Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-13 / 61. szám

1975. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK A forradalmi ifjúsági napok keretében Játékosan nevelnek az életre Az úttörők tudományos-technikai szemléjének megyei döntője előtt A közelmúltban Pest me­gyében is lezajlottak a tudo­mányos-technikai úttörő­szemale vetélkedői. Az úttörők először csapa|szinten bizo­nyították felkészültségüket, ezt követően a legjobbak a városi-járási versenyeken ta­lálkoztak. A megyei döntőket március 18-án tartják meg. A részvevők: az úttörő-iro­dalmárok és nyelvészek, az orosz nyelv és irodalom bará­tai, az ifjú vegyészek, fiziku­sok, matematikusok, techni­kusok, tennészetkutatók és történelembúvárok, külön csoportokban adtaik számot tudásukról. Főszereplő a gyakorlat A tudományos-technikai úttörőszemlének több célja van. Erről Lábai László me­gyei úttörőelnök és Hájra Jú­lia, megyei úttörőtitkár tájé­koztatott. A vetélkedők elsődleges célja, hogy sajátos eszközök­kel lehetőséget adjanak az út­törőknek szélesebb körű is­meretek szerzésére. Az úttö- rőmozgálom fontos feladata az, hogy állandóan ébren tart­sa a tanulás, az új iránti ér­deklődést. A vetélkedő anya­ga nagyrészt a szaktantár­gyakra épül, de ezen túlme­nően több ágazat a gyakorla­ti, az alkotó élettel függ ösz- sze. A vetélkedőn pályamun­kákkal is részt vettek az út­törők. Minden témakörhöz szem­léltető eszközöket, modelle­ket, különböző gyűjteménye­ket készíthettek. Pályázhat­tak a honismeret köréből; az úttörőcsapat életéről, a lakó­hely fejlődéséről szóló anya­gokkal. albumokkal. A részt­vevők összeállíthatnak a „Barátság hírvivője” címmel levélgyűjteményt — orosz nyelvű levelezés alapján — és maketteket, játékokat, kü­lönböző barkécsmunkákat is készíthetnek. A mozgalomban a pajtások Sok új ismeretre tesznek szert, például kirándulásokon és különböző foglalkozásokon, üzemlátogatásokon. Ezért a tudományos-technikai úttörő- szemle vetélkedőjének anya­ga főként az iskolán kívül megszerezhető ismeretekből válogatták. A jelentkezés a csapatszintű vetélkedőkre az úttörőév kezdetén a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége felhívására — az iskola igazgatójának egyet­értésével történt Segítik a pályaválasztást A legtöbb úttörőt és kisdo­bost a csapatvebélikedők moz­gósítják. A vetélkedőn min­denki a maga választatta ágazatban versenyezhet. A fő célkitűzés, hogy a manuális képességekben kiemelkedő gyerekek minél nagyobb számban vegyenék részt a versenyeken! A tudományos- technikai ' úttörőszemle egyik feladata a munkás, alkotó életre nevelés és a pályavá­lasztás elősegítése. Az idei szemlén Pest me­gyében több helyen, például Nagykőrösön, üzemben tar­tatták az úttörő-fizikusok ve­télkedőit, magyarból a könyv­tárban, történelemből a le­véltárban. A verseny során tehát az úttörők közel kerül­nek a mindennapi termelő, alkotómunkához, megismer­kednek a gyárakban és inté­zetekben folyó tevékenység­gel. Vácott, Szentendrén, a vá­rosban és a járásban, Nagy­kőrösön, a dabasi járásban és másutt a megyében, társadal­mi zsűri előtt folytak a tu­dományos-technikai úttörő­szemle vetélkedői. A szemle rendezői arra tö­rekedtek, hogy a vetélkedők felszabadult, játékos .légkör­ben bonyolódjanak le. A já­rási versenyeik napján több helyen üzamlátogaitást ren­deztek, Dabasom például, akik befejezték a versenyzést, a zeneteremben táncolhattak, ismerkedhettek egymással. R. L. Magyar jubileumi kiáltás Moszkvában Történelmünk három évti­zedes új korszakáról, népünk­nek az ország felszabadulásá­tól pártunk XI. kongresszusáig megtett útjáról, eredményei­ről és boldogulásáról ad szá­mot Moszkvában a magyar jubileumi kiállítás, amely alig egy hónap múlva, április 7-én nyitja meg kapuit a moszkvai népgazdasági kiállítás hatal­mas vegyipari pavilonjában és 21 napon át fogadja láto­gatóit. Magyarország ezúttal rendezi harmadik jubileumi bemutatóját Moszkvában; az elsőt hazánk felszabadulásá­nak 15. évfordulóján, a máso­dikat pedig 1970-ben a 25. év­forduló alkalmából tartották. Minisztériumok, a társadal­mi szervezetek, a külkereske­delmi és ipari vállalatok több ezer szakértője, dolgozója vett részt a kiállítás előkészítésén, s a lebonyolításra ezúttal is a HUNGEXPO kapott megbí­zást. Gazdag anyagot állítottak össze, ami dokumentálja a közművelődés, az iskolai okta­tás, a tudományos élet, az egészségügyi ellátás ,gyors_ fej­lődését, az ipari és a mezőgaz­dasági ágazatok dinamikus fejlesztésének eredményeit, amelyeknek valamennyi fon­tos elemét a szocialista orszá­gokhoz, elsősorban a Szovjet­unióhoz fűződő baráti, sokol­dalú politikai és gazdasági kapcsolatok alapozták meg. A szoros kereskedelmi és termé- lési kapcsolatok eredményeit testesíti meg a kiállításon har­minc magyar külkereskedelmi vállalatnak mintegy ezer köb­méternyi helyet kitöltő áruja, főként azok a korszerű ter­mékek, amelyeket már ismer­nék és kedvelnek a szovjet vásárlók, továbbá azok az áruk, amelyek már újabb al­kalmat kínáltak a kapcsolatok fejlesztésére. A jubileumi bemutató szín­helye ad otthont számos ba­ráti találkozónak is. A kiállí­táson klubot rendeznek be, ahol rendszeresen találkoznak a magyar antifasiszták és volt partizánok, a hazánk felsza­badításában részt vett szovjet frontharcosokkal, veteránok­kal. SZÓT KÉRTEK ^\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\WV\\\\N\WW^VN\WWV.W A Pest megyei pártértekezleten — mint ismeretes — idő hiányában 34-en írásban nyújtották be felszóla­lásukat. E héten ezekből ismertetünk rövidítve e he­lyen lapunkban, mintegy továbbfolytatva az értekezlet alkotó, széles körű tapasztalatcsere-fórumát. Nehéz körülmények között — kiváló eredménnyel Az Országos Érc- és Ás­ványbányák Dunántúli Mű­veinek gazdálkodási és bére­zési gondjairól, ezen belül a pilisvörösvári üzem dolgozói­nak problémáiról ritkán esik szó, pedig mielőbbi megol­dást igényelnek. Az érc- és ásvány bányászok sok tekintet­ben a bányászat mostoha gye­rekeinek érzik magukat. Okai közül kezdjük a bérkérdések­kel. A pilisvörösvári üzemben négy év alatt 16 százalékos bérfejlesztést hajtottak vég­re — beleértve a 6,5 száza­lékos központi bérfejlesztést is. Ez évi átlagban 4 száza­lékos nominálbérnek felel meg, ami reálbérben kifejez­ve meglehetősen kevés. A bérproblémák miatt évről év­re sok jól képzett szakem­ber hagyja el az üzemet —, s a vállalatot —, s helyette olyan munkaerőt kénytelen az üzem felvenni, amilyen akad. A nagyarányú fluktuáció­hoz — atai vállalati szinten évente 300—400 főt érint, Pi- lisvörösvárott pedig az üzem dolgozóinak 15—16 százalékát —, a kedvezőtlen munkakö­rülmények is hozzájárulnak. A bányászat nehéz fizikai munka, de a dolgozók erő­sen ki vannak téve az időjá­rás viszontagságainak és kü­lönböző egészségi ártalmak­nak is. A munkaerőgondokat még csak tetézi az elöregedés ve­szélye — a dolgozóknak 44 százaléka 45 év feletti —, és az a tény, hogy a munkások egy része megromlott egész­ségi állapota miatt csakköny- nyebb munkára alkalmazha­tó. Végül nem könnyíti a helyzetet az \ sem, hogy a fi­zikai dolgozók műveltségi szintje roppant alacsony: a vállalat dolgozóinak 30 szá­zaléka nem végezte el az ál­talános iskola VII—VIII. osz­tályát. A fluktuáció negatív kö­vetkezményei nemcsak a ter­melésben tapasztalhatók, ha­nem a balesetek számának növekedésében, és a munka- fegyelem lazulásában is. A vállalatnál a korábbinak négyszeresére nőtt az igazo­latlan mulasztások száma. S hiába tettek különböző in­tézkedéseket a nehéz fizikai munka megkönnyítésére, a figyelmetlenségből és gondat­lanságból eredő balesetek szá­ma emelkedett. Mindezek ellenére — talán első hallásra hihetetlennek tűnik — a pilisvörösvári üzem az elmúlt négy év alatt két­szer nyerte el a vállalati verseny keretében az élüzem címet, és már bizonyos, hogy tavalyi eredményeinkkel har­madszor is az elsők lettünk a vállalat üzemei közül. Üze­münk 1973-ban 83 millió, ta­valy 105 millió forintos eredményt ért el, vagyis egyik évről a másikra mint­egy 20 százalékkal nőtt a ha­tékonyság nálunk. Ebben pe­dig az érdem elsősorban a szocialista brigádoké, és a törzsgárdatagoké. Mi, az OÉÁ pilisvörösvári üzemének kommunistái ne­hézségeink, problémáink meg­oldását nemcsak kérjük és reméljük, de további jó mun­kával, a pártkongresszus tisz­teletére tett felajánlásaink teljesítésével magunk is elő­segítjük. S zalai László, az OÉÁ nehézgépkezelője Megnövekedett a közéleti aktivitás A Hazafias Népfront-moz­galom figyelemre méltó ered­ményeket ért el Pest megyé­ben. A pártszervek igényelték a népfrontbizottságok közre­működését társadalmi problé­máink megoldásában és egy­ben lehetőséget is biztosítot­tak az önálló kezdeményezés­re, bátorították a népfront­szerveket. A népfrontbizottságok túl­nyomó része komolyan veszi azt a megtisztelő feladatot, hogy a párt politikáját tolmá­csolja a pártonkívüÜek, a la­kosság minden rétege körében és mozgósít — sajátos eszkö­zeivel —■ minden jó szándékú, hazáját szerető embert a párt- határozatok végrehajtására. Az elmúlt négy-öt évben to­vább erősödött a népfront mozgalmi jellege. Bizottsá­gainkban, kezdeményezéseink­ben egyre többen megtalálják azt a közérdeket szolgáló munkaterületet, ahol hasznos társadalmi, közéleti tevékeny­séget fejthetnek ki. A nemzeti egység megte­remtésének központi kérdése a munkOsosztály politikájának érvényesítése, a munkás—pa­raszt szövetség erősítése és a társadalmi rétegek bekapcso­lása szocializmust építő mun­kánkba. Arra törekedtünk Pest megyében is, hogy ne csak hirdessük, hanem na­gyon pontosan meg is értes­sük: mennyire fontos a nép­frontmozgalomban a munká­sok részvétele. Erre ösztönöz bennünket a többi között a Pest megyei pártbizottság 1974. júniusi, a munkások tár­sadalmi szerepének fejleszté­séről szóló határozata is. Az eredményekkel nem va­gyunk még teljesen elégedet­tek, de a kezdeti lépések biz­tatóak. Korábban szinte nem volt munkás a népfront tes­tületéiben, most az arányuk 15—22 százalékig terjed min­den szinten. Mind több mun­kás és bejáró dolgozó vesz részt a települések társadalmi és politikai életében, egyre többen jelennek meg a falu­gyűléseken és részt is kérnek a munkából. Tapasztalataink szerint ez is hozzájárult ah­hoz, hogy a lakóhely közelebb került a munkahelyhez. Mert a munkahelyi közérzet nem csupán akkor kezdődik, ami­kor a munkás belépett a gyár­kapun, része ennek az is, hogy hol tudja gyermekét napközi­ben elhelyezni, hol tud vásá­rolni, hogyan utazik. Ezek a problémák Pest megyében kö­zelebb hozták a munkahelyek vezetőit is a lakóterületek ve­zetőihez. Nemegyszer közösen döntik el, hogy mit kell és mit lehet tenni a lakóhelyen a munkások érdekében. Ilyen például a Csepel Autógyár, a Mechanikai Művek, az ISG, a váci üzemek, a Nagykőrösi Konzervgyár, a százhalombat­tai nagyüzeme^ vezetőinek és a lakóhely vezetőinek kap­csolata. A munkás-paraszt szövetség erősítése érdekében több talál­kozót szerveztünk, több fóru­mot teremtettünk az elmúlt időszakban is. Szeretnénk feá- teljesíteni az üzemi és a szö­vetkezeti szocialista brigádok találkozóit. Mindehhez megfe­lelő útmutatást és segítséget kaptunk a megyei párt-vég­rehajtóbizottság 1973. decem­beri — a munkás-paraszt szö­vetség helyzetével foglalkozó — állásfoglalásától is. Mind­ezeket a közös feladatokat természetesen a szakszerve­zetekkel együtt kívánjuk meg­oldani, az együttműködési megállapodásunk alapján. Intenzív az értelmiség rész­vétele a népfrontmozgalom­ban. Különösen a művelődés- politikai munkában tevé­kenykednek sokan, és számos javaslatot tettek a közművelő­dési határozat feldolgozása so­rán. Ügy érezzük azonban, hogy'nem használtunk még ki minden lehetőséget az* alkotó szellemi erők összefogására, például a településfejlesztés érdekében sem. Törekedtünk a korábbinál lényegesen több nő és fiatal bevonására is, városi és nagy­községi népfrontbizottságaink pedig egyre nagyobb gondot fordítanak arra, hogy a peri­férikus területek lakóit is be­kapcsolják, a települések vér­keringésébe. Egyik ilyen, most kialakulóban levő forma a körzeti népfrontbizottság. A városok, a falvak külső ré­szein, a tanyai területeken alakulnak sorra, az ott élő la­kosság összefogására, gond­jaik, véleményük összegyűjté­sére, tolmácsolására. Csak néhány területet emel­tem ki a megyei népfront­mozgalom munkájából, olyan területeket, amelyekkel hozzá­járultunk és hozzájárulunk a jövőben is a párt határozatai­nak végrehajtásához. Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára Szoros kapcsolatban a dolgozókkal Kongresszusi küldöttünk Nem álmodozó természet Kétszer körbejárom a falut, mire rátalá­lok Békési Istvánnéra, a Galgamenti Tsz fia­tal mezőgazdászára. — Itt születtem Túrán — kezdi a bemutat­kozást a község legérdekesebb embere, a mindig mosolygós, ugyanakkor rendkívül energikus, mindössze huszonhat éves Bé­kési Istvánná —, a mezőgazdasági szakkö­zépiskolát is szülőfalumban végeztem el. Saj­nos a szakközépiskola időközben megszűnt. Azután felvettek Gödöllőn az egyetemre, alighogy kézhez kaptam a diplomát, haza­jöttem s elszegődtem az itteni termelőszövet­kezethez, most lesz ennek harmadik éve. Néhány mondatban összefoglalja az éle­tét, nem cifrázza, nem részletezi. Valóság­gal sugárzik belőle a munkáját jól s kedv­vel teljesítő ember életkedve. Bár hivata­losan mezőgazdász, ténylegesen brigádve­zetőként tevékenykedik a gyümölcstermesz­tésben. — Eredetileg növénytermesztő volnék, de ezt a munkát is nagyon megszerettem. Száz­harminchárom hold almás a „birtokom”. Szezonban van úgy, hogy száz asszony van a segítségemre, csendesebb napokon, mint pél­dául mostanában, húsz-harminc. Télen az almát az egykori cselédlakások helyén ki­alakított raktárban tároljuk, ahol lényegé­ben a természet hűt. Lényegesen^ korsze­rűbbek a körülmények a szomszédságában levő új tárolóban. Az asszonyok jelenleg a készlet utóját yálogatják, s elkezdődött már az almafák metszése is. Negyedéves egyetemi hallgató volt, ami­kor felvették a pártba, ebben az évben vá­lasztották be a községi pártvezetőségbe. Ami ezután következett, az olyan, mint egy álom, bár Békésmérői sok mindent lehetne mondani, csak azt nem, hogy álmodozó ter­mészet. — Megvallom, mikor hallottam a nevemet, hogy kongresszusi küldöttnek megválasztot­tak a gödöllői megyei pártértekezleten, hir­telen arra gondoltam, hogy nyilván azért esett rám a választás, mert fiatal, brigád­vezető, közvetlen termelésirányító vagyok. Azután hazajöttem s úton-útfélen arra buk­kantam, hogy az emberek örülnek külde­tésemnek. Ennek ellenére én változatlanul azt tartom: akadt volna itt a faluban ná­lam tapasztaltabb, régebbi pártmunkás is, akit jobban megilletett volna ez a tisztes­ség. — És mit szólt a férje? — Férjem, aki általános iskolai tanár s az úttörőcsapat vezetője, őszintén örült. Mon­danom sem kell, ő is régebbi párttag, nálam. Annyit mondott: „nahát, előbbre jutottál, mint én”. Kertész Péter Az Ipari Szerelvény és Gép­gyár porkohászati gyáregysé­gében gyökeres változások történtek az elmúlt négy év­ben. Olyan változások, ame­lyek a jó munkahelyi légkör helyreállítását, a dolgozók biz­tonságérzetének megszilárdu­lását eredményezték. Szükség is volt ezekre, mert a negye­dik ötéves terv első évében a gyár dolgozói súlyos, a vezetés gyengeségeiből adódó terheket cipeltek magukkal: napiren­den voltak a torzsalkodások, polgárjogot nyert a széthúzás, nemcsak a dolgozók körében, hanem még a pártszervezet soraiban is. Mindez persze, el­keseredett hangulatot szállt és gazdaságilag is visszavetette a gyárat. A fordulat a gazdasági veze­tésben történt személycseré­vel, 1973. második felében kezdődött, s az ISG-vel tör­tént egyesülés tetőzte be. A bizakodó légkörben a terme­lés — s ezzel párhuzamosan a nyeresé'g — szinte ugrássze­rűen növekedett Hadd tanús­kodjanak erről a számok, a tények: a gyáregység termeié- si értéke az 1972. évi 134,8 millió forintról a következő évben 163,9 millióra, tavaly pedig 177,3 njillió forintra emelkedett; a nyereségtömeg 20,9 millióról 1973-ban 28-ra, a múlt évben pedig 41,6 millió forintra nőtt; az idei évre ter­vezett 19,5,4 millió forintos termelési érték és a 49,1 mil­lió forintra előirányzott nye­reségtömeg ezekután teljesen reális elképzelés. Az utóbbiról érdemes rész­letesebben is szólni. A gyár­egység kommunistái épp úgy tanúsítják, mint a pártonkí- vüliek, hogy az ISG-vel való egyesülés révén a volt Porko­hászati Vállalat végre olyan gazdasági-politikai irányítás alá került, amelyet ez a kol­lektíva már régóta nélkülö­zött és sürgetett. A szakmai és politikai vezetők gyakori üzemlátogatása, a dolgozókkal kialakított szoros kapcsolatuk azt eredményezte, hogy olyan helyi problémákról is tudo­mást szerezhettek, amelyek­nek orvoslása a légkör jelen­tős meg javulásához vezetett. A dolgozók végre saját bőrükön tapasztalják, hogy törődnek velük, munka-, és életkörül­ményeikkel, megbecsülik őket. A gazdasági eredmények ja­vulása megteremtette a jöve­delmek növelésének lehetősé­gét is, A tervszerű, jó gazdálko­dásról tanúskodnak a beruhá­zásban és a műszaki fejlesz­tésben elért eredmények is. Az elmúlt másfél év alatt több új berendezés és korszerű gép állt termelő munkába, mint korábban egy évtized alatt összesen. A beszerzett gépek, berendezések közvetlenül a keményfém- és vasportermé­kek gyártásfejlesztését segítet­ték elő, közvetve pedig azt, hogy a gyáregység eredmé­nyesen vehesse ki részét az országos járműprogram, va­lamint a KGST-n belüli, kooperációs program végre­hajtásából. E feladatokat- a gyáregység valamennyi dolgo­zója jelentőségének megfelelő igyekezettel és a kitűzött ha­táridőre teljesíti. Kovács Pálné, az ISG üzemi diszpécsere

Next

/
Thumbnails
Contents