, miután felvetették az UNIDO-n belüli gazdasági kérdések, az anyagi hozzájáru­lás kérdéseinek tisztázását is. A szocialista országok limai dokumentuma a többi között hangsúlyozza, hogy a nemzet­közi enyhülés és a békés egy­más mellett élés légkörében a kitűzött célokat meg lehet va­lósítani. Azt is kiemeli állás- foglalásuk, hogy a gyarmati sors maradványainak felszá­molása nélkül nem lehet íneg- oldani a nemzeti iparosítást. MEGOLDÁSRA VÄR0 sür­gős probléma az UNIDO szer­vezeti fejlesztése is, mivel a világ gazdasági átrendeződésé­nek folyamatában ma már nemcsak kizárólag ipari téren kell az intézménynek betölte­nie feladatát, hanem kereske­delempolitikai és nyersanyag- források terén is. Ezért mon­dotta a megnyitó előtt Limá­ban az UNIDO igazgatója, hogy a mostani iparosítási vi­lágértekezlet „a harmadik vi­lág egyik legjelentősébb közös csatája” lesz, hisz’ a nemzet­közi gazdasági élet immár pa- rancsolóan megköveteli, hogy a fejletlen országok szabadon rendelkezhessenek természeti kincseikkel. E csatában a fejlődő orszá­gok a szocialista világrend- szer teljes támogatását élve­zik. Alacs B. Tamás CSÜTÖRTÖKÖN FOLYTA­TÓDTAK a tárgyalások egy­részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke és Andrej Gromi- ko szovjet külügyminiszter, másrészről Uhro Kekkonen finn köztársasági elnök között. AZ AKCIÖPROGR ÄM­TER VEZET megvitatásával csütörtökön Stockholmban folytatta munkáját a Svéd Baloldali Párt — kommunis­ták 24. kongresszusa. A kül­döttek a csütörtöki ülésen Lars Wemer, eddigi helyettes elnököt a párt új elnökévé választották. A khmer hazafiak egyik rakétája csütörtökön telibe ta­lálta a Phnom Penh-i repülő­tér egyik lőszerraktárát. A lö­vedék becsapódását robbanás­sorozat követte, az épület lángba borult. Az AP hely­színi tudósítása szerint az el­talált lőszerraktár a déli órákban „még mindig fortyo­gott és srapneleket lövellt a szomszédos épületekbe”. Az amerikai légióidat átmenetileg ismét leállították. Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő, a Nem­zeti Egységfront elnöke csü­törtökön felszólította mind­azon országok kormányait, Helmut Schmidt kancel­lár kormánynyilatkozatával nyílt meg csütörtökön reggel a szövetségi gyűlés belbiz­tonsági vitája. Az általános várakozások­kal ellentétben a koalíció ele­inte láthatóan higgadtságra, az összecsapások elkerülésé­re törekedett, és tartózko­dott attól, hogy benyújtsa a számlát Franz-Josef Strauss CSU-elnök hírhedt sontho- feni beszédéért. Az ellenzék vezérszónoka, a szélsőjobb- oldali Alfred Dregger szin­tén tartózkodónak mutatko­zott beszédében. Willy Brandtnak, a Német •Szociáldemokrata Párt elnö­kének felszólalásával hirte- lenül éles fordulatot vett a szövetségi gyűlés biztonsági vitája. Brandt nyomatéko­san figyelmeztetett a jobbol­dali hatalomátvétel veszé­lyére, amit a szociáldemok­ratáknak mindenképpen meg kell akadályozniuk. „Meg kell akadályozni — mondotta —, hogy szövetségi köztársasá­gunk egy tékinitélyuralmi rendszerbe sodródjék, bár­milyen fajta legyen is az.” Az anarchisták a szociáldemok­ratákat tekintik fő ellensé­güknek és ezzel egy gyéké­nyen árulnak a reakcióval. „A belső béke veszélyben van ott, ahol a terroristák és a reakciós demagógok egy­más kezére játszanak”. Nem szabad megtörténnie, hogy az országot tévútra vigyék „a terroristák és demagóg ellen­játékosaik”. Brandt külön ki­tért Franz-Josef Strauss sonthofeni beszédére, hosz- szan taglalta a bajor párt­elnök antidemokratikus ki­jelentéseit. Felháborodottan utasította el, hogy Strauss a Makari ősz ciprusi elnök csü­törtökön kijelentette: a Cip­russal kapcsolatos szerda esti BT-határozat — ha nem is tel­jesen kielégítő — pozitív ele­meket tartalmaz a válság megoldása érdekében. Az a tény, hogy a Biztonsági Ta­nács ismét megerősítette a törvényes ciprusi kormány el­ismerését, és nem hagyta jóvá a ciprusi török szövetségi ál­lam egyoldalú kikiáltását, a problémához való konstruktív hozzáállásról tanúskodik — tette hozzá az elnök. Maka- riosz másrészt megállapította, hogy a ciprusi problémának nemzetközi méreteket és nem­zetközi fórumot biztosít majd Waldheim ENSZ-főtitkámak az újabb tárgyalásokon való részvétele. Rauf Denktas, a ciprusi tö­amelyek diplomáciai képvise­leteket működtetnek Phnom Penhben, hogy „sürgősen” zár­ják be követségeiket s ezzel egy időben evakuálják a kam­bodzsai fővárosban élő vala­mennyi állampolgárukat. Ha a kérdéses kormányok eleget tesznek a felhívásnak, egyfe­lől megkímélik állampolgárai­kat, másfelől .„minden esé­lyük” meglesz arra, hogy a Lón Nol-rezsim bukása után normalizálják kapcsolataikat Kambodzsával, azaz a királyi nemzeti egységkormánnyal. A nyilatkozat kiemeli, hogy ebbe a kategóriába értendő az Egyesült Államok is. szociáldemokrata képviselők egy részét anarchista szim­patizánsoknak minősítette, és „ostobaságnak” nevezte a ko­alíció és az ellenzék szoli­daritását az ország bajaiban. Helmut Kohl CDU-elnök a Bundesrat tagjaként kért szót a vitában. Szenvedélyes szavakkal vette védelmébe Strausst, aki „25 éven át töl­tött be fontos tisztségeket az NSZK-ban” és most „hajszát indítanak ellene, mert kelle­metlennek tartják”. A CDU- elnök magából kikelten til­takozott azon feltevés ellen, hogy pártja a reakciósok, a régi nácik, fasiszták „gyűjtő­medencéje” és azzal vádolta a szociáldemokratákat, hogy a „nácittanítást” ismét a poli­tika eszközévé akarják tenni. Diplomáciai konferencia Az ENSZ által egybehívott nemzetközi diplomáciai kon­ferencia, amely már több hete tart Bécsb^h, befejező szaka­szához érkezett. A szakbizott­ságok és munkacsoportok ülé­sezése után ismét plenáris ta­nácskozáson tárgyalnak 81 or­szág képviselői, továbbá nem­zetközi szervezetek és nem­zeti felszabadítási mozgalmak megfigyelői jelleggel részt ve­vő küldöttei az államoknak a nemzetközi szervezetekben va­ló képviseletéről, annak érde­kében, hogy egyezményben rögzítsék a képviseletek jogait és kötelezettségeit. Csütörtö­kön a plenáris ülésen a mandá­tumvizsgáló bizottság jelenté­sét vitatták meg. Ennek során felszólalt dr. Konrád Edit, a magyar delegáció vezetője is. rök közösség vezetője csütör­tökön kijelentette: a ciprusi törökök készek a tárgyalások új rafel vételére a szigetország görög közösségének képvise­lőivel. Hozzátette, hogy ez „csak az egyenlőség alapján lehetséges”. Denktas hangoz­tatta, hogy „nem fogadnak el olyan formulát, amely Maka- riosz kormányát ismeri el Ciprus törvényes kormányá­nak”. Ankarában a török kormány szóvivője kijelentette: kormá­nya egyetért a ciprusi törökök és görögök tárgyalásainak új- rafelvételével, mindazonáltal értésre adta, hogy Törökor­szág „továbbra is a két állam­ból álló ciprusi föderáció mel­lett foglal állást, mivel ezt tartja a megoldás egyedüli út­jának”. VELENCEI TÉL — Megfagyunk! — panasz­kodtak február végén a ve­lenceiek, holott a hőmérő hi­ganyszála jó néhány fokkal 0 fok felett volt Celsius sze­rint. Bundában dideregnek — bár helyenként a mi központi fűtésünk hóban-fagyban olyan jó meleget adna, mint itt a magánlakások olajkályhái zé­rus körül __ — K ell még egy takaró éj­szakára? — kérdezgetik ag­gódva házigazdáim, pedig már kettőt kaptam a huzat­lepedőre, s az is sok. Nedves sirokkó borzolta a lagúnát. Köd ereszkedett alá, a Rialtóról nem láttunk le a vízre. A kishajók — a vapo- rettók kürtjei sivítanak. Ha a tej fehér köd átláthatatlan­ná válik, egy időre megakad a forgalom. A lagunaváros- ban télen nem ritkaság. Mondom: nulla felett mu­tatott a hőmérő, ám a vas­tag párát lengető szél a cson­tokig hatolt. A tavasz, nyár és kora ősz regényes turista- Velencéjének bennszülöttei többnyire reumában, csúz- ban szenvednek. A patikák forgalmát télen alaposan megnöveli az izületi betegsé­gek elleni gyógyszerek vásár­lása. A „megfagyunk” tömeg- szuggesztiója engem is ha­talmába ejtett. Bundában jártam hídnak fel, hídnak le, s Velencének több száz hídja van. A dús páratartalmú si­rokkóban elviselhetetlen me­legem lett, a hátamon pata­kokban folyt a veríték. Sok­sok nyáron át remekül érez­tem itt magam a forró nap­sütésben. De ez a furcsa ve­lencei tél most kegyetlenül megizzasztott... ÖREG HALÁSZ mm ÜGYELETBEN Közel negyven éve annak, hogy a rádióban egy kis kar­colatot olvastam fel Capriról. Akkor voltam először a Ná­poly melletti tündérszigeten és amikor a siklón — a fu- niculare-n — felérkeztem a kis központi térre, a Piazzet- ta-ra, az első ember, akin szemem megakadt, egy piros­pozsgás, halásznadrágos, ősz szakállú öreg halász volt. Ott ücsörgött a nagy kikötő, a Marine Grande fölötti te­recske peremén, fel és alá ődöngött, tulajdonképpen sem­mit sem csinált, csak köszönt, mosolygott, mesélgetett, fény- képeztette magát — és be­szedte a látogatók adományait. Sok kicsi sokra megy — a capri öreg halász megélt ab­ból, hogy idegenforgalmi lát­ványosság, a regényes sziget eleven hagyománya. Persze, már negyven éve rájöttem, hogy a hatalmas szakáll-ba- jusz, a piros sapka és az egész öltözet: jelmez. A capri bá­csika afféle műbetyár volt, a régmúlt élő, de hamis emlé­ke. Ezt az illúzióromboló megállapításomat rádiótár­cámban sem titkoltam. S most, negyven év után, Capriban újra találkoztam az öreg halásszal. Ugyanaz az inas, szálas alak, ugyanaz a torzonborz szőrzet, ugyanaz a piros sapka, csak nem me­zítláb, hanem — az időszak­nak megfelelően— halászcsiz­mában ... Matuzsálem?! Negyven éve is lehetett vagy nyolcvan, ak­kor most százhúsz éves! Le­hetetlenség. Már hogyne lett volna le­hetetlenség. Helybeli bará­taim megmagyarázták, hogy négy évtizede az öreg talán az ötödik-hatodik reklámfi­gura. Egy-egy példány 6—8 esztendeig „működik”, aztán visszavonul az üzlettől vagy csendesen kimúlik a világ­ból, s helyet ad a követke­zőnek. A személyek változ­nak csak, a „maszk” és a „jelmez” változatlan. Meg az, hogy nincsen versenytárs. Mindig csak egy „öreg halász” képviseli az ősi Caprit. Ez el­kötelezettség és becsület dol­ga. Ezúttal dokumentumot ta­láltam arra is, hogy mek­kora az „öreg halász” becsü­lete Capriban. Az elragadóan szép, színes, helybeli képes­lapok ára, alaposan megemel­ve: 50 líra. Egyetlenegyféle fotólevelezőlapot árusítanak sokkal drágábban. A jelenleg „szolgálatot tel­jesítő” öreg halász arcképe 200 lírába kerül. APRÓPÉNZ FEKETÉZŐK Olaszországban jó ' ideje hiánycikk az aprópénz. Az úgynevezett „moneta” vagy A kiváló békeharcos gyakran járt Magyarországon, és büsz­kén vallotta magát a Magyar Népköztársaság barátjának. Tagja volt a Belga—Magyar Baráti Társaság elnökségének, s még halála előtt röviddel is vállalkozott arra, hogy beszé­det mond Brüsszelben, hazánk felszabadulása 30. évfordulójá­nak ünnepségén. Ezt az ígére­tét azonban már nem tudta tel­jesíteni. Isabelle Blume-ot még ellen­ségei is tisztelték kimagasló képességeiért, határozott kiál­lásáért, nagy tudásáért, őszin­teségéért. Hhlála a haladó erők nagy vesztesége. A Belga KP és a békemozgalom gyászjelen­tést adott ki Blume asszony haláláról, és a kiváló haladó politikusról csütörtökön dél­ben a belga rádió is megemlé­kezett: felelevenítette egy ko­rábbi nyilatkozatát. Isabelle Blume — Jean Blume-nek, a Belga KP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának édesanyja volt. más néven „spici”, az alig számbajövő 5 és 10 líráson felül főleg az 50 és 100 lí­rás pénzdarab. Előfordul, hogy a dohányboltban nem tudsz levelezőlapot vagy bé­lyeget venni, a bárban nem ihatsz kávét, a piacon nem kapsz zöldséget vagy gyümöl­csöt, az újságoskioszkban na­pi- vagy hetilapot, a buszra nem tudsz felszállni — válta­ni, visszaadni szinte meg­oldhatatlan probléma. Miért? j A magyarázat sokféle. Ál­talában a rengeteg automa­tának tudják be: telefon-, buszjegy-, cigaretta-, sze­rencsejáték-gépezetek és tár­saik százezerszámra nyelik el az 50 és 100 lírásokat. A kiürítés és az újraforgalma­zás rendszertelen, akadozó, néha, egy-egy kerületben, egy- egy szupermarketben vagy nagyáruházban az aprópénz hiánya megbénítja a forgal­mat. De hallottam másféle „elem­zést” is. Egy minden hájjal megkent kereskedő felvilágosított, hogy bőven akadnak aprópénz­feketézők. Összegyűjtenek, mondjuk 80—90 ezer líra ér­tékű 50 és 100 lírás érmét és a megszorult boltosoknak 10—20 százalék haszonnal el­adják. — Nem uzsora — mondta informátorom némi respek- tussal —, csupán ügyeskedés, türelem, szorgalom és kitar­tás kell hozzá. — És nem akarta megérteni, hogy miért tartom arcátlan spekuláció­nak ezt a remek „ötletet”. Végül egy fantasztikus, bár hihető történetet is rebesget­tek. Az olasz 50 és 100 lírás érme nikkelötvözet értéke állítólag jóval több, mint pénzbeli vásárlóereje. Ezért külföldi cégek ügynökeik út­ján tonnaszámra gyűj telik fel és kicsempészik, főleg Ja­pánba és Svájcba, ahol óra­toknak és órakarkötőnek dol­gozzák fel. Két hónapja egy túlsúlyos tankkocsiban hatalmas „mo- neta”-mennyiséget találtak a svájci határon. Es beszél­nek távol-keleti fehérhajók­ról, amelyeknek gyomrában az olasz aprópénz Japánba hajózik. Ez sem rossz „ötlet”. Békés István SZÖVETKEZETI JAVÍTÓSZOLGÁLAT BÁRMILYEN TIPUSO garanciális és egyéb javítását vállalja SZEMÉLY- ÉS TEHERGÉPKOCSI kis- és nagyjavításót, szerviz (Ceglédi út 21.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Szolnoki j. 1.) g MaOvkŐrÖSÍ GéaiaVÍtá MOTORKERÉKPÁR ÉS KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Kecskemét! út 5.) és Faipari Ktsz BONN > Belbiztonsági vita MAKARIOSZ Pozitív elemeket tartalmaz a BT ciprusi határozata / KAMBODZSA Ismét megszakadt a légihíd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents