Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-12 / 60. szám
1975.. MÁRCIUS 12., SZERDA íl™ w V/ÜIfíIP 7 Munkás ja vasiatok (II.) ( * Messze van Budapest A kongresszusi felkészülés vitáiból Egyszemélyi felelősség Kezemben a Telefongyár nagykátai' gyáregységében január másodiit felében megtartott termelési tanácskozások jegyzőkönyvei. Szavamra, megannyi izgalmas olvasmány. Tipikusan olyan történetek elejét, közepét szívhatom emlékezetembe, melyeknek minden bizonnyal befejezésük is lesz. Ad acta semmi nem kerül — csak ha már elintézték az ügyet. Elszánt bogozás 1 Tallózzunk hát. Annál is méltóbb vállalkozásnak tűnik ez az együtt olvasás, mert a kevés ipari tapasztalattal rendelkező kollektíva évről évre magasabbra emeli a mércét. Márpedig az nyilvánvaló, hogy öt esztendő alatt nem lehet 60 ezerről 100 ezer fölé emelni a legyártott készülékek számát csak úgy — jó néhány, kezdetben gordiuszinak tűnő csomó kicsomózása nélkül. S az sem lehet kétséges, hogy ebben, az elszánt bogozásban a munkások ugyanúgy kiveszik részüket, mint vezetőik. A legtöbb szó a jegyzőkönyvekben az anyag- és energiatakarékosságról esik. Nincs az a gazdasági vezető, aki egymaga ennyi apró módosítani- valóra rátalálna. Meg aztán furcsa, szívós lény az ember, idővel a nehézségeket is úgy megszokja, hogy szinte már észre sem veszi. Ezek a megfigyelések éppen ezért esetről esetre közösségi emberek észrevételei, olyan embereké, akiknek a mások gondja-baja maguknak is az. Belefért a munkájukba Gyarmati János, a két asztalos egyike a gyáregységben. A tapasztalt szakmunkás szóvá tette, hogy bár az alkatrészüzemben tavaly a lábrácsok javítása megtörtént, a balesetek megelőzésére azonban szükséges lenne a forgá-* csológépeknél levő lábrácsok kicserélése is. Ugyanakkor azt is felajánlotta, hogy amennyiben szükséges, 1 colos deszka rendelkezésükre áll, a kollégájával elkészítik azokat. Nem telt el egy hónap, s már ki is cserélték a harminc lábrácsot a gépműhelyben. Gyarmati János szerényen újságolja, hogy nem is volt ez olyan nagy dolog, belefért a munkájukba. — Hogyan csináltuk? — hát kézzel. Jóformán mindent kézzel csináltunk. Nincs gyalugépünk. Egy valamirevaló maszeknak sokkal jobban felszerelt műhelye van, mint nekünk. Már szóltam a termelési tanácskozáson, hogy adjanak legalább egy kis gyalugépet. Százéves módszerekkel dolgozunk. — Mégis szívesen dolgozik itt? — Megtalálom a számításomat, bár a pénz elég kevés. Lényeg az, hogy került végre megfelelő munkaalkalom helyben, azelőtt Kőbányára jártam dolgozni. Találomra egy másik javaslat, több jegyzőkönj'vben olvasom: a reggel hét órára járó egyműszakosok is szeretnének hatkor kezdeni. Farsang István szerint ez aligha orvo- s^’ható kérés; tekintve, hogy a kollektív szerződésben előG var ma ti János Botka. Károly írtakkal kellene megvívni. És még valami: a kisgyermekes anyáknak kifejezetten jobb a későbbi munkakezdés: így nyugodtabban el tudják látná gyermekeiket. Pocsékolás az idővel Botka Károly szerszámkészítő a túlzott anyagpocséko- lás ellen interpellált. Ahogy mondta: o hulladék nemegyszer több a terméknél. — Mondok is mindjárt egy példát — szólt bosszankodva, mintha csak a felszólalását folytatta volna. — Mondjuk, kell egy 10X10-es bélyeg, s van rá eset, hogy 40-es anyagból vágjuk le — a többi meg megy a MÉH-telepre. — Vagy: kéziszerszám. Nincs reszelő — a kereskedelemben nem lehet kapni. Ugyanez van a kötőelemekkel. Amit kapunk, azt a központtól kapjuk, a gyáregységnek nincs külön anyagbeszerzése. A mi nehézségünk azonban nem önmagában levő valami, hiszen nyilvánvalóan a forgácsolók normáját is befolyásolja. — S ha már benne vagyok a panaszkodásban, elmondom, hogy krónikus betegség nálunk is a géphiány. Se reszelőgép, de még egy szalagfűrészünk sincs. Meg kell szenvednünk egy-egy kész munkadarab öröméért. Végigcsináljuk szép sorban minden egyes darabnál a na- si-iskolában tanultakat,: előbb lefúrjuk, majd kirablózzuk, vágóval kivagdossuk, utána kireszeljük a fazont. Nem nehéz kitalálni, hogy a munka így lényegesen több időt vesz igénybe. Vagyis pocsékolás ez jócskán az idővel. .. — így igaz. Legalább hatvan munkaóra kell ahhoz, amit géppel 20—22 óra alatt meg lehetne csinálni. Következik ebből, hogy még egy költségesebb gép is hamar megkeresné az árát. Pesten a műszaki bizományiban láttam egy reszelőgépet, 5600 forintra tartották, de 30—40 ezer forintnál az új sem kerülne többe.., Soron kiviil Lengyel Lászlóné fúrós, betanított munkás azt kifogásolta, hogy az üzemi orvos miért nem rendel a gyáron belül; legalább hetente két alkalommal. Tudni kell ehhez, hogy nem is olyan régen még az üzem területén rendelt az orvos. Időközben azonban a nagyközséggel közösen, 1,2 millió forintért a gyáregység szomszédságában felépült egy lényegesen korszerűbb rendelő. A tekintélyes summának a felét a Telefongyár finanszírozta. — Bárkit, bármilyen balA Budapesti Közlekedési Vállalat FELVÉTELRE KERES takarítónőket délutáni vagy délelőtti műszakra és olujkazánkezelő-vizsgával rendelkező fűtőt! Kereseti lehetőség a kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: 1980 Budapest VII., Akácfa u. 15. V. emelet 508. sz. szoba. Lengyel Lászlóné Urbán Istvánná eset ér, nincs a közelben orvos — vagyis van üzemi orvosunk, meg nincs is. Valamelyik nap szándékosan korábban bejöttem, hogy felírassak gyógyszert, de akkora sor állt előttem, hogy nem győztem kivárni a végét, jönni kellett dolgozni. Farsang István itt közbeszúrta az időközben bekövetkezett változást: eszerint a jövőben a gyáregység dolgozói soron kívül bemehetnek az üzemorvoshoz. Kétműszakos mosót! XJrbán Istvánná gépmunkás munkavédelmi kérdésre vár választ: a mosóban a délutáni műszak alatt miért nincs senki? Tudni kell, hogy a mosóban legalább két embernek kell tartózkodnia, mert a fémalkatrészek zsírtalaní- tása triklóretilénnel történik, s ha véletlenül az ott dolgozó rosszul lenne, akkor valakinek a segítségére kell sietni. Vagyis nem kedvelt munkahely a mosó — délelőttre mégis sikerült odahelyezni egy másik dolgozót. — Délután most sincs senki a mosóban — protestál tovább Urbánné jogosan —, ezzel jócskán lelassítják a gépmunkát. Annyira forgácsos ugyanis az anyag, hogy mosás* nélkül nem lehet vele tovább dolgozni. Nyilvánvaló: kétműszakos- sá kellene változtatni a mosót, is, hasonlóan a produktív üzemekhez, Válasz: a következő termelési tanácskozáson. Helyben realizálható javaslat. ★ Szúrópróbaszerűen tallóztam a munkásjavaslatok sűrűjében. Említhettem volna a gyáregységvezetésre hízelgőbb, villámgyorsan * orvosolt példákat, de találhattam volna — ahogy mondani szokás — rázósabbakat is. Dehát nem ez volt a célom. A közösért való aggódás, a társadalmi tulajdon védelme, a közösségben gondolkodás személyiség jegyeit kívántam felkutatni. Azt, hogy felnőttként kezelik-e a munkásokat, számítanak-e alkotó jelenlétükre, tanácsaikra, több nemzedéken át megszenvedve örökölt bölcsességükre. S bár nemegy fogyatékosságra bukkantam, mégis örömmel 'jelenthetem: nyitott füllel és értelemmel figyelnek ebben a kollektívában a munkásokra. Kertész Péter A kongresszusi felkészülés időszakában sok 6zó esett a káder- és személyzeti munka javításáról is. Nemigen akadt olyan taggyűlési beszámoló, amelyben a kérdésről ne esett volna szó. De kevés taggyűlés volt olyan, ahol a vitában a felszólalók ne foglalkoztak volna a káder- és személyzeti munka jelentőségével, e munka fejlesztésével, ezen belül a gazdasági vezetők egyszemélyi felelősségével. Számos helyen igényként és jogosan vetették fel, hogy a gazdasági vezetők egy személyben felelősek azért, hogy vezetői posztokra az MSZMP Központi Bizottsága 1973. augusztusi káderpolitikai határozatának megfelelően, a hármas követelmények alkalmazásával állítsák be az alkalmas kádereket és mielőbb előtérbe kerüljön a tervszerű, céltudatos káder- utánpótlás nevelése is. Hogyan állunk megyénkben fezzel az egyszemélyi felelősség kérdésével? Az első számú káderes A tapasztalatok alapján elmondható, hogy az első számú gazdasági, állami vezetők munkájában érvényesül az egyszemélyi felelősség. Túlnyomó többségük részletesen ismeri — és érti — a káder- és személyzeti munkáról szóló párthatározatot, az .erre vonatkozó állami rendeleteket és végrehajtási utasításokat. Ezek jelentik vezetői tevékenységük alapját. Jól tudják — és igyekeznek így dolgozni —, hogy működési területükön az első számú káderes funkciójúit betöltsék. Érzik, hogy egy személyben felelősek ezért, a munkáért. Ennek következményé, hogy egyre nagyóbli'góhaöt'íordítának arra, hogy vezető munkakörökbe politikailag és szakmailag alkalmas személyek kerüljenek és tervszerű legyen a foglalkozás a szakemberekkel, a kezdőkkel. A káderutánpótlás tervszerű biztosítása érdekében sok helyen már kidolgozták a beiskolázási és utánpótlási tervet. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen több évre szóló terv készült, a Nagykőrösi Konzervgyár évente készít beiskolázási tervet, amelynek előkészítésébe bevonja a vállalati oktatási tanácsot is, a Pestvidéki Gépgyárban személyre szóló perspektivikus káderfejlesztési tervet dolgoztak ki. Mindezek nagy jelentőségűek, mert így biztosítható, hogy olyan munkásfiatalokat képezzenek ki nagyobb számban, akik később vezetői munkaköröket láthatnak el. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban például az iskolázási káderfejlesztési terv realizálása azt eredményezte, hogy a Kézművesek vándorkiállítása Tápi<*szecsön, a kisipari termékek vándorkiállításán a kihalóban levő szakmák egy-egy szép produktumát láthattuk. Felvonult a kosárfonó és a kádár-mesterség sok terméke. Különösen nagy sikert aratott a kézi faragású ebédlőberendezés. A vándorkiállítás következő állomása Tápiószele. Nagy Iván felvétele 90 vezetői beosztásból ma már harmincat fiatal szakemberek és nők töltenek be. Decentralizált jogkörök A káder- és személyzeti munka színvonalának, hatékonyságának emelése érdekében a vállalatok túlnyomó többségénél az első számú vezetők decentralizálták a káder- és személyzeti munkával kapcsolatos jogköröket. így juttatják érvényre azt az elvet, hogy a káderek sorsáról ott és azok döntenek, akik a lerobban ismerik őket. Ennél fogva a főmérnökök, főkönyvelők, főosztályvezetők, osztályvezetők, üzemvezetők is rendelkeznek káderhatáskörrel. Az egyszemélyi felelősség érvényesülése tapasztalható abban is, hogy az állami, gazdasági veaetők megkövetelik a minősítési ütemtervek elkészítését, betartását és a minősítések színvonalának emelését. A minősítéseket a káderhatáskörrel rendelkező vezetők készítik el a személyzeti apparátus segítségével. őszintén, nyíltan rögzítik a minősítésre kerülők fejlődését, értékelik szakmai, gazdasági tevékenységüket, emberi magatartásukat, politikai munkájukat és bátran rámutatnak hibáikra, meghatározva a tennivalókat is. Néhány olyan jelenség is tapasztalható azonban amelynek felszámolására nagyobb gondot kell fordítani. Ilyen például, hogy a középszintű gazdasági vezetők nem ismerik eléggé a káder- és személyzeti munkáról szóló párthatározatot, állami rendelkezéseket. Ezért nem mindenütt foglalkoznak kielégítően a káder- és személyzeti munkával, a káderek nevelésével, a káderutánpótlás biztosításával. A kinevezésekkel, leváltásolikal össze-, függő ishné'rétoik megvaflhálc, de olyan fontos politikai kérdések, mint a káderkiválasztás, a káderutánpótlás tervszerű biztosítása kevesebb figyelmet kaptak. Ez^rt mindenütt nagy gondot *kell fordítani a középvezetők politikai ismeretének bővítésére. Szemléletbeli tényezők Az a szemlélet is tapasztalható helyenként, hogy a káderutánpótlást elsősorban külső területről kívánják csak biztosítani. Ez a szemlélet akadályozója annak, hogy a második vonalban dolgozó, úgynevezett „helyettesek” magasabb beosztásba lépjenek elő. Egyes vezetők körében — főleg pártonkívüli vezetőknél — a káderek politikai magatartásának értékelését kizárólag a pártszervek feladatának tekintik. Ezért fordul elő, hogy a minősítésekben a szakmai, gazdasági munka értékelése dominál. Az ilyen vezetőknél érezhető a „diplomaszemlélet”, amely abban mutatkozik meg, hogy az előléptetések, kinevezések esetében főleg a diplomát tekintik fontosnak. Az egyének munkájának értékelésekor ennek következtében elmarad a hármas követelmény egyséi ges vizsgálata. Nagyon kedvező jelenség, hogy általában értik, helyeslik, jónak tartják azt az elvet: pártfunkciót kivéve minden vezető beosztást párton- kívüliek is betölthetnek. Ezt egyre jobban alkalmazzák megyénkben is. Még előfordul azonban, hogy olyanokat javasolnak különböző vezetői posztokra, akiknek a szakmai képesítésük mellett nincs megfelelő mozgalmi, politikai tapasztalata. Mindenütt az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a káderek már jóval a kinevezésük előtt mozgalmi munkát is végezzenek, mozgalmi tapasztalatokra .is szert tegye- nekj. . . . Nem általános jelenség, de előfordul, hogy a káderek leváltása, kinevezésének javaslatai — a minősítések —, nem mindig kerülnek a hatáskö- rileg illetékes pártvezető testület elé. Előfordul, hogy gazdasági vezetők félreértik,' vagy rosszul értelmezik az egyszemélyi felelősség elvét. Ennek következtében akaratlanul is megsértik a párt- szervezetek, szervek hatáskörét, véleményezési jogát. Kinevezések, felmentések, kitüntetések esetén gyakran kész tények elé állítják a párt vezető szerveit. Ez nem egyeztethető össze a párthatározattal és az általában kialakított gyakorlattal. Meg kell érteniük, hogy akkor és csak úgy szolgálják a párt célkitűzéseinek, határozatának maradéktalan végrehajtását, ha tiszteletben tartják, elősegítik érvényre jutni a pártszervek és szervezetek káderhatáskörét, véleményezési jogát. Politikai munkával A káder- és személyzeti munka fejlődését, az t egyszemélyi felelősség érvényesülését tapasztalat szerint jól segítették és segítik a személyzeti apparátus dolgozói. Túlnyomó többségük hosZ- szabb ideje dolgozik személyzeti munkakörben, ismeri a munka lényegét, módszereit. Szakmai, általános és politikai műveltségük is jónak mondható. Többségük a személyzeti munkát politikai tevékenységnek tekinti és hivatásszerűen tesz eleget feladatának. Az egyszemélyi felelősség erősítése, a személyzeti munka színvonalának javítása érdekében nagy felelősség és feladat hárul mindenütt a párt illetékes vezető testületéire. Kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a káder- és személyzeti munka segítésére, pártellenőrzésére, a személyzeti apparátusban dolgozók politikai továbbképzése feltételeinek biztosítására, az egyszemélyi felelősség helyes értelmezésének, a párt-káderhatáskörök és véleményezési , jogkörök gyakorlásának érvényesítésére. Piszter István, az MSZMP Pest megyei bizottságának politikai munkatársa Kapcsolatok 136 országgal Dinamikusan fejlődött a külkereskedelem Hazánk felszabadulásának közelgő 30. évfordulója alkalmából dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter kedden a DÍVSZ székházában külföldi újságírókat tájékoztatott a magyar külkereskedelem három évtizedes eredményeiről. Elmondta, hogy hazánkban a felszabadulást követően 1945 júniusában jelentek meg a külkereskedelemmel kapcsolatos első intézkedések, s elsőként a Szovjetunióval indult meg az ország kereskedelmi forgalma. 1945 második felében már megérkeztek a Szovjetunióból az első vasérc-, pamut-, koksz-, fa- és színesfémszállítmányok. Néhány hónappal később Csehszlovákiával, Ausztriával, Romániával és Lengyelországgal is megkezdődött a kereskedelmi forgalom, amely az évek folyamán szüntelenül bővült és ma már a világ 136 országára terjed ki. A 30 év folyamán a magyar külkereskedelmi forgalom a nemzeti jövedelmet meghaladó mértékben nőtt, exportunknak a nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya az idén már várhatóan megközelíti az 50 százalékot. A miniszter kiemelte a Szovjetunióval a közelmúltban aláírt 11 egyezmény nagy jelentőségét. E megállapodások az 1976—80-as tervidőszakra mintegy 2,3 milliárd rubel értékű áruforgalomhoz jelentenek biztos alapot, s több szempontból az 1980 utáni időszak szállításait megalapozzák.